A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=562348#post562348][b]Péter Fanni - 2016.01.11. 17:19[/b][/url]

Fent nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam, hanem negatívabbat. Megszeppenve pillogtam rá, ahogy kiakadt és dacosan megismételte önmagát.
- Mert biztos én tehetek arról, hogy a víz alatt lepkekakit sem értettem belőled… - ráncoltam a szemöldökömet, úgy morrantam vissza. - De, válaszolva a kérdésedre, igen jártam nálatok, megyek, ha hívtok és amúgy nem nyúltam semmihez, csak Matt ágyába rúgtam bele a kis lábujjammal. Nem csináltam nálatok lakberendezést az éjszaka közepén, nem az volt a célom, hogy felkeltsem az egész navinét, meg titeket. - Aztán gondolkodtam pár pillanatig és folytattam. - Igen, szerepelek a ház csapatában, szerkesztő is vagyok, és patrónusnak is beálltam. -  Láttam rajta, hogy nem igazán jött be neki ez a szoba, pedig az elején olyan jó kedéllyel indult. Lehet az zavarta, hogy nem tudott beszélgetni velem. Szem forgatva, beletörődötten felsóhajtottam, beleegyeztem.
- Jó, ha ennyire szeretnél, menjünk a társalgóba. Ott majd mindenre válaszolok. Amúgy nem haragszom, legalább érdeklődsz. - A mondatom másik felénél már egy mosoly húzódott az orrom alatt. Aztán csak mélylevegőt vettem, de ezzel párhuzamban úgy kihúztam magamat, hogy a fejem a plafonon koppant. Hamar oda kaptam a sajgó buksimra a kezemmel, jól megdörzsöltem, és észre sem vettem, hogy a hajam vizes lett. Igen ám, ügyes voltam és bebugolt miattam a szoba, legalább is nálam.
Egyenesen megindultam kifelé az akváriumból, amint kiléptem onnét, kerek szemekkel konstatáltam, hogy talpig vizes voltam. WUT?! Mi a fene? Ezt hogy hoztam össze? És ezekhez hasonló kérdések fordultak meg a fejemben, de aztán végül nem érdekelt. Amint kievickélt Alfi is, megtapsoltam utána pedig jól megnéztem, hogy ő vizes volt-e, de nem is kerítettem akkora feneket annak, hogy úgy néztem ki, mint egy hajótörést elszenvedett szivárvány póni.
- Izéke, mit is kérdeztél... Ja tudom. - ugrott be a kérdése, nem direkt kérdeztem vissza, de komolyan nem emlékeztem hirtelen. - A tavalyi végzősbál előtt pár héttel ismertük meg egymást. Vicces volt, mert vele hívattam el magamat. A story a következő, a nyakán lógtam, mint egy kis lajhár és addig nem eresztettem, amíg el nem hívott. Igazából nem volt nehéz. Összejönni meg idén, a halloweeni bálon, nagyon vicces volt az, az este, de jól végződött. - halvány pír jelent meg a még nedves arcomon, ami alatt egy mosoly is húzódott. Kellemes, mókás, de egyben szív megdobogtató emlékképek villantak be a szemeim elé.  Közben már majdnem odaértünk a társalgóhoz. Belekapaszkodtam a kilincsbe és lenyomtam azt, majd beléptem. Nem foglalkoztam az ott lébecoló diáksággal, befoglaltam az egyik fotel végét. Közben megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy fáradjon oda.
- Szerintem törd be. Mármint a lányt, de nem úgy, hogy letámadod, hogy " Cső, nagyon teccesz!" hanem szépen finoman bókolsz neki, kis ajándékokkal, bókokkal leped el. Ha neki is tetszel, akkor szabad az utad. Asszem. - vigyorogva és egyben gyengén öklömmel meglöktem a vállánál, tudtára adva, hogy nincs harag és nem is volt. Bírtam a fejét, meg amúgy sem tudtam sohasem két percnél tovább haragudni az emberekre, kivéve, ha olyan dolgot csináltak, ami elég mély nyomot hagyott bennem.
- Miért, ki a lány? - le sem tagadhattam volna azt a kíváncsi fajtámat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=562454#post562454][b]Péter Fanni - 2016.01.11. 22:24[/b][/url]

Aranyos volt, ahogy mesélt nekem a lányról, aki bejött neki. Jól esett, hogy ilyen személyes infókat is megosztott velem, mondjuk, én is hasonló dolgokat meséltem neki, bár azok már megtörtént esetek voltak. Még pár tanáccsal is elláttam, hogy én mit tettem volna a helyében, de utána biztosított róla, hogy épp ezeket tette. Így csak mosolyogtam rajta, helyén volt az esze.
- Semmi baj, majd egyszer megtudom, hogy ki ő. - mosolyogva oldalra döntöttem a fejemet s a már száradó tincseimet kisepertem az arcomból. Zavartak a kilátásban, illetve tartottam attól, hogy az így is meglévő „néhaveddfel” szemüvegemet kötelezővé fogom tenni, jó is volna... Haha. Nem.
- Még jó, hogy vicceltél! Háh, nem tudod rám kenni a manók ügyetlenségét!- vihogva megböktem a vállánál a mutatóujjammal és utána visszahúztam, szórakozottan vigyorogtam. - Hát, maximumjövőre, idén már nehezen. Mert már volt navine-eridon meccs! - felkacagtam, tudtam, hogy ezzel tisztában volt, de azért mégis elmondtam. - Egyébként, ha gondolod, egyszer kirángathatnád Mattet és a lánykát a kviddicspályára. Duplarandi.  Elrepülgetnénk vagy valami. Vagy bemehetnénk a faluba és ott beülhetnénk sütizni.- kacagva adtam neki az ötleteket, persze nem gondoltam komolyan, sőt végig sem gondoltam mit mondtam, csak kijött belőlem, mint mindig.
- Amm... még nem régóta írogatok, eddig egy saját cikkem volt és vagy kettő közös a szobatársammal. De most tervezek cikket írni, zenésen gondolkodom, de azon belül még fogalmam sincs, hogy mit… vagy hogy. Lehet, bemutatok egy bandát. De még nem tudom. Majd még eldöntöm. - vigyorogtam rá a srácra, az ujjaim összefűztem és úgy pillogtam rá.
- Egyébként milyen zenét hallgatsz? Meg milyen előadókat? Magyart vagy inkább külföldit? - megérdeklődtem tőle, hátha tudott nekem mondani olyan csapatokat vagy énekeseket, akikkel bővíthettem azoknak a daloknak a listáját, ami ott volt a fejemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=562767#post562767][b]Péter Fanni - 2016.01.13. 19:48[/b][/url]

- Ahahahaaa, nagyon vicces. - nyelvet öltöttem rá, persze vigyorogtam, nem adtam jelét annak, hogy rosszul esett volna, mert nem esett. Csak nevettem rajta.
- Hát én szerintem a külföldi előadókat fogom előnyben részesíteni, tudom-tudom, hogy a magyart kellene, de azokban annyira nem vagyok otthon. Persze, a magyarokról is fogok írni, de általában külföldiekről, vagy nem tudom. - vontam meg a vállamat, még tényleg nem döntöttem el, hogy mit is szeretnék majd csinálni, pedig már lassan bele kellett kezdenem a cikkembe.
- Szereted a gitárorientált dalokat? Én is, ezért is tanultam meg gitározni, bár a suliban még nem hallottak. - körbepillantottam a szobán- Remélem nem is fognak. - sutyorogva hajoltam a füléhez, aztán visszahúzódtam. - Talán csak a szobatársaim és Matt hallott, ennyi. A gitározást meg hagyom Lilithnek, meg Mattnek, ők a nagy zenészek, én meg hozzájuk képest csak egy hobbist vagyok. - mosolyogva vontam meg a vállam. Nem igazán hangoztattam, hogy gitároztam, bár nehéz volt letagadnom, hogy ügyesen tudtam játszani rajta. Egyébként az említett hangszer ott pihent az ágyam alatt.
A fejemben felgyulladt egy kis villanykörte, mert hamar azon kaptam magamat, hogy ismét hülyeségeket fecsegtem össze-vissza. Jelenesetben felajánlottam egy duplarandit. Benedek húzta a száját. Láttam a fején, hogy nem tetszett neki, de azért végigmondtam.
- Oh, semmi baj! - meglegyintettem gyengén a vállát, épp hogy csak hozzá értem, nehogy fájjon neki. - Nem azért mondtam, mert muszáj, csak felvetés volt. Amit a lomtárba dobunk és egy jobb klikk-törlés gombbal örökre eltávolítunk. – hangosan felnevettem, s már megint a kockadumát nyomtam. Le sem lehetett lőni aznap, annyit pofáztam. Lehet, Benedek nem értette, hogy miről beszéltem, mert így félvérként jobban tisztában voltam a mugli kütyükkel, nem úgy, mint egy aranyvérű. Kivéve apu, apu tökéletes.
- Jaj tényleg, mondtad, hogy kviddicsezel, milyen poszton játszol? - hatalmasra kerekedett szemekkel pillogtam rá, kíváncsian vártam a válaszát, érdekelt, meg az is, hogy féltsem-e tőle a közeljövőben a hátsómat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=563327#post563327][b]Péter Fanni - 2016.01.16. 14:22[/b][/url]

- Hát ez poén.– felröhögtem - Otthon van egy basszerom, erősítővel, állvánnyal meg ilyen hangerőpedállal. Jövőre tervezem behozni és a mostanival kicserélni, mert most csak az akusztikus van bent, amihez ugye nem kell semmilyen elektromos mugliketyere. - meséltem neki a két kis drágámról. Nem szerettem volna felvágósnak tűnni, csak elmeséltem neki, hogy milyen az otthoni hangszerem. Már egy ideje azt tervezgettem, hogy apu egyik ismerősével meg kellene bűvöltetni a basszert, mert akkor nem kell beráncigálnom ide az erősítőjét meg a többi bigyót, amik kellenénk hozzá.  Majd egyszer, ha otthon leszek meg, ha kitúrtam onnét azt a… lotyót. Gyűlöltem.
- Amúgy a mugli nagybátyám ilyen hangszerboltban dolgozik, onnét vannak nekem is ezek a kütyük, ha gondolod, el tudok neked intézni egy basszusgitárt. - ajánlottam fel ezt a lehetőséget, jó fej volt, és Mattracka szobatársa. Úgy voltam vele, hogy aki Mattrackának volt a barátja, az én barátom is volt.
Ekkor beugrott ismét a kviddics, kedvenc sportommá nőtte ki magát már akkor, pedig nem játszottam olyan régóta, sőt.
- Úúúúúúúúú, hajtó poszt, az tök jóó. –csorgattam a nyálamat - Én fogó vagyok! – hüvelykujjammal a mellkasomra böktem, emellett egy büszke vigyor ült azon a csinos kis pofimon - Csak úgy cikázok a pályán, amikor meglátom a cikeszt. Igazából eddig csak két meccsen vettem részt, de az utóbbin megkóstolta az egyik guresz a seprűm és elég érdekes volt az előre haladásom, mert balra húzott az, az átok. De elkaptam a cikeszt. Viszont a poén az, hogy csak azért kaptam el, mert balra húzott a járgányom, szóval Fortuna mellettem állt. - megpusziltam a jobb tenyerem, majd az ég felé küldtem a puszit, Fortunának, a szerencse istennőjének.
Nem sokkal később valami furát, valami kellemetlent éreztem s dideregni kezdtem most már kicsit jobban, mint eddig. Még a karom is libabőrössé vált, hűvös volt, nem is kicsit. Tuti valaki kinyithatta az ablakot vagy valami, mert hirtelen hűvös szellők járták át a meleg szobát. Összehúzódtam, dörzsölgetni kezdtem mancsaimmal a felkarjaimat. Próbáltam melegíteni magamat.
- Most tényleg hideg van, vagy csak én fázom? - igen, a vizes ruháknak és hűvöskés kastélynak ez bizony jó kis kombója volt ahhoz, hogy a télen pórul járt akváriumi diákok egy finom kis TüdőGyuluskát kapjanak. Természetesen nekem erre nem volt szükségem, hiába, hogy Lori-néni seperc alatt helyrerakna. Nem hiányzott egy Gyula sem az életemből, nekem volt egy Mattracom már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=563806#post563806][b]Péter Fanni - 2016.01.17. 21:25[/b][/url]

Nagyokat pislogva hallgattam végig Benedek monológját. Tetszett, ahogy őszintén elmondta nekem a véleményét a sportról. Jó, mondjuk nem esett annyira jól, hogy ő nem élte bele magát annyira ebbe, mint én vagy a legtöbbiek, de elfogadtam. Nem voltam én senki sem, hogy eldönthessem, kinek mi tetszhetett és mi nem. Ő hobbiként kezelte, én sportként. Pont.
- Tetszik az őszinteséged. – elmosolyodtam - Egyébként mit sportoltál ezelőtt? Fociztál? - érdeklődtem tőle, ha félvér volt, akkor ő is nagy eséllyel tudta miről is beszéltem. Reméltem, hogy nem csak értetlen, bamba pillantásokat kapok majd vissza, mert már unalmas volt az aranyvérűeknek mindig elmagyarázni a mugli dolgokat. Ufónak éreztem magamat. Miss Ufó.
A kviddics és a sportolás beszélgetése közben megcsapott a hideg, nem is kicsit, elkezdtem fázni. Vacogtam a fogaim összekocogtattam és a bőröm libabőrössé vált, összehúztam magamat. Valamelyik idióta kivágta az ablakot, és bejött a hideg.
- De... de te nem is lettél vizes én meg csurom víz vagyok, mert úgy lefejeltem a plafont, mint akinek kötelező. Meg ez a hideg nem fog segíteni azon, hogy megszáradjak... - lebiggyeszttettem az ajkaim, majd az ablak felé pillantottam, ahol az egyik évfolyamtársam hűsölt.. télen. Ez normális volt?!
- Hé, nem zárnád be az ablakot, lécci? Megfagyunk! - remegett a hangom a didergés miatt. Az a szemétláda pedig csak nevetett egyet és tovább hűsölt. Mérgesen összehúztam mindkét szemöldököm majd Benedekre pillantottam, láthatta az arcomon, hogy már igencsak morcos voltam.
Így hát ismét szóltam annak a gyökérnek, de erre sem reagált.
- Benedek, most fogj vissza, vagy kivágom az ablakon és hűsölhet a hóban... - morogtam az orrom alatt. Miss. Forrófejű felbukkant és már kezdett is a műsorba. Vártam még pár pillanatig, majd megkapaszkodtam a kanapéban majd kinyomtam magamat onnét, trappolva megindultam afelé az tahóhoz, amelyik ott élvezkedett az ablakban. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy frissen fürdetett macska, olyan csúnyán is néztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=566317#post566317][b]Péter Fanni - 2016.01.24. 21:23[/b][/url]

- Ááááááááh, értem. - mélyen bólintottam, amint elárulta, hogy mivel ütötte el a szabadidejét még a Bagolykő előtt. Ez tök izgin hangzott. Egy olyan ismerősöm sem volt, aki vívott volna, erre hopp, máris lett egy. Zsíír. Valójában sosem húzott a szívem a kardok és a vívás irányába. A késeket szerettem forgatni, amikor magamnak kentem a vajas kenyeret, de nekem ennyiben kifújt az éles tárgyak forgatása. Még az ollót sem mertem soha felfelé tartani, mert ismertem magamat és simán elképzeltem, hogy lefejelném az ollót, mert összeakadtak a lábaim. Utána pedig joggal mondhatnák rám az emberek, hogy szemtelen.
Hirtelen megcsapott a hideg szellő, eddig is fáztam, de így már vacogni is elkezdtem. Utálok fázni, akkor sem örültem neki sőt. Az ablak felé pillantottam és az egyik idióta ott hűsölt. Azt hittem, hogy ott helyben szét fogom verni a fejét, amikor már harmadjára sem zárta be az ablakot. A vacogás abbamaradt a méregtől, ami elborította az agyamat. Felszívva magamat hamar el is indultam oda. Szerencséje volt, hogy útközben Benedek engem megelőzött, mert én biztos kidobtam volna az ablakon. Így az orrom alatt szitkozódva trappoltam vissza, ledobtam a testem ismét a kanapéra.
- Még mindig fázok... - volt mögöttünk egy pokróc, ami rá volt terítve a háttámlára, onnét lehúztam kínomban és magamra tekertem. - Bocsi, pofátlan vagyok, kérsz belőle? - nyújtottam a kezemmel a takarót, ami abban a helyzetben egy madárszárnynak hatott, úgy rácsavartam a karomra is.
- Egyébként én karatéztam négy éves koromtól, egészen tízéves koromig. Akkor átváltottam a cselgáncsra és… azóta azt tolom. Sajnos, már az edzésekre nem tudok eljárni, ezért maradt a gyakorlás itt. - már kissé nyugodtabb voltam és kevésbé haragos. Már csak az a gyermeki duzzogás járt át, ami lassacskán feloldódott.
- Szerintem majd lassan tiplizek, mert fázok, és nem szeretnék tüdőgyuszkót kapni, mert akkor nyomhatnám az ágyat néhány napig. - lebiggyesztettem az ajkaim, úgy pillogtam Benedekre. - Akkor majd, ha szívesen látnátok a navinében, szólj vagy majd szól Matt és beintézem magamat. Valahogy. Még nem tudom, hogy hogyan, de megoldom. Végtére eridonos vagyok, bármit megoldok. Még egy zárt ajtót is berúgok, nem hogy alohomórával nyitnék ki vagy lenyomnám a kilincset.. - felhorkantva röhögésben törtem ki. Vicces volt, de sajnos igaz is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=631022#post631022][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.26. 22:55[/b][/url]

Szerda volt, szerdán feketét hordunk. Ezt már rég megtanultam az amerikai horror szotri harmadik évadából. Én is boszorkány voltam, mint az ottani lányok, bár az én varázsvilágom teljesen elkülönült az övéktől. Ezt inkább ne is firtassuk, a muglik semmit sem tudnak a mi világunkról, látszott is az évadon, hogy csak a sötétben tapogatóztak.
Épp kacarászva pattogtam a társalgó felé, mert jelentkeztem valami rock bandásdiba. Vagyis... igen erősen reméltem, hogy nem valami countryt fogunk játszani, mert akkor sikítva rohanok ki a világból. Nem szerettem a countryt, a cotton eye joet is csak buli keretén belül hallgattam meg, ha azt mondhatom countrynak.
Sötét öltözetem igen erős kontrasztja volt a jó hangulatomnak, így a fekete, gyászos ruha furcsán hathatott a rám szegeződő tekinteteknek. Furcsa, de nem tudtam mire számíthatok, az okés, hogy már egy ideje zenéltem, bár nem túl aktívan, sőt. A gitáromat otthon hagytam apáéknál, akik nos… hát nincsenek túl jó helyzetben emiatt a tanúvédelmi program miatt. Titkon magamban nagyon reméltem, hogy hamar lecsurog ez a balhé és ismét szabadon járhatok-kelhetek a fővároson belül is, nem csak itt a kastélyban és Bogolyfalván.
Szóval a társalgóba tartottam, ahol volt a megbeszélt találka a többiekkel, nem tudtam mit gondoljak, azt sem tudtam, hogy rajtam kívül még hányan leszünk. Ám nagyon vártam már a találkozást, mert Scarlettet ismertem már akkor, hiszen pár héttel azelőtt együtt kalandoztunk az alagsori folyosón, bár majdnem a hallásom bánta. Talán azóta hallok nagyok? Ja, nem. Csak figyelmetlenebb vagyok. Ajajajaj...
Hirtelen leálltam a pattogással és benyitottam a társalgóba, meglepetésemre szinte üres volt, csak egy srác volt ott rajtam kívül. Ismertem látásból már, de még sosem beszéltem vele és talán, de csak talán a keresztnevét is tudtam, de azt sem mondtam volna biztosra.
- Haliii - Mosolyogva intettem felé, ne tűnjek már bunkónak, közben becsuktam magam mögött az ajtót. Láttam, hogy olvasott, fogalmam sem volt a természetéről, ezért inkább leültem az egyik fotelbe, a lábaimat felhúztam törökülésbe és az ott lévő párnát tettem az ölembe, mert szoknya volt rajtam és villantani semmi esetre nem szerettem volna. Uram volt.
Azt hittem, én jöttem elsőnek. Ami furcsa volt, mert szökő évente szoktam én megérkezni időben a megbeszélésekre.
- Te is a banda miatt jöttél? – tettem fel a kíváncsi kérdésemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=631425#post631425][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.10.28. 10:13[/b][/url]

Egész rendes figurának tűnt a srác. Nem volt túl szószátyár, de talán jobb is volt így, elég a bandába egy energiabomba. Én.
Gyorsan el is helyezkedtem egy általam szimpatikusnak ítélt fotelben, ami igen hívogatóan ácsorgott ott magában. Be kellett foglalnom. Ami az illeti, lehet ő nem igazán akart velem beszélgetni, de én nagyon nem bírtam féken tartani a lepénylesőmet és csípőből rákérdeztem, hogy ő is a banda miatt jött-e. Felesleges a kertelés, nyíltan, egyenesen meg kell kérdezni, az a legcélratörőbb.
- Én is! - Még mindig fogvillantós vigyorral jelentettem ki, hogy bizony egy bandában leszünk. Még kérdezni akartam volna valamit, amikor berontott sietősen a szöszke és gyors hadarásba fogott bele. Hirtelen teljesen összezavarodtam, gyorsabban pörgött a nyelve, mint az enyém. Mondjuk, a lényeget értettem; késett, bocs aztán bemutatott minket. LoL.
Tettem volna egy ártalmatlan megjegyzést a késésére, mert én is gyakorta késtem el minden honnét és tudatni szerettem volna, hogy nem volt egyedül, de olyan gyorsan be is mutatott minket egymásnak Willel, hogy nem Scar felé intettem hirtelen, hanem a srácnak, aki biccentett felém. Még mindig szimpi volt, bár nekem ki nem?
Melodimágia, ajaj, erre emlékeztem, hogy milyen hatással volt rám. Felnéztem a szőkére, aki pont rám pillantott én meg nagyon jól tudtam, hogy mire gondolt, hiszen az alagútban térdre kényszerített a hangja. Még jó, hogy nem ájultam el, vagy rókáztam el magamat.
- És és és és és erre van valami tanárod, akivel megtanuld, hogy irányítsd? Mert gondolom, a próbákon is fogsz énekelni meg minden, és a hallásomra azért még szükségem lenne. Vagy ezt a bakit, hogy oldod meg? - máris kezdtem az értetlenkedést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=643091#post643091][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.11.27. 20:50[/b][/url]

Olyan jól betelepedtem, abba a fotelbe, amit az érkezésemkor kinéztem magamnak. Kellemesen puha volt, még úgy is, hogy már nem egy diák pihentette rajta a hátsóját előttem. Igen, egy kiült fotel volt, viszonylag jó állapotban. Onnét figyelgettem Willt és az éppen betoppanó, valamint hadaró Scarlettet.
Amint kitért az ő kis képességére, csak őőőzni kezdtem. Nagyon jól tudtam, hogy miről volt szó, szóval rögvest rákérdeztem, hogy ne süketüljek meg, ha énekléskor is ilyen veszélyes a hangja.
Szerencsére megnyugtatott Scarl, hogy ilyenkor egyáltalán nem veszélyes ránk, ráadásul Will is gyógyítónak tanult így ez csak egy plusz megnyugvás volt számomra. Vigyorogva, ujjongva felemeltem mindkét karomat ökölbe szorított kezekkel ezzel együtt leverve a fejemről a kalapomat is.
- Ez az! - kijelentettem - Legyünk a The Tragedy of Angels, avagy az angyalok tragédiája! Na? Na? Na? Ez nem lányos és elég csibész is, nem?
Heves ötletelésbe kezdtem, már meg sem hallottam Will kérdését, annyira rám tört az ötperces hiperaktivitás.
- Vagy…. ha nem tetszik, kitalálhatunk mást. Van még soooooook sok sok sok ötletem - Folytattam, miközben már felugrottam a fotelből, az egyensúlyomból kiesve megborultam és egy csattanással a földön kötöttem ki, a kezeimmel igyekeztem tompítani a fájdalmamat. Nem sokat segített, de legalább az orrom nem tört el.
- Jól vagyok! - nyújtottam fel a kezemet, s elidőztem még ott - Jéé, ott egy ceruza Will alatt! - Lecsúsztattam a hátsómat is a fotelről, mármint azokat a részeimet, amik fenn maradtak és a srác lábaihoz kúszva a ceruzáért próbáltam benyúl az ujjaimmal, mivel a kezem nem fért be csak félig a bútor alá.
- Ahh, nem érem el... - felültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=656828#post656828][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.01.22. 21:46[/b][/url]

Sosem voltam arról híres, hogy nyugodtan bírtam volna ülni a fenekemen egy helyben. Igazi örökmozgónak számítok még a pirosak körében is. Hosszútávon nem igazán sikerült bárkinek is lekötnie engem, még Lazriellnek sem, akivel amúgy nagyon sokat rajzoltam, még amikor idekerültünk. Sajnos mostanában már annyiszor nem találkozunk a kastélyban. Lehet, problémái vannak, csak fél őket elmondani másnak. Sajnálom, mert segítenék neki, csak az a baj, hogy az iskolán kívül nem igazán kéne bajba kerülnöm, vagy valami hasonló. Ez a tanúvédelmi program igencsak megköti a kezem, de talán jobb is így. Mármint nem úgy, hogy nem csinálhatok olyan sok izgis dolgot, csak… ha azok a halálfaló figurák elkapnak, apa térdre kényszerül, velem meg kitudja mi lesz. Áh, nem is gondolok ilyesmire, nem szabad! Csak a jót szabad bevonzani, csak a jót!
Szóval ja, leestem vagy mit csináltam a fotelről –mindenesetre fájt- ám kincset találtam. Legalábbis a magamfajta egy kopott ceruzát is úgy kezel, mintha ezreket érő műtárgy lett volna. Ráadásul Scart hallva a bandanév öletem sem igazán jött be neki, Will pedig pártatlannak vallotta magát vagy mi. Ám amikor mondta, hogy valami varázslény bigyó jól hangozna benne, elkezdtek forogni a fogaskerekeim.  Sajna a cerkát nem értem el, felültem lebiggyesztett szájjal nyüszögve, hogy a cerkát nem kaparintottam meg, és nem is tudom megkaparintani. Aztán felnéztem és máris megpillantottam, ahogy Will nekem próbált segíteni nekem. DRÁGA MAUNI, DE KEDVES! Pont jó szögben billentette meg a bútort, hogy a vékonyka kis kezemmel gyorsan kimarhassam a porcicák szerető öleléséből.
- ÚRISTEN, DE IMÁDLAK! – fokozatosan elvékonyodott hanggal jelentettem ki, fülég érő mosollyal. Úgy beszéltem, mintha folyamatosan fogyott volna el a levegőm, s én hülye elfelejtenék lélegezni. Ekkor felálltam, leporoltam a térdeim és visszahuppantam a helyemre, ahol tüzetesebben megvizsgáltam a ceruzát, grafit volt.
- Persze, hogy rajzolok, csak mond kit-mit és egyezkedünk! – hevesen bólogattam, majd tekintetemet Scarletre irányítottam – Egyébként nekem az Own Way vagy mi annyira nem tetszik, oké az illik mindenkire, de nekem annyira tömeghatása van, bocsesz. Viszont a Will ötlete tetszik, hogy beletegyünk mágikus lények nevét, ha már varázslók és varázslinák vagyunk, csapassuk bele! – kacsintottam egyet.
- Esetleg a „Manti-kór” hogy tetszik? Vagy a „#KAPPA”? – a kappának több jelentése is volt, legalábbis én többet ismertem. Amit a mi nevünk jelentett volna, azt a szarkazmust jellemezné, amit a fiatalok gyakran használnak az interneten. A nyári szünetben, amikor LoL-oztam sokszor láttam a chaten, hogy ironizáltak a másik statisztikájával kapcsolatban, ráadásul a kappa egy varázslény is. Végtelen kreativitás, kappa.