Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=824481#post824481][b]Farkasházy Rudolf - 2021.01.13. 17:07[/b][/url]

Hogy hogyan is került oda egy kanapé? Éppen a folyosóra? Nos az ilyen esetekről olykor a tanári karnak sincs sejtése, de hogy hogyan kerül oda két tanár, ráadásul éppen két házvezető? Erre igazán könnyű válaszolnom: Sosem vezet jó útra az, ha az ember gyereke piszkálni kezd egy portrét, főleg ezen a folyosón nem. A hír, miszerint két gyermek éppen igen illegálisan éli mindennapjait a folyosón, pillanatok alatt fut végig a megfelelő kereteken, hogy aztán eljusson a tanári szobába is, ahol két férfiember bőszen dolgozva - nem, nem kártyázva (de) - tölti az esti járőrözés előtti nyugodtnak hitt perceket.
- Én csak azt mondom, hogy Zina lassan kamaszkorba lép, szóval nyilvánvalóan hasznos lenne Odettnek elbeszélgetni vele, mint ezen a korszakon már átesett farkasnak. Nem kellene az, hogy drámai fordulatok legyenek itt a törékeny békében. A múltkor a miniszter állt felettem, miközben a bájitalokat főztem.
A mondat végén a hangom kissé lejjebb halkítom, miközben a pálcámat előhúzom, és bár én egy igazán zen fickónak tartom magam, vannak dolgok, amik ki tudnak hozni a sodromból. Ilyen az, ha valaki illegálisan fogyaszt bájitalt, vagy tudatmódosító szereket. Tök mindegy, hogy hány éves kölyökről is van szó.
- Locomotor Mortis!
Suttogom kétszer, nehogy még valamelyikőjüknek olyan nagyon eltávozni támadjon kedve, így legfeljebb csak elugrálhatnak, de mivel a hírek szerint van bennük anyag rendesen, ez a veszély nem különösebben fenyeget minket. Arcomon pofátlan vigyorral - senki se mondta, hogy mindig jó gyerek voltam - engedem előre Damyan-t és csak utána kerülöm meg én is a kanapét, hogy lássam, mivel is állunk szembe.
- Micsoda látvány, még most is csöpög a víz abból a szerencsétlen vászonból, kedves kolléga.
Bal kezem zsebre téve a jobbal az üres vászon felé mutatva ingatom meg a fejem, mintha ez lenne a legnagyobb baj, pedig valljuk be, vannak itt tabletták, szagok, melyek arra engednek következtetni, hogy bizony a kibontakozó szerelem hamarosan egészen biztosan könyvelhető büntetőmunka lesz. Jó, rendben, bevallom, titkon nagyon dörzsölöm a tenyerem, hogy büntessek, még ha a saját kölyköm is az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=824485#post824485][b]Farkasházy Rudolf - 2021.01.13. 18:10[/b][/url]

- Legalább az agyát még nem teljesen szívta el.
Az is pozitívum, nem? Mármint felismer, így, azt hiszem, büszke lehetek rá, ez eggyel jobb, mint a múltkori kislány, aki harmadszorra is bemutatkozott nekem, míg Hegénél teljesen kiakadt, hogy ő is ott volt eddig. És valljuk be, én elmegyek egynek, de azért Hege olyan, aki megmarad az emberek tudatában. Szóval én ezt azért magamban egy jó pontnak írom fel, bár sajnos Koppány barátunk valahonnan mínusz kétszázról indult, pedig nem vagyok elítélő, csak szeretem, ha legalább a tisztelet illúzióját megadják. Komolyan, mindenki képes, akkor ő miért nem? Ráadásul még ez a szörnyű ízlésficam, hogy legalább a minőségre ráment volna, ha már ilyen szerekkel tompítja agyi kapacitását.
- Talán azt hiszik, hogy nem szeretjük a kihívást. Lehet, hogy fásultnak nézünk ki?
Végignézek rajta, és nem, egyáltalán nem az, aztán végig magamon, és még mindig az van bennem, hogy egyáltalán nem. Jól nézünk ki. Na, az ilyen gondolataim miatt néztek már akkor is melegnek, aztán néznek most is, ahogy kiveszem a szavaikból. Angliában éltem és szeretem a mellényeket meg az ápolt megjelenést, most komolyan de tényleg komolyan? Szemöldököm egy kicsit feljebb szökken, mert tudom, hogy csak provokál, és nyilván azt kéne válaszolnom, hogy a nőket szeretem, de nem, egy ilyen vitába nem szabad beleállnom, helyette szusszanva pillantok a másikra.
- Damyan?
Mert tudom, ismerem, tudom, hogy ő majd tudja a tökéletes választ, ami mondjuk valószínűleg kellőképpen kellemetlen lesz nekem, de ő majd nagyon jót fog szórakozni rajta. Helyette a tekintetem a lányra téved, és azon gondolkozom, hogy ha már most ennyi a maximum, amit elvár az élettől, akkor elég ingerszegény lehet szerencsétlenem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=824493#post824493][b]Farkasházy Rudolf - 2021.01.13. 19:58[/b][/url]

Nem nagyon kell mondanom semmit, mert az arcom úgyis beszél helyettem, és valljuk be, azok a körök, amelyekben én mozgok, többnyire igen messze vannak ettől. Kár, mert a legtöbb diákom értelmes, józan, annak ellenére, hogy Eridonos vehemenciával van megáldva, és úgy vélem a nyugodt hétköznapoknak, ahol a legvészesebb eset Dia túlzó rajongása volt, végleg vége.
- Milyen kár.
Se, mert valljuk be, mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, és bár mi régóta ismerjük egymást, mégsem kívánok egy lenni azok közül, akiket Volkov meg tudott nyerni magának, mert nekem bőven elég Martha, és mindaz, ami vele jár. Amíg azon a történeten nem tudok túllendülni, amíg ébren fekszem, ábrándozom, addig fel sem merül bennem az opció, hogy más. Kérdés, hogy mi van akkor, ha én sosem tudom kivonni magam a vörös nőszemély jelentette bűvkörből. Nos, akkor Teodor feladata lesz egyedül a családi név továbbvitele. Ő egy válással, én egy felbontott eljegyzéssel, igen rosszul állunk. Nagy valószínűség szerint amúgy Damyan csinálja jól, de morálisan nekem nem összeegyeztethető, főleg, mivel nem próbáltam még. Azonban, amikor a mellettem álló fűzfa és nimfa lesz egyszerre, nem tudom leplezni a mosolyom.
- Gratulálok Volki, úgy néz ki, minden nap egy újabb elismerés. Életrajzba való.
Vidáman paskolom meg a vállát, mert valljuk meg, egy legendás kviddicseshez éppen ez illik, hogy nimfai minősítésbe jelenjen meg. A mosolyom kiszélesedik, amikor arról kezdenek el magyarázni, hogy nem tudja, hogy mi a minőség. Éppen neki, zseniális. Rendesen zseniális.
- Nem hiszem, hogy a minőség olyan nagyon mérvadó lenne, maga a tett és a birtoklás ugyebár, már némi következményt így is von maga után.
Túl a büntetőmunkán, amire hevesen bólogatok, és felpillantva a banyára, akinek kaján vigyora csillan, egyetértően bólogatok.
- Azonban érdemes megjegyezni, hogy itt nem csak egy keretet kellene alaposan megtisztítani, hiszen, ha jól emlékszem, negyvenhét portré sorakozik ezen a folyosón, vétek lenne ha csak mert magasabbra rakták, a többiek nem osztoznának ebben a kiváltságban.
Felpillantva a magasabban elhelyezkedőkre, biztos kellemes izomlázat fog okozni az, mire végeznek. Milyen szomorú, ugyebár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=824516#post824516][b]Farkasházy Rudolf - 2021.01.14. 16:40[/b][/url]

Nyiss a világra! Az hiszem, ez volt az a bűvös mondat, aminek eredményeképpen ajkaimat összepasszírozva azt mondtam, legyen, tanítok a Bagolykőben. De, hogy miért is vállaltam el a házvezetőséget? Nos, ez örök rejtély marad számomra. Nem ok nélkül tanítottam az egyetemen csupán, ahogy annak is megvan az oka, hogy miért nem tanítottam soha az előkészítőben. Egyszerű: Egy bizonyos életkor alatt nehezen viselem el az embereket, kezdve a gyerekkori hisztériától, át a pubertás alatt végbemenő idiotizmuson, egészen a fiatal felnőttkor szabadságigényével. Akik az egyetem főzettani karát választják, kellő ésszel és hivatástudattal rendelkeznek, velük meg tudom értetni magam.
Az Eridon is valahogy így műküdik, én vagyok a rossz zsaru, habár mindenki Hegét gondolja annak, de aztán elvigyorodik, és máris rájönnek, hogy hozzá kell inkább törleszkedni. A némító bűbájért néma hálával pillantok Volkovra, ahogy azért is, hogy ő magyarázza el a miérteket, így nekem nem kell ilyet tennem. Lenyűgöző képességei vannak, és nála el is hiszem, hogy tényleg nyitott arra a világra, amire én képtelen vagyok. Gondolom, ha lenne saját gyerekem, vagy ha őt nézzük, fiatal szeretőim, akkor mindenképpen könnyebb lenne nekem is a dolgom, de jelenleg megegyezhetünk abban, hogy egyikkel sem rendelkezem, és nem is mostanában fog ez megváltozni.
- És a válasz a kérdésre, igen, meg vagytok büntetve.
Ha ez eddig nem lett volna világos. Rápilantok a saját "kölykömre", aki leginkább tátog, miközben nyilván minket, a rendszert, a világot, a mindent is szidja, de mivel némító bűbáj van rajta, így nem igazán értem, hogy mit szeretne, bár vannak elképzeléseim, hogy mégis milyen problémái lehetnek. Én is mindig elámulok a tizenévesek drámáján, meg azon, ami ebben az iskolában végig szokott söpörni.
- Igazán szomorú, hogy az Eridon és a Rellon nem olyanokkal bővült, akik méltók lennének rá.
Mert valljuk be, sem egyik, sem a másik nem vitt végbe olyat, amiért jó szájízzel kellene tekintenünk arra, hogy ők a mi házaink diákjai. Megvonom a vállamat, ahogy róluk átsiklik a tekintetem Volkovra.
- Szerintem itt végeztünk.
És ha egyetért velem, én a magam részéről indulnék is vissza, még mielőtt esetleg felmerül bennem, hogy akármelyik átkot is megszüntessem. Ők keresték a bajt, hát akkor lehet szépen némán ugrálva megkeresni az első embert, aki megszabadítja őket. Vagy, az első prefektust, aki újabb büntetőmunkát szab ki, tekintve, hogy az Eridon igen magasan van, Ricsi barátunknak kapkodnia kell magát, ha takarodó előtt oda akar érni. Ez az élet nevű játék igen kegyetlen tud lenni.