Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem mondanám magam kifejezetten könyvmoly típusnak, de így a vizsgaidőszak vészes közeledtével egyre sűrűbben látogattam a könyvtárat. Mikor először jártam a hatalmas csarnokszerű teremben, valahogy teljesen lenyűgözött, bár igazából még a kastély legapróbb zugáról is hasonlóan vélekedtem. Az egész olyan meseszerű volt, hogy még így, több hónap elteltével sem tudtam igazán megszokni. Eleinte nagyon zavaró volt, hogy olyan keveset tudok a mágusvilágról, de néhány könyv kikölcsönzése után már képes voltam egyfajta magabiztossággal mozogni az ódon kastély falai közt, anélkül, hogy bárki rajtam röhögne. Az első nap volt a leghúzósabb, de aztán még vagy egy hétig így ment. Szerencsére nem én voltam az egyetlen tudatlan sárvérű kölyök a környéken, plusz sosem voltam az a könnyen elbizonytalanítható fajta, ezért hamar letettek a piszkálásomról.
Ennek ellenére még most is kívülállónak érzem magam.
A nap nagy részét a körletemben töltöttem, aztán ebéd után döntöttem úgy, hogy ma a könyvtárban fogok tanulni. Már eleve úgy mentem a nagyterembe, hogy utána ne kelljen visszamennem a toronyba, nem volt hangulatom az edzéshez, ahhoz túl meleg volt. Úgyhogy ebéd után csak átbattyogtam a nagyteremtől nem messze található könyvtárba, lekaptam pár könyvet ami a tanuláshoz szükséges és bevágódtam az előtérben egy fotelba. Lepakoltam magam mellé a könyveket, kényelmesen elhelyezkedtem, ami annyit tesz, hogy egészen lecsúszva, szinte már feküdtem a fotelban és a magam elé tartottam a könyvet. Ez persze nem sokáig volt kényelmes, a karom hamar elzsibbadt a vaskos Bűbájtan kötet tartása közben, így aztán nem sokkal később új helyet kellett magamnak keresnem. Az ablakoknál volt még egy üres asztal - hát persze, hogy tele van a könyvtár, mit is vártam? -, átköltöztettem magam oda, bebújtam a könyvtornyom mögé és komoly tanulmányozásba kezdtem. Persze, öt perc múlva már az ablakon bámultam kifelé, egészen addig, míg valaki erőteljes tüsszögésbe nem kezdett, nem messze tőlem. Az illető felé fordítom a tekintetem, hogy jobban szemügyre vegyem. Ismerős a haja, de nem jut eszembe a neve, hiába is töröm a fejem. Pedig biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol. Mivel a kérdés nem hagy nyugodni, előtúrok egy zsepit a táskámból, felpattanok az asztaltól és lassan odalépkedek a lány mellé.
- Óvatosan azzal a könyvvel, még a végén megárt. - Egy apró mosollyal odanyújtom neki a papírzsepit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Egészség. Ugyan már, egyébként is kezdett elegem lenni. - Mosolyogva megvonogatom a vállam, ezzel is jelezve, hogy igazán szükségtelen emiatt bocsánatot kérnie. Látszik rajta, hogy zavarba jött, ezért próbálok kedves lenni, ami úgy általában jellemző is rám, ha valamilyen célom van az illetővel, de most kivételesen csak jó a kedvem.
- Nincs mit. - Biccentek egyet, mikor elfogadja a zsepit. Mosolyogva nézem ahogy óvatosan kifújja az orrát, aztán a zsebébe gyömöszöli a zsepit.
Nem veszem le róla a tekintetem, továbbra is arra próbálok rájönni, honnan is olyan ismerős az arca, de hiába állunk szemtől szembe, fogalmam sincs. Ő is elmosolyodik végre, bár ezzel nem igazán tudja leplezni, hogy mennyire megilletődött.
- Na igen, azt mindjárt gondoltam. - A bizonytalan nevetése is erről árulkodik, de mivel eszem ágában sincs kellemetlen helyzetbe hozni, én is együtt nevetek vele.
- Legfőképp bűbájtant tanultam, de bőven lenne még mit átismételnem sötét varázslatok kivédéséből is. - Válaszolom enyhén felsóhajtva. Nem kizárt, hogy ma már többet nem fogok tanulni, mintha egy kissé elment volna a kedvem. Bár lehet, hogy a lány iránti kíváncsiságom is rátesz erre egy lapáttal.
Tekintetemmel óvatosan végigmérem a lányt, aztán megakad a szemem a nyakláncán. Aranyos. Mint az, hogy mennyire zavarban van.
- Szép a medálod. - Jegyzem meg egy halvány félmosollyal, leheletnyit közelebb hajolva hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem akarlak ám feltartani - A kezében szorongatott könyvekre pillantok, aztán a vállam fölött vissza, az asztalra, aminél korábban ültem. Senki se volt elég bátor hozzá, hogy megközelítse a könyvhalmazt. - Nekem mára szerintem elég volt, szóval máris csinálok neked ott egy kis helyet, ha gondolod. - Visszafordulok a lányhoz és kedvesen rákacsintok.
- Egy galamb, jól látom? Tényleg szép. - Bátorkodom egész közel hajolni a lányhoz, így pedig már pontosan felismerhetővé válik a bőrön lógó madárka. Persze, nem mondanám, hogy túlságosan érdekel, inkább csak ürügyként használom, hogy egy kis szint vigyek az arcára. Olyan sápadt szegény.
Egészen biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol, nem is egyszer. A közös órák még csak hagyján, de ezer százalék, hogy ezen felül még levitás is. Mivel látszik rajta, hogy ő se ismer fel, nagy valószínűséggel eddig még nem beszéltünk, ami azért valljuk be, teljesen érthető. A lány igen visszahúzódó, csendes típus, én pedig főképp az első hetekben megismert haverjaimmal és a kviddicsesekkel lógok. Nem szokásom kifejezetten ismerkedni, de ha már így hozta a sors...
- Máté egyébként. Ha jól sejtem még nem találkoztunk. - Jobb kezemet felé nyújtom, hogy kezet foghassunk. Bár ezt általában a találkozás elején szokás, kétlem, hogy zokon venné. Látszik rajta, hogy gondolkodik valamin már egy ideje, amire főként a homlokán megjelenő ráncokból lehet következtetni, meg egyébként is, mondhatni nyitott könyv a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy minden vizsgád simán meglesz. - válaszolom egy kacsintás és mosoly kíséretében, s miután egy kevés arcpírt is kicsikartam belőle, kissé hátrébb húzódom.
Tehát valóban levitás és bár bemutatkozott, a neve alapján még nem igazán tudom hova tenni. Aztán mikor megjegyzi, hogy jól repülök, máris világossá válik a helyzet. Néhány napja kerültem csak be a csapatba és bár a kapitány bemutatott a többieknek, nem mindenkivel beszéltem még azóta.
- Köszi, te is elég ügyes vagy. - Aztán hirtelen beugrik az is, hogy ő az egyik hajtó. Nem is értem, hogy nem jutott ez előbb eszembe. - Mondd csak, vitt rá, hogy ilyen életveszélyes sportot válassz? - Kérdezem egy kissé elmosolyodva. Nem mondanám, hogy kifejezetten sportos alkatú lány, inkább tűnik törékenynek, de úgy érzem, erre hamar rá fog cáfolni majd a pályán.
- Egy perc, csak ezt a párat elrakom. - magyarázom, miközben elindulok a korábban említett asztal irányába. Néhány SVK könyvet, amire még szükségem lesz a vizsgaidőszak során félreteszek a kupacból, majd a maradékokat a kezembe véve visszapillantok Blankára. - Ülj csak le. - fejemmel az asztal felé bökök, aztán a bűbájtan részlege felé veszem az irányt. Néhány perc alatt visszarakom a könyveket a megfelelő polcokra, majd visszasétálok a lányhoz.
- Holnap se fogok unatkozni. - jegyzem meg, lepillantva az asztalon maradt két, igen vaskos SVK könyvre.