33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 4. 19:22 | Link

Júlia


A vizsgaidőszak és a szünidő után az új tanévbe belevágva rengeteg tanulnivaló és feladat várt rám. Ebben az évben is a kitűnő eredményre törekedtem, illetve hatalmas büszkeség lett úrrá rajtam, hogy beteljesült az egyik álmom, azaz prefektus lehettem. Nagyon komolyan vettem ezt a posztot, elhatároztam magamban, hogyha rajtakapok valakit kijárási tilalom idején a folyosón vagy bárhol máshol, azonnal jelentem. A szüleim megtanítottak rá, hogy a munkát sosem keverjük a magánélettel. Ennek megfelelően, ha úgy hozta a helyzet, akkor az is megkapta a méltó büntetését, aki közelebb állt hozzám. Nem mondom, hogy emiatt nem volt semmiféle lelkiismeret furdalásom, azonban a cél szentesíti az eszközt elvet figyelembe véve, nem akartam hibázni. Túl fontos volt számomra ez a pozíció ahhoz, hogy csupán szívjóságból szemet hunyjak bárki tette felett, és aztán  emiatt elveszítsem a prefektusi rangot. Az idei évkezdés tehát remekül alakult számomra, bár még nehezen hittem el, hogy olyan gyorsan elrepült az első évem a tanodában, és már másodikos vagyok. A mai napom is főként az ismereteim bővítésével telt, egy idő után már kezdem megéhezni, ennek fényében pedig úgy döntöttem, hogy elmegyek a konyhába valami harapnivalóért. Nagyon kihalt volt a folyosó, és az egész terület. Úgy tűnt, hogy a legtöbb embernek máshol akadt elfoglaltsága, mert csak épphogy lézengtek az emberek az épületben. A konyhába érve arra lettem figyelmes, hogy az egyik asztalon egy tál igen gusztusos sütemény foglalt helyet. Az illatuk és a kinézetük is igencsak csábító volt. Gyanús volt, hogy senki sem csapott még le rájuk. Alaposan körbenéztem a helyiségben, de senkit sem láttam a környéken. Mivel egy lélek sem tartózkodott a közelben, így arra gondoltam, hogy valószínűleg nincs is gazdájuk. Sőt, bizonyára a többi diáknak tették ki őket az asztalra, hogyha közülük valaki erre jár, az vegyen csak nyugodtan belőle. Ezt átgondolva arra a következtetésre jutottam, hogy semmi következménye nem lesz annak, ha kiveszek magamnak egy süteményt a tálból. Így is tettem, majd az egyik székre leülve elkezdtem majszolni a finomságot.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 12. 00:12
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. december 6. 20:07 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |3

______________________________________________________


Szeretném leszögezni mindenek előtt, hogy nem vagyok függő. Kicsit sem. Semennyire sem.

Viszont nap közbe szokott hiányozni a por. Úgy éreztem egyre több és több kell belőle, illetve az a heti pár alkalom egyáltalán nem elég. Lassan a tanórák frusztrálni kezdtek, a szünetben pedig mégsem szaladhattam csak úgy fel. Az egész egy róka fogta csuka volt. Az egész oktatási rendszer úgy szar ahogy van. Néhány napja fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy valami sokkal legálisabban kinéző formában ezen az aprócska problémámon könnyen tudnék segíteni. Csináltam már ilyet, hogy ne csináltam volna, Marina partija is ettől lett olyan remek. Most viszont egészen más célból állok. Ezek a sütik életet fognak menteni. Ki tudja hány diák lenne enélkül túl idegesítő és ütném le a picsába.
Keresek egy időpontot amikor nincs sok diák, egy hétvége, akkor sokan hazamentek. A többiek a városban lézengenek a karácsonyi vásáron. Lassan itt a Miki, mindenki ajándékot próbál szerezni a családnak.
Ideális sütéshez. Nem is zavart senki sem. Egy óra és gyönyörű aranyszínű, kívül ropogós, belül poros-áfonyás töltelék. A por miatt van egy enyhe robbanó cukorka hatása is a nyelven. Isteni és kielégítő egyben. Egy kibaszott zseni vagyok.
Amikor elkészültek félreteszem őket, már épp pakolnám elfele, mikor rájövök, hogy fenn maradt a dobozom. Baszki.  Körbenézek, aztán kipillantok a folyosóra is. Tök kihalt. És tényleg nagyon gyorsan le tudnám hozni a dobozt.
Úgy indulok el, hogy végül is mi baj lehet belőle, egyszerűen a rossz gondolatok csak paranoiás hangok semmi egyéb. Alig három perc volt az út. Így amikor visszatérek óriási elkerekedett szemekkel pillantok az asztal mellett ülő srácra. A sütimmel a kezébe.
- Mond, hogy ez az első darabot - nyögök halkan. Ez ideteleportált? Vagy mi a fasz?
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 12. 00:03 | Link

Júlia


A sütemény nagyon jó ízű volt, és egyben igazán tömény is. Szép lassan majszoltam el a kiszemelt édességet, épp a felét fogyasztottam el, miközben kezdtem magam egyre jobban érezni. Sosem ettem még olyan édességet, amitől ennyire megváltozott volna a viselkedésem. Egyre jobb hangulatba kerültem, és hirtelen minden gondom, kétségem elszállt. Nem gondolkodtam azon, ami idáig minden nap foglalkoztatott. Olyan érzés töltött el, mintha minden kötelességem elillant volna, és csakis a mának éltem, azaz a jelen pillanatnak. Számomra ez egyben ismeretlen érzés volt, emiatt valamiféle felszabadultságot éreztem, illetve egyfajta aggodalom is elfogott, amely a süti tovább majszolásával egyszerűen tovaszállt. Ahhoz szoktam hozzá, amire a szüleim tanítottak, azaz ne mutassam ki az érzelmeimet, ne mutassam magam sebezhetőnek stb. Viszont most egyáltalán nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet, egyre távolabb kerültem önmagamtól. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egyre felszabadultabb vagyok, és egyre éberebb. Ennek örömére tovább majszoltam a süteményt. A nagy nyugalom pillanatát egy váratlan vendég törte meg, aki amiatt aggódott, hogy mennyi sütit ettem idáig.
- Ez az első darabom. Csatlakozol? Van még bőven sütemény - kínáltam fel a lehetőséget a lánynak, aki rendkívül szimpatikus volt számomra, magam sem tudtam, miért. Ez a gesztus egyáltalán nem volt jellemző rám, de most úgy éreztem, hogy remek hangulatban vagyok, és bizony jól jönne egy kis társaság. Azt éreztem, hogy szükségem van valakire, akihez szólhatok, akivel megoszthatom a gondolataimat. Ráadásul süteményből sem volt hiány, úgy tűnt, hogy senki sem állt sorba érte, pedig nagyon finom volt, és bárki vehetett volna belőle, aki a konyhában kötött ki.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 12. 00:22
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. december 22. 21:02 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |2

______________________________________________________


Ott eszik. A kis, édes, zöld pulóverében, aminek jellegzetes színét ezüst kitűző töri meg. Én pedig állok az ajtóba. Göndör tincseim még alig hullottak vissza derekam köré, a folyosón való vágta után, arcom kipirult, a levegőt szaporábban veszem és lassan tudatosul elmémben hogy baszki, épp bedrogoztam egy prefektust.
Pontosan tudom ki ő, az összes kis önkéntes felügyelőcskét kívülről fújom, mert ők az éjszakai mászkáim potenciális veszélyforrásai a tanárok mellett.
Nagyot sóhajtok, talán ha most elrohannék lenne a legkönnyebb, de nem, mert már látott. Ha pedig most először állt be ez kicsit sokkos élmény lesz neki, a faszért tömtem tele azzal a szarral, igazán csak hinthettem is volna, mint minden normális ember a porcukorral.
- Nem, nem köszi - rázom a fejemet közelebb lépve. Megkínál a saját sütimmel, hát milyen rendes tőle. És a legmorbidabb, hogy el is fogadnám, csak akkor én is el lennék szállva és vagy padlón dugás lenne a vége vagy valami durva iskolai botrány.
Ajkamra mosolyt erőltetek, azt az aranyosat amit a tanárok is úgy szoktak szeretni, mert elhiteti velük, hogy én is csak egy vagyok a csillámos édes-mázas lányok közül, akik majd egy nap jók lesznek otthon felejtett gyermekidomárnak.
- Nem tűnsz olyannak mint aki tud sütni, mindened tök tiszta. Csinálok teát, kérsz te is? - nincs semmi tisztító vagy ellenszer, de nekem kell valami, hogy legalább az ivás mozdulatát utánozhassam és kicsit lejjebb higgadjak, míg kitalálom mi legyen. Az biztos, hogy megpróbálom elhitetni vele, hogy nem én csináltam.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 22. 21:47 | Link

Júlia


- Ez valami isteni finom - válaszoltam a másiknak és valamiféle oltári nagy boldogság fogyott el hirtelen. Olyan érzésem volt, mintha minden gondom tovaszállt volna, és kezdtem egyre jobban érezni magam. A jelen pillanatban semmit sem éreztem a boldogságon és felszabadultságon kívül. Ez idáig számomra egy ismeretlen érzés volt, hiszen idáig arról szólt az életem, hogy mindenkinek meg kell felelni, de most ezt az érzést egyáltalán nem éreztem magamban.
- Bizony, nem tudok sütni, de kérek teát- feleltem neki határozottan.
Van kedved táncolni? Jó lenne egy kicsit mozogni - kérdeztem a másiktól mosolyogva. Tiszta fejjel eszem ágában sem lett volna megkérdezni, hogy mi ilyenkor a kívánsága, de jelen pillanatban eléggé különleges helyzetben voltunk.
- Mesélsz magadról egy kicsit? - kérdeztem tőle kíváncsian mosolyogva.  Jelen pillanatban valóban kíváncsi voltam arra, hogy kicsoda ő valójában és hogyan érzi magát a jelenlegi helyzetében. Szegény lánynak sok kérdést tettem fel nem volt egyszerű dolga velem.
- Egyre jobban vagyok, elmehetnénk valami partira - mondtam a lánynak, és közben egyre light-osabban fogtam fel a dolgokat.
Magam sem értettem, de kezdtem egyre lazábbá válni.
- Menjünk bulizni! - közöltem a másikkal nagy bőszen.
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. december 23. 07:51
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. december 23. 21:38 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |

______________________________________________________


Már nyitnám az ajkam, hogy megköszönjem, aztán leesik, hogy nem kéne. Ezért inkább csak elmosolyodom. Amúgy is nagyon aranyos ahogy lelkesedik. Talán még segítettem is neki, ugyan ritkán látom a gyereket, de sose szokott ilyen tejbe tök lenni.
- Egy tea rendel - bólintok, a következő kérdésén pedig elnevetem magam.
- Nyuszifül, nincs zene, milyen teát kérsz? - pillantok rá. Nem vagyok benne biztos, hogy a fejében nem szól-e valami nagyon torz nóta, bár nálam nem szokott miközben be vagyok állva. Néha azt hiszem igen, de aztán mindig rájövök, hogy csak én éneklek.
A következő kérdésre megfordulok és a pultnak támaszkodok őt figyelve. A vizet már odatettem, amíg nem sípol, addig nincs dolgom.
- Nos, Júlia vagyok, navinés, mire vagy kíváncsi? - úgy érzem teljesen ura vagyok a helyzetnek. Édes, kicsit pörgős, lehet táncikálunk egyet, teázgatunk, több sütit már ne toljon le a torkán aztán ha tudom ágyba dugom, hogy kialudja a dolgokat. Tisztára mint egy anyuka. Nem is olyan nehéz ez.
Aztán jön a fekete leves, amikor elkezd bulik után vágyódni. Elhúzom számat. Az a gond, hogy nem nagyon kéne erre még alkoholt is innia, vagy innom. Ha pedig bulizni megyünk mindketten inni fogunk. Ez olyan tény, minthogy ha napra mész nyolcan fokba le fogsz égni.
- Na várj, hát a tea - próbálom észérvekkel meggyőzni, hogy maradjunk a konyhába.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2021. december 23. 21:38
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 23. 22:30 | Link

Júlia


Elmajszoltam az első sütimet, ami valami eszméletlen finom volt, ráadásul utána sokkal jobban, felszabadultabban éreztem magam. Egy újabb darabkát vettem magamhoz, majd abba beleharapva hallgattam a másik mondandóját.
- Dehogynem! Van zene, hogyhogy nem hallod? Ráadásul egész jó! - nevettem el magam, majd ülve elkezdtem kicsit mozogni a zene ütemére.
- Zöld teát kérek. Az ugyanis felélénkít - tettem hozzá a választ a gyorsan a lány kérdésére.
- Júlia... Milyen szép név! Júlia nem akar a földön járni... Te is felmennél inkább a felhők közé? Hallottam egy ilyen számot az egyik szobatársam hallgatta - osztottam meg vele ezt a rém fontos információt.
- Hű, hát bármit, amit fontosnak tartasz... Mi a hobbid? Szeretsz táncolni? Nagyon akrobatikus beállítságúnak tűnsz - kérdeztem vissza a lánynál, és állapítottam meg amit leszűrtem róla.
- Milyen a Navie? Tényleg van saját unikornisotok? - kérdeztem tőle derűsen.
- Mindenesetre a Rellon-ban sokszor sárkányos a hangulat - tettem hozzá nagyon őszintén.
- Ne aggódj a tea miatt, meg van még itt finom süti is. De ha elfogytak, ugye elmegyünk bulizni egyet? - kérdeztem reménykedve Júliától.
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. december 26. 19:29 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |

______________________________________________________


Úgy érzem egészen jól kezelem a szituációt, míg eszembe nem ötlött, hogy nem vettem el a fiútól a sütistálcát. Kikerekedik szemem, a két adag már igazán istenes.
- Hajjaj, azért a jóból is megárt a sok, hagyj másnak is! - kuncogva próbálom palástolni izgatottságomat, miközben elveszem előle a tálcát és inkább felpakolom a hűtő tetejére. Nem mintha nem érné el, de így legalább meg kell erőltetnie magát.
Azután elsietek neki teát készíteni. Zöld teát akar. Azért, hogy felélénküljön. Na egy frászt. Lekapom a kamillás dobozt, abból veszek elő egy filtert és öntöm rá a vizet. Kettő süti után úgyse fogja már érezni az ízeket. Pláne, ha ez az első alkalma. Ami ránézve ártatlan pofikájára eléggé gyanús.
- Persze, ki ne akarna a felhők fölött szállni? Te nem tennéd meg ha lehetne? - mosolyodom el átnyújtva neki a teát. Nyilván megtenné. Ugyan arról mélyen hallgatok, hogy nálam van olyan por is, amitől nem beállni lehet hanem repülni. Egy beállt prefektus aki repül hát...az sokkal kellemetlenebb mint egy beállt prefektus aki a földön tivornyázik.
- Lassabban na - nevetem el magam és leülök a mellette lévő székre a saját teámmal, ami zöld tea. Bizony, nekem élénknek kell maradnom emellett a kis zenét hallucináló prefektus mellett.
- Nosz bizony elég hajlékony vagyok a legtöbb pózt kirázom a kisujjamból - vigyorodom el egy enyhe perverz viccet csempészve a beszélgetésbe.
- Sárkányos a hangulat? Hát nem csodálom, ha egy barlangba van az egész - rázom a fejem. Azért nem lennék rellonos, bár az alagsori fürdő még egészen érdekesnek hangzik.
- Mi magunk vagyunk az unikornisok - javítom ki. Legalábbis én elég sok illetőt szoktam felszarvazni ahhoz, hogy ezt állíthassam magamról.
- Igen, mond csak, ha ki akarsz rúgni a hámból mit szoktál csinálni? - pillantok rá a teámat szürcsölve.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 26. 22:39 | Link

Júlia


- Pedig olyan finom, szinte eteti magát. Persze, jól van, hagyok. De ezt a második szeletet már megeszem - feleltem neki, majd nagy lendülettel elkezdem betolni a második számú sütit is. Már nem volt belőle túl sok, ugyanis a nagy részét már percekkel ezelőtt megettem. Közben kezdtem egyre felszabadultabban és boldogabban érezni magam.
- Ó, dehogynem! Milyen remek lenne a felhők között szálldosni! Tudod mit? Szálljunk együtt, repüljünk el jó messzire! Az csúcsszuper lenne! - válaszoltam a lánynak lelkesen, majd átvettem tőle a teát, amelybe belekortyoltam, és leraktam az asztalra.
- Rendben, rendben... Olyan vagy így külsőre, mint egy angyal. Lehet, hogy már a felhők között szárnyalok, csak még nem tudok róla! - folytattam a kommunikációt széles mosollyal, nagyokat gesztikulálva jókedvűen.
- Hű, akkor valóban rendkívül rugalmas vagy. Igazi kis légtornász lehetsz - válaszoltam Júliának lenyűgöző arccal. Én sajnos ezt nem mondhattam el magamról, mert szerintem elég merev voltam mindenféle mozgás terén.
- Azért nem vagyunk barlanglakók, de azért lehetne vidámabb a diákság. Nem sütnél nekik? Szerintem akkor mindenki boldogabb lenne. Sőt, még a tanárok is... - közöltem vele a jelenlegi álláspontomat, miközben befaltam a maradék sütit.
- Azta! Át tudtok változni unikornissá? - kérdeztem Júliától hüledezve.  Erre sosem gondoltam, azt sejtettem csak idáig, hogy van egy saját unikornisuk. Nem tudtam, hogy nálunk mi a helyzet...van egy saját sárkányunk vagy akkor mi is át tudunk változni sárkánnyá? - normál helyzetben ez meg sem fordult volna a fejemben, de most más szellemi állapotban voltam, mint ami a megszokott.
- Akkor mi magunk vagyunk a sárkányok? - kérdeztem vissza hüledezve.
- Akkor elkövetek a barátaimmal valami csínytettet, öhm... Ennyi. A szüleim keményen fognak, szigorú szabályok szerint élek. Csakis a célok számítanak, hogy elérjem őket, minden más megvan tervezve. Nem igazán van alkalmam úgymond kihágás elkövetésére. Szeretem a szüleimet, megvan, hogy kell élnem az életem, minden előre meg van írva, de ezt követni időnként nagyon nehéz. Nem egyszerű megfelelni az adott szabályoknak, de nem is szabadna most panaszkodnom. Tudom, hogy mindenki a lehető legjobbat akarja számomra, így csúnya dolog elégedetlenkedni. Az érzelmek csupán másodlagosak, de most nagyon előtérbe kerültek. Biztos nem megyünk el bulizni? - ittam egy újabb kortyot a teámból, majd átváltottam lelkizősbe, aztán pedig el akartam terelni a szót az egészről. Egyszerre lett rajtam úrrá a lelkiismeretfurdalás és a megkönnyebbülés egyaránt.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 26. 22:43
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2021. december 27. 01:12 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |

______________________________________________________


- Hova szeretnél elrepülni? - pillantok rá - van valami úticél? Csak mert akkor úgy pakolok - kuncogok. Csak nem szökhetek el egy szál bugyiban, nem igaz? Az angyalos bókra elvigyorodom. Ha tudná, hogy milyen angyal is vagyok, talán az első ablakon ugrana ki amit meglát, akkor is, ha nincs biztosítva utána a repülés.
- Bizony, igazi őrangyal vagyok - bólogatok somolyogva. Úgyse érti az utalást, de én mégis jót derülök a saját elbaszott humoromon. Szegényt ágyba kéne dugni, én meg itt szórakozok vele.
- Lepedőakrobata - javítom ki, csak a miheztartás végett, nagyot kortyolva a teámból, lazán fél kézzel hátul megtámaszkodva az asztalon. Szeretem ha magasztalnak, akkor is, ha valószínűleg vicces süti nélkül ilyesmit nem ejtene ki az ajkán. A fejébe akkor is megfogalmazódna. Nem hazudtat a cucc, csak őszintévé és gátlástalanná tesz.
- Ez csak egyszeri süti csak neked, ne áruld el a titkot - teszem ajkamra ujjaim és hajolok közelebb hozzá,hogy érezze ez most roppant nagy titok. Nem osztogatunk a tanároknak poros süteményeket. Sőt a diákoknak sem, mert Júlia drága csődbe fog menni.
- Talán igen, talán nem, ha jó leszel lehet egyszer elárulom - kacsintok rá. Legyen valami amivel később tudom győzködni alapon vannak olyan kártyák, amiket rejtve hagyok. Még ha ezekre a válasz, hát elég egyértelmű. Vagy nem? Ki tudja, varázsiskola. Ha troll lehet a mosdóban, unikornis is a toronyban.
- Nem, ez csak olyan sárga dolog - vonom meg a vállamat. Na nehogy már másnak is kijusson.
Csendben hallgatom végig a kis beszámolóját. Ugyan egy kétszavas válaszra számítottam egy kocsma vagy nő nevével, meglepő választ kaptam. Mélyet sóhajtottam. Szegény, talán élete legjobb döntése volt megenni azt a sütit.
- Tudod mit, de - felállok miután kiiszom az utolsó csepp teát.
- Tényleg nagyon szeretnél menni?
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2021. december 28. 01:17 | Link

Júlia


Jóízűen elmajszoltam a második sütit is, közben egyre jobb kedvre derültem, és egyre energikusabb lettem.
- Legszívesebben nem adnék meg most úticélt, inkább csak úgy céltalanul lebegnék nem foglalkozva semmivel sem - pillantottam vágyakozó tekintettel a messzeségbe. Időnként fogtam volna magam és eldobva mindenféle kötelezettséget mentem volna távolabbi éghajlatra a szülői háztól. Persze nagyon szerettem a szüleimet, de sokszor úgy éreztem, túl sok felém az elvárás, amelyeknek egytől egyig meg kellett felelnem. Igyekeztem ezeknek eleget tenni, főleg, hogy előttem volt a cél, de néha jó lett volna megpihenni, vagy alkalmanként úgy viselkedni, ahogyan azt a korosztályom többi tagja tette. Persze ezeket az érzéseket mélyen elnyomtam magamban, azonban most a felszínre kerültek.
- Ez így igaz. Őrangyalnak születtél - helyeseltem nagy lendülettel, mert biztonságban éreztem magam a lány mellett.
- Hű, ez nagyon komolyan hangzik. Akkor ezek szerint a lepedőkön keresztül is tudsz rugalmasan közlekedni, értem én - kacsintottam rá vigyorogva, úgy éreztem egyre lazább leszek. Csak szét ne essek, akkor minden rendben lesz.
- Ó, süti és csak nekem? Mondtam én, hogy te egy igazi angyal vagy! - olvadoztam a kijelentése után. Nagyon rendes lány volt, igazán nemes gesztus volt tőle, hogy kizárólag nekem sütött süteményt. Azt már a süti hatására át sem gondoltam, hogy nem ismertük egymást idáig, és én dézsmáltam meg az ínyencséget...
- Rendben, nem fogom megosztani ezt a titkot senkivel, ígérem! - néztem őszintén a másik szemébe, már amennyire sikerült, de valóban komolyan gondoltam a dolgot.
- Nagyon titokzatos vagy! - kacsintottam vissza rá. Egye fene, őrizze csak meg a titkát. Ennyi neki is jár...
- Ó, értem. Akkor ti olyan kis különlegesek vagytok - válaszoltam neki nagy lelkesedéssel. Kicsit sajnáltam, hogy mi nem tudunk sárkánnyá változni.
- Tényleg? Menjünk! - ugrottam fel a teám mellől egyre vidámabban. Még sosem voltam a szüleim felügyelete nélkül buliban, partin... Sőt, még házi buliban sem. Nagy kaland volt számomra az önálló szórakozás, amelynek most úgy tűnt, eljött az ideje.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2021. december 28. 01:20
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Prefektus Navine, Animágus, Elsős mestertanonc


Porcica
offline
RPG hsz: 758
Összes hsz: 809
Írta: 2022. január 5. 22:50 | Link

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |

______________________________________________________


- céltalanul lebegni - bólogatok, az mindig olyan jól szokott elsülni, csak meg kell kérdezni a vurstliból elszabadult héliumos léggömböket amik megőszülve keringenek valahol az üveghegyen túl.
Az őrangyalosra nagy hévvel bólogatok de a lepedősnél kitör belőlem a nevetés, képtelen vagyok visszatartani. Az a kacsintás egyszerre volt cinkos és aranyos.
- Bizony, érdekes képességeim vannak, majd egyszer talán meg is mutatom - kacsintok vissza, nehogy már én maradjak a lecsapós játékban az utolsó.
- Jó fiú - bólintok mosolyogva. Remélem az ígéretére később is fog emlékezni. Ugyan emlékezetkiesést a por nem tud okozni, de az ember igen. Nem tudom a fiú milyen személyiségű valójában, mit tenne és mit nem tenne meg. Meddig menne el.
A titokzatos navine hülyeségre csak bólintok, persze persze. De a kis története meghat. Bizony, még Vattai Júliának is van szíve, akkor is, ha ezt a legtöbb ember cáfolja, az a kevés pedig aki cáfolni nem cáfolja amolyan legendaként hivatkozik rá.
- Jól van, gyere ide - húzom magamhoz a fiút - bulikészre csinállak csak maradj így - mondom és beletúrok hajába, hogy összeborzoljam, aztán pedig a kardigánt gombolom ki. A nyakkendőt megoldom és leveszem, a jelvényt ugyanúgy csak azt utána a zsebébe teszem.
- így ne, most úgy nézel ki mint egy vagány kölyök. Úgyhogy olyan dolgot is fogunk csinálni, amit a vagányok tesznek - intek afejemmel hogy húzódjon még közelebb - bemegyünk a navinébe, készen állsz? - hogy hol találok Kristófnak bulit reggel fél tízkor vasárnap? Sehol. Magamnak kell csinálni egyet.
- Oh jut is eszembe a sütik - hamar megfogom a dobozt és belepakolom a maradékot, majd gyorsan lecsukom a fedelét mielőtt a fiú belekontárkodna. A harmadik lehet már nem vicces lenne, hanem intenzív.
Hozzászólásai ebben a témában

Draskovich Kristóf
Prefektus Rellon, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 49
Írta: 2022. január 5. 23:53 | Link

Júlia


Úgy tűnt, hogy a lány megértett, mert bőszen bólogatott a válaszomra. Valószínűleg ő már megtapasztalta, hogy milyen érzéssel járhat a céltalan lebegés, legbelül magamban pedig egyben irigyeltem és csodáltam is őt érte. Amikor elnevette magát a lepedős hasonlatomon, én is vele nevettem, mert viccesnek és mókásnak tűnt az egész szituáció.
- Ó, kérlek mutasd meg őket, szavad ne feledd! - egyszerűen kíváncsi voltam az egyéb képességeire. Rendkívül szerencsés ember volt, ha ilyen sok rejtett képességgel bírt, amit valószínűleg a nagyvilág elől is titokban tartott. Úgy éreztem, hogy nagy megtiszteltetésben lesz részem, ha egyszer úgy dönt, hogy megosztja velem ezeket a különleges képességeket.
- Bízhatsz bennem - kacsintottam újból a lány felé elendgedve egy édes mosolyt. Sose viselkedtem volna így józan ésszel, de most nem a szüleim tanításának a hatása alatt álltam.
- Jövök! - adtam választ az őrangyalomnak, aki másodpercek leforgása alatt igazi buli királyt varázsolt belőlem. Ezt már nevezem!
Nem mondom, hogy nem jöttem még ilyen laza hangulatba sem zavarba a közelében, mert az nem lenne igaz. Mindenesetre nagyon jól esett a gondoskodása, hogy valaki valóban foglalkozik velem. Mondtam én, hogy ő egy őrangyal...
- Ó, tényleg? - a vagány szócskára ki is húztam magam egyből, és máris jobb kedvre derültem.
- Tyű, bemegyünk a Navine házba? Ez roppant izgalmas kalandnak ígérkezik! - vigyorodtam el Júliára tekintve, csillogó tekintettel.
- Jó gondolat! A sütikre még szükségünk lehet az unikornisok háza táján - helyeseltem nagy hévvel, mikor Júlia rátette gyorsan a fedőt a süteményes tálra.
- Felkészültél a fergeteges bulira? - hajoltam hozzá olyan közel, hogy jól hallgassa a kérdésemet, mert nagyon lelkes voltam már a szórakozást illetően. Normál esetben távolabb álltam volna tőle megtartva azt a bizonyos távolságot, de jelenleg magasról tettem a belém nevelt etikettre.
Utoljára módosította:Draskovich Kristóf, 2022. január 6. 23:42
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint