Havas.

Mint a mérgezett egér, Eris úgy rohangál már hetek óta ide-oda a tantermek, a klubhelyiség és az edzések között. Mióta Ombozit elvitték, őt kinevezték prefektusnak, meg a csapatkapitányuk helyettesének, úgyhogy nagy a nyüzsgés, a teher, a fiú nélkül pedig olyan szürreálisnak tűnik minden, mintha csak egy rossz álomban lenne. Pláne, hogy még azt a dögöt is etetni kell a hegy gyomrában... Akárhogy is, eléggé meg van tervelve Kowaink testileg és lelkileg is, és a tetejébe még hallott egy olyan pletykát, hogy Ombozit látták errefelé, úgyhogy kevés szabadidejében sétálgat, hogy reményét leplezve diákokat büntethessen csekélységek miatt. A mai napon is a szokásos iskolai egyenruháját hordja talárjával, mellén ott csillog az ezüst P betűs jelvény, ő pedig fejét belebújtatva az Átváltoztatástan tankönyvébe mormol és magolja a varázsigéket meg a hozzájuk tartozó szöveget, elvégre nemsokára dolgozatot fognak írni. Ha ez nem lenne elég, ma este még egy hatvan centis beadandót is meg kell írnia Felagundnak az órai viselkedése miatt, szóval van elég gondja szegénynek, nem is törődik azzal, hogy merre viszi a lába.
Befordul a következő folyosón, átkel a Fecsegő Dámák folyosóján, lemegy egy emeletet, megküzd a hétfejű főnixszel, átússza az óperenciás tengert, elindul lefelé a bejárati csarnok lépcsőjén, ami egyébként a Nagyterembe vezet, aztán leér a tágas előtérbe. Csak ekkor néz fel a könyvéből, hogy szúrós szemekkel végigmérhesse, hol kötött ki. Morog egy pár sort a lépcsők miatt, s mielőtt visszafordulna a tananyaghoz, még előtte kioktatja az egyik festményt, aki beázott első emeleti folyosóra panaszkodik.

Havas.

Mint a mérgezett egér, Eris úgy rohangál már hetek óta ide-oda a tantermek, a klubhelyiség és az edzések között. Mióta Ombozit elvitték, őt kinevezték prefektusnak, meg a csapatkapitányuk helyettesének, úgyhogy nagy a nyüzsgés, a teher, a fiú nélkül pedig olyan szürreálisnak tűnik minden, mintha csak egy rossz álomban lenne. Pláne, hogy még azt a dögöt is etetni kell a hegy gyomrában... Akárhogy is, eléggé meg van tervelve Kowaink testileg és lelkileg is, és a tetejébe még hallott egy olyan pletykát, hogy Ombozit látták errefelé, úgyhogy kevés szabadidejében sétálgat, hogy reményét leplezve diákokat büntethessen csekélységek miatt. A mai napon is a szokásos iskolai egyenruháját hordja talárjával, mellén ott csillog az ezüst P betűs jelvény, ő pedig fejét belebújtatva az Átváltoztatástan tankönyvébe mormol és magolja a varázsigéket meg a hozzájuk tartozó szöveget, elvégre nemsokára dolgozatot fognak írni. Ha ez nem lenne elég, ma este még egy hatvan centis beadandót is meg kell írnia Felagundnak az órai viselkedése miatt, szóval van elég gondja szegénynek, nem is törődik azzal, hogy merre viszi a lába.
Befordul a következő folyosón, átkel a Fecsegő Dámák folyosóján, lemegy egy emeletet, megküzd a hétfejű főnixszel, átússza az óperenciás tengert, elindul lefelé a bejárati csarnok lépcsőjén, ami egyébként a Nagyterembe vezet, aztán leér a tágas előtérbe. Csak ekkor néz fel a könyvéből, hogy szúrós szemekkel végigmérhesse, hol kötött ki. Morog egy pár sort a lépcsők miatt, s mielőtt visszafordulna a tananyaghoz, még előtte kioktatja az egyik festményt, aki beázott első emeleti folyosóra panaszkodik.

Eris

Mint égen a csillag, annyi órának éreztem ezt a hosszú vonatutat. Kár, hogy nem volt nálam még semmi harapnivaló se, hogy legalább azzal elfoglaljam magam. Ráadásul, még leszálláskor is belém bírt kötni egy vénember, hogy segítsen-e leszedni a cuccaimat? Mit gondol ez? Netán azt, hogy béna vagyok, s nem bírok lekecmeregni a poggyászommal egy vonatról? Ha igen, akkor nagyon rosszul hiszi.
~Szuper, még ez is!-gondolom magamban, miután áthaladtam a azon a hatalmas fekete kapun és ránéztem az órámra. Gondolom nem is kell mondanom: nem működött.~De hisz tegnap cseréltem benne elemet!-elmélkedek tovább.
Ma is csak az egyszerű farmeremet hordom, bár eléggé hideg van. De sebaj, ha én nem fázok, akkor nincs miért aggodalmaskodni. Anyám mondta mindig, hogy ha hideg lesz öltözzek fel jól, nehogy megfázzak. Ahhoz képest én már az első napomon nem fogadok szót neki.
Végigsétálok a az udvaron és célba veszem a kastély óriási kapuját. Tényleg nagy ez a kastély, bár keresztapám, mintha túlzott volna a kastély-leírással egy kicsit.
Na de most ez nem érdekel. Arra összpontosítok, hogy minél hamarabb bejussak a kastélyba, miközben egyre csúszósabb az út.
~Csodálatos!-mondom magamban, egy kis iróniát használva. Na de végre elértem az ajtót és beléptem rajta.
Meglepetésemre pont egy lány állt a bejáratiba, vajon tudta, hogy jövök? Nem hinném, hiszen a kezében tartott könyvből arra következtettem, hogy tanul valamit.
Becsapom az ajtót és próbálok egy köszönés-kérés félét kinyögni:
-Szia! Krisztián vagyok, megtudnád mondani, hogy akik a Rellonba kerültek, azok merre menjenek?-hát az első megszólalásom ebben az iskolában eléggé szánalmas lett.-Amúgy te melyik házba tartozol?
Mikor közelebb lépek, akkor vettem észre, hogy a lány bal arcán egy kereszt ékeskedik. Lehet, hogy nem jó embertől kérdezősködök?

Havas.

Összeráncolt homlokkal fejezi be a festmény kioktatását, annyiban maradtak, hogy Erisnek semmi köze az egészhez, hiába is állít bármit a cilinderes figura. Kowai így már visszatérhet nyugodtan a könyvbe, hogy megpróbálja bemagolni a Baziteo és a Reducio közti ellentétet, mert ezt a kettőt valahogy nem tudja rendesen megjegyezni. Képzeletben még a pálcáját is lengeti, hogy sikerüljön a varázslat, mikor becsapódik az iskola hatalmas tölgyfaajtaja s nemsokára meg is szólítja őt egy vadidegen, az időjáráshoz eléggé lengén felöltözött fiú. A kintről bejövő hideg levegő éppen hogy meglegyinti Eris sötét fürtjeit, de ez mit sem változtat halálba küldő arckifejezésén. Némám végigméri az ismeretlent - aki a Krisztián névre hallgat a gyors bemutatkozása szerint, aztán ráérősen sarkon fordul, mit sem törődve az új sárkány kérdéseivel.
- Még egy kérdés, és prefektussal való tiszteletlenség miatt büntetőmunkára küldelek. - nem is ő lenne, ha nem élne vissza a hatalmával, ugyan kérem. Nem kíván itt párbajozásba, vagy vitába keveredni senkivel, csupán be akarja végre vágni a dolgozat anyagát, hogy aztán készülhessen a következő tárgyára, és gyakorolhassa az elemi mágiát is. Holnap lesz edzés, Bennettel is beszélnie kéne a cselekkel kapcsolatban. Semmi kedve most itt pátyolgatni egy elsőst, aki ráadásul most érkezett, pff. Ez pedig sok macerával és idővel járna, úgyhogy inkább a szemei elé emeli a könyvét, s mint aki jól végezte dolgát (azazhogy ott se volt), elindul a lépcső felé. Csak a szerencsében bízhat, hogy ez nem fog a házvezetője fülébe jutni, bár... kit érdekel?

Eris

A szememet a lány és egy festmény között kapkodom. A festmény látszólag mozog, tehát keresztapám ezt nem túlozta el és a képek tényleg élnek. De ha a borús tekintetét, és homlok-ráncolta arcát is megfigyelem, akkor valószínű, hogy az előbb ez a kettő veszekedett.
Micsoda? Büntetőmunkára? Most érkeztem és máris büntető munkára küldenének, mert megkérdeztem valakitől, hogy merre menjek. Egyszóval útbaigazítást kértem.
Ráadásul, ha prefektus, akkor nem pont az lenne a dolga, hogy segítsen? Ráadásul mi az, hogy tiszteletlenség? Ez a mondata pont elég volt nekem ahhoz, hogy igazat beszéljen és meglegyen a tiszteletlenség. Az biztos, hogy ez a lány már nem lesz a kedvencem.
-Tiszteletlenség?-hülledezek-Megkérdeztem, hogy merre menjek, neked az már tiszteletlenség? A szavaidból ítélve te egy prefektus vagy. Azoknak nem pont az a dolguk, hogy segítsenek? Már nem azért, de ha ez neked tiszteletlenség, akkor felőlem küldjél, csak előtte mondd meg, hogy merre menjek, mert tudod, nem kényelmes az összes holmimmal sétafikálni ebbe a bazi nagy kastélyba!
A lány sarkon fordult és már ment felfele a lépcsőn. Hát ennyi lenne a híres Bagolykő Mágustanoda? Olyan diákjai vannak, hogy még egy frissen érkezettnek sem bírnak segíteni? Ha lenne pénzem, már rég sarkon fordultam volna, s már mentem volna visszafele a vasútállomásra, jegyet venni, hogy minél hamarabb hazakerüljek. Nem is akarok én már ide járni!
Még egy utolsó reményvesztett pillantást vetettem a lány hátára és már azon töprengtem, hogy mi a következő cél? Keresnem kell egy ennél valamivel is jobb fej gyereket, de hol?

Havas.

Mennyire idegesítő, ez a prefektuslét azzal is járna, hogy segítsen a kis elsősöknek, meg mindenki másnak, de... Markovits nagyon jól tudja, hogy ő nem az a segítőkész mintadiák, és ennek fényében adta végül oda a jelvényt. Vagyis kénytelen volt, mert Kowai úgy belemart a kezébe átadásnál, hogy még a vére is kibuggyant. Ez a jótékonykodó dolog meg tőle nagyon távol áll, úgyhogy senki ne akarja elvárni tőle, hogy derűs arccal szivárványt fog hányni és cigánykerekezést örömében, valahányszor erre jár egy rászoruló.  
A fiú nem hallgat a szép szóra, máris visszakérdez, Eris pedig az első szóra ("Tiszteletlenség?") vészjóslóan megáll. Végigvárja a monologizálást, aztán egy lépéssel félig Krisztián felé fordul. Kifejezéstelen tekintettel billenti meg fejét, egyik szemöldökét enyhén megemeli, ezzel is jelezve, hogy baromira nem érdekli itt a nyafogás és a hiszti.
- Az elkövetkezendő egy héten át a bagolyházban kell ebédelned. - adja is ki a büntetőmunkát, és biztos lehet benne a srác, hogy Eris ellenőrizni fogja. Visszafordul és megteszi az első pár lépcsőfokot, amikor megszánja a gyerkőcöt, és ad neki egy kis segítséget.
- Az északi toronyban van, és jobban jársz ha nem dísztalárban mész. - veti oda hátranézés nélkül, aztán belemélyedve a könyvébe tesz még pár lépést előre. Ekkor üt szöget a fejében, hogy csak annyit tud az újról, hogy Krisztiánnak hívják, rellonos, és feltételezhetően elsős, ám a vezetéknevét nem. Így pedig a havi jelentésébe nem tudja megírni. Beleharap az ajkába, elég nevetséges lenne visszasompolyogni azzal, hogy megkérdezze, ezért igyekszik higgadtan megállni.
- De tudod mit? Ma jó napom van. Elkísérlek a klubhelyiségbe. - lehajol, felhúzza a nadrágja szárát és előveszi alóla a pálcáját. A fiú felé irányítva meglengeti és elmormol egy évekkel ezelőtt tanult varázsigét, mire Krisztián csomagjai elemelkednek a padlótól és lebegni kezdenek.

Eris


Már épp indultam volna, hogy keressek egy normálisabb embert, amikor a lány visszafordult. Na mégis mit akarhat? Felidegesített, tehát már nem tudok normálisan hozzáállni semmihez.
Még, hogy a bagolyházban ebédeljek? Biztos, hogy nem fogok, azt majd lesheti! Hamarabb leszek öngyilkos, meg tulajdonképpen is, hol van a bagolyház.
-Először is: azt lesheted! Másodszor: dísztalárom sincs, úgyhogy ez a mondatod felesleges volt...
Nem érdekel, ha komolyan gondolja, nekem itt mondhat bármit, maximum nem fogok ebédelni.Sokat ér vele, ha elmondja, hogy hol van, mert úgyse megyek oda.
-Haha!-hallatok egy ironikus nevetést-Nagyon vicces! Hiába mondod, hogy az merre van. Nekem az kell, hogy merre van a klubhelyiség!-kezd egyre jobban dühbe gurítani.
Mikor már eldöntöttem, hogy feladom, hátat fordítok és visszamegyek, szerzek valahonnan egy vonatjegyre elegendő varázslópénzt, akkor ért a legnagyobb meglepetés. Vajon mitől gondolta meg magát? Biztos, nem azért, amit mondott, hiszen már csak az arcán látom, hogy rossz a kedve.
-Jól van!-ugrott végül ki belőlem, de már ennek se tudtam, cseppet sem örülni.
Álljunk csak meg! Arról nem volt szó, hogy repíti a cuccaimat, még ha jót is akar.
-A csomagokat elbírom vinni magam is!-kacsintok a lányra, valahogy ez a szituáció is az előbbire emlékeztet, amikor a vénember akarta leszedni a bőröndöket helyettem.
Bármit akar is, követem, mert másképp nem találok oda.