Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Minden új év kezdete ennyire zűrös lesz? Összecsaptak a fejem fölött az utóbbi időben a hullámok és hiába próbáltam a felszínen tartani magam, aligha sikerült. Lex ugyan előkerült, de nagyon lesoványodott és beteg is lett. A gyógyítására ment el a nyaram, meg arra, hogy eladjam a krakkói lakásainkat. Iszonyatos érzés volt felszámolni elhunyt apám életének nyomait. Nem kívánom senkinek. De túl vagyok rajta és az a néhány holmi, amit megőriztem és magammal hoztam ide, örök emlék marad utána. Ezután jött az évnyitó, amire csak benéztem. Még nem igazán éreztem jól magam, így hamar felmentem a lakrészembe. Szerencsére az új igazgató Anton fenntartotta nekem. Jobb, mint a faluban élni. Minden közel van, minden kéznél van. Ha éjjel álmomból riadva eszembe jut, hogy kell valami, akkor itt azonnal megkapom. Ez mostanában nagyon fontos lett számomra. Ugyanis nemrég belefogtam egy kutatásba. Tanított itt egykor egy fiatal gemmológusnő, akinek gyógyító nemes kövek működtették a szívritmus szabályozóját. A halála után viszont a kísérletek abbamaradtak. Úgy tűnt, az iratok alapján legalábbis, hogy a kövek nem működtek megfelelően. De én ebben őszintén megmondva nem hiszek. Nagyon megrendített a története. Ezért elkezdtem nyomozni és tüzetesebben utánajárni egy kicsit a dolognak. Megannyi tanulmányt olvastam a témával kapcsolatban és saját méréseket is végeztem, ám egyelőre zsákutcába jutottam. Az egyik cikk utalást tesz egy bizonyos naplóra, amit ez a kollegina vezetett a szerkezettel és a kristályokkal megélt napjairól, ami azonban nem került elő, amikor a hagyatékát felszámolták. Levélben megkerestem a volt férjét, akinek a nevét abból a gyászmegemlékezésből tudtam meg, amit az itteni újságba írt a nő halála után. Neki nincs tudomása erről vagy másmilyen naplóról, amit a volt neje vezetett volna. Viszont engem valamiért akkor sem hagy nyugodni ez a napló dolog. Ha tényleg létezett, nem nyelhette el a föld. A mai óráimnak már egy ideje vége, az ebédemet pedig futtában ettem meg, mert eszembe jutott, hogy mi van, ha talán valahogy lekerült a könyvtárba az a memoár. A régi könyvek nehéz illatával azonnal megtelik az orrom, ahogy belépek az ajtón. Fehér talárom alatt farmert és laza pulóvert viselek, hajam kusza kontyba fogva fejem tetején inog. Tipikus bohókás, szórakozott professzor benyomását kelthetem, ahogy nagy kék szemeimmel kutatón nézelődöm, míg végül rászánom magam a segítség kérésre. - Jó napot! - lépek oda a könyvtáros asztalához. A férfi új kolléga, még nem volt hozzá szerencsém, csak az évnyitón láttam, azt hiszem. Ez elődjéhez sem jártam gyakran. Tetemes mennyiségű szakirodalmam van és hobbi könyvekből is akad a polcaimon szép számmal. szóval nem is igazán tudom, hogy itt miként is működnek a dolgok. - Segítene nekem kérem? - állok mosolyogva a férfi előtt és nem sokkal magasodom fölé. Apró termetemnek és kislányos vonásaimnak köszönhetően akár diáknak is tűnhetnék, de ez ellen már egy ideje nem harcolok. Vicces helyzetek adódtak már ebből szép számmal, így nagy a gyakorlatom bennük. Általában jót nevetünk miután bemutatkozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780749#post780749][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.13. 14:06[/b][/url]

Minden új év kezdete ennyire zűrös lesz? Összecsaptak a fejem fölött az utóbbi időben a hullámok és hiába próbáltam a felszínen tartani magam, aligha sikerült. Lex ugyan előkerült, de nagyon lesoványodott és beteg is lett. A gyógyítására ment el a nyaram, meg arra, hogy eladjam a krakkói lakásainkat. Iszonyatos érzés volt felszámolni elhunyt apám életének nyomait. Nem kívánom senkinek. De túl vagyok rajta és az a néhány holmi, amit megőriztem és magammal hoztam ide, örök emlék marad utána. Ezután jött az évnyitó, amire csak benéztem. Még nem igazán éreztem jól magam, így hamar felmentem a lakrészembe. Szerencsére az új igazgató Anton fenntartotta nekem. Jobb, mint a faluban élni. Minden közel van, minden kéznél van. Ha éjjel álmomból riadva eszembe jut, hogy kell valami, akkor itt azonnal megkapom. Ez mostanában nagyon fontos lett számomra. Ugyanis nemrég belefogtam egy kutatásba. Tanított itt egykor egy fiatal gemmológusnő, akinek gyógyító nemes kövek működtették a szívritmus szabályozóját. A halála után viszont a kísérletek abbamaradtak. Úgy tűnt, az iratok alapján legalábbis, hogy a kövek nem működtek megfelelően. De én ebben őszintén megmondva nem hiszek. Nagyon megrendített a története. Ezért elkezdtem nyomozni és tüzetesebben utánajárni egy kicsit a dolognak. Megannyi tanulmányt olvastam a témával kapcsolatban és saját méréseket is végeztem, ám egyelőre zsákutcába jutottam. Az egyik cikk utalást tesz egy bizonyos naplóra, amit ez a kollegina vezetett a szerkezettel és a kristályokkal megélt napjairól, ami azonban nem került elő, amikor a hagyatékát felszámolták. Levélben megkerestem a volt férjét, akinek a nevét abból a gyászmegemlékezésből tudtam meg, amit az itteni újságba írt a nő halála után. Neki nincs tudomása erről vagy másmilyen naplóról, amit a volt neje vezetett volna. Viszont engem valamiért akkor sem hagy nyugodni ez a napló dolog. Ha tényleg létezett, nem nyelhette el a föld. A mai óráimnak már egy ideje vége, az ebédemet pedig futtában ettem meg, mert eszembe jutott, hogy mi van, ha talán valahogy lekerült a könyvtárba az a memoár. A régi könyvek nehéz illatával azonnal megtelik az orrom, ahogy belépek az ajtón. Fehér talárom alatt farmert és laza pulóvert viselek, hajam kusza kontyba fogva fejem tetején inog. Tipikus bohókás, szórakozott professzor benyomását kelthetem, ahogy nagy kék szemeimmel kutatón nézelődöm, míg végül rászánom magam a segítség kérésre. - Jó napot! - lépek oda a könyvtáros asztalához. A férfi új kolléga, még nem volt hozzá szerencsém, csak az évnyitón láttam, azt hiszem. Ez elődjéhez sem jártam gyakran. Tetemes mennyiségű szakirodalmam van és hobbi könyvekből is akad a polcaimon szép számmal. szóval nem is igazán tudom, hogy itt miként is működnek a dolgok. - Segítene nekem kérem? - állok mosolyogva a férfi előtt és nem sokkal magasodom fölé. Apró termetemnek és kislányos vonásaimnak köszönhetően akár diáknak is tűnhetnék, de ez ellen már egy ideje nem harcolok. Vicces helyzetek adódtak már ebből szép számmal, így nagy a gyakorlatom bennük. Általában jót nevetünk miután bemutatkozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780835#post780835][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.14. 14:39[/b][/url]

Mint általában, ha nem kéri senki a segítségem, vagy nincs pakolni valóm, most is egy regényt bújtam. Ez a munka kezd egy álommá válni, hiszen még fizetést is adnak azért, amiért építgetem a könyvbirodalmam, olvasgatok és beszélgetek azokkal a vándorokkal akik szomjasak a tudásra.
~ Mintha a világ legmenőbb regényének főhőse lennék ~ állapítom meg marha elégedetten, s kortyolnék egy kortyot a kávémból, amikor rájövök, hogy már két órája üresen áll a csésze.
~ Akkor most már jöhet a süti is ~gondolom elégedetten. Ekkor hallom meg a köszönést. Feltekintek és kedélyesen elmosolyodok.
- Szép napot magának is Strakhova tanárnő -üdvözlöm, s bár sejtem, hogy ő nem tudja az én nevem, én már az első héten megtanultam az iskola tanárainak nevét és a legtöbb fontos dolgozóét. A többi dolgozó neve még tanulás alatt van.De eddig elég jó vagyok, mert még nem üdvözölt olyan felnőtt, akinek ne tudnám a nevét csípőből.
- Hát hogyne ezért vagyok - állok fel és teszem le a könyvet az asztalra, de szigorúan csak azután, hogy gondosan beleteszem a könyvjelzőt, mert az ilyen oldalszámokban már a memóriám koránt sem annyira kimagasló, s az eszem megőrülne, ha félórákat kellene kutatnom, hogy ugyan hol is tartottam, csak azért, mert nem tettem meg egy ilyen csekély dolgot.
- Szóval mit keres? - így, hogy már állok feltűnik, hogy milyen alacsony nő is. Elmosolyodom, szinte már aranyos. Közben azonban ráeszmélek, hogy az ingem nem igazítottam meg, tehát ezt hamar orvosolom, mert ha benne hagyom a ráncokat az baj, mert megráncosodik, estig meg még van egy csomó idő, s gyűrött inggel mégsem szeretnék mászkacsászkálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780846#post780846][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.14. 16:22[/b][/url]

Megjelöli a kötetet, amit érkezésemig békésem olvasott és már jön is segíteni a könyvek őre, aki velem ellentétben a nevemen szólít meg engem. Ez kínos. Azonnal a szégyen pírja borít el, mert én az ő nevét sajnos nem tudom. Pedig illene. - Oh, köszönöm - odázom el egy mosollyal ezt a buta helyzetet. Nem jut jobb az eszembe, főleg, hogy öltözetét látva kizökkenek szorult helyzetemből. - Szép ing - jegyzem meg ártatlanul pislogva a színes és mintás és nagyon laza ruhadarabra. Merész és kirí a tömeg általában viselt fekete talárjai közül és ez nagyon szimpatikus. A hozzá hasonlók hordanak vicces zoknit, meg vagány övcsatot. Nem követik inkább teremtik a divatot. Bárcsak én is tudnék ilyen erős egyéniség lenni... A sóhajom lehet picit vágyakozóbb, mint indokolt volna, de tényleg kicsit el vagyok megint szürkülve. Szerintem mindig is el voltam. Lehet az, hogy csak az apámmal, a munkámmal és semmi mással nem foglalkoztam teljesen vakká tett az ilyesmire. Vakká magamra és a kinézetemre. Belefeledkeztem a gondolatmenetembe, amiből a férfi kérdése zökkent ki hirtelen. - Hm, nos, egy volt itteni professzornő iratait keresem - kezdek bele a magyarázatba - Gemmológiát oktatott évekkel ezelőtt, de volt egy kísérleti gyógymód, amit rajta teszteltek. Erről állítólag jegyzeteket készített - nem tudom elegendő információt adtam-e meg, vagy sem, de folytatom - Sajnos korán elhunyt, de ezeket a papírokat nem találták meg a hagyatékában - vállam apró felvonásával jelzem, hogy ez számomra is érthetetlen - Szóval az jutott az eszembe, hogy hátha itt vannak valahol - pillantok és intek körbe a könyvek sokaságától roskadozó polcok között. Halvány remény ez csupán nekem, de annyit megér, hogy a kedves kolléga segítségével tegyek egy próbát. Hátha tényleg itt lesz az a napló és elősegíti az én ki privát kutatásomat. Minden bizadalmam belevetem hát most a velem szemben állóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780848#post780848][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.14. 16:54[/b][/url]

- Köszönöm, ma cirfa ing napot tartok épp - bólintok bezsebelve a dicséretet, s mikor meghallom a sóhajt halványan elmosolyodok.
- De ha akarja néha kölcsönadom magának is - ajánlom, mert az a sóhaj nagyon úgy hangzott, mint aki megirigyelte az ingem. Nos igen, ezek az ingek nagyon mókásak bár elsősorban magam szórakoztatására veszem fel ezeket. Azért, hogy mikor tükörbe nézek úgy lássam magam mint egy bohóc. És akkor ha úgy látom magam, már nincs is olyan távol tőlem a cirkusz, akkor már a honvágyam is csitul.
A nő magyarázatára megvakarom a fejemet. Már elkezdtem a teljes leltározást, de még korántsem néztem át mindent, azonban ezen elbeszélés alapján nekem nagyon gyanús, hogy nem itt lapulnak. De ki tudja, ez a könyvtár óriási.
- Esetleg a hölgy nevét nem tudja? A legjobb a teljes lenne, de egy kereszt vagy vezetéknév is hasznosabb a semminél - közben intek hogy kövessen és elindulok hátra.
- Néhány dokumentumot a raktárban tárolunk, nem tudtam őket átnézni teljesen, de volt egy-két önálló jegyzet, ami hasonlít, így talán ha itt vannak, bár sajnos erre sok esélyt nem látok, akkor csak és kizárólag itt tudom elképzelni őket. Kivéve ha a hölgy eldugta őket. Mert akkor ha ide is rejtette bármelyik ritkán olvasott könyvben lapulhatnak, nem beszélve a titkos fakkokról, amikből még az elején vagyok a felfedezéseknek. - világosítom fel, s kicsit izgatott leszek ettől. Kicsit úgy hangzik ez mint egy rejtély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780865#post780865][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.14. 20:27[/b][/url]

Egyre jobban zavarba jövök. Arcom és szerintem már a fülem is pirospozsgás. Ez az ember úgy lát át rajtam, mint más az üvegen. Menteni szeretném valahogy a helyzetet, így próbálok olyan angyali arccal nézni fel rá, amilyen csak adatott. - Semmi kétség lebuktam. Mindig is egy ilyen vagány ingre vágytam - vetek egy pillantást a kósza mintákra, majd kékjeimet ismét a férfi arcára emelem - Lehet kicsit nagy lenne, de sebaj egy jó övvel rajtam ruha lesz belőle - bájos mosolyomba azért némi huncutság is vegyül, hiszen csak tréfálok. Viszont az nem vicc, hogy bírom az ingét, de ennél komolyabb oka van annak, hogy ide jöttem és hozzá fordultam. Amikor erre rátérünk céltudatosságom átveszi a bohókásságom helyét. - Természetesen tudom a hölgy nevét - bólintok mosolyogva és közlöm is ezt az információt a férfival - Azt is, hogy mikor oktatott itt, hogy mikor hunyt el szegény - folytatom és míg hátrafelé megyek, követve a könyvek őrét ezeket a részleteket is megosztom vele és minden mást is, amit a kollegináról tudok. Immár az összes, a napló kutatása szempontjából fontos adat a rendelkezésére áll. Remélem találunk valamit. Csendben kullogok eztán mögötte míg el nem tüsszentem magam. Ötször. - Bocsánat, ez a fránya allergia - szipogok párat és kifújom az orromat - Nem igazán tolerálom jól a port. A macskám szerencséje, hogy rá nem vagyok allergiás - kuncogok egy kicsit, ahogy elképzelem ahogy Lex mellém fekszik én meg folyvást tüsszögök - Jól néznénk ki mindketten - Elég elvakult macskás vagyok ahhoz, hogy cicámat beengedjem az ágyamba. Ha már mást ugyebár nem. Az ő társasága amúgy is megnyugtatóbb. A környezetemben élőkön láttam mit tesz az emberrel a szerelem. Hát...Érdekes kísérlet lenne azt hiszem. Nem is, inkább kamikaze akciónak mondanám. Az a kamu csók is úgy megborított a cukrászdában, hogy napokig nem voltam önmagam. Szóval érdekes lenne, ha eljönne értem a herceg a fehér lovon. De már megint túlcsordulnak a romantikus vágyaim. A csudába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780869#post780869][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.14. 21:10[/b][/url]

- Bizony jól állna - bólintok illedelmesen, aztán inkább erről tovább nem beszélek, már látom, hogy mennyire zavarja jött és kellemetlenséget nem akarok, se félreértést, se semmi egyebet.
Szerencsémre ezen nem is kell aggódnom, mert hamar elkezdjük a feljegyzéseket rejtélyét felgöngyölni. Az információk kielégítőek, biccentek egyet, minden plusz tudásnál, s agyamban el is raktározom, mert itt aztán lesz kutatás.
- Hát ez elég kellemetlen hír - állok meg az ajtó előtt, belenyúlva zsebembe - mert odabenn több a por, mint a dosszijék és dokumentumok. Nincs rá gyógyszere, bűbája - kérdezek rá, miközben előhalászom pálcámat és elmormolom a megfelelő varázsigét, hogy kinyissam a raktár ajtaját.
Itt egészen vegyes a felhozatal, így igaz nem tiltott szekció, szóval aki onnan akar infót, az jön és kapja, de azért mégiscsak több óvatosságot igényel, mint a kinti könyvek, mert ezek nem bekötött dolgok, hanem dosszijékban pihenő iratok, esetleg csak úgy, szakszerűtlenül bekötöttek, nem kemény borítóval.
Amint kinyitom az ajtót előre engedem, ha már fel van készülve, ha kér pár pillanatot akkor inkább én megyek előre.
- Nincsenek megcímkézve, se abc sorrendbe téve, de időszerűleg nagyjából be tudom lőni őket, szóval csak egy falfelületet kell átnézni, de az egy kisebb tanterem nagyságú - világosítom fel.
- Különben miért fontos ez neked?  - kérdezek rá, mert kíváncsi lélek vagyok és én mindent szeretek tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780904#post780904][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.15. 16:30[/b][/url]

Az ing témáját letudva rátérünk ittlétem okára. Informálom a férfit és megindulunk a raktárba, ahol elkap az allergia. Sorozat tüsszentés formájában tiltakozik szervezetem az egyre növekvő por ellen. - Igazából ilyen semmiségek miatt mint a tüsszögés nem szoktam pálcát ragadni - mosolygok és egy újabbat tüsszentek igazolandó az elhangzottakat - Sok időt töltöttem muglik között és megszoktam, hogy nem használok mágiát csak, ha komoly baj van - magyarázom a könyvek kedves őrének - De most kivételt teszek, mert nehéz lenne a kutatás, ha lépten-nyomon eltüsszentem a lapokat - kuncogok és már húzom is elő kecses pálcámat, hogy egy orra koppintás és egy nonverbális igézet után egy jó időre száműzzem a tüneteimet. Lehetett volna annyi eszem, hogy hozok magammal mondjuk egy fluoritot, megelőzés céljából. De olyan hirtelen jött az ötletem, hogy nem került gondolataim homlokterébe. Pedig ennek a kőnek a lágy hullámzó zöldes-lilás energiákkal rendelkező változata hamar elűzte volna az allergiám összes tünetét. Sokkal kíméletesebben, mint az a bűbáj, amit alkalmaznom kellett. Na de ez van. A cél szentesíti az eszközt. - Az nem kis terület - jegyzem meg, amikor elmondja mekkora részen lehet a napló - Akkor essünk neki, mert ma kemencés tejberizs a vacsora - nézek rá a férfira és sugárzik ártatlan arcomon a tettrekészség és egy nagy mosoly. Megállok az emlegetett falrész előtt és elindulok a bal vége felé. - Volt egy kis betegem annak idején, aki hasonló problémával élt mint ez a hölgy. Kénytelen volt a muglik közt élni, mert nem fejlesztették ki a mágusvilágban használható változatát annak a műszívnek, ami életben tartotta volna. Mentőztem még akkoriban és egy riasztáshoz vonultunk. Rosszul lett mert átszökött a barátnője után - mesélem kérdésétől elkomorodva, ahogy a dossziékat, régi könyveket és iratokat veszem le a polcsor általam még elérhető részéről. Egyiket a másik után nézem meg és teszem vissza. - Ez motivált akkoriban és indított arra, hogy kutatni kezdjek. Olvastam jó néhány elemzést, szaklapot, esettanulmányt és az egyik ilyenben bukkantam rá a professzornő nevére - folytatom kis szünet után már némileg élénkebben - De történt pár dolog velem és háttérbe került ez az egész. Aztán mikor ide jöttem valamiért eszembe jutott az a kislány - elgondolkozva meredek pár pillanatig a kezemben tartott papírokra, majd visszateszem őket a helyükre miközben beszélek - Csakhogy az élet megint közbeszólt, mert meghalt az apám. Most viszont, ahogy egyik este őrjárat közben nézegettem a régi tablókat a falakon...Egyszerre minden összeállt - becsapom a kezemben lévő kötetet és a felszálló por szemcséi szinte köddé válnak előttem - Megláttam a nevét és ezzel helyére került a puzzle utolsó darabja. Előkerestem a régi jegyzeteimet és most itt vagyok, hogy folytassam a kutatást - szavaim kettőnk közt maradnak pár pillanatig. Az eltelt évek során annyi mindent láttam, annyi emberen próbáltam segíteni. Remélem, hogy most is sikerülni fog majd. Ha rálelnék a naplóra, az hatalmas előrelépés lenne. Az orvosok által leírt adatokat már ismerem. Minden paramétert, minden igét, minden bájitalt, amit használtak. De azt nem, hogy min ment át ő ezalatt. Hozzáértő volt, gyógyító, gemmológus és mindenek felett élni akaró beteg. Talán épp ezért vállalta, hogy rajta teszteljék a módszert. Mi történhetett? Mi volt az oka, hogy nem sikerült mégsem? Talán minderre rájövök, ha nem csak a számadatokat, hanem az ő szemszögét is láthatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=780986#post780986][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.16. 13:48[/b][/url]

- Ez sem rossz, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van, akkor arra is azt használom, hogyha a falon mászik egy bogár - mondom a másikkal szinte egészen ellentétes álláspontomat, bár az is igaz, hogy engem a nyolc éves korom óta körbeleng a varázsvilág lila mágiája. Legalábbis én mindig lilának képzeltem el, pici rózsaszínnel és kékkel. Mint a világűr. Csak sokkal légneműbben.
Biccentek és mivel ő még megáll varázsolni így én lépek be előbb a helyiségbe. Pálcámmal fényt teremtek, aztán körbenézek. Ez nagy meló lesz, de remélhetőleg nem fog átnyúlni egy másik napba.
-Bizony nem kicsi - biccentek, majd a vacsora említésére elmosolyodok. - Ennyire szereted a tejberizst? De akkor próbálok sietni, nehogy lekésd - jelentem ki, s elindulok balról jobbra, hogy valahol majd középtájt találkozzunk. Letérdelek, de csak miután a ruhámat bevonom egy réteg varázslattal, ami megvédi a kosztól és a portól. Jobb ha nem kenem össze az ingem, mert nagyrészt fehér, ott pedig iszonyatmód rikít minden nem oda való.
- De hisz a varázsvilágba hosszhatóak mugli kütyük nem? Perge kisasszonnyal is mikor találkoztam nyomkodta a telefonját - emlékszem vissza meglepetten. Erről a részről igazából nem sokat tudok, sőt a muglikról úgy ámblokk keveset. Hiába szeretek mindentudó lenni, általában azok után olvasok amik közvetlenül az életemhez kapcsolódnak, ilyenben pedig még nem volt részem.
- Tetszik ez a szenvedély amit benned látok. Magamra emlékeztet - nem nézek rá, csak magamban mosolygok miközben az egyik dossziét lapozom át és aztán teszem vissza a helyére.
 - Apukád miatt pedig részvétem. - Teszem hozzá, bár saját bőrön tapasztalva úgy hiszem, hogy ettől a szótól nem lesz jobb semmi. Sőt, csak még rosszabb, mert érzed benne mások sajnálatát.
- Tehát ha jól értelmezem, akkor abba a naplóba vagy feljegyzésekbe amit most keresünk a műszív varázsvilág beli párjának leírása szerepel? - kérdezek rá, tovább bogarászva, de még csak hasonló nevet sem találok és a névsor se stimmel, se a fajták, se a keletkezési dátum, semmi sincs sorrendben. Minden úgy össze vissza egy bő harminc éven belül. Rendet kell tennem. Vagy ami jobb, rendet kellene tetetnem egy megbüntetett diákkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=781252#post781252][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.18. 23:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=781347#post781347][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.20. 20:26[/b][/url]

- Vagy úgy - bólintok visszatéve egy könyvet és egy újabb másik kettőt lekapva, mert rájöttem, hogy jobb lenne inkább többesével levenni és átnézegetni, úgy talán kicsit gyorsabban megy.
- Tehát nem befolyásolja a varázsvilág a mugli tárgyakat csak áram nélkül lemerülnek - vonom le a következtetést, ezt jó tudni. Közbe megint pakolászok, mert egyik sem az, amilyen nevet keresek.
- Értem, értem - mondom, miután végighallgattam a nőt, s hevesen bólogatok is egy notesz nagyságú lila könyvecskének.
- De ha ez ennyire egyedülálló és értékes információ, miért porosodik itt? Miért nincs napvilágra hozva és bevezetve? - kérdezek rá, miközben a noteszt is átbogarászom.
Nincs benne semmi, nem is női napló, hanem inkább valami használati utasítás lehet az egyik varázsszekrényhez. Legalábbis a " Helyezzük be és koppintsunk rá háromszor a pálcánkkal " leírásból úgy vélem nem a beteg fején kell kopácsolni.
- Nem ismersz esetleg valakit aki konkrét kapcsolatban volt a hölggyel? Hagyatékban is lehet az a napló. Vagy egy falba rejtve. Ha olyan kedves a tanárnő, hogy el akarja titkolni a fontos infót - morgolódom, miután megint egy köteg könyvet pakolok át egyik oldalról a másikra, csak mert nem az volt, amit kerestünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=781395#post781395][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.21. 14:04[/b][/url]

Látom érdekli a férfit a téma. Mosolyogva hallgatom amiket mond. Minél jobban belemerültem engem is annál jobban magával ragadott az egész. Mert ez nem csak varázslat, gemmológia és nem csak mugli orvostudomány, hanem ezek olyan szimbiózisa, ami valami újat és csodásat hozhat létre. Valami olyasmit, ami életeket menthet és tehet sokkal jobbá. - Bevallom mindent én sem értek még abból, hogy miként és hogyan viszonyulnak egymáshoz a mágia és az emberi világ vívmányai - bólintok magyarázón és egy halom papírt pakolok le magam elé a polcsorról - De ha kicsit is haladok majd a kutatásommal, akkor fel fogok keresni olyan szakértő kollégákat, akikkel tovább folytathatom - eltökélten lapozgatok tovább, felverve pár csendhez és sötétséghez szokott álmos pókot - Jó kérdés, hogy miért nem publikálta - gondolkozom el a kérdésen - Beszéltem az özvegyével, de ő sem tudott róla semmit. Már a jegyzetekről. Azt mondta nem emlékszik, hogy a felesége valaha is írt volna efféle beszámolót. Lehet nem akarta, hogy a férje aggódjon, vagy azt higgye romlik az állapota. Azt olvastam, hogy sok nehézségen mentek keresztül. Így talán valahol érthető is a nő részéről ez a fajta titkolózás - kezembe veszem a kis vörös könyvecskét, ami eddig az ölemben feküdt és kinyitom. A belső borítón egy monogram áll szálkás, kusza, ritmustalan betűkkel írva. - A.D.R.M...A.D.R...Egek! Egek! A! D! R! M! - kiáltom, miközben talpra szökkenek és ugrálni kezdek kacagva, körbe-körbe forogva magam körül - Ez az! Te jó ég! Megtaláltuk! - odaszökkenek a könyvek kedves őréhez. A nyakába ugrok és ölelgetni kezdem gyermekien ártatlan boldogsággal - Köszönöm! Köszönöm! - sikongatom a fülébe és még a könnyem is elered, pedig még bele sem lapoztam a naplóba. Érzem, hogy rátaláltunk. Olyan boldog vagyok, hogy ki sem tudom fejezni így csak szipogok és közben őszinte örömmel nevetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=781450#post781450][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.21. 23:05[/b][/url]

- Ez remek ötlet, több szem többet lát alapon mindenképp érdemes csoportmunkában gondolkodni - bólintok helyeslően, bár lehet ezt a nézőpontot csak a cirkusz aggatta rám, de én azért eléggé görcsösen ragaszkodom ehhez, mert az élet legtöbb részén úgy láttam, hogy igaz és hasznos.
- Úgy véli? Szerintem nem. A házasság a világ legszebb és legszentebb dolga. A két félnek pedig soha nem lehet titka egymás előtt. Még akkor sem, ha ez valami kegyes hazugság akar lenni. A feleség és a férj egy lélek és szív. Ha nem osztanak meg mindent egymással, akkor semmi értelme. - Kicsit elkomorodom, ami bizonyára arcomra is kiül, mert az érzelmeim mindig kiülnek, nem szoktam leplezni őket, kivéve ha nincs rá indokom, de most mi lett volna?
Ezzel a kicsit mogorvább, sötétebb hangulattal babrálom tovább a könyveket, egyiket le a polcról, másikat vissza, s a por közben úgy táncol körülöttem, mint hastáncos a szultán kegyeiért küzdve.
Kicsit bele is merülök ebbe, magamba. A gondolataimba. Katya is felidéződik, porból bőr lesz, sötét lyukakból pedig rikító, kék szemek.
Ezért is ér hirtelen a kiáltozás és aztán a belém csapódó test. A padlón ülök, látszólag egész masszív tartásban, mégis a hirtelenség és meglepettség miatt szó szerint levesz a nő a lábamról és hanyatt vágódom a padlón.  Ha pedig nem vigyáz, valószínűleg rá is ez a sors vár.
A szavaihoz kell egy kis idő, míg összeállnak fejemben.
- Meg...megvan? - dadogok és tényleg kicsit lesokkolt a dolog. Mármint én nagyon reméltem, hogy itt lesz, de azért nem gondoltam volna, hogy itt lesz. Mert ez egy könyvtár, nem egy holmimegőrző.
- Jaj, ahj, ne sírj, ne sírj - visszamászok a lábamra és ha kell neki is segítek. - Nem bírom mikor egy nő sír. Mindig feljön bennem a késztetés, hogy megcsináljam amit akar csak, hogy abbahagyja - makogok. Azt hiszem ezt a rossz berögződést még a lányom ültette belém pici korában.
- Azonban van itt még valami - felállok és leporolom magam, bár a varázslat megóvja a ruhám azért jobb nem kísérteni a sorsot- A könyvet nem viheted el örökre, mivel félhivatalosan a könyvtár tulajdona, még akkor is, ha nincs címkézve. Vagy kint leülsz az egyik asztalhoz és kibogarászod, ami kell belőle, vagy egy papír aláírásával három napig nálad lehet, ha pedig mindenképp örökösen akarod akkor abban a három napban fordulj az igazgatóhoz. Szerintem gond nélkül át fogja neked engedni. Ha pedig bemutatod a beleegyezését ki is húzom a rendszerből a kölcsönzésed. - magyarázom el neki a dolog hivatalos részét, mert hiába nagy az öröm és a bódottság, azért ilyesmivel is számolni kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=781480#post781480][b]Anastasia Strakhova - 2019.11.22. 12:50[/b][/url]

Van egy olyan hol jó, hol rossz tulajdonságom, hogy mindenkit meg tudok érteni. Így éppannyira értem meg a férfit, ahogy azt mondja a házasságban két fél az egy egész és köztük nincs helye titkoknak, mint a hölgyet, aki ismervén betegségének árnyoldalát inkább rejtve írta meg a naplóját és úgy intézte gondolom, hogy ide kerüljön. Ezért csak egyetértőn bólintok az elhangzottakra. Ezután némi csend áll be, majd legnagyobb meglepetésemre megtalálom a naplót. A könyvek kedves őrét legalább úgy meglepi ez a tény mint engem. Az meg pláne, hogy örömömben hatalmas lendülettel a nyakába vetem magam. Mindketten a padlón kötünk ki, illetve ha helyesen szeretném leírni helyzetünket akkor ő a padlón én meg rajta. - Oh, nem is tudom mit kellene tenned, hogy abbahagyjam - mondom még mindig a sírás és a nevetés boldog keverékével átszőtt hangon - Azt hiszem most kicsit bolondot csináltam magamból - pironkodom miközben hagyom, hogy előbb ő felkászálódjon, majd engem is felsegítsen. Letörlöm az arcom a talárom ujjával ezzel a mozdulattal egyben szép kis harci díszeket húzva porból magamra. A könyvecskét még mindig a másik kezemben tartom és igyekszem felfogni, hogy tényleg megtaláltuk. A férfi szavai józanítólag hatnak rám, amire bizony szükségem is van. Megrészegített a helyzet és el is ragadtattam magam jócskán. - El fogok menni az Igazgatóhoz, de mit szólnál, ha együtt néznénk át először? - vetem fel majd még mielőtt válaszolna kiegészítem a mondatot - Úgy vettem észre, hogy érdekel a téma és te, mint ennek a sok iratnak a szakértője biztosan tudnál segíteni, ha háttéranyagokra vagy további könyvekre volna még szükségem - átnyújtom neki a kis, rubinvörös bőrbe kötött kincset - Míg egyeztetek Antonnal legyen nálad. Jobb kezekben nem is lehetne. Amikor pedig megkapom az engedélyt együtt olvassuk el mi áll benne. Kérlek gondold át, rendben? - nézek rá nagy kék szemeimben elszánt csillogással és ajkaimra bájos mosoly húzódik. Nincs nehezebb annál, mint megválnom a naplótól most, hogy rátaláltam, de a higgadtság és megfontolt türelem még körültekintőbbé fog tenni, amikor elkezdem vele a munkát. Vacsora után fel is keresem Antont. Mielőbb tudatom vele szándékomat, annál hamarabb engedélyezheti a napló ideiglenes megtartását. Ugyanis miután végeztem vele és feldolgoztam a benne található információkat szándékomban áll eljuttatni a hölgy özvegyének, hiszen őt illeti. Viszont most vacsorakor olyan örömmel fogom megenni a sült tejberizsemet, mint egy jutalmat a szorgos munkámért. A gondolatra gyomrom egyetértően megkordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=781861#post781861][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2019.11.25. 21:50[/b][/url]

A nő megilletődve pityereg rajtam a napló megtalálásának mámorától, én pedig igazából hagyom, mert tudom milyen jó szájízzel boldognak lenni és nem akarom elvenni tőle ezt a pillanatot.
-Ugyan dehogy csináltál - nyugtatom meg szelíd hangon - édes ahogy ennyire őszinte az örömöd, hogy könnyed is kicsordult - teszem még hozzá, hogy tényleg lássa nem csak úgy mondom, hogy nem égette le magát, hanem úgy is gondolom, hogy ilyesmi még belefér. Ha mondjuk örömében összevizeli magát, az már más kérdés lenne.
Ezután már sikerül mind a kettőnek előbb-utóbb talpra állni, úgy folytatjuk a beszélgetést.
- Megnézhetjük együtt. Nem tudom mennyire leszek a hasznodra, hasonló témájú könyvek nem igen fordulnak meg egy ilyen könyvtárban. De körbenézek a kedvedért. - Biccentek. Tényleg érdekel a téma és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Igaz egyenlőre nem érzem úgy, hogy sokat tudnék neki segíteni, mert ezekhez a témákhoz nem volt még szerencsém, tudást sem sikerült szereznem ilyen téren, de az ember holtáig tanul, nem igaz?
- Biztos vagy benne, hogy itt hagyod? -  döbbenek meg, lenézve a kis könyvre. Nem számítok erre, mert annyira úgy láttam, hogy pillanatokon belül hozzá nőtt, hogy azt hittem, hogy most egy bő hétig ezzel is megy aludni mint a kölykök mikor új plüssmacit kapnak.
Végül, mikor látom, hogy elhatározása végleges biccentek és átveszem a könyvet.
- Bezárom az itteni fiókomba. Ott biztonságban lesz, amíg vissza nem jössz - ígérem meg neki és ha nincs egyéb mondandója el is indulok, hogy elhelyezzem a fiókba a naplót és kétszer rá is fordítsam a kulcsot.