A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

Nem sok minden történik velem mostanában, amióta mesterképzésre járok, igen csak szakirányosan tanulok, és érdekes is, mégis valahogy az érdekesség mellett unalmasság is van. Valahogy minden olyan szürke, olyan egyszerű, csak az órarendem emlékeztet arra, hogy milyen nap van. Én is érzem, hogy ez nem jó, de hát nem egyszerű kimozdulni ebből az állapotból. Tudom, hogy változtatnom kellene, de az - hiába mondják, hogy csak akarás kérdése - mégsem egyszerű. Viszont vannak már pozitív lépések.
Például megkerestem a javasasszonyt, hogy gyakornoki időmet itt tölteném, eldöntöttem, hogy nem akarok egyetemre menni, legalábbis most még nem, felírtam egy csomó mindent, amiről írhatnék az Edictumba, próbálok több és több időt együtt tölteni Norinával, ami ugye a tanulás és a kedvem negatívba hajlása miatt nem könnyű, illetve jelentkeztem egy hirdetésre, melyet megláttam a hirdetőn. Banda tag leszek. Ha már kötelező jelleggel fel van nekem írva a zene, mint dühkezelés, akkor legyen belőle hasznom is. Ha csak magamnak játszom, akkor néha elvesztegetett időnek vélem, ám így, hogy több emberrl ülök össze, akkor ez átváltozik hasznossá. Egyrészt a zenémet összehangolom másokkal, fejlesztem a kompromisszumos készségemet, illetve társaságba is kerülök, ami remélem az a lefelé görbülő gondolatfelhőt átfordítja felfelé.
Ennek a pozitív gondolatnak a rabságában indulok hát el a társalgóba, kényelmesen bandukolva, hiszen igazából bőven ráérek még arra, hogy odaérjek, jellemzően korábban indultam el a tervezettnél, viszont hoztam magammal könyvet, így a várakozás inkább kikapcsolódás. Odabent nincs senki, így kényelmesen elterpeszkedek a kanapén, közel a ropogó tűzköz, lábammal megtámasztva az asztal élét. A könyv, aminek már a végén járok egy mugli írónő, Lois Lowry műve, a sorozat harmadik kötete, a Hírvivő. Szeretem ezeket a könyveket, önállóan is megállják a helyüket, mégis összefüggnek egymással. Tanulságosak és elgondolkoztatóak, mégis könnyed a stílusa, így nagyobb kihagyás után is érthető és felidézhető, hogy mi is történt eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=630914#post630914][b]William Eric Payne - 2016.10.26. 21:26[/b][/url]

Nem sok minden történik velem mostanában, amióta mesterképzésre járok, igen csak szakirányosan tanulok, és érdekes is, mégis valahogy az érdekesség mellett unalmasság is van. Valahogy minden olyan szürke, olyan egyszerű, csak az órarendem emlékeztet arra, hogy milyen nap van. Én is érzem, hogy ez nem jó, de hát nem egyszerű kimozdulni ebből az állapotból. Tudom, hogy változtatnom kellene, de az - hiába mondják, hogy csak akarás kérdése - mégsem egyszerű. Viszont vannak már pozitív lépések.
Például megkerestem a javasasszonyt, hogy gyakornoki időmet itt tölteném, eldöntöttem, hogy nem akarok egyetemre menni, legalábbis most még nem, felírtam egy csomó mindent, amiről írhatnék az Edictumba, próbálok több és több időt együtt tölteni Norinával, ami ugye a tanulás és a kedvem negatívba hajlása miatt nem könnyű, illetve jelentkeztem egy hirdetésre, melyet megláttam a hirdetőn. Banda tag leszek. Ha már kötelező jelleggel fel van nekem írva a zene, mint dühkezelés, akkor legyen belőle hasznom is. Ha csak magamnak játszom, akkor néha elvesztegetett időnek vélem, ám így, hogy több emberrl ülök össze, akkor ez átváltozik hasznossá. Egyrészt a zenémet összehangolom másokkal, fejlesztem a kompromisszumos készségemet, illetve társaságba is kerülök, ami remélem az a lefelé görbülő gondolatfelhőt átfordítja felfelé.
Ennek a pozitív gondolatnak a rabságában indulok hát el a társalgóba, kényelmesen bandukolva, hiszen igazából bőven ráérek még arra, hogy odaérjek, jellemzően korábban indultam el a tervezettnél, viszont hoztam magammal könyvet, így a várakozás inkább kikapcsolódás. Odabent nincs senki, így kényelmesen elterpeszkedek a kanapén, közel a ropogó tűzköz, lábammal megtámasztva az asztal élét. A könyv, aminek már a végén járok egy mugli írónő, Lois Lowry műve, a sorozat harmadik kötete, a Hírvivő. Szeretem ezeket a könyveket, önállóan is megállják a helyüket, mégis összefüggnek egymással. Tanulságosak és elgondolkoztatóak, mégis könnyed a stílusa, így nagyobb kihagyás után is érthető és felidézhető, hogy mi is történt eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=631022#post631022][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.26. 22:55[/b][/url]

Szerda volt, szerdán feketét hordunk. Ezt már rég megtanultam az amerikai horror szotri harmadik évadából. Én is boszorkány voltam, mint az ottani lányok, bár az én varázsvilágom teljesen elkülönült az övéktől. Ezt inkább ne is firtassuk, a muglik semmit sem tudnak a mi világunkról, látszott is az évadon, hogy csak a sötétben tapogatóztak.
Épp kacarászva pattogtam a társalgó felé, mert jelentkeztem valami rock bandásdiba. Vagyis... igen erősen reméltem, hogy nem valami countryt fogunk játszani, mert akkor sikítva rohanok ki a világból. Nem szerettem a countryt, a cotton eye joet is csak buli keretén belül hallgattam meg, ha azt mondhatom countrynak.
Sötét öltözetem igen erős kontrasztja volt a jó hangulatomnak, így a fekete, gyászos ruha furcsán hathatott a rám szegeződő tekinteteknek. Furcsa, de nem tudtam mire számíthatok, az okés, hogy már egy ideje zenéltem, bár nem túl aktívan, sőt. A gitáromat otthon hagytam apáéknál, akik nos… hát nincsenek túl jó helyzetben emiatt a tanúvédelmi program miatt. Titkon magamban nagyon reméltem, hogy hamar lecsurog ez a balhé és ismét szabadon járhatok-kelhetek a fővároson belül is, nem csak itt a kastélyban és Bogolyfalván.
Szóval a társalgóba tartottam, ahol volt a megbeszélt találka a többiekkel, nem tudtam mit gondoljak, azt sem tudtam, hogy rajtam kívül még hányan leszünk. Ám nagyon vártam már a találkozást, mert Scarlettet ismertem már akkor, hiszen pár héttel azelőtt együtt kalandoztunk az alagsori folyosón, bár majdnem a hallásom bánta. Talán azóta hallok nagyok? Ja, nem. Csak figyelmetlenebb vagyok. Ajajajaj...
Hirtelen leálltam a pattogással és benyitottam a társalgóba, meglepetésemre szinte üres volt, csak egy srác volt ott rajtam kívül. Ismertem látásból már, de még sosem beszéltem vele és talán, de csak talán a keresztnevét is tudtam, de azt sem mondtam volna biztosra.
- Haliii - Mosolyogva intettem felé, ne tűnjek már bunkónak, közben becsuktam magam mögött az ajtót. Láttam, hogy olvasott, fogalmam sem volt a természetéről, ezért inkább leültem az egyik fotelbe, a lábaimat felhúztam törökülésbe és az ott lévő párnát tettem az ölembe, mert szoknya volt rajtam és villantani semmi esetre nem szerettem volna. Uram volt.
Azt hittem, én jöttem elsőnek. Ami furcsa volt, mert szökő évente szoktam én megérkezni időben a megbeszélésekre.
- Te is a banda miatt jöttél? – tettem fel a kíváncsi kérdésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=631097#post631097][b]Scarlett Conroy - 2016.10.27. 13:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=631422#post631422][b]William Eric Payne - 2016.10.28. 09:30[/b][/url]

- Hello.
Egy pillanatra pillantottam csak fel a könyvemből, amikor egy lány köszönt rám. Nem Scar volt, hanem Fanni, akiről tudtam, hogy alsóbb évfolyamba jár, mint én, és hogy Eridonos. Láttam már néhány meccsen, hiszen az Eridon meccseire kötelező volt kijárnom. És igen, még élveztem is, de pszt, az ilyesmit nem valljuk be. Viszont volt még vissza egy fél oldal, így szememmel gyorsan végigfutottam rajta, mert sejtettem, hogy ha már itt van, akkor beszélgetni is fog velem, elvégre ennek a helynek is az a neve, hogy társalgó. Nem gyakran fordulok meg itt, pedig lehet, hogy kellene.
- Öhm, igen. Te is?
Épp csak, hogy visszakérdeztem, meg is érkezett az ötletgazda, így a könyvet becsukva, magam mellé tettem, és felpillantottam a hadaró rellonosra, aki villámgyorsan bemutatott minket egymásnak. Azért az udvariasság megkövetelte, és biccentettem is Fanni felé, noha ugyebár a futólagos ismeretség már megvolt. Engem meg nem nehéz megismerni, hiszen a családi képek újabban ott virítanak mindenhol, amióta a „mindig kedves és szexi” Maxwell Payne-nek megszületett legújabb gyermeke, a sorban a tizenegyedik, ráadásul az újdonsült asszony fiatalabb, mint a férfi elsőszülött gyermeke. Nagyon sok minden ilyen szemetet láttam mostanában, és bármennyire is igyekszem elkerülni, hogy beazonosítsanak, már gyerekként is pont ilyen unott fejem volt.
- Melodimágus.
A szó maga ismerős, tudom, hogy vannak emberek, akiknek van ilyen képessége, viszont pont ennyire is merültem bele. Nekem nincs, a környezetemben nincs, szóval nem érdekel. Úgy tűnik, érdekelnie kellett volna, mert most kicsit zavartan pillantok fel a lányra.
- Aaaz olyan, mint a vélavér? Hatással van az emberekre?
Nem tudja irányítani. Ez a rész azért nagyon nem bíztat engem, Olyan, mintha valami hatalmas fegyverről beszélnénk, legalábbis a légkör most egy pillanat alatt olyan lett, én pedig most egy kicsit lemaradottnak érzem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=631425#post631425][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.28. 10:13[/b][/url]

Egész rendes figurának tűnt a srác. Nem volt túl szószátyár, de talán jobb is volt így, elég a bandába egy energiabomba. Én.
Gyorsan el is helyezkedtem egy általam szimpatikusnak ítélt fotelben, ami igen hívogatóan ácsorgott ott magában. Be kellett foglalnom. Ami az illeti, lehet ő nem igazán akart velem beszélgetni, de én nagyon nem bírtam féken tartani a lepénylesőmet és csípőből rákérdeztem, hogy ő is a banda miatt jött-e. Felesleges a kertelés, nyíltan, egyenesen meg kell kérdezni, az a legcélratörőbb.
- Én is! - Még mindig fogvillantós vigyorral jelentettem ki, hogy bizony egy bandában leszünk. Még kérdezni akartam volna valamit, amikor berontott sietősen a szöszke és gyors hadarásba fogott bele. Hirtelen teljesen összezavarodtam, gyorsabban pörgött a nyelve, mint az enyém. Mondjuk, a lényeget értettem; késett, bocs aztán bemutatott minket. LoL.
Tettem volna egy ártalmatlan megjegyzést a késésére, mert én is gyakorta késtem el minden honnét és tudatni szerettem volna, hogy nem volt egyedül, de olyan gyorsan be is mutatott minket egymásnak Willel, hogy nem Scar felé intettem hirtelen, hanem a srácnak, aki biccentett felém. Még mindig szimpi volt, bár nekem ki nem?
Melodimágia, ajaj, erre emlékeztem, hogy milyen hatással volt rám. Felnéztem a szőkére, aki pont rám pillantott én meg nagyon jól tudtam, hogy mire gondolt, hiszen az alagútban térdre kényszerített a hangja. Még jó, hogy nem ájultam el, vagy rókáztam el magamat.
- És és és és és erre van valami tanárod, akivel megtanuld, hogy irányítsd? Mert gondolom, a próbákon is fogsz énekelni meg minden, és a hallásomra azért még szükségem lenne. Vagy ezt a bakit, hogy oldod meg? - máris kezdtem az értetlenkedést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=632165#post632165][b]Scarlett Conroy - 2016.10.31. 15:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=634845#post634845][b]William Eric Payne - 2016.11.05. 17:44[/b][/url]

Kell egy pár perc, hogy végiggondoljam mit is mondott, és valljuk be, Fanni reakciója se volt a legmegnyerőbb. Az a lány egy kész édességbomba, és ha ő ilyen kérdét tesz fel, akkor nem lehet csak úgy legyinteni.
- Fegyverként.
Inkább kijelentem, mint kérdezem, mégis van benne egy kis görbület, így ha a másik fél megválaszolja, akkor sincs semmi baj belőle. Mondjuk annak örülök, hogy nem olyan, mint a véla vér. Arra szerencsére nem vagyok annyira érzékeny, mint sokan, de valljuk be, nem igazán szeretném elszúrni a dolgokat Norival. Így pedig oda kell figyelnem arra, hogy mi milyen hatást tud kiváltani, mert tudom, hogy őt akarom, de azt is, hogy milyen könnyen kiszáll az ember agyából a vér.
- Nem veszélyes, hogy mindent ilyen hangosan hallasz? Gondolom ez olyan, mint a nem melodisoknál, azért a füled eléggé érzékeny, és ha mondjuk próbálunk, ott nem éppen a csendes mantra lesz az elsődleges irányvonal.
Legalábbis a hirdetés nem erre utalt, én pedig az ilyen nyugis dolgokba még csak nem is illek bele, szóval mindenképpen kellene egy kis pörgés, és ahogy ránézek kedves Eridonos kolleginámra, úgy nézem, hogy neki is.
- Nos a helyzet az, hogy gyógyítónak tanulok, és ameddig nem akarod lerobbantani a kezeimet, addig szerintem jól megleszünk.
Engem az ilyen furcsaságok nem tudnak eltántorítani, úgyhogy nem hiszem, hogy ezért már a megalakulás pillanatában fel kellene oszlanunk. Az viszont a lányokon múlik, hogy ki mennyire vállalja be a dolgot.
- Van amúgy erre tanár a suliba? Vagy valaki a faluban?
Nem igazán vagyok járatos a tanárokban, akik engem nem tanítanak. Jelenleg minden lehetőségemmel a kitűzött célom felé kormányozódok, és az ilyen dolgok nem éppen a választott terület részei, viszont szeretem, ha új információhoz jutok, így figyelmesen hallgatom a másik két felet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=643091#post643091][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.11.27. 20:50[/b][/url]

Olyan jól betelepedtem, abba a fotelbe, amit az érkezésemkor kinéztem magamnak. Kellemesen puha volt, még úgy is, hogy már nem egy diák pihentette rajta a hátsóját előttem. Igen, egy kiült fotel volt, viszonylag jó állapotban. Onnét figyelgettem Willt és az éppen betoppanó, valamint hadaró Scarlettet.
Amint kitért az ő kis képességére, csak őőőzni kezdtem. Nagyon jól tudtam, hogy miről volt szó, szóval rögvest rákérdeztem, hogy ne süketüljek meg, ha énekléskor is ilyen veszélyes a hangja.
Szerencsére megnyugtatott Scarl, hogy ilyenkor egyáltalán nem veszélyes ránk, ráadásul Will is gyógyítónak tanult így ez csak egy plusz megnyugvás volt számomra. Vigyorogva, ujjongva felemeltem mindkét karomat ökölbe szorított kezekkel ezzel együtt leverve a fejemről a kalapomat is.
- Ez az! - kijelentettem - Legyünk a The Tragedy of Angels, avagy az angyalok tragédiája! Na? Na? Na? Ez nem lányos és elég csibész is, nem?
Heves ötletelésbe kezdtem, már meg sem hallottam Will kérdését, annyira rám tört az ötperces hiperaktivitás.
- Vagy…. ha nem tetszik, kitalálhatunk mást. Van még soooooook sok sok sok ötletem - Folytattam, miközben már felugrottam a fotelből, az egyensúlyomból kiesve megborultam és egy csattanással a földön kötöttem ki, a kezeimmel igyekeztem tompítani a fájdalmamat. Nem sokat segített, de legalább az orrom nem tört el.
- Jól vagyok! - nyújtottam fel a kezemet, s elidőztem még ott - Jéé, ott egy ceruza Will alatt! - Lecsúsztattam a hátsómat is a fotelről, mármint azokat a részeimet, amik fenn maradtak és a srác lábaihoz kúszva a ceruzáért próbáltam benyúl az ujjaimmal, mivel a kezem nem fért be csak félig a bútor alá.
- Ahh, nem érem el... - felültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=643758#post643758][b]Scarlett Conroy - 2016.11.29. 18:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=652154#post652154][b]William Eric Payne - 2016.12.30. 14:54[/b][/url]

Már épp megszólalnék, hogy nekem tetszik a The Tragedy of Angels, ám épp csak kinyitom a szám, Scar már ki is fejezi a nemtetszését. Azért vetek egy bátorító pillantást Fanni felé. Szerintem nem volt rossz, elég tragikus tudok lenni, viszont a másik kettő is szimpatikus, amit a rellonos mond. Ez a baj velem, hogy az ilyenekben minden jó, egészen addig, amíg a nevünk kerüli az édességek és barbie babák méltatását. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de az ilyen irányzatokat túlzásnak érzem.
- Én az ilyen elnevezésekhez nem vagyok elég kreatív. Rám eddig mindegyik passzolt.
Legalábbis ha hiszünk a gonosz pletykáknak, hogy egy érzelemmentes, sőt szív nélkül született szobor vagyok. Aljas pletyka lányoktól, akiknek a közeledését észre kellett volna vennem. Most meg persze, hogy van párom, egyből mindenki rossznak állít be. Fene se érti a világot.
- Tudom, hogy ezzel nem vagytok beljebb. Igazából a menő mágus bandák legtöbbjének szerepel egy mágikus lén vagy egy komolyabb mágusvilág beli esemény a nevében szerintem, nekünk is bele kellene tennünk valamit. Valamelyik dallamos, de megjegyezhetőt, ami nem rövid, de nem is hosszú. Ashwinder vagy billywig.
Van egy pár ilyen. Ezeket mindig egész könnyen megjegyeztem, és egész jól szerepeltem velük, mert mindegyikhez költöttem egy kis versikét. Persze nem olyan nagy számok, hogy abból egy nap verseskötet legyen, de magamban mondta a verset, egész jól tudtam felelni vagy éppen varázstani alapismeretek vizsgán brillírozni.
- Hömp?
Épp csak egy pillanatra pillantottam el a lányokról, csak, hogy egy kicsit megmozgassam a fejem, mire visszapillantottam, Fanni már nem volt sehol. Bealudtam volna? Csak így, hirtelen? Esküszöm az előbb még éber voltam, és csecsemő sem vagyok, hogy beálljon a tejkóma. Már épp megkérdezném Scart, hogy ugyan hová lett az eridonos, amikor amaz felkiált, én meg úgy megijedek, hogy majdnem eltaposom.
- Fanni?
A lány mellettem térdel, ami azért elég zavarba ejtő tud lenni, ha az ember nem számít a jöttére, és popóját kinyomva harcolt valamivel ami a székem alatt van. Felpillantok Scarlettre, majd vissza Fanni hátára, és amikor felül, és megjegyzi, hogy nem éri el, készségesen felállok, és a fotel mögé lépve, vigyázva, hogy ne csapjam arcba őt, magam felé döntöm, annyira, hogy kényelmesen ki tudja szedni a ceruzát.
- Remélem, hogy rajzolsz nekem cserébe valami szépet.
Kacsintok is felé egyet a kijelentésemmel, majd visszaeresztem az ülőalkalmatosságot, és visszahelyezkedem rá.
- Figyelünk, főnökasszonyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=656828#post656828][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.01.22. 21:46[/b][/url]

Sosem voltam arról híres, hogy nyugodtan bírtam volna ülni a fenekemen egy helyben. Igazi örökmozgónak számítok még a pirosak körében is. Hosszútávon nem igazán sikerült bárkinek is lekötnie engem, még Lazriellnek sem, akivel amúgy nagyon sokat rajzoltam, még amikor idekerültünk. Sajnos mostanában már annyiszor nem találkozunk a kastélyban. Lehet, problémái vannak, csak fél őket elmondani másnak. Sajnálom, mert segítenék neki, csak az a baj, hogy az iskolán kívül nem igazán kéne bajba kerülnöm, vagy valami hasonló. Ez a tanúvédelmi program igencsak megköti a kezem, de talán jobb is így. Mármint nem úgy, hogy nem csinálhatok olyan sok izgis dolgot, csak… ha azok a halálfaló figurák elkapnak, apa térdre kényszerül, velem meg kitudja mi lesz. Áh, nem is gondolok ilyesmire, nem szabad! Csak a jót szabad bevonzani, csak a jót!
Szóval ja, leestem vagy mit csináltam a fotelről –mindenesetre fájt- ám kincset találtam. Legalábbis a magamfajta egy kopott ceruzát is úgy kezel, mintha ezreket érő műtárgy lett volna. Ráadásul Scart hallva a bandanév öletem sem igazán jött be neki, Will pedig pártatlannak vallotta magát vagy mi. Ám amikor mondta, hogy valami varázslény bigyó jól hangozna benne, elkezdtek forogni a fogaskerekeim.  Sajna a cerkát nem értem el, felültem lebiggyesztett szájjal nyüszögve, hogy a cerkát nem kaparintottam meg, és nem is tudom megkaparintani. Aztán felnéztem és máris megpillantottam, ahogy Will nekem próbált segíteni nekem. DRÁGA MAUNI, DE KEDVES! Pont jó szögben billentette meg a bútort, hogy a vékonyka kis kezemmel gyorsan kimarhassam a porcicák szerető öleléséből.
- ÚRISTEN, DE IMÁDLAK! – fokozatosan elvékonyodott hanggal jelentettem ki, fülég érő mosollyal. Úgy beszéltem, mintha folyamatosan fogyott volna el a levegőm, s én hülye elfelejtenék lélegezni. Ekkor felálltam, leporoltam a térdeim és visszahuppantam a helyemre, ahol tüzetesebben megvizsgáltam a ceruzát, grafit volt.
- Persze, hogy rajzolok, csak mond kit-mit és egyezkedünk! – hevesen bólogattam, majd tekintetemet Scarletre irányítottam – Egyébként nekem az Own Way vagy mi annyira nem tetszik, oké az illik mindenkire, de nekem annyira tömeghatása van, bocsesz. Viszont a Will ötlete tetszik, hogy beletegyünk mágikus lények nevét, ha már varázslók és varázslinák vagyunk, csapassuk bele! – kacsintottam egyet.
- Esetleg a „Manti-kór” hogy tetszik? Vagy a „#KAPPA”? – a kappának több jelentése is volt, legalábbis én többet ismertem. Amit a mi nevünk jelentett volna, azt a szarkazmust jellemezné, amit a fiatalok gyakran használnak az interneten. A nyári szünetben, amikor LoL-oztam sokszor láttam a chaten, hogy ironizáltak a másik statisztikájával kapcsolatban, ráadásul a kappa egy varázslény is. Végtelen kreativitás, kappa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=657743#post657743][b]Scarlett Conroy - 2017.01.28. 22:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=659556#post659556][b]William Eric Payne - 2017.02.12. 13:42[/b][/url]

Elégedetten és kissé illetlenül széles vigyorral néztem végig, ahogy Fanni hasra vágódik, és megszerzi a ceruzáját. Örülök, hogy segíthettem neki, így talán már rá tudunk koncentrálni a névválasztásra is. Visszaeresztettem a fotelt, amikor már kikerült alóla a lányka, és visszaültem.
- Megbeszéljük, rendben?
Nem is kevés ötletem van, és ha tényleg olyan jó, mint amilyennek hiszem, akkor ő az én emberem, hogy a házban elkészítse a dekorációt. Még csak bútoraink vannak, meg persze ruháink, pár személyes tárgy, de jó lenne néhány képpel feldobni a helyet. Viszont most tényleg térjünk vissza a jelenbe, beszélgetni még bőven lesz időnk.
- Igen, ez a #Kappa nagyon tetszik, ez az, ami kell nekünk!
Csapom össze én is elégedetten a tenyeremet. Ez a Kappás megoldás nagyon király, és így benne vagyunk mind a névben végül is. Többfélék vagyunk mi is, fiatalos, megjegyezhető és figyelemfelkeltő egyszerre. Ez a mi utunk.
- Milyen jót tett neki, hogy megszerezhette a ceruzát.
Vigyorgok rá Scarra, és abban a pillanatban el is kapom a pillanatot, amit ha Fanni nem is kap el, nekem munkaköri kötelességem, hogy észrevegyek, viszont tenni nem teszek semmit, hiszen nem csaphatunk át ebbe azonnal.
- Viszont az a nagy helyzet, hogy nekem három perc múlva a bejárati csarnokban kell lennem, különben átavanzsálhatunk lánybandába.
A múltkor összekaptunk egy kicsit, én voltam a rosszfiú, de a fenének se vállaltam volna fel napokkal később Norinának, így aztán most igyekszem a kedvébe tenni, és nem elkésni.
- Legközelebb akkor már próbálunk is ugye?
Fordulok a lányokhoz, miközben kifelé haladunk, kicsit lassítok, hogy előre engedjem Fannit és Scart, de utóbbinak megérintem a karját egy pillanatra.
- Héj, láttam, amit láttam. Ne intézzek valami vizsgálatot neked? Tudod, én most orvosira járok, és a gyakorlati helyeimen elég szabad kezet kapok. Nem kötelező, gondold át.
Persze nem kényszerítem, mert hát ki vagyok én ahhoz, de a rosszullétekre egyből elindul bennem a vezérhangya.
- Nos, hát akkor legközelebb. Fanni, majd kereslek.
Kacsintok egyet búcsúzóul, de aztán csak gyorsan elsietek a bejárati felé.