Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Edzés után, a hatástalan frissítő zuhanyt követően, sajgó tagokkal lépem át a nagyterem hatalmas ajtaját, egyedüli motivációm az egyre hangosabban és intenzívebben korgó gyomrom. Nem túl finoman arrébb taszítok egy kisebb srácot, ahogy levágódok a zöldek asztalához, és figyelmen kívül hagyva a rendkívül ijesztő fenyegetést, pakolni kezdem a tányéromra a kaját. Félelmetes ütemben burkolom magamba a válogatás nélküli ízeket, nyilván el is nyerek ezzel az amúgy abszolút megszokott mutatvánnyal néhány undorodó pillantást, de továbbra sem zavartatom magam. A gyorsaság ellenére egészen kulturált táplálkozási módozatot mutatok be, és nem beszélek tele szájjal. Ez már jobb környékeken értékelendő!  
Éppen csak arra az időre emelem el kékjeimet a kajáról, míg öblítek jobb híján egy kis töklével, mikor szembetalálom magam egy új háztársammal, akit korábban nem láttam a kastélyban, és mégis, mintha ismerném valahonnan. És körülbelül eddig tartott az érdeklődés, a következő pillanatban már majdhogynem el is felejtem azt a furcsa érzést, hogy volt szerencsénk már korábban is. A számba dobok egy szem sült krumplit, és elnehezedett, izomlázas karjaim visszaterelik gondolataimat az edzésre. Nem sokára számunkra is elkezdődik végre az idény, és hát, kemény meccsek várnak a csapatokra. Már az ellenfél részéről, elég durva az idei felhozatal a rellonban. Halvány, elégedett mosoly kúszik a képemre, miközben továbbra is szorgalmasan tömöm a fejem. Kiélvezem, amíg csak tehetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541573#post541573][b]Aiden Ward - 2015.11.10. 22:55[/b][/url]

Edzés után, a hatástalan frissítő zuhanyt követően, sajgó tagokkal lépem át a nagyterem hatalmas ajtaját, egyedüli motivációm az egyre hangosabban és intenzívebben korgó gyomrom. Nem túl finoman arrébb taszítok egy kisebb srácot, ahogy levágódok a zöldek asztalához, és figyelmen kívül hagyva a rendkívül ijesztő fenyegetést, pakolni kezdem a tányéromra a kaját. Félelmetes ütemben burkolom magamba a válogatás nélküli ízeket, nyilván el is nyerek ezzel az amúgy abszolút megszokott mutatvánnyal néhány undorodó pillantást, de továbbra sem zavartatom magam. A gyorsaság ellenére egészen kulturált táplálkozási módozatot mutatok be, és nem beszélek tele szájjal. Ez már jobb környékeken értékelendő!  
Éppen csak arra az időre emelem el kékjeimet a kajáról, míg öblítek jobb híján egy kis töklével, mikor szembetalálom magam egy új háztársammal, akit korábban nem láttam a kastélyban, és mégis, mintha ismerném valahonnan. És körülbelül eddig tartott az érdeklődés, a következő pillanatban már majdhogynem el is felejtem azt a furcsa érzést, hogy volt szerencsénk már korábban is. A számba dobok egy szem sült krumplit, és elnehezedett, izomlázas karjaim visszaterelik gondolataimat az edzésre. Nem sokára számunkra is elkezdődik végre az idény, és hát, kemény meccsek várnak a csapatokra. Már az ellenfél részéről, elég durva az idei felhozatal a rellonban. Halvány, elégedett mosoly kúszik a képemre, miközben továbbra is szorgalmasan tömöm a fejem. Kiélvezem, amíg csak tehetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541960#post541960][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.11.11. 18:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541988#post541988][b]Aiden Ward - 2015.11.11. 19:31[/b][/url]

A falatot lenyelni. Még erre sincs időm, olyan gyorsan történik minden. A vállkocogtatás, és a kényelmes hátrafordulás, hogy unottan vessek egy pillantást arra, akinek felettébb sürgős, nem várhat, míg teli hassal kezesbárány válik belőlem. A mosoly, a felismerés, az ökölbeszorított kéz, ami a lehető legtökéletesebb ívben lendül csinos kis pofim origója felé. Mintha egy lassított felvételt néznék végig, kívülről ráadásul. Ennek ellenére esélyem sincs a védekezésre, a nem várt vendég sokkal hamarabb indít támadást ellenem, mint ahogy azt felfoghatnám.
Ezután viszont minden felgyorsul. A fájdalom késve érkezik, viszont Adrian bütykének találatát követő reccsenés semmi jóról nem árulkodik. A pláne az egészben, hogy a visszafogottnak hírből sem nevezhető mozdulatra oldalasan megfejelem az asztalt, többek közt vacsorám maradékát. Olyan cifra káromkodás következik most mindenféle nyelven, amin csak sikerül valami trágárságot kinyögnöm, hogy bárki megirigyelhetné. Mindeközben pedig érzem, ahogy az adrenalin és a fájdalom szinte egyszerre önti el a testem, és kezdi átvenni az irányítást a mozdulataimon valami, amit nem fogok tudni kordában tartani: a düh. Lassan kelek fel, de már résen vagyok, nem hagyom, hogy még egyszer ilyen könnyedén vigyen be ütést. A számban vér ízét érzem, és a vélhetőleg törött orromban is, mintha valami meleg, sűrű folyadék gátolná a levegő útját. – Komolyan? Ennyire tartanál tőlem, hogy ilyen alattomos hátbatámadásra van szükséged? Bár nem csalódtam, mindig is egy rátarti kis féreg voltál – szűröm fogaim közt a szavakat, és ujjaim a tányérom szélére csúsznak, hogy aztán azzal a lendülettel, ahogy felemelkedem az asztaltól, Adrian felé suhintsak vele, remélhetőleg betörve a porcelánnal az ocsmány képét, és a kimeneteltől függetlenül azonnal lendítem az öklömet is, csakhogy érezze a törődést a kicsike.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541999#post541999][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.11.11. 19:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=542015#post542015][b]Aiden Ward - 2015.11.11. 20:39[/b][/url]

Elönti az agyamat a harag a nem túl fair indítás miatt, az adrenalin bizseregve száguld végig ereimen, tompítva a fájdalmat. Elvakultan, gondolkodás nélkül támadok a másikra, és egyetlen másodpercnyi előnyt sem engedhetek át neki, különben végem, ez nem is kérdéses. Mikor legutóbb láttam, a fiú alig ért a mellkasomig, ehhez képest most majdhogynem egy magas velem, szálkás izmai pedig arról árulkodnak, hogy nem hagyott fel a kickboxszal. Úgy tudtam, a küzdősportot űzőknek szigorúan tilos átvinni a magánéletbe a tanult mozdulatokat, talán tévedek, de ha nem… Adrikát aligha izgatnák ezek a szabályok. A miértek nem érdekelnek, ez most nem az a helyzet, ahol van diplomatikus megoldás; ahogy eljut a tudatomig a kérdése, ez egészen biztossá válik. Engem hibáztat, amiért a nővére kórházban van. No lám, már ketten vagyunk!
És csupán egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy mártírként hagyom, üssön, ameddig csak jól esik. Hiszen igaza van. Aztán felülkerekedik az ellenszenv, amit iránta érzek, és eldől: nem fogom hagyni, hogy megússza egyetlen karcolás nélkül. De ez a pillanatnyi habozás is elég ahhoz, hogy elkerülje a figyelmem a következő mozdulat, és bár valamennyire tudom alkarral hárítani a rúgást, cipője orra mégis kellő erősséggel talál célba. Kiköpök, a számban felgyűlő vért némi nyállal fűszerezve, ha minden jól megy, egyenesen a fiatalabbik Black szemei közé érkezik a rakomány. Egy lépéssel mellette termek, megragadom a pólójánál fogva. – Hé, állj le, mielőtt Warren fog minket leállítani, és azt egyikünk sem fogja megköszönni. Ha így akarod elintézni ezt, hát legyen, értékelem a helyszínválasztást is, tudom, hogy csíped, ha van közönség, de… - hatásszünet, körülnézek, ha mázlink van, még nem hívtuk fel magunkra túlságosan a figyelmet. Nyilván ez tökre lehetséges. – Takarodjunk el innen, máshol folytatjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=542029#post542029][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.11.11. 21:17[/b][/url]