A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

- Ádáááááám! - bősz visítás töri meg a keleti szárny második emeletének viszonylagos csendjét. Ugye milyen jó, hogy hazajöttem?
Nem, amúgy nem ok nélkül sipákolok itt a jónépnek, igen csak komoly indokok vezérelnek. Mert hogy elromlottam. Bizony, szó szerint. Bent valami eléggé komolyan elbaltázódott, mert nem működök ugyanúgy, mint eddig. Nem minősül természetes reakciónak, hogy ha valami 200 métert zuhanok lefelé, akkor a végén nem lesz bajom, mert levegőburok vesz körül, ami lelassítja az esésemet és sértetlenül tesz a földre. Eléggé para a dolog. Pyromágus vagyok - oké, hogy most éppen nem szuperál még úgy az erőm, mint fénykorában -, nem aero. A frászt hozom saját magamra.
Egyetlen közelben levő ismerősöm van, akihez fordulni tudok a bajommal, az pedig Ádám. Charity-t is megkereshetném, ha nem választana el tőle egy óceán, de a volt oktatóm közelebb van jelenleg. Kettesével veszem a teraszhoz vezető lépcsősoron a fokokat, hogy minél hamarabb felérhessek. Otthon nem találtam a férfit, gondoltam hátha itt lesz. Már csak azért imádkozok, hogy ne órát tartson éppen.
- Ádám, technikai problémám támadt - kezdek bele a mondandómba, mindenfajta udvariassági formulát mellőzve. Szerencsére nem látok nála tanoncot, hálistennek nem egy óra közepén támadtam le. - Leestem és nem lett semmi bajom, levegőbuborék vett körbe, az meg csak simán a földre tett és nem értem, úristen - annyira hadarok, hogy én magam sem értem teljesen amit eldaráltam szegény Ádámnak, de teljes a kiakadás, mert remegve ülök le egy székre és a két kezembe temetem az arcomat.
- Elromlottam - rebegem az előző hangerőhöz képest végtelenül halkan és csendben sírni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=464649#post464649][b]Kiva Faraday - 2015.02.16. 11:23[/b][/url]

- Ádáááááám! - bősz visítás töri meg a keleti szárny második emeletének viszonylagos csendjét. Ugye milyen jó, hogy hazajöttem?
Nem, amúgy nem ok nélkül sipákolok itt a jónépnek, igen csak komoly indokok vezérelnek. Mert hogy elromlottam. Bizony, szó szerint. Bent valami eléggé komolyan elbaltázódott, mert nem működök ugyanúgy, mint eddig. Nem minősül természetes reakciónak, hogy ha valami 200 métert zuhanok lefelé, akkor a végén nem lesz bajom, mert levegőburok vesz körül, ami lelassítja az esésemet és sértetlenül tesz a földre. Eléggé para a dolog. Pyromágus vagyok - oké, hogy most éppen nem szuperál még úgy az erőm, mint fénykorában -, nem aero. A frászt hozom saját magamra.
Egyetlen közelben levő ismerősöm van, akihez fordulni tudok a bajommal, az pedig Ádám. Charity-t is megkereshetném, ha nem választana el tőle egy óceán, de a volt oktatóm közelebb van jelenleg. Kettesével veszem a teraszhoz vezető lépcsősoron a fokokat, hogy minél hamarabb felérhessek. Otthon nem találtam a férfit, gondoltam hátha itt lesz. Már csak azért imádkozok, hogy ne órát tartson éppen.
- Ádám, technikai problémám támadt - kezdek bele a mondandómba, mindenfajta udvariassági formulát mellőzve. Szerencsére nem látok nála tanoncot, hálistennek nem egy óra közepén támadtam le. - Leestem és nem lett semmi bajom, levegőbuborék vett körbe, az meg csak simán a földre tett és nem értem, úristen - annyira hadarok, hogy én magam sem értem teljesen amit eldaráltam szegény Ádámnak, de teljes a kiakadás, mert remegve ülök le egy székre és a két kezembe temetem az arcomat.
- Elromlottam - rebegem az előző hangerőhöz képest végtelenül halkan és csendben sírni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=465722#post465722][b]Merkovszky Ádám - 2015.02.19. 21:24[/b][/url]

Nemrég rendeltem meg a legújabb elemi mágiával foglalkozó köteteket, éppen az ezeket tartalmazó doboz fölé hajolok, hogy felpakoljam őket egy polcra, mikor a nevemet hallom. Egy olyan hang kiáltja, amit már viszonylag régen hallottam. Felvont szemöldökkel kérdően fordulok az ajtó felé, várva, hogy a lány betoppanjon, aki hamarosan meg is teszi ezt, de olyan sietősen akárha egy szélvihar szabadult volna el a teremben.
Problémáját el is hadarja, én pedig igyekszem mindent felfogni, de nem egészen tudom követni őt. Annyi biztos, hogy Kiva ijedtnek tűnik, pyromágiaája pedig csak csendesen meghúzódik benne, alig erősebben, mint egy gyertya lángja. Mi a fene folyik itt? Az általam erősnek és magabiztosnak megismert lány a szemem láttára omlik össze. Egy pillanatra előjön a tavaly tanév végén érzett kétségbeesés, hogy nem tehetek semmit, hogy egyszerűen minden kicsúszik a kezemből, mindent tönkreteszek... De aztán elhessegetem, nem ezért jöttem vissza. Nem ezért töltöttem a szünet nagy részét Johnnál. Azért vagyok itt, hogy segítsek, ez az én dolgom, és a felelősségem.
Lehajolok Kivához és megsimogatom a fejét, majd, ha hagyja meg is ölelem, s közben beburkolom magunkat egy finoman vibráló légáramlattal. Bár a lány píromágiája legyengült, még ott van benne, de van ott még valami más is. Valami, ami reagál az aeromágiára. Az pedig csak egy dolog lehet...
- Nincs semmi baj. Nem romlottál el - mosolygok a lányra biztatóan. - Sőt most már többre vagy képes, mint eddig. Elmesélnéd nekem kicsit bővebben, hogy is volt azzal a levegőbuborékkal?
Közelebb húzok egy széket és leülök rá, hogy szemünk nagyjából egy magasságban legyen, kezeimet összekulcsolom az ölemben, tekintetemet a lány arcára függesztem, figyelem minden rezdülését. Hallottam a pletykákat arról, mi történt vele, s mindent végiggondolva talán pont emiatt jelent meg most eddigi rejtőzködő eleme. A hétköznapi varázslók többsége még ma is tartózkodik az elemi mágusoktól, a több évszázados félelem megmaradt bennük. Félik a hatalmas pusztító erőt, amit képviselünk. Pedig az elemi mágia valójában nem kard, hanem pajzs. Egy belső védelmi mechanizmus, ami mindig akkor jelenik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=467603#post467603][b]Kiva Faraday - 2015.02.26. 01:50[/b][/url]

A bennem levő pánik egyre csak növekszik, míg el nem érek a teremhez, aztán mikor végre ki tudom nyögni azt, ami a szívemet nyomja, megkönnyebbülök kicsit, de ezzel együtt egy igen erőteljes rettegés is elfog. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, és mi van akkor, ha Ádám sem tudja majd megmondani? Mi lesz? Hova kellene akkor mennem? Kihez fordulhatok? Újabb kisebb pánikroham, majd megérzem a fejemen a kezét, aztán az ölelését. Úgy bújok oda, mint egy út szélére kitett kiskutya, akit épp most talált meg a jövőbeni gazdája. Valahogy megnyugtató ez a szeles dolog is, mintha lecsillapítaná az eddigi félelmet és szorongást, a sírás is abbamarad. Furcsa nyugalom vesz erőt rajtam az előző lelkiállapotomhoz képest. Eleresztem Ádámot, a körülöttünk kavargó levegőt kezdem figyelni és elengedem magam, mintha vele együtt áramlanék. A hajam finoman libegni kezd körülöttem, de ezt nem Ádám levegője csinálja. Ez a saját légáramlatom.
- Hát... - kezdek bele nagy bölcsen a mondókámba. Hátradőlök ültömben, kezeimet az ölembe ejtem, két hüvelykujjammal pedig lassan malmozni kezdek. - Leestem egy szakadékba. Vagyis hát véletlen meglöktek... de a fontos az, hogy lezuhantam. Rettenetesen féltem, és tudtam, hogy a végén a fejem egy sziklán fog szétloccsanni ott a mélyben. Aztán belül megszólalt a hang, hogy repülni akarok. Mindennél jobban repülni szerettem volna. Akkor jelent meg körülöttem a légbuborék - nem tudom mennyit szeretne tudni ezekből Ádám, így viszonylag tömören - nő vagyok könyörgöm, a tömör nálam 3 oldalas kisesszét jelent - sikerül összefoglalnom a lényeget. Vagyis azt, ami szerintem a lényeg volt.
- Hallottál rólam, igaz? - kérdezem egy kisebb sóhaj keretében. Pontosan érteni fogja, hogy mire célzok, és megpillanthatja a szememben az oda beköltöző szomorúságot is. Már elkezdtem beletörődni. De valahogy mindig újra meg újra a felszínre tör a csalódottság és a vágy...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=484806#post484806][b]Merkovszky Ádám - 2015.03.31. 22:21[/b][/url]

Csendben hallgatom a lányt, és okosnak tűnően bólogatok. Nagyjából mindent megértettem már azelőtt is, hogy mondta volna, elvégre érzem benne az erőt, mégis szükségesnek tartottam, hogy tőle halljam, mert így nem csak a tényeknek jutottam birtokába, de az érzelmi háttere is tisztázódott előttem.
- Igen, hallottam - bólintok finoman, de nem részletezem. Ha el akarja mondani, el fogja, addig viszont nem fogom a kérdéseimmel és a pletykákkal terhelni. Vannak, akik szívesebben és könnyebben emésztik meg a dolgokat magukban, egyedül, nekik nem mindig segítség az, ha mások ösztökélik őket a beszédre. De, ha szüksége lesz rám, ha el akarja mondani valakinek, mi bántja, én mindig itt leszek. - Akarsz róla beszélni? - teszem fel a kérdést, amit direkt fogalmazok úgy, hogy akár nemet is könnyű rá mondani, de esetlegesen azt is megmutatja, hogy készséges hallgatója lennék.
Amennyiben ezen a kérdéskörön vagy így, vagy úgy, de túljutunk, megpróbálom megfogalmazni neki a lényeget az erejével kapcsolatban, bár valószínűsítem, hogy már ő is sejti.
- Úgy tűnik, dimágus vagy - mondom kicsit sem finomkodva. Az igazságot tartom mindig célravezetőnek, és ez még csak nem is egy kellemetlen fajta. - A tűz mellett a levegőt is képes vagy uralni. Valószínűleg eddig is képes lehettél volna rá, csak éppen nem kerültél olyan helyzetbe, hogy igazán szükséged legyen rá, így ténylegesen nem jelent meg az irányítás képessége. Most azonban a mágiád kárpótolni próbál a veszteségért. Nem csak a vészhelyzet, de a lelki megpróbáltatások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy most már aeromágus is vagy.
Ezek voltak a jobb hírek. A kellemetlennel azonban ő is tisztában van. Ugyanakkor beszélnünk kell róla.
- Emellett azonban nem igazán érzem benned a tüzet. Olyan... gyenge. Így nem igazán lehetsz képes használni. Nem tudom, hogy jelenleg milyen terveid vannak, de azt ajánlom, hogy keress magadnak egy magántanárt, aki tud foglalkozni veled. Tudok adni néhány elérhetőséget. Bár, ha nincs ellenedre, én magam is szívesen tanítanálak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=486896#post486896][b]Merkovszky Kiva - 2015.04.02. 14:50[/b][/url]

Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy valakinek mesélhetek arról, ami nem olyan rég Amerikában történt. Egyedül Brandon tudott eddig erről, hiszen ő ott volt velem, ő a saját két szemével látta azt, ami a szakadékba lefelé menet lezajlott. De se a levitás, se én nem tudtunk mit kezdeni a látott-átélt élménnyel, így S.O.S. 2 napon belül hazajöttem, hogy beszélhessek Ádámmal.
Volt tanárom szépen átsiklik Csernus doktor szerepbe, mert felteszi azt a bűvös kérdést, amit a pszichomókusok szoktak a kezeltjeiknek. Óvatosan felpillantok, vizslatom kicsit az arcát, majd nekikezdek.
- Nem tudom... - jön ki belőlem egy sóhajjal karöltve a két szó. - A feje tetejére állt a világom. Az, amiért évekig küzdöttem, pillanatok alatt robbant szét, mint az üvegpohár, mikor a földre esik. Én... Próbálom feldolgozni, hát már hónapokkal ezelőtt történt! De egy életcélról lemondani szinte lehetetlen - néhány pillanatig tétovázok, hogy belefogjak-e a mondókába, de végül csak amellett teszem le a voksomat, hogy mesélek. Nincs okom elhallgatni előle bármit is, pláne ha ezzel könnyebbé tudom tenni a magam számára is a feldolgozást.
Kissé elképedve hallgatom Ádám magyarázatát. A kezeimet tenyérrel felfelé fordítom az ölemben, és rámeredek a két fehér területre, mintha valami nem oda illőt láttam volna rajtuk. Igazság szerint belül valahol tudtam, hogy valami ilyesmi lesz a magyarázat, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet. Pont velem. Igazából még a tűz használatára sem éreztem magamat méltónak soha teljesen. Nem hogy egy szintén zabolátlan és tekintélyt parancsoló másik őselemet is az irányításom alá vonjak. Felpillantok végül, és kissé lassan, de bólintok Ádámnak.
A másik komoly dolog amiről beszélnünk kell, hááát... Igen, ezzel nagyon is tisztában voltam eddig is. A kviddicsbaleset utáni hetekben egyáltalán nem voltam képes használni a tüzet, akármennyit is meditáltam. Tudtam, hogy neki kell állnom feldolgozni az álmom elvesztését, ha újra meg akarom találni a lelki békémet, már hozzáfogtam, csak ez sajnos nem olyan dolog, ami egyik napról a másikra megy. Két tenyeremet összezárom, pillanatokig koncentrálok, majd szétnyitom őket.
- Jelenleg ennyi a maximumom - mutatom be zavartan mosolyogva Ádámnak a jelenlegi szintemet. A két kezemben ott csücsül egy tenyérnyinél nem nagyobb, eléggé haloványan pislákoló tűzgömb. Ha megkínoznám magamat, akkor sem lenne nagyobb, maximum valamivel erősebben égne, de pillanatnyilag ennyi a limitem.
- Nincs semmilyen tervem egyelőre - felelem némileg lemondóan Ádámnak. - Lehet visszajövök mestertanoncnak és tanulok valamit, hogy normális foglalkozásom lehessen majd. De annak örülnék, ha nem kéne elmennem valaki máshoz. - pici mosoly játszik a szám szegletében, ahogy kimondom az utolsó mondatomat. Borzasztóan hálás vagyok Ádámnak, hogy elvállalná, hogy összelegóz. Ez egy bármilyen, ismeretlen embernek nem hinném, hogy menne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=487942#post487942][b]id. Merkovszky Ádám - 2015.04.04. 07:56[/b][/url]

Türelmesen és figyelmesen hallgatom a lányt, ilyen szempontból elég sokat fejlődtem az évek alatt. Elemi mágia tanárnak lenni nagyon kalandos dolog, ugyanakkor eléggé empatikusnak és jó hallgatóságnak is kell lenni hozzá. Az emberek nagyon sokfélék, a problémáik pedig még változatosabbak lehetnek, az elemi mágusoknak pedig életük minden pillanata kihat arra, hogyan képesek használni az erejüket.
Egy súlyosabb trauma pedig akár a képesség blokkolásához is vezethet. Kiva sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és én a mázlista fiatalkorommal meg sem érthetem, milyen lehet ez neki. De mellette állhatok, és segíthetek neki túljutni a mélyponton.
- A levegő elem képessé tesz a repülésre. Persze a sporthoz nem térhetsz vissza általa, de talán segíthet feldolgozni a veszteséget. Örülök, hogy a bizalmadba avattál, és sajnálom azt, ami történt.
Nem vagyok pszichológus, még, ha néha úgy is érzem magam. Láttam John hogyan viselkedik a pácienseivel, de nekem nem célom kezelni Kivát vagy bármelyik másik tanítványom. Szívesen segítek nekik bármiben, de inkább, mint barátjuk, támogatójuk, és nem mint lélekgyógyászuk. Így aztán nem is tudom, mit mondhatnék neki. Kicsit előrehajolok, finoman megszorítom a karját, ha hagyja, és közben végigsimítok a hátán egy légáramlattal. Mindig is jobban kommunikáltam testbeszéddel, mint szavakkal. Egy ölelés vagy egy simogatás esetenként vigasztalóbb lehet, mint egy sajnálom.
Miközben Kiva megmutatja pyromágiáját, én a lány erejére koncentrálok, de jelenlegi szintje szemöldökráncolásra késztet. Ha az állami gépezet "jobban" működne, már elvették volna az igazolványát. Mert bár képessége nem olyan erős, hogy bárkit is bántson, nem képes megfelelően uralni. Persze, nem én fogok ezzel a hírrel a hatóságokhoz rohanni.
Megegyezünk abban, hogy a továbbiakban is én fogom tanítani, s ekkor pár kérdéssel és egy felvetéssel igazából el is kezdem az oktatását.
- Hogy van a rókád? Gondoltál rá, hogy ő segíthetne neked az elemed felélesztésében? Azt javaslom, próbálj meg vele naponta fél-fél órákat gyakorolni, játszani. A meditálás is segíthet, de most elsősorban foglalkoznod kéne vele. A lehető leghétköznapibb dolgokat is az elemeddel végezd! Melegítés, forralás, tűzgyújtás, szárítás... Nem baj, ha nem tökéletes, a lényeg, hogy használd.
Kicsit elhallgatok, megvárom, ha esetleg van hozzáfűznivalója, s csak utána folytatom.
- Ebben az évben elég sok tanoncom lett. Lehet, hogy szükségem lenne valamiféle segítségre. Gondolkoztál már esetleg a tanári pályán?
Még, ha nem is szeretne tanárnő lenni, akkor is megpróbálom rávenni, hogy besegítsen a kezdő tűzmágusoknál. Egyrészt, mert tényleg jól jönne egy tanársegéd mellém, másrészt, mert így is visszatalálhat az eleméhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=487980#post487980][b]Merkovszky Kiva - 2015.04.04. 10:19[/b][/url]

Halványan mosolygok azon, amit Ádám mond. Esés közben repülni akartam. Zsigerileg kívántam az érzést, hogy a szél a hátára vegyen, mint mikor a seprűt ültem meg. Semmivel össze nem hasonlítható boldogság volt számomra felszállni és akár órákig csak röpködni a pályán, vagy bárhol máshol. Még ha az életem ilyen fordulatot is vett, talán nincs minden veszve.
- Tudod, talán jobb, hogy most történt - mondom váratlanul, és még magamat is meglepem, milyen könnyen mondok ilyeneket. Ezelőtt még nem gondoltam erre így. - Mármint... Mielőtt még teljesen beszippantott volna ez a világ, mielőtt még tényleg profi sportoló lettem volna. Szerintem sokkal nehezebb kikerülni a vérkeringésből, mint a közelébe jutni, aztán mégsem belefolyni - kicsit zavarosnak hathat a magyarázatom, de teljesen biztos vagyok abban, hogy érti, mire gondolok. Nem húzódok el, amikor a karomra teszi a kezét, most először mosolyodok el a beszélgetésünk alatt úgy, hogy a szemem is komolyan gondolja azt az ajakgörbületet. A hátamon végigsimító szélre önkéntelenül előbukkan egy gyenge válaszfuvallat.
Látom a férfi szemébe az aggodalmat és az értetlenséget, mikor feltárom neki a tüzem jelenlegi állapotát. Számomra is szokatlan és szemernyit sem elfogadható, hogy ennyire gyengén muzsikáljon az erőm. Nagyon szeretném visszanyerni azt az állapotot, ami a baleset előtt volt.
- Lina kicsit nehezebben visel mostanság. Ő is tudja, hogy baj van. Félek, hogy megbetegítem, ha hosszabb távon maradok ebben a státuszban - az aggodalom ráncai ülnek ki a homlokomra, ahogy összevonom a szemöldökeimet. Testileg nincs semmi baja, de látom rajta, hogy kedvetlen és sokszor elkerül engem. Pedig előtte el nem mozdult volna semmi pénzért mellőlem. Nem akarom, hogy baja essen, vagy rosszul érezze magát, így nem csak magam, hanem őmiatta is szeretnék minél hamarabb a régi lenni.
- Igyekszem mindent úgy csinálni, mint azelőtt. A pyromágia az életem része, és a hiánya megnehezít dolgokat, amik előtte teljesen természetesek voltak. Vízforralás,törölköző nélkül megszárítani magamat, saját magam felmelegítése. Most is mennek ezek a dolgok, csak sokkalta lassabban és nehezebben, mint normális esetben - sorra veszem azokat a tevékenységeket, amiket az erőm segítségével végeztem és végzek még mindig, csak jelenleg épp szenvedek. Vergődök saját magam miatt, és ezt nagyon utálom.
- Tanárnak? - őszinte érdeklődéssel pislogok Ádám irányába, amikor meghallom tőle a kérdést. - Nem, eddig eszembe sem jutott - vallom be, majd az egyik mutató ujjamat a számhoz emelem és a második ujjpercem oldalát kezdem el rágcsálni gondolkodás közben. Én? Tanítani? Hát ebből szépséges kis katasztrófa kerekedne. Bár tényleg nem gondolkodtam még azon, hogy milyen szakra szeretnék menni. Rövid idő után befejezem az ujjam rituális elfogyasztását, és visszapillantok a férfira. - Ha neked ez segítség és én is rendbe tudok tőle jönni, akkor szívesen. Úgysem volt eddig semmi ötletem, hogy mit kezdjek ezután az életemmel - ismerem be a dolgot hangosan is. Abban biztos voltam, hogy nem akarok semmi olyat tanulni, aminek köze van a kviddicshez. Az túlságosan fájna. Így viszont hasznos lehetek az új tanoncok számára és találhatok magamnak egy új célt az életemben. Ez mindenképpen kecsegtetően hangzik.