37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 23. 19:16 | Link
Adrian


Rachel meleg szobájában üldögélt, éppen befejezte az egyik szorgalmi megírását, amikor elkezdett kicsit kaparni a torka.
~ A fenébe, már csak ez hiányzott, nem szeretnék lebetegedni! Holy shit! Hol van a sálam? ~ -morgolódott magában a lány, majd előhalászta az egyik szép, színes vékonyka sálját a szekrényéből, majd megkötötte nyakán és utána készített egy meleg citromos-mézes teát.
Remélte, hogy jobban lesz, szerencsére még nem fájt annyira a torka, csak épphogy, de mindenképp meg akarta előzni a bajt, hiszen ki szeret beteg lenni? Hát senki...a kórság pedig mindig rosszkor jön. Miközben a torokfájáson sopánkodott, egy bagoly érkezett egy üzenettel, melyet az egyik barátnője írt neki:

"Kedves Rach,

Mi van veled, élsz még? Igazán írhatnál néha, remélem, hogy nem felejtettél el, nem lenne szép tőled! Hiányzol nekem és a csajoknak, nagyon unalmasak a mindennapjaink nélküled, hiányzik a nevetésed, a mosolyod, a hülyeségeid, egyszerűen minden! Reméljük, hogy hamarosan hazalátogatsz, aztán összefutunk és felelevenítjük a régi szép időket! Mi jól vagyunk, itt minden renden van, egyébként is ismered a mondást: rossz pénz nem vész el.

Na, puszi, írj majd Xoxooo:

Ashley és a csajok"


A lány kicsit elszégyellte magát, valóban nem írt már egy jó ideje barátnőinek, pedig egyáltalán nem felejtette el őket és hiányoztak neki, csak egyszerűen vagy nem volt rá ideje, vagy lusta volt, ami nem mentség. Megígértette magával, hogy másnap életjelet ad magáról és küld egy baglyot feléjük, csak, hogy tudják, minden a legnagyobb rendben van és nem feledkezett meg róluk, valamint beszámol majd nekik az itteni eseményekről is.
A Rellonos fekete hosszú ujjú felsőt, sötét farmert tornacipőt viselt, haját kiengedve hagyta, nyakán pedig a szép, vidám színű sál díszelgett.
Nem volt kedve egész nap a szobájában ücsörögni, egyébként sem érezte magát rosszul, tele volt energiával, úgyhogy elhatározta, hogy tesz egy kört és elmegy valahová. Miután bezárta maga mögött az ajtót, az útja egyenesen a társalgó felé vezetett, vitt magával egy könyvet is olvasgatni.
A helyiségben a kandallóhoz közel az egyik kényelmes fotelben foglalt helyet, majd elkezdte olvasni könyvét és közben élvezte a tűz melegét, ezen a hideg téli estén tökéletes program volt számára a kikapcsolódás ezen formája.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 24. 14:10 | Link
Rachel

Voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy a "társalgó" feliratú helyiségbe akár csak betegye a lábát, elvégre, mit ad Isten, ott társalogni kellene. Rian - önmaga legnagyobb sajnálatára - förtelmes volt az említett tevékenységben, amíg nem érezte úgy, hogy elég jó kapcsolatban állna partnerével, s mivel pillanatnyilag az iskola falai között ugyanazzal a személlyel - saját hiedelmei szerint - nem találkozott kétszer, ez erősen megnehezítette a dolgát. (A valóság persze nem teljesen tükrözte az elsős elképzeléseit, ugyanis órákon már többször is találkozott a vele egy évfolyamba járó diákokkal, de mivel hajlamos volt a tanterembe lépéskor gondosan kikapcsolni az agyát és bármi segédeszközt, ami képessé tenné, hogy a későbbiekben bármilyen hasznos információra emlékezzen, ez számára nem volt olyan nyilvánvaló.)
Nem sok ideje volt azonban dönteni -  tanári árnyék tiszteletet parancsoló diszpozíciója elől menekült. Amint meghallotta a súlyos, magabiztos lépteket, melyek szinte kétségtelenül Felagund professzorhoz tartoztak, úgy érezte, itt az idő, hogy elszeljen, ugyanis - bár nem volt benne biztos - úgy rémlett Rian számára, mintha az ő órája helyett aludt volna csütörtök reggel, és egyelőre nem állt készen arra, hogy szembe nézzen tettei következményével. Nem tudta, mennyire veszik komolyan a jelenlétet ebben az iskolában, de biztos volt benne, hogy nem számít túl jó pontnak, ha már az első héten lóg, még ha nem is direkt csinálta. Egyébként is, mennyi rá az esély, hogy pont őt hiányolja a professzor az óráról...és olyan nehéz beleszokni az időeltolódásba is, teljesen jogos volt, hogy egy kicsit tovább aludt.
Csak hát a tanárok nem sűrűn értik meg, hogy egy hiányzás lehet akkor is indokolt, ha nem az infúziósállványt tologatja valaki maga mellett.
Nem volt mit tenni, benyitott hát a társalgó nevezetű helyiségbe - túl sokáig gondolkodott, és elfogytak a menekülési útvonalak, de talán nem lesz tömve a helyiség, vagy ha igen, elvegyülhet valamelyest.
Néma, könnyed léptekkel vette birtokba a helyiséget, mozdulatai és jelenléte annyi zajt sem csaptak, mint a kandalló tüzében roppanó fák nesze. Nem vette észre, hogy volna rajta kívül bárki is a helyiségben, első pillantásra ugyanis nem vette észre a kandalló közelében olvasó rellonost, így zavartalanul vette szemügyre a helyiséget.
 - A bagolyköves lakberendezési egységre ráférne egy továbbképzés - motyogta, miközben tekintete végigvándorolt az alapvetően kék színezetű teremben, ahol - ki tudja, milyen oknál fogva - az ezüst fotelekre piros párnákat hajigáltak, de a kandalló már aranyozott volt, a falakat pedig fulladásig tömték híres-hírhedt varázslók képeivel. Nem igazán érdekelte az ilyesmi, de a látványtól szinte fájt a szépérzéke.
 - Vigyázzon csak a szájára, fiatalúr! - dohogott egy pocakos öregúrt ábrázoló festmény a füle mellett, kisebb ugrásra késztetve a gyanútlanul álldogáló fiút.
 - Ha nem tükrözi az ízlését, csak távozzon - tette hozzá egy szigorú tekintetű boszorka, aki smaragdzöld süvege mögül lesújtóan méregette Riant. S ez még csak a kezdet volt - egyre több és több festmény kapcsolódott be, s hangosan adták az elsős tudtára, mit gondolnak, hova kellene tennie a véleményét. (Segítség: nem a zsebébe.)
 - Anyám borogass - nyögte a srác, erre ugyanis igazán nem számított, amikor hangot adott nemtetszésének. Segítségkérően nézett körbe, s most, hogy jobban szemügyre vette a foteleket, meg is látta a neki eddig háttal ülő lányt - feltéve, hogy az illető addig nem szólt -, s most vagy soha alapon belopta a köztük húzódó távolságot, hogy szembe kerüljön a másikkal.
 - Mit gondolsz, a festmények meg tudnak lincselni, ha nagyon szeretnék? - tette fel a kérdést teljesen őszintén, számára természetellenesen felemelve a hangját - noha ez az átlagembernek az alapvető beszéd hangerejét jelentette, de Rian hajlamos volt motyogni -, hogy mondandója a festett alakok moraja felett is érthető legyen. - Öh, szerinted van rá esély, hogy menekülni kéne? - tette még hozzá, megörülve, hogy van a teremben valaki, akire ráháríthatja a döntés felelősségét - ő maga ugyanis irtózott minden ilyesmitől, és hajlamos volt még azt is mástól megtudni, mit kellene reggeliznie.
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 24. 16:35 | Link
Adrian


A lány nyugodtan olvasgatta könyvét, nem is figyelt fel arra, hogy van még a helyiségben rajta kívül más is, annyira belefeledkezett a történetbe. Amikor az ismeretlen fiú megszólította, annyira megriadt, hogy szinte kirepítette a művet kezéből, de volt még annyi lélekjelenléte, hogy félúton elkapja. Ez történik, ha elmélyül valamiben az ember és hirtelen megzavarják, a hirtelen jött dolgokra sosem lehet felkészülni.
- Hogy mi? Meglincselni? -ez a két kifejezés szaladt ki a száján, miközben csodálkozva fordult oda a másikhoz, nem igazán értette, hogy miért kérdezi ezt a fiú, majd lerakta maga mellé a könyvet és körbepillantott óvatosan, a látvány pedig magáért beszélt, mivel az összes festmény nagyon zabosnak nézett ki, ami pedig arra engedte következtetni a lányt, hogy a srác valami olyat mondhatott, vagy művelhetett, ami nagyon nem nyerte el a tetszésüket. Nem volt betojva, mert nem ő okozta a gondot, és egyébként sem félt ezektől a mű dolgoktól, de látta, hogy az ismeretlen tart tőle, hogy hirtelen levetődnek a falról és támadásba lendülnek. Ebbe belegondolva nagyokat mosolygott magában a Rellonos, mert elképzelni sem tudta, hogy a nagy szájukon kívül mire lehetnének még képesek a feldühödött portrék.
- Látom, elsőre sikerült megkedveltetni magad velük, mit csináltál, hogy ennyire dühösek rád? -érdeklődött vigyorogva Rachel, miközben ülőpozíciót váltott a fotelben, komótosabban helyezkedett el, a könyvét pedig arrébb tolta, hogy még véletlenül se zavarja nagy kényelmében.
- Nos, kérdésedre válaszolva nem igazán tudom elképzelni, hogy meglincselnének, csak a szájuk jár, ne is törődj velük szerintem! Aggodalomra semmi ok, legalábbis én még nem láttam olyan műalkotást, amitől menekülnöm kellett volna, de szitkozódni és árulkodni nagyon szeretnek, szóval lehet, hogy beárulnak majd az egyik tanárnak, erre jobb, ha felkészülsz! -válaszolta "megnyugtatóan" a lány, aki mókásnak tartotta az egész szituációt és teljesen biztos volt benne, hogy a fiú még totálisan újonc, így még nincs tisztában a dolgok itteni menetével kapcsolatban.
- Ha gondolod leszek a testőröd! Bár úgy tudom, hogy a képek interakciói limitálva vannak, átjárhatnak egymáshoz, beszélgethet velük az ember, imitálhatja mind az igazi énje viselkedését, de arról nem tudok, hogy bárkiben is kárt tehetnének! -tette hozzá a releváns információkat Rach, hogy azért valamiféle visszajelzést adjon a fiúnak, mert kicsit megsajnálta, hogy ennyire tanácstalan, de a megvédés dolgot akkor sem tudta kihagyni.
~ Vajon melyik házba sorolták be? Nem igazán tudom elképzelni, hogy Rellonos legyen, szerintem Navine-s, vagy Eridonos lehet, de nem biztos, mindenesetre majd úgyis kiderül. ~
- Ha megdobnám valamelyiket ezzel a könyvvel akkor kipróbálhatnánk, hogy meddig képesek elmenni, mit gondolsz? -kérdezte kedvesen Rachel közben újra a könyv felé nyúlt és magához ragadta, bár biztos volt benne, hogyha célba talál, akkor az igazgatói irodába fog vezetni mindkettejük útja, ez pedig nem vetne túl jó fényt rá és az újoncra, viszont kíváncsi volt rá, hogyan fog reagálni erre a srác, akinek még mindig nem tudta a nevét, mert nem mutatkozott be neki, úgyhogy egyelőre csak egy ismeretlen diák volt számára.
A Rellonos nem bánta meg végül, hogy megzavarták, mert legalább történt valami, a sok szürke hétköznap után gyorsan bele tud fásulni az ember a monotonitásba és az unalomba, ami egy idő után teljesen felemészti, ha nem tesz semmit sem ellene.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2016. február 28. 16:44
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 24. 18:20 | Link
Rachel


Bősz bólogatásba fogott, így a feje tetején lévő hajkorona - mely jobb napokon fején ülő méretes macskára, rosszabbakon átázott pulira emlékeztetett - vad csapongásba kezdett.
 - Lincselni. Vagy akasztani. Vagy lefejezni. Az egyik festményen láttam egy guillotine-t is - hadarta, hogy érzékeltesse a másikkal a helyzet komolyságát, mert látta a lányon, hogy csak elnézően - és talán kicsit lesajánlóan - somolyog a lehetőség hallatára. Pedig...mágia. Bármi lehetséges. Bármi.
Kissé zavartan mosolyogva vakarta meg a tarkóját; igaza volt a másiknak, a fiú valóban irigylésre méltóan jó első benyomást tett.
 - Hát, csak utaltam rá, hogy idegrusnya a társalgó - jegyezte meg széttárt karokkal, mint aki nem is érti, mi ezzel a probléma. Hirtelen néma csend lett, s az összes festett arc egy emberként fordult feléjük - majd ismét megindult a ricsaj, ahogy a portréalakok egymás szavába vágva próbálták érzékeltetni felháborodásukat.
 - De hát ha tényleg az... - motyogta Rian, hangjában a tanácstalanság zöngéjével. Ő személy szerint mindig jobban értékelte az őszinteséget, mint a kegyes hazugságokat, de mint látható, jelen pillanatban ezzel egyedül volt.
Valamennyire hitt a lánynak, hogy tényleg nem itt fog rövidke és többnyire eseménytelen élete csúfos véget érni, de a rövid monológ végére inkább csak nyugtalanabb lett.
 - Az rosszabb! - nyögte, miközben a mögötte álló fotelbe vetette magát. Bármelyik nap szívesebben választotta volna a lincselést, minthogy a tanárai számára ilyen gyorsan kiderüljön, hogy valójában ügyetlen, inkompetens és abszolút nem illik az iskolába, mert még a végén eszükbe jutna felrakni őt az első vonatra, akárhova megy.
És mivel esélyes volt, hogy nem csatlakozik a vándorcirkuszhoz, egyszer haza kellene érnie bemutatni az ősöknek, hogy mit sikerült alkotnia négy-öt nap leforgása alatt.
Viszont: a festményeknek fogalmuk sem volt, ő kicsoda.
Ez a gondolat egészen megváltásként hatott, hiszen a külső jellemzése alapján nem sokra mentek volna - biztosan sok ázsiai származású, alacsony, filigrán tizennégy éves fiú mászkált hatalmas hajjal és gigantikus szemüveggel. Egy kis elterelés azonban soha nem árt...
 - A nevem egyébként... - tekintetét villámgyorsan körbejártatta a teremben -...Wall...Fire...man - tákolta össze végül, jól hangsúlyozva, miközben pillantása a kandallón állapodott meg. Igen, a Tűzoltó Fal egy legitim név a messzi-messzi földről, ahonnan főhősünk érkezett, mely sokak számára talán "Lipótmező" néven ismert.
Nos, az legalább biztos, hogy senkit nem fog rossz hírbe keverni, ha esetleg tényleg egy tanár fülébe jut.
Ha meg is döbbent a lány felvetésén, miszerint cirógassák meg könyvek segítségével távolról és jó nagy erőbedobással a festményeket, nem látszott Rian arcán (s mindez nem abból az alapvető tényből volt eredeztethető, hogy Rian arca alapvetően is alig látható a hajmennyiség mögött).
 - Azt hiszem, az nem vallana túl jó neveltetésre - jegyezte meg némi morfondírozást követően, mintha más probléma nem is lenne a cselekedettel, csak hogy kicsit udvariatlan. - De ha úgy gondolod, hogy ez valamennyire előrébb viheti az ügyünket, mindenféleképpen ki kellene próbálni - tette hozzá komolyan, elvégre hogy jönne ő ahhoz, hogy bárki ötletét megvétózza?
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 24. 19:01 | Link
Adrian


A Rellonos továbbra sem vesztette el jókedvét, azt viszont megjegyezte magában, hogy a fiú nagyon elemében van, mármint ami az idegeskedést és aggódást illeti, kissé túlpörgött, de azt nem tudta eldönteni, hogy alapból ilyen típus, vagy ez a szerencsétlen eset váltotta ki belőle ezt a negatív viselkedést.
- Nyugi, ne pörögd túl magad! Szerintem nem ez az első eset, biztos vagyok benne, hogy más is hangot adott véleményének ezzel az ízléstelen, pocsék hellyel kapcsolatban. -nyugtatta a srácot, de csak halkan válaszolt neki, nehogy meghallja a felbőszült nagyérdemű, akik a falon lógva juttatták érvényre nemtetszésüket.
~ Nem hiányozna, hogy még jobban felhergeljék magukat, így is az az egyetlen pozitívum ebben a szerencsétlen helyzetben, hogy nem tudnak lejönni a falról ~
- Csak egy jó tanács: szerintem ne mérgesítsd fel őket még jobban, akkor még lehet arra esélyed, hogy megúszd a dolgot, hiszen nem is ismernek. - mondta Rachel, miközben a könyvet visszarakta eredeti helyére, maga mellé, jelezve, hogy esze ágában sincs kihívni a sorsot maga ellen, ezt egy tömör megfogalmazással a fiú tudtára adta:
- Hát nem is arra gondoltam, hogy én vágom hozzájuk! Te is tudod, hogy semmi jó nem sülne ki a dologból, szóval hanyagoljuk ezt a megoldást! Szerintem, ha megtartod magadnak a véleményed, akkor lenyugszanak, nem kell velük tudatni, hogy egy gáz helyen "élnek", tudják azt ők maguktól és fáj nekik az igazság. Egyébként elég fura neved van, ez most komoly? Nehezen tudom elhinni, hogy ez az igazi neved, vagy ha igen, hát akkor ...... -harapta el mondandója végét a Rellonos, miközben szemöldökét felvonva figyelte diáktársát.
- Rachel vagyok, semmi extra, szokványos név, egyesek Rach-nek becéznek. Melyik házba jársz? -érdeklődött a lány, közben könyve halk puffanással a földön landolt, valahogyan sikeresen leverte karjával, de nem igazán izgatta magát, elhever az ott is, mindegy neki, hogy fenn, vagy lenn van, egyszerűen csak padlót fogott.
~ Elég érdekes ez a srác, mintha titkolna valamit, de vajon mit? Miért nem beszél magáról őszintén? Rejtély az egész! ~
- Egyébként jó neveltetést kaptam, talán túl jót is, de nem mindig tartom be a példaértékű viselkedést, ha van rá lehetőségem, akkor úgy cselekszem, ahogyan kedvem tartja, nem szeretem, ha korlátok közé szorítanak. -adott választ egy kis fáziskéséssel Rach, mert a jó neveltetés nem állt távol tőle, csak éppen nem mindig tartotta be az aranyszabályokat.
A festmények újra egymás szavába vágva ricsajoztak, a Rellonos nem zavartatta magát, egyáltalán nem idegesítette a háttérzaj.
- Most jól kimérgelődik magukat, aztán majd elhallgatnak, legalább feldobta valaki a napjukat és van közös beszédtémájuk, nézd a dolgok pozitív oldalát! -jelentette ki a lány, majd pillantása beszélgetőpartneréről a könyvre vándorolt, mely ott pihent a lába előtt a padlón - nagyon jó helyen volt ott egyelőre.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 24. 20:49 | Link

Rachel

A fiút kicsit zavarta, hogy frissen szerzett ismerőse ilyen jól szórakozik, de személyes győzelemként könyvelte el, hogy legalább azt sikerült megállnia, hogy elvörösödjön.
 - Ó. Nem pörgök - rázta meg a fejét tagadólag. Mivel a szorongás, vagy az ahhoz közeli állapot nála konstansnak minősült, ő alapból is kicsit magasabb fordulatszámon működött, mint az átlagos halandó, s emiatt mindig lehetséges történések, gondolatok százai hemzsegtek a fejében. A különbség a mostani, és az általános helyzetek között csak az volt, hogy ezeknek többnyire nem adott hangot - pontosan tudta, mennyire bolondnak néznék az emberek, ha akár a felét is megosztaná annak, ami a fejében jár -, most viszont abbéli igyekezetében, hogy érzékeltesse a problémás helyzetet, kevesebb filtert használt a mondandóján, mint egyébként szokott.
Szaporán bólogatott, jót tett neki egy kis biztatás, néhány pillanatig tényleg azt hitte, hogy ő volt az egyetlen, aki hangot adott nemtetszésének, de a kapott jótanács kissé megzavarta, hiszen azért ez...egyértelmű volt.
 - Köszi, Sherlock - válaszolta szarkasztikusan, elvégre erre ő maga is rájött, de azért valamelyest örült a megerősítésnek.
Meglepte, hogy a másik milyen erősen tiltakozott most a könyvreptetés ellen, mikor egy perce lelkesen ajánlgatta - Rian kicsit össze is vonta a szemöldökét zavarodottságában, s úgy érezte, ez is egyike lehet azoknak az eseteknek, amelyeknél jobb, ha a helyzetet elengedi. Zavarta, hogy nem tudta, mit csinált rosszul, de ennek nem adta jelét, s igyekezett inkább felülemelkedni a helyzeten.
 - Hát, oké - nyugtázta a dolgok ilyentén fordulatát. - Wall. Wally. A Wallace rövidítése. - A hazugság hálója még szorosabbra fonódott körülötte, hiszen ezek után már nem lehetett visszalépni, muszáj volt felvennie a "just roll with it" attitűdöt. Mivel Rian alapvetően is tartózkodott attól, hogy arcával különösebb érzéseket fejezzen ki és amúgy is hajlamos volt kerülni az emberek pillantását, amit a lány már megtapasztalhatott rövid beszélgetésük alkalmával, a nonverbális jelzések nem szolgáltak bizonyítékul. Rian nem örült neki, hogy így indít egy ismeretséget, csak hát azok a fránya festmények. Jobb, ha nem tudják meg a tényleges nevét, nemigaz?
Egy biccentéssel tudomásul vette Rachel nevét, de...legyünk őszinték: rekord, ha tíz percre képes lesz megjegyezni.
 - Őőőő...hát, az egyikbe biztosan. Fura neve van. Mint gondolom a tiédnek is - válaszolta, bár tudta, hogy ezzel nem igazán szűkítette le a lehetséges házak sorát, mert mint értesült, mind a négynek teljesen nonszensz címet adtak, de képtelen volt megjegyezni akár a sajátját is. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is próbálkozott annyira nagy erőfeszítéssel, egyrészt azon nemes gondolattól vezérelve, hogy mindegy, ki hova tartozik, mint emberek ugyanolyanok vagyunk, meg hát kinek van ideje ilyesmire. Egyszer csak ráragad, ha sokszor látja leírva.
Tekintetével végigkísérte a könyv szomorú zuhanását, majd mikor a lány nem mozdult, hogy érte nyúljon, ő állt fel és hajolt le a kötetért. Felemelte, s néhány mozdulattal kicsit leporolta a borítót - elvégre ki tudja, milyen gyakran takarítanak itt -, majd miközben visszatette a dohányzóasztalra, szemrevételezte gyorsan a címét és íróját is.
 - Jó könyv? - érdeklődött, mialatt néhány légies lépéssel visszatért az előzőleg már lefoglalt fotelhez és bekucorodott, térdeit felhúzva.
Aprót bólintott hallva Rachel jó neveltetését, de nem igazán tudta, mit is kezdhetne igazából ezzel az információval, sőt, azt sem, a másik mit vár tőle, mit kezdjen vele. Kényelmetlenül fészkelődött egy pillanatig, de szerencsére a lány folytatta a beszédet, így elkerülték, hogy kényelmetlen csendben nézzék egymást.
 - Remélem. Csúfos véget érne a bagolyköves karrierem, ha a festmények űznének haza - válaszolta.
Bár Riannek erről nem volt tudomása, hiszen csak nemrég kezdte az iskolát, de történelmi pillanatot éltek meg az imént: egy rellonos javasolta egy eridonosnak, hogy nézze a dolgok pozitív oldalát. Csoda, hogy nem szakadt rájuk a mennyezet!
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 24. 22:25 | Link
Adrian



A lány látta, hogy valamennyire sikerült megzavarnia és kizökkentenie a fiút eddigi gondolatmenetéből, amin nem is csodálkozott, mert sokszor saját magán sem igazodott ki, de most szentül meg volt győződve róla, hogy elég érhetően fejezte ki gondolatait, de ennek ellenére saját maga is belegabalyodott időnként a mondandójába, ám ezt magának sem szerette bevallani. Az anyja mindig mindennek elmondta a következményét, ez átragadt rá is és igyekezett ennek hangot adni, azaz sokszor nem csak az agyában futott le egy-egy gondolatmenet és annak kihatása, hanem verbálisan is meg lett erősítve és ki lett mondva.
Rachel egyáltalán nem érezte magát kellemetlenül, elég sokféle emberrel találkozott szülőhazájában és itt is, egyszerűen elfogadta a tényt, hogy most egy különösebb emberrel hozta össze a sors.
- Oh, értem, de akkor is fura ez a név, de ha így szeretnéd, hogy hívjalak, akkor Wally leszel. -válaszolta neki, miközben elkönyvelte magában, hogy a fiú nem egy szószátyár típus, amit nem is bánt, mert a festmények zaja úgyis betöltötte az egész teret, így is túl nagy volt már a nyüzsi, de egyelőre nem sértette a füleit ez a fajta háttérzaj.
- Juujj, nem tudod, hogy melyik házba lettél beosztva? Ez komoly? Nos, ha tippelhetek, akkor Navine, vagy Eridon, bár ezek neked úgysem mondanak semmit, de az tény, hogy elég fura nevük van az itteni házaknak. -Rach furcsállta, hogy a srác nem tudja, melyik házba lett beosztva, de nem firtatta tovább ezt a kérdést, mert úgysem jutottak volna egyről a kettőre, inkább más vizekre evezett:
- Mikor érkeztél a kastélyba?
A lány örömmel vette, hogy nem neki kellett lehajolnia a könyvéért, bár tőle még lehetett volna elfekvőben egy kicsit, de Wally megelőzte és mielőtt visszatette a dohányzóasztalra meg is tisztogatta kicsit.
- Látom te is szeretsz takarítani! -mondta nevetve a lány, majd folyatta mondandóját, valamint válaszolt diáktársa kérdésére:
- Köszönöm, hogy felvetted. Egész jó könyv, egy varázslótanoncról szól, aki korán elveszítette a szüleit, a rokonai nevelik fel és nem is tudott a képességeiről. A történet előrehaladtával tesz szert minden tudására, felvételt nyer egy varázslóiskolába, de nehezen megy neki a beilleszkedés, mert zűrös gyerekkora volt, mindig bajba kerül, aztán majdnem kicsapják, nos jelenleg ennél a résznél tartok. A történet nagyon izgalmas és még messze van a vége! -mondta lelkesen Rachel, miközben a könyv fedelét bámulta, már rég olvasott ilyen remek művet, ami egészen hétköznapi, de tele van érzelmekkel, lelki fejlődéssel és tanulságos dolgokkal.
A Rellonos belegondolt, hogy nagy szerencséje van családjával, remek helyre született és nagy szeretetben nevelkedtek testvéreivel, emellett mindenki nagy egészségnek örvendett. Minél többet gondolt a családjára, annál jobban hiányoztak neki, de egyelőre csak várt a nagy találkozásra, mást nem is tehetett volna.
Belegondolt a jó neveltetés témába is, hát itt azért már felrúgott néhány szabályt ezzel kapcsolatban, de akkor is nagyon szórakoztatónak érezte, amiket elkövetett és nem volt lelkiismeret furdalása, mert egyszerűen megérte az egész, hogy ne csupán mintagyerekként viselkedjen. Otthon szigorúbb szabályok között élt, az etikettől kezdve mindenre oda kellett figyelnie, most pedig élvezte azt a fajta szabadságot, ami ott nem adatott meg neki, bár alkalmanként azért a bátyja is tett olyan dolgokat, amikről jobb, ha az ősök nem tudtak. Ettől függetlenül szívesebben lett volna otthon, mert a szigorúbb neveltetés ellenére jól érezte magát a szülői házban, mindig számíthatott a szüleire és mindig megkapta azt a fajta lelki törődést, amit igényelt, ráadásul azért eljárhatott ide-oda a barátaival is, de természetesen mindig is a család jó hírnevének fenntartása volt az első szempont.
- Nem fognak hazaűzni a festmények, attól nem kell tartanod! Tudtommal azért még senkit sem csaptak ki, mert kifejtette a véleményét a hely nem tetszésével kapcsolatban. -mondta Rach a valóságba visszazökkenve, mert nemrég még messze járt gondolataival, időnként ugyanis hajlamos volt elrévedni, de szerencsére ez a folyamat nem tartott sokáig.
Rach alapvetően pozitív beállítottságú volt, de ha rossz passzban volt, és egyéb esetekben akkor nem volt ajánlatos senkinek sem a közelében lennie, mert akkor sokkal sebezhetőbbnek érezte magát és akkor nem foglalkozott vele, hogy kivel hogy viselkedik, de kőbunkó énje szerencséjére csak ritkán mutatkozott meg, ahhoz valóban a padlóra kellett kerülnie, bár most helyette a könyv tette meg ezt a lépést nemrégiben.
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 25. 17:29 | Link
Rachel


Egy bólintással nyugtázta, hogy a lány...Rebeka?...elfogadta a nevét, ami azért nem volt különösebben meglepő fordulat, mert végül is a Wallace nem kifejezetten ritka név, és hát gyanakvásra nem sok oka volt.
Hitvány memóriája nem kis meglepetést váltott ki beszélgetőpartneréből, s ha Rian hajlamos lett volna elvörösödni, valószínűleg most lett volna a pillanat, amikor az megtörténik.
 - Elnézést... - szabadkozott kicsit, nem tudva, mit is mondhatna. Komolyan elfelejtette a háza nevét, sőt, még a jelképállatot is, pedig biztos volt benne, hogy a prefektus, aki felkísérte, beszélt neki ezekről, de őszintén megvallva csak fél füllel figyelt oda, mert épp a házak jellemrajzát olvasta.
Jut eszébe, erre viszont emlékezett is, úgyhogy igyekezett gyorsan nyújtani valami fogódzót a lánynak, mert Rian így is azt érezte, hogy szörnyen butának nézik, amiért ezt sem jegyezte meg.
 - Hát, ha jól emlékszem a felsorolt személyiségvonásokra, elvileg a ház tagjai szociálisak, empatikusak és merészek - jegyezte meg az állát vakargatva, igyekezve orvosolni a helyzetet. Azt már nem tette hozzá, hogy mindezt csak nagyon jóindulatúan tudta magára vonatkoztatni, melyet legtöbben inkább úgy fogalmaztak volna, hogy "sehogy".
Úgy megkönnyebbült a ténytől, hogy legalább ennyit sikerült felmutatnia, hogy teljesen el is felejtette udvariasságból megkérdezni a másiktól, hogy ő hova jár - azért csak udvariasságból, mert ahogy mostanra egyértelművé vált, számára nem sokat jelentettek a háznevek.
 - Hétfőn - válaszolta. Alig néhány napja. Nem igazán meglepő hát, hogy semmit nem tudott.
A festmények - mivel most már tartósan ignorálásra kerültek - lassan el is csendesedtek, Rian nagy örömére. Még ha egy tanár fülébe is jut majd az eset, kizárt dolog, hogy őt is hozzá tudják majd kötni a "bűntett" helyszínéhez.
Apró mosollyal hallgatta, ahogy Roxanne a könyvéről mesél; érdekesnek találta, ahogy az emberek tekintete felcsillan és révedezővé válik, miközben valami olyasmiről beszéltek, ami tetszett nekik.
Kivéve, ha az a valami kettősgyilkosság vagy különböző kínzási módozatok sorolása volt. Az sokkal kevésbé volt cuki.
A portréalakok kérdésére visszatérve egy sóhajjal bólintott; a lánynak valószínűleg igaza volt, kicsit túlreagálta a helyzetet, de hát hiába született varázslócsaládba, igazából több időt töltött muglik között, ráadásul náluk otthon nem dívott a festmények, vagy mágikus képek kiaggatása.
 - Igazad lehet....de azért a későbbiekben inkább megtartom a véleményem magamnak - határozta el, és mivel egyébként is hajlamos volt némaságba burkolózni, úgy érezte, ezt nem lesz nehéz.
Ahogy egymással szemben ültek és kifogytak az aktuális témákból, eszébe jutott, hogy talán valahogyan érdemes volna továbbvinnie a beszélgetés fonalát, mert szörnyen kényelmetlenül fogják magukat érezni, ha szótlanul ülnek egymással szemben, de egy épkézláb kérdés se jutott eszébe, aminek értelme is van - persze, megkérdezhette volna, mi a másik kedvenc tantárgya, vagy szokott-e teázni, azonban Riant az ilyen felszínes információk abszolút nem érdekelték. Ennek hiányában inkább pulóvere cipzárját kezdte babrálni, hogy addig is tegyen valamit, s némiképp fontolgatta a távozást is.



Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 25. 20:24 | Link
Adrian, alias Wally


A lány megpróbálta kibogarászni, hogy vajon melyik házba jár Wally, igazából nagy segítség volt, hogy jellemezte pár szóval a házát, hiszen ezekből már lehetett arra következtetni, hogy melyik területre osztották be.
- Az elmondásod alapján szerintem Eridonos lehetsz, de idővel úgyis ki fog derülni. -mondta mosolyogva Rach, mivel az imént hangzott el, hogy csak pár napja érkezett meg az iskola falai közé, így valóban nem ismerhette még ki magát itt, de akkor is furcsállta, hogy nem tudta, hogy melyik házba sorolták be, ez pedig arra engedte következtetni, hogy vagy nem érdekli, vagy elfelejtette, persze a két dolog kombinációja sem volt kizárva a lehetőségek sokasága közül.
- Ó, mekkora csend lett, csak elfáradt a lepcses szájuk! -jelentette ki örömteljesen a Rellonos, mert így az egész helyiségben újra nyugalom honolt. Mivel nem ismerte a fiút, ezért nem akart neki túl személyes kérdéseket feltenni, hiszen nem tudta, hogy hogyan reagált volna rá, volt már olyan eset is, hogy feltett egy ártalmatlannak tűnő kérdést és a másik inkább megfutamodott, amit egyáltalán nem tudott mire vélni, de ki érti az embereket? Néha nagyon furcsák tudnak lenni, sokszor pedig ok nélkül is meg tudnak bántódni, ha pedig segíteni szeretne az ember, akkor azt meg személyeskedésnek veszik, arról nem is beszélve, hogy a kegyetlen őszinteséggel sem akarnak általában szembesülni.
- Hát igen, nem árt, hogyha nem osztod meg a véleményed a falfestményekkel, mert amint látod, nagyon háklisak tudnak lenni, van úgy, hogy ok nélkül is szidják az embert, ha haragosak.
Rachel visszagondolt arra, amikor a szőkével tilosban jártak és a lepcses szájú banyát letakarta egy lepedővel, ahogyan a papagájokat szokták, hogy elhallgassanak, de sajnos ez az ő esetében nem működött. Szerencsére nem származott semmi bajuk ebből a szerencsétlen esetből, a portré pedig a sötétségnek köszönhetően nem ismerte fel őket másnap és még hálás is lehetett nekik, hogy leszedték róla a fehér lepelt, mert egész éjszaka és délelőtt sem járt arra senki, vagy ha igen, akkor messziről kerülte a zsémbes némbert. Visszagondolva jó móka volt az egész, még egy páncélos sisakot is elvitt magával emlékbe, melyet Karina szerzett neki.
Miután merengéséből újra visszatért a valóságra, észrevette, hogy beszélgetőpartnere kissé unja magát, ezért úgy gondolta, hogy folytatja a társalgást.
- Mivel foglalatoskodsz szabadidőben? -érdeklődött a lány, miközben újra Walley-ra emelte tekintetét, úgy gondolta, hogyha akar válaszol, ha pedig indiszkrét kérdésnek tartja, akkor max benyög neki valami "kedveset", vagy ott hagyja. Rach az eddigi tapasztalatok alapján azt szűrte le a fiúról, hogy zárkózott alkat, nem beszél feleslegesen, nem az a partiarc és megvan a saját maga kis világa, ahol biztonságban érzi magát és melybe maximum a hozzá legközelebb állóknak enged betekintést, bár nem akart analizáló üzemmódra váltani, csak ez jött le neki első benyomásra.
~ Olvasni biztos szeret, verset írni is talán, vagy történeteket, esetleg írásban jobban ki tudja fejezni magát, mint kommunikációban...vajon érdekli a csillagászat és a filozofikus dolgok is? Ki tudja, igazából semmit sem tudok róla, találgatni meg badarság. Lehet, hogy egyszerűbb típus és nem szeret töprengeni mélyebben az élet dolgain, de az is lehet, hogy valamilyen hangszeren is játszik. ~ -elmélkedett magában a Rellonos, egyelőre nem mondta el magáról, hogy mit szeret csinálni, mert lehet, hogy egyáltalán nem érdekli a másikat, bár úgy látta, hogy Wally nem zárkózott el teljesen a kommunikációtól.
- Egyke vagy, vagy van testvéred? Nekem egy húgom és egy bátyám van, szerencsére mindkettejükkel jól kijövök, kivéve, amikor a falnak megyek tőlük. -dobta fel az újabb témát Rachel, hátha szívesen mesél a srác a családjáról, bár ebben sem volt biztos. A lány érdeklődő típus volt, nagyon foglalkoztatta az emberek viselkedése és hogy meddig mennek el bizonyos dolgokban, kivéve közönyös napjain, mert akkor az sem izgatta volna, ha csillámpónik potyognak az égből.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet