36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 12. 09:50 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Csend. Ez a legjobb tulajdonsága a könyvtárnak. A diákok csevegnek ugyan, de csak halkan, nincs olyan zsivaj, mint a kastély többi részén. Ramóna feje pedig igazán tele van már a zajjal, a sikongató lányokkal, a hangosan felröhögő fiúkkal. A könyvtárban viszont nincsen se sikoltozás, se röhögés. Csak a könyvek illata, a könyvtár jellegzetes hangulata és a rend, melyet a gondosan szétválogatott könyvek képviselnek. A hely tökéletes ahhoz, hogy Ramóna helyre rakja magában a napot, hogy lenyugodjon kicsit.
Apró, de szapora léptekkel halad a könyvtáros asztala felé. Apró mosolyt erőltet az arcára, köszön házvezetőjének, de csevegni nem áll meg, hiszen nem akar most a férfitől semmit. Csak bemasírozik a könyvek közé, hogy megnyugodhasson. El akarja felejteni kicsit azt, hogy hol is van, hogy mi ez az egész mágia dolog, és, hogy távolabb nem is lehetne az édesanyjától. Persze, néha még Ramóna is kínosnak érzi, hogy ennyire ragaszkodik a nőhöz. Mégis, Máltai Emese volt sokáig az egyetlen ember, akire a lány igazán számíthatott. Sőt, még most is ő az egyetlen. Mert Rami nehezen bízik meg az emberekben, az anyja viszont egy olyan valaki, akit megajándékozott feltétlen bizalmával.
A polcok elé érve lelassít, keresi a neki tetsző cimkét. Még ő sem tudja, mit akar olvasni, csak annyit, hogy most élvezetre vágyik, nem pedig ismeretterjesztő irodalomra. Végül egy Edgar Allan Poe versgyűjteményt emel le egy polcról, és ott helyben lapozza fel, hogy aztán jól végiggondolva minden szót olvassa végig az Eldorádót. Nem mintha nem olvasta volna már százszor. Persze, hogy olvasta! Kívülről is tudja már, hiszen kiváló memóriája van. Olvasni mégis jobban szereti, mert akkor kezében tarthatja a könyvet, érezheti az illatát, hallhatja, ahogy zörög a papír, mikor lapoz. Szereti nézni az igényesen nyomtatott betűket, hogy egy sorban vannak. Néhány újabb kiadású verseskötetben már képek is vannak a versek mellé biggyesztve, ám Ramóna szereti a régit, a klasszikust. Most is egy ősrégi kötetet talál meg, melyen látszik, hogy valaki nagy szeretettel olvasta egyszer.
A polcnak dőlve, félhangosan, motyogva olvassa fel a következő verset. Csak elmerül benne, élvezi a szavakat. Nem látott eddig senkit, így nem érzi furcsának, hogy hangosan olvassa fel a vers sorait. Most épp nem zavarja semmi, és ennek jeleként arcára halvány mosoly is kúszik. Ezúttal őszinte.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. július 17. 09:45 | Link

Rami

Hol kellene már látogatást tennem? Ezen tanakodok egy viharos szombati napon, a klubhelyiségben elterpeszkedve az üres kandalló előtt. Már kellett ez a kis zuhi, lehetett is érezni az elmúlt napokban mert fulladt meleg volt. Üröm az örömben hogy tegnap fejfájást is hozott magával. Mára már elmúlt, és nem is akarom hogy vissza köszönjön, ezért valami csendes helyre vágyom. Mivel kint most rossz az idő, rengetegen vagyunk bent a klubban. Valaki a sarokban olvasgat, páran varázslósakkoznak és néhány első éves olyan cukrokat eszik, amitől gyakran sípol a fülük. Körbe nézek, de nem látok ismerős arcokat. Dana biztos a faluban van a kávézóban, a többiek meg bizonyára valahol a kastély falai között bandáznak. Nem érzem magam magányosnak, de mivel nagyon unatkozom felmegyek a szobába és magamhoz veszem az egyik tatyómat és meglátogatom a könyvtárat. Bizony nem mostanában voltam. Egyébként is hasznos lesz, beadandó feladatunk van Gyógynövénytanból meg Bájitaltanból. Nem szeretnék  a professzoroknak hanyag munkát végezni, egyébként is Darcynál tanársegéd is vagyok, akkor hogy nézne az ki? Órán felteszem a padra a lábam, napszemcsi a szememen. Ugyan. A folyosókon végre találkozok pár ismerőssel: Macus az egyik sarokban, Lau és Thomas a másikban, Kende és Mae pedig egy távolabbi szegletben. Próbálok mindenkinek inteni, de hirtelen elmegy a kedvem tőle, amikor villám csap le. Szerencsére nem sikítottam fel, csak a szívem kalapál. Elég gyorsan de majd elmúlik. Folytatom tovább az utam, ami elég hamar a könyvtárhoz vezet. Nem is csodálkozom el a hatalmas könyvespolcokon, az óriási téren csak egyenesen egy üres padhoz igyekszek, ahol előveszem a pergamen halmot és a pennákat, majd felkapom a fejem és intek egyet Misha bának. Hozhattam volna magammal sima tollat is, de ezt az írást jobban szeretem. Lenyugtatja az embert, nem tudom miért de olyan jó pennával írni. Fel is írom a nevemet az egyik papírra, majd a beadandó címét. Mivel a táska a vállamon maradt most nem kell felkapnom, eliramodok megkeresni a megfelelő könyveket, amikből tudok dolgozni. Az egyik polcnál járva meghallok egy kellemes hangot, azt hiszem verset olvas.
- Szépen olvasol. Ez melyik vers? Még nem hallottam. – érdeklődöm finoman a polcnak dőlve, vigyázva hogy ne borítsam fel.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:10
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. július 26. 13:26 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Csak halkan olvas ugyan, de azt is azért teszi, mert nem lát maga körül mást. Ha nem egyedül lenne, nem szólalna meg. Nem szereti, ha mások hallják a hangját. Nevették már ki furcsa tónusú hangja miatt, és mert akadozott, mikor hangosan kellett olvasnia. Pedig nincs problémája a betűkkel, tökéletesen olvas fel - mikor egyedül van. Fejében hallja azonban már előre a nevetést, érzi a figyelő tekinteteket, mikor az osztályteremben ül. Most viszont megszólal halkan, mert a csendes könyvtárban áll, nem hallhatja őt senki. Legalábbis azt hiszi. Merthogy a másik navinést nem veszi észre, a vers annyira leköti.
Összerezzen, mikor a másik megszólal, lassan emeli fel a fejét, és elhalgat, amikor tudatosítja magában, hogy bizony egy másik emberi lénnyel van dolga. Elakad a szava, köhint egyet, mert az mintha feloldaná kicsit. Majd nagyot sóhajt, és a levegővel együtt előbukik hangja is.
- Köszönöm. - A dícséretet meg kell köszönni, ezt tanították neki. Csakis ezért szólalt meg, mert amúgy még nem jött rá, hogy Zayday mit akar tőle, inkább ez foglalkoztatta, mint az, hogy megdícsérték. A kérdésre már szívesebben felel, Poe versei olyanok, amikről tud és szeret is beszélni. - Elizabeth - válaszol Ramóna, mindössze egy szóban, a vers címével. - Poe egy unokatestvéréhez írta a verset, egy akrosztichon - osztja meg tudását, akár érdekli az a másikat, akár nem. - Vagyis ha összeolvasod a kezdőbetűket, megkapod az Elizabeth Rebecca nevet, az unokatestvére nevét - fordítja a könyvet háztársa felé, így ha érdkli, Ramóna ujja nyomán meg tudja nézni az említett sorkezdő betűket.
Ramóna végig hallkan beszél, kicsit talán hadar is, így néhol nehéz lehet érteni. A lelkesedés viszont látszik a szemében, hiszen azon ritka pillanatok egyikét éli, mikor okosnak érzi magát, nem pedig elesett vadnak.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 8. 18:49 | Link

Rami

El is megy a kedvem a nekidőléstől, amikor meghallom hogy a polc egy kicsit roppan. Olyan ez a hang, amikor beleülsz egy régi fotelbe és jelzi a közelgő vesztét. Nem fogok kockáztatni, mert nincs elég megtakarított pénzem hogy egy csomó könyv és a bazi nagy könyvespolc árát megtérítsem a sulinak.   Azért annyira nincs nagy súlyom, egy srác simán elbírna, plusz körbe is tudna futni velem a birtok körül. Lehet ki is próbálom, megkérem talán Alexet a legközelebbi találkozónk alkalmával hogy vegyen fel és úgy fél óráig szállítson magán. Szóba jöhet még Kende is, vagy a Mórocz ikrek akiket úgy ismerek hogy simán vállalkoznak rá. Még a faluba is levinnének így, az biztos hogy az egész utat végig röhögném. A magas fákkal viszont jó lesz vigyázni, mert ha beverem a kobakom nem leszek okosabb. Pedig milyen jó lenne, ha ez az egész így működne. Miért is indultam amúgy? Ja, anyagot kellene gyűjteni a házi dogákhoz. Mivel még nem váltottam olyan sok szót az elsős lánnyal, sort kerítek rá. Hiszen Zayday Hudson nevét mindenkinek tudnia kell.
- Elizabeth, még nem hallottam róla. Persze a nevéről őfensége jut eszembe, de ez mellékes. – hablatyolok.
- Ez nagyon érdekes. Ha szeretnél, mesélhetsz még róla. Van egy kis időm, szívesen művelődök addig. – szólok ismét.
Jó volt néha komoly dolgokról beszélni, és olyan dolgokat megtudni amiről az embernek addig fogalma sem volt. Persze, erre jó az iskola de azért mégsem taníthatnak meg mindent itt. A versekről példának okáért nem tudok semmit, ezért is kértem meg a leányzót hogy beszéljen nekem a témával kapcsolatban. Az igazi úgy lenne, ha leülnénk valami ital mellé egy kellemes kis bárban, de a könyvtár lett az első találkozónk színhelye, így jött. Nem sok ismerősömmel találkoztam a könyvek otthonában. Eddig a napig.
Hozzászólásai ebben a témában
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Elsős mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 217
Írta: 2021. augusztus 15. 21:08 | Link

”Olvasni annyi,
mint táplálkozni”

   Zayday

Megijeszti háztársa közeledése, ahogy az is, hogy a lány ennyire könnyedén veszi a beszédet. Most neki is ilyen lelkesen kéne szövegelnie? Nem, az soha nem menne neki. Ha belelendül ugyan tud beszélni, és ami a fejében van azt olyankor ki is adja, de másképp megijesztik az emberek. Nem ismeri Zaydayt, eddig elkerülték egymást, így arról sincs semmi fogalma, hogy valójában háztársak. A másik lendülete pedig különösképp visszariasztja, még annak ellenére, hogy az imént egészen sokat beszélt hozzá. Arra azonban nem számítot, hogy a lányt érdekelni fogja a mondanivalója. Általában csak lehurrogják vagy kinevetik, mikor versekről beszél, ő pedig megérti a dolgot, és máskor inkább csendben marad. Megérti, amikor az arcába mondják. De ha beszélgetőtársa csak arckifejezésével jelezné, unja a dolgot, Ramóna nem biztos, hogy észre venné az apró jelzéseket. Sokszor nem szokta. Talán ez az oka annak is, hogy elidegenednek tőle az emberek. Meg annak, hogy annyiszor piszkálják és nevezik robotnak. Merthogy néha tényleg kicsit olyan. Persze a kastélyban ezt még nem kapta meg senkitől, itt még a robotokat sem ismerik sokan.
Saját mondandója befejeztével hátrébb lép kicsit Zayday-től, és elnémul. Feszülten összeszorítja ajkait, mikor rájön, hogy éppen beszélt valakihez, a valaki pedig lelkesen válaszolt is. Ez sokszor nem így történik vele. Nyel egy nagyot, kicsit hezitál, megfordul a fejében, hogy elrohan, elmenekül, vagy kijelenti, hogy neki viszont nincs ideje, és otthagyja a másikat. Aztán mégis marad, erőt vesz magán. Ha a másikat tényleg érdekli Poe, ő meg szívesen beszél róla, akkor abból még normális beszélgetés is lehet! Valahol mélyen vágyik arra, hogy rendesen tudjon beszélgetni másokkal, nem akaratból annyira félénk.
- Öhm... - ajaj, nehezebb lesz ez, mint gondolta! Mit kéne mondania még? - A teljes neve Elizabeth Rebecca Herring - mondja aztán halkan. - Amíg férjhez nem ment, 1834-ben. - Hangja kicsit remeg, még mindig bizonytalan, nem tudja, akarja-e ezt a beszélgetést. No meg azt sem, ki a másik.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. szeptember 29. 11:42 | Link

Rami
Látom a kiscsajszin hogy nincs annyira hozzászokva hogy leszólítják őt bizonyos helyeken, de próbálok minél kedvesebben hozzászólni és elérni hogy megnyíljon. Mármint nem úgy, mint egy öribarinak de szeretném ha tudná, hogy bennem mindig jó beszélgetőpartnerre vagy akár barátra találhat. Mindig béke párti voltam, tipikusan nem az a személyiség aki kiszekálja az ember lelkét a helyéről. Manapság ez a fiataloknak a jó buli, vagy a szórakozás. Nem mondom hogy itt az iskolában tapasztaltam, hanem inkább csak annyit, hogy megvannak mindenhol a jófejek és a rosszfejek. Vagy más szemmel nézve a dolgot, egyesek szerint vannak lúzerek és menők. Szerintem az ezen a véleményen lévők mind tévednek, és az iskolában minden gyerek ugyanolyan, és nem szeretem azt amikor bizonyos körök kinézik a másikat. Jó hogy még nem volt ilyen dologban részem, de ki tudja a lánykának milyen élményei lehetnek. Mintha múltkor Zalánnal láttam volna sétálgatni, akit az év elején ismertem meg. Mindketten elsőévesek, így persze nem lepett meg. Örültem neki, hogy két évfolyamtárs ilyen jóban van egymással. Nekem az enyémekkel nincsen semmilyen bajom, de persze azért nem vagyunk kebelpajtások. Pont jó minden úgy, ahogy van. A kölcsönös tisztelet a fontos egymás irányába, de persze nem árt sohasem egy jó kis beszélgetés. Bízom benne hogy a lány ki tud lépni a jelenlegi zónájából, és könnyebben tud majd társalogni, és nem lesz nagyon zárkózott. Én mondjuk így is megkedveltem őt, pedig alig néhány perce kezdtünk beszélgetni. Az viszont nem volt szép dolog, hogy ilyen kis idő alatt ezeket leszűrtem róla. Nem tudom én mit szólnék, ha egy felsőbb éves hirtelen szóba elegyedne velem, főleg ha elsőéves lennék. Ugyan Zayday.
- Ez nagyon érdekes. Ha nem haragszol.. – közelebb merészkedek a lányka mellé.
- Figyelj.. Ramóna? Jól emlékszem? Ha zavarlak, csak szólj nyugodtan és megyek a dolgomra. Viszont nagyon szívesen beszélgetnék veled, hiszen egy házban vagyunk. Eddig nem nagyon találkoztunk, de tudod én mindig örülök az új ismerősöknek, vagy barátoknak. Egyébként ha bármi baj van, nyugodtan fordulj hozzám, szívesen segítek, rendben? – mosolygok bátorítóan.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet