Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Mon Dieu! [Marina / Neked Babits kell / ne less]Közeleg a negyedik évem vége. Azzal együtt a végzős évem is, így a figyelmem polipok csápjaként tapad rá mindenre, aminek köze van a mágusjoghoz, vagy a család-és bűnügy kifejezésekhez. Ha egy nap valóban védőügyvéd szeretnék lenni és ügyeket zárnék, akkor azért tennem kell. Ebben a szakmában jobban számít hol tanulsz, milyen gyakorlatod van, kik mellett virágzol ki. Egyes irodáknak megvan a szokásos rendszere: ugyanabból a nagy presztízsű egyetemről válogatnak. Ha megadatott, hogy az ország egyik legjobb ügyvédjét segítsem, akkor élni fogok a lehetőségeimmel. De jól tudom, hogy a hosszú munkaidő és a magas nyomás mellé gyors észjárású emberre van szükség, nem pedig karót nyelt klónokra, akik kisétálnak az egyetemről. Ezért is lépek már időben. Ajkaimmal halkan cuppogva gondolkodom és lapozom át a jegyzeteimet, hogy közülük előkerüljön a post-it, a rajta lévő listával. A rendnek hála ez igen hamar meg is történik, de ahogy a részlegen elfordulok a roskadásig pakolt, fölém magasodó polcok közé, valami igazán szokatlanra kell felfigyelnem. Egyrészt, ez a mágusjogi szakasz. Ide aligha szoktan jönni diákok, a szerintük száraz és tömény anyagok közé. Bőven elég nekik, amit dr. Laines lead az órán. Ha engem kérdezne bárki, ez ostobaság. De ha már előfordul, hogy egy diák mégis kihasználja a sarokba rejtett, garantáltan néma csendbe burkolt asztalt, hogyan lehet az a diák Marina? - Eltévedtél? - halkan lépek közelebb a magassarkú csizmámban. Búzavirágkék tekintetem vizslatja az asztalt: a rellonos lány előtt zsúfoltan terülnek el könyvek és jegyzetek, mint a holmik a VS Teleshoppos tévéműsorokba, amit a nagyi hétvégén minden reggel nézett. Miután én meguntam a rajzfilmeket. - Mit csinálsz ennyi mindennel? - mosolyom mellé ráncolom szemöldököm, ahogy felnézek az arcára. Úgy is mindjárt rázendít.
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 643
|
Írta: 2022. február 3. 19:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=843115#post843115][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.02.03. 19:53[/b][/url] Mon Dieu! [Marina / Neked Babits kell / ne less]Közeleg a negyedik évem vége. Azzal együtt a végzős évem is, így a figyelmem polipok csápjaként tapad rá mindenre, aminek köze van a mágusjoghoz, vagy a család-és bűnügy kifejezésekhez. Ha egy nap valóban védőügyvéd szeretnék lenni és ügyeket zárnék, akkor azért tennem kell. Ebben a szakmában jobban számít hol tanulsz, milyen gyakorlatod van, kik mellett virágzol ki. Egyes irodáknak megvan a szokásos rendszere: ugyanabból a nagy presztízsű egyetemről válogatnak. Ha megadatott, hogy az ország egyik legjobb ügyvédjét segítsem, akkor élni fogok a lehetőségeimmel. De jól tudom, hogy a hosszú munkaidő és a magas nyomás mellé gyors észjárású emberre van szükség, nem pedig karót nyelt klónokra, akik kisétálnak az egyetemről. Ezért is lépek már időben. Ajkaimmal halkan cuppogva gondolkodom és lapozom át a jegyzeteimet, hogy közülük előkerüljön a post-it, a rajta lévő listával. A rendnek hála ez igen hamar meg is történik, de ahogy a részlegen elfordulok a roskadásig pakolt, fölém magasodó polcok közé, valami igazán szokatlanra kell felfigyelnem. Egyrészt, ez a mágusjogi szakasz. Ide aligha szoktan jönni diákok, a szerintük száraz és tömény anyagok közé. Bőven elég nekik, amit dr. Laines lead az órán. Ha engem kérdezne bárki, ez ostobaság. De ha már előfordul, hogy egy diák mégis kihasználja a sarokba rejtett, garantáltan néma csendbe burkolt asztalt, hogyan lehet az a diák Marina? - Eltévedtél? - halkan lépek közelebb a magassarkú csizmámban. Búzavirágkék tekintetem vizslatja az asztalt: a rellonos lány előtt zsúfoltan terülnek el könyvek és jegyzetek, mint a holmik a VS Teleshoppos tévéműsorokba, amit a nagyi hétvégén minden reggel nézett. Miután én meguntam a rajzfilmeket. - Mit csinálsz ennyi mindennel? - mosolyom mellé ráncolom szemöldököm, ahogy felnézek az arcára. Úgy is mindjárt rázendít.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Marina Darik Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker offline RPG hsz: 463 Összes hsz: 757
|
Írta: 2022. február 4. 14:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=843143#post843143][b]Marina Darik - 2022.02.04. 14:28[/b][/url] #VAVpara #mágiajogrészleg #tanulósba #Amélia
Marina Darik félt. Nem is, rettegett. Ha megbukik ezen a vizsgán, akkor ennyi volt. Nagymama teljesen feleslegesen küzdött azért, hogy iskolába járhasson, hiszen ez azt jelentené, hogy nem sikerült semmit elsajátítania. Vagyis nem úgy, ahogy kellett volna. A szülei pedig vérszemet kapnának, és felhasználnák ellene, hogy többet be se tehesse a lábát Magyarországra. Ő pedig hiába volt tizennyolc éves, képtelen lett volna a segítségük nélkül megállni a lábán. Tehát csak egy választás maradt: fel kellett készülnie. Nem mondta senkinek, bár Loki valószínűleg tudta. Legjobb barátja az egyetlen, akinek van arról fogalma, hogy Mae mennyit olvas a szabadidejében. Eleinte azt mondta csak azért teszi, hogy javítsa a nyelvérzékét, de azóta sokkal több lett ez neki. Na persze ez nem jelenti, hogy gyakran bújja a tankönyveket. Azok egészen más kategóriát képviseltek. Na de a lényeg, hogy ezen a szép téli délutánon végül rávette magát, hogy nem egy, nem kettő, de már három teljesórája a könyvtárban szenvedjen. Kevés volt az inger, pedig pontosan ezért ment oda. Szobatársai általában elterelték valami őrültséggel a figyelmét, vagy a kis szalamandra kezdett el éhesen a karján fel-alá mászkálni, vagy éppen egyik haverja rontott be valami fergeteges ötlettel. Nem, most koncentrálnia kellett, bármennyire is nehéz volt. Mondatot mondat után próbált feldolgozni, de már fájt a halántéka a sok tudástól, ami hirtelen került oda. És hogy mit tanult? Tulajdonképpenmindent. Volt előtte bűbájtan, bájitaltan, gyógynövénytan, átváltoztatástan, de még sárkánytan is. Csakhogy Denis vizsgáján se bukjon meg. Kétségbeesetten nézett végig a halmokon, és végül egy nyögés kíséretében elengedte nyakizmait, és szimplán beledőlt az előtte levő lapokba. A pergamenről visszaszűrődött a szuszogása, olyan halk volt az egész helyen. Amíg nem… Felkapta a fejét, és mint egy őrült ugrott fel a helyéről, és ölelte meg Csibét. Végre valaki, aki elterelikicsit a figyelmét. - Bárcsak… - sóhajtott drámaian. És ő is a kupacokra nézett, mintha eddig nem tette volna meg. Egyszerre hét könyv volt nyitva, nem mintha mindegyiket olvasta volna, de tudta, hogy ha egyszer véletlenül rátalál valaki, akor jól fog kinézni. - Tanulok. Tudod, nemsokára VAV és kicsit jó lenne, ha felkészülnék. Állítólag nagyon sok múik az ilyesmin, szóval… talán egy kicsit tartok tőle, hogy nem fog sikerülni - magyarázta enyhén túl a dolgot ahelyett, hogy bevallotta volna, állatira fél tőle. - De te mit keresel itt? Ezen a részleges soha senki nem szokott megfordulni - ráncolta össze a szemöldökét a barna.
|
ORIGINAL FAMILY DISAPPOINTMENT
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 643
|
Írta: 2022. március 23. 21:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=844858#post844858][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.03.23. 21:57[/b][/url] Mon Dieu! [Marina / Neked Babits kell / ne less]Mindig ez van. Nem vagyok elég óvatos, megközelítem és mi a vége? A nyakamba ugrik. Fél karral ölelem vissza, hátát lapogatom, ahogy tekintetem értetlen bóklászik az asztalon heverő holmikon. Ismét. Marina Darik és a hét könyve, olyan mese ez, amiben a sármás herceg helyett, én jövök őt megmenteni. Hosszasan bólintok, ahogy folytatja. Kicsit. Állítólag. Nem csak Móric miatt fogok a VAV előtti éjszaka forgolódni. - Ne félj tőle, Marina. Bocs, öhm, Mae - javítom ki magam. Igyekszem, esküszöm, ezért hangozhattam most úgy mintha most találkoztunk volna, nem pedig évekkel ezelőtt. - Ha már itt ülsz az csak segíthet. Bár… - emelem meg az egyik könyvet. - Szerintem a Mágusdiktátorok Tanácsai kötetre nem lesz szükséged - tolom is félre a nagyon dohos szagú darabot. Kicsit az otthonomra emlékeztet. A nosztalgia nem tart sokáig, mert a következő kérdésre, karomat összefonva fordulok felé. - Mágusjogi részleg. Mágusjog tanársegéd vagyok. Ügyvéd szeretnék lenni - mondom minden szót alaposan kiejtve, hogy egyértelműsítsem… Még, hogy szinte senki nem jár erre. Elképesztő. Felháborító, tény, hogy pont azért mert igaz, de erre most nincs idő. - Azért vagyok itt mert szükségem van néhány kötetre egy precedenshez a tananyaghoz, dr. Lainesnek - dióhéjban. Az órámra pillantok, majd végig az asztalon és a lányra, aki a barátom és két pillanattal ezelőtt majdnem megfojtott az ölelésében. Talán pár perc belefér. Azzal be is csusszanok egy neki szembe eső székre. - Hogy vagy amúgy? - teszem fel a kérdést, amit nekem szerintem nagyon rég senki nem tett fel, pedig elég jól tudna esni néha. Hátha Marina is így lesz ezzel. - Ádámmal megbeszéltétek a dolgokat? - fürkészem a lányt.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Marina Darik Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker offline RPG hsz: 463 Összes hsz: 757
|
Írta: 2022. március 25. 17:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=844883#post844883][b]Marina Darik - 2022.03.25. 17:05[/b][/url] #VAVpara #mágiajogrészleg #tanulósba #Amélia
Ne félj tőle. Sokan látták már el ilyen jó tanácsokkal, és értékelte is őket a maga módján, de ha őszinte akart lenni, kicsit se segítettek. Nem csak azért, mert hasztalan, hanem ha olyan könnyedén megy ez mindenkinek, akkor neki miért nem? Mármint az egész. A tanulás, az anyag, minden. - Oh, az tudod azért van itt, mert az összes diktátor korrupt. Ha nem sikerül a vizsga, esetleg máshogy meg tudom oldani, hogy mégis átmenjek. De nem sok jó praktikát találtam benne - vonta meg a vállát a barna, és szemével végigkísérte a könyv útját. - Persze, de buta vagyok - csapott a homlokára. - Lehet tudottalanul azt akartam, hogy rám találj - mosolygott Mae, és lehuppant az eddig elfoglalt helyére. Egyik lábát felhúzta a székre, és arra támaszkodva nézte Rózát. Aki élete legnagyobb hibáját követte el ezzel a kérdéssel. - Leginkább nyűgösen. Tudod, ha nem megyek át a vizsgán, akkor semmi esélyem, hogy itt maradjak. Mármint Magyarországon. Benne a rendszerbe, ahol tanulhatok. Ha ezt elszúrom, akkor hazarendelnek, és egy tanító mellett sajátíthatom el az etikett minden fontos lépését, hogy jó feleség váljon belőlem - szakadt ki a mellkasából szinte egy szusszanásra. - Ne haragudj, nem akartam... - túrt bele zavartan a hajába. - Ádámmal? Ja hát.. fogjuk rá. Én is túlreagáltam. Meg volt valami varázslat a teremben. Azt mondta olyan volt, mintha képtelen lett volna igazat mondani. És így... olyanokat mondott... na mindegy. Szóval megbeszéltük - fukarkodott a szavakkal magához képest a lány. - Inkább mesélj te. Olyan ritkán beszélünk normálisan. Mesélj valamit - fektette rá az állát a térdére, ezzel is kifejezve, hogy ő most tényleg hallgatni fog. De TÉNYLEG!
|
ORIGINAL FAMILY DISAPPOINTMENT
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe offline RPG hsz: 368 Összes hsz: 643
|
Írta: 2022. április 11. 12:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=845473#post845473][b]Kőszegi Róza Amélia - 2022.04.11. 12:25[/b][/url] Mon Dieu! [Marina / Neked Babits kell / ne less]Szemeim szűkülnek össze amikor a korrupt szó elhagyja Marina száját. A folytatással billen hátrébb a fejem, mert így máris minden világos. - Taktikának nem rossz - forgatok a szememen hitetlen nevetve. Ez a lány… - Nem vagy buta és igen, lehet - mosolyodom el szélesen, majd csak fürkészem amikor úgy ül le a székre, mint egy kis majom. Annyi mindennel eltelnek a napok, nem is tudom mi van vele most. Sőt, a remekül sikerült végzős bál óta, ami miatt már nem is kettős hanem minimum négyes érzéseim vannak. A gondolataimat hagyjuk, azok végtelenek. Talán jövőre sikerül kicsit jobban felnőnöm és összeszedni magamat. De most nem rólam van szó, hanem tényleg érdeklődve figyelek Marinara, aki aztán bele is kezd. Neki sem könnyű most. Még a végén belejövök az empátiába… abba bele lehet jönni? - Semmi baj, megértem ha ez a gondolat taszít - még mennyire! Feleségnek menni vagy továbbtanulás? Nem is kérdés. - Ez nem hangzik túl jól - lássuk be. Szusszanok. - Bármennyire is reagáltad túl, az én szintemet biztos nem hoztad, szóval ne aggódj miatta. A másik, hogy ahogy elnéztelek Ádám nem lehetett teljesen ártatlan, remélem meg tudják majd beszélni - szólok bele kéretlenül. - Különben igen, ilyesmi varázslat-szerűség nekem is feltűnt, hogy… - elnyílnak ajkaim. Ő szervezte. Tudhatott róla és azért nem szólt hozzám szinte egész este? Azért sem. És mert egyszerűen kiábrándult. Fejemen rázok minimálisan. - Feltűnt, hogy Zalán sem volt teljesen a helyzet magaslatán. Sokszor teljesen mást mondott, mint ahogy cselekedett, én pedig többször is bunkóbb voltam, mint amúgy lenni szoktam - vonok a vállaimon egy mosollyal. Ez van, kiakadni kár. Szám belsejébe harapok végül. - Emlékszel, amikor Párizsban összefutottunk Damien-nel? A nővére, Emilie idejött a Bagolykőbe tanulni és levitás lett, aminek nagyon örülök - hajamat söpröm hátra, ahogy hátradőlök. - Mondta, hogy majd elmehetnénk valamerre hárman, és megígértem, hogy megkérdezlek - mosolygok rá a lányra, aki szépen lassan lett valóban a barátnőm. - Ezen kívül a szokásos van. Tanulok, igyekszem az otthoni dolgokat is a helyükre billenteni a szüleim helyett is - vonok vállat, majd az asztal alatt kezdem tördelni az ujjaimat, Marina arcát fürkészve. - Kérdezhetek valamit?
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|