Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=499017#post499017][b]Aiden Ward - 2015.07.22. 19:29[/b][/url]

Nem igazán tudtam hova tenni ezt a nagy meglepettséget, azt meg pláne nem, miért nem hívta meg még előttem valaki. A legtöbb lány már aznap elkelt, amikor felkerült a hirdetőtáblára a bál időpontja, én pedig… nos, valljuk be, nem rohantam rögtön partnert szerezni, eleinte nem is szándékoztam elmenni erre a puccparádéra. Hisz már jó pár évvel ezelőtt túl voltam a sajátomon, erősen kétlem, hogy bármiben is más lenne egy ilyen buli itt, mint Angolhonban.
És ebbe belegondolni egy kicsit szomorú. Most, hogy itt lépdelek ráérősen az izgatott fiatalok közt, akik közül nem is mind alsóbb éves, rettentően vénnek érzem magam. Fintorgok is emiatt egy sort, közben pedig azt csekkolom a mellettem elhaladókon, hogy nem- e adtam túlságosan alá, vagy öltöztem túl – a megadott dresszkód számomra nem volt teljesen egyértelmű. Hiába, férfiből vagyok, honnan kéne tudnom, mi az anyámkínja illik a bohém akármihez.
A nagyterembe lépve tüzetesen végigjáratom tekintetemet a placcon, a csinos lányokon és színes ruháikon, közben pedig igyekszem rátalálni páromra. De hiába kutatom a barna fürtöket, nem lelem a lányt. Annelie pedig időközben megnyitja a partit, ami természetesen a végzősök táncával kezdődik, és történetesen Shayleen végzős, és hát a francba! Meggondolta volna magát az utolsó pillanatban? Nem úgy festett, mint aki egész életében erre a nagy napra *szemforgatás* várt volna. De hát csak nem. Mit is mondott, milyen színű ruha lesz rajta?
Az elkeseredett, letört lányt végül a hatalmas ajtó közelében pillantom meg, és előlem az arcába omló hajzuhatag sem tudja elrejteni vörösségét. Hezitálás nélkül vágtatok át a termen, és ragadom kézen, hogy beálljunk a párokba rendeződött ötödévesek sorába. – Nem késtünk le semmiről, nyugalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=499084#post499084][b]Aiden Ward - 2015.07.22. 22:04[/b][/url]

Tenyerembe zárom a törékeny, vékony ujjakat és erősen tartom, arra alapozva, hogy a lány magas sarkúban van: egy botlás, és máris tényleg kényelmetlenné válik a ma esti móka. Jobb az elővigyázatosság. Bár nem utolsóként, de sokadikként érünk a parkettre, lemaradva arról, amikor Annelie felkonferálná a navinést, és táncpartnerét. Ebből kiindulva nem lep meg, hogy a tempó továbbra is kissé gyors, alig vesszük fel a kezdőpózt, már indul is a banzáj. Közelebb húzom magamhoz Shayleen-t, a kezem a hátán pihen, tenyerét az enyémbe csúsztatja, és úgy vezetem végig a lépéseket, mintha világéletemben ezt csináltam volna. Jó, talán vannak nálam profibbak, de ahhoz képest, hogy nem gyakoroltunk együtt… És hé, nincs semmi meglepő abban, hogy tudok táncolni! Olyan családba születtem, ahol teljesen elvárt volt, hogy elsajátítsak néhány mozdulatot.
- Pár perce vagyok csak itt én is, és mint mondtam… a lényegről nem maradtunk le – mosolyodom el. Emelem a lányt, forgatom, majd visszahúzom magamhoz, és bár amikor a próbát néztem, még méltatlankodtam is, hogy ugyan már, minek ilyen hosszú nyitótánc, a fele banda amúgy is utálni fogja alapvetően azt is, hogy ki kell állnia az iskola elé. De belülről az egész csupán egy pillanatnak tűnik, még csak meg sem erőltettem magam.
A meghajlást követően csak úgy lobogok a menekülő lány mögött, ahogy próbálom tartani a lépést, méltatlankodva ki is nyögök valami értelmetlen, összefüggéstelen káromkodásféleséget. Csak most adódik alkalmam úgy igazán végignézni Shay-en, eddig a nagy rohanásban szinte fel sem fogtam mást, csak hogy oké, itt van, mehet a menet. Mármint, khm.
- Gyönyörű vagy – állapítom meg pislogva párat, majd eljutnak a tudatomig a szavai, és a meglepett-révetegből azonnal gyanakodóra vált a pillantásom. – Talán felmerült benned, hogy cserben hagylak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=501981#post501981][b]Aiden Ward - 2015.08.01. 16:28[/b][/url]

A keringő bensőségességét szinte teljesen elveszi a tánc kötelező jellege, és hogy egy kis túlzással élve, kis híján lemaradtunk Shay nagy napjának lényegéről, az utolsó pillanatban csúsztunk be a többiek közé, ami enyhe kapkodást szült. Az első mozdulatokban. Mindent igyekeztem kézben tartani, erősen szorítottam magamhoz a lányt, hogy fenn se álljon a lehetősége a megbotlásnak, lábaink összeakadásának és az ebből következő katasztrófáknak. Szinte érzem, ahogy a visszatartott feszültsége a tüdejéből kiáramló levegővel együtt távozik, mégsem engedi el magát teljesen. Hozzászokhatnék már, hisz bármennyire próbálkozom oldani a hangulatot, egy alig észrevehető mértékű óvatosság azért szüntelenül jelen van.
A végzősök többsége Shayleen-hez hasonlóan menekül le a kötelező kör után a parkettről, átadva a többi korosztálynak a lehetőséget, hogy dülöngéljenek egy kicsit partnerükkel. Pedig Shay meglepően jól táncol! Amilyen kis suta tud lenni néha…
- Imádom, hogy ennyire zavarba tudlak hozni – villantom meg szokásos, tenyérbemászó vigyoromat, halkan kuncogok is kicsit, csak hogy még inkább érzékeltessem, mennyire élvezem a helyzetet. Azonban a következő szavak hallatán hamar értetlenkedőbe vált az arckifejezésem, szemöldökeim a magasba szaladnak és sikerül egy hihetetlenül együgyű fintort mímelnem.
- Várj, azt hiszem nem hallottam jól. Shayleen, ne szórakozz… ki ne akarna veled táncolni? – csóválom a fejem enyhén bosszúsan. – NEHÉZ?! – yapp, ez kiverte a biztosítékot. Majd’ elájulok, egy fél percig csak hápogok, újra és újrakezdve, ami kikívánkozik belőlem, de csak félszavakig jutok, alkotva egy totál összefüggéstelen maszlagot. – Nincs szerencséd, a tehenes részt is hallottam – közlöm végül, feladva a próbálkozást.
További pár pillanatra még nem sikerül magamhoz térni, de azért a felvetést meghallom és a tudatomig is eljut. Körbelesek, és próbálom kitalálni, mi lehetne az a valami, ha már nyilvánvalóan nem táncolásra gondolhatott, hisz éppen csak, hogy lemenekült a parkettről. – Életemben nem hallottam ennél nagyobb butaságot. Mintha meg sem hallottad volna, amit korábban mondtam. Kis emlékezetfrissítésként: gyönyörű vagy, Shayleen! – ösztönösen nyúlok a törékeny ujjakért, és kulcsolom össze az enyémekkel. Végre sikerült napirendre térnem, és szalonképessé tenni a mondanivalómat, haladhatunk tovább. – Mit szeretnél csinálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=502003#post502003][b]Aiden Ward - 2015.08.01. 18:37[/b][/url]

Még ha csak és kizárólag azért mondanék ilyeneket, hogy kihasználjam a helyzetet, és jót derüljek azon, hogy tetőtől talpig az egész leányzó vörösbe vált. Az életemet mondjuk nem tenném arra, hogy nem fordult elő korábban ilyesmi, de többnyire indokolt helyzetben használom ezeket a rendkívül váratlan bókokat – mégis milyen partner lennék egy végzős bálon, ha kihagyom azt a részt, amivel általában kezdeni szoktak? És szintén kötelező érvényű, akárcsak a keringés, ráadásul időben is kissé megcsúsztam vele, következtetés: szörnyen rossz bálozó vagyok. Mentségemre legyen, hogy nem az imént említett okokból mondtam, hanem teljesen őszinte véleményt nyilvánítottam.
- Annyi baj legyen – vonok vállat, kis komolyságot erőltetve magamra. A következő kavalkád, ami a gondolataimban kialakul… nos, nem azért nehéz a helyzet, mert olyan cifrát káromkodtam volna legszívesebben, valószínűleg az elfogadhatónál hangosabban, hogy eléggé lerövidült volna számunkra az este. Az is igaz, hogy vissza kellett fognom magam, de sikerült tökélyre fejlesztenem a kérlek, előbb gondold végig, mit akarsz mondani, vagy bajok lesznek stratégiát.
Hiába nincs semmi gond a beszélőkémmel, talpraesett vagyok, és viszonylag hamar kirángatom magam mindenféle kellemetlen helyzetből, sőt, többnyire zavartatni sem szoktam magam, ez a legjobb megoldás mindenre. De hogy mit kezdjek egy anorexiás lánnyal, akinél körülbelül két és félszer annyit nyomhatok, mégis egy tehénnek érzi magát amiatt a pár emelés miatt? Fogalmam sincs, min megy keresztül, szeretnék a tapintatosság határain belül maradni, és mégis segíteni abban, hogy ne lássa magát annak, amihez távolról sincs semmi köze. Enyhe zavart vált ki belőlem ez a tehetetlenség, megrökönyödök, végül pedig úgy döntök, hogy nem gondolom túl a dolgot, mondom, amit jónak találok.
- Ki tudja Shayleen Black-et a legrövidebb idő alatt annyira zavarba hozni, hogy színben minél közelebb álljon a pipacséhoz. Egen, én lennék az abszolút győztes ebben a játékban – vigyorgok. Pofátlan vagyok, de ezt is megszokhattuk már. A bátortalan kézszorításra elmosolyodom, az ötletén pedig őszintén meglepődöm. Abban biztos voltam, hogy a közönséggel van leginkább baja, de elkönyveltem magamban már azt is, hogy táncolni sem szeret. – Táncoljunk – bólintok rá, és máris közelebb húzom a színpadhoz, de csak annyira, hogy azzal se vonzzuk a tekinteteket magunkra, hogy a terem legszélén szólóban nyomjuk a danszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=505907#post505907][b]Aiden Ward - 2015.08.16. 11:34[/b][/url]

Lustaságom határtalan, így mostanság egyre többször előfordul, hogy nem jelenek meg reggelinél. Inkább alszom még pluszban pár percet, aztán a fél délelőttöt átszenvedem, amiért pocakom egyre morózusabban panaszkodik a táplálékhiány miatt. A mai nap kivételes, ilyen szempontból. Túlzás lenne azt állítanom, hogy frissen és kipihenve szökdécselek be a nagyterembe, hogy csatlakozhassam diáktársaimhoz… Sokkal inkább hasonlítok egy kócos, sánta lajhárra, résnyire szűkült szemekkel és hangosan korgó gyomorral.
Úgy kapok a kávé után, szinte kitépem egy alsóbb éves kezéből, aki nem átall emiatt mogorván a fejemhez vágni valamit, de le se tojom. Az életem múlik ezen a löttyön. Hát mi szüksége egy fiatal kis szervezetnek a koffeinre, nézz rá, kicsattan az életerőtől! És akkor most nézz rám. Tudom, hogy még ilyen nyúzottan is hihetetlenül szexi vagyok, de az ember nem dicsekszik a kőkemény hajnali nyolc órás kelés utáni ábrázatával, no. Pedig megtehetném.
Amint képesnek érzem magam arra, hogy tudatosan felfogjam a történéseket, körülnézek. És vajon kit szúrok ki kapásból? Shayleent. Tökre meglepő, nem?
Fogom a kis bögrémet, és átcaplatok az unikornisok asztalához, és nem igazán zavartatva magam bármiért is, lehuppanok mellé. Őszintén… az sem érdekel, ha épp valami érdekfeszítő csevej kellős közepébe csöppenek, és otromba módon megzavarom azt, már csak rettentően félelmetes jelenlétemmel is.
- Hali. Mizu? – szerintem még sohasem kezdtem így egy beszélgetést a lánnyal, de nem vagyok képes többre jelen pillanatban. Pár perc. Pár perc, ígérem, és hatni fog az az átkozott lötty, amit úgy vedelek, mint valami függő, aki ezer éve nem jutott az adagjához. Ja, amúgy tökre ez a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=519097#post519097][b]Aiden Ward - 2015.09.16. 01:12[/b][/url]

Úgy vágódok le az unikornisok közé, mintha ez lenne természetes lelőhelyem, pedig rendesen lerí rólam, hogy a legkevésbé sem vagyok odavaló. A mellettem, illetve, hogy teljesen pontos legyek, mögöttem ülő srácot egy kicsit arrébb is tolom, és rá se hederítek, amikor az hangot ad ebbéli bunkóságomnak. Nem hozzá jöttem, hanem Shayleen-hez, akivel így most teljes mértékben szemben helyezkedem, csak fél lábamat átvetve a padon, az asztalra könyökölve. Álmosan körbetekintek az összegyűlt bandán, mintha bárkit is ismernék közülük, végül úgy döntök, marad a megszokott: tapló leszek, nem köszönök. Semmiféle komoly interakcióra nem vagyok képes, amíg nem üt be a szer, így inkább nem is erőlködöm. Szerintem tökre érthető. Hogy néznék már ki, ha kérdeznek, oszt csak bambán bámulok, kis híján még a nyálamat is csorgatom, mint egy holdkóros troll, he? Na, ugye.
A lány mosolya ragadós, bár okát nem tudom, minek rakoncátlankodik kora reggel a szám széle, különösebb okot nem adtam rá neki. Biztos az elvonási tünetek! Ráébredve, hogy már egyetlen korty sincs a bögrémbe, és mégis igyekszem szürcsölni a nagy semmit, az enyhe pániktól kikerekedett szemekkel töltöm után az éltető nedűt.
- Vésd az emlékezetedbe, mert nem is egyhamar fogod újra hallani – mondom nagy komolyan, mintha valami rendkívül rendhagyó dolgot nyögtem volna ki kezdésként. Közben a Shay tányérján lévő érintetlen pirítós felé nyúlok, és kisajátítom, mintha minden jogom meglenne rá. És őszintén? Vegye ki a számból, ha annyira kell neki. Valahol a tudatom legmélye persze benyomja a vészcsengőt, igyekszik emlékeztetni arra, hogy kényes terepre értünk, bár talán… még segítek is rajta, hogy elpusztítom a kajáját. Az majdnem olyan, mintha megette volna. Tökre.
- Szóval nem történt semmi érdekes? Látod-látod, nem vagyok a közeledben, és máris halál unalom az élet… - most már azért elmosolyodom, és sokadszor is emlékeztetem magam, hogy nem a szobám falai közt vagyok, ahol –szinte– bármit megtehetek, és hagyjak szünetet az ivás, evés és beszéd között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=519274#post519274][b]Aiden Ward - 2015.09.16. 20:22[/b][/url]

Laposan pislogok körbe az egybegyűlteken, akik érkezésem pillanatában gyanús hallgatásba merülnek, és csak egy fél perc elteltével folytatják nyilvánvalóan rendkívül jelentőségteljes beszélgetésüket, ahol abbahagyták. Most mégis mi olyan nagy szám abban, hogy egy másik ház diákja a legyőzhetetlen késztetésnek engedve idecsapódott hozzájuk, he? Bizonyára a történelem során még nem esett meg hasonló. Úgy forgatom a szemeimet, mintha valóban erről volna szó, és nem csak én kanyarítanék indokolatlan sztorikat mindenhez, ami egyébként teljes mértékben lényegtelen tényező. Majd csak kinyitják a szájukat, és közlik, ha van bármi mondandójuk. Bár nagy eséllyel körülbelül annyira érdekelne, mint a mögöttem óbégató mitugrász.
Ezen a közömbös, semmitmondó arckifejezésen kis híján meg is sértődöm, csak… ezután villantja meg a mosolyát, amivel egyébként kora reggel nem igazán tudok mit kezdeni, mármint totál össze vagyok zavarva, de hát… nők. Sosem fogom megérteni őket, és a taktikáikat. Mert persze minden lépés egy alaposan kiszámított, ördögi terv része.
- Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy hajnalok hajnalán ilyen cukiságokkal örvendeztetem, igazán vághatnál hozzá jobb képet – morgok kissé durcásan, körülbelül, mint egy ötéves gyerek, amikor a szülők letudják annyival a hatalmas homokvárat, hogy ’szép’. A lopott pirítós rögtön elfeledteti morcosságom okát, és ahogy a gyomrom helyén lévő feketelyuk aktivizálódik, illetve a rohamos tempóban fogyasztott kávé lassan eléri a várt hatást, sokkal kisimultabbnak érzem magam.
- Mondtam egy szóval is, hogy nem így van? Csak hát… sokkal érdekesebb, ha megtisztelem jelenlétemmel a… azt, bármi is legyen az. – Semmi sem árulkodik arról, hogy ne gondolnám komolyan. Mindig van valami eksön, ahol épp rontom a levegőt. Homlokráncolok, ahogy ujjaim az üres tányért matatják csak, aztán az előttem lévő tányérra pakolok még egy kisebb halom kaját.
- Talán zavarok? – kérdezek vissza lazán. Most mégsem nyöghetem be, hogy unatkoztam, erős ellentétben állna azzal a szövegeléssel, amit az előbb lenyomtam. A hangom nem támadó, egyszerűen csak érdeklődő, még egy pimasz félmosoly is játszik az arcomon, miközben rágok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541573#post541573][b]Aiden Ward - 2015.11.10. 22:55[/b][/url]

Edzés után, a hatástalan frissítő zuhanyt követően, sajgó tagokkal lépem át a nagyterem hatalmas ajtaját, egyedüli motivációm az egyre hangosabban és intenzívebben korgó gyomrom. Nem túl finoman arrébb taszítok egy kisebb srácot, ahogy levágódok a zöldek asztalához, és figyelmen kívül hagyva a rendkívül ijesztő fenyegetést, pakolni kezdem a tányéromra a kaját. Félelmetes ütemben burkolom magamba a válogatás nélküli ízeket, nyilván el is nyerek ezzel az amúgy abszolút megszokott mutatvánnyal néhány undorodó pillantást, de továbbra sem zavartatom magam. A gyorsaság ellenére egészen kulturált táplálkozási módozatot mutatok be, és nem beszélek tele szájjal. Ez már jobb környékeken értékelendő!  
Éppen csak arra az időre emelem el kékjeimet a kajáról, míg öblítek jobb híján egy kis töklével, mikor szembetalálom magam egy új háztársammal, akit korábban nem láttam a kastélyban, és mégis, mintha ismerném valahonnan. És körülbelül eddig tartott az érdeklődés, a következő pillanatban már majdhogynem el is felejtem azt a furcsa érzést, hogy volt szerencsénk már korábban is. A számba dobok egy szem sült krumplit, és elnehezedett, izomlázas karjaim visszaterelik gondolataimat az edzésre. Nem sokára számunkra is elkezdődik végre az idény, és hát, kemény meccsek várnak a csapatokra. Már az ellenfél részéről, elég durva az idei felhozatal a rellonban. Halvány, elégedett mosoly kúszik a képemre, miközben továbbra is szorgalmasan tömöm a fejem. Kiélvezem, amíg csak tehetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541988#post541988][b]Aiden Ward - 2015.11.11. 19:31[/b][/url]

A falatot lenyelni. Még erre sincs időm, olyan gyorsan történik minden. A vállkocogtatás, és a kényelmes hátrafordulás, hogy unottan vessek egy pillantást arra, akinek felettébb sürgős, nem várhat, míg teli hassal kezesbárány válik belőlem. A mosoly, a felismerés, az ökölbeszorított kéz, ami a lehető legtökéletesebb ívben lendül csinos kis pofim origója felé. Mintha egy lassított felvételt néznék végig, kívülről ráadásul. Ennek ellenére esélyem sincs a védekezésre, a nem várt vendég sokkal hamarabb indít támadást ellenem, mint ahogy azt felfoghatnám.
Ezután viszont minden felgyorsul. A fájdalom késve érkezik, viszont Adrian bütykének találatát követő reccsenés semmi jóról nem árulkodik. A pláne az egészben, hogy a visszafogottnak hírből sem nevezhető mozdulatra oldalasan megfejelem az asztalt, többek közt vacsorám maradékát. Olyan cifra káromkodás következik most mindenféle nyelven, amin csak sikerül valami trágárságot kinyögnöm, hogy bárki megirigyelhetné. Mindeközben pedig érzem, ahogy az adrenalin és a fájdalom szinte egyszerre önti el a testem, és kezdi átvenni az irányítást a mozdulataimon valami, amit nem fogok tudni kordában tartani: a düh. Lassan kelek fel, de már résen vagyok, nem hagyom, hogy még egyszer ilyen könnyedén vigyen be ütést. A számban vér ízét érzem, és a vélhetőleg törött orromban is, mintha valami meleg, sűrű folyadék gátolná a levegő útját. – Komolyan? Ennyire tartanál tőlem, hogy ilyen alattomos hátbatámadásra van szükséged? Bár nem csalódtam, mindig is egy rátarti kis féreg voltál – szűröm fogaim közt a szavakat, és ujjaim a tányérom szélére csúsznak, hogy aztán azzal a lendülettel, ahogy felemelkedem az asztaltól, Adrian felé suhintsak vele, remélhetőleg betörve a porcelánnal az ocsmány képét, és a kimeneteltől függetlenül azonnal lendítem az öklömet is, csakhogy érezze a törődést a kicsike.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=542015#post542015][b]Aiden Ward - 2015.11.11. 20:39[/b][/url]

Elönti az agyamat a harag a nem túl fair indítás miatt, az adrenalin bizseregve száguld végig ereimen, tompítva a fájdalmat. Elvakultan, gondolkodás nélkül támadok a másikra, és egyetlen másodpercnyi előnyt sem engedhetek át neki, különben végem, ez nem is kérdéses. Mikor legutóbb láttam, a fiú alig ért a mellkasomig, ehhez képest most majdhogynem egy magas velem, szálkás izmai pedig arról árulkodnak, hogy nem hagyott fel a kickboxszal. Úgy tudtam, a küzdősportot űzőknek szigorúan tilos átvinni a magánéletbe a tanult mozdulatokat, talán tévedek, de ha nem… Adrikát aligha izgatnák ezek a szabályok. A miértek nem érdekelnek, ez most nem az a helyzet, ahol van diplomatikus megoldás; ahogy eljut a tudatomig a kérdése, ez egészen biztossá válik. Engem hibáztat, amiért a nővére kórházban van. No lám, már ketten vagyunk!
És csupán egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy mártírként hagyom, üssön, ameddig csak jól esik. Hiszen igaza van. Aztán felülkerekedik az ellenszenv, amit iránta érzek, és eldől: nem fogom hagyni, hogy megússza egyetlen karcolás nélkül. De ez a pillanatnyi habozás is elég ahhoz, hogy elkerülje a figyelmem a következő mozdulat, és bár valamennyire tudom alkarral hárítani a rúgást, cipője orra mégis kellő erősséggel talál célba. Kiköpök, a számban felgyűlő vért némi nyállal fűszerezve, ha minden jól megy, egyenesen a fiatalabbik Black szemei közé érkezik a rakomány. Egy lépéssel mellette termek, megragadom a pólójánál fogva. – Hé, állj le, mielőtt Warren fog minket leállítani, és azt egyikünk sem fogja megköszönni. Ha így akarod elintézni ezt, hát legyen, értékelem a helyszínválasztást is, tudom, hogy csíped, ha van közönség, de… - hatásszünet, körülnézek, ha mázlink van, még nem hívtuk fel magunkra túlságosan a figyelmet. Nyilván ez tökre lehetséges. – Takarodjunk el innen, máshol folytatjuk.