 Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat. Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták. A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak. Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.
|
|
|
|
Mesemanócska
Márknak nem sokára szülinapja lesz, és én meg akartam tanulni, hogy készíthetem el a kedvenc ételét, a rakott káposztát nyúllal, de ez hatalmas titok, senkinek nem szabad tudni róla, különben oda a meglepetés. Amikor a Madárfészekben összepréselődtem vele, akkor felmerült a kérdés, hogy tudok-e főzni, és hát az a helyzet, hogy nem. Na nem csinálok én ebből a főzőcskéből majd rendszert, erről ne is álmodjon ő urasága, de egyszer, egyszer, ha megérdemli, egy finomsággal meglepném, és a szülinapja, megfelelő alkalomnak látszott. Mivel meglepi lesz, nem lehetett napközbenire tenni a tanítások miatt is, meg akkor nagy a sürgés-forgás, a manócskák egész nap főzőcskéznek amúgy is, nincs idejük velem foglalkozni. Valamelyikkel megbeszéltem, annyira egyformák, hogy megtanít, ha főzni nem is, de ezt az egy kaját elkészíteni neki. Most megmutatja, utána csinálom, aztán a nagy napom, majd megfőzöm neki a levita konyhájában. Baromira izgultam, hiszen takarodó is elmúlt és sötét is volt. A festmények a falon is aludtak már, mikor kilopództam a Gólyalakból a folyosóra, hogy a Konyha felé avászkodjam magam. Benéztem a sarkokon, mielőtt befordultam volna, a sötétebb zugoknál óvatosabban közlekedtem, ki tudja, még akármi is előugorhat ez egy mágikus kastély. Jó ég. Alaposan berezeltettem magam, át is mentem kocsonyába, de szerencsésen megérkeztem, és remétlem, hogy az én manóm sem tért még nyugovóra. Még soha nem jártam a Konyhában, ezért kíváncsian nyitottam be az ajtón. Elsőnek a nagysága nyűgözött le, másodiknak a felszereltsége és a hangulata. Régies volt, de mégis modern eszközökkel ellátott. Nyugi volt a teremben, csak itt-ott lézengett még pár apró lény, és én tanácstalanul álltam egy darabig, mert elfelejtettem a manó nevét megkérdezni. Törtem a kobakom, hátha eszembe jut valami, de semmi, a nagy erőlködésben még hátat is fordultam a Konyha belsejének, hátha úgy jobban jön az ihlet és teljesen magamba fordultam kutattam emlékeimben egy név után.
|
|
|
Apáthy Hanka
INAKTÍV
Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
|
|
Írta: 2014. március 6. 16:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=247792#post247792][b]Apáthy Hanka - 2014.03.06. 16:59[/b][/url] Mesemanócska Márknak nem sokára szülinapja lesz, és én meg akartam tanulni, hogy készíthetem el a kedvenc ételét, a rakott káposztát nyúllal, de ez hatalmas titok, senkinek nem szabad tudni róla, különben oda a meglepetés. Amikor a Madárfészekben összepréselődtem vele, akkor felmerült a kérdés, hogy tudok-e főzni, és hát az a helyzet, hogy nem. Na nem csinálok én ebből a főzőcskéből majd rendszert, erről ne is álmodjon ő urasága, de egyszer, egyszer, ha megérdemli, egy finomsággal meglepném, és a szülinapja, megfelelő alkalomnak látszott. Mivel meglepi lesz, nem lehetett napközbenire tenni a tanítások miatt is, meg akkor nagy a sürgés-forgás, a manócskák egész nap főzőcskéznek amúgy is, nincs idejük velem foglalkozni. Valamelyikkel megbeszéltem, annyira egyformák, hogy megtanít, ha főzni nem is, de ezt az egy kaját elkészíteni neki. Most megmutatja, utána csinálom, aztán a nagy napom, majd megfőzöm neki a levita konyhájában. Baromira izgultam, hiszen takarodó is elmúlt és sötét is volt. A festmények a falon is aludtak már, mikor kilopództam a Gólyalakból a folyosóra, hogy a Konyha felé avászkodjam magam. Benéztem a sarkokon, mielőtt befordultam volna, a sötétebb zugoknál óvatosabban közlekedtem, ki tudja, még akármi is előugorhat ez egy mágikus kastély. Jó ég. Alaposan berezeltettem magam, át is mentem kocsonyába, de szerencsésen megérkeztem, és remétlem, hogy az én manóm sem tért még nyugovóra. Még soha nem jártam a Konyhában, ezért kíváncsian nyitottam be az ajtón. Elsőnek a nagysága nyűgözött le, másodiknak a felszereltsége és a hangulata. Régies volt, de mégis modern eszközökkel ellátott. Nyugi volt a teremben, csak itt-ott lézengett még pár apró lény, és én tanácstalanul álltam egy darabig, mert elfelejtettem a manó nevét megkérdezni. Törtem a kobakom, hátha eszembe jut valami, de semmi, a nagy erőlködésben még hátat is fordultam a Konyha belsejének, hátha úgy jobban jön az ihlet és teljesen magamba fordultam kutattam emlékeimben egy név után.
|
What is apathy? I don't know and I dont't care.
|
|
|
Mesélő
Mesélő
offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
|
Írta: 2014. március 7. 21:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=248633#post248633][b]Mesélő - 2014.03.07. 21:30[/b][/url] Hankaa manó szerepébenMa délután esett. Sőt, ha a hegyes kis manó fülei nem verik át, akkor talán még mindig csepereg odakint az eső. Kázmér mindig rossz kedvű lesz, amikor kint elered. Habár szinte soha nem megy a kastély falain kívülre, attól még hatással van a közérzetére ez a vacak időjárás. Még a sok éves munkában meggörbült háta és a dereka is elkezd ilyenkor fájni. Nem annyira, hogy ne tudjon a konyhában sertepertélni, de megérzi. Ha nem csalnak a megérzései, az óra nemrég üthette el a 11-et. Ilyentájt szokott végezni a napi munkájával. De most nem nyugovóra térni megy, hanem vissza a konyha azon részébe, ahová a diákok is bemehetnek. Az egyik barátja megkérte arra, hogy tanítson meg helyette egy lányt valami étel elkészítésére, mert akkor, mikorra megbeszélték a találkozójukat, ő nem fog ráérni, másnapra kell előkészítenie valamit. Így esett tehát, hogy Kázmérra maradt az a szerinte hálátlan feladat, hogy megtanítson valami lányt főzni. Ő maga személy szerint úgy érzi, hogy semmi köze az egészhez, nem nagyon fűlik hozzá a foga, de így is lógott már egy szívességgel a másiknak, aki rá hárította a munkát, így hát kénytelen-kelletlen, de belement a dologba. Az idős manó megáll a konyha közepén levő asztal mellett, és önmagához képest igyekszik türelmesen várni a lányt. Nehéz feladat ez egy ilyen késői órán, Kázmér úgy érzi hogy a mai nap már minden megmaradt türelmét felemésztette. De nem is kell sokat várnia, néhány perc múlva betoppan az említett hölgy az ajtón. - Késtél - igyekszik mindezt úgy kimondani, hogy a lehető legkevesebb szemrehányás vegyüljön a hangjába, elvégre ők azért vannak, hogy segítsék az embereket. Mindössze egy tényszerű megállapítást szeretne tenni arról, hogy a lány elkéste némileg a megbeszélt időpontot. - Kázmér vagyok. Én foglak tanítani - mutatkozik be a töpörödött házimanó. Úgy gondolja illendő lenne megosztania a nevét a lánnyal, hogy a tanulási fázis alatt nyugodtan szólítsa azon. Talán még a magázódást sem várná el, de valahol titkon reméli, hogy szorult annyi illem a másikba, hogy ne azonnal tegezéssel indítsanak. - Szóval, mit főzünk? - böki ki végül a kérdést Kázmér. Erről ugyanis semmilyen információja nincs, a másik házimanó nem említette meg, hogy mit kellene csinálniuk. Kázmér türelmetlenül várja a választ, hiszen elő kell hozakodnia az alapanyagokkal, ha szeretnének valamit elkészíteni.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Apáthy Hanka
INAKTÍV
Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
|
|
Írta: 2014. március 9. 22:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=250360#post250360][b]Apáthy Hanka - 2014.03.09. 22:57[/b][/url] Kázmér a MesemanóAnnyira lekötött a gondolkodás, ami apám szerint is megterhelő a számomra, hogy nem vettem észre a Manót, csak mikor rám köszönt ugrottam egy hatalmasat, legalábbis a ruganyosságomhoz mérve azt a teljesítményt. - Jaj! - pördültem meg a tengelyem körül. - Bo-bo-bocsánat! Elgondolkoztam. Csak most tudtam elszabadulni, két prefi beszélgetett az ajtónk előtt, sajnálom, ha emiatt késtem.- Ez persze nem volt igaz teljesen, lehet, hogy tovább tartott ide az út, mint gondoltam, vagy elnéztem az időt, de az is lehet, hogy rosszul emlékeztem az időpontra. - Nekem az ö-ö-röm. - nyújtottam kezet a kis lénynek, gondosan kerülve a megszólítást. Ugyan otthon tegeztük a házimanókat, de azokat kicsi koromtól fogva ismertem, és így abba nőttem bele. Itt viszont nem tudtam, hogy mi a helyes. Nem akartam egyik változattal sem megbántani, helyette én is bemutatkoztam. - Én Hanka vagyok. - Gondoltam elég, ha csak a keresztnevemet mondom meg neki, nem tapasztaltam még soha, hogy a manóknak két nevük lett volna, és nem tudtam, hogy ez illetlenség-e velük szemben, de ezt már elszúrtam, ha így van. Aggódtam, mert nem látszott valami kedvesnek ez a Kázmér, sőt egyenesen az apámra emlékeztetett és mint tudjuk, ilyenkor be tudok parázni. - E-egy szü-szü-linapi vacsiról lenne szó. Márknak lesz a születésnapja, és hát...szereti nagyon a rakott káposztát nyúllal. Vagy inkább a rakott krumplit? - ~ Mit is mondott legutóbb? Ááá, nem lehet azon a srácon kiigazodni, kész rejtély. ~ Már be is következett a legrosszabb, amitől féltem. Innentől kész káosz lesz a viselkedésem, kétséges, hogy sírás vagy remegés nélkül megúszom ezt az egészet. Jobb lenne elmenekülni, vagy belebújni a szemetesbe. - Hoztam egy kö-kötényt magamnak, hogy talán fontos lesz, meg köszönöm a segítséget, mert, hogy késő van már, meg minden, de Márk megérdemli, meg minden. - Na, most biztosan halál idiótának nézhet és mennyire igaza van. Zavaromban biztosan elpirultam, már megint ez a pirulás, olyan kellemetlen. Hogy igyekezetemet bizonyítsam, elővettem az említett kötényt és magam elé kötöttem, várva a további utasításokra. - Mit kell tennem most? -
|
What is apathy? I don't know and I dont't care.
|
|
|
