Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

Az a jó a konyhában, hogy manók dolgoznak benne. A manók pedig nem ítélkeznek, sem nap közben, ha betéved (használjuk ezt a szót mint a véletlenszerűség illúzióját) az ember, sem takarodó után. Ezek a sürgölődő pici lények azonos lelkesedéssel ültetik le az asztalhoz, és hordják oda elé a különböző fogásokat napszaktól függetlenül - évszakokról még nem tud nyilatkozni, hiszen egy hete van itt nagyjából. Egy jóérzésű ember megállt volna a magyaros gulyásleves és a nagy tál spagetti felszolgálása után, udvariasan elhárítva a további fogásokat, hiszen úgysem tudná megenni. De nem úgy Dia, aki éjszakai nassolás címszó alatt az alábbi mondatot is elejti a kastély mélynövésű étkeztetői felé.
- Valami édes nincs? Tudjátok, desszertnek.
Pedig amúgy nem rossz fej velük. Mármint másfél perce kedvesen learanyosozta az egyiket, egy másikuk fejét meg meglapogatta. Még nem tudja, hogy puszta jószándék vezérelte a gesztust vagy csak biztatni akarta valami édesség kiadására. Határozottan jó döntés volt eljönni a hálókból, Felhőt lekenyerezte egy káposztával, így a rellon újdonsült őrzője sem öklelte át az n-edik dimenzióba - és nem az ágyában unatkozik, hanem elfoglalja magát valamivel. Lehetne rosszabb is, az evés egy egész konszolidált verziója az előtte álló lehetőségeknek.
- Lehetne rajta vaníliafagyi, aannyira finom, ahogy itt csináljátok a fagyit, jobb mint a Mekis. - Egy kis hízelgés sosem árt, motiváltabbak tőle az alkalmazottak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705398#post705398][b]Eszterházy Diána - 2017.10.10. 18:57[/b][/url]

Az a jó a konyhában, hogy manók dolgoznak benne. A manók pedig nem ítélkeznek, sem nap közben, ha betéved (használjuk ezt a szót mint a véletlenszerűség illúzióját) az ember, sem takarodó után. Ezek a sürgölődő pici lények azonos lelkesedéssel ültetik le az asztalhoz, és hordják oda elé a különböző fogásokat napszaktól függetlenül - évszakokról még nem tud nyilatkozni, hiszen egy hete van itt nagyjából. Egy jóérzésű ember megállt volna a magyaros gulyásleves és a nagy tál spagetti felszolgálása után, udvariasan elhárítva a további fogásokat, hiszen úgysem tudná megenni. De nem úgy Dia, aki éjszakai nassolás címszó alatt az alábbi mondatot is elejti a kastély mélynövésű étkeztetői felé.
- Valami édes nincs? Tudjátok, desszertnek.
Pedig amúgy nem rossz fej velük. Mármint másfél perce kedvesen learanyosozta az egyiket, egy másikuk fejét meg meglapogatta. Még nem tudja, hogy puszta jószándék vezérelte a gesztust vagy csak biztatni akarta valami édesség kiadására. Határozottan jó döntés volt eljönni a hálókból, Felhőt lekenyerezte egy káposztával, így a rellon újdonsült őrzője sem öklelte át az n-edik dimenzióba - és nem az ágyában unatkozik, hanem elfoglalja magát valamivel. Lehetne rosszabb is, az evés egy egész konszolidált verziója az előtte álló lehetőségeknek.
- Lehetne rajta vaníliafagyi, aannyira finom, ahogy itt csináljátok a fagyit, jobb mint a Mekis. - Egy kis hízelgés sosem árt, motiváltabbak tőle az alkalmazottak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705421#post705421][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.10. 21:30[/b][/url]

Eszterházy Diána

Képtelen voltam elaludni, csak forgolódtam az ágyamban. Gondoltam elindulok egy ellenőrző körútra a kastélyban, egy kis séta után talán könnyebben álomba szenderülök. Természetesen eszembe se jutott, hogy a házi rendet megsértő diákokkal találkozhatok, hiszen a Bagolykő egyet jelentett a vasfegyelemmel. Ja nem.
Valahogy a konyhához keveredtem, gondoltam benézek, és bedobok egy jó éjt italt. A keleti szárny első emeletéről jutottam el a a nyugati szárny földszintjéig, és közben se prefektussal, se tanárral nem találkoztam. Ez lenne a híres járőrözés? Kitörölhetjük a házi renddel, ha a betartatására nem ügyelünk.        
Belépve a konyhába megrökönyödve tapasztaltam, hogy az egyik diák éppen éjszakai nassolását végezte, senkitől sem zavartatva. Az egyik manó pont egy jókora adag fagylaltot szolgált fel az illetéktelenül itt tartózkodó vendégnek. Na, abból már nem eszik! Kezemmel suhintottam egyet, a fagylalt pedig a lány arcába csapódott. Megérdemelte. Reméltem, hogy van annyira jó mágiahasználó, hogy a segítségem nélkül is majd tisztává varázsolja magát.  
- Nassolgatunk, nassolgatunk? És mindezt takarodó után? - szóltam szemrehányóan.
- Név, ház, évfolyam! Halljam, gyerünk! - szólítottam fel a lányt a tőlem várható keménységgel. A tettét nem úszhatta meg komoly büntetés nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705429#post705429][b]Eszterházy Diána - 2017.10.11. 01:16[/b][/url]

Pedig már a kanalat is a kezébe vette, hogy formabontó módon a desszerttel kezdje az étkezést. Bő adagot szedtek neki, miután megállapították, hogy milyen kis vékonyka ez a lány. Lehet, hogy a nagymamák valamilyen módon evolúciós kapcsolatban állnak a manókkal. Annyira ráfókuszál a leendő-estebédjére, észre sem veszi az érkezőt. Azt már annál inkább, hogy egyszeriben rajta köt ki az, aminek a gyomrában kellett volna.
Ösztönösen reagál egy rövid sikkantással, a nyakát is behúzza a hirtelen érkező hideg inger miatt.
- Mi a faaaa.. jóestéttanárúr. - Mutatóujjával leír az arcán egy apróbb ívet, amivel lekanyarint róla egy pici fagylaltot, és legalább azt megkóstolja. Ennek már annyi. Pedig a fenébe is, finom. Illetőleg annak ellenére, hogy kijavította nem túl nőies megfogalmazását, az összecsapott üdvözlésben nincs egészségtelenül sok meghunyászkodás.
Ami azt illeti, az egészséges mértéket sem üti meg. Lemondóan sóhajt, és kamaszos csalódottsággal ejti le a vállait, miközben előkaparja tiszafa pálcáját a zsebéből.
- Eszterházy Diána, Rellon, negyedik.. - Amolyan gyerünkmár-gyerünkmár monotonitással hadarja el az adatokat, vet még egy szomorú pillantást a vállán nyugvó, félig elolvadt fagyidarabokra, majd a szükséges bűbájt eldünnyögve megtisztítja magát és a ruháját is.
- Ez nem nassolás, csak a biológiai szükségleteimet elégítettem ki. Mi van, ha rosszul leszek az éhségtől a hálókörletemben? Van elérhető távolságban megfelelően kvalifikált gyógyító? Nincs! Az is alszik, szóval a szervezetem felelős tulajdonosaként gondoskodtam róla. - Az a szomorú, hogy a gesztusaival, a hanghordozásával, az előadásmódjával még rendkívül meggyőző is lehetne.. ha nem lenne hülyeség, amit mond. De legalább jól hangzó hülyeség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705432#post705432][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.11. 09:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705433#post705433][b]Eszterházy Diána - 2017.10.11. 11:58[/b][/url]

- Jajistenemmár.. - sóhajt fel akaratlanul a hosszú magyarázatra, még a szemét is megforgatja erre. Mert mintha komolyan gondolta volna. Na mindegy, amíg VZR magyaráz, addig visszaküldi a gulyást a manókkal, mert mégiscsak forró leves, azt nem lenne király a nyakában találni. A spagetti egy vállalható kockázat. Mivel láthatóan ez nagyon sokáig fog tartani, akár tulajdonképpen még ehetne is, ha már azért jött ide, világért sem vágna bele a tanárúr szájába.
- Hát izé, valahogy sikerült. - Vállat von. Egy káposzta itt, egy összepacsizás ott, nem olyan nagy cucc "átverekednie" magát a védelmen, ha a prefektusok kis részével már most felszínesen pozitív kapcsolatba került. A bűbájok meg pffffh, Felhőcskén kívül (aki egyébként tényleg szorgosan lapítja a szabálytalankodókat kettődimenziósra, HA nincs náluk káposzta és nem olyan rendesek vele, mint Dia) nem sok van, ami a kijutást gátolná. Ez a "rossz" (neki jó) a XXI. században, hogy a személyi szabadságra jobban kell figyelni, mert jönnek a mérges szülők meg a mágikus ombudsman és akkor jaj a sulinak, jól bevarrják a vezetőket. Logikátlan? Igen. Szabályzatban van, hogy x óra után nem lehet elhagyni a körleteket? Igen. Tűz- és balesetveszélyes lenne egy tényleges gátlót kitenni? Igen. Vannak itt pro meg kontra érvek. Maradnak az éjszakai járőrözések, ami pedig az emberi tényező miatt megintcsak nem túl hatékony sokszor.
- Inkább tessék leülni mellém, itt egy csomó munkára éhes manó, aki arra vár, hogy megkínálja valamivel, közben megbeszéljük a büntetést. - Meglapogatja maga mellett a helyet. Nem szándékosan szemtelenkedik, de valahogy benne van ez a zsigeri könnyedség.
Az első egy-két évében még megilletődött attól, hogy rajtakapták szabályszegésen, aztán ahogy nőtt az esetek száma, úgy alakult ki benne is az immunitás a bűntudat iránt.
- Ugyanmár, nem igaz, hogy maga nem járt ki anno. - Felteker egy falat tésztát a villájára és bekapja. Kicsit kihűlt, de mennyei. Megtehetné, hogy amikor kimerészkedik ilyenkor, sunnyogva kerülőutakon megy, hogy ne vegyék észre, de az annyira unalmas és annyi plusz erőbefektetés. Mindig készenlétben állni, hogy hopp, na, jön-e valaki! Meh, inkább nem, akkor már kapják el és legyenek túl rajta, ennyivel kevesebb stresszt neki megér az idézőjeles fülcibálás.
- Egy hete vagyok itt, frankón nincs még kedvenc tárgyam. Tök mindegy, hogy szeretek-e valamit, ha a tanár egy paraszt, szóval ez még a jövő zenéje. De mittudomén, átváltoztatástan. - Vicces az oktató monogramja. KAN. Ezen még mindig el tud nyomni egy févigyort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=705436#post705436][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.11. 13:23[/b][/url]

Eszterházy Diána

A cáfolatomat persze nehezen bírta a lány, de hadd szenvedjen egy kicsit, ha már annyira tudálékoskodott. Mennyire egyszerűbb lett volna elismernie a hibáját, és szépen bocsánatot kérnie! Csak hát itt ebben a nyamvadt kastélyban mindenki olyan hatalmas öntudattal rendelkezik, mintha legalább ők lennének a világ középpontjában. Fegyelem és tisztelet nulla.
- Valahogy sikerült. Ez az, hogy boldog-boldogtalannak sikerülhet! Ha legalább egy kicsit komolyabb mágiatudás kellene hozzá, akkor a szabályszegésből is tanulhatnátok valamennyit. - méltatlankodtam egy sort. Arra, hogy üljek mellé, csak legyintettem egyet fejcsóválva. Ehelyett szembe ültem le vele, hogy fenntartsam a konfrontációt. Ha azt hitte, hogy jópofizhat velem, akkor tévedett. Lehet, hogy itt vannak olyan tanárok, akik lemondanak a méltóságukról, és bratyiznak a diákokkal, de én nem ilyen vagyok. Bennem még van tartás.
Semmi megbánás nem látszott a lányon, vidáman falatozott tovább. Bizalmaskodni próbált velem, amikor felhozta, hogy biztosan én is kijárkáltam takarodó után. Naná, de csak akkor, ha nagyon szükséges volt, és akkor sem ilyen amatőr módon.
- Kajáért előbb szalasztottam volna el valamelyik nyomingert a házamból, mint, hogy én kijöjjek a kényelmes szobámból. - árultam el az őszinte véleményemet a dologról, álszenteskedéssel most semmire se mentem volna.
- De tegyük fel, hogy magam jöttem volna el ide, a konyhába. Akkor sem ülnék le itt falatozni, hanem visszamennék a hálókörletbe a kajával együtt. Minek kockáztassam a lebukást? - vittem tovább az általam képzeletben elkövetett szabályszegés gondolatát.
- Ha meg lebuknék? Rögtön elismerném a szabálysértés tényét, bocsánatot kérnék, majd pedig eljátszanám, hogy a gyengélkedőre indultam, mert súlyos fájdalmak gyötörtek. Ugyanis egyedül a gyengélkedőre lehet takarodó után is elmenni. - fejtettem ki a profi szabályszegőhöz méltó viselkedést. Jó néhány prefi meg tanár be is venne egy ilyen alakítást. De hát itt még egy tisztességesen elkövetett szabályszegésre sem képesek a diákok!
Diána a kedvenc tantárgyát is szinte csak úgy találomra nevezte meg. Teljesen közömbösnek tűnt a mágia tanulása iránt, tipikusan a pillanatnak élő, nemtörődöm alkatnak véltem. Hogy juthatott el így negyedikig?
- Eddig akkor máshol tanultál? Gondolom ezzel a hozzáállással már csak ide vettek fel. - kíváncsi voltam, hogy miért került a Bagolykő Mágustanodába. Önszántából senki sem jönne ide, ha máshol is tanulhat. Persze ez hamarosan megváltozik, ha rajtam múlik, és majd özönlenek ide a tehetségesebbnél tehetségesebb diákok.
- De akkor nem is azt kérdezem, hogy mi a kedvenc tantárgyad. Hanem, hogy mi érdekel a mágián belül? Vagy egyáltalán mi vált ki belőled akármilyen érzelmet? Van-e olyan terület, amit nagyon szeretsz, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon utálsz? - reméltem most már csak ad valami értelmes választ. Nem lehet, hogy csak úgy van a nihilben, és céltalanul tengődik a mindennapokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=706602#post706602][b]Eszterházy Diána - 2017.10.25. 10:19[/b][/url]

Várffy-Zoller Róbert tanár úr

Leejti a vállait, amikor ahelyett, hogy mellé ülnének, vele szemben foglal helyet a férfi.. ám hamar túlteszi magát a megrázkódtatáson. Akkor legyen így. Valóban nem olyan feszült, mint amennyire feszült lehetne valaki, akit épp szabályszegésen kaptak rajta. Talán már csak abból kifolyólag sem, hogy VZR nem tűnik túl idősnek. Mármint nem olyan “oktató-pedagógus-professzor idősnek”. Igaz, ahogy szépen lassan folydogálnak a percek, úgy kezd körvonalazódni az is, nem olyannal sikerült összeakadnia, amilyenekről a némelyik háztársa mesélt neki. Nem úgy volt, hogy ez a suli tele van laza, fiatal tanárokkal, akik még entyempentyemezni is hajlandóak?
Pedig tökre rajta van a bakancslistáján a kavarás egy idősebb faszival.
- De annak úgy mi értelme? Baromi unalmas a szobában egész este… - ő inkább ponthogy valami mondvacsinált indokot keresett (és talált) arra, hogy megmozgathassa magát. Az a baj, hogy ebben az évben túl sok az elméleti tárgya, alig van valami igazán gyakorlati, emiatt pedig sok a felgyülemlett energiája. Bizalmas források, közeli barátok olyasmiről számolnának be, hogy teljesen lényegtelen a tantárgyi elosztás, hatszáz SVK mellett is lenne még ereje mindenféle szükségtelen tevékenységre.
Hosszan hallgatja a másikat anélkül, hogy belevágna a szobába.. és egy pillanatra még azt is lehetne hinni, hogy meg is értette és egyet is ért Várffy szavaival. Nyugalom, ez csak egész addig tart, amíg meg nem szólal.
- Ez így úgy hangzik, mintha lenne súlya.  - Valahol itt van a kutya elásva. A kijárási tilalom szabályát mint olyat nem tartja egetrengetően szükségszerűnek. Természetesen azt érti, mi történne, ha mindenki kijárkálna, az oktatóknak is kell valamikor pihenni, nehéz lenne állandó felügyeletet gyakorolni a diákok felett etc. etc. Ugyanakkor így, hogy csak néhány diák járkál ki, mi olyan nagy dolog ebben? Jaj, kiment a sötétbe, jaj-jaj. Nem az erdő mélyén bóklászott egy “szuicid hajlamaim vannak” feliratú táblával magán, mindössze kijött a konyhába. Dia szemszöge nagyjából ilyen viszonyításból tekint a jelen szituációra. Mintha a dietetikusa (ami nincs) rászólna, hogy ejnye, 11 után nem eszünk édességet.
- Ez csak egy szabály, amit közös konvenciókon alapuló meggyőződéssel sokan betartanak, de amúgy meg csak szavak arról, hogy egy adott időpont után korlátozzuk a saját személyi szabadságunkat egy nem túl nagy térre. Elég lame.
Valahogy nem viszi rá a lélek, hogy annyi energiát belefeccöljön a mentegetőzésbe és trükközésbe, mint amennyit Várffy felvázolt - mindezt olyasmiért, amit ő nem gondol főbenjárónak.
- Svédországban. De egyébként elvoltam ott is, aztán a Durmstrangban meg méginkább. Fura, hogy annyi rosszat meséltek arról a helyről, fele annyira nem volt vészes.
Ennek ellenkezőjéről minden valószínűség szerint többszázan lennének hajlandóak tanúvallomást tenni eskü alatt, főleg fiúk és kevésbé szociális emberek. Dia szerencsés intuícióval találja meg mindig azt a társaságot, azt a közeget, akikkel aztán elütheti az időt. Az, hogy a kviddicscsapattal az érkezése utáni negyedik napon már együtt vizipipázott, nyilvánvalóan nagyban megkönnyítette a dolgát; ha lett is volna konfliktusa, megfelelő emberek mellett állt.
- Nem igazán felvettek, ez egy fizetős suli.  - Persze-persze, vannak ösztöndíjak, de ismerjük be, az iskola fele nem él ezzel, hiszen sokak mögött elég jómódú család áll ahhoz, hogy ne kelljen aggódniuk a tanulmányi átlaguk miatt. Futó pfh hanggal reagál az
újabb kérdésre, miért nyúzzák ennyire? Nem mintha nehéz lenne válaszolni, csak nem érti, mit akar ebből kihozni a férfi.
- Az alkotás, mármint a legkirályabb dolog, hogy mágiával létre lehet hozni akár a semmiből is dolgokat. Vagy már meglévőket alakíthatsz úgy, ahogy akarod.  - Néha félbeszakítja a mondatait, miközben eszik, mostanra viszont kiürül a tányér, így félre is tolja, hogy egy manó elvihesse előle. A leírásával sikerült lefednie a bűbájok egy bizonyos részét, illetve a már említett átváltoztatásokat is.
- Meg hát a legilimencia, mindenki mondja, hogy baromi nehéz, szóval ..  - vállat von - nem hinném, hogy megpróbálnám, de érdekesen hangzik.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=706621#post706621][b]Várffy-Zoller Róbert - 2017.10.25. 17:40[/b][/url]

Eszterházy Diána

Hű, de okosnak képzelte magát a lány. Egy sz*ros negyedikes volt, de mintha évtizedek tapasztalata állt volna mögötte, úgy lökte a nagy életbölcsességeit.
- Unalmas a szobában... akkor szerezz magadnak pasit! - már tényleg nem tudtam mit mondani neki, úgyis megkontrázta volna az elfajzott intellektusával. Eldöntöttem, hogy nem fogok leállni vitatkozni vele, és burkolt jó tanácsokat sem próbálok adni, érezhetően nincs erre szüksége.    
- Nincs súlya a lebukásnak, oké. - gonosz vigyor jelent meg az arcomon. Hamarosan meg fogja tudni, hogy minek nincs súlya, azt garantálhatom.
- Hm, a Durmstrangban sem verték beléd a tisztelettudó viselkedést? Úgy látszik már ott is esik a színvonal. Legalább addig hagynád abba az evést, amíg hozzám beszélsz! - volt azért egy minimum, amit elvárhatott az ember. Például, hogy ne csámcsogó, teletömött pofával szóljon hozzá egy diák.
- Ezzel a beletojok mindenbe stílussal még ebben az amúgy egyelőre nem túl neves tanodában sem fogod sokáig húzni. - itt ült előttem egy díszpéldány azok közül, akiket a pénzes szülők kínjukban már csak ide tudtak befizetni. Kirúgtak Svédországból, kirúgtak a Durmstrangból, majd jó lesz akkor a Bagolykő, a varázsló- és boszorkánytanoncok pöcegödre. Csak told be a zsetont, aztán itt szerezhetsz oklevelet. Ennek a híres iskolának lehetek én a tanára, kész főnyeremény.
Felcsillant a szemem, amikor a lány arról beszélt, hogy dolgok elővarázsolása a semmiből, vagy meglévő dolgok mágikus átalakítása az, ami valamelyest érdekli.
- A legilimenciához még édeskevés lennél. Jeleskedj előbb csak bűbájtanból és átváltoztatástanból. 10 pontot mindenesetre levonok a Rellontól a kihágásodért. - azzal elindultam kifelé, de az ajtóból még visszafordultam.
- Jaj, és még valami, majdnem elfelejtettem! - szóltam színpadiasan, mert naná, hogy nem elfelejtettem, csak játszottam a szerepet. Elővettem a pálcámat.
- Hopp, ez elsült. - a hajhullasztó átok telibe trafálta Diánát. Kénytelen volt megválni a zöld hajkoronájától, amit láthatóan nagy becsben tartott, így biztosan érzékenyen érintette a veszteség.
- Úgy látszik, hogy az egyik diáktársad megtréfált egy tartós hajhullasztó átokkal. A kis szemét! - adtam elő a sztorit, mert arról természetesen szó sem lehetett, hogy én átkoztam volna meg őt büntetésképp.
- De figyelj, nézd a jó oldalát! Legalább kísérletezhetsz, hogy visszanőjön. - gyakorlat teszi a mestert, ugyebár.      
- Na puszi! Mentem az unalmas szobámba! - azzal kiléptem az ajtón, és elindultam a lakosztályomba.