A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=844887#post844887][b]Marina Darik - 2022.03.25. 18:32[/b][/url]

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Őszintén, az utóbbi hónapokban nem figyelt annyira. Nem mintha Marina arról lenne híres, hogy mindenkire és mindenre emlékszik ami csak történik vele, mellette, utána. De most a szokásostól is dekoncentráltabb volt a VAV miatt. Egyszerűen benne volt egy gát az agyában, hogy ha erre most nem figyel, akkor oda az élete. Minden. Éppen ezért fogalma sem volt róla, mi az a nagy gyűlés a bejárati csarnokban.
Könnyed ugrásokkal vetődött a diákság közé, és vékonyságát kihasználva surrant egyre közelebb a figyelem középpontja felé. Mosolyra húzódtak ajkai, amikor megpillantotta kedvenc embereit a tömeg közepén. Ki más lenne ott, mint ők.
- Már megint miben sántikáltok, ami ennyi embert idevonzott? - ingatta meg a fejét vigyorogva. - Csak nem csináljuk meg tényleg a benti nerfbajnokságot? - tippelt izgatottan a lány, és körbepillantott az arcokon.
- Mitől van mindenkinek olyan feje, mintha valaki temetésén lennénk? - vonta össze zavartan a szemöldökét, és egyre jobban elbizonytalanodott. Kendére esett a tekintete. - Kende? - Aztán át Móricra.
- Loki? Mi történik? - kérdezte legjobb barátját egyre kétségbeesetten. Mellkasában a szíve egyre gyorsabban kezdett dobogni. Arcát elöntötte a kellemetlen melegség, mert érezte, hogy valami rossz van készülőben. Ilyen volt, amikor hazaérve nem találta meg a nagyit. Néhányaktól még ugyanolyan sajnálkozó pillantást is kapott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=844892#post844892][b]Marina Darik - 2022.03.26. 10:16[/b][/url]

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Erőtlenül elnevette magát Kende válaszán. Tényleg ő nyerne, ezt mindenki tudja. De valamiért most eltörpült ez a tény a hangulatban. Mi történik, amiről nincs sejtéje? Miért szomorú, és miért érinti a két barátját? Ők nem szoktak szomorúak lenni, legalábbis nem mások előtt.
- O-oo - szaladt ki a lány száján akaratlanul a hang, ahogy Loki közelebb lépett hozzá. A szíve a torkában dobogott, és próbált a lehető legnyugodtabb maradni. Nagyot nyelt, mielőtt válaszolt volna.
- Persze. Hogy is felejthetném el - ingatta a fejét egy gyenge mosoly kíséretében. Alsó ajka megremegett kissé, nagyon igyekezett erős maradni. - Miért mondasz nekem ilyeneket? - kérdezte, de a fejében már kezdte összerakni a képet. A sok ember, akik mind szomorúan nézték a jelenetet, Lost boi zavart tekintete, az egész. Mégse tudta igazán felfogni.
- El? Mégis hova? - kérdezte a barna zakatoló mellkassal. Szeme megtelt nedvességgel, de sűrű pislogások mellett eltüntette őket.
- Ha mész, akkor én is - szólalt meg az előzőekhez képest határozottan. - Öt perc alatt összepakolok, sőt csak Srtut kell és mehetünk - csúsztatta ki Loki kezéből a sajátját a lány, ezzel is mutatva, hogy ő nem hajlandó elköszönni.
- Te is jössz? - fordult Kendéhez, ezzel a kérdéssel szinte kérve, hogy álljon mellette. Hogy ő se engedje el Lokit. Különben is, miért csak az ő mellkasa zakatol, és senki másé? Hiszen alig néz rá a barátja. - Te tudtad... - esett le neki. Lassan körbefordult, megnézve minden arcot, keresve legalább egy embert, aki a szemébe mer nézni. - Mindenki tudta... - suttogta maga elé, és megnyúlt az arca. Visszanézett Lokira.
- Miért én vagyok az egyetlen, aki most hall erről először? - kérdezte elfúló hangon, meg-megremegő ajkakkal, és bizony csak kibuggyant az a könnycsepp is a szeméből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=844897#post844897][b]Marina Darik - 2022.03.26. 14:01[/b][/url]

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Érzékelte, hogy az emberek megindultak körülötte, de pillantását végig Lokin tartotta. Róma. Sokszor beszélgettek róla. Főleg régebben, amikor még minden annyira egyszerű volt, és lehetett álmodozni. Móricnak annyit jelentett az olasz város, mint neki Magyarország. Tervezgették is nem egyszer, hogy elmennek, elszöknek oda, aztán találja meg őket akinek van türelme hozzá. Vajon mikor kezdett el kifakulni a tervből a barna?
Ezúttal hagyta, hogy a szőke tényleg megragadja a kezét, és közelebb legyen hozzá. - Hogy ne fájna? Azt mondtad sose hagysz magamra - rítt a lány, mint egy kisgyerek, aki képes volt elhinni, hogy az összes elmondott szó igaz. Sokat változtak, igen. El is távolodtak egy kicsit. De nem gondolta sose, hogy ennyire. Hogy pont vele nem osztja meg a terveit.
- Du sagde, at vi altid ville blive sammen Azt mondtad mindig együtt maaradunk - nyüszögött a lány, és szipogott egy párat. Könnyei anélkül hulltak alá, hogy egyáltalán tudatában lett volna neki. A szíve ketté hasadt, ahogy Loki búcsúcsókot lehelt ajkaira. Tompán érzett, de mégis rettentő erősen. Nem akarta elveszíteni. Nem akarta, hogy változzon az életük, hogy mások legyenek. Hogy Lokinak olyan barátai legyenek, akiket ő nem ismer, és olyan történeteket meséljen majd, amiben ő nem szerepel.
Most rajta volt, hogy leküzdje a kettejük között lévő kis távolságot, és szorosan magához ölelte a fiút, hogy az érezze az összes gondoskodást és féltést, amit érez.
- Én is szeretlek Loki. Kérlek sose felejts el - suttogta a másik fülébe, és ha lehet még szorosabban vonta magához a fiút. Mellkasa meg-megrázkódott a feltörő sírástól. Minden meg fog változni. Neki biztosan.
Ellépett egy kicsit távolabb, és pulcsija ujjával megtörölgette az arcát. - Mit mondasz Lost boi. Mégis Loki az első, aki dobbant - mosolyodott el halványan, erősnek mutatva magát legjobb barátja kedvéért. Csak egy kicsit még megerőlteti magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=844909#post844909][b]Marina Darik - 2022.03.27. 00:38[/b][/url]

#búcsúzás
#évvége
#Kende
#Loki

Bármennyire is nehéz volt, megpróbálta elhinni az összes hamis szót. Kétségbeesett, mert felfogni se volt ideje. Talán meg se értette még rendesen, hogy mit jelent az, hogy Loki elmegy. Hogy nem piszkálja a haját tanulás közben, nem őrültködnek együtt az órákon, és nem menekülhet át hozzá, ha rosszat álmodik.  
Elnevette magát Marina. - Nem bassza - biztosította Lokit könnyelműen. Könnytől párás tekintettel nézett Kendére, és habár gyengén is, de próbálta elviccelni a helyzetet. Hiszen mindig ezzel védekeztek. Mind a hárman. A nevetés volt a kulcs.
Orra piszén mozdult egyik és másik irányba, ahogy érezte, hogy két barátját nézve újra elborítja a szomorúság. Eddig kezében markolászott zsepit kibontotta, és gyors mozdulatokkal megtörölte az arcát.
- Ha baj lenne szólj. Egy szavadba kerül és ott vagyunk - biztosította még Mae, miközben bánatosan felpillantott barátjára. Nehéz volt elengedni, pláne, hogy ilyen hirtelen jött az egész. Talán könnyebb lett volna, ha van valami előjele. Nem figyelt eléggé, belekényelmesedett a helyzetbe. És tessék, megint hoppon maradt. Elhagyja a legfontosabb ember az életében.
Reflexszerűen simult hozzá Kendéhez, és intett egy utolsót barátjának, mielőtt teljesen elveszíti a kontrollt az érzelmei felett. Teste már fordult, hogy a szőke mellkasába fúrja fejét, mikor az ismerős hangra lett figyelmes. Megfeszült teste,  nézte a jelenetet, és felsandított Kendére. Aztán vissza a kettősre. Amélia felé küldött egy mosolyt, mintha az együttérzését fejezné ki felé. Aztán inkább mégis Kende meleg ölelését választotta megnyugtatásként.