Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

Még egészen új vagyok ezen a helyen, és hiába imádom a kastély hűvösét,az iskola varázsát, néha még elfog a honvágy. Valami olyan helyre indulok, ahol reményeim szerint jobban fogom érezni magam. Ez a hely végül a nyugati szárnyban elhelyezkedő, csarnokszerű helyiség lett. Amikor belépek egy pillanatra igazán kicsinek érzem magam, olyan hatalmas a terem, de ez az érzés hamar elmúlik, és otthonoság érzete veszi át a helyét. Tiszteletudó hangon köszönök a könyvtárosnőnek, majd felfedező útra indulok a polcok között. Könnyű mosollyal simítok végig néhány könyv gerincén, és szívom be a könyvtár jellegzetes illatát. Kissé régies, de üdítő könyvillat lepi be a helyiséget. Lehunyom a szemem, és az arcomon még szélesebb mosoly jelenik meg. Egy kicsit máris csillapítja a magány érzését bennem, mert a könyvek mindig is az otthoni házra emlékeztetnek, ahol nincs olyan szoba, ami ne lenne tele különbező méretű és formájú nyomtatott olvasmányokkal. A bagolykői könyvtár tökéletes rendje nem hasonlít a ház művészi káoszára, de mégis a hely hangulata egészen ugyanaz. A betűk világa mindig is örömmel töltött el, és ez most sincs másként. Szinte hangtalanul, nagyon halkan dúdolgatva olvasgatom a címeket, és kezdem kellemesen érezni magam. Több dolgot is keresek, egyrészt egy könyvet a bűbájtan tanuláshoz, másrészt valami kellemes regényt a magam szórakoztatására. Csak a kedvenceimet hozhattam el otthonról, és hiányzott már valami új történet. Egyszer-egyszer megállok, és leemelek egy könyvet a polcról, és kinyitom. A fejemet oldalra billentve olvasok bele, majd kissé a fejemet rázva sóhajtok fel, ha nem találom hasznosnak. Végül két kötet a kezembe kerül, de még mindig érdeklődve nézelődök, túlságosan is szeretem a könyveket. Amikor egy régi könyv kerül a kezembe és por száll fel belőle tüsszögni kezdek, mire inkább becsukom és visszatolom a helyére. Még néhányat tüsszentek, és óvatosan körbepillantok, remélve, hogy senkit sem zavartam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=499367#post499367][b]Fehéresi Blanka - 2015.07.23. 15:26[/b][/url]

Még egészen új vagyok ezen a helyen, és hiába imádom a kastély hűvösét,az iskola varázsát, néha még elfog a honvágy. Valami olyan helyre indulok, ahol reményeim szerint jobban fogom érezni magam. Ez a hely végül a nyugati szárnyban elhelyezkedő, csarnokszerű helyiség lett. Amikor belépek egy pillanatra igazán kicsinek érzem magam, olyan hatalmas a terem, de ez az érzés hamar elmúlik, és otthonoság érzete veszi át a helyét. Tiszteletudó hangon köszönök a könyvtárosnőnek, majd felfedező útra indulok a polcok között. Könnyű mosollyal simítok végig néhány könyv gerincén, és szívom be a könyvtár jellegzetes illatát. Kissé régies, de üdítő könyvillat lepi be a helyiséget. Lehunyom a szemem, és az arcomon még szélesebb mosoly jelenik meg. Egy kicsit máris csillapítja a magány érzését bennem, mert a könyvek mindig is az otthoni házra emlékeztetnek, ahol nincs olyan szoba, ami ne lenne tele különbező méretű és formájú nyomtatott olvasmányokkal. A bagolykői könyvtár tökéletes rendje nem hasonlít a ház művészi káoszára, de mégis a hely hangulata egészen ugyanaz. A betűk világa mindig is örömmel töltött el, és ez most sincs másként. Szinte hangtalanul, nagyon halkan dúdolgatva olvasgatom a címeket, és kezdem kellemesen érezni magam. Több dolgot is keresek, egyrészt egy könyvet a bűbájtan tanuláshoz, másrészt valami kellemes regényt a magam szórakoztatására. Csak a kedvenceimet hozhattam el otthonról, és hiányzott már valami új történet. Egyszer-egyszer megállok, és leemelek egy könyvet a polcról, és kinyitom. A fejemet oldalra billentve olvasok bele, majd kissé a fejemet rázva sóhajtok fel, ha nem találom hasznosnak. Végül két kötet a kezembe kerül, de még mindig érdeklődve nézelődök, túlságosan is szeretem a könyveket. Amikor egy régi könyv kerül a kezembe és por száll fel belőle tüsszögni kezdek, mire inkább becsukom és visszatolom a helyére. Még néhányat tüsszentek, és óvatosan körbepillantok, remélve, hogy senkit sem zavartam meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=499375#post499375][b]Balla Máté - 2015.07.23. 16:06[/b][/url]

Nem mondanám magam kifejezetten könyvmoly típusnak, de így a vizsgaidőszak vészes közeledtével egyre sűrűbben látogattam a könyvtárat. Mikor először jártam a hatalmas csarnokszerű teremben, valahogy teljesen lenyűgözött, bár igazából még a kastély legapróbb zugáról is hasonlóan vélekedtem. Az egész olyan meseszerű volt, hogy még így, több hónap elteltével sem tudtam igazán megszokni. Eleinte nagyon zavaró volt, hogy olyan keveset tudok a mágusvilágról, de néhány könyv kikölcsönzése után már képes voltam egyfajta magabiztossággal mozogni az ódon kastély falai közt, anélkül, hogy bárki rajtam röhögne. Az első nap volt a leghúzósabb, de aztán még vagy egy hétig így ment. Szerencsére nem én voltam az egyetlen tudatlan sárvérű kölyök a környéken, plusz sosem voltam az a könnyen elbizonytalanítható fajta, ezért hamar letettek a piszkálásomról.
Ennek ellenére még most is kívülállónak érzem magam.
A nap nagy részét a körletemben töltöttem, aztán ebéd után döntöttem úgy, hogy ma a könyvtárban fogok tanulni. Már eleve úgy mentem a nagyterembe, hogy utána ne kelljen visszamennem a toronyba, nem volt hangulatom az edzéshez, ahhoz túl meleg volt. Úgyhogy ebéd után csak átbattyogtam a nagyteremtől nem messze található könyvtárba, lekaptam pár könyvet ami a tanuláshoz szükséges és bevágódtam az előtérben egy fotelba. Lepakoltam magam mellé a könyveket, kényelmesen elhelyezkedtem, ami annyit tesz, hogy egészen lecsúszva, szinte már feküdtem a fotelban és a magam elé tartottam a könyvet. Ez persze nem sokáig volt kényelmes, a karom hamar elzsibbadt a vaskos Bűbájtan kötet tartása közben, így aztán nem sokkal később új helyet kellett magamnak keresnem. Az ablakoknál volt még egy üres asztal - hát persze, hogy tele van a könyvtár, mit is vártam? -, átköltöztettem magam oda, bebújtam a könyvtornyom mögé és komoly tanulmányozásba kezdtem. Persze, öt perc múlva már az ablakon bámultam kifelé, egészen addig, míg valaki erőteljes tüsszögésbe nem kezdett, nem messze tőlem. Az illető felé fordítom a tekintetem, hogy jobban szemügyre vegyem. Ismerős a haja, de nem jut eszembe a neve, hiába is töröm a fejem. Pedig biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol. Mivel a kérdés nem hagy nyugodni, előtúrok egy zsepit a táskámból, felpattanok az asztaltól és lassan odalépkedek a lány mellé.
- Óvatosan azzal a könyvvel, még a végén megárt. - Egy apró mosollyal odanyújtom neki a papírzsepit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=499385#post499385][b]Fehéresi Blanka - 2015.07.23. 16:40[/b][/url]

Az a fránya porallergia, lehet, hogy megint szednem kellene a gyógyszerem. Még van nálam az utazóládámban valamennyi, és a szüleim is tudnak küldeni, így megspórolok néhány utat a Gyengélkedőre. Nem mintha akkora fáradság lenne, de nem szeretném közkézre adni az allergiám. Bár akkor már inkább ezt, mint a gyerekes félelmemet a sötétben. A nyakamban lógó madár medálhoz érek, az aprócska fém érintése megnyugtató.
Amikor egy hangot és lépések zaját hallom, még egy újabb fél fordulatot teszek és szembenézek valakivel. Kissé elnyílik a szám, ahogy a pillantásomat a felém lépő fiúra szegezem. Figyelmeztetem magamat, és összezárom az ajkaim. Úgy tűnik mégiscsak megzavartam valakit, pedig már reménykedtem, hogy mindenki annyira elmélyedt az új tudás megszerzésében, hogy nem tűnt fel senkinek sem.
- Sajnálom, nem akartalak zavarni a tanulásban - mondom gyorsan, de ez is csak egy tüsszentés közepette sikerül. Méltatlankodva sóhajtok fel, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?  Egy pillanatig ránézek, majd elkapva a tekintetem sütöm le a szemeim. Nem akartam senkit sem megzavarni a tanulásban. Újra felé fordítom a tekintetemet, és csak akkor látom meg a felém nyújtott zsebkendőt.
- Köszönöm - szélesedik el a mosolyom, és most már nem fordítom el a fejem. Nincs valami jó arcmemóriám, így nem tudom megmondani, hogy találkoztunk-e már, de valami mintha halványan rémlene. Elfogadom a felajánlott papírzsepit, és kifújom az orrom. Végre már nem birizgálják az orromat az apró szemcsék. A zsebembe gyűröm, majd újra megszólalok. - A portól tüsszögök, - magyarázom, annak ellenére, hogy magam is tudom, hogy ez egyértelmű. - és szerintem már nem érdekel ez a könyv. -  Kissé elnevetem magam, hogy megnyugodjak. Fél kézzel magamhoz szorítom a kezemben tartott könyveket, és kissé zavartan pillantok fel. - Mit tanulsz? - kezdek el csacsogni kissé hadarva, hogy még ez is jelezze, hogy kissé zavarban vagyok. Sokat fejlődtem az utóbbi időben, de még mindig bennem volt egy fajta tartás az új emberektől. Ha már így az ügyetlenkedésemből beszélgetni kezdtünk, ne hagyjuk elúszni az alkalmat. Az egyik új fogadalmam volt, hogy többet fogok ismerkedni és most nem látok jobb lehetőséget ennél. Bár lehet, hogy először azt kellett volna megkérdeznem, hogy ki is ő, mert szerintem már láttam, de abban biztos vagyok, hogy nem beszéltünk még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=499391#post499391][b]Balla Máté - 2015.07.23. 17:23[/b][/url]

- Egészség. Ugyan már, egyébként is kezdett elegem lenni. - Mosolyogva megvonogatom a vállam, ezzel is jelezve, hogy igazán szükségtelen emiatt bocsánatot kérnie. Látszik rajta, hogy zavarba jött, ezért próbálok kedves lenni, ami úgy általában jellemző is rám, ha valamilyen célom van az illetővel, de most kivételesen csak jó a kedvem.
- Nincs mit. - Biccentek egyet, mikor elfogadja a zsepit. Mosolyogva nézem ahogy óvatosan kifújja az orrát, aztán a zsebébe gyömöszöli a zsepit.
Nem veszem le róla a tekintetem, továbbra is arra próbálok rájönni, honnan is olyan ismerős az arca, de hiába állunk szemtől szembe, fogalmam sincs. Ő is elmosolyodik végre, bár ezzel nem igazán tudja leplezni, hogy mennyire megilletődött.
- Na igen, azt mindjárt gondoltam. - A bizonytalan nevetése is erről árulkodik, de mivel eszem ágában sincs kellemetlen helyzetbe hozni, én is együtt nevetek vele.
- Legfőképp bűbájtant tanultam, de bőven lenne még mit átismételnem sötét varázslatok kivédéséből is. - Válaszolom enyhén felsóhajtva. Nem kizárt, hogy ma már többet nem fogok tanulni, mintha egy kissé elment volna a kedvem. Bár lehet, hogy a lány iránti kíváncsiságom is rátesz erre egy lapáttal.
Tekintetemmel óvatosan végigmérem a lányt, aztán megakad a szemem a nyakláncán. Aranyos. Mint az, hogy mennyire zavarban van.
- Szép a medálod. - Jegyzem meg egy halvány félmosollyal, leheletnyit közelebb hajolva hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=499396#post499396][b]Fehéresi Blanka - 2015.07.23. 17:49[/b][/url]

Elnevetem magam. - Akkor jó - mondom kissé kifújva a levegőt, ezek szerint nem zavartam túlzottan. Leengedem a bal kezemet, ahogy kissé nyugodtabb mosollyal pillantok rá. Kedves, határozottan kedves. Látod, Blanka, nem kell ennyit szerencsétlenkedni, nem fogják leharapni a fejed. Lazul a testtartásom, ahogy próbálom kicsit kényelmesebben érezni magam. Ne gondoljon olyan szerencsétlennek.
- Én is bűbájtant akartam ismételni - mondom rápillantva, majd lenézek a kezemben tarott könyvekre. - Sötét varázslatok kivédésével nagyjából tegnap végeztem - teszem hozzá. Nagyon szeretem azt a tárgyat, és szinte többet tanulok abból, mint bármi másból. Ezért gondolják azt, hogy apám szakmája jobban vonz, de ez nem feltétlenül igaz.
Kissé bátrabban kezdem fűrkészni az arcát. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer láttam már, pedig nem sokfelé jártam eddig. Talán levitás és arra felé láttam? Határozottan lehetséges.
- Köszi, egyfajta kabala - mondom, újból megérintve a nyakamban lógó madárkát. Igazán szeretek ezt a medált, és semmi kincsért sem tennék egy lépést sem nélküle. Visszafogtam magam, és nem kezdtem el értelmetlenül, talán kissé idegesítően csacsogni a medál eredetéről. Az angliai utazásról, ahol meglátogattam anya iskoláját, és a mellette lévő piciny falucskában kaptam, ezt az egészen egyszerű, minden különlegességet nélkülöző nyakláncot. Kissé oldalra billentem a fejem, ahogy a fiúra nézek. A homlokomat ráncolva próbálok valami emléket felidézni és egy névhez, vagy legalább egy helyhez kötni az arcát, de nem igazán sikerül. Talán be kellene mutatkoznom? Végül is az leegyszerűsítené a dolgokat. Tényleg illene összeszednem a bátorságomat egy ilyen aprósághoz, de lehet, hogy ez csak valami csökönyös butaság.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=499426#post499426][b]Balla Máté - 2015.07.23. 19:35[/b][/url]

- Nem akarlak ám feltartani - A kezében szorongatott könyvekre pillantok, aztán a vállam fölött vissza, az asztalra, aminél korábban ültem. Senki se volt elég bátor hozzá, hogy megközelítse a könyvhalmazt. - Nekem mára szerintem elég volt, szóval máris csinálok neked ott egy kis helyet, ha gondolod. - Visszafordulok a lányhoz és kedvesen rákacsintok.
- Egy galamb, jól látom? Tényleg szép. - Bátorkodom egész közel hajolni a lányhoz, így pedig már pontosan felismerhetővé válik a bőrön lógó madárka. Persze, nem mondanám, hogy túlságosan érdekel, inkább csak ürügyként használom, hogy egy kis szint vigyek az arcára. Olyan sápadt szegény.
Egészen biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol, nem is egyszer. A közös órák még csak hagyján, de ezer százalék, hogy ezen felül még levitás is. Mivel látszik rajta, hogy ő se ismer fel, nagy valószínűséggel eddig még nem beszéltünk, ami azért valljuk be, teljesen érthető. A lány igen visszahúzódó, csendes típus, én pedig főképp az első hetekben megismert haverjaimmal és a kviddicsesekkel lógok. Nem szokásom kifejezetten ismerkedni, de ha már így hozta a sors...
- Máté egyébként. Ha jól sejtem még nem találkoztunk. - Jobb kezemet felé nyújtom, hogy kezet foghassunk. Bár ezt általában a találkozás elején szokás, kétlem, hogy zokon venné. Látszik rajta, hogy gondolkodik valamin már egy ideje, amire főként a homlokán megjelenő ráncokból lehet következtetni, meg egyébként is, mondhatni nyitott könyv a lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=499432#post499432][b]Fehéresi Blanka - 2015.07.23. 19:57[/b][/url]

- Ugyan, dehogy. Nem tartasz fel - rázom meg a fejem ránézve. - Alapvetően valószínüleg olvasás lett volna a tanulásból, pedig azért igazán nem ártana ismételnem - vonok vállat, beszéd közben a kezemben lévő regényre bökök. Követem a tekintetét és a könyvekkel telepakolt asztalra nézek, ahol feltehetőleg ő ült ezidáig. - Azért feletébb hálás lennék, de nem életbevágó - mondom halvány mosollyal. Kissé elpirulok, amikor közelebb hajol, és pár pillanatra szükségem van, hogy meg tudjak szólalni. - Igen, egy galamb, bár apa mindig azzal viccelődik, hogy sorszerűbb lett volna a szfinxet választani - mondom, ezzel utalva az iskolai házamra. A Levitára, amibe egészen biztos vagyok, hogy ő is tartozik.
- Blanka, Fehéresi Blanka - mutatkozom be én is. Máté. Hát persze! Így már egészen világos a dolog. Hiszen annyiszor láttam, sőt még a pályán is számtalan alkalommal. Talán túl sokszor is ahhoz, hogy eddig ne beszéljünk. végül is így történt. Én nehezen beszélek az új emberekkel, és amint biztonságos volt egyedül használtam a seprűm. Addig ő szinte egészen biztos, hogy a többiekkel szokott repkedni. Mégis így a nevét tudva és visszagondolva már kicsit kitisztultak a dolgok. A legerősebb benyomásom róla a pályán van, ahol talán illet volna már beszélnünk. -  Jól repülsz - ül ki egy vigyor az arcomra, remélve, hogy ezzel a finom utalással az is eszébe jut, hogy tényleg nem kevésszer láttuk egymást, meg az, hogy nem vagyok azért, annyira szerencsétlen, mint aminek tűnök. Őszintén remélem, hogy nem tart szerencsétlennek, zavarna, ha valaki is annak tartana.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=500608#post500608][b]Balla Máté - 2015.07.27. 18:16[/b][/url]

- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy minden vizsgád simán meglesz. - válaszolom egy kacsintás és mosoly kíséretében, s miután egy kevés arcpírt is kicsikartam belőle, kissé hátrébb húzódom.
Tehát valóban levitás és bár bemutatkozott, a neve alapján még nem igazán tudom hova tenni. Aztán mikor megjegyzi, hogy jól repülök, máris világossá válik a helyzet. Néhány napja kerültem csak be a csapatba és bár a kapitány bemutatott a többieknek, nem mindenkivel beszéltem még azóta.
- Köszi, te is elég ügyes vagy. - Aztán hirtelen beugrik az is, hogy ő az egyik hajtó. Nem is értem, hogy nem jutott ez előbb eszembe. - Mondd csak, vitt rá, hogy ilyen életveszélyes sportot válassz? - Kérdezem egy kissé elmosolyodva. Nem mondanám, hogy kifejezetten sportos alkatú lány, inkább tűnik törékenynek, de úgy érzem, erre hamar rá fog cáfolni majd a pályán.
- Egy perc, csak ezt a párat elrakom. - magyarázom, miközben elindulok a korábban említett asztal irányába. Néhány SVK könyvet, amire még szükségem lesz a vizsgaidőszak során félreteszek a kupacból, majd a maradékokat a kezembe véve visszapillantok Blankára. - Ülj csak le. - fejemmel az asztal felé bökök, aztán a bűbájtan részlege felé veszem az irányt. Néhány perc alatt visszarakom a könyveket a megfelelő polcokra, majd visszasétálok a lányhoz.
- Holnap se fogok unatkozni. - jegyzem meg, lepillantva az asztalon maradt két, igen vaskos SVK könyvre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=500628#post500628][b]Fehéresi Blanka - 2015.07.27. 18:42[/b][/url]

Vállat vonva nézek a fiúra, azért nem feltétlenül van így.
- Sosem árt ismételni, de ez azért jól hanzgik - mondom elvigyorodva, miközben visszanézek rá. Végül is csak fel tudok egy kicsikét oldódni. Azért szeretek tanulni, így különösen nem számít, hogy pár órát még erre töltök vagy nem. Különben is nagyon szeretem a könyvtárakat, otthonosan érzem magam erre.
- Köszönöm - mondom, bár az "elég ügyes" jelző annyira nem nyűgözött le, de elhatározom, hogy majd megmutatom neki milyen jó is vagyok. Ha olyan kedvem lesz, lehet, hogy ráveszem, hogy repüljünk egyet, de ez még a jövő zenéje. Igazából a csökönyösségemből telne rá, de bátorságomból nem biztos.
- Kicsi korom óta szeretem, nagyon sokat néztem, és apám is játszott diákkorában, ő is hajtó poszton - mondom könnyű mosollyal. Kissé homlok ráncolva nézek rá, ahogy gondolkozok. Ő azt hiszem terelő, azt a posztot is viszonylag szeretem, de szinte mindent. Vagyis sokkalta inkább imáadom ezt a sportot, mint szeretem. Az ajánlatára, hogy leüjek elmosolyodok, mivel nem nagyon volt üres asztal, ezért roppant módon hálás vagyok érte. Szeretem a kedves embereket. Lekapok még egy könyvet a polcról, azokat a kezembe véve lépkedek közelebb az asztalhoz. A szabad helyre lerakom a könyveket, és mosollyal az arcomon ülök le.
- Én örülnék, ha még Sötét Varázslatok Kivédését kellene tanulnom, az az egyik kedvencem, a gyógynövénytan mellett. Te miket szeretsz? - kezdek el vidámon cseverészni, amikor visszajött.Kinyitok egy könyvet, de aztán meggondolom magam, és érdeklődve nézek a fiúra.