A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=630914#post630914][b]William Eric Payne - 2016.10.26. 21:26[/b][/url]

Nem sok minden történik velem mostanában, amióta mesterképzésre járok, igen csak szakirányosan tanulok, és érdekes is, mégis valahogy az érdekesség mellett unalmasság is van. Valahogy minden olyan szürke, olyan egyszerű, csak az órarendem emlékeztet arra, hogy milyen nap van. Én is érzem, hogy ez nem jó, de hát nem egyszerű kimozdulni ebből az állapotból. Tudom, hogy változtatnom kellene, de az - hiába mondják, hogy csak akarás kérdése - mégsem egyszerű. Viszont vannak már pozitív lépések.
Például megkerestem a javasasszonyt, hogy gyakornoki időmet itt tölteném, eldöntöttem, hogy nem akarok egyetemre menni, legalábbis most még nem, felírtam egy csomó mindent, amiről írhatnék az Edictumba, próbálok több és több időt együtt tölteni Norinával, ami ugye a tanulás és a kedvem negatívba hajlása miatt nem könnyű, illetve jelentkeztem egy hirdetésre, melyet megláttam a hirdetőn. Banda tag leszek. Ha már kötelező jelleggel fel van nekem írva a zene, mint dühkezelés, akkor legyen belőle hasznom is. Ha csak magamnak játszom, akkor néha elvesztegetett időnek vélem, ám így, hogy több emberrl ülök össze, akkor ez átváltozik hasznossá. Egyrészt a zenémet összehangolom másokkal, fejlesztem a kompromisszumos készségemet, illetve társaságba is kerülök, ami remélem az a lefelé görbülő gondolatfelhőt átfordítja felfelé.
Ennek a pozitív gondolatnak a rabságában indulok hát el a társalgóba, kényelmesen bandukolva, hiszen igazából bőven ráérek még arra, hogy odaérjek, jellemzően korábban indultam el a tervezettnél, viszont hoztam magammal könyvet, így a várakozás inkább kikapcsolódás. Odabent nincs senki, így kényelmesen elterpeszkedek a kanapén, közel a ropogó tűzköz, lábammal megtámasztva az asztal élét. A könyv, aminek már a végén járok egy mugli írónő, Lois Lowry műve, a sorozat harmadik kötete, a Hírvivő. Szeretem ezeket a könyveket, önállóan is megállják a helyüket, mégis összefüggnek egymással. Tanulságosak és elgondolkoztatóak, mégis könnyed a stílusa, így nagyobb kihagyás után is érthető és felidézhető, hogy mi is történt eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=631422#post631422][b]William Eric Payne - 2016.10.28. 09:30[/b][/url]

- Hello.
Egy pillanatra pillantottam csak fel a könyvemből, amikor egy lány köszönt rám. Nem Scar volt, hanem Fanni, akiről tudtam, hogy alsóbb évfolyamba jár, mint én, és hogy Eridonos. Láttam már néhány meccsen, hiszen az Eridon meccseire kötelező volt kijárnom. És igen, még élveztem is, de pszt, az ilyesmit nem valljuk be. Viszont volt még vissza egy fél oldal, így szememmel gyorsan végigfutottam rajta, mert sejtettem, hogy ha már itt van, akkor beszélgetni is fog velem, elvégre ennek a helynek is az a neve, hogy társalgó. Nem gyakran fordulok meg itt, pedig lehet, hogy kellene.
- Öhm, igen. Te is?
Épp csak, hogy visszakérdeztem, meg is érkezett az ötletgazda, így a könyvet becsukva, magam mellé tettem, és felpillantottam a hadaró rellonosra, aki villámgyorsan bemutatott minket egymásnak. Azért az udvariasság megkövetelte, és biccentettem is Fanni felé, noha ugyebár a futólagos ismeretség már megvolt. Engem meg nem nehéz megismerni, hiszen a családi képek újabban ott virítanak mindenhol, amióta a „mindig kedves és szexi” Maxwell Payne-nek megszületett legújabb gyermeke, a sorban a tizenegyedik, ráadásul az újdonsült asszony fiatalabb, mint a férfi elsőszülött gyermeke. Nagyon sok minden ilyen szemetet láttam mostanában, és bármennyire is igyekszem elkerülni, hogy beazonosítsanak, már gyerekként is pont ilyen unott fejem volt.
- Melodimágus.
A szó maga ismerős, tudom, hogy vannak emberek, akiknek van ilyen képessége, viszont pont ennyire is merültem bele. Nekem nincs, a környezetemben nincs, szóval nem érdekel. Úgy tűnik, érdekelnie kellett volna, mert most kicsit zavartan pillantok fel a lányra.
- Aaaz olyan, mint a vélavér? Hatással van az emberekre?
Nem tudja irányítani. Ez a rész azért nagyon nem bíztat engem, Olyan, mintha valami hatalmas fegyverről beszélnénk, legalábbis a légkör most egy pillanat alatt olyan lett, én pedig most egy kicsit lemaradottnak érzem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=634845#post634845][b]William Eric Payne - 2016.11.05. 17:44[/b][/url]

Kell egy pár perc, hogy végiggondoljam mit is mondott, és valljuk be, Fanni reakciója se volt a legmegnyerőbb. Az a lány egy kész édességbomba, és ha ő ilyen kérdét tesz fel, akkor nem lehet csak úgy legyinteni.
- Fegyverként.
Inkább kijelentem, mint kérdezem, mégis van benne egy kis görbület, így ha a másik fél megválaszolja, akkor sincs semmi baj belőle. Mondjuk annak örülök, hogy nem olyan, mint a véla vér. Arra szerencsére nem vagyok annyira érzékeny, mint sokan, de valljuk be, nem igazán szeretném elszúrni a dolgokat Norival. Így pedig oda kell figyelnem arra, hogy mi milyen hatást tud kiváltani, mert tudom, hogy őt akarom, de azt is, hogy milyen könnyen kiszáll az ember agyából a vér.
- Nem veszélyes, hogy mindent ilyen hangosan hallasz? Gondolom ez olyan, mint a nem melodisoknál, azért a füled eléggé érzékeny, és ha mondjuk próbálunk, ott nem éppen a csendes mantra lesz az elsődleges irányvonal.
Legalábbis a hirdetés nem erre utalt, én pedig az ilyen nyugis dolgokba még csak nem is illek bele, szóval mindenképpen kellene egy kis pörgés, és ahogy ránézek kedves Eridonos kolleginámra, úgy nézem, hogy neki is.
- Nos a helyzet az, hogy gyógyítónak tanulok, és ameddig nem akarod lerobbantani a kezeimet, addig szerintem jól megleszünk.
Engem az ilyen furcsaságok nem tudnak eltántorítani, úgyhogy nem hiszem, hogy ezért már a megalakulás pillanatában fel kellene oszlanunk. Az viszont a lányokon múlik, hogy ki mennyire vállalja be a dolgot.
- Van amúgy erre tanár a suliba? Vagy valaki a faluban?
Nem igazán vagyok járatos a tanárokban, akik engem nem tanítanak. Jelenleg minden lehetőségemmel a kitűzött célom felé kormányozódok, és az ilyen dolgok nem éppen a választott terület részei, viszont szeretem, ha új információhoz jutok, így figyelmesen hallgatom a másik két felet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=652154#post652154][b]William Eric Payne - 2016.12.30. 14:54[/b][/url]

Már épp megszólalnék, hogy nekem tetszik a The Tragedy of Angels, ám épp csak kinyitom a szám, Scar már ki is fejezi a nemtetszését. Azért vetek egy bátorító pillantást Fanni felé. Szerintem nem volt rossz, elég tragikus tudok lenni, viszont a másik kettő is szimpatikus, amit a rellonos mond. Ez a baj velem, hogy az ilyenekben minden jó, egészen addig, amíg a nevünk kerüli az édességek és barbie babák méltatását. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de az ilyen irányzatokat túlzásnak érzem.
- Én az ilyen elnevezésekhez nem vagyok elég kreatív. Rám eddig mindegyik passzolt.
Legalábbis ha hiszünk a gonosz pletykáknak, hogy egy érzelemmentes, sőt szív nélkül született szobor vagyok. Aljas pletyka lányoktól, akiknek a közeledését észre kellett volna vennem. Most meg persze, hogy van párom, egyből mindenki rossznak állít be. Fene se érti a világot.
- Tudom, hogy ezzel nem vagytok beljebb. Igazából a menő mágus bandák legtöbbjének szerepel egy mágikus lén vagy egy komolyabb mágusvilág beli esemény a nevében szerintem, nekünk is bele kellene tennünk valamit. Valamelyik dallamos, de megjegyezhetőt, ami nem rövid, de nem is hosszú. Ashwinder vagy billywig.
Van egy pár ilyen. Ezeket mindig egész könnyen megjegyeztem, és egész jól szerepeltem velük, mert mindegyikhez költöttem egy kis versikét. Persze nem olyan nagy számok, hogy abból egy nap verseskötet legyen, de magamban mondta a verset, egész jól tudtam felelni vagy éppen varázstani alapismeretek vizsgán brillírozni.
- Hömp?
Épp csak egy pillanatra pillantottam el a lányokról, csak, hogy egy kicsit megmozgassam a fejem, mire visszapillantottam, Fanni már nem volt sehol. Bealudtam volna? Csak így, hirtelen? Esküszöm az előbb még éber voltam, és csecsemő sem vagyok, hogy beálljon a tejkóma. Már épp megkérdezném Scart, hogy ugyan hová lett az eridonos, amikor amaz felkiált, én meg úgy megijedek, hogy majdnem eltaposom.
- Fanni?
A lány mellettem térdel, ami azért elég zavarba ejtő tud lenni, ha az ember nem számít a jöttére, és popóját kinyomva harcolt valamivel ami a székem alatt van. Felpillantok Scarlettre, majd vissza Fanni hátára, és amikor felül, és megjegyzi, hogy nem éri el, készségesen felállok, és a fotel mögé lépve, vigyázva, hogy ne csapjam arcba őt, magam felé döntöm, annyira, hogy kényelmesen ki tudja szedni a ceruzát.
- Remélem, hogy rajzolsz nekem cserébe valami szépet.
Kacsintok is felé egyet a kijelentésemmel, majd visszaeresztem az ülőalkalmatosságot, és visszahelyezkedem rá.
- Figyelünk, főnökasszonyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=659556#post659556][b]William Eric Payne - 2017.02.12. 13:42[/b][/url]

Elégedetten és kissé illetlenül széles vigyorral néztem végig, ahogy Fanni hasra vágódik, és megszerzi a ceruzáját. Örülök, hogy segíthettem neki, így talán már rá tudunk koncentrálni a névválasztásra is. Visszaeresztettem a fotelt, amikor már kikerült alóla a lányka, és visszaültem.
- Megbeszéljük, rendben?
Nem is kevés ötletem van, és ha tényleg olyan jó, mint amilyennek hiszem, akkor ő az én emberem, hogy a házban elkészítse a dekorációt. Még csak bútoraink vannak, meg persze ruháink, pár személyes tárgy, de jó lenne néhány képpel feldobni a helyet. Viszont most tényleg térjünk vissza a jelenbe, beszélgetni még bőven lesz időnk.
- Igen, ez a #Kappa nagyon tetszik, ez az, ami kell nekünk!
Csapom össze én is elégedetten a tenyeremet. Ez a Kappás megoldás nagyon király, és így benne vagyunk mind a névben végül is. Többfélék vagyunk mi is, fiatalos, megjegyezhető és figyelemfelkeltő egyszerre. Ez a mi utunk.
- Milyen jót tett neki, hogy megszerezhette a ceruzát.
Vigyorgok rá Scarra, és abban a pillanatban el is kapom a pillanatot, amit ha Fanni nem is kap el, nekem munkaköri kötelességem, hogy észrevegyek, viszont tenni nem teszek semmit, hiszen nem csaphatunk át ebbe azonnal.
- Viszont az a nagy helyzet, hogy nekem három perc múlva a bejárati csarnokban kell lennem, különben átavanzsálhatunk lánybandába.
A múltkor összekaptunk egy kicsit, én voltam a rosszfiú, de a fenének se vállaltam volna fel napokkal később Norinának, így aztán most igyekszem a kedvébe tenni, és nem elkésni.
- Legközelebb akkor már próbálunk is ugye?
Fordulok a lányokhoz, miközben kifelé haladunk, kicsit lassítok, hogy előre engedjem Fannit és Scart, de utóbbinak megérintem a karját egy pillanatra.
- Héj, láttam, amit láttam. Ne intézzek valami vizsgálatot neked? Tudod, én most orvosira járok, és a gyakorlati helyeimen elég szabad kezet kapok. Nem kötelező, gondold át.
Persze nem kényszerítem, mert hát ki vagyok én ahhoz, de a rosszullétekre egyből elindul bennem a vezérhangya.
- Nos, hát akkor legközelebb. Fanni, majd kereslek.
Kacsintok egyet búcsúzóul, de aztán csak gyorsan elsietek a bejárati felé.