Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Mindenki tanul. MIÉRT? Jó, oké, vizsgaidőszak van, megértem, de az együtt lógásról ne mondjanak már leeeeee! Kis híján sztrájkolni kezdtem, csak a jelvényem akadályozott meg abban, hogy ne kezdjek lázadni a rendszer ellen. Igazából szerettem prefi lenni, de azok a szabályok... Meg volt kötve a kezem, zavart. Mint amikor meg mondják, mit rajzoljak. Bleeee.
Hosszas duzzogás és mérlegelés után rávettem magamat, hogy tanuljak. Vagy legalább megpróbáljak. Célirányosan felkerestem a könyvtárat, ahol egyszer már aludtam is egy rellonos elsőssel. Nem együtt, ő a könyvkupac egyik végén, én meg a másikon. Sajnos most nem pihenni igyekeztem oda. Amint megérkeztem, azonnal megkerestem azokat a könyveket, amikre szükségem lesz, hogy a tankönyveimben lévőket jobban megérthessem. Ha tíz könyvet nem hoztam az enyémek mellé, akkor egyet sem. Az asztalra lecsapva őket felszállt a por, én pedig automatikusan vad köhögésbe kezdtem. Mindenki engem nézett, azt hittem megölnek a szemeikkel, vagy Tilda néni, mert lecsaptam a könyveit.
Elhessegettem a porfelhőt s helyet is foglaltam a széken. Volt ott még egy lány az asztalnál.
- Szia, tanulsz? - kérdeztem tőle vigyorogva - Én is fogok! - Büszkélkedtem. S a nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, hogy mit is tanult. Valószínűleg ezt pofátlanságnak vehette, mert idegesen becsapta a könyvet, felállt és eltrappolt.
- Chh, én csak kedves akartam lenni. - Meg idegesítő. Az ajkaim harapdálva nyitottam ki az elemi mágia könyveket. Nem tartott soká a motivációm, el is kalandoztam. A vonalzómat megragadva az orrom hegyére helyeztem, és egyensúlyozni próbáltam. El van a gyerek, ha játszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=613271#post613271][b]Péter Fanni - 2016.08.20. 18:12[/b][/url]

Mindenki tanul. MIÉRT? Jó, oké, vizsgaidőszak van, megértem, de az együtt lógásról ne mondjanak már leeeeee! Kis híján sztrájkolni kezdtem, csak a jelvényem akadályozott meg abban, hogy ne kezdjek lázadni a rendszer ellen. Igazából szerettem prefi lenni, de azok a szabályok... Meg volt kötve a kezem, zavart. Mint amikor meg mondják, mit rajzoljak. Bleeee.
Hosszas duzzogás és mérlegelés után rávettem magamat, hogy tanuljak. Vagy legalább megpróbáljak. Célirányosan felkerestem a könyvtárat, ahol egyszer már aludtam is egy rellonos elsőssel. Nem együtt, ő a könyvkupac egyik végén, én meg a másikon. Sajnos most nem pihenni igyekeztem oda. Amint megérkeztem, azonnal megkerestem azokat a könyveket, amikre szükségem lesz, hogy a tankönyveimben lévőket jobban megérthessem. Ha tíz könyvet nem hoztam az enyémek mellé, akkor egyet sem. Az asztalra lecsapva őket felszállt a por, én pedig automatikusan vad köhögésbe kezdtem. Mindenki engem nézett, azt hittem megölnek a szemeikkel, vagy Tilda néni, mert lecsaptam a könyveit.
Elhessegettem a porfelhőt s helyet is foglaltam a széken. Volt ott még egy lány az asztalnál.
- Szia, tanulsz? - kérdeztem tőle vigyorogva - Én is fogok! - Büszkélkedtem. S a nyakamat nyújtogatva próbáltam meglesni, hogy mit is tanult. Valószínűleg ezt pofátlanságnak vehette, mert idegesen becsapta a könyvet, felállt és eltrappolt.
- Chh, én csak kedves akartam lenni. - Meg idegesítő. Az ajkaim harapdálva nyitottam ki az elemi mágia könyveket. Nem tartott soká a motivációm, el is kalandoztam. A vonalzómat megragadva az orrom hegyére helyeztem, és egyensúlyozni próbáltam. El van a gyerek, ha játszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=614009#post614009][b]Návay L. Viktor - 2016.08.24. 21:03[/b][/url]

Nehéz eldönteni, mit is szeretek jobban, vizsgákat javítani vagy a saját vizsgáimra készülni éppenséggel. Valami oknál fogva nem tudom eldönteni, melyik untat jobban vagy éppen kevésbé. A fegyverek nagy enciklopédiájának borítóját ennek fényében néhány egyelőre javítatlan vizsgalap takarja, illetve néhány saját jegyzetem. Ez a könyv természetesen nem elég, Kassainak még hozzá kellett csapni legalább három könyvet a kötelező olvasmányokhoz, amiknek még csak nem is vagyok a birtokában, így lett a mai napon e nem túl hosszú séta célja a könyvtár. Kényelmesebb a toronyszobában tanulni, és legalább arra is tudok figyelni, hogy mit akarnak szétszedni a macskáim, itt viszont legalább csend van. Pontosabban csendnek kellene lennie. Az asztaltól nem messze, ahol rokonszenves helyet szemeltem ki magamnak és éppen csak helyet foglalok, felütve a megkaparintott kötelezők egyikének fedelét, hogy összehasonlítsam az enciklopédiában írtakkal, illetve a jegyzeteimben foglaltakkal, valaki úgy ejt az asztalra egy egész kupacot, hogy belesajdul a fülem a hirtelen zajba. Te jóságos ég.
- Psszt, ez egy könyvtár - dünnyögöm kicsit idegesen, a sorokba merülve, ujjaimat a hajamba fúrva, miközben igyekszem a három anyagban legalább egy közös pontot találni, az ide nem illő viselkedést azonban csak nem szünteti be az illető. Na jó, elég ebből. Amikor már újabb könyv fedele csattan, felnézek, hogy végül két asztallal odébb Fannit vegyem észre. Nem véletlenül neveztem ki prefektusnak, amennyi bajt tud néha keverni, de úgy tűnik, itt és most ez sem éppen elég neki. Összecsukom a könyveimet szépen, másokat mégse zavarhatok, csak mert engem zavartak az imént, aztán az egész kupacot megemelve baktatok át, hogy elfoglaljam a megüresedett helyet. Lerakom a könyveimet, leülök, majd az éppen az imént orra hegyére illesztett vonalzót is elkobzom.
- Mi van ma veled? Túl sok kávét ittál? - érdeklődöm, forgatva egyelőre a vonalzót az ujjaim között, majd a könyve mellé rakom, ujjaimat összekulcsolva támaszkodva az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=614445#post614445][b]Péter Fanni - 2016.08.28. 12:41[/b][/url]

Meg sem hallottam a dünnyögést, túlságosan el voltam foglalva magammal.
Micsoda egy felfújt hólyag volt ez a lány. Még csak szóra se méltatott, pedig tök jó fej voltam vele. Leszámítva a nyaknyújtogatást, de azt is felfoghatta volna poénnak az a savanyú uborka... Végül, ahogy magamra hagyott, megpróbáltam… ismétlem; MEGPRÓBÁLTAM rávenni magamat a tanulásra. Egy pillanatra mintha éreztem is volna a motiváció erejét, de rá kellett jönnöm megint, hogy az nálam gyorsan elillan. Szörnyű. Borzasztó. Könnyfakasztó.
A tolltartómban volt egy kicsi, tizenöt centiméteres vonalzó. Igazából tök jól nézett ki, és abban a helyzetben annyira hívogató volt. Bármit szívesebben csináltam volna a tanuláson kívül, de tényleg bármit. Annyira unalmas volt a könyvek fölött görnyedni és a betűket nézni meg a varázsigéket olvasni, te jó ég. A vonalzó az orrom hegyén volt, remek. Már csak arra kellett ügyelnem, hogy le ne essen. Ahogy koncentráltam, még a nyelvem hegyét is kidugtam. Észre sem vettem, ahogy valaki csatlakozott hozzám, csak arra eszméltem föl, hogy volt vonalzó, nincs vonalzó. Összerándultam ijedtemben, amikor lekapta az orromról Viktor az eszközt. Majdnem fel is sikítottam, ehelyett csak a térdemmel rúgtam bele alulról az asztallapba, amikor összerezzentem.
-  Áhhhh… –A lehető leghalkabban virnyágoltam, amikor a térdemre kaptam, aztán VÉGRE felnéztem a merénylőre, azonnal megfagyott a vér az ereimben. Viktor volt az, már tisztára azon gondolkodtam, hogy ugyan mi a fenét csinálhattam, már megint.
- Kávé? Neeeeeeeem, én azt nem iszok, túl keserű. – Böktem oda, s végig néztem a házvezetőm könyvkupacán.  – Az energia ital sokkal jobb, de azt sem iszok. Másra költöm inkább a pénzem. – Nem volt szükségem e féle energiaturbózó cuccokra. Szimplán nem tudtak lelőni, ha beindultam, csak ennyiről volt szó.  Jelen esetben kezdtem beindulni, ezen gyorsan kell változtatni.
- Öhm….. tanulsz? – Kérdeztem kicsit félve, még sosem tegeztem. Amikor leszidott, vagy amikor kinevezett prefektusnak, akkor csak magázódtunk, de az elég ijesztő volt, sőt. Most is vagy leszid, vagy magázódásra int vagy hagyja, az lenne a legjobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=615433#post615433][b]Návay L. Viktor - 2016.09.03. 15:17[/b][/url]

- Sssh - szólok rá, pedig viszonylag halkan vinnyog éppen, amikor leveszem orráról a vonalzót. Szórakozni máshol is lehet, sőt érdemesebb is, de ezt a gondolatot egyelőre megtartom magamnak, visszaszolgáltatva inkább a vonalzóját. Nem tudom egyébként, hogy ennek a lánynak honnan van ilyen borzasztóan sok energiája, főként sületlenségekre ráadásul, de azért még reménykedem, hogy van ideje, talán sikerül kinőnie még.
- És cukrosabb is, amitől valószínűleg még jobban pörögnél. Ne is próbáld ki, ha lehet - mondom, ha már megnyugtat, hogy se kávét, se energiaitalt nem fogyaszt, bár így meg kénytelen vagyok levonni azt a következtetést, hogy természetéből fakadóan lehet ennyire örökmozgó és nyugton ülni képtelen teremtés.
- Igen - válaszolom aztán a kérdésére, miközben még nyitogatom is a könyveimet, hogy ismét beleássam magam az olvasnivalómba, csak ezúttal már itt ragadva, hátha akkor kevesebb bajba keveredik, ha rajta tartom a fél szemem azért.
- Fegyverszakértőnek tanulok a rendvédelmi akadémián, és éppen most vannak a vizsgáim ott, amiken szeretnék átmenni. Neked hogy megy a vizsgaidőszak? Nem beszéltünk már egy ideje ilyesmiről, de ahogy látom, mintha ez az anyag éppen nem érdekelne. Mire is készülsz pontosan? - érdeklődöm, miután magyarázatot is adtam arra, jómagam mit és miért tanulok éppen, holott itt már tanárként működöm. Igaz, egy tanárnak is folyton tanulni kell, de a tantárgyam mégsem igényel annyi tanulást, mint a vizsgáim, még ha mindig is akad éppen valami kis újdonság itt-ott. Érdeklődve pillantok közben az ő jegyzeteire, kicsit elfeledkezve a sajátjaimról, és kíváncsi is vagyok mi az, aminél a vonalzó egyensúlyozása érdekesebb elfoglaltság.