 A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.  A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.
|
|
|
|
Axel
Vicces. Azt hiszem, hogy ezzel a szóval tudnám leírni az elmúlt 2 napomat. A tegnapi azzal telt, hogy felkeltem és azonnal neki kellett látnom a pakolásnak. Anyám persze berongyolt a szobámba és a fél szekrényemet kirángatta, hogy hogy vihetném így magammal, ha még rendesen sincsenek összehajtogatva?! Mikor végre elvonult, szépen nyugodtan mindent a helyére tettem, ellenőriztem a dolgaimat, este pedig nyugovóra tértem.
Ma reggel, amint felkeltem, egy hatalmasat sóhajtottam. Vissza kell térnem, ismét az emberek közé. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, illetve, hogy most is úgy fognak-e rám nézni mint anno. Tény, sokat segítettek abban, hogy a lelkem megerősödjön, és vissza tudjak szólni, ha valaki nem illendően beszél hozzám, szóval köszönöm nekik, de túl jó munkát végeztek. Ritkán megyek emberek közé, és ők se nagyon jönnek hozzám, mert tudják, hogy elég 2 mondat, és a porig alázom őket. Pedig néha nincs is szándékomban ezt tenni.
3 bőrönddel és 2 kis táskával indultam neki a vonatnak, ami új iskolám felé vitt. Szüleimnek intettem egyet, érzelmes búcsút csak is Annától vettem. Anyámék nem érdemlik meg az ölelkezést, legalábbis tőlem nem. Mikor már a vonaton ültem, és az elindult a lelkem megkönnyebbült. Mostantól élhetek szabadon! A vonat lassan ment, de kiélveztem az egész utat, bármennyire is rövid volt. Végig kifelé bámultam az ablakon, néztem az elsuhanó fákat.
Jó idő volt, érezhetően közeledett a tavasz. Mikor megérkeztem, a szemembe azonnal belesütött a nap, ami nem volt épp egy kellemes érzés, de felkaptam a napszemüvegemet, majd haladtam tovább. Rengeteg cuccom volt, egyedül, ilyen kis apró lány létemre alig bírtam el, mindig elejtettem vagy az egyik bőröndömet, vagy az egyik kis táskát a kezemből. Vettem egy mély levegőt, majd amennyire tudtam, mindent magamahoz szorítottam, és szerencsére hamar felértem új otthonom kapuja elé. Beléptem rajta, majd mikor már a bejárati csarnokban voltam, egy másodperc alatt kiesett szinte minden a kezeim közül. A bőröndjeim szanaszét hevertek a földön, én pedig már nem bírtam tovább, kaptam egy kisebb dührohamot. Belerúgtam az egyik táskámba, majd leültem melléjük a földre.
- A francba már! Mondtam, majd karba fontam a kezemet, és csak üldögéltem. Aki errefelé fog mostantól járni, az biztosan furán fog rám tekinteni, de nem érdekel. Egy ideig még nem fogok felkelni, elfáradtam, és elegem van ezekből a hatalmas pakkokból. Remélem nem mostanában kell majd újra a kezem közé fognom ezeket, bár, ha minden jól megy, ez így is lesz. Nem szeretnék újra költözködni, utálom.
|
|
|
Herczeg Natália
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. április 12. 13:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=272827#post272827][b]Herczeg Natália - 2014.04.12. 13:50[/b][/url] AxelVicces. Azt hiszem, hogy ezzel a szóval tudnám leírni az elmúlt 2 napomat. A tegnapi azzal telt, hogy felkeltem és azonnal neki kellett látnom a pakolásnak. Anyám persze berongyolt a szobámba és a fél szekrényemet kirángatta, hogy hogy vihetném így magammal, ha még rendesen sincsenek összehajtogatva?! Mikor végre elvonult, szépen nyugodtan mindent a helyére tettem, ellenőriztem a dolgaimat, este pedig nyugovóra tértem. Ma reggel, amint felkeltem, egy hatalmasat sóhajtottam. Vissza kell térnem, ismét az emberek közé. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, illetve, hogy most is úgy fognak-e rám nézni mint anno. Tény, sokat segítettek abban, hogy a lelkem megerősödjön, és vissza tudjak szólni, ha valaki nem illendően beszél hozzám, szóval köszönöm nekik, de túl jó munkát végeztek. Ritkán megyek emberek közé, és ők se nagyon jönnek hozzám, mert tudják, hogy elég 2 mondat, és a porig alázom őket. Pedig néha nincs is szándékomban ezt tenni. 3 bőrönddel és 2 kis táskával indultam neki a vonatnak, ami új iskolám felé vitt. Szüleimnek intettem egyet, érzelmes búcsút csak is Annától vettem. Anyámék nem érdemlik meg az ölelkezést, legalábbis tőlem nem. Mikor már a vonaton ültem, és az elindult a lelkem megkönnyebbült. Mostantól élhetek szabadon! A vonat lassan ment, de kiélveztem az egész utat, bármennyire is rövid volt. Végig kifelé bámultam az ablakon, néztem az elsuhanó fákat. Jó idő volt, érezhetően közeledett a tavasz. Mikor megérkeztem, a szemembe azonnal belesütött a nap, ami nem volt épp egy kellemes érzés, de felkaptam a napszemüvegemet, majd haladtam tovább. Rengeteg cuccom volt, egyedül, ilyen kis apró lány létemre alig bírtam el, mindig elejtettem vagy az egyik bőröndömet, vagy az egyik kis táskát a kezemből. Vettem egy mély levegőt, majd amennyire tudtam, mindent magamahoz szorítottam, és szerencsére hamar felértem új otthonom kapuja elé. Beléptem rajta, majd mikor már a bejárati csarnokban voltam, egy másodperc alatt kiesett szinte minden a kezeim közül. A bőröndjeim szanaszét hevertek a földön, én pedig már nem bírtam tovább, kaptam egy kisebb dührohamot. Belerúgtam az egyik táskámba, majd leültem melléjük a földre. - A francba már! Mondtam, majd karba fontam a kezemet, és csak üldögéltem. Aki errefelé fog mostantól járni, az biztosan furán fog rám tekinteni, de nem érdekel. Egy ideig még nem fogok felkelni, elfáradtam, és elegem van ezekből a hatalmas pakkokból. Remélem nem mostanában kell majd újra a kezem közé fognom ezeket, bár, ha minden jól megy, ez így is lesz. Nem szeretnék újra költözködni, utálom.
|
|
|
|
|
Axel Sebastian Sjölander
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. április 12. 20:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=273115#post273115][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.04.12. 20:00[/b][/url] Natália
Beszélni kellene Annie-vel, és elmondani neki, mi is a helyzet Asa és köztem. Olyan rémesnek érzem ezt így, hogy folyton van valami idióta kifogásom, ha rákérdez, merre is megyek, mert nem akarom elmondani az igazat. Hirtelen két tűz között érzem magam ebben a helyzetben. Asa azt mondja, Annie-nek ehhez semmi köze, és őt akkor sem érdekelte, amikor a húgom évekkel ezelőtt utána rohangált. Elhiszem, el én, csak másfelől meg Annie a húgom, és rühellek titkolózni előtte főleg egy ilyen dolog kapcsán. Szeretném, ha tisztában lenne ő is ezzel, és nem valaki mástól tudná meg, aki esetleg rákérdez, hogy mi is a helyzet, vagy tudom is én. Azt se tudom, eddig miért nem mondtam el. Mert nehéz eldönteni, hogy nem akarom megbántani Anniet ezzel az egésszel? Vagy mert tartok tőle, hogy nem fogadja jól? Talán kicsit mindkettő, és minél tovább igyekszem titokban tartani, annál inkább haragudni fog amiatt is, azt hiszem. Áhh, nem jó ez így. Most azonnal beszélnem kell vele, ha kell, hát haragudjon egy-két napig, amíg lecseng ez az egész, és meg tudjuk beszélni, de nem akarok tovább hazudozni neki. A hirtelen megszülető elhatározás eredményeként még a lépéseim is sokkal határozottabbak lesznek pillanatokon belül, és mennék is egyenesen a Rellon körletébe megkeresni Annie-t és kitálalni neki mindent, amit csak elhallgattam eddig, a bejárati csarnok közepén azonban megtorpanok. Három bőrönd, még vagy két kis táska, ha jól számolok, és a közepén egy szőke hajzuhatag. Mintha már láttam volna ezt az árnyalatot, vagy az nem ez volt? Az egyetlen, amit messziről megismerek, az a húgomé, mert azt a tejfelszőke hajkoronát tizenöt éve látom minden nap, még jó, hogy megismerem. Másét meg? Aligha. Inkább hang alapján azonosítom be az embereket, és most az agyamban egy teljesen más gondolatmenet veszi kezdetét. Bőröndök. Szőke lány. Ismerős árnyalat. Csak nem Sári megy haza? Pont meg akartam keresni őt is, mert szeretném megtudni, hol is lehet azt a bigyuszt beszerezni, amiről beszéltünk, úgyhogy közelebb sétálok hozzá.
- Csak nem egy kis otthoni levegőre vágysz. Segítsek esetleg cipekedni, mert igazán szívesen, főleg, ha cserébe szerzel majd nekem azt a konfettit... tudod, a trolltaknyot. - mondom halkan a végét, mert mégse volna jó, ha sokan hallanák meg itt, hogy mit óhajtok beszerezni. Igaz, hogy csak egy újabb Annei elleni merénylet alapkelléke lenne, de akkor is. Közben már meg is emelem az egyik bőröndöt segítőkészen, és kíváncsi vagyok, mit is válaszol majd nekem.
|
|
|
|
|
Herczeg Natália
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. április 13. 12:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=273738#post273738][b]Herczeg Natália - 2014.04.13. 12:09[/b][/url] AxelCsak ott ücsörögtem egy helyben, mint valami hajléktalan. Éreztem, hogy a szívem nagyon hevesen ver, eléggé ideges voltam. Ilyenkor általában pont az segít, ha egy kicsit leülök, és pihenek. Elég csendes volt a kastély, ahhoz képest, hogyha jól tudom, nem kevesen járnak ide. Elvileg pont az én házamban vannak a legtöbben! Rellonos lettem, hova máshová is oszthattak volna be? Azon lepődtem volna meg, hogyha elküldenek mondjuk az Eridonba. Egy percre lepillantottam a földre, és felsóhajtottam. Jól kezdődik az itt létem. Ha ez valamiféle jel, hogy ilyen lesz az elkövetkezendő pár évem itt, akkor szerintem már most fordulhatok vissza, és mehetek haza. Pár másodperc múlva egy hang ütötte meg a fülemet. Egy fiú állt meg mögöttem, majd kezébe fogta az egyik bőröndömet. Én azonnal felpattantam a földről, majd odakaptam a kezéhez. - Hékás! Azt nem viszed sehova! Mondtam, mivel azonnal az jutott az eszembe, hogy ez most ki fog rabolni. Igen, csak én lehetek olyan, hogy egyből ara gondolok, hogy egy ide járó diák, mivel ránézésre az volt, ellopja a lány ruhákkal teli csomagomat. Le se vettem róla a tekintetemet, majd kezéből óvatosan kivettem a bőröndömet, és visszadobtam a földre, ahol pár perccel ezelőtt hevert. Visszaültem a földre, majd onnan néztem fel rá. Behunytam a szememet, vettem egy mély levegőt, majd kicsit nyugodtabb hangon próbáltam megszólalni. - Ne haragudj, de szerintem nem tőlem kellene trolltaknyot szerezned. Nem kereskedem vele, bocs. Mondtam, kissé gunyoros hangon, de most már érezhető volt, hogy kissé nyugodtabb vagyok. Képes voltam a poénkodásra, ebből látszott. Agyam azonnal kattogni kezdett azon, hogy vajon ki ő, és még is mit akart itt most tőlem. Biztosan összekevert valakivel, de nem kellett volna rögtön kapkodnia, és cselekednie. Még az is jobb lett volna, hogyha belemászik az arcomba, és ellenőrzi, hogy tényleg az vagyok-e aki vagyok. Nem akartam bunkó lenni az első napomon, az első emberrel akivel találkoztam, így inkább ismételten feltápászkodtam, majd a fiú felé nyújtottam a kezemet, kissé bizonytalanul. - Natália. Ha érdekel. Mutatkoztam be, kissé harsányan, utána pedig vártam, hogy elfogadja a kézfogásomat.
|
|
|
|
|
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. április 18. 21:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=278498#post278498][b]Axel Sebastian Macisajt Sjölander - 2014.04.18. 21:10[/b][/url] Natália
Elgondolkodva igyekszem visszajutni a körletünkbe, amikor észreveszem a lányt a bejárati csarnokban egy rakat csomag között, hát normális számomra, hogy segíteni igyekszem. Igaz, abban a percben rájövök, hogy nem az, akinek hittem, ahogy megszólal, mert a hang nem stimmel, de sebaj, attól még szívesen segítenék. Már persze, ha hagyná, hogy segítsek, de inkább elengedem a bőröndöt, csak ne kapkodjon sehová sem.
- Naaa... csak segíteni szeretnék. Nincs szükségem egy táskányi női ruhára, bár... jobban meggondolva, lehet, hogy a húgom értékelné, de ha nem egyezik a stílusotok... túl kockázatos, egyszóval meg se fordult a fejemben lenyúlni. Vagy nem is ruha van benne? - ismét a bőrönd után nyúlok, megemelem és elgondolkodva méregetem kicsit, majd megvonom a vállam és leteszem.
- Nem tűnik elég nehéznek, hogy könyvekkel legyen tele, úgyhogy ezt megúsztad. - jelentem ki komoly arcot vágva, aztán meg rávigyorgok, azért komolyan jobb, ha nem vesz most ebben a percben, tényleg nem nyúlnám le senki csomagját.
- Bocs, összekevertelek valakivel, akinek pont ilyen szép szőke haja van, csak felejtsd el, amit kérdeztem. - válaszolok, hiába érződik némi gúny a hangján, most nem zavartatom magam. Inkább jól elvagyok még mindig azzal a gondolattal, hogy azt hitte, elvinném a bőröndjét. Szórakoztatónak tűnik a szememben. Ha nem akar segítséget, akkor lazán zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és azon gondolkodom el, hová is indultam én pontosan, azon túl, hogy a körlet volt a cél, amikor hirtelen felém nyújtja a kezét és bemutatkozik.
- Miért ne érdekelne? - kérdezem, és kihúzva zsebemből a kezemet megfogom a kacsóját és megrázom a bemutatkozás örömére.
- Axel. - teszem hozzá a nevem is, majd a bőröndjeire pillantok. Nem kell hozzá semmilyen extra dedukciós képesség, hogy le tudjam vonni a következtetést, miszerint ha nem hazautazni készül, éppen most jött.
- Esetleg segíthetek valamiben, ha már éppen most vetődtem erre? Mielőtt meggyanúsítanál, hogy bármiféle hátsószándékom van, megsúgom, hogy prefektus vagyok, és tényleg nem eszlek meg... se kirabolni nem akarlak. - ajánlom fel a segítségem, és közben még a jelvényem is előszedem a zsebemből, mert nem hordom ám kitűzve még a faluban is, de tudj' a fene, jobb, ha az embernél van folyton.
- Nna, itt is van a jelvényem. - mutatom neki végül a rellon színeiben pompázó zöld és ezüst jelvényt, hogy alátámasszam a mondandómat, és ha megszemlélte, akkor kitűzöm a taláromra.
- Egyébként melyik ház diákja vagy? - kérdezem, miközben még a jelvénnyel babrálok, jó lenne tudni, merre is indítsam útnak, vagy kit keressek, hogy segítsen neki megtalálni a szobáját. Kíváncsian pillantok rá a válaszát várva, amint felkerült a jelvényem, majd ha elmondta, amit tudni szeretnék, és nem csap a kezemre, szándékomban áll lovagiasan segíteni a bőröndjeit cipelni, és mehetünk is valamelyik irányba.
|
|
|
|
|
