Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860121#post860121][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 12:41[/b][/url]

Túl régen volt már olyan, hogy normális diáknak érezzem magam Zalánnal. Az van, hogy mióta megismertük egymást, ritkán lehettünk csak egyszerű kamaszok. Vagy az ő életében történtek meglepő dolgok, vagy az enyémbe, vagy egyszerre, de az biztos, hogy nehéz lett volna normálisnak mondani a helyzetet bármelyik esetben is.
A Zámboritól kapott könyv a táskámban pihen, amit az asztalnál hagytam. A könyvtár leghátsó sarkában van egy asztal, amit nagyjából senki nem használ, mert mindentől messze van, kicsit megviselt, ezért nekünk tökéletes. Halkan nyögve, egy hatalmas pakkot teszek az asztalra Zalán mellé.
- Mint a horoszkóp - bólintok határozottan. - Csak olvass. Valaminek kell lennie, amit tudunk használni, és nem az, hogy a bácsinak az 1600-as években olyan valóságos látomása volt, lebénult - ingatom meg fejemet. Abszurd az egész. Ha nem Zalán lenne az, aki előáll egy ilyen történettel, szembe nevetném az illetőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860123#post860123][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 13:03[/b][/url]

Torkomat köszörülve fogom vissza magam, hogy ne törjön fel belőlem a hangos röhögés Zalán kiakadására. Nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, de teljesen egyetértek vele. A szüleimnek majdnem sikerült elérni, hogy felvetessék velem a tárgyat, de végül sikerült meggyőznöm őket, hogy rendben, amiért ők rakják össze az órarendem, de ne legyünk ennyire álszentek. Győztem. Legalább ebben.
- Szegény Béla - pillantok a plafon felé. - Ugyanolyan szkeptikus vagyok, mint te, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a látomások valóságalapját. Még ha Béla csak bele is trafált, akkor is ott van, hogy honnan tudta, hogy pont őt, pont akkor, satöbbi - támaszkodom meg az asztalon, mintha olyan nagyon okos lennék a témában, végül a kérdés közben pillantok a halomra és könyökölök rá.
- Mert... - harapok alsó ajkamba a táskára pillantva. - Az túl személyes. Bele-beleolvastam, de egy napló volt a kezemben. Egyelőre nem tudom, hogy akarom-e tudni, mit írt le bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860125#post860125][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 13:36[/b][/url]

Azonnal válaszolnék, de Zalán már mozdul, nekem meg esélyem sincs megakadályozni, hogy nyakig a táskámban legyen. Elhúzom a számat.
- Igen - felelem halkan. - Mondtam, hogy személyes - pillantok el szégyenteljesen. Nem kéne hagynom, hogy Zalán beleolvasson, mert ez tényleg személyes. Az az egy rész jött szembe, hogy jött ki a tanerő eleme, és a diáktársa... - Elég volt - veszem ki kezéből a kötetet. - Egyáltalán nem vigasztal, hogy jött ki másnak az eleme, és milyen károkat okozott vele. Ezért félek az egésztől. Zámbori mondta, hogy mindenkinek más, ez rendben is van, el tudom fogadni, főleg, mert szerencsésnek mondhatom magam ezek szerint, hogy nálam senki nem sérült meg, de... - hagyok pillanatnyi szünetet, szusszanva ülök le a mellettem levő székre. - Nem ez a lényeg. Meg akarom tudni, hogy a terromágia miatt gyógyulok-e lassabban - jelentem ki végül határozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860127#post860127][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 13:49[/b][/url]

- Tudom, hogy nem - pillantok a polc felé, ahonnan mozgolódást hallok. Türelmetlenül sóhajtva, szemeimet megforgatva várom meg, amíg végre elmegy. Kicsit kihajolva ellenőrzöm, majd fordulok ismét Zalán felé.
- El fogom olvasni, csak még nem tudom, akarok-e szembesülni azzal, hogy lehetett volna rosszabb is, mint amit én csináltam - egy komplett földrengést. Ki a rosseb mondhatja el magáról, hogy földrengést csinált egy több holdas birtokon, mert összeveszett a szüleivel? Felciccenve fordulok el, tenyerembe támasztom arcomat. - Valószínűleg az csak a kezdet, hogy alacsonyabban kell repülnöm. Kicsit olyan érzés, mintha egyedül lennék ezzel, attól függetlenül, hogy tudom, nem mindenki helyzete ugyanolyan ebben a témában. De hát... a repülés miatt tartottam ki eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860129#post860129][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 14:08[/b][/url]

Persze, hogy tudtuk. Csak senki nem volt ott, hogy lássa, mit tettem. És hogyan. Mert utóbbiról még nekem sincs fogalmam, és ez nagyban megnehezíti az elfogadást magát is. A kicsavarodott, több tízéves fák, a deszkák a karám körül, a kúria kettérepedt oszlopai, amiket Merlin tartott csak össze nagyjából, a repedezett falak - apám és anyám ijedt tekintete, akik azóta sem hajlandóak beszélni velem erről. Az elemi mágiáról sem.
- Én is láttam, és tök jó, hogy neki megy - morgom magam elé, ujjaim erősebben szorítanak a még mindig kezemben tartott könyvre, ahogy lepillantok rá. Fájdalmasan szisszenek fel, azonnal vállamhoz kapok, az erős ütéstől még előrébb is dől felsőtestem.
- Mi a griffgané van? - simogatom a csapás helyét, ahogy értetlen nézek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860131#post860131][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 14:21[/b][/url]

Halkan hümmentek. Ez nem is olyan rossz ötlet. Szemöldököm szalad ráncba mégis.
- Őszintén szólva, nem tudom mennyire akarom látni azt, ahogy Zámborinak kijött az eleme. Mármint... ez tényleg tök személyes dolog, és hiába osztotta meg velem az egészet leírva, attól még... - zavartan pillantok el róla. - De igazad van. Ez egy egész épkézláb ötlet - adom be derekamat és ismerem el, hogy tényleg jó, és használható.
- Így kéne a jóslással is, hajrá - mutatok a helyén felgyülemlett pakkra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860133#post860133][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 14:31[/b][/url]

Bólintással nyugtázom barátom szavait. Ez már több, mint a semmi, de tetszik, hogy nincs a bort iszik, de vizet prédikál eset, mert az már igencsak álszent lenne.
Kékjeim kerekednek ki, dőlök is közelebb hozzá, hogy jól lássam az újság lapjait.
- Látnok Lajos. Viccelsz velem - fürkészem a sorokat, míg végül meg nem találom. Tényleg ott van. - Hm. Te lehetnél Zavaros Zalán - könyökölök az asztalra elmerengve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860135#post860135][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 14:43[/b][/url]

Először megszeppenek, de pillanatokkal később már pfölve próbálom visszafogni a nevetést. Karjaimra fekszem az asztalon, ahogy vállaim rázódnak.
- Rendben, Zarándok Zalán. Ha lemész alfába, meg lelkibéke meg minden, mint a mugliknál ezek a spirituális emberek, remélem azért nadrágot fogsz hordani - egyszer láttam egy képet egy ilyen férfiról és nem mondanám, hogy nadrág volt rajta. Még nadrágszerűnek sem csúfolnám.
Nevetve veszem el az első könyvet a pakkom tetejéről, hogy még mindig vidáman, de csendben álljak neki olvasni. Órákkal később, már úgy érzem, az egész könyvtárat kiolvastam: nem csak az elemi mágiáról, de még a jósokról is. Fő a változatosság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860139#post860139][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.02.28. 17:58[/b][/url]

- Nem fog menni, ha majd bugyiban ülsz be Mágusjogra - takarom el arcomat, hogy véletlenül se lássam Zalánét. Így nagyobb esélyem van, nemhogy a túlélésre, de arra is, hogy ne törjön fel belőlem a hangos nevetés. Eddig olyan jól megvoltunk itt, nem lenne vicces, ha kipaterolnának.
- Szóljak Raminak, hogy kísérjen el téged? - veszem át Zalán hangját és ismétlem meg a kérdést egy apró változtatással. Ha neki lehet ilyet, akkor feljogosítom magam, hogy nekem is lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860159#post860159][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.01. 12:46[/b][/url]

- Senkinek nem kell megtudnia, miért kényszerülök bemenni abba a szobába. Bonnie már így is tudja - szalad ráncba a szemöldököm, ahogy igazából magamnak mondok ellent. Oké, lehet ez nem is olyan rossz ötlet. Mármint, hogy Bonnie eljöjjön velem. Fejemet csóválom meg.
- Mi van Lajossal és Bélával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=860162#post860162][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.01. 13:16[/b][/url]

- A kettétépett újságot biztosan - vigyorodom el szemtelenül. - Igen, láttam, csak jó fej vagyok, hogy nem verem nagy dobra - fordulok én is abba az irányba, amerre nemrég Zalán, majd térek vissza az elém letett könyvre. Kékjeim minduntalan vissza-visszakalandoznak Zámbori kötetére, de nem visz rá a lélek, hogy elkezdjem olvasni. Alsó ajkamba harapok, és csendben töltöm el Zalán mellett az elkövetkezendő pár órát, amíg meg nem unjuk és sétálunk vissza a körletbe. Mondanám, hogy hasznos volt...