36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Könyvtár - Máltai Ramóna Emese hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 12. 09:50 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Csend. Ez a legjobb tulajdonsága a könyvtárnak. A diákok csevegnek ugyan, de csak halkan, nincs olyan zsivaj, mint a kastély többi részén. Ramóna feje pedig igazán tele van már a zajjal, a sikongató lányokkal, a hangosan felröhögő fiúkkal. A könyvtárban viszont nincsen se sikoltozás, se röhögés. Csak a könyvek illata, a könyvtár jellegzetes hangulata és a rend, melyet a gondosan szétválogatott könyvek képviselnek. A hely tökéletes ahhoz, hogy Ramóna helyre rakja magában a napot, hogy lenyugodjon kicsit.
Apró, de szapora léptekkel halad a könyvtáros asztala felé. Apró mosolyt erőltet az arcára, köszön házvezetőjének, de csevegni nem áll meg, hiszen nem akar most a férfitől semmit. Csak bemasírozik a könyvek közé, hogy megnyugodhasson. El akarja felejteni kicsit azt, hogy hol is van, hogy mi ez az egész mágia dolog, és, hogy távolabb nem is lehetne az édesanyjától. Persze, néha még Ramóna is kínosnak érzi, hogy ennyire ragaszkodik a nőhöz. Mégis, Máltai Emese volt sokáig az egyetlen ember, akire a lány igazán számíthatott. Sőt, még most is ő az egyetlen. Mert Rami nehezen bízik meg az emberekben, az anyja viszont egy olyan valaki, akit megajándékozott feltétlen bizalmával.
A polcok elé érve lelassít, keresi a neki tetsző cimkét. Még ő sem tudja, mit akar olvasni, csak annyit, hogy most élvezetre vágyik, nem pedig ismeretterjesztő irodalomra. Végül egy Edgar Allan Poe versgyűjteményt emel le egy polcról, és ott helyben lapozza fel, hogy aztán jól végiggondolva minden szót olvassa végig az Eldorádót. Nem mintha nem olvasta volna már százszor. Persze, hogy olvasta! Kívülről is tudja már, hiszen kiváló memóriája van. Olvasni mégis jobban szereti, mert akkor kezében tarthatja a könyvet, érezheti az illatát, hallhatja, ahogy zörög a papír, mikor lapoz. Szereti nézni az igényesen nyomtatott betűket, hogy egy sorban vannak. Néhány újabb kiadású verseskötetben már képek is vannak a versek mellé biggyesztve, ám Ramóna szereti a régit, a klasszikust. Most is egy ősrégi kötetet talál meg, melyen látszik, hogy valaki nagy szeretettel olvasta egyszer.
A polcnak dőlve, félhangosan, motyogva olvassa fel a következő verset. Csak elmerül benne, élvezi a szavakat. Nem látott eddig senkit, így nem érzi furcsának, hogy hangosan olvassa fel a vers sorait. Most épp nem zavarja semmi, és ennek jeleként arcára halvány mosoly is kúszik. Ezúttal őszinte.
Szál megtekintése
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 26. 13:26 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Csak halkan olvas ugyan, de azt is azért teszi, mert nem lát maga körül mást. Ha nem egyedül lenne, nem szólalna meg. Nem szereti, ha mások hallják a hangját. Nevették már ki furcsa tónusú hangja miatt, és mert akadozott, mikor hangosan kellett olvasnia. Pedig nincs problémája a betűkkel, tökéletesen olvas fel - mikor egyedül van. Fejében hallja azonban már előre a nevetést, érzi a figyelő tekinteteket, mikor az osztályteremben ül. Most viszont megszólal halkan, mert a csendes könyvtárban áll, nem hallhatja őt senki. Legalábbis azt hiszi. Merthogy a másik navinést nem veszi észre, a vers annyira leköti.
Összerezzen, mikor a másik megszólal, lassan emeli fel a fejét, és elhalgat, amikor tudatosítja magában, hogy bizony egy másik emberi lénnyel van dolga. Elakad a szava, köhint egyet, mert az mintha feloldaná kicsit. Majd nagyot sóhajt, és a levegővel együtt előbukik hangja is.
- Köszönöm. - A dícséretet meg kell köszönni, ezt tanították neki. Csakis ezért szólalt meg, mert amúgy még nem jött rá, hogy Zayday mit akar tőle, inkább ez foglalkoztatta, mint az, hogy megdícsérték. A kérdésre már szívesebben felel, Poe versei olyanok, amikről tud és szeret is beszélni. - Elizabeth - válaszol Ramóna, mindössze egy szóban, a vers címével. - Poe egy unokatestvéréhez írta a verset, egy akrosztichon - osztja meg tudását, akár érdekli az a másikat, akár nem. - Vagyis ha összeolvasod a kezdőbetűket, megkapod az Elizabeth Rebecca nevet, az unokatestvére nevét - fordítja a könyvet háztársa felé, így ha érdkli, Ramóna ujja nyomán meg tudja nézni az említett sorkezdő betűket.
Ramóna végig hallkan beszél, kicsit talán hadar is, így néhol nehéz lehet érteni. A lelkesedés viszont látszik a szemében, hiszen azon ritka pillanatok egyikét éli, mikor okosnak érzi magát, nem pedig elesett vadnak.
Szál megtekintése
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. augusztus 15. 21:08 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Megijeszti háztársa közeledése, ahogy az is, hogy a lány ennyire könnyedén veszi a beszédet. Most neki is ilyen lelkesen kéne szövegelnie? Nem, az soha nem menne neki. Ha belelendül ugyan tud beszélni, és ami a fejében van azt olyankor ki is adja, de másképp megijesztik az emberek. Nem ismeri Zaydayt, eddig elkerülték egymást, így arról sincs semmi fogalma, hogy valójában háztársak. A másik lendülete pedig különösképp visszariasztja, még annak ellenére, hogy az imént egészen sokat beszélt hozzá. Arra azonban nem számítot, hogy a lányt érdekelni fogja a mondanivalója. Általában csak lehurrogják vagy kinevetik, mikor versekről beszél, ő pedig megérti a dolgot, és máskor inkább csendben marad. Megérti, amikor az arcába mondják. De ha beszélgetőtársa csak arckifejezésével jelezné, unja a dolgot, Ramóna nem biztos, hogy észre venné az apró jelzéseket. Sokszor nem szokta. Talán ez az oka annak is, hogy elidegenednek tőle az emberek. Meg annak, hogy annyiszor piszkálják és nevezik robotnak. Merthogy néha tényleg kicsit olyan. Persze a kastélyban ezt még nem kapta meg senkitől, itt még a robotokat sem ismerik sokan.
Saját mondandója befejeztével hátrébb lép kicsit Zayday-től, és elnémul. Feszülten összeszorítja ajkait, mikor rájön, hogy éppen beszélt valakihez, a valaki pedig lelkesen válaszolt is. Ez sokszor nem így történik vele. Nyel egy nagyot, kicsit hezitál, megfordul a fejében, hogy elrohan, elmenekül, vagy kijelenti, hogy neki viszont nincs ideje, és otthagyja a másikat. Aztán mégis marad, erőt vesz magán. Ha a másikat tényleg érdekli Poe, ő meg szívesen beszél róla, akkor abból még normális beszélgetés is lehet! Valahol mélyen vágyik arra, hogy rendesen tudjon beszélgetni másokkal, nem akaratból annyira félénk.
- Öhm... - ajaj, nehezebb lesz ez, mint gondolta! Mit kéne mondania még? - A teljes neve Elizabeth Rebecca Herring - mondja aztán halkan. - Amíg férjhez nem ment, 1834-ben. - Hangja kicsit remeg, még mindig bizonytalan, nem tudja, akarja-e ezt a beszélgetést. No meg azt sem, ki a másik.
Szál megtekintése
Könyvtár - Máltai Ramóna Emese hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet