Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859029#post859029][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 22:27[/b][/url]

Még mindig nem tudtam, hogy álljak... mindenkihez. És ráadásul közeledett az év vége is. Az utolsó év végém. Kilátástalan voltam, bármennyire is úgy tűnt, hogy tudom mit csinálok. Éppen ezért ez az egyedül mászkálás még jobban is esett a kastélyban, mint hittem volna. Kiszabadulni a pokoli Gárgyán kúriából, és kicsit arra hallgatni, ami az agyamban van. Egyik gondolat kergette a másikat, aztán egyszer csak az egyik előttem állt. Teljes valójában.
Arcomról leolvasható volt a hitetlenkedés, ám ahogy egyre közeledtem az alakhoz, úgy keményedtek meg a vonások. Prefektus voltam. A kötelességemet végeztem.
- Zalán, ugye nem kell emlékeztetnem téged arra, hogy mikor van a lámpaoltás? Tudom, hogy nehezen alszol, de ez nem mentség arra, hogy éjszaka a folyosón kóricálj - jegyeztem meg fáradtan. Utáltam kerülgetni a témát. Gyűlöltem, amiért a fejünk fölött lógtak a kérdéseim, és még inkább, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni tőlük. Megláttam Zalánt, és azonnal eszembe jutott. Ott volt az összes vonásában, a fáradt tekintetében, a hanyag testtartásában. És nem segíthettem rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859037#post859037][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 23:20[/b][/url]

Szigorú tudtam lenni, ez tény. Magammal szemben, a húgommal szemben, és a barátaimmal szemben is. Mégse éreztem, hogy a szavaim megkövetelik Zalán cselekvését. Valami másnak kellett a háttérben lennie. Újabb rejtély. Valami, ami nyomja a lelkét, és hiába ajánlanám fel, hogy meghallgatom, biztos csak újabb falakba ütköznék. Mégis, az arcvonásaim egy pillanatra csak, de megszelídülnek, és ha a szívemre hallgatnék azonnal átkarolnám, hogy megnyugtassam.
- Zalán? - suttogom csak végül halkan az erkély csöndjébe. Félek kérdezni, félek válaszolni. Eltávolodtunk, ez látható, de talán én még annál is jobban. Addig ismételgettem magamban a mantrákat, hogy meggyőztem az elmémet, hogy aki előttem áll, sose fog bízni bennem eléggé. És most féltem ilyen sebezhetőnek látni. Megtört? Ennyire rossz a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859039#post859039][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 23:36[/b][/url]

Megfagyott az ereimben a vér, ahogy meghallottam Zalán halványkék hangját. Mintha nem is erről a világról jött volna, olyan más volt. Libabőrözni kezdett az arcom, mintha csak valami rosszat sejtene, és értetlenül, szinte bambán néztem a fiúra.
- Felzaklatni? - kérdeztem vissza halkan, inkább csak magamtól, mint Zalántól. Úgy tűnt ő valami egészen más gondolati síkon mozgott, mint én. Valami olyanról beszélt, amiről tudtam, hogy ott van, én is éreztem, de mégsem mertem gondolni rá. Nem beszélhet arról, mert az azt jelentené, hogy ennyi volt. Így vagy úgy, de valami rávenné, hogy beszéljen róla, és elég csak ránézni, hogy tudjam, nem azért, mert egyszeriben Csipkerózsika lett.
- Nem vagyok dühös. Majd... kitalálok valami könnyű büntetőmunkát, és el is felejtjük, hogy itt találtalak - válaszoltam inkább automatikusan hárítva. Közben kicsit közelebb sétáltam Zalánhoz, hátha engedi, hogy a vállára téve a kezem, megnyugtassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859041#post859041][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.30. 00:17[/b][/url]

Érintésemet újabb követte, ahogy tehetetlenül vontam magamhoz Zalánt. Egy pillanatig haboztam csak, míg vissza nem öleltem, és habár sokkal alacsonyabb és kisebb voltam tőle, mégis igyekeztem minél jobban körbeölelni.
- Shh... ne mondj ilyeneket, nincs olyan, amit nem tudnánk helyrehozni - csitítgattam, és jobbom ujjai nyugtatóan köröztek a fiú tarkójánál. Nem értettem. Fogalmam se volt róla, hogy mi történik, csak hogy ott kell lennem, és türelmesen várnom, hogy kibukjon. Vagy... legalábbis nagyon reméltem, hogy beválik. Summerrel ezt a játékot űztük évekig. Csak ott több volt hozzá a kiabálás.
Addig öleltem, amíg csak szüksége volt rá. Nem bontakoztam ki, nem kértem számon. Most az egyszer teljesen elvetettem minden gondolatot, és a szívemre hallgattam. A világ legnehezebb dolga volt, mégse tudtam figyelmen kívül hagyni. Zalán a barátom volt, és segítenem kellett neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859066#post859066][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.30. 22:33[/b][/url]

Nem először láttam Zalánt megtörve. De úgy, hogy nem próbálta erősnek mutatni magát közben, soha ezelőtt. A szívem nagyot dobbant a fájdalomtól, és tehetetlennek éreztem magam. Nem volt szó, ami kellőképpen nyugtató lett volna, hiszen azt se tudtam igazán, hogy mi a baj. Könnyei a taláromra hulltak, reszketett a teste karjaim alatt, és próbáltam megérteni a szavai értelmét.
- Ez bizony makacsság, és kötődés - mondtam ki a diagnózist, bár az utóbbiba még én is beleremegtem. Egy pillanatra a maró bűntudat fogott el, hiszen pont ezt akartam elkerülni. Nem voltam és soha nem is leszek elég stabil, hogy valakinek én nyújtsak komfortot. - Azt is elmondod, hogy miért érzed, hogy szükséged van rám? - tereltem inkább vissza a témához, ám ha szerette volna, továbbra is szorosan magamhoz ölelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859113#post859113][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.02. 00:23[/b][/url]

Egy pillanatra megmerevedett az összes izmom a hír hallatán. Egyrészt mert hálát adtam az égnek, hogy végre segítséget kért, másrészt mert rosszul éreztem magam, hogy igazam volt. És mert nem segített a helyzeten.
- Tudom, tudom, hogy nem - jelentettem ki világi nyugodtan. Ez nem a világ vége, és még csak nem is Zalán életének szégyenfoltja. Ez a beismerés egy olyan kaland kezdete, amit hiába akartam, nem lehetett az enyém. - Tudod, a jövendőmondás tanulható. Ha majd irányítod, nem látod majd ilyen tragikusnak, ígérem - simogattam tovább a tarkójánál a fiút.
- Elmondod, mit látsz? - kérdeztem félve egy pillanatnyi hezitálás után. Nem szerettem a nemleges válaszait, pedig elég sok volt belőle. Főleg ezt a témát illetőleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859123#post859123][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.03. 23:15[/b][/url]

Csöndben hallgattam. Nem volt más, mint egy fáradt gyermek, aki képtelen volt a pozitív oldalát látni a dolgoknak. Tudtam, hogy fáj neki beismerni, hogy amit lát, az a lehetséges jövő. Hogy afelé halad. És hiába csinál úgy, mintha nem lenne más, mint puszta rémálmok, most már itt volt az ideje, hogy komolyan vegye őket. Ennek a képességnek célja van. Az összes nyugtalan éjszakának oka van, méghozzá az, hogy megmentsék.
Lesütöttem a pillantásom, végigjárattam a lábaink közötti szűk folyosón, majd testtartását figyelve visszanéztem az arcára. A beismerés tükröződött rajtam, de meg kellett erősítenem szavakkal is.
- Sejtettem. Hosszú időt hagytál az eset boncolgatására - jegyeztem meg keserédes derűvel a hangomban. Hosszú hónapokig kutattam a varázslatokat, bújtam a könyveket, és találtam ki különböző stratégiákat, hogy mégis hogyan beszéljem le a repülésről. Nem vált be. Hiába volt nálam a tudás, mégsem tehettem semmit, és ez megőrjített. Olyannyira, hogy elkezdtem falat húzni közénk.
- Nem akarom, hogy bajod essen - szólaltam meg halkan, őszintén. A szél lassan fújt körülöttünk, mégse tudta arrébb sodorni a szavaimat. - Abbahagynád, ha kérnélek rá? - pillantottam a szemébe, előre tudva a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859259#post859259][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.08. 23:39[/b][/url]

Még erről is. A szavak úgy bújtak a bőröm alá, mintha csak parázsló szenet tettek volna oda, és az egymásba fűződő ujjaink már sokkal kevésbé tűntek jó ötletnek, mint eleinte. A szorítást követően pedig reflexszerűen húztam el, hogy átöleljem magam, mintegy palástot képezve a szavaival mért csapások ellen. Tudtam, hogy nemleges választ kapok, és azt is, hogy önző dolog ilyeneket kérni. Mégis legszívesebben köteleztem volna rá, hogy abbahagyja az önrombolást.
- Honnan tudod, hogy egyre rosszabb lesz? Mi van, ha... ha nem ülsz seprűre, és megfékezed a baleset megtörténését? Mi van, ha soha többet nem repülsz, csak hogy... - visszanyeltem a szavaimat, és tehetetlenül a cipőm elejét néztem. Fájt, hogy nem tudtam segíteni. A probléma, amire nem tudtam a megoldást, pedig jelenleg mindennél jobban szerettem volna.
- Ha ugyanúgy tovább folytatod, amit csinálsz, akkor hiába próbál figyelmeztetni a képességed. Inkább arra kéne koncentrálnod, hogy megtanuld használni, és nem arra, amitől megpróbál megóvni - folytattam immár sokkal kimértebben, sokkal érzelem mentesebben. Féltem, hogy a szavaimat rossz néven veszi. Hogy ilyen sokáig tartott, hogy megbízzon bennem, és most újra eljátszom a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859900#post859900][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 16:46[/b][/url]

Csöndben hallgattam, és az agyamban a gondolatok újra életre keltek. Hónapok óta erre az áttörésre vártam, hogy végre ne legyen ott köztünk ez a gát. Most mégis úgy éreztem bármit mondok, annak nincs jelentősége. Lerágott csont, vagy épp valami butaság, amire már más is gondolt. Meg kellene oldanom egyáltalán? Vannak válaszaim?
- Hey, nem lesz semmi gond. Elhiszem - érintettem meg a vállát, miközben megpróbált elfordulni tőlem. Pontosan tudtam, hogy mit csinál, hogyan próbálja leplezni az érzelmeit. És hiába volt ebben a családunk nagyon rossz, mégis meg kellett próbálnom megnyugtatni. Erősebbnek mutatni magam, akinek legalább van valami terve. Winter helyébe képzelni magam.
- Majd segítek. Ahogy eddig is. Tudod, amennyire te rossz vagy benne, szerencsédre én annyira jó vagyok. Képesség ide vagy oda - vetettem egy huncut félmosolyt rá, hátha ezzel oldom a feszültséget, amit érez. - Itt vagyok én is, a tanárok is, megfejtjük. Így vagy úgy - jegyeztem meg bizakodón, és végigsimítva a karján szorítottam rá egy pillanatra a kezére, mielőtt elengedtem volna.
- Ezt örömmel hallom, mert akkor nem lenne kit megbüntetnem szabályszegésért - jegyeztem meg. - Különben sem teljesen értem, hogy miért most jöttél ezzel. Vagy... honnan tudtad, hogy járőr...Kori - sóhajtottam, ahogy rájöttem a kézenfekvő válaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859903#post859903][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 17:59[/b][/url]

Legszívesebben újra átöleltem volna. Hogy érezze nincs egyedül. Mondtam volna valami megnyugtatót, de képtelen voltam. Nem tudtam együtt érezni vele. És azt sem tudtam, hogyan kéne lereagálni, ha valaki ennyire őszinte velünk.
- Az nem csak... a terem nem csak a te hibád volt - szóltam zavartan, és idegesen megvakargattam a tarkómnál a hajat. Félrevezettem anélkül, hogy célom lett volna. De az igazság az, hogy ha arra a csókra gondolok, a gyomrom még mindig görcsbe rándul. Megmagyarázhatatlanul.
- Csak amíg ki nem találunk valamit. Tudom, hogy fontos neked a repülés. Ha.... ha megfejtjük a látomásod, akkor ki tudjuk találni, hogyan kerülheted el, hogy megtörténjen - próbálkoztam. Egyszerűnek hangzott, de tudtam, hogy ez bizony nem öt perc lesz. Komoly kutatómunka, de biztosan nem hagyom benne egyedül. Nem tehetem, még ha nem is feltétlenül tudom pontosan hányadán állunk. Talán épp itt az ideje a barátságunkat visszaterelni a régi mederbe. Túlzott érzelmi kötődések nélkül.
- Viszont el kell indulnunk a hálókörleted felé vissza - jegyeztem meg, mutatva felfele. Aztán ahogy lehoztam, ráfogtam az alkarjára, hogy félem forduljon.
- Köszönöm, hogy elmondtad - néztem mélyen a szemébe, hogy lássa mennyit jelent ez nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=859913#post859913][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.25. 19:35[/b][/url]

Egy pillanatig hezitáltam. Tudtam, hogy a feladatom az lenne, hogy kiosszam neki a büntetést, és visszakísérjem a hálókörletbe. Majd folytassam a túrát a kastélyban. Tudtam, hogy ha valamelyik prefektustársam meglát itt minket, nem csak az Edictum legközelebbi számában fog ez a kis találkozó egész más hátteret kapni, de ha a tanárok is felfigyelnek rá, a rangomat is elvehetik. Mégis mikor visszafordultam egy megértő mosollyal csak bólintottam.
- Persze - sétáltam a korláthoz, és nekidőlve a csillagokat kezdtem el vizslatni. Halkan néztem őket, felfedezve egy-egy képet. - Tudod mi az aszcendensed? Talán meg tudom mutatni - vetettem fel. Hónapokig vártam rá, hogy beszélhessünk a látomásairól, most mégsem éreztem, hogy szeretnék róla. Zalán is túl zaklatott volt, én meg felkészületlen. Így ahhoz fordultam, amit a legjobban ismertem. A csillagokhoz.