 A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely. Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát. A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább. Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban. Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt. A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve. A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet. A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak. Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember. Gyógyítók:
- Anastasia Strakhova
- Szentmihályi L. Izabella
- Thorsten Löwenherz
Gyógyítósegédek:
- Catherine Hope Brightmore
Kedves Diákság!1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen. 2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.
|
|
|
|
Leon Rjurik
- Ilda, figyelsz rám? Jó lesz akkor ez a kiselőadás anyagához, vagy még elmenjünk a könyvtárba anyagot gyűjteni?- Egy lelkes, levitás fiatal tanonc igyekezett kicsikarni belőlem a véleményemet, hiszen amiatt is találkoztunk a társalgóban, hogy közösen elkészítsük az előadásunkat egy ismert auror munkásságának kapcsán. Alfréd lelkesnek tűnt a feladatot illetően, s jobb esetben én is szívesen pörögtem volna rá a feladatra, ezúttal azonban komoly fájdalmaim voltak, s már a reggeli órákban lenyelt fájdalomcsillapító sem hatott, s érzéseim már az arcomat is átfestették, komor vonásokkal barázdálták bőrömet.
- Igen, figyelek Alfréd, de ez most úgy érzem, hogy nem megy, mert nem tudok koncentrálni. Nagyon fáj a lábam, éjszaka alig aludtam és azt hiszem, hogy egyáltalán nem múlt a fájdalom, sőt, sokkal rosszabb lett. - Sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben pillantásomat a srác íriszeire emeltem, s elnézést kérően érintettem meg könyvet lapozgató kézfejét.
- Ígérem, kerítünk rá alkalmat, hogy kidolgozzuk az előadást és oda fogom tenni magam, de most muszáj a gyengélkedőre mennem. Ne haragudj. - Elnézést kérően biccentettem Alfréd felé, aki először értetlenül pillantott rám, de miután közöltem vele, hogy mi a bajom, megértően bólintott, s még azt is felajánlotta,hogy elkísér. Erre persze nem volt szükség, nem akartam visszaélni a segítőkészségével, amúgy is akadt jobb dolga, s magam is elég makacs természet voltam ahhoz, hogy hagyjam magam gyengének látszani. Emiatt egyedül vettem célba a gyengélkedőt, ahová már összeszorított fogakkal, bicegve értem el, s már ordítani tudtam volna a fájdalomtól.
A víz levert, ahogy elértem az ajtót, a fájdalom miatt rosszullét kerülgetett, és nem is mertem rápillantani sajgó végtagomra. Egyszerűen csak abban reménykedtem, hogy hamarosan kapok valami szert, amitől jobban lehetek.
Jobbomat ökölbe szorítva, három koppintást mértem a gyengélkedő ajtajára, majd utána nyomtam le a kilincset, hogy átléphessem a szoba küszöbét. Legnagyobb meglepetésemre azonban a javasasszonyt - aki három nappal korábban látta el sérüléseimet - sehol sem láttam.
- Elnézést, van itt valaki? Kérem..Ön nem tudja véletlenül, hogy hol van a javasasszony? - Egy fiatal férfit pillantottam meg , akit korábban még egyszer sem láttam a gyengélkedőn. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet, mindenesetre nem tudtam már tovább megállni a lábaimon, így az egyik székhez sántikáltam, s fájdalomtól eltorzult arccal telepedtem meg az ülőalkalmatosságon.
|
|
|
Götze Ilda
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2016. november 15. 12:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=639298#post639298][b]Götze Ilda - 2016.11.15. 12:24[/b][/url] Leon Rjurik- Ilda, figyelsz rám? Jó lesz akkor ez a kiselőadás anyagához, vagy még elmenjünk a könyvtárba anyagot gyűjteni?- Egy lelkes, levitás fiatal tanonc igyekezett kicsikarni belőlem a véleményemet, hiszen amiatt is találkoztunk a társalgóban, hogy közösen elkészítsük az előadásunkat egy ismert auror munkásságának kapcsán. Alfréd lelkesnek tűnt a feladatot illetően, s jobb esetben én is szívesen pörögtem volna rá a feladatra, ezúttal azonban komoly fájdalmaim voltak, s már a reggeli órákban lenyelt fájdalomcsillapító sem hatott, s érzéseim már az arcomat is átfestették, komor vonásokkal barázdálták bőrömet. - Igen, figyelek Alfréd, de ez most úgy érzem, hogy nem megy, mert nem tudok koncentrálni. Nagyon fáj a lábam, éjszaka alig aludtam és azt hiszem, hogy egyáltalán nem múlt a fájdalom, sőt, sokkal rosszabb lett. - Sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben pillantásomat a srác íriszeire emeltem, s elnézést kérően érintettem meg könyvet lapozgató kézfejét. - Ígérem, kerítünk rá alkalmat, hogy kidolgozzuk az előadást és oda fogom tenni magam, de most muszáj a gyengélkedőre mennem. Ne haragudj. - Elnézést kérően biccentettem Alfréd felé, aki először értetlenül pillantott rám, de miután közöltem vele, hogy mi a bajom, megértően bólintott, s még azt is felajánlotta,hogy elkísér. Erre persze nem volt szükség, nem akartam visszaélni a segítőkészségével, amúgy is akadt jobb dolga, s magam is elég makacs természet voltam ahhoz, hogy hagyjam magam gyengének látszani. Emiatt egyedül vettem célba a gyengélkedőt, ahová már összeszorított fogakkal, bicegve értem el, s már ordítani tudtam volna a fájdalomtól. A víz levert, ahogy elértem az ajtót, a fájdalom miatt rosszullét kerülgetett, és nem is mertem rápillantani sajgó végtagomra. Egyszerűen csak abban reménykedtem, hogy hamarosan kapok valami szert, amitől jobban lehetek. Jobbomat ökölbe szorítva, három koppintást mértem a gyengélkedő ajtajára, majd utána nyomtam le a kilincset, hogy átléphessem a szoba küszöbét. Legnagyobb meglepetésemre azonban a javasasszonyt - aki három nappal korábban látta el sérüléseimet - sehol sem láttam. - Elnézést, van itt valaki? Kérem..Ön nem tudja véletlenül, hogy hol van a javasasszony? - Egy fiatal férfit pillantottam meg , akit korábban még egyszer sem láttam a gyengélkedőn. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet, mindenesetre nem tudtam már tovább megállni a lábaimon, így az egyik székhez sántikáltam, s fájdalomtól eltorzult arccal telepedtem meg az ülőalkalmatosságon.
|
|
|
|
|
Leon Rjurik
INAKTÍV
Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
|
|
Írta: 2016. november 19. 22:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=640621#post640621][b]Leon Rjurik - 2016.11.19. 22:51[/b][/url] Götze Ilda Az első nap igen csendesen telik a gyengélkedőn. Leon nyugodtan, rejtvényt fejtve ücsörög és várja, hogy valaki betérjen. Nyilván jó, hogy nem tolonganak errefelé a diákok, de azért valahol sajnálja is, hisz az elmúlt pár óra teljesen eseménytelen, szinte már unalmas.
Egészen addig igaz ez, míg egy fiatal hölgy be nem toppan hozzá. Illetőleg a legkevésbé sem toppan, sokkal inkább biceg, ezt nem lehet nem észrevenni. Ahogy felpillant, rögtön fel is kel asztala mögül, bár kissé elkésik, mert a leányzó addigra már leroskad az egyik székre. Kedvesen és így már valamivel lassabb tempóban ér oda és nyújtja kezét első páciensének. Mármint, a kastély falai közötti első páciensének. Jó ég...
- Szervusz, Leon vagyok, az új gyógyító. Ha nem haragszol meg, tegezlek - egy aranyos mosoly ível ajkaira, miközben leguggol, hogy szemügyre vegye Ilda fájó bokáját, ami már messziről is látszott, hogy csúnyán be van dagadva. - Szabad? - a kérdés tulajdonképpen költői, mert finoman feljebb tűri a nadrágot és óvatosan végighúzza az ujjait a duzzadt felületen. Ez egy igen csúnya ficam lesz. Sok gyógyítótól eltérően ő maga nem húzza el a száját, nem kelt ezzel is nagyobb pánikot, helyette felnéz a rellonosra és továbbra is nyugalmat próbál sugározni. Elvégre aggodalomra valóban semmi ok.
- Csúnyán kificamítottad a bokádat. Elég nagy baj, hogy csak most jöttél, a napokban történt a baleset, ugye? - míg elmegy fájdalomcsillapítóért, addig igyekszik szóval tartani a lányt, hogy ne a fájdalommal vagy az egyébként nem túl szép látványt nyújtó végtagjával foglalkozzon. Ha kéne, még a költöző madarakról is tartana előadást, bár erre minden valószínűség szerint nem lesz szükség. Miközben figyel Ildára, addig szépen meg is találja a keresett bájitalt és gyógyszert, mielőtt azonban visszasétálna a sérülthöz, előtte egy pohárért nyúl, hogy megtöltse vízzel. Nem lesz itt baj.
|
|
|
|
Götze Ilda
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2016. november 24. 23:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=642138#post642138][b]Götze Ilda - 2016.11.24. 23:03[/b][/url] Leon Más esetben talán illetlenség azonnal székre telepedni, mielőtt az ember lánya tisztességesen bemutatkozna a vendéglátójánál, s illedelmesen kérdezne rá az efféle lehetőségekre. Ezúttal azonban úgy gondoltam, hogy talán a gyógyító – vagy segéde – majd elnéző lesz velem, s nem fogja fejemet venni, ha azonnal kényelembe helyezem magam. A szék elfoglalását követően pillantottam csak a férfire, akit ezután szúrtam ki az asztala mögött. Meglepett az új arc, hisz korábban még nem láttam őt az intézményben, s legutóbb is egy nő látta el a sérüléseimet. Emiatt egy pillanatra talán láthatta kiülni arcomra a meglepettség szülte vonásokat, ezeket azonban hirtelen szőtték át a fájdalom szülte redők. - Az új? Nem is tudtam, hogy új gyógyítót kapunk. Nem, dehogy haragszom, nem is tűnsz annyira idősnek – jegyeztem meg, hisz akárhogy is néztem a férfit, úgy legfeljebb harmincnak tűnhetett első ránézésre, s így alig volt idősebb tíz évnél. - Igen, persze. Ilda vagyok, Götze Ilda. – Mutatkoztam be, ahogyan az szokás, ha már az ember meglátogatja a gyengélkedőt. Közben végig figyeltem Leon tevékenységét, de ahogy ujjaival hozzáért a bokámhoz, azonnal felszisszentem a fájdalomtól, s még egy kis könny is szökött a szemem sarkába, amit igyekeztem visszatartani, hogy még se tűnjek olyan páciensnek, aki rendkívül rosszul viseli a kezelést. - Igen, elég borzalmasan fest. – Sóhajtva bólintottam, hisz az elmúlt három nap alatt sokkal csúnyább lett a bokám, mint amilyen előtte volt. - Ami azt illeti, én már voltam itt. Három napja történt a baleset repüléstanon, azután jöttem fel a gyengélkedőre és egy hölgy kezelt. Akkor még nem tűnt ennyire szörnyűnek a bokám, ő csak ránézett, majd kiírt nekem egy tégely kenőcsöt, és azt mondta, hogy naponta háromszor kenjem be vele. Ezt meg is tettem, és az első napon még mászkáltam is, de egyre csak rosszabb lett. Talán be kellett volna gipszelni? – Kérdeztem némi aggodalommal, miközben figyeltem, hová tart a férfi. - Leon, ez nagyon fáj, és már éjszaka sem bírtam aludni. A szobatársamat is kiidegeltem vele. – Vallottam be a gyógyítónak, miközben tekintetem a férfi kék íriszeibe fúrtam. - Ezek mik? Ettől majd jobban lennék? Egyébként mikor költöztél a kastélyba? Vagy bejársz valahonnét? – Egy kicsit próbáltam elterelni a figyelmemet a fájdalmamról, hogy ne kezdjek szipogásra.
|
|
|
|
|
Leon Rjurik
INAKTÍV
Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
|
|
Írta: 2016. december 20. 21:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=649716#post649716][b]Leon Rjurik - 2016.12.20. 21:19[/b][/url] Götze Ilda - Örülök, hogy annyinak tűnök, amennyi vagyok. A ráncokat ne is nézd, a munkámmal és nem a korral jár - elmosolyodik, a maga nyomi módján vicces szeretett volna lenni. Aztán lehet, hogy az is volt, de azért érzi, hogy ezt nem kéne erőltetnie. Miért nem tud ő is olyan kis humoros lenni, mint mások? Neki ez a keresztje.
- Nos, Ilda. Nem lesz semmi baj, erről biztosíthatlak - a lány bokáját vizsgálva igyekszik a lehető legóvatosabb lenni, de ahogyan az várható, egy apró érintés is igen nagy fájdalmat jelent. Nem csoda, bucira van dagadva és különféle színben pompáznak rajta a foltok. Ez akár törés is lehetne, de akkor bicegni sem lenne vele képes, szóval... Csúnya ficam ez és valószínűleg szalagot is érint valamelyest.
Nyugodtan - de nem ráérősen! - keresgél a bájitalok és gyógyszerek között, míg kihalássza a legmegfelelőbbeket, majd magához vesz egy pohár vizet is, úgy indul vissza a lányhoz. - Nem csodálom, hogy fáj, de hamarosan jobban leszel, ígérem - a feltett kérdéseket egyelőre figyelmen kívül hagyja, noha nem felejti el, ugyanis első a kezelés, aztán a csevegés. - Idd meg ezt a bájitalt. Szörnyen rossz íze lesz, ezért itt egy kis víz. Ez elmulasztja a fájdalmadat. A többi gyógyszerből pedig napi egy, három napon keresztül, illetve kapsz majd egy másik kenőcsöt is - odanyújtja az orvosságot és a poharat is, hogy a lány az elmondottaknak megfelelően bevehesse. A pirulák egyébként fájdalomcsökkentők is és külön ficami sérülésre szokták adni. Nemrég fejlesztették ki őket, csak egy-két éve került forgalomba, de a kviddicsesek körében például életmentőnek számít. Ebben az esetben sajnos szükség is van rá.
- Most bekenem a bokádat és rögzítem egy kötéssel, addig mesélek egy kicsit - elmosolyodik és elmegy gézért, fásliért és azért a bizonyos kenőcsért, majd egy széket húz Ildához és nagyon óvatosan a térdére támasztja a lány sarkát. - Kérdéseidre válaszolva, három napja vagyok nálatok gyógyító, előtte az ország minden táján önkéntes szervezeteknél dolgoztam és segítettem a sebesülteken vagy szegény varázslócsaládokon. Nem költöztem fel a kastélyba, a faluban lakom egy pici lakásban, amolyan zug nekem, ahová elvonulhatok, ha itt végeztem - miközben beszél, bekeni a sérült végtagot, amely remélhetőleg már feleannyira sem fáj a bájital hatására, majd óvatosan ráhelyezi a gézlapokat és bekötözi Ilda bokáját a fáslival, melyet hozott. Az a helyzet, hogy egyelőre a mágusok se találtak jobb módszert a végtagok rögzítésére a fáslinál, tehát... Ez van. - Ezt a kenőcsöt odaadom neked, attól függően, hogy van a bokád, minimum napi egyszer kell vele kezelned, háromnál többször viszont felesleges. Hűsítő hatású és lelohasztja a gyulladást, tehát elvileg egy fél órán belül már jobban kell lenned tőle - türelmesen magyaráz, majd mondandója végén átnyújtja a kencét is, hogy végül asztalához sétáljon és feljegyezze a legfontosabbakat: ki, mikor, miért, mit kapott, ilyesmi.
|
|
|
|
