36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 13. 12:07 | Link

Időnként elgondolkozom hogy kerültem a Rellon házba. Vagy Rollen. Mindig összekeverem. Mindegy, sose tudtam rollerezni. De gyakran láttam Moszkva utcáin öltönyös fickókat repeszteni vele. Esztétikai trauma.
Nagy áldozatok árán, a már említett, ominózus tízforintost dobálgatva elcsalinkázok a folyosóig, közben sacc per kábé tizenháromszor megyek a rossz irányba, de ráérek, nem? Elképzelésem sincs, mi a szöszért diszkrétebb hely az elhagyatott erkélynél egy pletykás vén muff budoárja, de mindegy is, oda bízom. Csillogó szemekkel bámulom az egyik kiállított páncélt, akarva akaratlanul is elképzelem, ahogy meghódítom benne Narniát, csak az a fránya trutymófolt az egyik karján rondít bele tökéletes fantazmagóriámba. Megnyálazom a mutatóujjam, serényen suvickolni kezdem a vállvérten ékeskedő betolakodót, majd meglepetten konstatálom, hogy a páncélt fél centis por réteg gátolja a tündöklésben. Egyet se félj, majd én megmentelek!
Fél percbe se telik, és a fennkölt páncél koszburkán sután rajzolt Gucci biléták, szmájlik, szívecskék, meg egyéb genitáliák virítanak.
Így ni. Tökély.
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 13. 12:51 | Link

Viszonylag pontos - azaz csak negyven percet késik a megbeszélt találkozóról. A holdkórosok úgyis megvárják. Többnyire nem sietnek sehova.
- Csá, hogyishívnak - köszön udvariasan (sic!) már messziről, és odaslattyog a bizarr külsejű lány meg a páncélja mellé.
- Kidekorálod, mielőtt fölveszed? - kérdezi a mellvértet borító vaskos porrétegbe ágyazott szívecskét vizslatva. - Írd bele a nevemet, lécci'. Ricsi vagyok.
Ezzel letudta a hivatalos részt, úgyhogy jöhet a gyakorlatias. Míg a lány piszmog a háta mögött, és ízlés szerint további mintákkal ékesíti a lovagpáncélt, addig előhúz egy NERF vízipisztolyt a kapucnis pulcsija zsebéből. Élénk narancs-kék markolatú műanyag vacak, bosszantásra és exorcizmushoz pont ideális fegyver. (Minden másra tökéletesen használhatatlan.)
- Húzzál máshova kukkolni! - morran rá a kanapé fölötti portrén sasoló rusnya boszorkányra, és pofán küldi egy masszív vízsugárral, hozzácsapva egy random ördögűzés latin szövegét, szigorúan fonetikusan kiejtve.
Persze ez az egész csak arra jó, hogy a banya sziszegve arrébb slisszanjon két festménnyel. Felszívódni nyilván nem fog, legfeljebb amíg megszárad a kerete.
- Na - zuttyan le elégedetten Ricsi a kanapéra. Visszasüllyeszti a vízipisztolyt a zsebébe, és ugyanazzal a mozdulattal előhúz egy áttetsző műanyag tasakot, amit két ujja közé csippentve meglenget a levegőben a lány felé. - Ezt imádni fogod.
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 13. 13:05 | Link

Olyannyira elmerültem önnön képzőművészeti tehetségem fitogtatásában, hogy pikk-pakk elrepül az a negyven perc, és nem érzékelek belőle az égvilágon semmit.
- Csőzi. - dünnyögöm az orrom alatt, minden koncentrációmat felemészti az alkotás gyönyöre. Majd mikor az utolsó golyót is felrajzoltam az utolsó mindenki tudja mire, elhátrálok, és könnyekig hatódva csodálom legfrissebb műalkotásom.
- Oksa. - lezserül ráfirkantom még gyors, hogy kicsi Ricsimicsi, pont a fütykös fölé. Találó. Aztán mikor másfelé figyel, sebtében mellé kerül egy plusz jel, egy szívecske, meg egy stilizált...
- ...Nyuszi. - bököm oda, mihelyst felrajzoltam. Elvégre így hívnak. - Ez a nevem. - nem árt nyomatékosítani. Szórakozottan figyelem az eksönt, a bumburnyák banya vonyítva elodáz, én meg kárörvendően kacarászok.
- BOMBA! - rikoltok fel, és törökülésben becsapódok mellé a kanapéra. Izgatottan összedörzsölöm két tenyerem, mélyet szippantok a levegőbe, s kéjes nyögéssel konstatálom, hogy mocskosul be fogok állni.
- Megtekerem én, fél karral nehéz.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 13:36
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 13. 14:26 | Link

A kanapé fájdalmasan nyekken a becsapódó nyúlbomba súlya alatt, és Ricsi is huppan egyet ültében, nagyjából egy centire emelkedve, majd visszapottyanva az ülőkére.
- Nyugi, Nyuszi - mondja, aztán a lány kezébe ejti a tasakot. - Elsőosztályú, limitált széria. Ne sokat tegyél bele, mert két napig aludni fogsz.
A termesztőt Imperio alatt sem nevezné meg, de nincs is jelentősége. Látszik a Nyúlon, hogy neki aztán mindegy. A lényeg, hogy füstöljön.
- Nincs ám eltörve - pillant a karjára. - Csak megbotlottam az ö...
Lépcsőben?
Küszöbben?
Levitás kiscsaj széthagyott bőröndjében?
- Az ukrán maffiában - böki ki végül. Ez a magyarázat kiválóan indokol minden egyéb zúzódást is, melyek itt-ott kivillannak a talár alól a szabad bőrfelületeken meg az arcán.
A pulcsija zsebébe kotor, és előhúz egy felcímkézetlen tégelyt. Nézegeti kicsit, majd visszacsúsztatja, és keres egy másikat. Kajak ugyanolyan mint az előző, de mégis lehet különbség, mert ezúttal bólint, lepattintja a kupakot, és a befáslizott tenyerébe szór két ciánkék kapszulát.
- Neked mi a defekted? - kérdezi érdeklődve. - Nagyon nem úgy festesz, mint apa kicsi hercegnője.
Megemeli a kezét, mint aki tósztot mondott éppen, majd rutinosan bekapja a két tablettát.
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 13. 14:57 | Link

Így utólag talán ésszerűtlen volt meghitelezni neki a cuccot, és gyanakvásra is adhatott volna okot a késése, de annyi felelősségtudat sincs bennem mint egy befőtt koviubiban, szóval tök nyóc.
- Jaja, érzem, nem kell a marketing. - mohón kikapom a kezéből a zacsit, meg se várva míg a kezembe pottyan, és vadul szaglászni kezdem.
- Áh, még friss. - nyálkahártyámra tapad a kenderenyv megmásíthatatlan bukéja, ennyiből már azt is megmondom mikor szüretelték. Kicsit mintha kábszis lennék.
- Aha. - pillantok rá bambán, azóta nekiveselkedtem a tekerésnek: olcsó OCB papír, karácsonyi képeslapból farigcsált szűrő, és az ikonikus Hello Kitty grinder. - Velem jófejek voltak. Bátyám szerint suttyók. - felelem vállat rántva, elvégre mi sem természetesebb, mint bratyizni az ukrán maffiával.
- KÉSZ! - emelem a magasba az elkészült produktumot, olaszos csókkal koronázva. Kicsit csálé, de egészen precíz. Van benne cucc bőven. Honnan máshonnan kotornám elő a gyújtót, mint a melleim közül, ami - nyilvánvalóan - fuldoklik a rózsaszín glittertől, és egy fordított kereszt van rajta alkoholos filccel átszínezve. Érdekel is engem a templomi hókuszpókusz, csak a színe miatt vettem. Meggyújtom a cigi hosszú, eltekert végét - amit én diplomatikusan csak fitymácskának hívok - hagyom hogy leégjen, majd istenesen beleszippantok, fejemet hátradobom, és extatikus nyögéssel fújom ki a füstöt.
- Perfekt. A francért bogyózol te meg? - a bogyó szar. Többnyire. Nem is szoktam bogyózni. Nyúlbogyózni, legfeljebb. Vigyorogva átnyújtom neki a cigimet. - Bajtárs?

Defekt? Milyen defekt? Kérdőn összeráncolom tiritarka pici pöttyökkel díszített homlokom.
- Nincsen nekem defektem. - épp csak meggyőződésem, hogy túl tökéletes vagyok erre a planétára.

Tíz perc se telik bele, és agyamat behálózza a tompa bizsergés, a tér előttem pöppet irizál, még a nyelvem is összeakad néha.
- Hé, Ricsike... - nehezemre esik megszólalni a fojtott kacajtól - Tudod hova ül a tehén a buszon? - vigyorogva tolok még egy rövidke slukkot - Legelőre! - könnyezve felvonyítok, röhögve beletemetem az arcom fűtől bűzölgő tenyerembe, majd nemes egyszerűséggel eldőlök, egyenest a csávó ölébe. És hangosan nevetek.
Nyuszi off.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 15:08
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 13. 16:49 | Link

Igazából már félúton szólni akart, hogy az sok lesz, Nyuszi ne csináld! De a lány olyan lelkesen csavarta a cigikéjét, hogy Ricsi végül csak a mutatóujját emelte fel enyhén tátott szájjal, aztán visszaejtette a kezét az ölébe.
Az ukrán maffiához nyilván semmi köze nincs (még?), de azért bólogat, mint aki nagyon is megérti.
- Ja, nekem is van egy bátyám. Világi cimbarom.
Ennyit fűz hozzá, a többiről mélyen hallgat. Inkább a mágikus öngyújtóra fókuszál, ami a lány keblei között manifesztálódik egy rózsaszín csillámporos felhőpuff kíséretében. Neki is kéne egy ilyen metálszürkében. Még a fordított kereszt is jöhet. Ha létezik túlvilág, a Friccer tutira csípi a fajtájukat.
- Ez csak fájdalomcsillapító - vonja meg a vállát. - A természet néha figyelmeztet, hogy mit nem kéne tennem, én meg: "WiTnESs mE!"
Lendületesen végighúzza a begörbített mutatóujját a szája előtt kétszer, mintha festékszórót fogna. Iconic Mad Maxes referencia.
- Nem kérek, kösz - utasítja el a felajánlott spanglit. - A kettő együtt nem majális.
Miközben a lány lazul, ő kellemesen érzéketlenné válik. Nem nyomasztja gondolat vagy emlék, mert az agya kikapcsol, hogy megvédje. Pont erre való a ciánkék: leválasztja az embert a fájdalmas valóságról.
Tompa mosoly kúszik az arcára, mihelyst a csaj az ölébe dől.
- Mondtam, hogy jó cucc. Látod? És te még azt hitted, marketing.
Szórakozottan csavarja az ép keze ujjaira a Nyuszi egyik tincsét, mely a szőke egy meghatározhatatlan, de kimondottan természetellenes árnyalatában pompázik.
- Nyomi vagy - motyogja a tré tehenes vicc után, bár messze nem biztos benne, hogy a Nyúl hallja-e még. - Teccessz nekem. Asszem.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 13. 16:52
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 13. 17:07 | Link

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Hogy hogyan is került oda egy kanapé? Éppen a folyosóra? Nos az ilyen esetekről olykor a tanári karnak sincs sejtése, de hogy hogyan kerül oda két tanár, ráadásul éppen két házvezető? Erre igazán könnyű válaszolnom: Sosem vezet jó útra az, ha az ember gyereke piszkálni kezd egy portrét, főleg ezen a folyosón nem. A hír, miszerint két gyermek éppen igen illegálisan éli mindennapjait a folyosón, pillanatok alatt fut végig a megfelelő kereteken, hogy aztán eljusson a tanári szobába is, ahol két férfiember bőszen dolgozva - nem, nem kártyázva (de) - tölti az esti járőrözés előtti nyugodtnak hitt perceket.
- Én csak azt mondom, hogy Zina lassan kamaszkorba lép, szóval nyilvánvalóan hasznos lenne Odettnek elbeszélgetni vele, mint ezen a korszakon már átesett farkasnak. Nem kellene az, hogy drámai fordulatok legyenek itt a törékeny békében. A múltkor a miniszter állt felettem, miközben a bájitalokat főztem.
A mondat végén a hangom kissé lejjebb halkítom, miközben a pálcámat előhúzom, és bár én egy igazán zen fickónak tartom magam, vannak dolgok, amik ki tudnak hozni a sodromból. Ilyen az, ha valaki illegálisan fogyaszt bájitalt, vagy tudatmódosító szereket. Tök mindegy, hogy hány éves kölyökről is van szó.
- Locomotor Mortis!
Suttogom kétszer, nehogy még valamelyikőjüknek olyan nagyon eltávozni támadjon kedve, így legfeljebb csak elugrálhatnak, de mivel a hírek szerint van bennük anyag rendesen, ez a veszély nem különösebben fenyeget minket. Arcomon pofátlan vigyorral - senki se mondta, hogy mindig jó gyerek voltam - engedem előre Damyan-t és csak utána kerülöm meg én is a kanapét, hogy lássam, mivel is állunk szembe.
- Micsoda látvány, még most is csöpög a víz abból a szerencsétlen vászonból, kedves kolléga.
Bal kezem zsebre téve a jobbal az üres vászon felé mutatva ingatom meg a fejem, mintha ez lenne a legnagyobb baj, pedig valljuk be, vannak itt tabletták, szagok, melyek arra engednek következtetni, hogy bizony a kibontakozó szerelem hamarosan egészen biztosan könyvelhető büntetőmunka lesz. Jó, rendben, bevallom, titkon nagyon dörzsölöm a tenyerem, hogy büntessek, még ha a saját kölyköm is az.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 13. 17:11 | Link

Ha szólt volna is csinálnám, szóval olyan nagyon mindegy, hogy nagyon, Nyuszinak nincsen diriga. Mit mutogat ez meg.
- Bájos lehet. - nyugtázom, és előkerül a gyújtó. Halkan serceg, szikrát szór, majd lángra lobban. Mint az otthoni rezsó. Tudom, gyújtottam már cigit vele. Meg konyhát is.
- Blöh. Anélkül is benyel a szar, hogy elnyomnád. Onnantól csak nem veszed észre. Cheers! - ha nem kér, hát nem kér, én vígan elszipkázok rajta.
És bumm. Beüt az agyhalál, csuda jó móka a képszakadás, meg is ijedek, mikor kinyitom a szemem, és tök sötét minden. Meg fiú szagú. Furcsállóan forgatom a szemem, valami motyogást is hallok a fejem felett, sandán kitekintek oldalra, hát nem a csávó ölében vagyok?
Bánom is én. A hátamra fordulok, fejem a combjain, békaperspektívából mélázok csontos pofázmányán.
- Alulról egész szép vagy. - incselkedve a nyelvemre harapok, s játékosan kacarászva megpöckölöm nem létező tokáját. - Szoktál te jókedvű is lenni? - nem akaródzik felhagyni a pimasz pöckölgetéssel, közben rajta fekszem, mint egy lomha krumplis zsák. Asszem jól alakult ez a nap.
Ám még mielőtt ezt elkönyvelhetném, behatol a látóterembe egy pálca, meg két tantobá.
- Ajaj.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 17:14
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff


Farkaska | FloorKlór
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 478
Írta: 2021. január 13. 17:43 | Link

Farkasházy kolléga és a szabályszegők

Ha valamiről kiemelten hírhedt a Bagolykő Mágustanoda, az a kastély falain belül fénysebességgel száguldó pletykaáradat, hiszen itt egy csorba téglának is füle van. Egy másik ismertetőjegy lehet, hogy ingerszegénynek éppenséggel nem nevezhető a környezet, bármi megeshet, a huzamosabb ideje itt lakók már szemrebbenés nélkül lépnek túl a jelentéktelen abszurditásokon. Komolyabb baklövéseket még évek múltán is felemlegetnek, bár igazságtartalmuk jócskán megkérdőjelezhető, minél több kézen, (szájon, fülön), generáción megy keresztül az információ. Egy ilyen szaftos fogás pedig, miszerint két kicsike kábítószerek arzenálját teszteli épp a félreeső szakaszon, aminél feltűnőbb helyet tulajdonképp csak akkor választhattak volna, ha a nagyteremben csapják ki az étkezőasztalra a felhozatalt, egy csekkolást mindenképpen megér.
Oh, és persze a nívós oktatói gárda. Nem feledkezhetünk meg az iskolánk reputációját végtelen magaslatokba emelő tanárokról sem! Nehogy már csak kétes dolgokat emeljünk ki, hát a végén még az jönne le, pocsék BK-snak lenni.
 - Abszolút igazad van, beszélek ezzel kapcsolatban Odettel később. – Bólint rá rövidre zárva a témát, hiszen pillanatokon belül oda is érnek a tett színére, illetőleg tényleg a navinés Angyalka az expert a témában, és Zinával is közvetlenebb kapcsolatot ápol.  
Eszébe sem jut biztonsági lépéseket tennie, ahogy kollégájának – mégis meddig jutna két, náluk jócskán alulképzettebb varázslócsemete, ha menekülőre fognák?
Öltönynadrágja zsebébe mélyesztett kezekkel, kedélyes mosollyal lép a két nyakon csípett jómadár elé, és pár pillantásnyi méricskélést követően a levegőbe szimatol és tagadhatatlan szakértelemmel húzza fintorra ajkait. Gondterhelten sóhajt.
 - A mai fiatalok miért ilyen átgondolatlanul balgák, ha szabályszegésről van szó? – a kérdés természetesen költői csupán. A bolgár férfi szabadelvűsége senkinek sem ismeretlen, így feltételezhetően Rudolfot sem lepi meg a nyitány, a józsaru és rossz zsaru szerepkörök leosztása is teljesen egyértelmű. – Azt kérem szépen – lustán mutat a tekert cigarettára, és nyújtja érte a kezét.
Utoljára módosította:Damyan Volkov, 2021. január 13. 17:50
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 13. 17:50 | Link

Locomotor mortis - jó hecc, NYIHAHAH! Mintha nyargalni kezdenének full betépve meg leszedálva. Egyikük sem mozdul a kanapén, sőt különösebb erőfeszítéseket sem tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges következményeket.
Fact: itt van két felnőtt hímpéldány a bazi kihalt folyosón, mert a hisztis banya val'szeg leadta a drótot, hogy dobna rá valaki egy házat az Ózban! Pedig a vízipisztoly vitathatatlanul jó ötlet volt.
- Hé, helló Rudolf bá' - köszön vidáman, mikor felismeri a házvezető tanárát. - Hogy s mint?
Félelemérzet zéró.
Tekintélytisztelet zéró.
Érzelmi intelligencia... hát azért az van valamennyi, de legalábbis ott motoz benne a késztetés, hogy a körülmények ellenére tovább babrálja a Nyuszi tincseit. Főleg miután amaz kijelentette, hogy a Ricsi egészen szép alulról.
- Nem csináltunk ám semmit – mondja kajak ártatlanul, egy Broadway-színész gyakorlottságával. Ez a mondat többször hangzik el a szájából, mint az "igen" meg a "nem" együttvéve, úgyhogy vérlázítóan hitelesen cseng.
- Maguk egy pár? - kérdezi kíváncsian hol az egyik pasasra nézve, hol a másikra. Végtére is együtt jöttek a sötétben, és lengetik a pálcát. Lol. - Átadjuk a kanapét?
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 13. 18:10 | Link

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


- Legalább az agyát még nem teljesen szívta el.
Az is pozitívum, nem? Mármint felismer, így, azt hiszem, büszke lehetek rá, ez eggyel jobb, mint a múltkori kislány, aki harmadszorra is bemutatkozott nekem, míg Hegénél teljesen kiakadt, hogy ő is ott volt eddig. És valljuk be, én elmegyek egynek, de azért Hege olyan, aki megmarad az emberek tudatában. Szóval én ezt azért magamban egy jó pontnak írom fel, bár sajnos Koppány barátunk valahonnan mínusz kétszázról indult, pedig nem vagyok elítélő, csak szeretem, ha legalább a tisztelet illúzióját megadják. Komolyan, mindenki képes, akkor ő miért nem? Ráadásul még ez a szörnyű ízlésficam, hogy legalább a minőségre ráment volna, ha már ilyen szerekkel tompítja agyi kapacitását.
- Talán azt hiszik, hogy nem szeretjük a kihívást. Lehet, hogy fásultnak nézünk ki?
Végignézek rajta, és nem, egyáltalán nem az, aztán végig magamon, és még mindig az van bennem, hogy egyáltalán nem. Jól nézünk ki. Na, az ilyen gondolataim miatt néztek már akkor is melegnek, aztán néznek most is, ahogy kiveszem a szavaikból. Angliában éltem és szeretem a mellényeket meg az ápolt megjelenést, most komolyan de tényleg komolyan? Szemöldököm egy kicsit feljebb szökken, mert tudom, hogy csak provokál, és nyilván azt kéne válaszolnom, hogy a nőket szeretem, de nem, egy ilyen vitába nem szabad beleállnom, helyette szusszanva pillantok a másikra.
- Damyan?
Mert tudom, ismerem, tudom, hogy ő majd tudja a tökéletes választ, ami mondjuk valószínűleg kellőképpen kellemetlen lesz nekem, de ő majd nagyon jót fog szórakozni rajta. Helyette a tekintetem a lányra téved, és azon gondolkozom, hogy ha már most ennyi a maximum, amit elvár az élettől, akkor elég ingerszegény lehet szerencsétlenem.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 13. 18:25 | Link

Jah. Szóval a pirosak muftija latinul tüsszent, bár nem feltétlenül értem a miértjét; jelen pillanatban a dimenzióváltástól jobban parázom mint a mozgásképtelen végtagjaimtól.
De hogy ezek a tanárbácsik milyen szépek. Olyan... Tömörek. Markánsak. Nyami. Ám miután változtattam a mimikámon bamba lajhárról kevésbé bambára, majd révetegen körbenyaltam a fűtől kiszáradt ajkaim, lassan - nagyon lassan - zümmögni kezd a koponyámban a tény, hogy ezek ketten létező emberek, és nem csak éteri hallucinációk. S aztán... Nos, tulajdonképpen nem csinálok semmit. Tulajdonképpen mindegy. Minden mindegy. Porszemek vagyunk az univerzumban, egy merő abszurditás, létünk csupán múló szeszély az eternális KÁOSZBAN!!4!!négy
Ez a briliáns felismerés pedig olyannyira megcsap, hogy reflexből felegyenesedek, majdhogynem összekoccanva Ricsike állkapcsával, és már-már tapsot várnék, amikor tudatosul, hogy mindez csak a fejemben történt.
- Oh. - mérem végig a két tanárt, kissé szédelegve. Valami motoszkál, mintha beszélnének hozzám, Farkaska valami fáról magyaráz, amit olyan őszinte átéléssel ragadok meg, hogy az már-már filmbeillő. - Maga egy gyöööönyörű fa, tanár úr. Igen. Egy naaaagy... Ö, fűzfa! Az. Nagy lombkoronával, meg... Levéllel. Igen, sok levéllel. - a szemem valszeg ketté áll, és a mondatszerkesztés is okoz némi problémát, de az agyamon átfutó tévképzetekben rendkívül megnyerő vagyok. Hát nem nyilvánvaló, hogy a csodálatos bók hallatán megenyhül? - Sok boldogságot kívánok maguknak. - teszem hozzá elcsukló hangon, még egy üveg pezsgőt is képzelek a kezembe, és aléltan vigyorgok mellé. - Hupsz. - Ricsike vállának dőlök, másképp a padlón landoltam volna.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. január 13. 18:28
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff


Farkaska | FloorKlór
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 478
Írta: 2021. január 13. 18:39 | Link

Farkasházy kolléga és a szabályszegők

Nem ismeretlen számára a jelen szituáció, a Rellon ház fejeként tapasztalhatott már cifrábbat is; ha a sorra elhangzó mondatok és/vagy a vele szemben tanúsított tiszteletlenség után csak pár ezüstérme landolna minden alkalommal erszényében, egész szép kis backup vagyont tudna felhalmozni. Szórakozott mosolya egy pillanatra sem rezdül, a fiú kérdésére jókedvű, kurta nevetést hallat és leplezetlenül emeli tekintetét Rudolfra, hogy lecsekkolja tetőtől talpig. Kacsint.
 - Oh, Farkasházy házvezető kolléga úr nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy élettársának tudhassa szerény jómagamat – sajnos. Még? Nem rak túlzó nyomatékot a tisztjüket fémjelző szavakra, de leheletnyit hangsúlyozza. Igazából amikor csak teheti, prefektusaira bízza azt a felemelő feladatot, hogy elkószált és rosszban sántikáló diáktársaik után kajtassanak, de két újonc, pont a Banya orra előtt? Ígéretesnek indult, egyelőre kellőképp jól is szórakozik. – Igazán mutatós kis semmi ez, amit még véletlenül sem csináltatok – bólogat, és mikor egyik gyerek sem kapkod azért, hogy átadják a kért cigit, pálcáját segítségül hívva megszerzi. Közelebbről is megszagolja, hogy még markánsabb grimaszba torzuljon arca, még egy halk, undorodó hangeffekttel is megerősíti nemtetszését. Legalább fogyasztanának valami minőségi cuccot!
 - Büntetőmunkát javaslok – kezd bele, továbbra is némiképp a fiatalok feje fölött átbeszélve a tanerőnek címezve. – Nem hinném, hogy pár kósza pont elvesztése kellő hatást érne el. Mondjuk fényesre sikálhatnátok a Banya portréját a következő… - töprengve felnéz a festményre, mintha nem tudná már jó előre, mennyire lője be. – Két hétben. Mágia nélkül. – Vázolja elképzelései alapjait, persze még jócskán tudná tovább csűrni, hagy teret az eridonos kollégának, hátha túlszárnyalja a kreativitását. Amúgy meg láthatóan világukat nem tudják épp a kölykök, minek túráztassa túl magát?
Utoljára módosította:Damyan Volkov, 2021. január 13. 18:40
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 13. 18:53 | Link

A házvezető tanára szinte pöfögi a frusztrációt és az önbizalomhiányt, amitől egy komikusan fontoskodó - és pedagógusnak teljesen alkalmatlan - bazári majom érzetét kelti benne, de erről natürlich mélységesen hallgat.
- HORKH!
Mindössze ennyi bukik ki a száján, aztán inkább befogja. Ha nem csapják ki még ma, akkor le kell húzniuk együtt pár évet, azt' mindenkinek jobb a békesség.
A Nyuszi megvilágosodásának és hirtelen felülésének folyományaként reflexből hátrahőköl, mert ha nem, abból Big Bang lesz, és a párhuzamos univerzumban keletkező nem-szénalapú létformák gondolata némileg aggasztja a Ricsit.
- Egy csinatos nim-FA! - teszi hozzá a rendkívül éles meglátását a Nyúl transzcendentális monológjához. - Egyébként manapság tökre elfogadott homárnak lenni, ne tessenek aggódni.
Megpaskolja a lány arcát oldalról, és rezignált pislogással nézegeti a cigilebegtetős bűbájt. Mekkora fancy szarság, nem lett volna elég kivenni a kezéből?
- Orvosi mariska, csaxólok - mondja. - Nem kell lesajnálni azért, mert nem tetszik felismerni a minőséget.
Nemröhög.
- Ezen mit kell sikálni? - bök felfelé hüvelykujjal a csöpögő keretre. - Hát olyan szép meg tiszta ez már, hogy a tanár úr láthatja benne a tükörképét.
NEMRÖHÖG!
- Igen, szóval komolyan, lesikáljuk ám, de még hogy! - bólogat maflán vigyorogva. - Két hétig sikáljuk, azt' megtanuljuk a leckét, hogy ne üljünk le ide a kanapéra, hanem máshova üljünk. Világos!
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 13. 18:57
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 13. 19:58 | Link

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Nem nagyon kell mondanom semmit, mert az arcom úgyis beszél helyettem, és valljuk be, azok a körök, amelyekben én mozgok, többnyire igen messze vannak ettől. Kár, mert a legtöbb diákom értelmes, józan, annak ellenére, hogy Eridonos vehemenciával van megáldva, és úgy vélem a nyugodt hétköznapoknak, ahol a legvészesebb eset Dia túlzó rajongása volt, végleg vége.
- Milyen kár.
Se, mert valljuk be, mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, és bár mi régóta ismerjük egymást, mégsem kívánok egy lenni azok közül, akiket Volkov meg tudott nyerni magának, mert nekem bőven elég Martha, és mindaz, ami vele jár. Amíg azon a történeten nem tudok túllendülni, amíg ébren fekszem, ábrándozom, addig fel sem merül bennem az opció, hogy más. Kérdés, hogy mi van akkor, ha én sosem tudom kivonni magam a vörös nőszemély jelentette bűvkörből. Nos, akkor Teodor feladata lesz egyedül a családi név továbbvitele. Ő egy válással, én egy felbontott eljegyzéssel, igen rosszul állunk. Nagy valószínűség szerint amúgy Damyan csinálja jól, de morálisan nekem nem összeegyeztethető, főleg, mivel nem próbáltam még. Azonban, amikor a mellettem álló fűzfa és nimfa lesz egyszerre, nem tudom leplezni a mosolyom.
- Gratulálok Volki, úgy néz ki, minden nap egy újabb elismerés. Életrajzba való.
Vidáman paskolom meg a vállát, mert valljuk meg, egy legendás kviddicseshez éppen ez illik, hogy nimfai minősítésbe jelenjen meg. A mosolyom kiszélesedik, amikor arról kezdenek el magyarázni, hogy nem tudja, hogy mi a minőség. Éppen neki, zseniális. Rendesen zseniális.
- Nem hiszem, hogy a minőség olyan nagyon mérvadó lenne, maga a tett és a birtoklás ugyebár, már némi következményt így is von maga után.
Túl a büntetőmunkán, amire hevesen bólogatok, és felpillantva a banyára, akinek kaján vigyora csillan, egyetértően bólogatok.
- Azonban érdemes megjegyezni, hogy itt nem csak egy keretet kellene alaposan megtisztítani, hiszen, ha jól emlékszem, negyvenhét portré sorakozik ezen a folyosón, vétek lenne ha csak mert magasabbra rakták, a többiek nem osztoznának ebben a kiváltságban.
Felpillantva a magasabban elhelyezkedőkre, biztos kellemes izomlázat fog okozni az, mire végeznek. Milyen szomorú, ugyebár.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 13. 20:19 | Link

Egy kicsit elszontyolodok. Be kell valljam. Oroszföldön elkeserítően ritkák az édibédi meleg párok, pedig én oooolyan szívesen nézegetném őket.
- Aaaaz, nimfa. Höhö. - bódultan nevetgélek, mint akinek semmi gondja az életben. Ez minőség drágám, színtiszta minőség. Nincs ezeknek ízlése. Féloldalasan elfordítom a fejem a büntimeló hallatán, értetlenül pislogok, majd Ricsike képébe tolom a sajátomat, épp csak nem ér össze az orrunk. Kigúvadt, kíváncsi szemekkel bámulok rá.
- Te, ezek tudják hogyha valamit egyszer lepucolsz, az két hétig úgy marad? - kérdezem hitetlenkedve, mintha itt sem lenne a két másik. Hagyom a hímeket lejátszani a rituális köreiket, miszerint ki tud nagyobb dákóval offolni, én csupán csendben összekucorodok a kanapén, és gyermeki lelkesedéssel malmozok. Nahát, olyan mintha tizenkét ujjam lenne... Bele is szívnék a cigikém elhaló csonkjába, de szomorúan kell konstatálnom, hogy eltűnt. Nyilván fogalmam sincs hova, holott három másodperce lebegtette arrébb a jóképű tanárbácsi, de ki emlékszik már arra?
- Akkor most meg vagyunk büntetve? - kihúzom magam, elvégre meggyőződésem, hogy valami nagy dologra jöttem rá. Érdekes, mintha rémlene valami arról, hogy ebben a pillanatban is épp valamelyik szobában kellene körmölnöm hogy jó kislány leszek. Elfelejtettem volna?
- Kösz a kalandot. - hirtelen ötlettől vezérelve keblemre ölelem a Ricsikét, jó pajtik leszünk mi, tudom én.
Hozzászólásai ebben a témában
Damyan Volkov
Házvezető Rellon, Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff


Farkaska | FloorKlór
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 478
Írta: 2021. január 13. 22:05 | Link

Farkasházy kolléga és a szabályszegők

Már-már lenyűgözve figyeli a kibontakozó jelenetet, Rudolf sajnálkozására pedig vet a férfi felé egy vigyort – ó, ha tudná, miről maradt le! Szokás dobálózni azzal, hogy soha ne mondd, hogy soha, és ha fiatalabb kollégája egy nap mégis meggondolná magát, tárt karokkal fogadná kicsiny… khm, háztartása újabb tagját. De abból a korból már jócskán kiöregedett, hogy győzködni próbáljon bárkit bármiről.
És igaz ez a fiatalokra is.
 - Feltétlenül kiegészítem, meglehetősen találó! – És tényleg, már attól eltekintve, hogy néminemű zavar van a fogalom terén, ugyanakkor manapság már egyre lazább a gender téma, és a bolgártól távol álljon, hogy magára vegye, ha szépséges női teremtményekhez hasonlítják. Bár ha a mitológiai vonalon maradunk, talán inkább a szatír szerepe illene rá tökéletesen, véletlenül sem száll vitába.
A minőség kérdésköréhez nem fűz semmit, számára bőven elég a tudat, hogy van némi múltja és tapasztalata a legkülönfélébb tudatmódosító szerekkel. Ízlések és pofonok.
 - Bízom benne, hogy az irónia érzékelését csak a fogyasztott szerek tompítják – ártatlan megjegyzés a két ifjonc értetlenkedésére a tisztogatás kapcsán. Persze lehetséges, hogy kizárólag számára szórakoztató részlet, hogy a rongáláshoz hasonlatos feladatot osszon ki, őszintén, a legkevésbé sem érdekli. Felőle a két hetet is végigkacarászhatják ezen szorgoskodás közben. – Tegyük tisztába a dolgokat – saját rendkívüli humorérzékén ezúttal fel is kuncog, aztán egy-egy némítóbűbájt szórva a huligánjaikra hívja fel magára a figyelmet; beszélhetnek, csak hallani nem fogja senki. Bizony, itt az idő elhordani a csúnya-rossz tanerőket a búsba! – Elég súlyos kihágáson értünk titeket, és tulajdonképp nektek áll feljebb. Kicsit készségesebb hozzáállás esetén az sem kizárt, hogy beültem volna mellétek egy slukkra és adok egy rapid ismertetőt a hogyan kerüld el a vezetőséget kisokosból. Eszem ágában sincs illemtan órát tartani vagy lobbizni az alapvető tiszteletért; nem érdekel mit gondoltok rólam. Azonban ez egy iskola, az anarchia elkerülése érdekében meg akad néhány szabály, amik megértéséhez és ügyes kijátszásához nem szükségeltetik kétezer IQ. – Full chillben magyaráz, egy kicsit talán még lassabban is, mint indokolt lenne, de hát be van tépve mindkét gyerek, na! Bár lehet, egyszerűbb fogalmazásmódot igényelne a helyzet. Már mindegy. – Fogkefékkel fogtok sikálni, és ha bármelyik portré által panasz érkezik rátok, átmehetünk a trófeaterembe, Várffy-Zoller igazgatóhelyettes úr bizonyára örömmel venné, ha a neve minden díján kifogástalanul csillogna. – Ismét int pálcájával, ezzel a pár pillanatig tartó biztosítéka, hogy mondandóját közbevágás és heherészés nélkül befejezhesse, leszáll a delikvensekről, folytatódhat a bomlás. Számol azzal, hogy talán át se ért az üzenet, de hát most... ez van.
Utoljára módosította:Damyan Volkov, 2021. január 13. 22:18
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
INAKTÍV


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 79
Írta: 2021. január 13. 22:57 | Link

Az a baj, ugye - bár ezt Volkov már kapiskálja -, hogy Ricsi teljesen és tökéletesen telibe rakja a tanári tekintélyt, meg úgy nagyjából minden tekintélyt a világon. Mégis hogyan vegyen komolyan egy nevelőt, aki kapkodva mentegetőzni kezd, ha egy tizennégy éves lebuzizza?
- Aha-tökjó - bólogat, mint a rugós kiskutya egy Wartburg hátuljában.
Ezt a gyepminőségi cuccot végleg el kéne engedni, bácsik, mert ha bárkit érdekelne (de nem érdekel), hogy honnan van (de az nem számít), akkor elképzelhető (ne képzelegj!), hogy olyasmit találnának nála (de nem találnak), ami tényleg megüti a kifogástalan színvonalat. Elvégre Ricsi perfekcionista a maga módján.
- Most így... ez cink? - kérdezi a fejét bizonytalanul félrebillentve, miközben végigpillant a sötét folyosó portréin. A két pasas érzékelhetően rápörgött, hogy valami frappáns büntetőfeladattal álljanak elő, aztán ez mi a rák?
- Nincs itt egy Tiltott Rengeteg, ahol unikornisra kell vadászni?
Valamit kever gondolatban, oda se neki. Nyilvánvalóan semmit nem fog tanulni ebből a büntetőfeladatból sem fogkefével, sem nélküle, legfeljebb végiglocsolja az összes freskót, a falakat, a padlót és a házvezetője idegeit nátronlúggal.
- Ennek az anekdota-gyanús történetnek egyértelműen a tipik magyar tanári mentalitás a katarzisa - mosolyodik el már-már elnézően, ami az ő esetében jóformán karakteridegen arckifejezésnek számít. - Maguknak pedagekkóknak sosem az a kérdés, hogy a diákok miért mutatnak szélsőséges viselkedési mintákat, hanem hogy hogyan büntessék meg őket érte. Talán nem kellett volna megbukni serdülő pszichóból az egyetemen, WEHEJJE!
Újabb Lakatos Koelhói bölcsesség, köszönjük-viszlát. Szíve szerint huhogva rágyújtana, kis híján meg is teszi, de a Nyuszi épp akkor dönt úgy, hogy a keblére öleli őt.
- Whoa! - nyögi az állát a lány nyakhajlatához támasztva gyengéden. Már az imént is majdnem beleakadt a gondolatba, mikor a Nyúl az orrát dugta az övéhez, de most végleg elveszíti a fonalat. Hát akkor meg nem mindegy, hogy min vetyegnek a langyik? Ez így olyan...

jó.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 14. 21:52
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 602
Írta: 2021. január 14. 16:40 | Link

Az ejtőző fiatalok és kedves házvezető társam


Nyiss a világra! Az hiszem, ez volt az a bűvös mondat, aminek eredményeképpen ajkaimat összepasszírozva azt mondtam, legyen, tanítok a Bagolykőben. De, hogy miért is vállaltam el a házvezetőséget? Nos, ez örök rejtély marad számomra. Nem ok nélkül tanítottam az egyetemen csupán, ahogy annak is megvan az oka, hogy miért nem tanítottam soha az előkészítőben. Egyszerű: Egy bizonyos életkor alatt nehezen viselem el az embereket, kezdve a gyerekkori hisztériától, át a pubertás alatt végbemenő idiotizmuson, egészen a fiatal felnőttkor szabadságigényével. Akik az egyetem főzettani karát választják, kellő ésszel és hivatástudattal rendelkeznek, velük meg tudom értetni magam.
Az Eridon is valahogy így műküdik, én vagyok a rossz zsaru, habár mindenki Hegét gondolja annak, de aztán elvigyorodik, és máris rájönnek, hogy hozzá kell inkább törleszkedni. A némító bűbájért néma hálával pillantok Volkovra, ahogy azért is, hogy ő magyarázza el a miérteket, így nekem nem kell ilyet tennem. Lenyűgöző képességei vannak, és nála el is hiszem, hogy tényleg nyitott arra a világra, amire én képtelen vagyok. Gondolom, ha lenne saját gyerekem, vagy ha őt nézzük, fiatal szeretőim, akkor mindenképpen könnyebb lenne nekem is a dolgom, de jelenleg megegyezhetünk abban, hogy egyikkel sem rendelkezem, és nem is mostanában fog ez megváltozni.
- És a válasz a kérdésre, igen, meg vagytok büntetve.
Ha ez eddig nem lett volna világos. Rápilantok a saját "kölykömre", aki leginkább tátog, miközben nyilván minket, a rendszert, a világot, a mindent is szidja, de mivel némító bűbáj van rajta, így nem igazán értem, hogy mit szeretne, bár vannak elképzeléseim, hogy mégis milyen problémái lehetnek. Én is mindig elámulok a tizenévesek drámáján, meg azon, ami ebben az iskolában végig szokott söpörni.
- Igazán szomorú, hogy az Eridon és a Rellon nem olyanokkal bővült, akik méltók lennének rá.
Mert valljuk be, sem egyik, sem a másik nem vitt végbe olyat, amiért jó szájízzel kellene tekintenünk arra, hogy ők a mi házaink diákjai. Megvonom a vállamat, ahogy róluk átsiklik a tekintetem Volkovra.
- Szerintem itt végeztünk.
És ha egyetért velem, én a magam részéről indulnék is vissza, még mielőtt esetleg felmerül bennem, hogy akármelyik átkot is megszüntessem. Ők keresték a bajt, hát akkor lehet szépen némán ugrálva megkeresni az első embert, aki megszabadítja őket. Vagy, az első prefektust, aki újabb büntetőmunkát szab ki, tekintve, hogy az Eridon igen magasan van, Ricsi barátunknak kapkodnia kell magát, ha takarodó előtt oda akar érni. Ez az élet nevű játék igen kegyetlen tud lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 14. 20:27 | Link

A magam módján kedvelem Volkovot. Mint világát vesztett csitri a családfő felé, plátói rajongás övezi, mindez csupán azért, mert szép. Nekem ennyi elég.
Hogy mennyi jut el az agyamig a hallottakból, az nézőpont kérdése, serényen konvergál a semennyihez, de nem is azért füvezek, mert tudomást akarnék venni a valóságról. Duh! Biztos közbevágok ezt-azt, bódultan dőlöngélve a garnitúrán, no nem mintha számítana, le lettem némítva, mint a pornhub takarodó után.
Lassan, nagyon lassan, Farkaska nyomatékosításának hála sikerül elkönyvelnem, hogy meglettünk büntetve, de most azt felejtettem el, hogy miért. Hát ez van. Még azt is sikerül megemésztenem, amit Ricsike papol a magyar tanárokról, hevesen bólogatok mellé, zsigeri egyetértést vált ki belőlem, noha nincs az a pénz, hogy tényleg kirúgassam magam. Még mindig jobb mint odahaza. Hogy ki méltó és mire az életben, azt nem tudom, és komplette hiányzik belőlem az istenkomplexus, amivel determinálhatnám, a tanár úr meg majd reklamál Sámánbotnál. Észre se veszem, de a levegőben egymás mellett van a két kezem, és erőteljes fókusz közepette rakosgatom egyiket a másikra, próbálván Nyuszi-szinten értelmezni a hierarchia fogalmát.
Azután sem szólok semmit, hogy fel lettünk hangosítva, majd mikor egy ocsmány nagy hasra esés keretein belül konstatálom, hogy a lábaim nem mozognak, szomorúan visszakínlódom magam a kanapéra, visszahajtom a fejem Ricsike ölébe, és becsukom a szemem.
- Jóccak babushka.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet