37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2022. november 24. 22:42 | Link

Agnes

Küllem

Prefektusként számtalan elvárás, nyomás nehezedett rám. Ám ezeket mind büszkén viseltem már csak a beosztás, jelvény miatt is, és igyekeztem maximálisan megfelelni az elvárásoknak. A legutóbbi küldetésem az volt, hogy vigyem el járőrözni az iskola legújabb diákját, Agnes-t, aki a legnagyobb megkönnyebbülésemre aranyvérű volt. Így könnyebben megtalálhattam vele a közös hangnemet, és az sem volt kizárt, hogy a jövőben baráti kapcsolat is kialakulhat közöttünk. A mai napon a Bibírcsókos banya portréja környékét kellett körbejárnom, így nagyon óvatosnak kellett lennem, mit is mondok majd a lánynak. A portré ugyanis rendkívül pletykás volt, és előszeretettel színesítette ki a fülébe jutott híreket, illetve a közelében elhangzott dolgokat. A legtöbb ember már ki volt okosítva ezáltal, de még mindig sokan voltak azok, akik jóhiszeműen a közelében beszélték meg a féltve őrzött titkaikat. Ők később értesültek a kellemetlen következményekről. Visszatérve magamra, én már kellőképpen ki voltam okosítva arról, hogy miként is érdemes viselkedni a portré közelében. Természetesen már a megbeszélt időpont előtt odaértem a helyszínre, és türelmesen vártam, hogy megjelenjen a prefektus társam ezen a nevezetes helyen.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2022. november 24. 23:33
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 129
Írta: 2022. november 25. 19:34 | Link




Az egyenruha és a talár nem ad túl sok lehetőséget a kreativitásra, de azért nagylányosan magassarkú a cipője, a haját meg némileg kislányosan széles, piros szalag fogja hátra. Éppen abban a korban van, amikor még ez is, az is belefér, és leginkább kísérleti jelleggel próbálja ki, hogyan is érzi jól magát. Az például kifejezetten tetszik neki, ahogyan cipellője sarka kopog a kövön, némelyik elhagyatottabb folyosón visszhangot is ver, de legalább azt sem mondhatja senki, hogy ő lesből támadna a szabályszegőkre. Dehogyis. Ugyan a szabályok léte jó dolog - kevésbé szorong, ha van mihez igazodni -, de a kiskapukat ki ne szeretné, és noha a választás saját kedvére való, tulajdonképpen nem bánja, hogy így bármelyik útjukba kerülő szabályszegőnek időben adja tudtára, hogy jár valaki a folyosón. Ma éppen Kristóffal róhatja a folyosót. Nem tudja eldönteni, hogy egyébként véletlenül osztották-e mellé vagy szándékosan. Még nem igazán tudja hová tenni a fiút. Őt aranyvérű létére azt tanulta az apjától, hogy ez egy teljesen elavult elképzelés, számítani pedig az számít, hogy valaki jó vagy rossz ember-e, ami nem azon múlik, hogy arany- vagy sárvérű-e. Sőt, ezeket a kifejezéseket is inkább kerülni igyekeznek. Kristófon viszont érzékel valami sajátos tartózkodást, mintha - de lehet, hogy téved, ezt csupán eddigi megfigyeléseire és megérzéseire alapozza - többre tartaná az aranyvérűeket másoknál. Ezért ő is némi tartózkodással kezeli egyelőre a fiút, igyekezve rájönni, hogy vajon mennyire is van igaza e tekintetben.
- Szia - köszön magyarul, amint befordult a sarkon. Olyan szívesen használná a számára kedves svédet, de sajnos még senkit sem talált a tanév kezdete óta, aki beszélné. Magával a járőrözéssel már egészen megbarátkozott mostanra, nem izgul rajta különösebben, hiszen jó néhány hete prefektus már. Lassan belerázódik. - Csókolom - köszön aztán a portrénak is egy röpke mosoly kíséretében pillantva fel rá, aztán visszafordul Kristóf felé. - Melyik irányba? Vagy váljunk szét? Úgy lehet, hogy gyorsabb lenne - kérdezi előbb jobbra, majd balra mutatva a folyosó közepén állva, másik kezével a nyakában lógó medálját szorongatva.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2022. november 25. 23:23 | Link

Agnes

Küllem

Egy kis várakozás után hirtelen cipők kopogását véltem hallani a távolból, majd a léptek közeledtével megláttam a lány sziulettjét is. Véleményem szerint az őrjáratra nem épp a magassarkú cipő volt a legszerencsésebb választás, hiszen egyfajta jelzésül szolgált azoknak, akik éppen tilosban jártak. A járőrözésnek pedig pont az volt a lényege, hogy észrevétlenül fülön csípjük a szabályszegőket. Ettől függetlenül megállapítottam magamban, hogy igencsak csinos volt a prefektustársam, de ennek nem adtam hangot.
- Szép estét! - köszöntem vissza neki mosolyt csalva az arcomra. Kissé meglepődtem, hogy a portrénak is köszönt, mert az ittlétem során megállapítottam, hogy kevés diák tette meg ezt a kis gesztust. A legtöbben figyelembe sem vették a festményt, csupán szó nélkül elhaladtak mellette.
- Örülök, hogy ilyen lelkes vagy, és igazad van abban, hogy különválva gyorsabban végeznénk. Viszont, mivel ez az első alkalmad az őrjárat terén, az a javaslatom, hogy, jobb, ha együtt megyünk végig a kijelölt útvonalon - emeltem kékjeim az övébe.
- Remekül áll ez a magassarkú, viszont, miközben a prefektusi kötelességeidet teljesíted, erre az alkalomra inkább egy lapostalpú, hangtalan cipőt ajánlanék. Meglepetésszerűen kell lecsapnunk azokra, akik nem tartják be az előírt szabályokat, ez a járőrözés lényege - közöltem a lánnyal a meglátásomat, az pedig már csakis rajta múlt, hogy erre figyelni fog-e a jövőben vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az egészet.
- Gyere, vegyünk egy jobbost! - intettem a másiknak az említett irányba, majd lassan megindultam a kijelölt út felé.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2022. november 25. 23:52
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 129
Írta: 2022. november 26. 21:29 | Link



- E...első? - kérdez vissza kissé elakadva már itt. Hirtelen azt sem tudja, kezdjen-e mégiscsak szorongani - mintha ez igazán döntés kérdése lenne -, vagy felháborodjon, hogy mit mondtak ennek a fiúnak, esetleg mit értett félre. Való igaz, hogy a kastélynak ebben a szárnyában még nem járőrözött, bár kétségtelenül járt már erre is, mióta az iskolában tanul. Leginkább azt érzi hihetetlenül összezavarónak, hogy ebből a mondatból az jön át neki, mintha még csak tegnap kapta volna meg a jelvényt, aztán meg mellé egy dadust is. Mintha kellene. A gyomra azért még összeszorul, és ismét felbukkannak a sróforrúak, akik úgy trappolnak odabent, hogy roppant kellemetlen érzéseket generálnak közben. Pedig ő aztán igazán szereti a svéd sróforrú sárkányokat. Ujjai megtalálják a nyakában lógó miniatűr sárkányt, és rá is kulcsolódnak, de egyelőre ez sem elég, hogy megnyugtassa. Csak pislog arra is hitetlenkedés és értetlenkedés keverékével, hogy inkább hangtalan cipőt kellett volna választania. Mit képzel vajon Kristóf magáról, hogy még erről is kioktatja? Icipicit talán még meg is szeppenne, ha nem ismerné már betéve a teljes házirendet mellékesen.
- Erre sehol nincs szabály - jelenti ki nem a leghatározottabban - már nem sok választja el attól, hogy rágni kezdje a körmét zavarral vegyes idegességében -, de hát nem hagyhatja, hogy a bibírcsókos banya öt perc múlva majd azt pletykálja a szomszédos keretben lakónak, hogy milyen mulya prefektus ő, nem is értik, mire lett kinevezve. Márpedig ő akkor is azt fog felvenni, amit szeretne, és senki ne mondhassa, hogy nem ad kiskapukra lehetőséget, ha már ő is meglehetősen szereti őket. Már így is azt írta az Edictum, hogy csak bűbájosnak tűnik, de már több büntetőt osztott ki, mint mások egy év alatt. Lehet, hogy inkább Kristófról kellett volna ezt írni. Közben egy zavart mosolyt villant a portrékra, és ez lehet, hogy a lassan képbe kerülő, híres tinikori dac első megnyilvánulása lehet, most már csak azért is biztosra megy, hogy minden egyes lépésnél kopogjon a cipője sarka. Nem is szól a másikhoz. Ő nem tett semmi rosszat, nem kell mindig mindenről kioktatni. Az anyja műveli ezt állandóan, ha egyáltalán hozzászól, ez pedig most roppant érzékenyen érinti, akárcsak az a hülye edictumos pletyka.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2022. november 29. 21:45 | Link

Agnes

Küllem

- Természetesen. Úgy értesültem róla, hogy ez az első őrjáratod ezen az útvonalon - húztam össze a szemöldököm értetlenül a prefektustársam kérdésére. Azon a véleményen voltam, hogy a kijelölt útvonalat követve teljes alapossággal véghez tudjuk vinni a küldetésünket elég rövid idő alatt.
- Tisztában vagyok vele. Ez csupán egy javaslat volt részemről - válaszoltam teljesen higgadtan a másiknak. Személy szerint nagyon komolyan vettem a prefektusi kötelességeimet, abba pedig bele sem gondoltam, hogy más esetleg másképp vélekedne erről a témáról, ha már elvállalta ezt a felelősségteljes posztot. Miközben a kijelölt utat róttuk, megfigyelem, ahogy Agnes a magassarkúval egyre erőteljesebben próbálja magára vonni a figyelmet, ez pedig nem szült semmi jót, inkább elriasztott minden közelben tartózkodó élőlényt. Akármennyire is bosszantott a viselkedése, nem szólhattam rá, hiszen nem tiltotta a szabályzat azt, hogy egy prefektus magassarkút hordjon. Ez számomra elég ésszerűtlen dolog volt, így elhatároztam magamban, hogy megemlítem majd a vezetőségnek ezt a fajta hibát a szerkezetben. Biztos voltam benne, hogyha felhívom a figyelmüket erre, akkor jobban megregulázzák majd a szabályokat, hiszen úgy nem lehet senkit sem kihágáson kapni, ha már előre jelzi az ember, hogy a közelben van, lecsapásra készen az áldozatára.
- Állj meg, légy szíves! Valami neszt hallok tőlünk nem messze! - intettem közben a lánynak, majd óvatos léptekkel elindultam a hang irányába. Közelebb lépve az említett jelenséghez, nem láttam senkit sem,  de egyértelművé vált számomra, hogy honnan is eredt a zajforrás.
- Csak az egyik portré drámázik a másikkal - közöltem egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében, hiszen nem szerettem megbüntetni senkit sem. Mindig is eleget tettem a kötelességeimnek, de olyankor folyton abban reménykedtem, hogy senki sem keresztezi majd az utamat a saját kára árán. A kötelesség és a szabályok betartása mindig is elsődleges volt számomra, minden más másodlagosnak számított, hiszen a szüleim ennek a fényében neveltek fel. Ezt a legtöbben nem értették meg, a szemükben pedig mindig is különc maradtam. Azonban ez nem számított a céljaim elérésében, hiszen csupán arra vágytam, hogy a családom büszke legyen rám, illetve a társadalom javát szolgáljam a későbbiek folyamán.
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 129
Írta: 2022. december 12. 19:13 | Link



Kissé elvörösödve, hümmögve veszi tudomásul, hogy kicsit félreértelmezte a másik kijelentését és ráfeszült. Szerencsére ezek a folyosók nincsenek a legjobban kivilágítva, remélhetőleg zavara nem tűnik fel a másiknak különösebben. Egyébként sem múlik el azonnal a gyomrát szorító érzés, trappol tovább odabent a sárkánycsorda, még ha egy fokkal csendesebben is, mint az imént. Azért még hangosak. Főként, hogy kicsit el is szégyelli magát, hogy ennyire komolyan vette azt az egyszerűen csak szerencsétlenül megfogalmazott mondatot. Lehet, hogy még mindig nem lenne elég jó a magyar tudása? Hiába magyar az anyja, azért alapvetően mégiscsak svédül beszél a legszebben. Talán tényleg hordania kellene azt a fordítógyűrűt, amit az iskola adott, bármennyire is úgy véli alapvetően, hogy elboldogul a magyar és angol tudásával, és ha mégsem, hát tanul közben pár új szót. Legközelebb azért legalább a nyakláncára fűzi vagy valami, hogy mégiscsak elérhető közelségben legyen az a gyűrű, ha jól jönne. Igyekszik azért gyorsan összeszedni magát és legalább leplezni hirtelen zavarát éppen úgy, mint a nem annyira meglepő szorongását. Utóbbival mégiscsak együtt él jó pár éve. Az is segít ebben, hogy az öltözködési tanácsot nem kifejezetten veszi jó néven Kristóftól. Nem is lehet nem észrevenni válaszán a dacot.
- Mhm - dünnyögi kimérten a magyarázatra. Mellékes. Akkor is hordani fogja a magassarkút - nem csak ezt, a többit is -, merthogy az egyenruha ennél több szabadságot egyébként sem enged meg sajnos. Kénytelen azzal élni, ami megadatott, mert nem foglalta még senki a szabályzatba, hogy nem szabad, még ha esetleg nem is ajánlott, mint amiként azt a prefektus társa kifejti. Sebaj. Úgyis úgy látja, hogy még hasznos is, akinek annyi magához való esze van, hogy elrejtőzzön a járőröző prefektusok elől, azt legalább segítőkészen értesíti, hogy itt az idő olajra lépni, ha nem óhajt az ember büntetést. Már így is azt állítja az Edictum, hogy ő szeret büntetni, pedig nem is igaz. Puszta rágalmazás az egész. Nem nagyon van kedve viszont ezt kifejezni, sőt, pillanatnyilag Kristóffal beszélgetni sem. Olyannak tűnik, mint aki képes az óra végén szólni, hogy elfelejtette a tanár számon kérni a házit. Megáll, amikor a másik hozzászól, karjait talárja alatt, mellkasa előtt összefonja és nem mozdul.
- És megbüntetted őket? Mehetnek takarítani a bagolytornyot? - kérdezi meg talán a kelleténél kicsivel több iróniával a kérdés mögött. Kicsit meglepődik ő is, kimondva ez szinte már undoknak is hathat - ismét hangosabb lesz a sróforrú odabent -, de akkor is úgy érzi, hogy Kristóf kiérdemelte. Talán a jelvény is teszi, elvégre ugyan csak elsős, de mégiscsak prefektus ő is. Végül is miért is kellene folyton rettegnie, hogy megbánt valakit, ha kimondja, amit gondol. Vagy baj lehet ebből?  
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2022. december 25. 23:20 | Link

Agnes

Küllem

Természetesen észrevettem, hogy a prefektustársam kissé elvörösödött a válaszom után, bár ezt nem igazán tudtam mire vélni. Úgy gondoltam, hogy nem mondtam semmi olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hoztam volna. Csupán a tényeket közöltem vele, ahogyan azt másokkal szemben is megtettem, bár ők ebben nem láttak semmi kivetnivalót. Ennek fényében úgy tettem, mintha tudomást sem vennék a másik által generált kínos szituációról, hiszen számomra szokványos volt az egész kommunikációs folyamat.  Úgy tűnt, hogy a jövőben megfogadja a cipőre vonatkozó javaslatomat, mert röviden a tudtomra adta ezt egy kis hümmögéssel egybekötve. Tudtam róla, mivel utánanéztem, mégis kivel lesz dolgom, hogy nem könnyű megértetnie magát másokkal a fordítógépe nélkül, hiszen mégiscsak a svéd nyelv állt legközelebb a szívéhez.
Közben odaértünk a viszonylag nagy hanggal megáldott portrékhoz.
- Mondták már, hogy remek humorérzéked van? - nagyon is díjaztam Agnes kérdését, hiszen valamilyen szinten jogosnak tartottam. Ha megtartja a lelkesedését, akkor remek prefektus válhat belőle az idők folyamán.
- Remek kérdés... viszont őket nem büntethetjük meg, mivel csupán festmények. Számunkra csak a diákok relevánsak ezen a téren.  Szóval ők büntethetők... azok, akiknek a tiltott időszakban semmi keresnivalójuk sincs a folyosón és egyéb helyeken - adtam át a legfontosabb információkat a lánynak. Közben folytattam az utam biccentve Agnes-nek, hogy kövessen.
- Azt olvastam rólad az Edictum-ban, hogy szeretsz büntetéseket osztogatni. Igaz ez?  - emeltem kékjeim az övébe kíváncsian.
- Én ezt nem tudom rólad elképzelni. Túl visszafogott vagy hozzá, és a jó szíved vezérel a kötelességekkel szemben - osztottam meg az eddig tapasztalt megállapításaimat a lánnyal. Mindig is nagyra tartottam azt, ha valaki egy csupaszív ember volt, de azzal is tisztában voltam, hogy ez a fajta embertípus képtelen lesz teljes mértékben ellátni a prefektusi feladatait. Már csak a követelmények miatt is, amik túl magasak lesznek neki, hiszen nem fog megbüntetni mindenkit, akivel összetalálkozik, és tilosban jár. Ugyan ez ellent mondott az elveimnek, mégsem tettem szóvá, mert egyszerűen képtelen voltam rá. Mindig a szabályokat követve éltem, de azért tiszteltem azt a másikban, ha jó indulatú és tiszta lelkű volt. Egyébként sem az én feladatom volt a bíráskodás mások felett, hiszen mindenki saját magáért volt felelős.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2022. december 25. 23:43
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 129
Írta: 2023. január 3. 20:11 | Link



- Talán - válaszolja kissé bizonytalanul. Nem ő a legbeszédesebb ember a környéken, habár időnként megered a nyelve, ha olyan témáról van szó, ami számára is nagyon kedves. Például a hegedűjéről, amit kivételesen nem cipelt magával, Gotlandról, a zenéről, sárkányokról vagy éppen Agatha Christieről sokat tud mesélni, ahogy még néhány további témáról is, de alapvetően mindezzel együtt vagy éppen ennek ellenére nem ő szokott lenni az osztály bohóca. A humorérzékének éppen ezért eddig nem is jutott sok tér, de talán majd ezután. Egyszer csak kinövi már azt a fránya szorongást is a semmin reményei szerint.
- Ühümm - veszi tudomásul aztán a választ, amit már egyébként is tud, de úgy tűnik, hogy Kristóf vagy nem érti a szarkazmust, vagy sokkal jobban szeret magyarázni, és ha értette is az iménti nem annyira humorosnak, mint gúnyosnak szánt kérdést, úgy döntött, figyelmen kívül hagyja, mert kihasználható a pillanat, hogy ő legyen az, aki idősebbként és tapasztaltabbként oktat. Nehezére esik nem pofát vágni a gondolatra, de ám legyen, hadd élje ki, hogy mentorként tündökölhet. Ismét útnak indul Kristóf mellett, továbbra is makacsul kopogva, aki ebből a figyelmeztető jelből nem ért, az pedig csak magára vethet, ha büntetést kap. Az Edictum említésére kapja csak fel a fejét, addig egészen jól elszórakoztatja, hogy az útjukba eső portrékat veszi leltárba, ám az iskolaújság nevének hallatán el is felejti szinte azonnal, hogy hol is tartott. Dacosan vonja meg aztán a vállát. Kellemetlenül érintette az a pletyka.
- Az csak alaptalan rágalmazás - szólal meg végül majdhogynem sértetten, pedig erről aligha Kristóf tehet, hogy ezt írták róla. Valaki csak kitalált valamit, mert unatkozott.
- Színtiszta hazugság. Nem is büntettem sokat, csak egy-két embert, amikor már tényleg nem volt más választásom, mert annyira tilosban jártak, amikor összefutottunk, de nem szeretek büntetni. Ha valaki tilosban jár, akkor meg lehetne annyi esze, hogy előre gondolkodik. Egy rakás titkos alagút van meg minden, nem hiszem, hogy ne lehetne eltűnni, ha az ember tudja, mit csinál - dünnyögi kelletlenül. Ugyan nincs különösebben lelkiismeretfurdalása, hogy büntetett már, mert tényleg olyanokat sikerült, akik tényleg fejjel szaladgáltak neki a falnak gyakorlatilag, de ettől még nem élvezi, mint ahogy azt állították róla. Ő nem a kőszívű, vasorrú gonosz boszorkány.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2023. január 8. 22:05 | Link

Agnes

Küllem

- Hmm - hümmögtem eltűnődve, hiszen amit feltettem neki, az csupán egy eldöntendő kérdés volt, mégis bizonytalan választ adott rá. Csupa meglepetés volt ez a lány... igaz, mindig is felkeltették az érdeklődésemet a rejtélyes emberek, hiszen igazi kihívás volt megfejteni a gondolataikat, a viselkedésüket.
- Mivel szoktad elütni a szabadidődet? - tettem fel neki egy kérdést, mert egyszerűen érdekelt, hogy mivel tevékenykedik a kötelességeken kívül. Nem voltam tisztában azzal, hogy ez mennyire érinti indiszkréten vagy szívesen mesél-e majd a kedvenc elfoglaltságairól, de úgy gondoltam, tiszteletben tartom a döntését. Úgy tűnt, hogy sikeresen átadtam az általam fontosnak vélt információkat a festményeket, és az őrjáratozást illetően a másiknak. A következő témát érintve azt érzékeltem, hogy egy kényes pontra tapintottam Agnes-nél. Az viszont beigazolódott, hogy helyes volt a megérzésem vele kapcsolatban.
- Nyugodj meg, hiszek neked. Épp ezt ecseteltem az imént, hogy nem tudom veled kapcsolatban azt elképzelni, amit az Edictum-ban állítottak rólad - feleltem nyugodt hangnemben a prefektus társamnak.
- Abban is igazat adok neked, hogyha már valaki tilosban jár, lehetne annyi sütnivalója, hogy előre megtervezi a dolgokat, és ésszel szegi meg a szabályokat minden eshetőségre felkészülve. Hidd el, ritka az ilyen ember - osztottam meg az észrevételemet a másikkal, miközben követtem a járőrözésre kijelölt útvonalat.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2023. január 8. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 129
Írta: 2023. január 15. 23:16 | Link



- Hegedülök meg olvasok - sorolja a legfőbb szabadidős elfoglaltságait, leszámítva azt, hogy időnként a kastélyt is felfedezi és nyomozgat lelkesen mindenféle furcsaság után, mielőtt még a fiú itt hosszas példabeszédbe kezdene arról, hogy milyen fontos, hogy pont a prefektusok példamutatóan viselkedjenek. Kinézi belőle, úgyhogy inkább a lehetőséget sem szeretné megadni.
- Te? - kérdez vissza aztán röpke szünetet követően, amikor eszébe jut, hogy ez úgy lenne illendő, hogy ne csak válaszoljon, de némi érdeklődést is mutasson. Az Edictumos cikket felhozni viszont talán nem a legjobb ötlet, ugyanis kicsit meg is sértődött azon a csúnya pletykán, amit az iskolaújságba valaki róla írt. Úgy festették le, mintha élvezné, hogy büntetéseket osztogasson bárkinek és bármikor. Fel is húzza magát kicsit, némileg sértetten reagál a felvetésre is már kezdettől fogva, és sajnos az ezen nem sokat segít, hogy a fiú azt mondja, nyugodjon meg. Ez csak olaj a tűzre ezen a ponton.
- Szeretném tudni, honnan vették az egészet, ki találta ki az egészet - morogja maga elé. Nem árulkodásként ugyan, de az apukájának is beszámolt a cikkről, ő pedig arra intette, ne vegyen komolyan semmit onnan, de mégis sérti a büszkeségét. Eddig nagyon is igyekezett elmenni az egész mellett, legfeljebb legyinteni, hogy áh, kit érdekel az Edictum, olyan az, mint a Goblin otthon, aminek sosem szabad hinni, csak egymásnak ugraszt embereket, ha valaki mégis megteszi. Kristóf leginkább rosszkor kérdezett rá.
- Néha muszáj, ha már valaki csak fejjel megy a falnak, de ettől még nem élvezem. Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy itt kopogok, és valaki ne tűnjön el az első titkos átjáróban - válaszolja morcosan, tulajdonképpen azt is elárulva ezzel, hogy nem csak azért választotta a magassarkút, mert jól mutat, na meg ennyi szabadságot még az egyenruhára vonatkozó szabályzat is enged.
- Márpedig legalább egy rellonosnak lehetne annyi esze. Az apukám szerint a ravaszság eléggé rellonos tulajdonság, a navinések meg józanul gondolkodnak, a levitások okosak, az eridon... nem tudom. Róluk azt hallottam, hogy hevesek és gyakran meggondolatlanok, de azért csak megvan mindenkinek a magához való esze, nem? A legtöbb szabályban általában van amúgy is legalább egy kiskapu - teszi fel a nagy kérdést. Ő szereti a kiskapukat, bár Kristóf meg pont olyannak tűnik, aki arra hajt, hogy minden ilyesmi megszűnjön, még képes és a cipő kérdését is felveti, hogy ne lehessen kopogós magassarkúban járőrözni menni. Mintha ezt nem lehetne egy bűbájjal megoldani, hogy ne legyen hangos, de ez csak mellékes apróság.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2023. január 20. 22:19 | Link

Agnes

- Remek időtöltés! - emeltem tekintetem a leányzóra lelkesen. Mindig is díjaztam, ha valaki a szabadidejét az önfejlesztésnek szentelte, nem pedig valamiféle haszontalan tevékenységgel ütötte azt el.
- Ha időm engedi, akkor olvasok. Szeretem új ismeretekkel gazdagítani a látókörömet.  Rendkívül fontosnak tartom a folyamatos fejlődést, tanulást - feleltem magabiztosan a másik fél mellett bandukolva zsebre dugott kezekkel.
- Kérdésedre válaszolva valószínűleg a cikk írójának az agyából pattant ki a sztori, csak, hogy tudjon valamiről írni. Mármint valami polgárpukkasztó dologról, úgy értem - javítottam ki magam kicsit zavartan a torkom köszörülve. Észrevettem, hogy kényes témára tapintottam a lányt illetően, pedig eleve alaptalannak tartottam ezt az irományt. Úgy tűnt, hogy nem is mások véleményét vette figyelembe, hanem maga a cikk háborította fel, ezt pedig meg tudtam érteni. Nekem sem esett volna jól, ha hasonló kellemetlen szituációban találtam volna magam az Edictum által.
- Ez így van, a cipőd kopogását bárki meghallja messziről - bólintottam határozottan. Igazából nem értettem, hogy miért a prefektusi pozíciót választotta Agnes, hiszen pont, hogy a másik oldalon állt, azaz a szabályszegőket támogatta ezzel a megmozdulással. Számomra nem volt logikus az egész, de ezt a gondolatmenetet megtartottam magamnak. A prefektusi poszt némi hatalommal is járt, talán ez is közrejátszott a döntésében, de mivel ez nem tartozott a hatáskörömbe, így elengedtem a témát. Hallottam már olyan prefektusokról is, akik visszaéltek a posztjukkal, de az már egy más téma volt, a prefektustársam pedig biztosan nem tartozott közéjük.
- Minden helyzetben van egy kiskapu. Az Eridonosok merészek és forrófejűek. De nem lehet csupán ezek alapján beskatulyázni a különböző házakban lévő diákokat. Kivételek mindig vannak, illetve olyanok, akik kilógnak a sorból. Plusz minden ház diákja valamilyen szinten sokkal több tulajdonsággal bír, mint az előbb említett alap jellemvonások. Semmi sem fekete és fehér... ott vannak azok a bizonyos színátmenetek... szóval szerintem mindenki rendelkezik egy bizonyos alaptulajdonsággal, amivel a házába besorolják. Emellett viszont számtalan más jellegzetessége van, amikkel akár egy másik házban is remekül helytállna. Csak ezt akartam mondani... - emeltem kékjeim a másikéba, miközben reménykedtem, hogy átjött neki a mondanivalóm. Valóban elgondolkodtató volt számomra, hogy megemlítsem-e majd egy kompetens személynek a magassarkú témát. Persze tisztában voltam vele, hogy egy bűbáj is gyógyír lenne a problémára, de úgy semmi értelme nem lenne a kinézeten kívül a cipő viselésének, ha az nem kopog hangosan. Akkor értelmét veszítené az egész az én meglátásom szerint. Ez pont olyan lenne, mint egy étel, ami ínycsiklandóan néz ki, de semmi íze nincs. Vagy egy gyönyörű borítóval ellátott könyv, amelynek nincs is igazából semmi mondanivalója. Kívül csodaszép, belül pedig üres, tartalmatlan.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2023. január 21. 06:22
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrid Agnes Sjölander
Prefektus Rellon, Melodimágus, Negyedikes diák


kicsi Sjöli | Sig
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 129
Írta: 2023. január 28. 00:52 | Link



- Hát persze - állapítja meg félhangosan, inkább magának, mint a fiúnak válaszolva. Annyira érezte, hogy valami ilyen válaszra kell számítania. Kristófnak teljes mértékben olyan kisugárzása van, mint aki mindig követ minden szabályt, mindig hasznos dolgokat csinál, talán még azt is megkockáztatná, hogy karót nyelt. Biztos roppant büszkék rá a szülei is, olyan igazi kis tökéletes aranyvérű gyereknek tűnik. Nem igazán érti, mi történik, mi az a kesernyés íz a szájában, ahogy ezen kattog az agya, hogy bezzeg a fiú olyan jól tud mindent, még itt babusgatja is gyakorlatilag, mert ő a legfiatalabb prefektus a rellonban, mintha szüksége lenne egy dadára vagy valami. Meg miért irigyli a másiktól, hogy eddigi tapasztalatai alapján nemhogy nem szorong minden szaván és kér bocsánatot azért is, mert létezik, de megalkuvás nélkül osztja az észt is. Irigyli a magabiztosságát.
- Szerintem én nem vagyok polgárpukkasztó téma - motyogja a folytatásra is válaszul, cipője orrát bámulva még egy ideig, miközben ott fortyognak benne a kellemetlen érzések, amiket legyűrni próbál. Úgy érzi, nem jó egyik sem. Nem szabadna ott lenniük. Nem szabadna létezniük sem, de mégis vannak.
- Az a lényeg. Nem akarok én lenni a mumus - válaszolja kicsit hangosabban, ingerülten, mielőtt még egy kicsit hosszabb tirádába kezdene arról, hogy igazán meglehetne mindenkinek a magához való esze, aki tilosban mászkál. Nem olyan nehéz az. Vagy mégis?
- Te mindig ennyivel jobban tudsz mindent mindenkinél? Tudom, hogy nem fehér és fekete, és hogy mindenki annál bonyolultabb, ez csak egy leegyszerűsített... hagyjuk... csak menjünk végig ezen a hülye folyosón, és kész, jó? - kérdezi most már jóval ingerültebben, hogy közben még egy könnycsepp is lecsordul az arcán. Zaklatottan maszatolja el a kézfejével. Legszívesebben elásná magát, de kénytelen itt lenni, és nem segít a mély levegővétel se. Tudja, hogy nem is igazán Kristófra haragszik, csak ő van itt, de nem igazán tud mit kezdeni mindazzal, ami benne fortyog éppen. Talán meg kellene keresnie az iskolapszichológust vagy legalább Hubát, mielőtt a melodi okozna valami gondot.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
Írta: 2023. február 4. 21:55 | Link

Agnes

Halovány mosolyra húzva a számat megjegyeztem magamban, hogy ez a lány bizony még sokra viheti az életben, illetve a prefektusi pályán egyaránt. Jó emberismerőnek tartottam magam, és számomra mindig is fontos volt, hogy  odafigyeljek az apró jelekre, hiszen ezek alapján számos dolgot le lehetett szűrni másokról. A prefektustársamnak csak az hiányzott, hogy teljes egészében kibontakozhasson, illetve némi önbizalom mellé... plusz még a túlérzékeny tulajdonságán kell csiszolnia. Ha mindez meglesz a közeljövőben, akkor teljes emberré válhat, így pedig sokkal gördülékenyebben veszi majd az eléje gördülő akadályokat. Megvolt a  magához való esze, intelligenciája, és némi rafináltságra is szert tett az évek során. Legalábbis ezt állapítottam meg róla a rövid együtt töltött idő kapcsán.
- Nem vagy az, ez nem is vitás. Mivel új vagy a posztban, pont kapóra jöttél nekik. Szeretik, ha van min csámcsogniuk, és az sem érdekli őket, ha ehhez fel kell áldozniuk a kiszemeltjük jó hírnevét. Szerintük ez vicces, és így megvan a téma, ami magukra vonhatja a többi diák figyelmét, csak ez számít nekik. Aki ismer, az tudja, hogy ennek nincs semmi valóságalapja. Mindez vonatkozik azokra is, akik később kerülnek kapcsolatba veled. Szóval emiatt ne fájjon a fejed, bár tudom, könnyű ezt mondani... - próbáltam lelket önteni Agnes-be. Magam sem tudtam miért támogattam ennyire, ráadásul nem is szoktam egyhuzamban ennyit beszélni, de most úgy éreztem, így van rendjén.
- Attól még nem leszel mumus, hogy elvállaltad a prefektusi posztot. Ha pedig rendesen végzed a munkád, abból sem lehet semmi baj. Mindenki tisztában van vele, hogy te mire vállalkoztál, és azzal is, hogy mi a szabályszegés következménye saját magára nézve - válaszoltam a lánynak továbbra is nyugodt hangnemben.
- Ha mindenkinél mindent jobban tudnék, akkor nem itt tartanék az életben, és nem rónánk most együtt a folyosókat. Rendben, menjünk végig a kijelölt útvonalon csendben - feleltem, majd feléje nyújtottam egy zsebkendőt, miután előszedtem egyet a zsebemből. Láttam Agnes-en, hogy zaklatott hangulatba került, és tiszteletben tartottam a kérését. A társalgást mellőzve a lány mellett baktatva folytattam az utam tovább.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2023. február 4. 21:56
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet