Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Nem akarta ezt az egészet. Az a kis megnyugvás, amit a tudat adhatott volna, hogy ismeri az okát, nem létezett. Soha nem létezett. Nem tudta, mivel érdemelte ezt ki és hogy miért történik.
 Egy üvegcsét szorongatott remegő kezében, de csak úgy, mint Benett bájitala esetében, ennek birtokában sem érezte már biztonságban magát. Ez megy, amióta hazajött a szünetről. Minden éjjel ujjai közt forgatta a fiolát és mérlegelte, melyik döntése fáj kevésbé. A nyugtalan álom vagy a rémkép, ami nappal kergetheti.
 Szakadozottan vett levegőt, ahogy elrugaszkodott az erkély korlátjától, majd az ajtóhoz ment és benézett a folyosóra. Semmit sem látott vagy hallot. Türelmetlenül hátrált vissza a külső falhoz, hátha a századik próbálkozásával sikeresen tud nyugalmat erőltetni magára. A csillagos égnek emelte a tekintetét, nyelt egyet. Igyekezett legalább a légzését lecsillapítani, amikor léptek zaját hallotta.
 Alapjáraton rettegnie kellett volna. Este volt és sosem származott jó abból, amikor összeakaszkodott olyankor mással a kastélyban. Most meg úgy kapaszkodott a lehetőségbe, mint az utolsó esélyébe. Megint kiforult a folyosóra, remélve, hogy Kornéliának igaza volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=858533#post858533][b]Hollósi Zalán - 2023.01.20. 19:59[/b][/url]

Nem akarta ezt az egészet. Az a kis megnyugvás, amit a tudat adhatott volna, hogy ismeri az okát, nem létezett. Soha nem létezett. Nem tudta, mivel érdemelte ezt ki és hogy miért történik.
 Egy üvegcsét szorongatott remegő kezében, de csak úgy, mint Benett bájitala esetében, ennek birtokában sem érezte már biztonságban magát. Ez megy, amióta hazajött a szünetről. Minden éjjel ujjai közt forgatta a fiolát és mérlegelte, melyik döntése fáj kevésbé. A nyugtalan álom vagy a rémkép, ami nappal kergetheti.
 Szakadozottan vett levegőt, ahogy elrugaszkodott az erkély korlátjától, majd az ajtóhoz ment és benézett a folyosóra. Semmit sem látott vagy hallot. Türelmetlenül hátrált vissza a külső falhoz, hátha a századik próbálkozásával sikeresen tud nyugalmat erőltetni magára. A csillagos égnek emelte a tekintetét, nyelt egyet. Igyekezett legalább a légzését lecsillapítani, amikor léptek zaját hallotta.
 Alapjáraton rettegnie kellett volna. Este volt és sosem származott jó abból, amikor összeakaszkodott olyankor mással a kastélyban. Most meg úgy kapaszkodott a lehetőségbe, mint az utolsó esélyébe. Megint kiforult a folyosóra, remélve, hogy Kornéliának igaza volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859029#post859029][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 22:27[/b][/url]

Még mindig nem tudtam, hogy álljak... mindenkihez. És ráadásul közeledett az év vége is. Az utolsó év végém. Kilátástalan voltam, bármennyire is úgy tűnt, hogy tudom mit csinálok. Éppen ezért ez az egyedül mászkálás még jobban is esett a kastélyban, mint hittem volna. Kiszabadulni a pokoli Gárgyán kúriából, és kicsit arra hallgatni, ami az agyamban van. Egyik gondolat kergette a másikat, aztán egyszer csak az egyik előttem állt. Teljes valójában.
Arcomról leolvasható volt a hitetlenkedés, ám ahogy egyre közeledtem az alakhoz, úgy keményedtek meg a vonások. Prefektus voltam. A kötelességemet végeztem.
- Zalán, ugye nem kell emlékeztetnem téged arra, hogy mikor van a lámpaoltás? Tudom, hogy nehezen alszol, de ez nem mentség arra, hogy éjszaka a folyosón kóricálj - jegyeztem meg fáradtan. Utáltam kerülgetni a témát. Gyűlöltem, amiért a fejünk fölött lógtak a kérdéseim, és még inkább, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni tőlük. Megláttam Zalánt, és azonnal eszembe jutott. Ott volt az összes vonásában, a fáradt tekintetében, a hanyag testtartásában. És nem segíthettem rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859035#post859035][b]Hollósi Zalán - 2023.01.29. 23:05[/b][/url]

A lány hangjától libabőr futott végig a karján és sóhaj szakadt fel belőle. Tudta, hogy ilyesmit fog mondani, de minden mondat, amit eltervezett válaszképp, darabokra szakadt az elméjében.
 - Autumn... - El akarta magyarázni a miérteket, még ha szétszórt is lesz, ám a hangja megcsuklott. Kezét a szájára tapasztotta, nehogy hangosan törjön elő belőle a kétségbeesés, szemét lehunyta, hogy visszatartsa a könnyeket. Muszáj volt elfordulnia.
Elszégyellte magát. Mégis mit képzelt magáról, hogy őt zaklatja ezzel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859037#post859037][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 23:20[/b][/url]

Szigorú tudtam lenni, ez tény. Magammal szemben, a húgommal szemben, és a barátaimmal szemben is. Mégse éreztem, hogy a szavaim megkövetelik Zalán cselekvését. Valami másnak kellett a háttérben lennie. Újabb rejtély. Valami, ami nyomja a lelkét, és hiába ajánlanám fel, hogy meghallgatom, biztos csak újabb falakba ütköznék. Mégis, az arcvonásaim egy pillanatra csak, de megszelídülnek, és ha a szívemre hallgatnék azonnal átkarolnám, hogy megnyugtassam.
- Zalán? - suttogom csak végül halkan az erkély csöndjébe. Félek kérdezni, félek válaszolni. Eltávolodtunk, ez látható, de talán én még annál is jobban. Addig ismételgettem magamban a mantrákat, hogy meggyőztem az elmémet, hogy aki előttem áll, sose fog bízni bennem eléggé. És most féltem ilyen sebezhetőnek látni. Megtört? Ennyire rossz a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859038#post859038][b]Hollósi Zalán - 2023.01.29. 23:29[/b][/url]

Járkálni kezdett. Mindig ezt csinálja. A lépések ólomsúlyúnak érződtek, akárcsak a beismerés, amit megért szavakba önteni.
 - Nem akartalak felzaklatni - préselte ki az ujjai közt. - És megbántani sem. Nem akarlak nyaggatni Autumn, nem szeretném, hogy dühös legyél rám, vagy hogy kényelmetlenül érezd magad miattam, én... úgy sajnálom.
 Felnézett a lányra, az íriszére kúszó viharfelhők reményvesztett cseppeket hintettek a tekintetére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859039#post859039][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 23:36[/b][/url]

Megfagyott az ereimben a vér, ahogy meghallottam Zalán halványkék hangját. Mintha nem is erről a világról jött volna, olyan más volt. Libabőrözni kezdett az arcom, mintha csak valami rosszat sejtene, és értetlenül, szinte bambán néztem a fiúra.
- Felzaklatni? - kérdeztem vissza halkan, inkább csak magamtól, mint Zalántól. Úgy tűnt ő valami egészen más gondolati síkon mozgott, mint én. Valami olyanról beszélt, amiről tudtam, hogy ott van, én is éreztem, de mégsem mertem gondolni rá. Nem beszélhet arról, mert az azt jelentené, hogy ennyi volt. Így vagy úgy, de valami rávenné, hogy beszéljen róla, és elég csak ránézni, hogy tudjam, nem azért, mert egyszeriben Csipkerózsika lett.
- Nem vagyok dühös. Majd... kitalálok valami könnyű büntetőmunkát, és el is felejtjük, hogy itt találtalak - válaszoltam inkább automatikusan hárítva. Közben kicsit közelebb sétáltam Zalánhoz, hátha engedi, hogy a vállára téve a kezem, megnyugtassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859040#post859040][b]Hollósi Zalán - 2023.01.29. 23:47[/b][/url]

Fejét rázta az eridonos magyarázatára, amíg megint a korláthoz hátrált, de számított rá, hogy kaotikusnak fog hatni a vallomása. Annyira el volt foglalva azzal, hogy erőt gyűjtsön egy újabb kísérlethez, valósággal villámcsapásként hatott rá az érintés. Tüdejébe szakadt a levegő tőle, arca eltorzult és úgy vonta magához a lányt, mintha ez lenne az utolsó nap, amikor láthatja őt. Remegett az egész teste, mert egész délután próbált talpon maradni és visszafogni a látomásokat. Végleg kimerült. Az a sok ígéret, amit magának és másoknak tett azzal, hogy kézben tartja a dolgokat... most már olyan nevetségesnek hatott az összes.
 - Elrontottam mindent. És nem érdemled, hogy ezek után a nyakadba borítsam... - mondta szakadozottan. - Önzőség az egész tőlem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859041#post859041][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.30. 00:17[/b][/url]

Érintésemet újabb követte, ahogy tehetetlenül vontam magamhoz Zalánt. Egy pillanatig haboztam csak, míg vissza nem öleltem, és habár sokkal alacsonyabb és kisebb voltam tőle, mégis igyekeztem minél jobban körbeölelni.
- Shh... ne mondj ilyeneket, nincs olyan, amit nem tudnánk helyrehozni - csitítgattam, és jobbom ujjai nyugtatóan köröztek a fiú tarkójánál. Nem értettem. Fogalmam se volt róla, hogy mi történik, csak hogy ott kell lennem, és türelmesen várnom, hogy kibukjon. Vagy... legalábbis nagyon reméltem, hogy beválik. Summerrel ezt a játékot űztük évekig. Csak ott több volt hozzá a kiabálás.
Addig öleltem, amíg csak szüksége volt rá. Nem bontakoztam ki, nem kértem számon. Most az egyszer teljesen elvetettem minden gondolatot, és a szívemre hallgattam. A világ legnehezebb dolga volt, mégse tudtam figyelmen kívül hagyni. Zalán a barátom volt, és segítenem kellett neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859042#post859042][b]Hollósi Zalán - 2023.01.30. 00:26[/b][/url]

Szemét hunyta be olyan erősen, hogy a könnyek kiszabadultak. A lány nyakába temette az egész arcát, befogadta az illatát, de mintha most ez sem akart volna segíteni rajta. Szaporán vert a szíve, egyenetlen ütemben emelkedett és süllyedt a mellkasa. Úgy kapaszkodott Autumnba, mintha az tartaná vissza, hogy átessen a korláton.
 - Olyankor távolodtam, amikor... nem kellett volna és olyankor akarom, hogy itt legyél, amikor nem szabadna. Vagy amikor már késő. Mi ez, ha nem önzőség?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859066#post859066][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.30. 22:33[/b][/url]

Nem először láttam Zalánt megtörve. De úgy, hogy nem próbálta erősnek mutatni magát közben, soha ezelőtt. A szívem nagyot dobbant a fájdalomtól, és tehetetlennek éreztem magam. Nem volt szó, ami kellőképpen nyugtató lett volna, hiszen azt se tudtam igazán, hogy mi a baj. Könnyei a taláromra hulltak, reszketett a teste karjaim alatt, és próbáltam megérteni a szavai értelmét.
- Ez bizony makacsság, és kötődés - mondtam ki a diagnózist, bár az utóbbiba még én is beleremegtem. Egy pillanatra a maró bűntudat fogott el, hiszen pont ezt akartam elkerülni. Nem voltam és soha nem is leszek elég stabil, hogy valakinek én nyújtsak komfortot. - Azt is elmondod, hogy miért érzed, hogy szükséged van rám? - tereltem inkább vissza a témához, ám ha szerette volna, továbbra is szorosan magamhoz ölelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859070#post859070][b]Hollósi Zalán - 2023.01.31. 01:57[/b][/url]

Csendben próbálta befogadni Autumn jelenlétét, ez volt az egyetlen, amibe most kapaszkodni tudott.
 - Sajnálom - ismételte, de most már legalább egyértelmű lehetett a másiknak, mire értette. - Hogy megbonyolítottam a dolgokat.
 Görcsösen hajlottak ujjai, amikkel a lány talárjába markolt. Nem akarta elengedni, addig is takarni tudta az arcát előle.
 - Segítséget kértem. Ahogy mondtad. De... Csak rosszabb lett. Minden nappal egyre jobban... Autumn, ezek nem álmok - hangja az utolsó szónál megcsuklott. Rettegett a beismeréstől. Önmagának sem szerette volna bevallani. De muszáj. Félt, hogy ez az állapot, amiben most létezik, semmi ahhoz képest, ami várhat rá a későbbiekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859113#post859113][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.02. 00:23[/b][/url]

Egy pillanatra megmerevedett az összes izmom a hír hallatán. Egyrészt mert hálát adtam az égnek, hogy végre segítséget kért, másrészt mert rosszul éreztem magam, hogy igazam volt. És mert nem segített a helyzeten.
- Tudom, tudom, hogy nem - jelentettem ki világi nyugodtan. Ez nem a világ vége, és még csak nem is Zalán életének szégyenfoltja. Ez a beismerés egy olyan kaland kezdete, amit hiába akartam, nem lehetett az enyém. - Tudod, a jövendőmondás tanulható. Ha majd irányítod, nem látod majd ilyen tragikusnak, ígérem - simogattam tovább a tarkójánál a fiút.
- Elmondod, mit látsz? - kérdeztem félve egy pillanatnyi hezitálás után. Nem szerettem a nemleges válaszait, pedig elég sok volt belőle. Főleg ezt a témát illetőleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859114#post859114][b]Hollósi Zalán - 2023.02.02. 01:06[/b][/url]

Miért is ne tudná... Zalán volt az egyetlen aki nem volt hajlandó belátni hogy épeszű ember nem álmodik így. De ez így kimondva egy pillanatnyi megnyugvást adott neki, hiszen nem rettentette el Rue-t, noha tudta, hogy van neki elég baja nélküle is.
 Szerette volna, ha megállna kicsit az idő. Hogy összekaphassa a gondolatait. Hogy uralkodhasson magán végre. Hogy ne kelljen válaszolnia Rue utolsó kérdésére.
 Vállai hirtelenjében megrándultak. Elhúzódott a lánytól, hogy a szemébe nézhessen, de csak lassan találták meg őt az értelmes szavak. Arcán a kín vésett torz vonásokat, de hiába szégyellte a látványt, azt szerette volna, ha megértenék őt.
 - Ez minden, csak nem ajándék. Ha tehetném... Odaadnám bárkinek, aki örömét lelné benne, de ez... Miért nem tudok csak normális lenni? - szünetet tartott, bár a kérdés költői volt. - Vagy már az is luxusnak számított, hogy boldog gyerekkorom volt? Hogy átlagosnak mondhattam magam? Túl sokat kérek? - Bár keserűség is düh tombolt benne, Autumn ezt nem érzékelhette. Zalán hangja halk volt, már-már könyörgő és hogy legyen ereje végigmondani, a nyakához nyúlt, hogy elvegye onnan Autumn kezét. Óvatosan fonta rá reszkető ujjait, egy másodpercig elmélázott a látványon, de folytatnia kellett.
 - Szerintem már tudod, mi az. Amióta láttál úgy... Utána már sejtetted. Azért aggódsz értem, valahányszor repülni akarok. Igaz? - Mély levegőt vett, bár ide az sem lett volna elég. - Mert le fogok zuhanni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859123#post859123][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.03. 23:15[/b][/url]

Csöndben hallgattam. Nem volt más, mint egy fáradt gyermek, aki képtelen volt a pozitív oldalát látni a dolgoknak. Tudtam, hogy fáj neki beismerni, hogy amit lát, az a lehetséges jövő. Hogy afelé halad. És hiába csinál úgy, mintha nem lenne más, mint puszta rémálmok, most már itt volt az ideje, hogy komolyan vegye őket. Ennek a képességnek célja van. Az összes nyugtalan éjszakának oka van, méghozzá az, hogy megmentsék.
Lesütöttem a pillantásom, végigjárattam a lábaink közötti szűk folyosón, majd testtartását figyelve visszanéztem az arcára. A beismerés tükröződött rajtam, de meg kellett erősítenem szavakkal is.
- Sejtettem. Hosszú időt hagytál az eset boncolgatására - jegyeztem meg keserédes derűvel a hangomban. Hosszú hónapokig kutattam a varázslatokat, bújtam a könyveket, és találtam ki különböző stratégiákat, hogy mégis hogyan beszéljem le a repülésről. Nem vált be. Hiába volt nálam a tudás, mégsem tehettem semmit, és ez megőrjített. Olyannyira, hogy elkezdtem falat húzni közénk.
- Nem akarom, hogy bajod essen - szólaltam meg halkan, őszintén. A szél lassan fújt körülöttünk, mégse tudta arrébb sodorni a szavaimat. - Abbahagynád, ha kérnélek rá? - pillantottam a szemébe, előre tudva a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859135#post859135][b]Hollósi Zalán - 2023.02.04. 16:21[/b][/url]

Állkapcsa feszült meg, mintha a teste is próbálná visszatartani a választól. A hideg levegő mardosta a tüdejét, enyhe remegés futott át az egész testén.
 Ez egy nevetséges fricska volt a sorstól. Miért kényszerítik rá, hogy válasszon?
 - Mondjak le még erről is? - villantotta szomorú pillantását Autumnra. Óvatosan szorított a fogásán, amibe a lány kezeit zárta. - Ha azt mondod megint, hogy majd találok valami mást, ami boldoggá tesz, inkább most lökj le innen.
 A jegyei botrányosak voltak. Az érdeklődése, amivel fordult a világ felé, lassacskán alábbhagyott. A barátai törődtek vele, de úgy érezte, hogy ő maga cserbenhagyja őket, amikor szükségük lenne rá. Konrélia is megváltozott valami miatt. A közös világ, amiben Kornéllal létezett, kezd kettészakadni, ahogy felnőnek. Mi marad akkor a repülés nélkül? A lány, aki sosem fogja másnak látni, csak egy esetlen gyereknek. Na és persze a gyomorszorongató érzés mellette, mert fél, hogy nem tudja elrejteni, mennyire erősen él még benne a vonzalom Rue iránt.
 Fejét enyhén hátravetette, hogy visszanyelje a könnyeket.
 - Ha nem ülök seprűre, akkor a látomások fognak kicsinálni. Egyre rosszabb lesz. Ha nem csinálok semmit, a kimerültség lesz az oka, ha bájitalt szedek rá, akkor ébren kapnak el a rohamok. És utána... Sokáig megmarad az érzés, hogy én... hogy... - végigmutatott magán, de nem tudta kimondani, hogy a becsapódás fantomfájdalomként köszön vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859259#post859259][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.08. 23:39[/b][/url]

Még erről is. A szavak úgy bújtak a bőröm alá, mintha csak parázsló szenet tettek volna oda, és az egymásba fűződő ujjaink már sokkal kevésbé tűntek jó ötletnek, mint eleinte. A szorítást követően pedig reflexszerűen húztam el, hogy átöleljem magam, mintegy palástot képezve a szavaival mért csapások ellen. Tudtam, hogy nemleges választ kapok, és azt is, hogy önző dolog ilyeneket kérni. Mégis legszívesebben köteleztem volna rá, hogy abbahagyja az önrombolást.
- Honnan tudod, hogy egyre rosszabb lesz? Mi van, ha... ha nem ülsz seprűre, és megfékezed a baleset megtörténését? Mi van, ha soha többet nem repülsz, csak hogy... - visszanyeltem a szavaimat, és tehetetlenül a cipőm elejét néztem. Fájt, hogy nem tudtam segíteni. A probléma, amire nem tudtam a megoldást, pedig jelenleg mindennél jobban szerettem volna.
- Ha ugyanúgy tovább folytatod, amit csinálsz, akkor hiába próbál figyelmeztetni a képességed. Inkább arra kéne koncentrálnod, hogy megtanuld használni, és nem arra, amitől megpróbál megóvni - folytattam immár sokkal kimértebben, sokkal érzelem mentesebben. Féltem, hogy a szavaimat rossz néven veszi. Hogy ilyen sokáig tartott, hogy megbízzon bennem, és most újra eljátszom a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859283#post859283][b]Hollósi Zalán - 2023.02.11. 00:01[/b][/url]

Szemét lesütötte, ahogy Autumn elhúzódott. Alig láthatóan bólintott egyet, jelezve, hogy megértette. Ennek a beszélgetésnek nem erről kéne szólnia. Igazából... egyik beszélgetésüknek sem. De legalább a lány közelsége megtette a hatását. Már nem kapkodta úgy a levegőt és nem szökött újra könny a szeme sarkából, amikor letörölte. Volt egy kis ideje tiszta - tisztább - fejjel gondolkodni.
 - Onnan, hogy szeptember óta nem ülthettem seprűre. És tényleg rosszabb lett. Ezt.. én nem tudom, hogyan kéne használni. Azt sem értem, miért vagyok ilyen, senki a családomból nem bírt még csak hasonlóval sem. És még csak... - szava akadt el, amikor egy gondolat hasított át az agyán. Végtére is miért akart Rue-val találkozni? Hogy vitatkozzanak ezen? Vagy hogy kisírhassa magát a vállán? Kornél megértőbb lett volna vele, szóval biztos nem ez volt az oka.
 - Oké - dörzsölte meg halántékát, majd kezét a szája elé csúsztatta, amíg gondolkodott. Autumn-ot nézte, de most kicsit másmilyennek hatott a tekintet. Ezernyi gondolat versengett egymással az elméjében azért, hogy a lány elé tárja őket. - Semmi mást nem szeretnék, mint azt, hogy igazad legyen. Tényleg. Ezt muszáj elhinned nekem. Csak még azon az abszurdumon sem tettem túl magamat, hogy ez... valóságos, nemhogy még irányítani is lehet esetleg - hangja még mindig zaklatott volt, de próbálta visszanyelni a sírást, ami megint készült eluralkodni rajta. - Pontosan tudod, hogy milyen hülye vagyok a jóslástanhoz. Mint ahogy minden máshoz, ami nem a repülés. - Szégyen sütött az arcáról, próbált kicsit elfordulni, de nem sok haszna volt. A hangszíne inkább lemondással vegyült és a kínnal, amit a ki nem mondott ígéret okozott: - De nem kell aggódnod. Nem akarok meghalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859900#post859900][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 16:46[/b][/url]

Csöndben hallgattam, és az agyamban a gondolatok újra életre keltek. Hónapok óta erre az áttörésre vártam, hogy végre ne legyen ott köztünk ez a gát. Most mégis úgy éreztem bármit mondok, annak nincs jelentősége. Lerágott csont, vagy épp valami butaság, amire már más is gondolt. Meg kellene oldanom egyáltalán? Vannak válaszaim?
- Hey, nem lesz semmi gond. Elhiszem - érintettem meg a vállát, miközben megpróbált elfordulni tőlem. Pontosan tudtam, hogy mit csinál, hogyan próbálja leplezni az érzelmeit. És hiába volt ebben a családunk nagyon rossz, mégis meg kellett próbálnom megnyugtatni. Erősebbnek mutatni magam, akinek legalább van valami terve. Winter helyébe képzelni magam.
- Majd segítek. Ahogy eddig is. Tudod, amennyire te rossz vagy benne, szerencsédre én annyira jó vagyok. Képesség ide vagy oda - vetettem egy huncut félmosolyt rá, hátha ezzel oldom a feszültséget, amit érez. - Itt vagyok én is, a tanárok is, megfejtjük. Így vagy úgy - jegyeztem meg bizakodón, és végigsimítva a karján szorítottam rá egy pillanatra a kezére, mielőtt elengedtem volna.
- Ezt örömmel hallom, mert akkor nem lenne kit megbüntetnem szabályszegésért - jegyeztem meg. - Különben sem teljesen értem, hogy miért most jöttél ezzel. Vagy... honnan tudtad, hogy járőr...Kori - sóhajtottam, ahogy rájöttem a kézenfekvő válaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859902#post859902][b]Hollósi Zalán - 2023.02.25. 17:17[/b][/url]

Sóhaj szakadt fel, valahányszor hozzáértek. Bólintott Rue mantrájára, bármit megadott volna most azért, hogy igaz legyen. El akarta hinni, hogy nem lesz semmi gond.
 - Azt hiszem, hogy Oláh tanár úr valahogyan tudta. Még mielőtt én felfogtam volna. De vele már nem tudok erről beszélni. - Viszonozta az ujjak szorítását, de ő is csak egy pillanatig. Aztán kezei elernyedtek, mintha minden addig felgyülemlő feszültség a testéből az elméjébe vándorolt volna.
 Komoly pillantással nézett le Autumnra, jelezve, hogy ő nem érzi helyénvalónak a viccet. Most nem. - Kornélia, igen - vallotta be halkan, aztán inkább a cipőjét kezdte el bámulni.
 - Nem akartam a vizsgák előtt a nyakadba borítani. De egyre rosszabb a helyzet. Majd... még ki kell gondolnom, mit akarok csinálni. És hogyan. De muszáj volt... Ezt kellett volna először elmondanom, nem pedig összezavarni téged abban a teremben. Sajnálom.
 Elhallgatott, hosszabb csend állt be. Vonakodva folytatta csak.
 - Megígérem, hogy nem repülök. Oké? - lehelte alig hallgatóan a kérdést. Végre sikerült összekaparnia magát most, hogy ez a titok kiszakadt belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859903#post859903][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 17:59[/b][/url]

Legszívesebben újra átöleltem volna. Hogy érezze nincs egyedül. Mondtam volna valami megnyugtatót, de képtelen voltam. Nem tudtam együtt érezni vele. És azt sem tudtam, hogyan kéne lereagálni, ha valaki ennyire őszinte velünk.
- Az nem csak... a terem nem csak a te hibád volt - szóltam zavartan, és idegesen megvakargattam a tarkómnál a hajat. Félrevezettem anélkül, hogy célom lett volna. De az igazság az, hogy ha arra a csókra gondolok, a gyomrom még mindig görcsbe rándul. Megmagyarázhatatlanul.
- Csak amíg ki nem találunk valamit. Tudom, hogy fontos neked a repülés. Ha.... ha megfejtjük a látomásod, akkor ki tudjuk találni, hogyan kerülheted el, hogy megtörténjen - próbálkoztam. Egyszerűnek hangzott, de tudtam, hogy ez bizony nem öt perc lesz. Komoly kutatómunka, de biztosan nem hagyom benne egyedül. Nem tehetem, még ha nem is feltétlenül tudom pontosan hányadán állunk. Talán épp itt az ideje a barátságunkat visszaterelni a régi mederbe. Túlzott érzelmi kötődések nélkül.
- Viszont el kell indulnunk a hálókörleted felé vissza - jegyeztem meg, mutatva felfele. Aztán ahogy lehoztam, ráfogtam az alkarjára, hogy félem forduljon.
- Köszönöm, hogy elmondtad - néztem mélyen a szemébe, hogy lássa mennyit jelent ez nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859907#post859907][b]Hollósi Zalán - 2023.02.25. 18:28[/b][/url]

 Enyhén rázott egyet a fején, jelezve, hogy Rue részét abból az esetből már régóta megbeszélték. Nem érdemes felhánytorgatni.
 Ránehezedett a lelkére a halál gondolata. Ennyire sosem érezte közel magához. Még akkor sem, amikor teljes sebességgel bukott a föld felé zuhanórepülésben. Persze, az apja példájából a baleset gondolatát sosem vetette el, de ez az érzés nyomasztóbb volt. Ellenkezést nem tűrő és végzetes. És csak egy karnyújtásnyira érezte magától.
 Az égre nézett és szárnyaszegett madárként hullajtott egy utolsó könnycseppet a legkedvesebb dolognak, amit talán többet soha nem érhet el.
 Megfeszült a karja, de nem mozdult még az unszolásra.
 - Maradhatunk még egy kicsit? Jól esik most a friss levegő - kérlelte a lányt keserűen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859913#post859913][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 19:35[/b][/url]

Egy pillanatig hezitáltam. Tudtam, hogy a feladatom az lenne, hogy kiosszam neki a büntetést, és visszakísérjem a hálókörletbe. Majd folytassam a túrát a kastélyban. Tudtam, hogy ha valamelyik prefektustársam meglát itt minket, nem csak az Edictum legközelebbi számában fog ez a kis találkozó egész más hátteret kapni, de ha a tanárok is felfigyelnek rá, a rangomat is elvehetik. Mégis mikor visszafordultam egy megértő mosollyal csak bólintottam.
- Persze - sétáltam a korláthoz, és nekidőlve a csillagokat kezdtem el vizslatni. Halkan néztem őket, felfedezve egy-egy képet. - Tudod mi az aszcendensed? Talán meg tudom mutatni - vetettem fel. Hónapokig vártam rá, hogy beszélhessünk a látomásairól, most mégsem éreztem, hogy szeretnék róla. Zalán is túl zaklatott volt, én meg felkészületlen. Így ahhoz fordultam, amit a legjobban ismertem. A csillagokhoz.