37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Götze Ilda hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 12:24 | Link

Leon Rjurik

- Ilda, figyelsz rám? Jó lesz akkor ez a kiselőadás anyagához, vagy még elmenjünk a könyvtárba anyagot gyűjteni?- Egy lelkes, levitás fiatal tanonc igyekezett kicsikarni belőlem a véleményemet, hiszen amiatt is találkoztunk a társalgóban, hogy közösen elkészítsük az előadásunkat egy ismert auror munkásságának kapcsán. Alfréd lelkesnek tűnt a feladatot illetően, s jobb esetben én is szívesen pörögtem volna rá a feladatra, ezúttal azonban komoly fájdalmaim voltak, s már a reggeli órákban lenyelt fájdalomcsillapító sem hatott, s érzéseim már az arcomat is átfestették, komor vonásokkal barázdálták bőrömet.
- Igen, figyelek Alfréd, de ez most úgy érzem, hogy nem megy, mert nem tudok koncentrálni. Nagyon fáj a lábam, éjszaka alig aludtam és azt hiszem, hogy egyáltalán nem múlt a fájdalom, sőt, sokkal rosszabb lett. - Sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben pillantásomat a srác íriszeire emeltem, s elnézést kérően érintettem meg könyvet lapozgató kézfejét.
- Ígérem, kerítünk rá alkalmat, hogy kidolgozzuk az előadást és oda fogom tenni magam, de most muszáj a gyengélkedőre mennem. Ne haragudj. - Elnézést kérően biccentettem Alfréd felé, aki először értetlenül pillantott rám, de miután közöltem vele, hogy mi a bajom, megértően bólintott, s még azt is felajánlotta,hogy elkísér. Erre persze nem volt szükség, nem akartam visszaélni a segítőkészségével, amúgy is akadt jobb dolga, s magam is elég makacs természet voltam ahhoz, hogy hagyjam magam gyengének látszani. Emiatt egyedül vettem célba a gyengélkedőt, ahová már összeszorított fogakkal, bicegve értem el, s már ordítani tudtam volna a fájdalomtól.
A víz levert, ahogy elértem az ajtót, a fájdalom miatt rosszullét kerülgetett, és nem is mertem rápillantani sajgó végtagomra. Egyszerűen csak abban reménykedtem, hogy hamarosan kapok valami szert, amitől jobban lehetek.
Jobbomat ökölbe szorítva, három koppintást mértem a gyengélkedő ajtajára, majd utána nyomtam le a kilincset, hogy átléphessem a szoba küszöbét. Legnagyobb meglepetésemre azonban a javasasszonyt - aki három nappal korábban látta el sérüléseimet - sehol sem láttam.
- Elnézést, van itt valaki? Kérem..Ön nem tudja véletlenül, hogy hol van a javasasszony? - Egy fiatal férfit pillantottam meg , akit korábban még egyszer sem láttam a gyengélkedőn. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet, mindenesetre nem tudtam már tovább megállni a lábaimon, így az egyik székhez sántikáltam, s fájdalomtól eltorzult arccal telepedtem meg az ülőalkalmatosságon.
Szál megtekintése
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 24. 23:03 | Link

Leon

Más esetben talán illetlenség azonnal székre telepedni, mielőtt az ember lánya tisztességesen bemutatkozna a vendéglátójánál, s illedelmesen kérdezne rá az efféle lehetőségekre. Ezúttal azonban úgy gondoltam, hogy talán a gyógyító – vagy segéde – majd elnéző lesz velem, s nem fogja fejemet venni, ha azonnal kényelembe helyezem magam.
A szék elfoglalását követően pillantottam csak a férfire, akit ezután szúrtam ki az asztala mögött. Meglepett az új arc, hisz korábban még nem láttam őt az intézményben, s legutóbb is egy nő látta el a sérüléseimet. Emiatt egy pillanatra talán láthatta kiülni arcomra a meglepettség szülte vonásokat, ezeket azonban hirtelen szőtték át a fájdalom szülte redők.
- Az új? Nem is tudtam, hogy új gyógyítót kapunk. Nem, dehogy haragszom, nem is tűnsz annyira idősnek – jegyeztem meg, hisz akárhogy is néztem a férfit, úgy legfeljebb harmincnak tűnhetett első ránézésre, s így alig volt idősebb tíz évnél.
- Igen, persze. Ilda vagyok, Götze Ilda. – Mutatkoztam be, ahogyan az szokás, ha már az ember meglátogatja a gyengélkedőt. Közben végig figyeltem Leon tevékenységét, de ahogy ujjaival hozzáért a bokámhoz, azonnal felszisszentem a fájdalomtól, s még egy kis könny is szökött a szemem sarkába, amit igyekeztem visszatartani, hogy még se tűnjek olyan páciensnek, aki rendkívül rosszul viseli a kezelést.
- Igen, elég borzalmasan fest. – Sóhajtva bólintottam, hisz az elmúlt három nap alatt sokkal csúnyább lett a bokám, mint amilyen előtte volt.
- Ami azt illeti, én már voltam itt. Három napja történt a baleset repüléstanon, azután jöttem fel a gyengélkedőre és egy hölgy kezelt. Akkor még nem tűnt ennyire szörnyűnek a bokám, ő csak ránézett, majd kiírt nekem egy tégely kenőcsöt, és azt mondta, hogy naponta háromszor kenjem be vele. Ezt meg is tettem, és az első napon még mászkáltam is, de egyre csak rosszabb lett. Talán be kellett volna gipszelni? – Kérdeztem némi aggodalommal, miközben figyeltem, hová tart a férfi.
- Leon, ez nagyon fáj, és már éjszaka sem bírtam aludni. A szobatársamat is kiidegeltem vele. – Vallottam be a gyógyítónak, miközben tekintetem a férfi kék íriszeibe fúrtam.
- Ezek mik? Ettől majd jobban lennék? Egyébként mikor költöztél a kastélyba? Vagy bejársz valahonnét? – Egy kicsit próbáltam elterelni a figyelmemet a fájdalmamról, hogy ne kezdjek szipogásra.
Szál megtekintése
Gyengélkedő - Götze Ilda hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet