31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 713
Összes hsz: 1165
Írta: 2013. január 23. 17:55 | Link

Eric S. Weaver professzor úr, Sharlotte Johanson kisasszony


- A trollok kisenciklopédiája – mondogatta magában a kikölcsönözni óhajtott mű címét, miközben belépett a könyvtárba. Levitás volt, ennek ellenére irtózott mindentől, ami könyv, tanulás vagy megjegyzendő adat – számos alkalommal megfogalmazódott már benne, hogy felkeresi a Levita istenített kútfejét, Saci nénit, hogy átkérhesse magát egy kevésbé stréberképző házba – végül nem tette. Barátai nem voltak, így az, hogy melyik házban vészeli túl az öt évet, majdhogynem teljesen mindegy volt.
A harmadikos fiú egyenesen a legendás lények részlege felé vette az irányt. Antracitfekete, három centiméter vastag lencséjű szemüvege mögött mélységes bizalmatlansággal szemlélte a méteres magas, ódon könyvespolcokat, és pár percnyi szisztematikus fókuszálás után rá is akadt a műre – a szomszédos könyvespolc hetedik polcán porosodott, nagyjából vele egy magasságban.
A kétbalkezes, mondhatni szerencsétlen fiúnak mindössze annyi dolga volt, hogy másfél yard távolság leküzdése után karját derékszögben kinyújtsa, és a hüvelyk; - és mutatóujja közé vegye a poros kötetet, kiemelve azt a helyéről. Bár a feladat nem igényelt különösebben minuciózus izommunkát, sem komolyabb szellemi erőfeszítést, sajnos nem sikerült százszázalékosan abszolválnia – ugyanis valami csoda folytán elfelejtette észrevenni, hogy a jobb cipőjén nem volt bekötve a fűző. Így amikor egy lépést tett, történetesen sikerült rálépnie a cipőfűzőre, és nekiesett a legközelebbi asztalnak, ami olyan hangos zajjal párosult, amit a hatalmas könyvtár minden zugából tisztán lehetett hallani – igaz, ez annyira azért még nem volt nagy teljesítmény, tekintve, hogy a Tudás Tárában általában ünnepi csend honolt.
Az esés során az asztallapnak puffanó, körülbelül százhúsz fontos teste elég volt ahhoz, hogy a bútordarabot nyugalmi állapotából kibillentse. Ahhoz, hogy fel is döntse, természetesen nem volt elegendő, de azt mindenesetre sikerült elérnie, hogy felboruljon egy ingatag tintásüveg, így az asztal nagy része – beleértve az azon heverő több tucatnyi pergamenlapot – ünnepien mélykék színűre váltott. Minthogy a tinta viszkozitása csekély, szemvillanásnyi idő alatt jutott belőle az asztalnál üldögélő két illető talárjára is. Ami a fiút illeti, azon kívül, hogy beütötte az oldalát, semmi baja nem esett- persze ezt sem szabad lebecsülni, gondoljunk csak szegény Ivan Iljics esetére.
- Elnézést – morogta, és hogy mentse a menthetőt, felvette az asztalról a leginkább tintás pergamenlapokat. Jobb kezébe fogva elkezdte rázni őket, azt remélve, hogy a tinta lecsöpög róluk. Hiú ábránd volt ez, mert a sötétkék folyadék csak még jobban szétterült a lapokon, valamint apró tintacseppek szálltak szerteszét: az asztalra, a padlóra, a könyvespolcra, és az asztalnál üldögélő két emberre is. Ha a fiú tudta volna, hogy Seren tanár úr az egyikük, futásnak iramodott volna, de szerencsére a fókusztávolsága kisebb volt annál, hogy felismerhesse.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Eric S. Weaver
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 3069
Írta: 2013. január 23. 21:28 | Link

Sharlotte és mesélő

 - Remek. Akkor elmés megszólalásodért van két heted, hogy írj egy hat versszakból álló, strófánként nyolc soros ódát hozzám. Ha nem kapom meg az irományt időre, meghúzlak a vizsgán - osztotta ki a feladatot, és eszébe jutott, milyen régen is büntetett utoljára. Már egészen hiányzott - csak ne idegesítené ennyire halálra ez a lány, különben akár még élvezhetné is ezt a nosztalgikus pillanatot.
A lány közben császkált összevissza, de nem, Serennek nem volt olyan szerencséje, hogy végleg elmenjen - miért is tette volna? Sokkal viccesebb volt a férfit piszkálni, aki láthatóan legszívesebben lekevert volna neki egy tanító jellegű pofont.
Mindez nyilván nem volt elég, Weaver sikerszériája kifogyhatatlan forrásokból táplálkozott. Egy másik idióta az asztalnak esett, feldöntve a tintásüveget, természetesen beterítve a dolgozatok nagy részét, és nyilvánvalóan Serenre és a lányra is juttatva egy kicsit az értékes nedűből.
A férfi egy pillanatra kezébe temette az arcát - miért, ó, Uram, miért létezik ennyi hülye diák a világon? -, majd a srácra emelte tekintetét.
 - Nincs elnézve, két hét büntetőmunkát kapsz a javasasszonynál. És ha esetleg nem hadonásznál a papírokkal, mint alkoholista záróra előtt, talán meg tudnám oldani a dolgot.
És valóban - a varázsvilág évszázadok óta használt tintát írásra, pont erre a problémára ne találtak volna ki egy kedves kis bűbájt? Dehogynem.
Egy pálcaintéssel eltüntette a tintát a pergamenekről és a ruházatukról - amilyen rendesnek érezte magát, még a lányéról is.
 - Ezt veheted megtiszteltetésnek - közölte vele, elvégre az is volt. - Most pedig vagy eltakarodik mindkettőtök, vagy cickánnyá változtatlak benneteket egy hónapra - tette hozzá, és komolyan gondolta.
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 24. 08:02 | Link

Seren és mesélő

Az ő saját kis tömör válasza után továbbra sem érthette a máik, hogy mi volt az ok, ráadásképpen pedig még büntetést is kapott. Semmi problémája nem volt vele, nagyon jó ötletek kezdték elözönleni.  Miután rájött, hogy nem is okoz akkora nagy problémát, próbált valami kedves mosolyt elerőltetni magára elfogadásképpen, de nem lett az igazi. Egy leheletnyi gúny még benne volt, szeme pedig csillogott. A keresett könyvben próbált ezután ismét elmerülni, még fél pillantást sem vetett a tanárra. Szinte teljesen levegőnek nézte, mintha ott sem lenne, de tekintetét még csak a közelébe se engedte. Csak egy nagyon nagynak mondható zörej zökkentette ki. Ott csend volt, a hangkülönbségtől meg is fájdult cseppet a füle. Ez nem volt elég, természetesen az asztalra kellett esnie egy elég szerencsétlen gyereknek, és az ott lévő tintatartó tartalma a dolgozatokon és ruhájukon landolt. Arcára egy pillanatra kiült a düh, és hogy ezt a szép pillantást a levitás is lássa lassan felé fordította. A tanárhoz hasonlóan kezébe temette volna fejét, de nem akarta utánozni, ne legyen már más, amibe bele tud kötni.
- Köszönöm - mondta az előbbieknél valamivel kedvesebb hangon, mikor a férfi eltüntette talárjáról a tintát. Ez volt az, amire egyáltalán nem számított, és tényleg lehetett érezni a dolgon, hogy megtiszteltetés. De miért tisztelné meg, ezek után bármivel is? Agya nem kattogott a dolgon, a másik mondat egy darabig el sem jutott elméjéig. Amint ez megtörtént még egy nagyon kedves mosolyt vágott, majd hirtelen felállt.
- Viszlát! - mondta egy kicsit erősebb hangsúllyal, mint az eddigiek, ahogy még egy utolsó, ugyancsak gúnnyal teli pillantást vetett a tanárra. Hasonlót kapott a fiú is, majd tettetett idegességgel megfogta kabátját és elég feltűnően elviharzott. A ruhaneműt csak a helyiségből kiérve vette fel, maga sem tudta miért. Talán a hitelesség kedvéért. Az 'Örvendek a szerencsének' elmaradt, semmi ilyesmi nem volt, nem szeret hazudni. Az egyetlen jó az volt, hogy idegesíteni tudta a férfit.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. január 28. 21:24
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet