Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=313189#post313189][b]Ombozi Sára - 2014.06.14. 21:08[/b][/url]

Sára lassan összeszedi magát, eddig a tanulmányok nem voltak olyan fontosak számára, most viszont lassan észbe kap. Pillanatokon belül itt lesznek a vizsgák és nem akarja, hogy azt se tudja majd, hova kapkodja a fejét. Ő pedig szeret előrelátó lenni, netalántán picikét még bölcs is, amikor úgy dönt, egy naptól a könyvtárban nem hal meg.
Eleinte azon gondolkodott csak, mennyire nem illik hozzá ez, meg, hogy mennyire unalmas. Hiszen ő Sára, aki általában nem tud csak úgy megülni a fenekén és  nem is akar. Amúgy is, a zárt falak között túl egyhangú, unalmas a világ, szeret kint lenni és a természetben ihletet gyűjteni. Ezek után jöttek a gondok: mi mást csinálhatna tanulás helyett. Rajzolhatna, festhetne. Szabadra engedhetné a fantáziáját, jobb agyféltekéjét, amit pedig imád csinálni és nagyon csábító, főleg, ha a könyvtárban kell ücsörögni. Akár fényképezhetne, sétálhatna, túrázhatna, lemehetne a faluba, Médit szórakoztathatná, vagy Noelt... esetleg Nellit. Végtelen listát tudna írni arról, mi mást csinálhatna és csinálna is szívesen jelenleg. Viszont ezek a gondolatok teljesen felborítják az erőviszonyokat. A tanulás nem önszorgalom és kedvtelés lesz, hanem kihívás. Innentől kezdve senkinek nem kérdés, Sári mit fog csinálni: már csak azért is seggelni fog és egész estig tanulni.
A könyvek között gubbasztva különben tökre meg lehetett figyelni a kisdiákok mindennapi életét. Hiszen az anyagra nem kihívás koncentrálni, azt nem mindig muszáj. Jó dolog elnézelődni, bámulni a szerencsétlen kis elsősöket, ahogy esetlenül keresik, amit olvasni akarnak, majd a könyvtárosnál kuncsorognak segítségét. Ugyan már, néha még kuncog is magában. Ő sosem volt ilyen szerencsétlen, valahogy nincs a génjeiben kódolva az esetlenség meg a bénaság. Hiába, az Ombozi génálommány lassan kincset ér, talán még meg is gazdagodhatnának belőle. Biztosan sokan irigykednek rájuk, legalábbis Sára abszolút ebben a hitben vannak. Hiszen most ők a Rellon üdvöskéi, a három muskétás. A két testvére annyira eltérő, mégis annyira szereti mindkettőt. És máris azon kapja magát, hogy ismét könyököl az asztalon, bájos arcocskáját kezein pihenteti és zöld tekintetével a plafont, a könyvespolcokat vizslatva ábrándozik. Lábfejeit összeakasztja az asztal alatt, majd előre-hátra ringatja őket, mert ő most nem fog semmit haladni a tanulással. Már akkor eldőlt, amikor leült és legszívesebben futott volna vissza a szobájába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=313219#post313219][b]Ombozi Sára - 2014.06.14. 22:02[/b][/url]

Egészen nyugodtan ücsörög és kalandozik el a világba a könyv előtt, amit kiválasztott. Először fel sem tűnik neki Noel, hiszen ő éppen "tanul" és nem is annyira figyeli az embereket. Na persze, tanul, de legalább ha este visszamegy a szobájába, elmondhatja magáról, hogy egész nap keményen dolgozott, egy percet sem lustálkodott. Közelebb érezheti magát a céljaihoz, a sikeres vizsgákhoz.
Azonban ő és a csodás álmai közé egyetlen akadály áll - vagyis éppen ül le. Noel vágódik oda hozzá, szeretett öcsikéje és visszarántja a földre. Ő pedig alig kap levegőt, az asztalba kapaszkodik, hogy a fiú által csapott szél le ne döntse a székről.
- Szia! - Elkerekedett szemekkel néz rá, nem tudja, mit tett, hogy ennyire vigyorogni kell rá. Talán kicsit cikinek is találja, hogy az öcsikéje itt találja, tanulás közben... izé, azt színlelve. Aztán amikor nekikezd gondolkodás nélkül gyorsan ledarálni a történteket, azon gondolkodik, talán elaludt a könyvtárban és most csak álmodja ezt. Visszahúzza a kezeit, miközben tekintetét folyamatosan Noelre függeszti és lopva megcsípi az egyik kézfejét. Nagyon reális, földre visszarántó fájdalmat érez, de egyre kevésbé hisz a szemének, fülének.
- Húhha... - Fújja ki magát, amikor Noel még az utolsó szavait mondja, mert elfelejtette kiengedni a felesleges szén-dioxidot. Aztán erőt vesz magán, konkrétan egy taslit ad magának, hogy magához térjen, összeszedje magát. Nem lepődünk meg, nem sokkolódunk le, ébren vagyunk, Noel. Noel megjavul. Erre a gondolatra felugrik.
- Jézusom, lázas vagy? Mi van veled? Össze-vissza beszélsz! - A vicc mellett némi aggodalom is van benne, miközben Noel homlokára rakja egyik kezét. Meglepően normális a testhőmérséklete. Sára is összeszedi magát, idióta vigyort varázsol az arcára, ahogy visszaül a székébe. Kicsit furán érzi magát, igazából nem tudja, ő maga mit is mesélhetne most gyorsan. De ha már Noel is kiakasztotta, ő is ki fogja, nem érdekli. Az agya épp annyira összeszedett, hogy ennyit kinyökögjön:
- Berúgtam, összetetováltam Médeát, amúgy nagyon klassz lett. Aztán még jobban berúgtam és az ájult Médivel egy majdnem idegen hapsinál aludtam. - Darálja le egy levegővel és várja, hogy Noel elkezdje az ördögűzést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=313257#post313257][b]Ombozi Sára - 2014.06.14. 23:17[/b][/url]

Nem kell őt félteni, mond valamit, hamar megered a nyelve. Amikor Noel csak feszülten figyeli, ő már készíti magát a keresztre és a szenteltvíz esőre. A kemény szavakra, a dühre, de amikor Noel elneveti magát, belőle is kitör a nevetés. Nem is tudja, miért izgult ennyire, elvégre nem az apjának kellett gyónnia. Na jó, vele talán nem lett volna ilyen óvatlan, de sosem fogja magát olyan közel érezni, mint testvéréhez. Igazából valószínűleg soha, senkit nem fog ilyen közel érezni magához, mint Noelt és emiatt nagyon boldog, szerinte ez így van jól. Sára és Noel, összetartoznak.
- Úgy kezdődött az egész, hogy Médi kígyót fogott a réten, én meg nem értettem, mit akar egy kígyóval, aztán elengedtük a diákok között, hogy megnézzük, hogy reagálnak. Aztán mesélte, hogy nagyon szereti őket, de nem tarthat, én meg adtam neki egy kígyót, ami mindig vele van... a karján... ha jól emlékszem... - Általában nem szokott emlékezetkiesése lenni, nem az ő stílusa. Vagy csak még nem ivott eleget, hogy kiessenek neki részletek, nem tudja pontosan. De ahogy felengedett és rájött, hogy nem kínvallatáson van, hanem a testvérével cseveg, máris feloldódott kicsit, lazábban is ül, keresztbe rakja lábait, kezecskéit már az ölében pihenteti és nem készül újra pofozgatni magát. Médeáról amúgy is dupla annyit tudna csevegni, mint a lány róla, már csak azért, mert ő beszédesebb. Amikor pedig Noel az idegenről kérdez, és egy éjszakát emleget, pillog párat értetlenül, úgy néz rá. Majd leesik, a fiú mire gondol, ablaktörlőket megszégyenítő módon integet végül alkarjaival.
- Jaj, nem, semmi ilyesmi nem volt, tényleg nem. - Bár nem is tudja, konkrétan, miért nem. Ja és persze azt nem említi meg, hogy ez nem rajta múlott, mert ha Jamie kihasználta volna a helyzetet... de nem tette. Ő pedig nem is tudja, hova tegye ezt az egészet, talán nem elég jó csaj? Múltkor Nelli is megszólta, hogy eléggé elhízott, amióta idejött és tényleg, talán felszedett magára pár kilót. Vagy csak képzeli? Már nem tudja eldönteni, de sosem volt gondja az önbizalmával, csupán a hülye szeszélyei képesek megingatni ebben és önmaga ellenségévé válik egyhamar.
- Figyelj, Noel, tudom, hogy ezt nem szeretitek, de szerinted fogynom kéne kicsit? Nagyon őszintén, elfogultság nélkül, de most tényleg! - Kérleli a fiút, hogy minél inkább reálisat mondjon. Ki más tudna kíméletlenül őszinte lenni vele? Meg amúgy is, még ha távol áll tőle, hogy férfiként nézzen rá, legalább az ízlése férfias, így meg tudja mondani, Sára milyen alkat jelenleg. Hogy alaposabban megszemlélhesse, még fel is áll és körbefordul egyet a tengelye körül, majd visszacsücsül. Kicsit elgondolkodik, majd szélesen elmosolyodik.
- Amúgy nagyon örülök ezeknek az elhatározásoknak, boldoggá tesznek. Tervezed őket... hosszabb távon tartani? - Na igen, hallotta már a nagy elhatározást, hogy megszerzi Michelle-t, azt is, hogy kidobja, aztán végül egyik sem lett belőle igazán, már abszolút nem érti a testvére és a Saint-Vernant lány kapcsolatát, csak abban biztos, hogy Noelnek jobb lenne nélküle. De sajnos idáig nem tehetett semmi komolyat ellene. Most viszont kíváncsi, Noel mennyire gondolja komolyan ezt az őrültséget, amit az előbb eldarált. Mert az ő szájából igen, az, őrültség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=323977#post323977][b]Ombozi Sára - 2014.06.26. 21:13[/b][/url]

Nojel <3

- Igen, egy nagyon szép kígyó lett, szerintem király, én örülnék egy ilyen tetoválásnak. Csak nem is tudom, magamra nem vállalok, más kezében meg nem bízok... - Mondja, miközben elhalkul kissé a hangja, hiszen Noel nem igazán érti, mi ez a hajcihő a dolgok körül. Hiszen a fiú nem művész, illetve az, csak életművész, Sára pedig kézzelfoghatóbb dolgokat alkot. És neki igenis a saját művei a legszebbek, a saját művészete az igaz és ezért nem bízná magát más kezére. Mert azért egy tetoválást eltüntetni nem olyan egyszerű, meg hát minek is? Hiszen az egy életre szól, lapra, vászonra is lehet alkotni, de azon fog az idő. A tetováláson is, de az azért egy kicsit komolyabb kategória. Amikor Noel megállapítja, milyen rossz lányok, csak szélesen vigyorog, az igazi sáris vigyorát veszi elő, ami gyerekkora óta néha ott ül az ajkán.
- Nem vagyunk rosszak, nem bántott a kígyó, ha elég műveltek lettek volna, akkor ők sem visítottak volna úgy. - Állapította meg kissé csacsogva, és már maga is érzi, hogy kezd egy kicsit sok lenni, túlpörgette magát. Vesz egy nagy levegőt, kifújja és hátradől a székben. Bűnbánó, őszinte zöldekkel néz a fiúra, aki remélhetőleg nem menekült előle a Rellonig. Na nem mintha eddig sikerült volna Noelt kiakasztani, de ki tudja, egy napon csak sikerül. Nem akarja megvárni azt a napot.
Amikor azonban az öcsikéje szeretné tudni a delikvens nevét, féloldalas, keserédes mosoly csúszik az arcára. Egyik kezecskéjét az asztalra teszi, ujjacskájával köröz rajta. Szinte már lányos zavarban van, csak nem pirul el, az már abszolút idegen lenne tőle. Nem szeret a fiúkról beszélni Noelnek, tudja, hogy mennyire féltékeny rá és ez jól is van így. Tudja milyen érzés, hiszen Michelle-t már jó párszor megtépte volna, ha Noel nem szerette volna ennyire és nem fordította volna maga ellen. Na nem mintha olyan harcias típus lenne, de a Saint-Vernant lányra meglátása szerint már nagyon is ráfért volna egy kis leckéztetés.
- Jamie Wayne, tudod, övé a csárda. - Magyarázza, hátha úgy ismerősebb, biztos benne, hogy Noel járt már ott. Ismeri az életmódját, nem éppen egy tanulós fajta, aki sosem mozdul ki. Nem, Noel nagy kanállal éli az életet, habzsolja. Mondjuk amíg nem nyúl cigarettához vagy droghoz, Sárának semmi baja ezzel. Sajnos a fiú már elég nagy hozzá, hogy úgy gondolja, el tudja dönteni, mi lesz neki a jó, ő pedig csak figyelheti, amit tesz. Csak ott állhat mellette, és vigasztalhatja, ha szüksége van rá, vagy örülhet vele. Ez a testvérek dolga, nem? Elkísérni őt, figyelni a lépéseit, ahogy halad előre az életben, de közben jelentéktelennek tűnni.
Amikor hallgatja Noel megállapítását, nem bírja ki, nevetgél, annyira vicces ezt az ő szájából hallani, majdnem félre is nyel, de végül csak széles vigyorral néz a fiúra, sugárzik a boldogságtól. Nagyon jól estek neki a szavai.
- Ez nagyon őszinte volt, valóban. Amúgy nem kell foglalkoznod vele, ki gondolja másképp, én sem teszem. - Rántja meg kissé a vállát, ahogy Noelre néz, csillogó szemekkel. Mint egy kiscsikó, amikor a mamájára néz. De minek is tagadná, hogy rajong a fiúért? Ő az egyetlen hímnemű, aki nagyon is tudhatja, mennyire odáig van érte.
Amikor ismét Michelle-re terelődik a szó, Sára arca is elkomolyodik. A fiú kérdésére pedig lassan fújja ki a levegőt. Összevonja szemöldökeit, egy pár másodpercet vár a válasszal, amíg megnyugtatja magát.
- Most fejezd be ezt a hülyeséget. - Mondja, de nem bírja ki, nem bír egy helyben ülni, feláll, kezeit az asztallapra támasztja, úgy hajol közelebb Noelhez, hogy a szemébe nézhessen. - Nem te nem voltál elég jó neki. Ő nem volt elég jó hozzád, ezért lett vége. - Az előzőektől eltérően keményen és határozottan beszél, de aztán észreveszi magán, elkuncogja magát, kifújja a levegőt és visszacsüccsen, cinikus mosoly ül ki az arcára, amikor összefonja karjait mellkasán.
- Ha találnék egy férfit, aki fele annyi dolgot tenne meg értem, mint te érte... talán még hozzá is mennék. - Ez pedig hatalmas szó a mi kis komolytalan Sáránk szájából, ábrándosan pillant el Noel mellett, elgondolkodva.