A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=665183#post665183][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.07. 17:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=665222#post665222][b]Mark Bolverk - 2017.03.07. 19:33[/b][/url]

  Ez volt aztán a jó buli, igaz a tegnap reggelem nem volt túl kellemes, hiszen még most sem tudom felfogni, hogy a retekbe került oda az a két nőstény az ágyamba. Mindegy is, már vége. Igaz, ma reggel azért óvatosan körülnéztem ébredés után, nehogy rábukkanjak valamelyikre ismét a szobába... Rájuk uszítottam volna Wardot. Csizmazia meg már nem zavart, nem érdekeltem, ő se engem. Tökéletes kapcsolat két ember között.
  Még ma is a tegnapi sokkot próbáltam kipihenni, nem akartam a pincében penészedni a többiekkel, én levegőre vágytam, persze nem akartam kimenni a faluba egyelőre. Elsődleges célom a társalgó volt, hátha összefutok valakivel a házból és henceghetek neki a buliról, hogy milyen kár volt, hogy kihagyta, és bla-bla-bla. Nyilván el fog ájulni, mert… kihagyta, de hát így jár az, akit nem ismerek vagy mert gyökérnek tartom.
  Amint beléptem a szobába, nevéhez képest kihalt volt, alig voltak ott beszélgető diákok... talán öten-hatan ha voltak. Levágódtam hát lazán a kanapé közepén, mint azokban a hülye amcsi filmekben, amik gimisekről szólnak. Mit tudom én, milyen a besorolásuk... vígjáték? Tudja a franc. Szóval ott fetrengtem, vártam s csak egy vagy maximum két ember jött oda, hogy megköszönjék a bulit. Huh, nem gondoltam, hogy akarnak majd ismétlést. Na majd évkezdéskor, ha visszajöttem Norvégiából. Szerencsére gyűjtöttem egy kis pénzt, hogy azt anyának oda tudjam adni és remélem, egyszer lesz annyim, hogy kihozzam Oslo egyik hajléktalan szállójáról ide, Magyarországra.
  Már szemeimet is lecsuktam, hogy pihentessem őket, amikor egy ismeretlen nőstényhang ütötte meg a fülem elég közelről. Nem foglalkoztam volna vele normál esetben, de EZ hozzám beszélt. Ez rohadtul kimondta a nevemet. Próbáltam nem kimutatni semmiféle érzelmet, ezért fapofával, félszemmel rápillantottam. Amint rápillantottam, megállapítottam, hogy igen közel volt hozzám, mi a szar?
- Húzzál odébb, benne vagy az aurámban – fintorogva dörmögtem oda neki, s nem foglalkozva többet vele visszahajtottam a fejemet. Reménykedtem, hogy lesz annyira értelmes és felfogja az emberi nyelvet. Hiszen csak egy nőstény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=665281#post665281][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.07. 21:13[/b][/url]

Ahha, szóval ez kellően idegesítő. Pedig még csak rá sem mászott rendesen, és mondjuk nem is fog, de jó tudni. Viszont azért erről a hangnemről sürgősen le kellene szoktatnia valakinek.
- Ha hozzám beszélsz, leszel kedves rám nézni, és érthetően beszélni. Köszöntem. - Azért valamennyi jó modor szorulhatott volna a srácba, de ha nem, hát nem, akkor épp itt az ideje, hogy megtanulja. Közben azért arrébb csusszant – na már a fiútól távolabb eső végbe, mert belé szorult annyi jó érzés, hogyha megkérik valamira, akkor azt teljesíti. Lábait keresztbe fonta és várt. Várt arra, hogy vajon az gyors illemlecke elérte Mark tudatáig, addig is körülnézett a teremben, vagyis inkább a diákokon, mert a terem felépítését már ismerte, hiszen gyakran megfordult errefelé. Rá kellett jönnie, hogy erre a szerelmes-üldözös bosszúra még többet kellene gyakorolnia így inkább visszaváltott a normális hangszínébe, és átlagos hosszúságba ejtette a magánhangzókat is.
- Egyébként attól még, hogy te nem ismersz engem, én ismerlek téged. Múlthéten csak háromszor kötöttem ki a gyenguszon miattad. Bár ez téged nem nagyon érdekel, de azért csak úgy mondom. - Első esetben ugye a keze miatt kötött ott ki, második esetben a bokája fordult ki, ahogy fellökte harmadik esetben pedig ráesett arra a kezére, ami az ajtóval is közeli barátságot kötött. Szóval visszatérő vendég lett a gyengélkedőn, és ennek ott cseppet sem örültek. A nevét meg igazából csak azért tudja, mert hallotta könyvpakolás közben, hogy a barátai így szólítják, és elraktározta az információt. Az sem zavarta különösebben, hogy jól láthatólag idősebb nála. Ezzel soha nem volt problémája, egészen kisgyermek korától, bárkivel elbeszélgetett, akivel akadt témája, és bárkinek visszaszólt, aki megjegyzést tett rá. Kortól, nemtől függetlenül,de azért a felnőttekkel mindig tisztelettudóan viselkedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=678512#post678512][b]Mesélő - 2017.04.30. 12:45[/b][/url]

Mi történne életed legrosszabb napján a suliban? Lehúznák a nadrágod? Ellopnák a seprűdet, hogy aztán Bojarski egész órán megalázó gyakorlatokat végeztessen el veled a többiek harsány nevetése közepette? Esetleg két elsős bénázásának köszönhetően elszabadul egy olyan lökésgömb, melyet a felsőbb évesek tanítottak nekik, azzal a mondattal, hogy ezzel lányokat lehet locsolni? Nos Rebekánk és Markunk éppen ennek a hullámnak esnek áldozatul. Két elsős ugyanis a számukra tetsző lányokat készül "lelocsolni", amikor is a varázslat nem várt erővel robban ki - igen, még a tanítómesterek is meglepődnek -, és indul el fékezhetetlen útjára, méghozzá úgy, hogy az útjába kerülőket kíméletlenül ellöki. Végül a társalgó nyitott ajtaján berobbanva, a lány hátába csapódva válik semmissé. Ez azonban már nem segít rajta. Az erejének köszönhetően Rebi ráesik a szunyókáló fiúra, egy közelben tartózkodó Edictumos pedig ezt kihasználva azonnal lencsevégre kapja az esetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=679305#post679305][b]Mark Bolverk - 2017.05.04. 21:36[/b][/url]

Ha ló lettem volna akkor, tökre csak a fülemet mozgattam volna, tudjátok, amikor elhessegeti a legyet. Na, pont annyira érdekelt a kínja, hogy nézzek rá. Minek? Elég nőstényt láttam már, ugyan olyan mind, mint a többi csak a hajuk más. Meg egyik nagyobb, a másik kisebb. Nagy cucc. Szóval nem foglalkozva vele, próbáltam ismét pihenni egy picit, csak egy naaagyon picit. Aztán megint megszólalt. Nem igaz, hogy nem bírja befogni a lepcses száját? Komolyan azon gondolkodtam, hogy lefizetek egy elsőst, hogy lehúzza a zokniját és betömje vele a csaj száját, mert már kezdett felidegesíteni. Nem elég, hogy azt hitte barátok voltunk, de még követelőzött is. Mit képzelt magáról?
 Végül idegesen pattantak ki a szemeim és ránéztem. Egyenesen bele a szemeibe, egy gúnyos vigyort magamra erőltettem s reagáltam rá:
- Tééényleg? Csak háromszor? Legközelebb igyekszem egész hétre odaküldeni, hah! - a végére egy savanyú félkacaj is elhangzott a számból és itt úgy éreztem pontot is tettem a végére. Ezzel reméltem, hogy elijesztem magamtól és végre békén hagy. Azért a biztonság kedvéért még jobban a másik szélre húzódtam, jó volt ez így. Aztán jött végre az áldás és talán egy-két percre el is alhattam, mire valami robbanásszerűt hallottam kintről, de mire felkelhettem volna egy test csapódott hozzám vagy esett rám. Mindenesetre Rebeka volt az.
 Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, csak elkerekedett szemekkel néztem a mininőstényre, ahogy a karjaim között volt és... ha ő fel is nézett én lelöktem magamról majd úgy felpattantam -körülbelül két méterrel arrébb tőle-, mint annak a rendje. A hideg rázott, undort éreztem és... úristen, hozzám ért, a karjaim között volt. FÚJ. Azonnal mehetnékem támadt. Nem köszöntem neki, tulajdonképpen jobban el voltam foglalva a saját nyomorommal, mint az övével. Sarkon fordulva kisprinteltem az ajtón, egy megvető pillantással ajándékozva a két kormos arcú gólyát, majd tovább haladtam, hogy visszamenjek a pincénkbe és a szobámba. Soha többet nem próbálok a Rellonon kívül pihenni, csak a nőstények potyognak az égből, ahh...