A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

Léna még mindig nem jelentkezett, én meg hogy a fenébe ne lennék ideges? Amíg drága barátosném Indonéziában szolizik, én itthon rothadok el egy semmirekellővel, meg igazából full egyedül. Az elmúlt időszakban nem sokfelé jártam, egyedül a könyvtárba néztem be párszor, de hivatalosan tanulmányaim véget értek, így egyetlen feladatom az Edictum maradt. Na elég az, de akkor is. Mintha minden lelassult volna, az egész világ, csak én maradtam volna pörgésben. Vagy épp fordítva.
Nagy léptekkel haladok az iroda felé, ahol elvileg mindkettejüknek lennie kéne, de bizonyosan csak egyiküket találhatom ott. A folyosón nem járnak sokan, ami annak is köszönhető, hogy bár elkezdődött a tanév, a diákok többsége halál lazán veszi az első órákat, vagy épp hulla fáradtan rogyik bele az ágyába. Felbaktatok a lépcsőkön és az ajtóhoz érve -, ami tekintve, hogy a második emeltről beszélünk, NAGYON messze van a földszinttől – kicsit megállok, hogy helyre rázódjon a tüdőm. Nem vagyok puhány, vagy ehhez hasonlók, csak nagyon nem vagyok már edzésben, ami a lépcsőzést illeti. Az utóbbi időben el sem jártam otthonról, még csak sétálni sem, inkább a lakásban gubbasztottam és nem csináltam semmit, amiben az a legrosszabb, hogy abban is elfáradtam. Végül mikor légzésem normalizálódik, benyitok és végtelenül örülök – már ha ennek lehet örülni… -, hogy Dwayne-t az asztalánál találom.
- Hello. Beszélhetnénk? – angolul szólok hozzá, hiszen tudom, hogy felesleges magyarul karattyolnom neki. Nem beszélni magyartot. Remek támpont, hogy nem konyít ahhoz a nyelvhez, amire szüksége volna abban az iskolában, ahol tanít. Mindegy is, ez Dwayne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393674#post393674][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 18:28[/b][/url]

Léna még mindig nem jelentkezett, én meg hogy a fenébe ne lennék ideges? Amíg drága barátosném Indonéziában szolizik, én itthon rothadok el egy semmirekellővel, meg igazából full egyedül. Az elmúlt időszakban nem sokfelé jártam, egyedül a könyvtárba néztem be párszor, de hivatalosan tanulmányaim véget értek, így egyetlen feladatom az Edictum maradt. Na elég az, de akkor is. Mintha minden lelassult volna, az egész világ, csak én maradtam volna pörgésben. Vagy épp fordítva.
Nagy léptekkel haladok az iroda felé, ahol elvileg mindkettejüknek lennie kéne, de bizonyosan csak egyiküket találhatom ott. A folyosón nem járnak sokan, ami annak is köszönhető, hogy bár elkezdődött a tanév, a diákok többsége halál lazán veszi az első órákat, vagy épp hulla fáradtan rogyik bele az ágyába. Felbaktatok a lépcsőkön és az ajtóhoz érve -, ami tekintve, hogy a második emeltről beszélünk, NAGYON messze van a földszinttől – kicsit megállok, hogy helyre rázódjon a tüdőm. Nem vagyok puhány, vagy ehhez hasonlók, csak nagyon nem vagyok már edzésben, ami a lépcsőzést illeti. Az utóbbi időben el sem jártam otthonról, még csak sétálni sem, inkább a lakásban gubbasztottam és nem csináltam semmit, amiben az a legrosszabb, hogy abban is elfáradtam. Végül mikor légzésem normalizálódik, benyitok és végtelenül örülök – már ha ennek lehet örülni… -, hogy Dwayne-t az asztalánál találom.
- Hello. Beszélhetnénk? – angolul szólok hozzá, hiszen tudom, hogy felesleges magyarul karattyolnom neki. Nem beszélni magyartot. Remek támpont, hogy nem konyít ahhoz a nyelvhez, amire szüksége volna abban az iskolában, ahol tanít. Mindegy is, ez Dwayne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393680#post393680][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 18:48[/b][/url]

Napok teltek el a bizonyos... incidens óta. Hosszú, unalmas, magányos óráiban bűntudattal és kínos zavarral megtöltött kora őszi napok. Talán kétszer vagy háromszor látta Zóját a folyosókon, ő azonban ekkor mindig rövidebb utat választott, vagy konokul bámulta a szemközti falat, amíg el nem haladt mellette.
Nem akarja látni, pláne nem akar beszélni vele és végképp nem akar gondolni rá.
És mégis.
Morogva satírozza át az utolsó sort, ingerülten dől hátra, hogy megmasszírozza a halántékát. Utál. Órákat. Írni. A papír és a toll nem az ő fegyverei, idegenül mozog az asztal mögött, a listák és névsorok pedig összefolynak a szeme előtt. Ebben az évben azonban úgy fest, sokkal több alkalma lesz papír fölött görnyedni - már ha az Eridon büszke házának diákjai bőségesen szolgáltatnak feladatot neki. Büntetések, kitüntetések, elbeszélgetések...
Szegény feje.
Az ajtó váratlanul csapódik ki, összerezzen. Jack a szárnyát csapkodva visítozik párat, mielőtt megnyugszik a hirtelen zajra.
   -  Vagy esetleg kopoghatnál is. Bakker, neked se volt gyerekszobád.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393688#post393688][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 18:55[/b][/url]

Bizonyos helyzetekben hajlamos vagyok megfeledkezni valamiről. Valamiről, ami amúgy fontos lenne, ha engem kérdeztek. Az illem. Amúgy sem csipázom Dwayne-t, ő sem enged, pár mínusz pont ide vagy oda annyira nem érdekel, hogy már szinte üvölt rólam. A gyerekszobás kijelentésre hanyagul megforgatom szemeimet és minden kérdés nélkül leülök az íróasztala előtti székre, egyik lábam átvetem a másikon és fürkészően nézek felé.
- Na mi van, rossz a lelkiismereted? – gúnyos vigyor terül el arcomon. Nem tagadom, az egyetlen szórakozási lehetőséget a férfi jelenti most számomra, ami pedig a legfurább, hogy ez felvillanyoz. Nem szoktam meg tőle, hogy megijedjen azért, mert valaki hirtelen rányit. Az asztalon lévő papírkupacra nézek és el is fordítom a tekintetem. Belehalnék, ha felajánlanám a segítségem, ehhez kétség sem férhet. Azt viszont hallottam, hogy ő az új Eridon HVH. Mégis mi vitte rá arra, hogy elvállaljon egy ilyen pozíciót? Lényegtelen is, inkább a tárgyra térek mihamarabb.
- Csak azért jöttem, hogy megérdeklődjem, hogy van Léna – hanyagul vetem oda a kérdést, csak szemeimben tükröződik a komolyság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393711#post393711][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 19:19[/b][/url]

Elhúzza a száját. Ledobja a tollát a papírokra, összefont karokkal dől hátra. Tényleg, őszintén csak Ninára volt szüksége most. Léna legjobb barátnője, egyben szinte biztosan a lelkes kis besúgója is... bár utóbbival eddig sosem volt probléma, hiszen Dwayne semmit sem rejtegetett elvándorolt barátnője elől.
   -  Gondolom jól van. Visszament. Ennyi. Tegnap felhívtam.
A tekintetét a félkész jegyzetein tartja, az ujjai idegesen dobolnak az alkarján. Az incidens előtt sem szívesen beszélt Lénáról annak a távollétében, hiszen csak erősítette benne az egyébként is komoly hiányérzetet. Nem egyszerű elhinni először, hogy valaki vele van, utána pedig hetekre elengedni valahová, ahol ki tudja, mit csinál.
Talán ő is épp ugyanannyira bűnös.
Talán jobban.
Talán.
A tekintete a kanapéra siklik, majd kisvártatva vissza a lányra.
   -  Olyan két hét múlva jön megint vissza. Az az Andor... vagy Anton átvállalta a tárgya nagy részét. Különben tök jól érzi magát kinn. Kaland meg minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393781#post393781][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 19:55[/b][/url]

Finoman fogalmazok, ha azt mondom, Dwayne válasza nem volt kielégítő. És mitől ilyen ideges? Mintha legalábbis most tervezném bitófára küldeni, amit amúgy sem tehetnék meg. Arról nem is beszélve, ahogy válaszol nekem. Összehúzott szemmel figyelem, ahogy elnéz a kanapé felé, meg úgy összességében képtelen rám emelni a tekintetét. Itt valami nagyon nem oké, csak azt nem tudom még, hogy mi.
- Gondolod? Ennyi? Fasírt van, vagy mi a szösz? – szórakozottan pillantok magam is a kanapé felé, amin semmi különleges nincs, hacsak… Egy pillanatra megáll bennem az ütő, az a szerencsém mindössze, hogy ez egyáltalán nem látszik. Lassan fordítom vissza a férfira a tekintetem és most már nagyon erősen gyanakszom. A szavak, amelyeket kiejt, eljutnak hozzám, de nem igazán fogom fel őket.
- Zója amúgy a Rellon házvezető-helyettese lett. Te pedig az Eridoné. Beszéltetek már? Tudod, megosztani a közös élményeket, ilyesmi – a téma nem egészen idevágó, de meg kellett osszam a férfival az információt, aminek nyilvánvalóan ő is a birtokában van. Érdekel a reakciója és minden rezdülése. Ha elegendő indokot találok, gondolkodás nélkül belenézek az elméjébe. Amilyen fejeket vág, könnyen megtalálom, amit keresek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393868#post393868][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 20:57[/b][/url]

   -  Dehogy van fasírt. Csak hiányzik.
Ebben nem hazudik. Hiányzik az, hogy hozzá megy haza, a főztje, a közelsége, minden. Bármit tett, ez letagadhatatlan és teljesen őszinte érzés - bár férfiként nem mondaná ki soha. A tiszta hiányt azonban most kínos bűntudat árnyékolja be. Ha rá gondol vagy vele beszél akaratlanul is az eszébe ötlik valami egészen más.
Visszakönyököl az asztalra, Jack a mozdulatára odarepül mellé, leszáll a papírokra, majd bizonytalanul a lány felé totyog. Dwayne inkább azt bámulja ahelyett, hogy Ninára nézne.
   -  Üüüü-hümmm...
Összeszorított szájjal megrázza a fejét. Nem, nem beszélt vele azóta. Távolról hallotta, hogy azt a boszorkányt megválasztották a Rellon védanyjának, olyan posztra, amit ő ott soha, de soha nem vállalt volna el. Azok a kölykök egyszerűen hibbantak.
Megvakarja az orrnyergét, arrébb hessegeti a madarat az asztalon.
   -  Különben egy hét múlva jön Léna vissza, akkor találkozhatsz vele. Elég elfoglalt mostanában, én sem sokat tudok beszélni vele. Akkor is max tűzön át vagy telefonon. De jól van tényleg. Mást nem tudok mondani. Kérdezd őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393882#post393882][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 21:12[/b][/url]

Még mindig gyanakodva figyelem Dwayne minden rezdülését. Nem hagy nyugodni a dolog. A Zójához kapcsolódó kérdésemre nem is felel rendesen, csak összeszorítja ajkait és ez az igazi árulkodó jel. Kiürítem az elmém és minden figyelmemet Dwayne-re irányítom, hogy bemászhassak a fejébe. Azt nem mondom, hogy ez a legtisztességesebb megoldás, de egyszerűen nem tudom megállni. Azonnal olyan emléket kezdek keresni, ami friss és lehetőleg Zójával kapcsolatos. Tudom, mit akarok, ami pedig a legszörnyűbb, olyan könnyen találom meg, hogy az már fájdalmas. Elég az a kevés idő is, amit a férfi fejében töltök és ki is szállok belőle. Túl sokat láttam ahhoz, hogy gyomorral bírjam. Hiányzik neki, hogyne. Látom.
- Még jól van, igaz? Gondolom nem beszéltek meg egymással mindent – szinte vékony csíkká húzódnak össze szemeim, ahogy vádlón tekintek a férfira. Undorodom tőle. Hogy tehette ezt Lénával, hogyan? És most igazán mondhatnám azt, hogy ÉN MEGMONDTAM, de ez semmin sem változtatna, csak megint a sejtésemet igazolná. Azt, hogy megmondtam. Ez egy tökéletes ok arra, hogy már most hazafelé vegyem az irányt és az első géppel Indonéziába repüljek.
- Szerintem meglátogatom. Rég találkoztunk és volna mit mondanom neki. Merrefelé kereshetem? – mondataimban kizárólag Davidre célzok, még az arcom is csüggedtté válik, csak ne sejtse meg a férfi, hogy tudom, amit tudok. Vagy csak maradjon kósza foszlány a gyanú, hogy megsejtettem a csalást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393920#post393920][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 21:38[/b][/url]

A tekintetét végül elválassza a bagolyról és a lányra emeli. Most már állja a tekintetét - azt, ami valami érthetetlen oknál fogva megvetéssel és undorral telt meg. Ennek azonban nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, elvégre Nina mindig is így viselkedett vele. Undok, harcias kis kígyó. Lényegében semmi sem változott.
   -  Nem mindent - megnedvesíti az alsó ajkát, ismét visszaveszi a kezébe a tollat - Mindkettőnknek dolgozni is kellett, amíg itt volt, nem jutott idő mindenre. Talán majd jövő héten máshogy lesz.
Megrántja a vállát, kutya módjára oldalra billenti a fejét, néhány hajtincse a szemébe hullik. Meglátogatja. Még ő maga sem látogatta meg eddig, ahogy nem is tervezi, ez furcsa, meghatározatlan gyanút kelt benne. Hogy mivel kapcsolatban azonban, már nem tudná megfogalmazni. Dwayne messze nem elég okos ahhoz, hogy összerakja a képet, Nina pedig, meg kell hagyni, igencsak jól játssza az ártatlan, aggódó barátnő szerepét. De mégis...
   -  Te tudsz valamit róla? Történt valami vele vagy mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393936#post393936][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 21:52[/b][/url]

Az alapvető undor ott bujkál az arcomon, de igyekszem elfojtani. Csak semmi árulkodó jel, ugyanis ha kiderül, hogy én tudom, amiről Dwayne azt hiszi, hogy nem, akkor nem fog elengedni. És őszintén szólva nagyon nem akarom megtudni, hogy mit tenne velem, ha megneszelné ezt. Elvileg nem bánthat, de ő az auror, azt mond, amit akar. Sajnos megvan a beosztásoknak és rangoknak az ára, valamint értéke. Ebből az összecsapásból nem kerülhetnék ki győztesen.
- Értem. Pedig többet kéne együtt lennetek – életemben nem esett még ilyen nehezemre kinyögni ennyire hamis mondatokat. De kimondtam és még egy határozatlan mosolyt is küldök felé most, és biztos, ami biztos, folytatom a gondolatmenetem. – Szüksége van most valakire, főleg, hogy ilyen távol van. Te pedig sosem bántanád.
Látom megcsillanni szemében azt a fajta gyanút, ami rám nem veszélyes, de még elszúrhatom. Kérdésére felszalad a szemöldököm az egekbe és felnevetek. Ennél abszurdabb dolgot nem is kérdezhetett volna. Igen, tudok. Méghozzá azt, hogy megcsaltad.
- Szerinted itt ülnék veled szemben, ha tudnék bármit is? Na ne röhögtess – lesajnálóan pillantok rá. Oké, egy picit összehozott minket ez a „Léna Indonéziába ment” dolog, de lássuk be, ha nem muszáj, nem találkozunk. Sokkal inkább messze ívbe elkerüljük egymást. Így utólag elképzelhető, hogy nekem is ezt kellett volna tennem, így most nem tudnék semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393955#post393955][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 22:11[/b][/url]

   -  Jó, bocs csak...
Megrázza a fejét, lazán int egyet, mintha csak egy legyet hessegetne el.
   -  Fogalmam sincs, mit gondoljak. Ott van egyedül, bármi történhet vele, tudod. Hiszen ott volt az a sárkányos eset is, akkor pedig itt volt. Jobb lenne, ha hazajönne. Mondtam neki, hogy ne menjen el, de hát tudod, milyen...
Maga sem tudja, miért mondja el mindezt. Az agya mélyén megbúvó, ám folyamatosan halkan suttogó bűntudat hangját próbálja elnyomni talán azzal, hogy róla beszél, mintegy mentegetve magát. Én nem akartam, hogy itt hagyjon, hajtogatja magának újra meg újra, amikor egyedül van és senki sem figyel rá, ha pedig nem ment volna el, akkor minden máshogy lett volna.
   -  Akarsz még valamit különben? Vagy ennyi? Mert van egy csomó - semmi - dolgom.
Simán csak kopj le a vérbe és hagyj békén ezzel a pofával, amit vágsz.
Ismét lenéz a papírjára, a szája undorodva megrándul. Munka. Semmi kedve. De semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393962#post393962][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 22:20[/b][/url]

Oké. Az egy dolog, hogy dühös vagyok rá és meg akarom fojtani egyet kanál vízbe, de hirtelen felütötte a fejét bennem a lehető legalávalóbb érzés a világon. A szánalom. Rá kell jönnöm, hogy Léna elhagyta és ennek nem szabadna, de mégis ez lett a következménye. Nem boldogít a tudat, hogy Terézanyut játsszak és kibékítsem őket, főleg figyelembe véve azt, hogy ki nem állhatom a férfit. De Léna szereti. És ha minden igaz ez kölcsönös.
- Baltával se vered ki a fejéből, jah... - megcsóválom fejem és gondolkodóba esem. Megadjam neki az esélyt, hogy elássa magát a nő előtt, vagy menjek én? Nem is tudom, melyikkel járnánk jobban. Talán azzal, ha Dwayne visszamenne Zójához, Léna pedig keresne egy normális palit. Hiú ábránd sajnos. Be kell érnünk ezzel a vadnyugati cowboy-jal...
- Ha már így kérded... Azt azért elárulhatnád, miért csaltad meg őt az exnejeddel, vagy kid neked - hátradőlök székemben és egyenesen a férfi szemébe nézek. Tudni fogom, ha hazudik. Már azelőtt tudni fogom, hogy kimondaná. Keresztbe fonom kezeimet és tulajdonképpen elzárkózom minden magyarázattól, egyedül szavaim sugallják csak azt, lehet mentsége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393972#post393972][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 22:29[/b][/url]

Reménykedik benne, hogy az utolsó nyomatékosítja benne, hogy köszöni a megkeresést, de egyáltalán nem szeretne tovább csevegni. Fél kézzel megvakargatja a mellette totyogó bagoly apró fejét, a szája félmosolyra húzódik.
Ez a pillanatnyi béke azonban egy villámcsapásnyi pillanat alatt válik semmivé.
Felkapja a fejét, megütközve bámul a lányra. A kérdés kellőképp váratlanul érzi ahhoz, hogy ne legyen lélekjelenléte ahhoz, hogy úgy-ahogy legalább uralja a reakcióit. Az arcából szinte minden vér kifut, megszorítja a tollat a kezében. A lány tekintetét azonban állja rendületlenül.
   -  Te meg honnan...
A hangja fenyegetően legalább egy fél oktávval mélyül. Talán a tagadás lenne a legegyszerűbb ebben a helyzetben, egy legyintéssel elküldhetné, hogy ostobaságokat beszél. Erre azonban valami okból csuklóból képtelen. A szája kissé elnyílik, a gondolatai szinte hallhatóan cikáznak abban a zavaros agyában. Jack, a törpebagoly, látva vagy megérezve gazdája hangulatát, egy huhogással szárnyra kap és visszaröppen az ülőrúdra.
   -  Nem tudom, mit akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393990#post393990][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 22:49[/b][/url]

Látom rajta, hogy elégedett a gondolattal, miszerint távozom. Csalódást kell okozzak neki, ugyanis kérdésére nem várt választ adok. Az első reakció, ami a totális döbbenet, teljesen kielégít, válasz helyett is éppen megfelelő. Az elsápadt férfit fürkészem és kérdésfoszlányára csak egy apró mosollyal reagálok. Elcsépelt lenne azt mondani, hogy "én mindent tudok", így hát úgy döntök, vele ellentétben nyílt lapokkal fogok játszani.
- Nem volt nehéz kibogarászni az emlékeidből. Baromi rosszul hazudsz ugyanis. De úgy gondolom, nem is az a lényeg, honnan tudom - hangom komolyan cseng, viccnek még csak szikrája sem fedezhető fel benne. Hiába a fenyegető dörmögés, helyzeti előnyben vagyok, nem bánthat. Ha meg mégis... Nem nekem lesz fegyelmi tárgyalásom ISMÉT, úgyhogy csak hajrá. Én viszont a helyében hajlanék valamiféle alkura.
- Elmondani Lénának, természetesen - hanyag módon vonok vállat, és úgy teszek, mintha az időjárásról beszélnénk. Aztán körbejáratom tekintetem a szobán, hogy végül újra visszatérjen Dwayne-hez. - Tehetsz egy szívességet. Én átugrom a kínos "miért volt" részt, te pedig szépen elmesélsz mindent Lénának. Ha nem szeretnéd, az sem baj. Nekem mindegy, melyikünktől tudja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=393994#post393994][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 22:59[/b][/url]

Némán pár szót formál, ami felismerhetetlen, de szinte biztosan nem hízelgő. Ingerülten megdörzsöli a halántékát, a másik keze ujjai elernyednek majd ismét ökölbe szorulnak maga mellett.
Hiába bármit tagadni, ezt megtanulta már. Azonban a lánnyal ellentétben rendelkezik némi elvitathatatlan helyzeti előnnyel, ami a tapasztalataiból származik: és tudja, hogy a hozzá hasonlót különböző okokból nem tanácsos falhoz szorítani. Ha ugyanis az efféle déli srácok érzik, hogy szorul a hurok, hajlamosak bizonyos... drasztikus lépésekre. A hurok pedig bizony szorul rajta.
   -  Oszt' mégis miért jó az neked, mi? Minek ártod magad a dolgomba?
Mint általában, ha feszült, a hangja hadaróvá és egészen nehezen érthetővé válik, a szavak déli akcentusú köpködéssé olvadnak össze. Nem képes nyugton maradni tovább, kirúgja a széket maga mögül, föláll, hogy az asztalra támaszkodjon a lánnyal szemben.
Szeretné azt mutatni, hogy nem fél. Ám ez nincs így.
   -  Simán letartóztathatlak azért, amiért az agyamban turkálsz. Bevihetlek és igazam lenne. Fogalmad sincs, kivel packázol itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=394013#post394013][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.27. 23:18[/b][/url]

Nem hat meg, hogy Dwayne ideges. Mások maguk alá piszkítanak, főleg azért, mert auror, de nekem az ég egy adta világon semmi bajom az ingerült Dwayne-nel. Valójában élvezem és mulatságosnak találom, de mosolyogni már mégsem akarok, azzal végképp túlfeszíteném a húrt. Hadaró, szinte már érthetetlen beszédét is sikerül kihámoznom, így egyik lábam átdobom a másikon és kihívóan meredek rá.
- Talán végre eltűnsz az életéből, ami nem egy hátrány, ha jobban meggondolom. Mennyi közös van bennetek? Hogy aurorok vagytok? Ha férfi lettél volna, vele mész - ez a mondat kiemelt helyen fog szerepelni életem könyvében. Arra, ahogy Dwayne felpattan, még az én ereimben is meghűl a vér. De mit tesz egy jó harcos, ha megtámadják? Nem visszavonul, hanem lesből támad és elkaszálja az ellenfelet. Na én is így gondolkodom, úgyhogy meglepő módon jómagam is idegesen rúgom el a széket és támaszkodom ugyanabban a pózban az asztalra, ahogy Dwayne. Bennem aztán ellenfelére akadt, az tuti.
- Csak nem fenyegetsz engem? Akkor tisztázzuk, nekem aztán holt mindegy mit csinálsz, van bőven dolog a rovásodon ahhoz, hogy ha akarlak, nyakig a sz*rba ültesselek, még csak keresgélnem sem kell sokat. Azt javaslom ne tedd próbára a türelmemet, mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán - villámló szemekkel nézek íriszeibe, viszont vele ellentétben minden szavam nyugodt és gyönyörűen érthető. Nem hadarok, nem fröcsögök. Csak közlöm a tényállást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=394020#post394020][b]Dwayne Warren - 2014.09.27. 23:34[/b][/url]

Az eddigi sápadt arcba ismét visszaáramlik a vér. A keze, melyeken támaszkodik, enyhén megremeg. Tisztán kellene gondolkodnia, átlátni a jelenlegi, nyomorult helyzetét, akkor talán tehetne még valamit. A lány szavai azonban ennek az esélyét is elveszik tőle. Az agyát végérvényesen elönti a düh, ahogy ennek a nyomai az arcára is kiülnek.
Ha férfi lettél volna, vele mész.
Nem gondolkodik azon, amit cselekszik. Bal kezével fürgén ragadja meg a lány ruháját annak a vállánál, ránt rajta egyet, elég erősen ahhoz, hogy Ninát kibillentse az egyensúlyából. Jobb keze azonban, mielőtt még lecsaphatna az arcára megáll a levegőben.
Megütné. Megtépné. Ordítana vele, hogy aztán kipenderítse az irodából.
... mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán.
Úgy engedi el a vállát, mintha a lány megégette volna. Pár lépést elhátrál.
   -  Takarodj el innen - a hangja elfúló, agresszív intéssel mutat az ajtóra - Kotródj el a szemem elől!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=394034#post394034][b]Egerszegi Nina Viktória - 2014.09.28. 00:00[/b][/url]

Nem vagyok egy betojós típus, de miután minden szót kiejtek a számon rájövök, most én fenyegettem meg őt. Mindenki megkapja, amit megérdemel, így én is, csakhogy most végérvényesen lebénulok. Időm sincs reagálni, ahogy megragadja a felsőmet és magához ránt, a lendülő kéz pedig ösztönös reakciót vált ki belőlem. Szorosan lehunyom szemeimet és behúzott fejjel várom a csattanást, ami minden valószínűséggel a falig repítene, hogy a tégla adja a másikat. Nem szívesen vallom be, de iszonyúan megijedek, ráadásul ezt nem is áll szándékomban leplezni. Félek, hogy tényleg meg fog ütni, tartok tőle, de elviselném egy nyikkanás nélkül még akkor is, ha egy hétig ott marad a nyoma. Hála az égnek Dwayne fejében megjelenik egy gát, aminek most én is köszönhetem az épségem. Elhátrál, de én is ugyanezt teszem, semmi humorom még egyszer a közelébe menni. Tudtam, hogy ez lesz, mégis vállaltam azzal, hogy nekiestem. Nyelek egy nagyot, ami részben a megkönnyebülés jele is, de még egy pillanatot várok.
- Kettő-null ide. Én meglátogatom Lénát - nem várom meg a válaszát, kifordulok az irodából és hevesen dobogó szívvel rohanok hazafelé. Mihamarabb el kell indulnom Indonéziába, méghozzá anélkül, hogy ismét összefutnék Dwayne-nel.