Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=845744#post845744][b]Somogyi Ervin Dominik - 2022.04.19. 23:08[/b][/url]

Ervin nem az a hagyományőrző típus, de mindig is imádta, mikor családon belül egy vödör vízzel, vagy egy üveg parfümmel kellett beterítenie a nagyra becsült nőket. Mert ugye el ne hervadjanak, tartja a mondás, ennek örömére rellonosunk úgy dönt, hogy barátnőjét (?) sem hagyja kókadozni. Apropó, tegyünk egy apró kitekintést arra a kérdőjelre. Továbbra is kimondatlanul egy párt alkotnak Margarétával, ami még ennek ellenére is hihetetlenül nagy szó, főleg ha azt vesszük, hogy Ervinnek esze ágában sem volt azóta más lány után nézni. Nem arról van szó, hogy kiszúrta volna a szemét, esetleg újonnan instant sülne meg rajta a tojás, épp ellenkezőleg, egyszerűen csak benőtt a feje lágya? Annyira nem, hogy azt mondja a navinésnek, szereti, de minek pocsékolni a szavakat, ha egyszer ki is mutathatja? Az unikornisoktól megérdeklődte, merre leli kedvesét, legnagyobb megdöbbenésére pedig a kérdésére adott válasz a konyha volt.
Nem csodálkozom azon, hogy Ervin szemöldökei viharos sebességgel gubancolódtak össze, a matekosnéni mém sehol nem volt arckifejezéséhez képest. Mégis, most, hogy megáll az ajtó előtt, nem tudja eldönteni, hogy féljen vagy kíváncsi legyen. Ezt az elmélkedést a bentről beszűrődő égtelen zaj és csörömpölés szakítja félbe, mely arra ösztönzi, hogy a további eszmefuttatásokat mellőzve rögvest benyisson... Ahol olyasmi tárul fizikai szemei elé, melyeket lelki szemei álmodni sem mertek volna.
- Mi a... - a mondatot be sem kell fejeznie, a látvány magáért beszél. A mennyezeten csokoládépöttyök mindenütt, tán még modernkori rusztikus alkotásnak is beillenének, mindeközben Margaréta haja kibomolva omlik vállára, arca és ruhája szintén csokoládéban úszik. A padlón a kiborult cukor szemei görögnek jobbra-balra, egy tál felborulva hever a kövezeten, miközben égett kakaóvaj szaga tölti meg orrát. - Merlin szerelmére Margaréta, mit művelsz már megint?