Havas.

Mint a mérgezett egér, Eris úgy rohangál már hetek óta ide-oda a tantermek, a klubhelyiség és az edzések között. Mióta Ombozit elvitték, őt kinevezték prefektusnak, meg a csapatkapitányuk helyettesének, úgyhogy nagy a nyüzsgés, a teher, a fiú nélkül pedig olyan szürreálisnak tűnik minden, mintha csak egy rossz álomban lenne. Pláne, hogy még azt a dögöt is etetni kell a hegy gyomrában... Akárhogy is, eléggé meg van tervelve Kowaink testileg és lelkileg is, és a tetejébe még hallott egy olyan pletykát, hogy Ombozit látták errefelé, úgyhogy kevés szabadidejében sétálgat, hogy reményét leplezve diákokat büntethessen csekélységek miatt. A mai napon is a szokásos iskolai egyenruháját hordja talárjával, mellén ott csillog az ezüst P betűs jelvény, ő pedig fejét belebújtatva az Átváltoztatástan tankönyvébe mormol és magolja a varázsigéket meg a hozzájuk tartozó szöveget, elvégre nemsokára dolgozatot fognak írni. Ha ez nem lenne elég, ma este még egy hatvan centis beadandót is meg kell írnia Felagundnak az órai viselkedése miatt, szóval van elég gondja szegénynek, nem is törődik azzal, hogy merre viszi a lába.
Befordul a következő folyosón, átkel a Fecsegő Dámák folyosóján, lemegy egy emeletet, megküzd a hétfejű főnixszel, átússza az óperenciás tengert, elindul lefelé a bejárati csarnok lépcsőjén, ami egyébként a Nagyterembe vezet, aztán leér a tágas előtérbe. Csak ekkor néz fel a könyvéből, hogy szúrós szemekkel végigmérhesse, hol kötött ki. Morog egy pár sort a lépcsők miatt, s mielőtt visszafordulna a tananyaghoz, még előtte kioktatja az egyik festményt, aki beázott első emeleti folyosóra panaszkodik.

Havas.

Összeráncolt homlokkal fejezi be a festmény kioktatását, annyiban maradtak, hogy Erisnek semmi köze az egészhez, hiába is állít bármit a cilinderes figura. Kowai így már visszatérhet nyugodtan a könyvbe, hogy megpróbálja bemagolni a Baziteo és a Reducio közti ellentétet, mert ezt a kettőt valahogy nem tudja rendesen megjegyezni. Képzeletben még a pálcáját is lengeti, hogy sikerüljön a varázslat, mikor becsapódik az iskola hatalmas tölgyfaajtaja s nemsokára meg is szólítja őt egy vadidegen, az időjáráshoz eléggé lengén felöltözött fiú. A kintről bejövő hideg levegő éppen hogy meglegyinti Eris sötét fürtjeit, de ez mit sem változtat halálba küldő arckifejezésén. Némám végigméri az ismeretlent - aki a Krisztián névre hallgat a gyors bemutatkozása szerint, aztán ráérősen sarkon fordul, mit sem törődve az új sárkány kérdéseivel.
- Még egy kérdés, és prefektussal való tiszteletlenség miatt büntetőmunkára küldelek. - nem is ő lenne, ha nem élne vissza a hatalmával, ugyan kérem. Nem kíván itt párbajozásba, vagy vitába keveredni senkivel, csupán be akarja végre vágni a dolgozat anyagát, hogy aztán készülhessen a következő tárgyára, és gyakorolhassa az elemi mágiát is. Holnap lesz edzés, Bennettel is beszélnie kéne a cselekkel kapcsolatban. Semmi kedve most itt pátyolgatni egy elsőst, aki ráadásul most érkezett, pff. Ez pedig sok macerával és idővel járna, úgyhogy inkább a szemei elé emeli a könyvét, s mint aki jól végezte dolgát (azazhogy ott se volt), elindul a lépcső felé. Csak a szerencsében bízhat, hogy ez nem fog a házvezetője fülébe jutni, bár... kit érdekel?

Havas.

Mennyire idegesítő, ez a prefektuslét azzal is járna, hogy segítsen a kis elsősöknek, meg mindenki másnak, de... Markovits nagyon jól tudja, hogy ő nem az a segítőkész mintadiák, és ennek fényében adta végül oda a jelvényt. Vagyis kénytelen volt, mert Kowai úgy belemart a kezébe átadásnál, hogy még a vére is kibuggyant. Ez a jótékonykodó dolog meg tőle nagyon távol áll, úgyhogy senki ne akarja elvárni tőle, hogy derűs arccal szivárványt fog hányni és cigánykerekezést örömében, valahányszor erre jár egy rászoruló.  
A fiú nem hallgat a szép szóra, máris visszakérdez, Eris pedig az első szóra ("Tiszteletlenség?") vészjóslóan megáll. Végigvárja a monologizálást, aztán egy lépéssel félig Krisztián felé fordul. Kifejezéstelen tekintettel billenti meg fejét, egyik szemöldökét enyhén megemeli, ezzel is jelezve, hogy baromira nem érdekli itt a nyafogás és a hiszti.
- Az elkövetkezendő egy héten át a bagolyházban kell ebédelned. - adja is ki a büntetőmunkát, és biztos lehet benne a srác, hogy Eris ellenőrizni fogja. Visszafordul és megteszi az első pár lépcsőfokot, amikor megszánja a gyerkőcöt, és ad neki egy kis segítséget.
- Az északi toronyban van, és jobban jársz ha nem dísztalárban mész. - veti oda hátranézés nélkül, aztán belemélyedve a könyvébe tesz még pár lépést előre. Ekkor üt szöget a fejében, hogy csak annyit tud az újról, hogy Krisztiánnak hívják, rellonos, és feltételezhetően elsős, ám a vezetéknevét nem. Így pedig a havi jelentésébe nem tudja megírni. Beleharap az ajkába, elég nevetséges lenne visszasompolyogni azzal, hogy megkérdezze, ezért igyekszik higgadtan megállni.
- De tudod mit? Ma jó napom van. Elkísérlek a klubhelyiségbe. - lehajol, felhúzza a nadrágja szárát és előveszi alóla a pálcáját. A fiú felé irányítva meglengeti és elmormol egy évekkel ezelőtt tanult varázsigét, mire Krisztián csomagjai elemelkednek a padlótól és lebegni kezdenek.