Az új lány
Kornai Viki

Borcsa lelkesedve indult neki a napnak, hogy kicsit sétáljon ezen a reggelen, így a vasútállomás felé vette az irányt, és Rapid nevű kis padlócirkáló ebét levitte. Nem gondolta volna, hogy rögtön új diákkal hozza össze a sors, mármint baráti értelemben, mielőtt valaki szánt szándékkal félre óhajtaná érteni…
Borcsa ezúttal leengedve hagyta szőke loboncát, és kimondottan örült, hogy különösebb dolga nincs a hajával, mert már ez is eleve egy frizura. Hullámos haj rulez…
Szürke, hosszú ujjú felső, sima farmer, és a megszokott, kockás kabátja került még rá. Ez az a kabát, amit még születésnapjára kapott tavaly, és nehezen tette le akár csak egy percre is, olyan jó puha, és plusz benne, hogy melegítőbűbájjal ellátott.
Rapid okos kutya módjára pórázzal a szájában várta a Csikólak ajtajánál, hogy menjenek már sétálni.
Szerencsére a legtöbben ebben a korai időpontban még aludtak, hiszen a tanítás nyolcnál előbb úgysem kezdődik el, ráérnek fél hétkor is felkelni, legalábbis a többség. Egyedül a lassabbaknak kell plusz fél óra, de ő szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozott.
Miss Szöszi, amint megpillantotta az új lányt, azonnal integetett is felé, és kissé közelebb futott.
 - Szia! Most érkeztél? – tette fel a kérdést, mert annyira itt azért nem egyértelmű, mert vannak diákok, akik a szünetre hazautaznak, és vannak, akik kicsit később esnek be a társaknál.
Ez van, ha a gátat szab a közlekedés, avagy megkésik a felvételi levelet szállító bagoly. Hát igen, nem mindegy, hogy milyen postást alkalmazunk…
 - Hunyadváry Borbála, Navine – nyújtott kezet, az illem szerint. Általában igyekezett odafigyelni a megfelelő udvariasságra, bár voltak kilengései, néha a nagy pörgés közepette elfelejti az ilyen apróságokat.

Az új lány
Kornai Viki

Borcsa lelkesedve indult neki a napnak, hogy kicsit sétáljon ezen a reggelen, így a vasútállomás felé vette az irányt, és Rapid nevű kis padlócirkáló ebét levitte. Nem gondolta volna, hogy rögtön új diákkal hozza össze a sors, mármint baráti értelemben, mielőtt valaki szánt szándékkal félre óhajtaná érteni…
Borcsa ezúttal leengedve hagyta szőke loboncát, és kimondottan örült, hogy különösebb dolga nincs a hajával, mert már ez is eleve egy frizura. Hullámos haj rulez…
Szürke, hosszú ujjú felső, sima farmer, és a megszokott, kockás kabátja került még rá. Ez az a kabát, amit még születésnapjára kapott tavaly, és nehezen tette le akár csak egy percre is, olyan jó puha, és plusz benne, hogy melegítőbűbájjal ellátott.
Rapid okos kutya módjára pórázzal a szájában várta a Csikólak ajtajánál, hogy menjenek már sétálni.
Szerencsére a legtöbben ebben a korai időpontban még aludtak, hiszen a tanítás nyolcnál előbb úgysem kezdődik el, ráérnek fél hétkor is felkelni, legalábbis a többség. Egyedül a lassabbaknak kell plusz fél óra, de ő szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozott.
Miss Szöszi, amint megpillantotta az új lányt, azonnal integetett is felé, és kissé közelebb futott.
 - Szia! Most érkeztél? – tette fel a kérdést, mert annyira itt azért nem egyértelmű, mert vannak diákok, akik a szünetre hazautaznak, és vannak, akik kicsit később esnek be a társaknál.
Ez van, ha a gátat szab a közlekedés, avagy megkésik a felvételi levelet szállító bagoly. Hát igen, nem mindegy, hogy milyen postást alkalmazunk…
 - Hunyadváry Borbála, Navine – nyújtott kezet, az illem szerint. Általában igyekezett odafigyelni a megfelelő udvariasságra, bár voltak kilengései, néha a nagy pörgés közepette elfelejti az ilyen apróságokat.

Viki életében először indult el ilyen hosszú útra, így nem volt kérdéses, hogy kedvenc bézs kardigánjában fog utazni.
Az úton kivételesen nem hallgatott zenét, de még csak nem is olvasott. Mint egy kisgyerek, végig az ablakon túli tájat kémlelte, alig várta, hogy feltűnjön előtte a kastély. Szíve nagyot dobbant, mikor meglátta az óriási építményt, és nem szűnt meg az izgalom, ahogy egyre közeledett céljához.
Leszállt a vonatról, pár percig csak próbálta feltérképezni a helyet. Szülei nem látták el hasznos tanácsokkal, így őszintén remélte, hogy valaki már várja itt.
A kastélyhoz vezető utat sem látta, de a bőröndjei hollétére sem tudott tippelni.
Határozottan megnyugodott, amikor a szőke lány odalépett hozzá.
- Szia! - köszönt halkan.
Röviden kezet rázott, majd ismét a kastélyra pillantott. Nem tudott sokáig mások szemébe nézni, ahhoz Viki túl félénk volt.
- Kornai Viktória vagyok, szintén Navine.
Hirtelen annyi kérdés halmozódott fel benne, hogy azt se tudta, melyiket kérdezze előbb.
- Nagyon elkéstem? - kérdezte végül félve.
Az első vonatot lekéste, mivel otthon hagyta a sálját, ami az egyenruhához tartozott. Határozottan nem meglepő Viki esetében.

Az új lány
Kornai Viki

A lányka tanácstalanul nézett körbe, valószínűleg a csomagjait kereshette, legalábbis Borcsa erre tippelt saját magából kiindulva. A legtöbb elsős, aki elkezdi, mindig keresi a csomagját, pedig azokat mindig a házimanók elszállítják a körletekbe. A kis szorgos visító-gépek.
- Ó, akkor a mi csikónk. Most vagy elsős, ugye, Viki? Szólíthatlak így? – bombázta is rögtön a kérdésekkel, nehogy olyan becenévvel illesse, amiért nem rajong. Sose tudni, kinél mi csapja ki élből a biztosítékot, és még az a mázli, hogy oda tud most figyelni ilyesmire, mert még nem pörög száz százalékon.
Reggeli turbósnack jótékony hatása.
 - Nem hinném, nem te vagy az egyetlen, aki később érkezik. Szerintem az igi bá lecserélhetné a baglyokat, bár én már az évkezdés előtt beestem. Jobb előbb feltérképezni a terepet, mint tanévnyitóra vagy utána beesni, és később eltévedni órára menet – fejtette ki bölcs(nek gondolt) véleményét ezzel kapcsolatban.
 - Na, gyere, mielőtt még szétfagysz itt nekem ebben a szélben – biccentett a kastély fele, azért mégiscsak jobb egy meleg, kényelmes helyen időzni, unalmas társaságban, mint kint a fog-vacogtatóan szeles időjárásnak kiszolgáltatva lenni.

Elkerekedett szemekkel meredt egy pillanat erejéig a lányra a rengeteg kérdés hallatán. Talán csak akkor kérdeztek tőle ennyit, mikor feleltették.
- Persze, hívj nyugodtan Vikinek - felelte, miközben elindultak. - Szóval nem én vagyok az egyetlen, aki késett?
Általában gyors felfogású, de túl tömény volt az információáradat és ahogy azt a szőke lány is említette, elég hideg szél fújt.
- Te hányadikos vagy Borbála?
Viki őszintén remélte, hogy válaszokat fog kapni, még mielőtt a lány megunja és világgá nem megy miatta.

Az új lány
Kornai Viki


Elmosolyodott, bár ez inkább afféle kínos kis vonalacska volt a száján. Az az arc, amit a másik vágott, megint arra engedett következtetni, hogy túl sokat járt a szája hirtelenjében.
 - Bocsi, sok volt így egyszerre? – kérdezett rá, reménykedve, hogy talán nem olyan vészes a helyzet.
Közben Rapidot igyekezett rávenni, finom nonverbális jelekkel, hogy ne akarja mindenáron Vikit szaglászni, és felugrálni se akarjon a lányra, miután a földön tapicskolt.
 - Nem hát. Nyugi, ki ilyen, ki olyan – igyekezett nyugtatni az újdonsült ismerőst, mielőtt még pánikban törne ki. – Nem fog senki megenni egy kicsi késésért.
- Rapid, nem! – szólt rá most már erélyesebben az állatra, végül úgy döntött, inkább ölébe veszi a kis padlócirkáló, keverék ölebét. – Bocs, még szokja a környezetét, nemrég fogadtam örökbe.
- Elsős, még a szünet utolsó hetében érkeztem – felelte Viki kérdésére.
Megindult a kastély irányába, majd jelzett a ház – és évfolyamtársának is, hogy kövesse bátran.
Valahányszor belépett a bejárati csarnokba, egyszerűen lenyűgözte a látvány. Az oszlopok, a homokóra, a díszes kupák, és az a tömény fehérség, ami szinte ragyogóvá tette a helyiséget.
Vajon mi munka lehetett ezt mind rendben tartani, a kastély többi részéről nem is szólva?
 

Nem zavarta a kutya, sőt, örült, hogy végre találkozhatott egy kedves ebbel. Az otthoni környéken lakott egy, de az a sátán előfutárja volt. A hangszálaival valami probléma lehetett, így elég érdekes hangot adott ki ugatás helyett, illetve jól bevált módszere volt, ha valaki elsétált a kapu előtt, eszeveszett hörgésbe kezdett és nekirohant az illetőnek. Ha szerencsés volt, el tudott menekülni veszteség nélkül, de ellenkező esetben a kutya kimászott egy lyukon és elcsent ezt-azt. Vikinek így lopta el az egyik táskáját, illetve fél pár cipője is valahol ott lehetett.
Megrázta a fejét, hogy elűzze a gondolatot, de nem sokáig kellett próbálkoznia. A kastélyba beérve nem tudta megállni, szájtátva bámulta a mesterművet. Minden olyan ragyogó és fehér volt, úgy érezte magát, mintha a mennyországba érkezett volna. Annyira elámult, hogy még a beszélgetés fonalát is elveszítette.
- Ez gyönyörű - suttogta. Nem mert hangosabban beszélni, félt, hogy bármikor elillanhat a csoda.
- Korábban kellett volna bentlakásos iskolába iratkoznom.
Kimért léptekkel indult el előre, ujjait a sima márványon felejtette.
- Tényleg itt fogunk tanulni? - kérdezte boldogan. Mosolyában ott volt minden reménye.

Az új lány
Kornai Viki

Szerencsére Borinak ilyen gondjai nem akadtak, mivel mugliktól elzárt, és kellő védelemmel ellátott birtokukon eddig Rapidon és az anyjuk új macskáján, Sagittán kívül semmilyen állat nem fordult még meg, amelyik ádáz lehetett volna, még a levelezésre használt baglyok sem viselkedtek csúnyán. Csak néha csipkedtek, ha nem kapták meg a kellő csemege-mennyiséget.
Borcsa nem bírta megállni, hogy a szokott száz wattos vigyorát ne villogtassa, látván Viki csodálkozását a kastély szépségén. Hát igen, neki is leesett az álla, azt hitte, valami lepukkadt hely lesz, és ilyen menő a berendezés. Pozitív csalódás, de maga a tanulás ténye annyira nem igazán lelkesítette, azt már inkább szerette volna elkerülni, de hát ha muszáj, akkor muszáj.
Fellépésekre meg táncházakba szívesebben járt.
 - Megvan a maga hátránya, hidd el. Főleg, ha hárman kétfelé vagytok pakolva, amennyiben van tesód. Nekem a két nővérem Franciaországban tanulnak, tök rossz, hogy külön vagyunk. – magyarázta, ezúttal kissé lassítva a beszédtempóján, hogy ne érezze soknak a másik. Lassan érnek csak oda a baglyok, és itt sincs nagy különbség, mert eléggé vegyes köret vagyunk, mindenféle nemzetiségből van itt bőven
- Ja, itt – bólintott megerősítésképpen. – Ha gondolod, akár fel is kísérhetlek a mi részlegünkhöz, imádni fogod az összképet.

Az új lány
Hunyadvári Borcsa

- Az nagyszerű lenne - mondta Viki még mindig bámészkodva. - Mármint ha megmutatnád, merre leszünk. Azt hiszem, itt könnyen el lehet tévedni egyedül.

- Sajnálom, hogy nem lehetnek itt a nővéreid - néztem rá szomorúan, miután kigyönyörködtem magam.
Nekem nem voltak testvéreim, így nem tudom pontosan, milyen lehet közöttük a kapcsolat, de biztos nem lehet könnyű, ilyen távol tőlük.