A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

A fiatal férfi pár perce szállt le a vonatról, ami Budapestről érkezett. hosszú sötét ballonkabátját szorosan összehúzva sétál az új lakhelye felé, igaz, még azt sem tudja, hogy hol fog pontosan lakni. Előbb szeretne beszélni az igazgatóval a lehetőségekről, aztán majd meglátja, de mindenek előtt a Navine házat fogja megkeresni. A fekete kalapja megvédi a feje tetejét, de az arcába belecsíp a hideg szél, de nem törődik vele, hozzászokott már. A bakancsa nyomokat, a húzód bőröndje pedig csíkot húz a fiatal férfi után, aki végtére is kicsit izgul. Sok mindent megélt már, talán nem kellene aggódnia semmi miatt, mégis jóleső izgalommal gondol az elkövetkező időkre. Nagyon szeretne bizonyítani önmagának, hogy mégsem annyira elveszett, mint, ahogy azt róla gondolják. Itt persze tiszta lappal is kezdhet, így oda kell figyelnie az első benyomásokra, hogy minden optimálisan alakuljon. Félmosollyal az arcán siet tovább, amikor is megpillantja a kastélyt, és a félmosoly egészre változik. Persze nem akar idiótának tűnni, ezért csak a kíváncsian járó szemében látszik tovább az öröm. Végül egy jó tízperces séta után megérkezik, és megáll a hatalmas ajtó előtt. Mielőtt belépne nagyot sóhajt, és máris felidézi magában az utóbbi hónapokban tanult magyar kifejezéseket. Szerencséje van, hogy egészen okos, így sok minden megmaradt, de nem mondaná azt, hogy megtanult magyarul. Szörnyen bonyolult ez a nyelv, több időre lesz szüksége, hogy elfogadható szintre emelje, de végül is ideje az lesz rá. Végül belép, a bakancsáról egy pálcamozdulattal eltünteti a havat, majd körbenéz. Hatalmas zsivaj veszi körül, a diákok, tanárok és felnőttek jönnek mennek, az iskolai számláló épp most ír jóvá tíz pontot a Levita számára. A hatalmas tér és a kastély méreti nyilvánvalóvá teszik a számára, hogy útbaigazítást kell kérnie. Ekkor, mintegy véletlenül megpillant egy fiatal szőke lányt, aki éppen igyekszik valahova, ő pedig leveszi a kalapját, majd elé siet, hogy megállítsa a szavaival.
- Elnézést. Tud segítesz? - a tegezés-magázás még nem tiszta a számára, de a mosolya kedves, talán elég lesz, hogy megállítsa vele a másikat, aki igen csinos, sőt, kissé melege is lesz hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445286#post445286][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 11:34[/b][/url]

A fiatal férfi pár perce szállt le a vonatról, ami Budapestről érkezett. hosszú sötét ballonkabátját szorosan összehúzva sétál az új lakhelye felé, igaz, még azt sem tudja, hogy hol fog pontosan lakni. Előbb szeretne beszélni az igazgatóval a lehetőségekről, aztán majd meglátja, de mindenek előtt a Navine házat fogja megkeresni. A fekete kalapja megvédi a feje tetejét, de az arcába belecsíp a hideg szél, de nem törődik vele, hozzászokott már. A bakancsa nyomokat, a húzód bőröndje pedig csíkot húz a fiatal férfi után, aki végtére is kicsit izgul. Sok mindent megélt már, talán nem kellene aggódnia semmi miatt, mégis jóleső izgalommal gondol az elkövetkező időkre. Nagyon szeretne bizonyítani önmagának, hogy mégsem annyira elveszett, mint, ahogy azt róla gondolják. Itt persze tiszta lappal is kezdhet, így oda kell figyelnie az első benyomásokra, hogy minden optimálisan alakuljon. Félmosollyal az arcán siet tovább, amikor is megpillantja a kastélyt, és a félmosoly egészre változik. Persze nem akar idiótának tűnni, ezért csak a kíváncsian járó szemében látszik tovább az öröm. Végül egy jó tízperces séta után megérkezik, és megáll a hatalmas ajtó előtt. Mielőtt belépne nagyot sóhajt, és máris felidézi magában az utóbbi hónapokban tanult magyar kifejezéseket. Szerencséje van, hogy egészen okos, így sok minden megmaradt, de nem mondaná azt, hogy megtanult magyarul. Szörnyen bonyolult ez a nyelv, több időre lesz szüksége, hogy elfogadható szintre emelje, de végül is ideje az lesz rá. Végül belép, a bakancsáról egy pálcamozdulattal eltünteti a havat, majd körbenéz. Hatalmas zsivaj veszi körül, a diákok, tanárok és felnőttek jönnek mennek, az iskolai számláló épp most ír jóvá tíz pontot a Levita számára. A hatalmas tér és a kastély méreti nyilvánvalóvá teszik a számára, hogy útbaigazítást kell kérnie. Ekkor, mintegy véletlenül megpillant egy fiatal szőke lányt, aki éppen igyekszik valahova, ő pedig leveszi a kalapját, majd elé siet, hogy megállítsa a szavaival.
- Elnézést. Tud segítesz? - a tegezés-magázás még nem tiszta a számára, de a mosolya kedves, talán elég lesz, hogy megállítsa vele a másikat, aki igen csinos, sőt, kissé melege is lesz hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445338#post445338][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.12.31. 11:53[/b][/url]

Lassan jön a vizsgaidőszak, Michelle-t pedig ez egyáltalán nem izgatja, de... És itt jön a de. Valahol mégis. Ha auror akar lenni, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egész nap fetreng és várja a sült galambot a szájába, hátha átmegy. Nem. Most a hoppanálás tanfolyam jól fog jönni neki, de ez mind kevés. Úgy dönt, bemasíroz a könyvtárba és kirabolja, ezzel szerelkezve fel a szilveszterére. Amikor enni fog. Sokat. Az egy hónapos agonizálás Misi lelépése miatt megviselte, akkor alig evett. Mínusz öt kiló. Azóta kettő visszajött. Jó husiban kell lenni, ez van. Az amúgy is hasát imádó szőkeség számára létfontosságú a táplálékbevitel, annak mennyisége még inkább. Otthon már felhalmozott mindent, szépen napirendet is csinált magának, mikor mit fog enni. Sokan retardált szilveszternek neveznék az övét, de kit érdekel? Tán egy Saint-Venant csak nem retardált dolgokat engedhet meg magának? Na ugye.
Összekapja magát és futólépésben indul meg a kastély felé. Iszonyatosan hideg van, egyszerűen nem bírja. Mindig mikor kinéz az ablakon fújtat egyet, lévén nem a jegesmedvék közeli rokona. Mondjuk egy teve az egész közeli családi kapcsolat lehetne, a finom sivatagi hőséggel... Oh, igen, a meleg. Szaporán lépdel előre és lazán lép be a bejárati csarnok ajtaján. Felmasírozik a könyvtárba és gyorsan összeszedi, ami kell neki, ezeket pedig belesüllyeszti táskájába, ami - meg kell hagyni - igen nehézre sikeredik. Mint egy málhás szamár, úgy érzi magát, miközben battyog lefelé, hogy ismét találkozzon a kinti hideggel. Legnagyobb meglepetésére azonban egy 180 centis csoda lép elé. Mármint micsoda? Szóval egy srác. Megemeli fejét, hogy a fiú szemébe tudjon nézni, majd megrágja a kérdést és az arra adható válaszokat. Hiába minden, rellonos vér ide vagy oda, nem lehet kegyetlen... Most jött, nem beszélni magyartot, akkor segít. Kész.
- Persze, miben? - táskáját egy gyönyörűen ívelt mozdulattal kanyarintja le válláról, ami így elég szép puffanással ér földet. Nincs most ideje a testedzésnek. Viszont a pihenésnek igen, fáj a válla ettől a sok könyvtől. A tanulás nehéz dolog, ez van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445425#post445425][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 12:21[/b][/url]

Milyen szerencséje van! A Durstrangban maximum félrelökték volna, vagy csúnyán néznek rá, esetleg „keresd meg magad”-dal segítettek volna neki. Itt egyből kedvesebben fogadják, és ez máris szimpatikussá teszi a helyet.
- Szia! Vasil Dimitrov, most jött. Én vagyok… нещо… Nem! Keresek ház a kastélyban. Ö… - a lány szemei bár némi veszéllyel töltik el hirtelen, mégsem tudja elvenni a sajátjait róla. De most nem ezzel kéne foglalkoznia, hanem, hogy megtalálja a Navinét.
- Navine, van merre? – kérdezi immár vidáman, amikor is széles, szinte diadalittas mosollyal nyugtázza, hogy sikerült végre kinyögnie, amit szeretne. Végre kigombolja a kabátját, a kalapot a bőrönd tetejére helyezi, majd leveszi a meleg felső réteget magáról, és azt is táska tetejére – de a fejfedő alá – teszi.
Azon veszi magát észre, hogy lehajol, mert a lány táskájából egy könyv a földre hullott. Addig sem kell bámulnia a lányt, hiszen annyit bénázott, hogy jobb, ha gyorsan el is felejti őt a másik. Akkor talán tényleg sikerül tiszta lappal kezdenie itt. De egyelőre gyenge kezdés után, erős visszaesés, amit eddig elért. A könyv, amit megszabadít a padlóról, valamiféle tankönyv lehet, aminek nem tudja lefordítani a címét még, de valamilyen védekezés lehet. Egy kicsit be is pánikol, hogy hogyan fogja megérteni ezt az egészet. Nem alaptalan annyira a félelme, hajlamos rágörcsölni a dolgokra és akkor az nem fog neki segíteni. Ráadásul, ha jól emlékszik, hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak… hogyan fog tanulni így? Vagy elég jövőre kezdenie? Akkor lenne egy kis ideje tanulni a magyart, és…
- Itt a könyvek… magyarul? Hogyan tanul külföldi meg? Angolul tudsz? – csap a homlokára és nagyon lassan húzza a kezét az arcán. Ez eddig eszébe se jutott, hogy esetleg itt tudnak egy népszerűbb nyelven is, mint a magyar, vagy a bolgár. Még egy hibapont saját magánál. Nem kezdődik jól az egész. Egy csinos szőke, nyilván okos lány előtt égeti magát, mint egy buta külföldi világtalan. ~ Ez már csak rosszabb lehet… ~ Ráadásul a könyvet még mindig a kezében szorongatja, elfelejtette azt is visszaadni. Vasil, Vasil, ez nem a te napod!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445579#post445579][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.12.31. 12:52[/b][/url]

Michelle visszanyeli az első mosolyt, ami ki akar ülni az arcára. Imádja a külföldieket, hihetetlen, milyen édesek, ahogy küzdenek a magyarral. Talán mókásnak találja, hogy a fiú szerencsétlenkedik, amilyen jó fej, pedig még hagyja is neki. Lazán feltehetne egy segítő kérdést, vagy csak megszólalhatna angolul. De franciául is, hátha valamelyiket érti a másik. De nem. Helyette csak áll és vár, hogy mit fog kihozni belőle a srác.
- Michelle vagyok, Rellon. De tudom merre van a Navine - ezúttal végre elengedi magát tényleg kiül a mosoly az arcára. Csak figyeli, ahogy a másik először a kabátjától, majd a kalapjától, végül a pulóverétől is megszabadul. Hirtelen felindulásból, talán azt is mondhatnánk, hogy csípőből tenné fel a kérdést: folytatás nincs? Csak mert szőkeségünk humorérzékébe ez abszolút belefér. Aki ismeri, már rá se ránt, de tekintetbe véve, hogy újoncunk nemcsak új, de külföldi is, így inkább nem kockáztatja meg a félreértést. Jobb, ha biztos talajon maradnak.
Észre sem vette, hogy egy könyv kiesett táskájából, csak akkor figyel fel rá, mikor Vasil felveszi azt. Szinte látja kiülni a kétségbeesést a srác arcára, ahogy azon morfondírozik, nem menekülhetne-e inkább más nyelvűekhez, mert ez így nem lesz jó. Azt hozzá kell tenni, hogy az akcentusa remek a magyarhoz, és végső soron megérteti magát másokkal, pl. Michelle-el is. Annyira nem lesz nehéz dolga.
- Igen, a könyvek magyarul vannak, de van idegennyelvi szekció is a könyvtárban - már pergős angollal válaszol és finoman kiveszi a könyvet Vasil kezéből, hogy visszasüllyessze a táskájába. - Ha gondolod, megkérhetsz majd valakit, hogy segítsen az elején, a navisok mind... Kedvesek - a megfelelő szót keresve ezt hozza ki végsőként. Nincs baja velük, de lássuk be, hogy nehéz a tökéletes jelzőt megtalálni rájuk. Annyi fix, hogy ha valamelyiküknek valami nem megy, biztos segítenek egymásnak. A levitások meg kész okostojások, ha más nem, ők tuti megtanítják magyarul. Michelle értelemszerűen nem ajánlja fel magát, esetleg ígér. Betartani már nem feltétlenül tartja be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445634#post445634][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 14:31[/b][/url]

- Michelle? Név magyar név az? – kérdezi kicsit döbbentem, nem esik le neki a nyilvánvaló. Egyébként neki franciásan hangzik, de jobban nem gondol bele, örül,. hogy nagyjából értelmesen makog valamit, amire a szőke szépség eddig egészen készségesen válaszolt. Talán tényleg jobb hely ez, mint a Durmstarng! Gyorsan nekivetkőzik, majd felveszi a leesett könyvet, és továbbra is kissé zavarodott. Pedig nem kéne annak lennie, határozott általában, de most valami, vagy valaki kihozta a nyugalmából. Talán az egész sok új információ, ő ebben reménykedik. Ha csak a lány… na akkor már komolyabb baj van vele. Találkozott ő már sokfélével, de már a vonaton is feltűnt neki, hogy itt egy kicsit szebb még az átlagos lány is, mint a Bulgáriában. Ilyen impulzusokra viszont egyáltalán nem készült, majd lesz pár napja, hogy belerázódjon ebbe is, azonban most nem tudja kikerülni a kényelmetlen helyzetet. Tényleg elég elveszett, és még nem is titkolja. Bulgáriában most röhögnék körbe.
Szerencséjére beigazolódott, hogy a másik okos, és az angollal már jól elboldogul. Végre érti a szépen pergő nyelv okozta szavakat és rögtön le is nyugszik egy kicsit.
- Megmenekültem! Még sosem örültem ennyire valaki nyelvtudásának – elmosolyodik és a bal kezét elhúzza a homlokán, mintha csak az izzadságát akarná eltüntetni. - Szóval van esélyem majd vizsgázni is, remek – sóhajt is hozzá, és rátámaszkodik a bőröndjére. Ez már csak reflex, vagy berögződés, hiszen a bolgár közbiztonság nem volt valami fényes azon a környéken, ahol lakott.
- Tényleg? Az szuper! Viszont nem tudod, hogy merre van a Navine, ami nem jön valami jól. Mit csináljak? Kissé elveszett vagyok most, tudom, és bocs, hogy feltartalak, bizonyára fontosabb dolgod is van, mint engem gardedámozni. De kérdezhetek még, vagy nagyon sietsz? – érdeklődik, és látszik, hogy feszült még mindig. A keze kifehéredik, ahogy erősen markolja a vonszoló karját a bőröndjének.
- Amúgy nagyon csinos vagy – jegyzi meg, de szinte azonnal el is fordul. Kipattant ugyanis a bőröndjén egy pánt, pont jókor, hiszen nem is tudja, hogy minek említette. A lány nyilván tudja magáról, hogy az, ő meg olyan, mintha be akarna próbálkozni. Nem mintha megvetné a lehetőségét, de nem éppen alkalmas időpontot választott, egy tök ismeretlen lánytól, akinek a segítségéért esedezik. ~ Hülye vagy fiam, de majd megszokják! ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445643#post445643][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.12.31. 14:53[/b][/url]

Michelle megrázza a fejét, jelezve, hogy a magyarhoz köze sincs. Mert hát nincs. Azt se nagyon tudja, szokás-e itt magyar névként használni a Michelle-t, bármilyen honosított formában. A naptárban még eddig nem látta, bár nem is kereste.
- C'est français - miközben megvonja a vállát, franciául elmondja, hogy a neve francia. Ebből elég világos. Bármennyire is krákogós nyelv ez - sokan ezt mondják -, kifejezetten szép hangzású tud lenni, főleg, ha akcentus nélkül ejtik ki a szavakat. Nos, Michelle tősgyökeres francia, így a mondata is hasonlóan csengő. Igazából három nyelven tud, azokat pedig igen magas szinten tartja. Muszáj.
- Azért annyira ne örülj. A vizsgákat még az anyanyelveden is necces megírni... - forgatja meg szemeit. Ez persze nem mindre igaz, de igen sokra. A VAV például majdnem kifogott rajta, az utolsó utáni pillanatban adta be, de bőven megvolt. Voltak egyéb tárgyak is, amik nehéznek bizonyultak, de a józan paraszti ész sok esetben életmentő válaszokat hozhat. Mindenesetre Vasil reakciója folyamatos mosolygásra készteti, arról nem beszélve, hogy ahogy várható volt, megered a nyelve. De még mennyire! Szőkeségünk nem türelmes típus, ráadásul az aktív szocializálódás sem erőssége, így neki ez bőven kimerítette az évi jó cselekedetes bödönjét. Ezt fel is kell jegyezze a fogadalmakhoz, mondjuk úgy, hogy "pár centiliterrel több normalitás." Igen, például.
- Megmutatom neked, hol van a körleted, de szükségszerűen ez azzal jár, hogy a csomagjaimat cipelnem kéne, amik nehezek... - igen, ha meginogtunk az elmúlt pár percben azt illetően, hogy Michelle genyó, most pótolja a lemaradást. Na de istenem, tudjátok milyen baromi nehéz a cucca?? Kemény legény ő, kviddicsezett is, nem véletlenül, de a lehetőségeket meg kell ragadni. Meg amúgy sem nagy kérés, hogy férfi létére segítsen egy bajbajutott hölgynek. Höhö. A rellonos bajbajutott hölgy. Höhö. - Esetleg megtennéd, hogy hozod? - szúrja a végére kedves mosollyal az arcán, de igazából érezhető, hogy ez nem volt kérdés. Parancs nem, de utasítás annál inkább lehetett, csak a kulturált formából.
A következő mondatra felszalad a szemöldöke. Tudja ő nagyon jól, hogy csinos, nem arról van szó. Na de nem erős ezzel nyitni? Most akkor neki is azt kéne mondania, hogy a srác jól néz ki? Az nem az ő stílusa. Bár igazat mondana. Megfontolandó. Figyeli Vasil bíbelődését a pánttal, eközben pedig jól végigméri. Illetlenül. Félreérthetően. Bizony.
- Indulunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445650#post445650][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 15:10[/b][/url]

Rögtön kiderül, hogy a mai nap először nem lőtt félre, a Michelle név nem magyar, hanem francia. Legalábbis gyanúsan annak hangzik, hiszen franciául tényleg alapszavakat tud, mint Paris, meg Renault. De ez a kiejtés, meg a hangzása is teljesen olyannak mutatta, úgyhogy elkönyvelheti sikernek, a sok balsiker mellé.
- Azért meglepődnék, ha bolgárul íratnák – nevet fel röviden, de komolyabbra veszi vissza az arcát. – Ha már odáig eljutok, az is szuper lesz. Csak éljem túl az első két hónapot, meg ilyesmi – vonja meg a bal vállát végül, a lényeg, hogy illeszkedjen be a sok kis fogaskerék közé, és ne lógjon ki túlságosan. Nyilvánvaló, hogy nem lesz átlagos diák, már az életkora miatt sem a többséghez fog tartozni, de próbál minél jobban majd hasonulni a többi diákhoz. Ez az előző iskolában lehetetlen volt, most megvan az esélye rá. Aztán ráér még a jövőjét tervezgetni, előbb tegye meg az első lépéseket.
- Ugyan, ne aggódj, ennyit szívesen megteszek az útbaigazításért – és tényleg, egy kis cipekedés még belefér, főleg, hogy esetleg tovább tudnak beszélgetni. Ha azt vesszük, máris lett egy ismerőse, és szinte még meg sem érkezett. Mennyi lehetősége lesz még, és ez hogy felvidítja!
- Persze, induljunk – mosolyog vissza, és nem tud elmenni a tény mellett, hogy a lány válaszra sem méltatta a dicséretét. Igaz, jobb lett volna, ha ki sem ejti a száján azt a kis mondatot, de már megtörtént, és most hasonlóan érezhet, mint Michelle a kérdésnél. Nem tudja hova tenni a nem választ, illetve arra gondolhat, hogy ő viszont nem éppen a stílusa a lánynak. Felkapja Michelle batyuját, ami valóban nem annyira könnyű, de azért Vasilnak nem esik túlságosan nehezére a dolog, és húzni kezdi a bőröndjét. Az első méteren pedig le is esik a tetejéről a cucca, kénytelen megállni.
- Bocs, ma nagyon nem vagyok formában. Pedig meg akartam kérdezni, hogy járunk e. Biztos ettől vagyok ilyen sikeres – próbálja elviccelni a dolgot mosolyogva, bár inkább a falnak rohanna leszegett fejjel, hogy fájjon és érezze. A legjobb lenne, ha most azonnal el is ájulna. Persze, most, hogy a földről szedegeti a cuccait, nem kell Michellre néznie, és reménykedik benne, hogy ez is válasz nélkül marad. Végül sikerül úgy ráhelyezni a bőröndre a cuccait, hogy nagy valószínűséggel, optimális esetben rajta fognak maradni.
- Rajtra kész vagyok Michelle. Remélem, tudsz egy rövidebb utat az egyenesnél, eleget láttad már a fáklyásmenetem – igen, ég, mint a Reichstag. De azért mosolyog zavartan, és próbálja összeszedni magát, ami éppen nem könnyű. De legalább próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445667#post445667][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.12.31. 16:00[/b][/url]

- A Navinében nem uralkodnak farkastörvények, ott könnyen megtalálod majd a helyed - legyint egyet Vasil aggodalmaira. És tényleg. Ha a Rellonba került volna, ezzel a szétszórtsággal három nap alatt ízeire cincálják. Most is csak azért van mákja, mert Michelle-nek jó napja van.
- Köszönöm - biccent egyet, azért ennyire nem pofátlan még ő sem. Viszont Vasil tök természetesnek veszi, hogy segít neki, nem is volt kérdés. Na látjátok férfiak, ezt hívják plusz pontnak. Na nem elég mindössze ennyi ahhoz, hogy összeszedjetek magatoknak egy nőt, lehetőleg egy jó nőt, de nem árt, ha rendelkeztek olyan alaptulajdonságokkal, mint a minimális figyelmesség és udvariasság.
Mikor végre megindulnak természetesen Vasil csomagja ledől. Szőkeségünknek türtőztetnie kell magát, hogy ne közölje a fiúval mennyire szerencsétlen, de magában tartja, legyen ez becsületére mondva. Nem könnyű. Figyeli, ahogy Vasil a holmijáért nyúl és ismét elejt egy megjegyzést. Járni? Meg van ez zakkanva? Most találkoztak, potom öt perce mondhatnák el egymásról, hogy felfogták, létezik a másik, erre járni? Amúgy is, Michelle fejére van írva, hogy szingli? Megrázza magát és inkább úgy dönt, javít kissé a fiú zavarán. Megvárja, hogy felegyenesedjen és egyenesen a szemébe néz. Juj.
- Persze, járunk... - hangja végtelenül természetesen cseng, mintha mi sem volna egyértelműbb, csak hogy a mondatot nem fejezte be. Közel sem. Megvárja, míg az eddig elhangzottak feldolgozásra kerülnek, majd ugyanolyan tárgyilagosan zárja le a mondatot. - ... egy kört a kastély körül - azzal megfordul és elindul, bízva abban, hogy Vasil követi. Csúnya húzás ám ez, de kiről is beszélünk? Egy Venantról? Na, akkor mindjárt természetes. Szórakoztatja a párbeszédük, de a világért sem vallaná be a srácnak, még a végén önbizalmat adna neki. A sikerért meg meg kell dolgozni.
- Semmi gond, ha a lángjaid terjedni kezdenek, majd lehűtelek - rávigyorog a fiúra és befordul balra. - Ne maradj le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445694#post445694][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 16:35[/b][/url]

Szóval a Navine békés emberek háza, ezt is megtudta, sőt igazából örült, hogy nem egy másikba került mondjuk abba Rellinoba, vagy hova, ahova Michelle járt. Tudta, hogy nem így hívják a másik házat, megvolt benne az érzés, de nem jött rá akkor sem, hogy hogyan ejtik helyesen, ha nagyon megerőltette magát. Akkor valószínűleg nyugodt éjszakái lesznek, nem kell jelzőbűbájokkal körülvetetni magát, akit idegeneket jeleznek. Azt sem tudta tulajdonképpen még mindig, hogy hol fog aludni, vagy, hogy hol lehet egyáltalán, jó lett volna, ha nem egy tömegszálláson a többi diákkal, vagy csak nagyon kevéssel.
- Ez csak természetes – biccent, hiszen jól megnevelték. Sőt meg is ruházták többször is, ami nem azt jelenti, hogy nagyon sok és különleges ruhakölteménye lenne. Bele lett nevelve az alapvető udvariasság, és egyébként is hálás volt Michelle-nek, hogy elnézte a balfogásait. Mint például a következőt, amit kimondott, ez már csak egy ilyen nap.
A meglepő igazán a válasz volt, Vasil egy pillanatra meg is torpant, úgy figyelte a lányt. Nem bízott benne, hogy ezt valóban neki mondták, úgyhogy gyorsan körbe is nézett, van-e még itt valaki.
- De hát… ja, vagy úgy – csóválja meg a fejét, mosolyogva, saját magát mosolyogva ki. Michelle egészen ügyesen kitért a válasz elől, sőt, még csak meg sem alázta, pedig akár megtehette volna, és nem is lepődött volna meg rajta Vasil. A bolgár lányok és fiúk még jó napjukon sem poénkodnak ilyennel, maximum akkor, ha jól alááshatnak a másiknak, kissé zárkózottabb népség. Persze vannak ott is kivételek, meg másmilyenek, akikkel viszont kevés szerencséje volt a fiúnak.
- Szerencsére tél van, így ha nagy a baj kirohanok a kastélyból és fejest ugrok a hóemberbe – mosolyog, miközben caplat a lány után.
- Eszem ágában sincs, nélküled meg lennék lőve, szóval örök hála meg egy fagyi, vagy amit akarsz – a fagyi ilyenkor maximum egy kisgyereket nyűgözne le, szóval Vasil ismét poénkodni próbált. Igaz, nem egy nagy Humor Herold, ennyi telik tőle. Úgy érzi közelednek a célhoz, ez egy kicsit el is keseríti, hiszen akkor meg el a válni a csinos idomokkal megáldott Michelle-től. Igazából fogalma sincs mennyi út még, de nem fog örökké tartani.
- A rellionosok is ilyen segítőkészek, mint a navinések, vagy érezzem a megtiszteltetést? – szól vigyorogva, amikor megbukik egy tárgyban, amit éppen most pattintott elé valaki. Szerencséjére nem esik el, mert megkapaszkodik Michelle alkarjában, majd mikor visszanyerte az egyensúlyát gyorsan elengedi a lány kezét. Egy fiatalabb sárgacímer-taláros lány lép oda hozzájuk és felveszi a kis kerek tárgyát, talán egy nefeleddgömböt.
- Jaj, bocsánat, jól vagy?
- Semmi gond, túléltem a támadást – vigyorog a fiú, majd a lány egy „akkor jó” után el is rohan valamerre, Vasil pár pillanat múlva szem elől téveszti.
- Ez a kastély ki akar babrálni velem – vakarja meg a fejét. – És bocsi, hogy kihasználtam az alkalmat – vigyorog egyet, aztán sóhajt egy nagyot.
- Talán lebegtetnem kéne a cuccokat, jókor jövök rá…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=446383#post446383][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2015.01.01. 22:25[/b][/url]

Michelle "viccesre" vette a figurát, amivel kellőképp megakasztotta a fiú gondolatmenetét, hát még a tevékenységét. Nem mondhatnánk, hogy nem nem tetszik neki a végeredmény, sőt, kifejezetten helyes, hogy Vasil zavarba jött. Maradhatna így, mert ez jól áll neki. De nem marad, veszi a lapot és ez még annál is jobb, mintha továbbra is zavartan pislogna.
- Nem mondanám, hogy jó ötlet, de a célnak megfelelő - különben sincs kint hóember, vagy legalábbis szőkénk figyelmét igen jól elkerülte. Talán elbújt előle. Igen, ez a legvalószínűbb eshetőség. Félt, hogy kap egy kelleténél forróbb zuhanyt a rellonostól, ezért kimenekült az országból. Elképzeltük? Helyes. Miközben még mindig azon morfondírozik, milyen lehet a fejjel hóban álló Vasil - nagyon vicces -, jön is a hálálkodás, meg a jutalom. Ez egy igen túlértékelt része az emberi kapcsolatoknak: ha valamit teszek, jutalmat kapok, ha pedig kapok, akkor adok valamit cserébe. Michelle nem elvárós típus, inkább majd ha úgy adódik és valóban szüksége van segítségre - végtére is, egy villanykörte is kifoghat rajta... na jó, nem -, akkor majd megkeresi a fiút. Neki nem áll érdekében szívességeket kicsikarni másokból. Megáll a maga lábán és bármily hihetetlen, fizetség nélkül is tud segíteni. Ez hihetetlen.
- Felesleges hálálkodni - leinti gyorsan, de nagyjából ennyi is volt a csend, mert pár másodpercre rá, Vasil ismét "szót kér". Beszélgetni. Miért kell állandóan beszélgetni? Örök rejtély ez, de Venantunk erőt vesz magán a mesedélután kedvéért. - Rellonosok - csípőből javítja ki, majd várat picit a további válaszra. Elmorfondírozik, milyen lenne, ha az egész zöld ház sürögne-forogna, fogadná az újakat, körbeugrálná őket, sőt, ajándékcsomagokat is készítenének, puszta kedvességből. Kis híján felnevet, de inkább elfojtja.
- Érezd - a navinésre pillant és ebben a hirtelen szemkontaktusban minden benne van. Maga a kérdés is igen komolytalan volt, a válasz viszont kifejezetten őszinte. Aztán hála ennek a rövid tekintetes találkának, Vasil sikeresen majdnem felbukik valamiben. Michelle csak annyit érzékel az egészből, hogy a srác az alkarjába kapaszkodik. Félreértés ne essék, ő ugyan hagyta volna, hogy pofára essen, ez a hirtelen megteremtődött kapcsolat pedig... Nem érinti sehogy. Inkább csak olyan "mi a fene van?" fejet vág. A jelenet nem tart tovább pillanatoknál, mert a fiú ismét megtalálja egyensúlyát, az elkövető pedig színre lép. Szőkeségünk rögtön összevonja szemöldökét és figyeli a párbeszédet, majd még mielőtt az ismeretlen hölgyemény távozna, megszólal.
- Még csak most érkezett, de máris ki akarod nyírni az új háztársad. Pancser... - tudott volna más szót használni, de visszafogta magát. Most csak visszapillant a lány után, aki kissé idegesen, még egyszer bocsánatot kérve távozott. Nemhogy megállt volna és vitte volna magával a fiút. Tipikus. Sóhajt egyet és Vasil mondatára elmosolyodik.
- Minden évben van gyereknap - tárgyilagos, közömbös hangon ejti ki a szavakat, tán kissé durván is hatnak elsőre, de szemeiben ott csillog, hogy nem kell véresen komolyan venni. Túlélték mindketten, túl vannak rajta. Szót sem érdemel. - Ez nem egy rossz ötlet - helyesel a rellonos. - Körülbelül húsz lépés és ott vagyunk. Keress meg egy prefektust, ő majd eligazít, ha kérdésed van, segít. És ha lehet, ne öld meg magad - megcsóválja fejét, de arcán valamiért ott csücsül az a fránya mosoly. Ahogy ígéri, oda is érnek. Kérdőn pillant a srácra, hogy szeretne-e még valamit, vagy esetleg a könyveket visszaadja, nem adja... Ilyen apróságok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=446421#post446421][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.01. 23:01[/b][/url]

Lehetséges, hogy igaza van Michelle-nek, de a fiút ez nem tántorítaná el, csinált ő már ennél hülyébb dolgokat is. Például ellopott egy nyakláncot Georgiev-től, mert tudta, hogy az nagyon becses annak a nagyszájú mitugrásznak. Nem mellesleg az előző héten éppen Vasillal kötözködött, aminek két monokli és egy átok utáni lábadozás lett a vége, nyilvánvalóan a most már Hugrabugos fiúnak. A kis bosszúja beteljesült, imádta nézni, ahogy ideges az a hülyegyerek, egészen addig, amíg fény nem derült arra, hogy nála van. A forgatókönyv már ismert, megint elesett Vasil és a gyengélkedő lett a körlete. Ha jól utánagondolna, nem sokkal többet aludhatott a körletében – főleg az első években -, de aztán már elég okos és ügyes lett, hogy meg tudja védeni magát. Úgyhogy egy kis hóemberbe ugrálás nem is lenne olyan nagy probléma tőle.
Michelle-be mintha megváltozott volna valami, vagy éppen Vasil volt túlságosan elfogult vele szemben, mert a következőkben már eléggé semlegesen, vagy éppen az eddigiekhez képest kimérten válaszolt. A fiúnak visszaállt a helyes értékelése, és nem esett túlzásba a szőke széplánnyal kapcsolatban, a helyén kezelte a dolgot. Meg egyébként is mondott vagy három olyan mondatot, aminek egyikéért már otthagyhatták volna, szóval úgy gondolja Michelle még rendes is volt vele, hogy nem küldte el kéretlen kastélytúrára.
- Á, Rellon, oké, megjegyzem – most, ahogy így jobban belegondol, tényleg ez volt a ház neve. Szerinte holnapra már rendesen tudni fogja, és akkor nem fog hülyeségeket beszélni, legalábbis ezekről.
Beletapintott a lényegbe, a rellonosok nem túl segítőkész fajta lehet, szóval igazából Michelle kérése ellenére talán mégis hálálkodnia kellene. De nem csinál hülyét jobban magából, ennyiben hagyja a dolgot.
Aztán a kis majdnem baleset után, egészen jól elvan a kisebb diákkal, Michelle-nek pedig igazat ad, tényleg jobb lenne, ha egybe maradna. Bár itt is biztos jól felszerelt a gyengélkedő.
- Oké, vettem a lapot kisasszony – hajol meg egy picit úgy, mintha kéretlen kegyben részesítette volna a másik. Még nem tudta eldönteni, hogy a lány szórakozik vele, vagy csak ilyen tényleg, vagy ő lát rosszul, de egyelőre jobb is, hogy megérkeznek a Navine bejárata közelébe. Utána fog kérdezni a rellonosoknak és majd akkor dönti el, hogy most szerencséje volt-e vagy sem. Azért annyira nem bánja, hogy megismerkedett vele, már amennyire…
- Köszi a lehetőséget, meg az iránymutatást – mosolyodik el, majd nem tudja, hogy a lány miért áll ott. Ekkor jut eszébe, hogy nála van Michelle cucca, és gyorsan le is veszi a válláról, majd átnyújtja neki.
- Volna kedved még összefutni? Mesterizé vagy te is? Biztos lenne még kérdésem, meg csak úgy is. Te vagy az egyetlen, akit legalább látásból ismerek. De persze, csak ha lesz kedved – mosolyogva, és kissé zavartan mondja, nem szeret igazán kérni. A Durmstrangban nagyon nagy volt az ár, bármit is kérjen. Itt még nem tudja a viszonyokat, de majd kiderül, hogy mi lesz.