A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Nem tudom hogy hogy nem szoktam még meg a törött kezemet, de ma reggel kaptam egy kisebb szívinfarktust hogy úr isten mi történt a kezemmel? Jó, jó félálomban voltam, de akkor is nem tudom hogy nem jöttem rá hogy eltörtem a korcsolyapályán.
És mai csodás délután megszületett a fejemben hogy hát de rég jártam a társalgóban, megnézem nem-e robbant fel vagy építették át. Vagy nem-e lett a helyén Csokiánia. Az milyen király lenne már! Csak úgy gyanútlanul besétálnának a diákok, aztán a csoki mennyországba találnák magukat. Bárcsak ez történne!
De mikor belépek, akkor ugyan olyan minden, mint mikor legutóbb itt jártam. Pedig már tökre beleéltem magam abba, hogy a csodás álombolygóm vár itt! Bár ki tudja, lehet hogy majd mikor bemegyek valahova máshova, akkor ott lesz! Nem lehet tudni előre! Ki tudja, lehet hogy ha leülök valahová, akkor jelenik meg Csokiánia.
Leülök, de nem termek az álombolygómon. Nem baj, addig is itt maradok a valóságban, valós emberek között akik nem engedik hogy megegyék őket. Remélem nem engedik, mert az azért elég para lenne.
Az egész helyiségben alig vagyunk. Pedig azért szoktak itt lenni ha jól emlékszem! Gondoltam egye fene odamegyek egy egész szimpatikus leányzóhoz.
- Szia! - mondom hatalmas vigyorral az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=746972#post746972][b]Moon Jun Seo - 2019.01.20. 21:57[/b][/url]

Nem tudom hogy hogy nem szoktam még meg a törött kezemet, de ma reggel kaptam egy kisebb szívinfarktust hogy úr isten mi történt a kezemmel? Jó, jó félálomban voltam, de akkor is nem tudom hogy nem jöttem rá hogy eltörtem a korcsolyapályán.
És mai csodás délután megszületett a fejemben hogy hát de rég jártam a társalgóban, megnézem nem-e robbant fel vagy építették át. Vagy nem-e lett a helyén Csokiánia. Az milyen király lenne már! Csak úgy gyanútlanul besétálnának a diákok, aztán a csoki mennyországba találnák magukat. Bárcsak ez történne!
De mikor belépek, akkor ugyan olyan minden, mint mikor legutóbb itt jártam. Pedig már tökre beleéltem magam abba, hogy a csodás álombolygóm vár itt! Bár ki tudja, lehet hogy majd mikor bemegyek valahova máshova, akkor ott lesz! Nem lehet tudni előre! Ki tudja, lehet hogy ha leülök valahová, akkor jelenik meg Csokiánia.
Leülök, de nem termek az álombolygómon. Nem baj, addig is itt maradok a valóságban, valós emberek között akik nem engedik hogy megegyék őket. Remélem nem engedik, mert az azért elég para lenne.
Az egész helyiségben alig vagyunk. Pedig azért szoktak itt lenni ha jól emlékszem! Gondoltam egye fene odamegyek egy egész szimpatikus leányzóhoz.
- Szia! - mondom hatalmas vigyorral az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=746973#post746973][b]Dana Straw Berry - 2019.01.20. 22:13[/b][/url]

Mostanság elég eseménytelenül teltek a napjaim és tele tanulással. A Navine nagyját sikerült megismernem, de a testvéremen kívül még mindig elég magányosnak éreztem itt magam. Valahogy arra számítottam, hogyha ott hagyom a szülői házat, akkor végre jobban fogom érezni magam és önállosulhatok, de nem azt kaptam, amire számítottam. A házbéliek nagyon befogadóak voltak, de egyelőre nem sikerült szert tennem olyan emberre, akivel mindent átbeszélhetek, megoszthatom a titkaimat, a gondolataimat stb. Nem is erőltettem persze a dolgot. Mindig nagyon felvillanyozott, amikor a tesómmal talizhattam, olyankor végre úgy éreztem, hogy a családommal vagyok és nem vagyok magamra utalva. Ezen a napon is sokat kellett tanulnom, úgyhogy elhatároztam, hogy kicsit kiszellőztetettem a fejemet egy tábla csoki társaságában. Az utam egyenesen a társalgóba vezetett, leültem egy szimpatikus helyre és elkezdtem majszolni a csokimat. Egy fekete nadrágot viseltem világoskék pulóverrel és fekete magasszárú csizmával. A hajamat kiengedve hagytam, gondosan megfésülve. Nagyon meglepődtem, amikor egy ismeretlen diák odajött hozzám, hiszen általában senki sem kereste a társaságomat.
- Öhm... szia? - kérdeztem vissza. Kicsit cikin éreztem magam, talán a pirosság is megjelent az arcomon, hiszen egyáltalán nem számítottam társaságra.
- Kérsz csokit? - nyújtottam felé a tábla csokimat, amelyből alig ettem még valamit. Talán ez a gesztus elfeledteti vele, hogy ilyen bénán viselkedtem, legalábbis ebben reménykedtem. Közben egy kínos mosolyt ejtettem társalkodó partnerem felé, még sose voltam ennyire zavarban, mint most, igazából nem is tudtam, hogy mire fel viselkedtem ilyen furán. Végül is benne volt a pakliban, hogy bárki megszólíthat és odaülhet hozzám a társalgóban, csak nem voltam erre felkészülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=747045#post747045][b]Moon Jun Seo - 2019.01.21. 21:37[/b][/url]

Gondolatban még ezen a kérdezve köszönésén kuncogok egy aprót, de hangosan nem, nem szeretném megsérteni. Félreértés ne essék, szerintem aranyos volt.
Mikor megkérdezi, hogy kérek-e csokit három másodpercig gondolkodok. Lehet nem kéne, mert már így is elég felesleg van rajtam... de egy kocka nem árthat. Nem, egy kocka sosem árt. Vagy árt? Vajon mennyi csoki lehet egy kockában? Hát nyilván egy kocka, de hogyha megolvasztanánk, és egy felületre kennénk akkor mekkora területre kenhetnénk rá hogy egyenletesen legyen mindenhol? Na jó, ezt ki fogom próbálni! Akkor, amikor szerzek csokit, és konyha közelébe jutok. Bár kicsit nagyon veszélyes vagyok a konyhában. Csak egy kicsit. Vagy inkább annyira nagyon hogy jobb ha a tűzoltók és a mentők készenlétben állnak. Sose tanulnék meg így sütni és főzni. De akkor mi lesz velem? Fagyasztott kajákból mégse élhetek majd felnőtt koromban, de még most gyerekkoromban sem! Jó, itt azok a cuki manókák főznek, egyem a (szerintem) nem létező zuzájukat olyan aranyosak! Meg olyan jókat főznek.
- Igen, kérek szépen de csak egy kockát. - vigyorgok továbbra is. Ma megint olyan egyfolytában vigyorgok kedvem van, csak tudnám hogy miért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=747052#post747052][b]Dana Straw Berry - 2019.01.21. 23:20[/b][/url]

Kicsit megszeppenve láttam, hogy hirtelen erősen elkezdett gondolkodni, mit is válaszoljon. Nálam nem volt kérdés sose, ha édességhez jutottam, mindig éltem vele, de szerencsére ez nem látszott meg az alakomon. Anyáék sokszor kérdezgették, hogy hova tűnik el az a sok édesség, amiket elfogyasztottam. Hát én se tudtam erre érdemleges választ adni nekik, de hogy rajtam nem rakódott le, az biztos. Mondjuk elég sokat mozogtam, ez is biztos közrejátszott a dologban. Végül a másik diák kért egy kockát a finomságból.
- Tessék, törjél belőle amennyit gondolsz  - nyújtottam feléje a tábla csokit. Nem tudtam, hogyan reagált volna, ha én magam töröm le, valaki nem szereti, ha más hozzányúl a "részéhez" vagy finnyásabb, úgyhogy mivel nem ismertem őt, rá hagytam ezt a feladatot.
- Mondd csak, mitől van ilyen jó kedved? - kérdeztem tőle elcsodálkozva, mert feltűnt, hogy egyfolytában vigyorog.
~ Talán nyert a varázslottón? Jó jegyet kapott? Megdicsérte valaki? Shoppingolt? Mondjuk a vásárlás engem is mindig feldob. Vagy talán valami varázslat hatása alatt áll? ~
- Nekem is adhatnál abból a csodaszerből - tettem egy utalást a jó kedv lehetséges kiváltó okára visszamosolyogva. Közben én is ettem még egy kockát a csokimból. Tudtam, hogy ez is gyorsan el fog fogyni, sose tudtam megállni, hogyha édesség van előttem, ne faljam be az egészet.
- Leülhetsz ám, nem harapok... annyira - közöltem vele komoly képet vágva, majd újra elmosolyodtam. A kezére pillantva láttam, hogy valami nem stimmt, de voltam annyira jól nevelt, hogy nem kérdeztem meg tőle pár mondatnyi kommunikáció után, hogy milyen baleset történt vele. Meg valaki amúgy se szeret bizonyos dolgokról beszélni, úgyhogy gyorsan újra a csokoládéra vetettem a pillantásomat.
- Milyen kihalt ez a hely, látszik, hogy mindenki tanul vagy van jobb dolga is, mintsem hogy itt legyen. Te nem unod szét az agyad itt? - kérdeztem tőle kissé elhaló hangon. Kicsit lehangoló volt számomra, hogy egy csokoládé társaságában kellett elütnöm az időmet, úgyhogy nem is bántam idő közben lett csevegő partnerem, még az se zavart, hogy egyáltalán nem ismertem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=747218#post747218][b]Moon Jun Seo - 2019.01.23. 20:19[/b][/url]

Leszerencsétlenkedek egy kockát a csokiból, és mosolyogva megköszönöm.
- Nekem szinte mindig jó kedvem van! - vigyorgok. Nem tudom hogy miért, én így születtem. Vagy csak azért, mert mindenben a jót látom? Csak azt tudom hogy folyton jó a kedvem! Jó, azért volt már rossz kedvem, de az ritka nálam.
Leülök, de ugye... ugye nem fog megharapni? Remélem nem, nem szeretem a harapást. Kivéve a kajába harapást, mert az finom. Kivéve ha olyan a kaja, ami nem finom! Vagy csak nem ízlik. Eszembe jut hogy még be se mutatkoztunk egymásnak. Nem baj, nem baj, majd most!
- Amúúúgy Moon Jun Seo vagyok! - hát kicsit későn mutatkoztam be, nem? Nem, sosincs késő semmihez se!
- Nem unom szét, ha csak ülök itt, mert azt is szoktam, akkor se unatkozok, álmodozás a barátom. - nevetek. Nagyon jó szokott lenni egy fárasztó nap után a társalgóban álmodozni. Akkor is, ha a helyiséget beszélgetésre találták ki. Végül is, ha csak egyedül vagyok itt, akkor kivel beszéljek? Annyira ép még az eszem, hogy nem a fallal! Vagy az asztallal, esetleg a kanapéval. Az milyen fura lenne már! Hacsak nem élnek ezek. Milyen lehet egy élő kanapé? Nem akarom megtudni, szerintem attól is ugyan úgy kirázna a hideg, mint azoktól a mozgó festményektől. Hogyha a festék megszárad, akkor hogy tud mozogni? Jó, ez csak az én mugli felfogásom, erre biztos van valami varázslat, vagy varázsfesték, ecset vagy vászon, esetleg mindegyik? Nem tudom, és nem is tudom honnan tudhatnám meg. Még sose kérdeztem meg senkitől, úgyhogy ki tudja? Lehet valaki tudja!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=747524#post747524][b]Dana Straw Berry - 2019.01.26. 20:24[/b][/url]

- De jó neked! - válaszoltam neki somolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az örökös jó kedv és mosoly csak egy álca részéről a külvilág felé vagy valóban ennyire pozitív kisugárzású és jókedélyű a beszélgetőpartnerem. Persze tudtam, hogy felesleges ezen morfondíroznom, hiszen egyáltalán nem ismertem, de azért átfutott a fejemben ez a gondolat.
- Örvendek. Dana Straw Berry - nyújtottam feléje a kezem bemutatkozásként.
- Ó, Moon mint a hold? Na, és hogy szoktak hívni? Melyik a keresztneved vagy beceneved? - kérdeztem tőle zavarosan vigyorogva. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyik lehet a keresztneve, így egyelőre a "holdgyermek" becenevet adtam neki magamban, ha már benne volt a nevében az éjszaka világító égitest.
Közben eszembe jutott, hogy lehet, hogy a kézfogás nem igazán illett a képbe, mert mindenki másképp üdvözli a másikat és valakinek igénye se volt rá. Megvártam inkább, hogy reagál erre a gesztusra.
- Ó értem, akkor fantáziából nincs hiányod - utaltam az álmodozásra, miután válaszolt a kérdésemre.
- Mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél, merre tartasz? - kérdeztem tőle sejtelmesen, miközben egy újabb kockák törtem a csokimból. Közben érdekfeszítően néztem rá, hogy lássa, valóban érdekel, amit mond, nem csak amolyan "töltsük ki az időt valamivel" stílusban nyomom a kommunikációt. A társalgóban körbenézve nem változott a helyzet, most is eléggé kihalt volt, sőt, két ember el is hagyta a helyiséget, szóval rajtunk kívül alig lézengett valaki körülöttünk. Annyira nem bántam a dolgot, mert legalább nem kellett hallgatnom mások duruzsolását és végre nyugi volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=747919#post747919][b]Moon Jun Seo - 2019.01.29. 21:23[/b][/url]

Mikor odanyújtja a kezét, akkor először nem jövök rá, hogy hoppá már tizenhárom éve Magyarországon lakok és itt a kézfogás van bemutatkozásnál. De nem baj, igazán megszokhatnám már, és kézfogás.
- Szép neved van! Olyan különleges hangzása van! A Moon a vezetéknevem, a Jun Seo pedig a keresztnevem. De bárhogy szólíthatsz! - megszoktam már hogy sokan Moon-nak hívnak, azt könnyebb is megjegyezni. A keresztnevem meg olyan fura kiejtésű is. A Moon meg könnyebb, az olyan mint a hold angolul. Csak én továbbra se vagyok angol, hanem koreai! Bár ez gondolom látszik. Tudtommal az angolok nem húzott szeműek, de ki tudja? Lehet van köztük is húzott szemű. Bár annak gondolom vannak ázsiai ősei, mert azért az embernek nem lesznek csak úgy húzott szemei. Vagy nem tudom, bármi megtörténhet. Az is lehet hogy átvarázsolják mindig magukat, de amúgy meg a szemeik húzottak. Bár nem, a muglik nem tudnak továbbra se varázsolni. Azaz remélem. Ki tudja?
- Dél-Koreából jöttem, azt még nem tudom hogy merre tartok, csak azt tudom hogy Magyarországon szeretnék maradni még jó sok ideig. Te? - kicsit megkönnyebbülök, hogy kérdezett, mert ezután lehet megállt volna akkor a beszélgetés. De lehet hogy valami világmegváltó dolog eszembe jutott volna. Hát ezt már nem tudom meg soha! Maximum egy másik dimenzióban, ahol az álomvilágomban élhetek, és nem a Föld nevű bolygón. Ha lenne egy olyan dimenzió, akkor én odaköltöznék! Az ottani énemmel helyet cserélnék, lehet hogy ő meg a Földről álmodozik mindig. Vagy lehet nincs is másik dimenzió. De az is lehet, hogy Csokiánia létezik, viszont még nem fedezték fel. Ahogy a volt földrajztanárom szokta mondani mugli általánosban, a világegyetem olyan hatalmas, hogy emberi ésszel felfoghatatlan. De ki tudja? Lehet nem is olyan hű de nagy. De az biztos, hogy legalább annyi a mi napunkhoz hasonló égitest létezik, amennyi csillag van az égen, merthogy azok a csillagok. Olyan érdekesek ezek a dolgok! Múltkor olyan jó volt mikor az álmom után csillagok repkedtek körülöttem, aztán meg végignézhettem a saját csillaghullásomat. Csodálatosan szép volt! Az üveg ami utána nálam volt még ott van az ágyam mellett, és minden este az adja az éjjeli fényt. Szeretem hogy ott van, mert félek a sötétben, de a többiek meg nem tudnak nagyon kicsi fénynél is elaludni! Ezzel meg én pont fordítva vagyok. Nincs valami olyan megoldás, hogy ők teljes sötétben én meg kis fény mellett alszok el? Jó lenne ha lenne, de nem hiszem hogy van. Bár ki tudja, mágiával lehet meg tudja valaki csinálni. A mozgó festmények után mindent kinézek a varázsvilágból. Hogy az ördögben tudnak mozogni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=748596#post748596][b]Dana Straw Berry - 2019.02.03. 13:40[/b][/url]

Láttam, hogy a társalkodó partnerem kicsit hezitált a kézfogásnál, majd egy idő elteltével viszonozta azt. Jót mosolyogtam magamban, de nem rajta, hanem a tényen, hogy mennyire mások a szokások mindenhol. Itt természetes volt ez a bemutatkozási forma, a szüleim pedig belém nevelték az udvariasságot.
- Rendben, akkor Moon-nak foglak hívni - közöltem vele vidáman. Ezt egyszerűbb volt megjegyeznem és a hangzása is tetszett.
- Wow, az klassz. Ott még nem jártam. Jobban tetszik Magyarország, mint a hazád? - kérdeztem tőle érdeklődve. Azt tudtam, hogy egy fejlettebb országból jött, legalábbis mugli téren jóval előrébb jártak szinte mindenben, mint ezen a helyen.
- Izland. Nagyon szeretem azt a helyet. Vissza is vágyom valamennyire, de azért jó távol lenni a szülői háztól - magyaráztam neki gyors gondolatmenetemet.
- Na, és vannak tesóid vagy egyke vagy? - kérdeztem tőle, ha már a származásról esett szó. Én örültem, hogy nem egyke voltam, de persze biztosan annak is meg voltak az előnyei. Közben arra lettem figyelmes, hogy két idősebb diák nekiállt veszekedni a velünk szemben lévő asztalnál. Nem túl kedves szavakkal illették egymást és egy könyvet ráncigáltak ide-oda, úgy tűnt, hogy mindkettejüknek arra fájt a foguk.
- Micsoda emberek. Ez olyan gyerekes dolog. Képesek egy könyvön civakodni - állapítottam meg komor hangsúllyal. Sose érettem, hogy lehet kis hülyeségeken vitatkozni és bolhából elefántot csinálni. Persze időnként velem is előfordult ez, mint mindenki mással, de akkor sem értettem a kiváltó okát az egész hercehurcának. Főleg nem idősebb korosztálynál, mert gyerekeknél megszokott volt, hogy képesek egy tárgyon is civakodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=749208#post749208][b]Moon Jun Seo - 2019.02.08. 13:34[/b][/url]

- Okey. Én hívhatlak téged Eperkének? - kérdezem. Inkább rákérdezek, mert nem biztos hogy tetszik neki ez a név. Szerintem aranyos, de nem mindenki szereti az aranyos dolgokat, ami nem is baj. Nem lehet mindenki egyforma, akkor itt lenne a világvége! Vagy csak furcsa dolgok történnének, de nekem világvége lenne. Milyen lenne már ha mindenki ugyan olyan lenne? Nem túl jó, az tuti biztos!
- Sokkal jobban, nem is szeretek hazamenni. - a hazamenninél az ujjaimmal idézőjelet mutatok - Én Magyarországot tekintem az otthonomnak, mert itt élek már két éves korom óta. - nem is nagyon emlékszek milyen volt az élet Koreában. Azt tudom csak, hogy milyen visszamenni. Néha az se jut eszembe hogy melyik városban éltünk. A család busani, de Szöulban születtem, de akkor sem biztos hogy Szöulban is éltünk!
- Izland szuper hely lehet, még sose voltam ott. - de egyszer úgy elmennék oda. Nem tudom hogy hogyan, de valahogy biztos el tudnék valamikor jutni! Vagy nem, fogalmam sincs mit hoz a jövő, az is lehet hogy holnap már világ se lesz. Nem tudhatni!
- Van egy nővérem és egy húgom. Nőuralom van otthon! - nevetek. - Ami amúgy nem baj. - teszem gyorsan hozzá. Sose zavart hogy én vagyok az egyetlen fiúgyermeke anyuéknak. Apa sokszor vitt el valami fiús dolgot csinálni ketten, amiket még élveztem is, hogy kisajátíthatom ott apcit.
- Mintha csak két volt osztálytársamat látnám mugli iskolából. - fú de nem szerettem őket. Egyszer azon vesztek össze, hogy ugyan azt a zenét hallgatták egyszerre! Meg nem csak egymással veszekedtek, hanem velem is. Egyszer az egyikőjük azon próbált velem civakodni, hogy nem hallgattam magyar zenét. Nem hallgatok azóta se nagyon magyar zenéket, nekem nem tetszenek annyira. Biztos van olyan ami tetszene, de nem hallottam még. De ki tudja? Lehet hogy pont holnap hallok egy olyan zenét!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=749330#post749330][b]Dana Straw Berry - 2019.02.09. 19:47[/b][/url]

- Persze! Hisz a nővérem is így hív! - hangzott el rögvest a válasz. Végül is ez a szó benne volt a nevemben és csöppet sem zavart, ha így hívnak, sőt, még imponált is. Szerintem nagyon cuki elnevezés volt.
- Ó, értem - válaszoltam neki kurtán. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire ne legyen valaki kíváncsi a szülőhazájára, de valahogy a srác visszajelzéséből kivettem, hogy ő bizony nem az, szóval jobbnak láttam nem firtatni a dolgot.
- Igen, valóban az. Én nagyon szeretem, időnként hiányzik is. De tudod, azért jó távol lenni a szülői felügyelettől valamilyen szinten - tettem hozzá csendesen.
- Klassz! Akkor legalább többen vagytok! - feleltem válaszként. Én is örültem, hogy nem egyke voltam, hiszen így nem voltam teljesen magamra utalva és tudtam, hogyha bármi gebasz beüt, később számíthattam a tesóimra. Persze ez fordítva is ugyanígy volt.
- Hát sok ilyen eset van itt is - utaltam keserűen az imént lezajlott eseményekre. Fura volt látni, hogy ennyi idősen ilyen gyerekesen tudnak viselkedni az emberek.
- És mi leszel, ha nagy leszel? Tudod már? - tettem fel a kérdést a fiúnak. Én még semmit sem tudtam a jövőmről, de sok olyan emberkét ismertem, akik már előre tudták, hogy mik szeretnének lenni a későbbiek folyamán.
- Mi a hobbid? - folytattam tovább a társalgást. Egyszerűen csak érdekelt, hogy mit szeret csinálni Moon a szabadidejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=749500#post749500][b]Moon Jun Seo - 2019.02.10. 17:13[/b][/url]

A szülői felügyelet az olyan dolog, hogy lehet jó és lehet rossz is néha. De azért a szülők szülők, szeretik őket általában. Bár ki tudja? Lehet hogy mindenki utálja a szüleit valahol mélyen. Ki tudja? Én mondjuk alig tudok valakit utálni, hiába mondom azt hogy utálom.
Hogy mi leszek ha nagy leszek? Hmm... ezen nem is nagyon gondolkoztam. Na jó, minden este ezen jár az eszem, és sok ötletem van.
- Szeretnék nyitni egy éttermet, vagy egy cukrászdát. Vagy egy virágboltot, csak ne egy irodába kelljen meghalnom. Neked vannak terveid? - cukrászda meg étterem mondjuk van annyi mint nem tudom mi. De... nincsen koreai étterem a közelben. Hmmm... ki tudja, lehet hogy ha végeztem az iskolával nyitok egyet, nem tudom mit hoz a jövő! Az is lehet, hogy végül pedig egy irodában végzem. Fuj, azt nem akarok, soha soha soha!
- Régebben kosárlabdáztam, most pedig hát nem tudom, a csillagok nézegetése annak számít? - mert azt szoktam elég gyakran. Néha elég furán néznek rám ha éjjel még ott ülök az ablaknál, és a csillagokat meg a holdat figyelem. Olyan érdekesek. Mostanában sokat olvasok is ilyen témákban, meg amúgy is, főleg mióta levitás lettem. - Neked? - sok érdekes hobbi létezik, lehet hogy Eperkének valami nagyon extrém hobbija van, és csak pislogni fogok rá. Ki tudja? Lehet hogy motorozik! Vagy vagy vagy cápára vadászik! Jó, mondjuk Magyarországon hogyan? A Balatonban sincs cápa, tudtommal. De lehet van, csak nem tudok róla! Az milyen lenne már. Úr Isten, többet oda se mennék. Vagy nem tudom, attól függ van-e mindenhol cápi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=749502#post749502][b]Dana Straw Berry - 2019.02.10. 17:42[/b][/url]

Láttam, hogy a srác erősen elgondolkodott, mikor válaszoltam neki a szülői felügyeletes dologgal, így hozzátettem még egy gondolatot:
- Nos, én nagyon szeretem a szüleimet, remek a kapcsolatunk, de azért jó távol lenni tőlünk úgy értve, hogy nem figyelik minden lépésemet és nem szabályoznak annyira.
Igazából nem tudom minek magyarázkodtam, csak úgy éreztem, hogy ezt még feltétlenül közölnöm kell vele, nehogy félreértse a dolgot és azt higgye, hogy nem jó a kapcsolatom az őseimmel. Bár igazából azt se kellett volna közölnöm vele, ha úgy lett volna, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj kinyilatkoztatnom magam.
- Ó, ezek remek tervek. Legalább tudod mit akarsz. Mondjuk egy speckó étteremben simán el tudlak képzelni. Na, és főznél is vagy csak tulajként lennél jelen? - kérdeztem vissza rögtön. Simán kinéztem a fiúból, hogy akár még főzni is beállna, mert miért is ne?
- Igazából én még nem gondolkodtam ezen, de például imádom az állatkákat, viszont annyira nem jók a jegyeim, hogy állatorvos legyen és nem vagyok túl kitartó a tanulásban sem. Olaszul tanulgatok, az érdekel, lehet, hogy aztán valami olaszos melóm lesz. De szeretek aerobikozni is, szóval akár edző is lehetek, ha úgy alakul. A lehetőségek tárháza végtelen - feleltem neki álmodozó hangnemben.
- Fogadjunk, hogy a Csillagászat a kedvenc tantárgyad! Biztos nagyon kedvel téged Várkonyi bá' - válaszoltam somolyogva, mikor megtudtam, hogy Moon imádja a csillagos égboltot kémlelni. Nem is volt ebben semmi kivetni való, én is szerettem időnként a sötét eget vizslatni.
- Én szeretek sportolni, aerobikozni szoktam, olaszul tanulni, olvasni izgalmas regényeket, chatelni a telómon. Szóval semmi extra, időnként szeretek olajat tenni a tűzre, hogy ne legyen unalmas az élet. Hisz úgy jó, ha zajlik, nemde bár?  - mondtam neki, miközben széles mosolyra húztam az ajkamat.
- Neked van mobilod? Bírod a mugli cuccokat? - tettem fel a következő kérdésemet érdeklődő tekintettel.