A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445286#post445286][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 11:34[/b][/url]

A fiatal férfi pár perce szállt le a vonatról, ami Budapestről érkezett. hosszú sötét ballonkabátját szorosan összehúzva sétál az új lakhelye felé, igaz, még azt sem tudja, hogy hol fog pontosan lakni. Előbb szeretne beszélni az igazgatóval a lehetőségekről, aztán majd meglátja, de mindenek előtt a Navine házat fogja megkeresni. A fekete kalapja megvédi a feje tetejét, de az arcába belecsíp a hideg szél, de nem törődik vele, hozzászokott már. A bakancsa nyomokat, a húzód bőröndje pedig csíkot húz a fiatal férfi után, aki végtére is kicsit izgul. Sok mindent megélt már, talán nem kellene aggódnia semmi miatt, mégis jóleső izgalommal gondol az elkövetkező időkre. Nagyon szeretne bizonyítani önmagának, hogy mégsem annyira elveszett, mint, ahogy azt róla gondolják. Itt persze tiszta lappal is kezdhet, így oda kell figyelnie az első benyomásokra, hogy minden optimálisan alakuljon. Félmosollyal az arcán siet tovább, amikor is megpillantja a kastélyt, és a félmosoly egészre változik. Persze nem akar idiótának tűnni, ezért csak a kíváncsian járó szemében látszik tovább az öröm. Végül egy jó tízperces séta után megérkezik, és megáll a hatalmas ajtó előtt. Mielőtt belépne nagyot sóhajt, és máris felidézi magában az utóbbi hónapokban tanult magyar kifejezéseket. Szerencséje van, hogy egészen okos, így sok minden megmaradt, de nem mondaná azt, hogy megtanult magyarul. Szörnyen bonyolult ez a nyelv, több időre lesz szüksége, hogy elfogadható szintre emelje, de végül is ideje az lesz rá. Végül belép, a bakancsáról egy pálcamozdulattal eltünteti a havat, majd körbenéz. Hatalmas zsivaj veszi körül, a diákok, tanárok és felnőttek jönnek mennek, az iskolai számláló épp most ír jóvá tíz pontot a Levita számára. A hatalmas tér és a kastély méreti nyilvánvalóvá teszik a számára, hogy útbaigazítást kell kérnie. Ekkor, mintegy véletlenül megpillant egy fiatal szőke lányt, aki éppen igyekszik valahova, ő pedig leveszi a kalapját, majd elé siet, hogy megállítsa a szavaival.
- Elnézést. Tud segítesz? - a tegezés-magázás még nem tiszta a számára, de a mosolya kedves, talán elég lesz, hogy megállítsa vele a másikat, aki igen csinos, sőt, kissé melege is lesz hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445425#post445425][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 12:21[/b][/url]

Milyen szerencséje van! A Durstrangban maximum félrelökték volna, vagy csúnyán néznek rá, esetleg „keresd meg magad”-dal segítettek volna neki. Itt egyből kedvesebben fogadják, és ez máris szimpatikussá teszi a helyet.
- Szia! Vasil Dimitrov, most jött. Én vagyok… нещо… Nem! Keresek ház a kastélyban. Ö… - a lány szemei bár némi veszéllyel töltik el hirtelen, mégsem tudja elvenni a sajátjait róla. De most nem ezzel kéne foglalkoznia, hanem, hogy megtalálja a Navinét.
- Navine, van merre? – kérdezi immár vidáman, amikor is széles, szinte diadalittas mosollyal nyugtázza, hogy sikerült végre kinyögnie, amit szeretne. Végre kigombolja a kabátját, a kalapot a bőrönd tetejére helyezi, majd leveszi a meleg felső réteget magáról, és azt is táska tetejére – de a fejfedő alá – teszi.
Azon veszi magát észre, hogy lehajol, mert a lány táskájából egy könyv a földre hullott. Addig sem kell bámulnia a lányt, hiszen annyit bénázott, hogy jobb, ha gyorsan el is felejti őt a másik. Akkor talán tényleg sikerül tiszta lappal kezdenie itt. De egyelőre gyenge kezdés után, erős visszaesés, amit eddig elért. A könyv, amit megszabadít a padlóról, valamiféle tankönyv lehet, aminek nem tudja lefordítani a címét még, de valamilyen védekezés lehet. Egy kicsit be is pánikol, hogy hogyan fogja megérteni ezt az egészet. Nem alaptalan annyira a félelme, hajlamos rágörcsölni a dolgokra és akkor az nem fog neki segíteni. Ráadásul, ha jól emlékszik, hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak… hogyan fog tanulni így? Vagy elég jövőre kezdenie? Akkor lenne egy kis ideje tanulni a magyart, és…
- Itt a könyvek… magyarul? Hogyan tanul külföldi meg? Angolul tudsz? – csap a homlokára és nagyon lassan húzza a kezét az arcán. Ez eddig eszébe se jutott, hogy esetleg itt tudnak egy népszerűbb nyelven is, mint a magyar, vagy a bolgár. Még egy hibapont saját magánál. Nem kezdődik jól az egész. Egy csinos szőke, nyilván okos lány előtt égeti magát, mint egy buta külföldi világtalan. ~ Ez már csak rosszabb lehet… ~ Ráadásul a könyvet még mindig a kezében szorongatja, elfelejtette azt is visszaadni. Vasil, Vasil, ez nem a te napod!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445634#post445634][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 14:31[/b][/url]

- Michelle? Név magyar név az? – kérdezi kicsit döbbentem, nem esik le neki a nyilvánvaló. Egyébként neki franciásan hangzik, de jobban nem gondol bele, örül,. hogy nagyjából értelmesen makog valamit, amire a szőke szépség eddig egészen készségesen válaszolt. Talán tényleg jobb hely ez, mint a Durmstarng! Gyorsan nekivetkőzik, majd felveszi a leesett könyvet, és továbbra is kissé zavarodott. Pedig nem kéne annak lennie, határozott általában, de most valami, vagy valaki kihozta a nyugalmából. Talán az egész sok új információ, ő ebben reménykedik. Ha csak a lány… na akkor már komolyabb baj van vele. Találkozott ő már sokfélével, de már a vonaton is feltűnt neki, hogy itt egy kicsit szebb még az átlagos lány is, mint a Bulgáriában. Ilyen impulzusokra viszont egyáltalán nem készült, majd lesz pár napja, hogy belerázódjon ebbe is, azonban most nem tudja kikerülni a kényelmetlen helyzetet. Tényleg elég elveszett, és még nem is titkolja. Bulgáriában most röhögnék körbe.
Szerencséjére beigazolódott, hogy a másik okos, és az angollal már jól elboldogul. Végre érti a szépen pergő nyelv okozta szavakat és rögtön le is nyugszik egy kicsit.
- Megmenekültem! Még sosem örültem ennyire valaki nyelvtudásának – elmosolyodik és a bal kezét elhúzza a homlokán, mintha csak az izzadságát akarná eltüntetni. - Szóval van esélyem majd vizsgázni is, remek – sóhajt is hozzá, és rátámaszkodik a bőröndjére. Ez már csak reflex, vagy berögződés, hiszen a bolgár közbiztonság nem volt valami fényes azon a környéken, ahol lakott.
- Tényleg? Az szuper! Viszont nem tudod, hogy merre van a Navine, ami nem jön valami jól. Mit csináljak? Kissé elveszett vagyok most, tudom, és bocs, hogy feltartalak, bizonyára fontosabb dolgod is van, mint engem gardedámozni. De kérdezhetek még, vagy nagyon sietsz? – érdeklődik, és látszik, hogy feszült még mindig. A keze kifehéredik, ahogy erősen markolja a vonszoló karját a bőröndjének.
- Amúgy nagyon csinos vagy – jegyzi meg, de szinte azonnal el is fordul. Kipattant ugyanis a bőröndjén egy pánt, pont jókor, hiszen nem is tudja, hogy minek említette. A lány nyilván tudja magáról, hogy az, ő meg olyan, mintha be akarna próbálkozni. Nem mintha megvetné a lehetőségét, de nem éppen alkalmas időpontot választott, egy tök ismeretlen lánytól, akinek a segítségéért esedezik. ~ Hülye vagy fiam, de majd megszokják! ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445650#post445650][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 15:10[/b][/url]

Rögtön kiderül, hogy a mai nap először nem lőtt félre, a Michelle név nem magyar, hanem francia. Legalábbis gyanúsan annak hangzik, hiszen franciául tényleg alapszavakat tud, mint Paris, meg Renault. De ez a kiejtés, meg a hangzása is teljesen olyannak mutatta, úgyhogy elkönyvelheti sikernek, a sok balsiker mellé.
- Azért meglepődnék, ha bolgárul íratnák – nevet fel röviden, de komolyabbra veszi vissza az arcát. – Ha már odáig eljutok, az is szuper lesz. Csak éljem túl az első két hónapot, meg ilyesmi – vonja meg a bal vállát végül, a lényeg, hogy illeszkedjen be a sok kis fogaskerék közé, és ne lógjon ki túlságosan. Nyilvánvaló, hogy nem lesz átlagos diák, már az életkora miatt sem a többséghez fog tartozni, de próbál minél jobban majd hasonulni a többi diákhoz. Ez az előző iskolában lehetetlen volt, most megvan az esélye rá. Aztán ráér még a jövőjét tervezgetni, előbb tegye meg az első lépéseket.
- Ugyan, ne aggódj, ennyit szívesen megteszek az útbaigazításért – és tényleg, egy kis cipekedés még belefér, főleg, hogy esetleg tovább tudnak beszélgetni. Ha azt vesszük, máris lett egy ismerőse, és szinte még meg sem érkezett. Mennyi lehetősége lesz még, és ez hogy felvidítja!
- Persze, induljunk – mosolyog vissza, és nem tud elmenni a tény mellett, hogy a lány válaszra sem méltatta a dicséretét. Igaz, jobb lett volna, ha ki sem ejti a száján azt a kis mondatot, de már megtörtént, és most hasonlóan érezhet, mint Michelle a kérdésnél. Nem tudja hova tenni a nem választ, illetve arra gondolhat, hogy ő viszont nem éppen a stílusa a lánynak. Felkapja Michelle batyuját, ami valóban nem annyira könnyű, de azért Vasilnak nem esik túlságosan nehezére a dolog, és húzni kezdi a bőröndjét. Az első méteren pedig le is esik a tetejéről a cucca, kénytelen megállni.
- Bocs, ma nagyon nem vagyok formában. Pedig meg akartam kérdezni, hogy járunk e. Biztos ettől vagyok ilyen sikeres – próbálja elviccelni a dolgot mosolyogva, bár inkább a falnak rohanna leszegett fejjel, hogy fájjon és érezze. A legjobb lenne, ha most azonnal el is ájulna. Persze, most, hogy a földről szedegeti a cuccait, nem kell Michellre néznie, és reménykedik benne, hogy ez is válasz nélkül marad. Végül sikerül úgy ráhelyezni a bőröndre a cuccait, hogy nagy valószínűséggel, optimális esetben rajta fognak maradni.
- Rajtra kész vagyok Michelle. Remélem, tudsz egy rövidebb utat az egyenesnél, eleget láttad már a fáklyásmenetem – igen, ég, mint a Reichstag. De azért mosolyog zavartan, és próbálja összeszedni magát, ami éppen nem könnyű. De legalább próbálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=445694#post445694][b]Vasil Dimitrov - 2014.12.31. 16:35[/b][/url]

Szóval a Navine békés emberek háza, ezt is megtudta, sőt igazából örült, hogy nem egy másikba került mondjuk abba Rellinoba, vagy hova, ahova Michelle járt. Tudta, hogy nem így hívják a másik házat, megvolt benne az érzés, de nem jött rá akkor sem, hogy hogyan ejtik helyesen, ha nagyon megerőltette magát. Akkor valószínűleg nyugodt éjszakái lesznek, nem kell jelzőbűbájokkal körülvetetni magát, akit idegeneket jeleznek. Azt sem tudta tulajdonképpen még mindig, hogy hol fog aludni, vagy, hogy hol lehet egyáltalán, jó lett volna, ha nem egy tömegszálláson a többi diákkal, vagy csak nagyon kevéssel.
- Ez csak természetes – biccent, hiszen jól megnevelték. Sőt meg is ruházták többször is, ami nem azt jelenti, hogy nagyon sok és különleges ruhakölteménye lenne. Bele lett nevelve az alapvető udvariasság, és egyébként is hálás volt Michelle-nek, hogy elnézte a balfogásait. Mint például a következőt, amit kimondott, ez már csak egy ilyen nap.
A meglepő igazán a válasz volt, Vasil egy pillanatra meg is torpant, úgy figyelte a lányt. Nem bízott benne, hogy ezt valóban neki mondták, úgyhogy gyorsan körbe is nézett, van-e még itt valaki.
- De hát… ja, vagy úgy – csóválja meg a fejét, mosolyogva, saját magát mosolyogva ki. Michelle egészen ügyesen kitért a válasz elől, sőt, még csak meg sem alázta, pedig akár megtehette volna, és nem is lepődött volna meg rajta Vasil. A bolgár lányok és fiúk még jó napjukon sem poénkodnak ilyennel, maximum akkor, ha jól alááshatnak a másiknak, kissé zárkózottabb népség. Persze vannak ott is kivételek, meg másmilyenek, akikkel viszont kevés szerencséje volt a fiúnak.
- Szerencsére tél van, így ha nagy a baj kirohanok a kastélyból és fejest ugrok a hóemberbe – mosolyog, miközben caplat a lány után.
- Eszem ágában sincs, nélküled meg lennék lőve, szóval örök hála meg egy fagyi, vagy amit akarsz – a fagyi ilyenkor maximum egy kisgyereket nyűgözne le, szóval Vasil ismét poénkodni próbált. Igaz, nem egy nagy Humor Herold, ennyi telik tőle. Úgy érzi közelednek a célhoz, ez egy kicsit el is keseríti, hiszen akkor meg el a válni a csinos idomokkal megáldott Michelle-től. Igazából fogalma sincs mennyi út még, de nem fog örökké tartani.
- A rellionosok is ilyen segítőkészek, mint a navinések, vagy érezzem a megtiszteltetést? – szól vigyorogva, amikor megbukik egy tárgyban, amit éppen most pattintott elé valaki. Szerencséjére nem esik el, mert megkapaszkodik Michelle alkarjában, majd mikor visszanyerte az egyensúlyát gyorsan elengedi a lány kezét. Egy fiatalabb sárgacímer-taláros lány lép oda hozzájuk és felveszi a kis kerek tárgyát, talán egy nefeleddgömböt.
- Jaj, bocsánat, jól vagy?
- Semmi gond, túléltem a támadást – vigyorog a fiú, majd a lány egy „akkor jó” után el is rohan valamerre, Vasil pár pillanat múlva szem elől téveszti.
- Ez a kastély ki akar babrálni velem – vakarja meg a fejét. – És bocsi, hogy kihasználtam az alkalmat – vigyorog egyet, aztán sóhajt egy nagyot.
- Talán lebegtetnem kéne a cuccokat, jókor jövök rá…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=446421#post446421][b]Vasil Dimitrov - 2015.01.01. 23:01[/b][/url]

Lehetséges, hogy igaza van Michelle-nek, de a fiút ez nem tántorítaná el, csinált ő már ennél hülyébb dolgokat is. Például ellopott egy nyakláncot Georgiev-től, mert tudta, hogy az nagyon becses annak a nagyszájú mitugrásznak. Nem mellesleg az előző héten éppen Vasillal kötözködött, aminek két monokli és egy átok utáni lábadozás lett a vége, nyilvánvalóan a most már Hugrabugos fiúnak. A kis bosszúja beteljesült, imádta nézni, ahogy ideges az a hülyegyerek, egészen addig, amíg fény nem derült arra, hogy nála van. A forgatókönyv már ismert, megint elesett Vasil és a gyengélkedő lett a körlete. Ha jól utánagondolna, nem sokkal többet aludhatott a körletében – főleg az első években -, de aztán már elég okos és ügyes lett, hogy meg tudja védeni magát. Úgyhogy egy kis hóemberbe ugrálás nem is lenne olyan nagy probléma tőle.
Michelle-be mintha megváltozott volna valami, vagy éppen Vasil volt túlságosan elfogult vele szemben, mert a következőkben már eléggé semlegesen, vagy éppen az eddigiekhez képest kimérten válaszolt. A fiúnak visszaállt a helyes értékelése, és nem esett túlzásba a szőke széplánnyal kapcsolatban, a helyén kezelte a dolgot. Meg egyébként is mondott vagy három olyan mondatot, aminek egyikéért már otthagyhatták volna, szóval úgy gondolja Michelle még rendes is volt vele, hogy nem küldte el kéretlen kastélytúrára.
- Á, Rellon, oké, megjegyzem – most, ahogy így jobban belegondol, tényleg ez volt a ház neve. Szerinte holnapra már rendesen tudni fogja, és akkor nem fog hülyeségeket beszélni, legalábbis ezekről.
Beletapintott a lényegbe, a rellonosok nem túl segítőkész fajta lehet, szóval igazából Michelle kérése ellenére talán mégis hálálkodnia kellene. De nem csinál hülyét jobban magából, ennyiben hagyja a dolgot.
Aztán a kis majdnem baleset után, egészen jól elvan a kisebb diákkal, Michelle-nek pedig igazat ad, tényleg jobb lenne, ha egybe maradna. Bár itt is biztos jól felszerelt a gyengélkedő.
- Oké, vettem a lapot kisasszony – hajol meg egy picit úgy, mintha kéretlen kegyben részesítette volna a másik. Még nem tudta eldönteni, hogy a lány szórakozik vele, vagy csak ilyen tényleg, vagy ő lát rosszul, de egyelőre jobb is, hogy megérkeznek a Navine bejárata közelébe. Utána fog kérdezni a rellonosoknak és majd akkor dönti el, hogy most szerencséje volt-e vagy sem. Azért annyira nem bánja, hogy megismerkedett vele, már amennyire…
- Köszi a lehetőséget, meg az iránymutatást – mosolyodik el, majd nem tudja, hogy a lány miért áll ott. Ekkor jut eszébe, hogy nála van Michelle cucca, és gyorsan le is veszi a válláról, majd átnyújtja neki.
- Volna kedved még összefutni? Mesterizé vagy te is? Biztos lenne még kérdésem, meg csak úgy is. Te vagy az egyetlen, akit legalább látásból ismerek. De persze, csak ha lesz kedved – mosolyogva, és kissé zavartan mondja, nem szeret igazán kérni. A Durmstrangban nagyon nagy volt az ár, bármit is kérjen. Itt még nem tudja a viszonyokat, de majd kiderül, hogy mi lesz.