Tánya

A kastény nyugati szárnyának első emeletén, a bibircsókos banya folyosóján sétálgattam. Tudom, tudom a rellonhoz nem ez van a legközelebb, és, hogy tulajdonképpen így este tizenegy felé már rég az ágyban kellene lenni, de egyszerűen nem tudok aludni és a séta az általában mindig elálmosít, szóval, igazából ezért is sétálok fel-alá. Azt is tudom, hogy eddig még egyáltalán nem voltam megbüntetve és nagyon nem is akarom, hogy megbüntessenek, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most az a sok bajom is, mint például, hogy  húgom még mindig nem tudott beilleszkedni, hogy szeretnék menni a gyógynövénytanos kirándulásra, de nincs párom, szóval lehet, hogy ennek is lőttek. Egyre jobban kavarodtak a gondolatok a fejemben. Szinte már annyira kikészültem, hogy a fejem már majdnem felrobbant az idegességtől. Tovább sétálgattam a folyóson. Már jó ideje sétálok, viszont erről a folyosóról még nem mentem tovább, és az igazat megvallva nagyon sok kedvem nincs is ahhoz. Legalább már negyed órája ezen a folyosón sétálgattam, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Ardai Tányával találtam szembe magamat.

Tánya

A kastény nyugati szárnyának első emeletén, a bibircsókos banya folyosóján sétálgattam. Tudom, tudom a rellonhoz nem ez van a legközelebb, és, hogy tulajdonképpen így este tizenegy felé már rég az ágyban kellene lenni, de egyszerűen nem tudok aludni és a séta az általában mindig elálmosít, szóval, igazából ezért is sétálok fel-alá. Azt is tudom, hogy eddig még egyáltalán nem voltam megbüntetve és nagyon nem is akarom, hogy megbüntessenek, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most az a sok bajom is, mint például, hogy  húgom még mindig nem tudott beilleszkedni, hogy szeretnék menni a gyógynövénytanos kirándulásra, de nincs párom, szóval lehet, hogy ennek is lőttek. Egyre jobban kavarodtak a gondolatok a fejemben. Szinte már annyira kikészültem, hogy a fejem már majdnem felrobbant az idegességtől. Tovább sétálgattam a folyóson. Már jó ideje sétálok, viszont erről a folyosóról még nem mentem tovább, és az igazat megvallva nagyon sok kedvem nincs is ahhoz. Legalább már negyed órája ezen a folyosón sétálgattam, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Ardai Tányával találtam szembe magamat.

Alison

Végre egy kicsit beálltak a heteim, így tudtam előre programokat tervezni, Kirillel tölteni egy kis időt, Kolossal összefutni....és elvégezni a prefektusi munkát. Merthogy amint megtudta a vezetőség, hogy mikor vagyok a faluban, rögtön beosztott a folyosók ügyelésére. Remek.
Ezzel a gondolattal, és a nagy semmittevéssel sétálgattam fel-alá a folyosókon. Küldtem egy baglyot Kirillnek, hogy ha Zsombi nem haragszik meg, akkor ugorjon fel egy kicsit. Persze ennek ára volt. Méghozzá, hogy biztosítanom kell egy szemtanút, aki azt mondja, hogy én tényleg a folyosókon ügyeltem.
Utamat így vettem a bibircsókos banya felé, ugyanis ő biztos pont volt. Mindig tudta, hogy mikor kell figyelni, és mit kell tenni ha ilyen helyzet van. Egyértelműen kiállt volna mellettem, ha arra kerül a sor.
Csakhogy arra nem számítottam, hogy valakit majd találok a folyosón. Meglepődöttségemet gyorsan elrejtettem, és felöltöttem magamra a szigorú prefektusi álarcot. A lányka mögé sétáltam, és tisztán csengő hangon kezdtem bele.
- Megkérdezhetem, hogy mit keresel itt ilyen késői órán? - kérdeztem kertelés nélkül, ugyanis úgy gondoltam ez a legjobb módja annak, hogy ráijesszek a lánykára. Persze nem tűnt úgy, mint aki rosszban sántikál, azért jogomban állt kikérdezni. Pláne a banya figyelő tekintetének kereszttüzében. Az bizony nem játék.

Tánya

Egy darabig csak ámultam. Most mégis mit feleljek a feltett kérdésre? Azt, hogy: "Bocsánat, de éppen nem tudtam aludni, ezért eljöttem egy kicsit sétálni." - na már csak az hiányozna. Elhinné, mert én biztosan nem hinném el az ő helyében. Viszont ez az igazság.
Válaszra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Nem tudom, hogy miért, mert én nem az a félénk kislány vagyok, sőt szinte mindig jár  szám. Csodálkozom, hogy egyszerűen nem akar kijönni egy hang sem, pedig az biztos, hogy akkor legalább még holnapig itt állnánk. Erőt vettem magamon, majd megszólaltam.
- Bocsánat! Csak ki akartam szellőztetni a fejemet, és a rellonban nem akartam maradni, mert voltak ott és nem volt nagy kedvem társaságra. Szóval inkább eljöttem sétálni, de hidd el, hogy nem akarok semmi rosszat csinálni. Nem szoktam szabályokat szegni.
Ez a magyarázat talán még rosszabb is volt, mint amit megfogalmaztam magamban. Nem értem, hogy miért ezt mondtam. De végül is ez is igaz, szóval szerintem olyan nagy bajba nem kerültem. Most már csak arra várok, hogy megkapjam a büntetésemet. Remélem Tánya nem szab ki olyan nagyot, viszont ebben csak reménykedni lehet.
- Szabad megkérdeznem, hogy mi lesz a büntetésem?
Nem tudom, hogy ez miért érdekel annyira, hisz amikor elfogom végezni, akkor majd úgy is rájövök. Nincs nagyon sok kedvem egy büntetéshez, még soha nem voltam büntetve, szóval ez a helyzet egy kicsit fura nekem. Tánya válaszára vártam, miközben a földet fürkésztem.

Alison

Ahogy elnéztem a lányka reakcióját, eléggé jól hozhattam a komoly és szigorú prefektust. Merthogy ő szóhoz sem jutott. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy vajon most segítenem kéne-e neki, mint a piciknek az előkészítőben, hogyha valamit ki akarnak mondani. Elkezdem nekik a mondatot, és akkor ők befejezik. Mert a kezdet mindig nehéz.
Már épp hozzásegítenék ahhoz, hogy megszólaljon a lány, amikor tényleg megtette. Nah, tessék! Rám már nincs is nagy szükség.
Komolyan bólogatok a magyarázatára. Igazából teljesen meg tudtam érteni. Amikor én olyan idős voltam, mint ő, még magántanuló voltam otthon, így nem zsongott a fejem annyira, mint ahogy akkor, mikor mestertanoncira megérkeztem ide.
- Ha nem tudsz aludni, ilyenkor javaslom, hogy látogasd meg a konyhát, és fűzz meg egy manót arra, hogy készítsen neked valamilyen teát. Sokszor segít - javasoltam neki. És igen, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy azt tanácsoltam, hogy máskor is lógjon ki ha ilyen helyzetbe kerül, de hát Istenem, mondtam volna inkább, hogy ücsörögjön a sötét szobájában, és szenvedjen?
Amikor felhozza a büntetés témát, majdnem hangosan felnevetek. Még sosem láttam olyan diákot, aki ennyire szeretné megkapni a neki járó munkát. Rámosolygok a szőkére.
- Hát, én úgy gondoltam, hogy nem osztok ki rád ezért semmit, de ha nagyon szeretnéd, kitalálhatok valamit... - haraptam be az alsó ajkam, és mintha nagyon elgondolkodnék a mutatóujjamat az államon kezdtem el kopogtatni.

Tánya

Az előbb Tánya komolyan azt mondta, hogy ha nem tudok aludni, akkor látogassam meg a konyhát? Na hát erre nem számítottam. De legalább nem ítél el. Én nagyon jó fejnek tartom őt, habár szerintem biztos, hogy Tánya azt sem tudja, hogy én ki vagyok.
Aztán ugye feltettem a büntetésről szóló kérdésemet. Egy kicsit nagyon meglepőnek találtam a csaj válaszát. Ekkora pechem egy évben csak egyszer van. Igazából még mindig nem hiszem el.
- Köszönöm, de ez a te döntésed, végül is te vagy a prefektus. Én még egyáltalán nem voltam büntetve, szóval nem tudom, hogy milyen.
Még mindig nem tudtam felfogni. Igazából lehet, hogy ha nem kapok büntetést, akkor meg kéne fogadnom a tanácsát. A manók mindig nyugtató teát főznek, szóval biztos, hogy jól fog esni. Viszont még mindig Tánya válaszára várok.
Aztán hirtelen újra előtörtek az emlékek. Nagyon hasogatott a fejem. Emily, hogy most biztos van egy kis baja velem, aztán a srác akivel jártam és még mindig szeretem, de ő az előző varázslósulimba jár. Nagyon hiányzik, de ez ellen nem tehetek semmit, főleg, hogy az ottani barátnőm azt mondta, hogy már összejött valaki mással. Tudom, tudom, hogy most nem ezen kellene agyalnom, hanem azon, amit cselekedtem, de egyszerűen nem megy.
Szóval egyre türelmetlenebbül kezdtem várni Tánya válaszát.

Alison

Elismerően hallgatom végig az udvarias válaszát. Ugyanis továbbra sem tudom, hogy vajon megijedt-e a viccelődésemtől, vagy nem. Igazán diplomatikus volt.
- Hát, még én sem voltam. Szóval igazából azt sem tudom mit lehet ilyenkor kiosztani. Ez van akkor, ha az ember az alapképzése során az apjától tanul - vontam meg a vállam, mert hát ez volt az igazság. Bár emlékszem, hogy amikor idekerült, egyszer a folyosón Kirill elkapott, pedig csak alva jártam. De akkor nem kaptam büntetést végül, szóval nem számít.
- Valami baj van? - kérdeztem rá, ahogy megláttam a gondterhelt kis ráncokat megjelenni az elkapottam szeme alatt. Úgy tűnt, hogy nagyon emészti valami, és ilyenkor az a legjobb, ha az ember jól kibeszéli magából.
Leültem a kis kanapéra, és magam mellé mutattam, ezzel is jelezve a lánykának, hogy jöjjön csak, és meséljen el nyugodtan mindent.
- Ígérem, hogy nem adom senkinek tovább! - teszem még hozzá, hogy biztos legyen, hogy a lány belemegy, és kiönti nekem a szívét. Még akkor is, ha nem tudok neki semmilyen értelmes tanáccsal szolgálni. Bár ki tudja, lehet, hogy van valami különleges képességem ezekhez a dolgokhoz.

Tánya

Szép lassú léptekkel elindúltam én is a kanapé irányába. Amikor odaértem leültem. Egy kicsit gondolkodtam azon, hogy elmondhatom-e neki, vagy sem akkor megígérte, hogy senkinek sem adja tovább. Szóval elkezdtem mondani neki, hogy milyen gondolataim vannak a fejemben.
-Hát van egy húgom aki most elsős és az eridonba került, pedig nagyon szeretett volna a rellonba kerülni. Nem tudom miért, de szerintem valamiért haragszik rám és egyszerűen mostanában nem tudom őt megérteni, hogy mit miért cselekszik. Aztán ott van a volt pasim a másik varázsló suliból. Folyton rá gondolok amióta csak idejöttem. Az ottani barátnőm azt állítja, hogy most egy másik barátnője van, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ki. Még az is lehet, hogy a barátnőm az csak nem akarta elmondani nekem. Aztán meg itt van a suli. Mostanában nem nagyon tudok koncentrálni az órákon és félek, hogy majd az év végi vizsgák rosszul fognak sikerülni.
Hirtelen elhallgatok. Ezeket még senkinek sem mondtam el. És most mindent kitálaltam egy olyan lánynak akit még nem is ismerek annyira. Viszont nem tudom miért, de én megbízom bennne.
-Szóval ezek miatt nem tudok aludni már jó pár napja, és ma ezek miatt akartam kiszellőztetni a fejemet. Remélem nem baj, hogy most minden bajomat rád zúdítottam.

Alison

Figyelmesen végighallgattam a lányt, amikor végre nekikezdett a történetének. Szerelmi baj, testvérek és iskola. Ez a három amúgy is mindig a legnagyobb baja a tinédzsereknek. No persze nem nekem, mert én egy jó fej öcsivel, és egy imádnivaló Kirillel voltam megáldva.
- Figyelj, ha szeretnéd, beszélek a húgoddal. Eridonos vagyok, biztos, hogy szívesen beszélne valaki olyannal, aki az ő házába jár. Valószínűleg csak veled akart több időt tölteni, ezért akart rellonos lenni. Tudod nekem is van egy öcsém, és mi is így jártunk. És sokkal kevesebb időt tudunk szakítani egymásra, mint ha egy házban lennénk. Próbáld meg valahogy kifejezni felé, hogy ettől függetlenül nem veszített el téged - mosolyogtam a lánykára. - A fiúval meg ne foglalkozz. Első szerelem, és nehéz elfelejteni, de most már itt vagy otthon. Már amúgy sem tudnátok nagyon találkozni. Jobb, hogy sikerült túllépnie, neked is ezt kéne tenned - javasoltam.
- A tanulás pedig biztosan jobban fog menni, ha már nem gondolsz ennyi mindenre egyszerre - simítottam meg a hátát megnyugtatóan. - És amúgy is, ha kialszod magad, az agyad sokkal tovább tud koncentrálni az órákon. A vizsgák nem olyan vészesek - legyintettem. Néztem Alisont, és vártam a reakciót. Szóban, vagy mozdulatban. Annyi is elég lett volna, ha csak az arcán meglátom a megvilágosodást, hogy bizony igazam volt.
- Ha szeretnéd, segíthetek neked bármiben. Csak összeegyeztetjük az időnket, és segítek neked a tanulásban - ajánlottam fel. Persze a ingázások közepette nem volt valami sok szabad időm, de majd maximum alkalomadtán behívom az előkészítőbe, vagy valami hasonló. Mindig, minden megoldható.
- De most már menj, és kérd meg azokat a manókat, hogy főzzenek neked egy teát. Aztán siess az ágyba, nekem holnap ne kelj fel álmosan - álltam fel, hogy ezzel is jelezzem, hogy most már igencsak későre jár, és menni kéne.