Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=471788#post471788][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.07. 01:41[/b][/url]

Cory

Utálja a tavaszt.
Jogos lenne a kérdés, mit nem utál rellonosunk, erre lehetne mondani a magányt, a lépcsőről leesős pillanatokat, és az az őszt. Egy hónappal ezelőtt talán még Zephyrinet is ide sorolta volna, de a február tizenharmadikai legdurvább, és egyben utolsó veszekedésük után nem Párizs, nem a napfény illatú bőrének emléke jutott eszébe, hanem az, hogy... Mindegy.
Míg gondolataival viaskodott, Jeremy vonásai sziklaszilárdak maradtak. Az igazán szemfülesek láthatták, hogy állkapcsa megfeszül, de csak ennyit engedett meg.
Egyik karja oldaltáskája pántján nyugszik, melyben kettő füzetet és pár könyvet tartott, másik teste mellett lógott. Nyugodt, kimért léptekkel tört utat magának a diákokkal, kiabálással és vadul cikázó papírrepülőkkel teli folyosón. Az egyik mágikus papírdarab túl közel ért hozzá, így terelő reflexeinek köszönhetően elkapta, félkézzel összegyűrte, majd a falhoz dobta.
- Gátolja a közlekedést, nem szabad. - mondta unott, érzéketlen hanggal egy navinés gólyának. Valami rángásszerű mosolyt csikart ki magából, amikor a fiú majdnem elsírta magát, majd folytatta útját.
A Zsivaj fokozatosan elhalt, ő pedig lehajolt egy gyűrött bájitaltan puskáért, hogy szemügyre vehesse. Ujjaival kisimította a vonalazott pergamenről letépett sarkot. Egy vöröses folt elmaszatolta a felét, de halovány, elégedett mosoly ült ki arcára, mikor felismerte a receptet.
Ennél sokkal elegánsabb, kreatívabb módja is van a csalásnak, ő már csak tudja. Keze ökölbe szorul, a sárgás-vöröses lap ropogott egy kicsit, szálai megtörtek, majd egy íves dobás után a kukában landolt.
Lucával is leveleztek, nem is akárhogy!
Luca. Nem tudta hová tenni, mit gondol, és mit érez a lányról. Meggyőződése volt, hogy az érzelmi manipulálással kavarta meg így, hogy ilyen őrült ötletei támadjanak. Megfenyegetni egy levitást, hogy elvarázsolt origamikkal üzenhessen? Na, ez stílus.
Észre sem vette, de társasága volt, kettő.. Az egyik négy lábú volt, minden gond okozója. Legalább is ekkor ezt gondolta.
A csörrenésre kapta fel a fejét, de már késő volt. Az állványról rádőlő páncél pár centivel lehetett magasabb nála, elvesztette egyensúlyát, majd elterült. A nyaka mellett hangosan koppant sisakjának hegyes része.
Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, majd felkészült, hogy leszidja az okozóját, mikor a képébe ugrott egy huskykölyök.
Próbált védekezni, de nem ment. Megvárta, amíg a gazdi levette róla, mert ha egyszer ő hozzányúl, a folyosó másik végén végzi szegény állat.
A segítő (ártó?) kezek felé fordult, majd meglátta a lányt.
Barna szem, barna haj, olyan ártatlan tekintet, amilyet nem mindig lát az ember. Egy pillanatra haragudni sem tudott, csak vigyorgott, ahogyan a lány egyik kezében a páncél karját fogja, a másikkal pedig kutyáját próbálta visszafogni az újabb ugrándozásokról Jeremyn.
Majd visszatért az eredeti személyisége.
- Gratulálok. - kissé gúnyosan, akaratlanul, de igen erős brit akcentussal intézte a mondatot huligán felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=471790#post471790][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.07. 01:47[/b][/url]

- Ace… - Jeremy hátába belenyilallt a fájdalom, így miután oldalra lökte magáról A súlyos páncélt, csak félig felkönyökölt, és úgy maradt. Nem akarta bevallani a lánynak, ő bizony itt ragadt.
Hogy nézne ki, hogy egy kis pöttöm lány húzza fel őt? Na, azt nem.
Rettentően jól szórakozott a lányon, ahogy szégyenlősen elkapta a tekintetét előle. Pedig Jeremy imádta, amikor valaki a szemeit bámulja, szinte le lehet olvasni „Milyen kék szeme!” Legalább is ő mindig ezt értelmezte belőle. A kis véreb gazdija olyan lány hatását keltette, aki álomvilágban élt, a szülei kinéztek már neki párt, és mindig eltávolították a közeléből a bajos fiúkat.
A bajos fiúk kategóriába Jeremy is sokszor beletartozott, legalább is a Roxforban annak tartották. Emlékezett még, amikor a Hugrabug házvezetője megkereste, és alaposan leszidta, hogy mennyire megsiratta az egyik diáklányát. Az nem az ő hibája volt, a csaj nem volt elég érdekes.
Szándékosan bámulta a lányt, amolyan csibészes mosollyal, amit olyan gyakran használt anno. Kedvenc szórakozása volt, hogy mennyi idő alatt pirul el a lány, miután észreveszi, hogy őt nézi.
Elvette a kutyát Jeremyről, majd angolul szólalt meg. Nagyon ismerős volt, de Jeremynek mindig is problémája volt a nevekkel
- Nem gond… Ami azt illeti, - nem igazán akarta a lány szemébe mondani, hogy egy rendkívül érzékeny ponton találta el a páncél térdrésze, és legszívesebben csak összegörnyedne, és hintázna, amíg el nem múlik a fájdalom – nem, nem igazán fáj.
Kicsikart magából egy, Jer-féle fogvillantós mosolyt és sikerült lepleznie a hangján, hogy hangja meglehetősen vékonyabb akart lenni. Mindezt angolul mondta, hogy a lány megértse. Akkor látta a felismerés szikráját, azokban az őzike szemekben. Kissé meglepődött, amikor meghallotta a vezetéknevét és a posztját, mivel ez két dolgot jelenthetett. Az egyik ház kémkedik utána, vagy egy Roxfortossal van dolga. Az utóbbira szavazott, és elkezdett kutatni az emlékeiben egy fiatalabb lány után, aki nem mardekáros, és valamiért ismerte.
Szeme elkerekedett, kissé pimasz, szemrehányó pillantást vetett a lánya.
- A navinés, aki felpofozott a meccs után, mi? – épp indult volna a tusolóba, amikor a lány ráállt a gyakorlólabdákat tartó dobozra, és amilyen gyorsan csak tudott, véghez vitte amit akart. – Cor… Cory… Cornelia? Hajtó. – nevet a lányra, majd bal kezével végigsimítja arcát, szinte megfájdult az emléktől a nyoma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=471794#post471794][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.07. 01:57[/b][/url]

- Nem. – kicsit meghökkent Cornelia felháborodott kérdésén, nem gondolta volna, hogy ennyire védi a kiskutyája lelki világát. A fiú szemében plusz pont volt a fajta választása, a huskykat még ő is elfogadhatónak találta. – Egész jó kis név. - Óvatosan, bal kezét Ace felé tolta a hűvös kőpadlón. Megállította a kis krapek orra előtt, hogy megszagolhassa. Pár centi választotta el a lány kezétől, és fel sem kellett néznie, hogy lássa, teljesen elvörösödik Cory. Hiába, mindent valamilyen okból tett, érdekelte is, hogy a kutya mit gondol róla. Közben Ace elkezdte nyalogatni az ujjait, amit pár másodpercig mosolyogva figyelt, majd végigsimított kobakján, és visszahúzta teljes karját.
- Jó lenne, ha nem tennéd, ez itt nem divat. – a lehető legönfeledtebb nevetést préselte ki magából. Ő igazán mindent megtett, csak hogy magát szórakoztassa Cory reakcióinak láttán.
Lazára vette a formát, kezeit tarkóján átkulcsolta, és úgy bámulta a plafont. A tavaszi időjárásnak köszönhetően sárgás napfény szűrődött be a festett üvegablakokon. Behunyta szemét, mélyeket lélegzett. Csak néha nyitotta fel egyik szemét, hogy kikukucskáljon. Jól sejtette, a lány többször is ránéz. „Ugyan már, ki állna ellen Jeremynek?” Gondolta. Egy egoista szabványmosoly ült ki arcára.
- Tudom, csak szoknod kell a házak nevét. – meglehetősen különös hangzása volt a házaknak, ezt ő is így gondolja, de igen komoly problémái voltak, amikor nem jutott eszébe, melyik ház a legjobb, mikor egy csapat kiabáló csörtető rellonos megállította az aznapi kviddicsgyőzelem után.
Teljes siker, hölgyekurak, paradicsomvörös lett a lányka, és már nem tudja másra fogni, ez biztos. Jeremy a mellette elterült fekete fehér szőrcsomót felemelte, és a mellkasára rakta. Figyelte, ahogy szuszog, kíváncsi szemei csillognak. Persze ő ebből csak annyit fogott fel, hogy a Coryhoz vezető ajtó kulcsa ez a kis dög.
A vigyor grimaszba rándult, amikor az alapból is sérült térdét megüti Cornelia.
- Ugh…. Nem, visszavonultam, csak hébe-hóba töröm össze az embereket, csak kihasználom őket, tudod, mint az az osztálytársad. Hogy hívták? Rebecca? – biztos volt benne, hogy valami r betűvel, de hogy mi volt, azt nem tudta. – Okos lány volt, jó házidolgozatokat írt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=471797#post471797][b]Jeremy Claythorn - 2015.03.07. 02:04[/b][/url]

- Kihagynám. – képzeletbeli csókot dobva köszönte meg az ajánlatot, mi szerint újra ráborítja a páncélt. Könyöke, térde még mindig sajgott, de úgy érezte, képes lenne talpraállni.
Lábujjait megmozgatta cipőjében, miközben a következő lépésen gondolkozott. Keze, mellyel könyökölt, dobolt maga mellett, mindig is csinált valami ilyesmit, ha gondolkozott. Hol a pennával kopog a padon, hogy egy ujjal, vagy mindegyikkel ütögeti az asztallapot. Innen látszik, hogy valami nagyon leköti.
Fél perccel később már mellkasán piheg a pöttöm husky, világoskék szemeivel félősen Jeremyébe nézve. Egy apró mosolyra készteti a gondolat, hogy megegyezik a szín. A fülei között összeborzolta a szőrét, amire ez játékos vakkantást kapott, majd mikor a fiú elhúzta kezét, utánakapott, hogy ne hagyja abba. Úgy tűnik, megnyerte a kutyát, most jön a lány. Olyan ez, mint a 101 kiskutyában, csak rellonosunknak ebre sincs szüksége a hódításhoz. És macskára sincs. Ezt megtanulta.
Cornelia végzett a pakolgatással Jernek viszont nem volt lelkiismeret furdalása attól, hogy hagyta dolgozni a hölgyet. Két okból. Az ő kedvence lökte fel a páncélt, ő dolga. Másodrészt, le kellett hajolnia a darabokért, amit ez a dög rendkívül élvezett. Félreértések elkerülése végett, a dög megszólítás most nem a négylábú nyálgépnek szólt.
- Ilyen embereket? – elégedett vigyorral nézett végig magán, majd Cornelia szeméhez intézte a választ. – Valóban beengedtek, nem vagyok rossz, csak élelmes. Itt én prefektus vagyok, tudod. Szóval mondhatnám, vannak nálam sokkal rosszabbak is. – egy fogcsattintás, és egy szemöldökrándulás talán elég volt ahhoz, hogy nevetésre bírja végre a navinést. Egy kicsit piroska és a farkas érzést keltett az előbbi állkapocsteszt, és Cory paradicsomvörös arca.
Érezte a lányon, hogy fél hozzáérni. Mivel egyre kellemetlenebb helyzetbe akarta hozni, aljas tervet eszelt ki ellene.
- Valóban, lehet el kéne egy kis segítség. – nyújtotta ki karját Cory felé, majd biztosan megragadta, és miután felállt, még közelebb húzta magát hozzá. Pár másodpercig úgy maradt, lenézett a kutyára és a gazdájára, majd hátrált, és felszedte a táskáját. – Még találkozunk. – sokat sejtető mosollyal fordított hátat neki, majd elsétált. Fejében még egy utolsó mondatot intézett a lányhoz.
Kedvelni fogsz engem, Cornelia. És én egy ideig hagyom, hogy azt tettesd, ez nincs így már most.