Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.  A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak. A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.
|
|
|
|
Pszismerkedés 2.0
Márton egyik lábáról lépkedett a másikra. Kezét a táska pántjain nyugtatta, és közben a fali órát nézegette. Tik-tak. Az idő ólomsúllyal haladt előre, és úgy tűnt, hogy az a két perc ami még hátra volt, soha nem múlik el. De nem, ő nem ment előbb. Ő pontosan fog érkezni.
Beharapta szája sarkát. Izgult, mint ahogy az első nap nem a suliban. Nagy levegőt vett, aztán kifújta. Hangosan, de nem túlságosan. Csak annyira, hogy kicsit oldódjon az izmaiban a feszültség. Tik-tak.
Szorosan behunyta a szemét, aztán elengedte. Még egy perc hátra volt. Az óra kattogott, ő pedig az ajtó elé sétált. Szép lassan. Még fél perc.
Felemelte a kezét, egyenesen a fa elé, de egy kis helyett még hagyott. Újra az órára pillantott. Öt, négy, három....sóhaj, aztán kopogás. A hang visszhangzott a másik oldalon, mintha nem lett volna senki ott. Pedig volt. Valaki, akit még nem ismert. Valaki, aki feljegyzéseket ír róla, és minden cselekvését figyeli. Nem szerette ezeket a kötelező találkozókat, de inkább ez, mint az ELME.
Benyitott az ajtón. Az utóbbi időben kicsit megnőtt. Vagy tíz centit, amire igen büszke is volt. Így a kilincs más megvilágításba került. Mintha semmi nem lenne ugyanolyan.
- Jó napot! - köszönt be félénken, mégis szilárd hangon a fiú, ahogy belépett. Remélte, hogy nem zavart meg semmit a megjelenésével, bár ő pontosan jött.
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
|
Írta: 2017. december 22. 21:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=710217#post710217][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.12.22. 21:35[/b][/url] Pszismerkedés 2.0Márton egyik lábáról lépkedett a másikra. Kezét a táska pántjain nyugtatta, és közben a fali órát nézegette. Tik-tak. Az idő ólomsúllyal haladt előre, és úgy tűnt, hogy az a két perc ami még hátra volt, soha nem múlik el. De nem, ő nem ment előbb. Ő pontosan fog érkezni. Beharapta szája sarkát. Izgult, mint ahogy az első nap nem a suliban. Nagy levegőt vett, aztán kifújta. Hangosan, de nem túlságosan. Csak annyira, hogy kicsit oldódjon az izmaiban a feszültség. Tik-tak. Szorosan behunyta a szemét, aztán elengedte. Még egy perc hátra volt. Az óra kattogott, ő pedig az ajtó elé sétált. Szép lassan. Még fél perc. Felemelte a kezét, egyenesen a fa elé, de egy kis helyett még hagyott. Újra az órára pillantott. Öt, négy, három....sóhaj, aztán kopogás. A hang visszhangzott a másik oldalon, mintha nem lett volna senki ott. Pedig volt. Valaki, akit még nem ismert. Valaki, aki feljegyzéseket ír róla, és minden cselekvését figyeli. Nem szerette ezeket a kötelező találkozókat, de inkább ez, mint az ELME. Benyitott az ajtón. Az utóbbi időben kicsit megnőtt. Vagy tíz centit, amire igen büszke is volt. Így a kilincs más megvilágításba került. Mintha semmi nem lenne ugyanolyan. - Jó napot! - köszönt be félénken, mégis szilárd hangon a fiú, ahogy belépett. Remélte, hogy nem zavart meg semmit a megjelenésével, bár ő pontosan jött.
|
 |2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
|
Írta: 2017. december 25. 23:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=710449#post710449][b]Dr. Riley Meyers - 2017.12.25. 23:33[/b][/url] Pszismerkedés Hallom a motoszkálást az előtérben - az asztalon pihenő mobilra pillantva állapítom meg, hogy már pár perce, hogy először hallottam a lépteket és a toporgást. Egy leheletnyit furcsállom, de nem teszek semmit, hagy gyűjtse csak össze a bátorságát és tegye meg az első lépést önszántából. Egyébként sem tudom, melyik alter egó keres ma fel, pedig mindkettőhöz kicsit más hozzáállás szükséges.
Végül, gyakorlatilag másodpercre pontosan, felhangzik a várva-várt kopogás és nevetősen szusszanok, mielőtt felemelném a hangom.*
- Bújj be!-*A jobbomon egy bögrényi kávé gőzölög, míg a múltkori párnámon ücsörögve várom, hogy a fiú belépjen és szintén helyet foglaljon. A jegyzeteimet kéznél tartom, de szem elől rejtve - bízom benne, hogy elég, ha az ülés végén bővítem majd őket. Hoztam ezt-azt, annak reményében, hogy ma is sikerül egy kicsivel jobban megismernem Zsombit; példának okáért egy egész tányér cookie-t, különféle ízekben.*
- Szerbusz! Kérsz valamit inni?-*emelem meg csupromat, mert szívesen készítek egy bögre kakaót, netalán gyümölcslevet, ha kér. Megvárom, hogy kényelembe helyezze magát, mielőtt tovább kérdezősködnék vagy megpróbálnám beszéltetni - hátha szavak nélkül is rájövök, ki a mai vendégem.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
|
Írta: 2018. január 8. 20:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=711238#post711238][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2018.01.08. 20:20[/b][/url] Pszismerkedés 2.0A parancsra, ami bentről jött, benyitott. Nem túl gyorsan, a mozdulatait egyáltalán nem siette el. Inkább voltak vontatottak. Hiszen ma semmi kedve nem volt hozzá, hogy itt legyen. Inkább ugrándozott volna odakint a kutyával. A fiúcska leült egy, a férfihoz közelebb eső puffra, míg a táskáját a földre dobta. - Nem köszönöm, jól vagyok - válaszolta, és egy erőltetett mosollyal ránézett a férfira. Csak abból látszott, hogy a mimikája nem igazi, hogy egy pillanatra megrezdült a szája egyik sarka. Pedig az elmegyógyban egészen jól elsajátította már, hogy hogyan is kell ezt az arcot használni. Csak szimplán meglepődött. Már sdoktor ölt előtte.
- Bocsánat, hogy megkérdezem, de hol van az előző pszichiáterem? - tette fel olyan illedelmesen a kérdést a fiú, amennyire csak tudta. Valahogy a vele szemben ülő még az előző nőnél is jobban irritálta. A szeme valahogy túl fürkésző volt, mintha nem tudna előle elbújni. Érezte, ahogy a teljes testartása megváltozik. Az izmai megfeszültek, a gondolatai folyamatosan vészt jósoltak. Nem akart itt maradni. A mellkasa a megszokotnál gyorsabban kezdett emelkedni és süllyedni. A keze pedig remegni, így összefogta őket. Egyenlőre próbálta tűrtőztetni magát.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
|
Írta: 2018. január 24. 22:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=712744#post712744][b]Dr. Riley Meyers - 2018.01.24. 22:53[/b][/url] Pszismerkedés 2.0A mozdulataiból érzem. Nem mintha azonnal eldöntöttem volna, hogy na, akkor ő most a másik "én"; egyszerűen éles kontrasztja volt minden lépésnek, lassú, szinte vontatott - vagy talán vonakodó - mozzanatnak. Az érem másik oldala, huh? Üss vagy fuss.
Most egyre egyértelműbben az előzővel kell szembenéznem.
- Rendben. Szólj, ha meggondolnád magad.-*Teljes természetességgel mosolygok vissza, figyelmen kívül hagyva gesztusának erőltetettségét. Valóban sokan kezelték már előttem, ám nem kívántam ismét elkövetni a hibáikat - hagyom, hogy a fiú rájöjjön, hogy ezzel a színjátékkal csak saját magát ejtheti csapdába.
- Ne ijedj meg, nem történt vele semmi baj. Úgy érezte, nem találtátok meg a közös hangot, ami néha megesik, ezért megkért, hogy foglalkozzak veletek. Én Dr. Meyers vagyok, örvendek a találkozásnak!-*Érzéseim szerint nem örülne, hogy kontaktusra "kényszerítem", így kéznyújtás helyett derűsen meglengetem a jobbomat, üdvözlésképp. Nem hajolok közelebb, s mozdulataimban csak nyitottságot láthat.*
- Ha szeretnél, bele is vághatunk: kérdezhetsz vagy elmondom, amit fontosnak érzek kezdésnek. Ha úgy érzed, sok egyszerre, bármikor tarthatunk szünetet, csak jelezd nekem valahogy.-*Látom, hogy feszült, ezért kezdem ezzel - maximálisan szem előtt tartom a szükségleteit, ezzel is arra biztatva, hogy próbálja kontroll alatt tartani indulatait és a helyzetet. Választásokat adok, s akár most is mondhatja azt, hogy szüksége van még pár percre, mielőtt munkához látunk.
Első körben beérem azzal, hogy valamiféle tűzszünetet kötünk, még a háború kirobbantása előtt.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
|
|
Írta: 2018. február 21. 21:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=714771#post714771][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2018.02.21. 21:11[/b][/url] Pszismerkedés 2.0Nem vagyok ideges. Ezt az egy mondatot kántálta magában a gyerek, bár minden rezdüléséből ennek ellenkezője látszott. Hunyorította szemét, így méregette újdonsült doktorát. - Nekem ez így nem tetszik. Kérem őt vissza - jelentette ki határozottan, bár a hangszínét nem emelte meg. Valami vészjósló akkor is volt abban, ahogy a vállát felhúzva, grimaszos arccal nézte a szemben ülőt. Mintha valamit bizonyítani akarna. Vagy talán csak félt. A változás nem egy jó dolog számára. Kell a statikusság, az, hogy minden napja ugyanolyan legyen. Az eltérőt nem tudja megmagyarázni. Mert a napok telnek, de nem múlnak. Nincs minden nap péntek, de mégis mindig hetedike van. - Nem szeretnék belevágni. Azt akarom, hogy maga eltűnjön - ugyanúgy beszélt. Semmi változás, inkább monotonitás. Mintha ezt a beszélgetést már lefolytatta volna valakivel. Talán az ELME-ben. Az egyik doktorral. Ő is férfi volt, ahogy Riley. Szintén mosolygós, mégis tiszteletet követelő. Talán ezzel volt a baj. - Nem akarok itt lenni. Kirill tud erről? Megengedte, hogy másik orvost kapjak? - kérdezte szemrehányóan, bár egy kis félelem is társult a hangjába. Ha nevelője akarta ezt az egészet, az szinte egy árulással ért volna fel a szemében. Hiszen ő is tudja, hogy mennyit jelent neki, ha nem változik a ma. Ha csak hagyja a napokat telni, de nem tesz rá megjegyzést, ha elrontja a dátumot, ami hozzá tartozik. Ha azt mondja süt a nap, miközben kint esik a hó. Mert ő máshol van. Órák maradnak ki neki, és nem tudja miért. Zavaró. És ez a férfi úgy néz, mint aki mindent tud. Mintha ő lenne az oka ennek, vagy valamit tudna arról, ez miért van. Felsőbbrendű.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
|
Írta: 2018. május 13. 20:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=723184#post723184][b]Dr. Riley Meyers - 2018.05.13. 20:25[/b][/url] MártonHozzászoktam, hogy méregetnek - derűs nyugalommal állom a tekintetét, nem siettetve semmit. Tudom, milyen úgy létezni, hogy napok, hetek esnek ki, de az idő mintha sosem mozdulna előre, és rémisztő a gondolat. Hogy ha egy pillanatra is lehunyom a szemem, akár az egész világ eltűnhet, átalakulhat... Volt egy ilyen törés az életemben, azonban - hogy szerencsére vagy sajnos - nem maradtak róla igazán emlékeim, annyira összemosódott utólag az egész. Az idő javarészében mintha alvajártam volna.
A hanghordozásom, a mozdulataim sallangmentesek, nem köntörfalazok, csak türelmesen felelgetek kimondott és kimondatlan kérdéseire. Azt akarom, hogy megértse, ártalmatlan vagyok és nincs oka az agresszióra, még ha semmi sem garantálja, hogy sikerül is itt és most meggyőzni.*
- Jogos, sokkal szebb és nagyon kedves. Mivel nem tud nektek segíteni, szeretné, ha tennétek velem legalább egy próbát.-*Dehogy vagyok én felsőbbrendű. Mindössze egy kicsit idősebb és tanultabb ember-lény lennék, aki útmutatást és segédkezet nyújthat, de ez nem azt jelenti, hogy én mondom a frankót. Ez közös munka, amiben csak azért osztok feladatokat, hogy a kliens fejlődjön és elég erőssé váljon, hogy elérje a saját tempójában a céljait.*
- Az egy roppant hasznos tulajdonság lenne. Sajnos, csak ilyet tudok,-*mosolyodom el, hogy aztán lassan megbillegtessem sebtében növesztett, bozontos kutyafüleimet. Nem akarom azzal ijesztgetni, hogy alakot váltok, bár ha kíváncsiságot látok rajta, akkor fontolóra veszem majd.
- Megértem, a megszokott mindig kellemesebb. Beszéltem Kirillel és aggódik értetek. Ha érdekel, elmesélhetem, milyen volt Zsombival találkozni és mit csináltunk,-*vetem fel, mert rendhagyó körülményeim lehetővé teszik, elvégre nem két különböző páciensről van szó.
Így vagy úgy, az óránk eltelik és nem marad más hátra, mint rendszerezni a jegyzeteimet, a következő találkozó stratégiáján kattogva.
//a játék aktualitását vesztette, ezért zártam//
|
|
|
|
