34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 9. 19:33 | Link

Szeretettel küldeném ezt Ombozi Nellinek, speciálba. XD

Sárika drága újra felfedezőtúrára indult a kastélyban, hogy valami csendes helyet keressen. A lélekszobát most nem akarta, meg amúgy is, voltak ott, ő pedig egyedül szeretett volna lenni kicsit. Az ihlethiány mindig kikészítette, de most nem hagyta magát. Lement a konyhába, magához vett egy bögre finom, illatos teát. Nem, nem itta megy egyből és nem zsibbasztotta le a nyelvét teljesen. Szépen a hóna alá kapta a vázlatfüzetét, ami a rajztáblájához volt rögzítve. A szájába vett egy ceruzát, egyet a füle mögé, egyet pedig a kontyába tűzött. Hozzá tartoztak, szóval biztos volt benne, hogy jól mutatnak majd.
A teával egyensúlyozva, a rajzeszközökkel felpakolva indult meg, hogy megkeresse azt a helyet, ahol majd minden rendben lesz és megszállja az ihlet. Az egyik folyosó végén némi fényt látott, felkeltette az érdeklődését. Közeledve egy nagy, kétajtós kijárattal találkozott. A kerítés, bogolyfalva, a kis kert és asztalok elvarázsolták. Letette a bögréjét, kényelembe helyezte magát az egyik székben. Vett egy mély levegőt, pár pillanatra lehunyta a szemét. A bögréjét a kezébe vette, ivott belőle pár kortyot. Emiatt szájából ki kellett vennie a ceruzát, de nem baj, mert vázlatot készült csinálni.
Ahogy a kis kertre nézett, egyből megszállta az ihlet. Sóhajtott egyet, elmosolyodott. Azonnal látta lelki szemei előtt, ahogy a kis tündér az egyik virág szirmai alá szorult. Az alsó, furcsa világban szomorúan ácsorog, hiszen szakad az eső, ő pedig egyedül van és csak ez a kis virágszál a menedéke. A képzelet pedig szárnyalt, ő meg fogta a ceruzáját, máris felhúzta a lábait, ledobta a táskáját maga mellé és indult az alkotás. A vázlat hamar kirajzolódott a tündérről, aprócska szárnyakat fog majd kapni, hiszen fiatal.
Kicsit meg kellett állnia, elgondolkodni. Addig is ivott még egy kicsit a teából, hogy ne érezze magát lustának. Fiatal kis elveszett tündér, aki magányos és senki nem menti meg. Szíven ütötte a következő gondolat, picit megdermedt, lerakta a bögrét, majd újra kezébe fogta a ceruzát és alkotott tovább. Szorgosan dolgozott, minél inkább bele akart feledkezni a rajzba. Annyira koncentrált, hogy elnyomja az agyában lüktető, dübörgő mondatot, nevet.
Nelli jutott eszébe róla.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 10. 18:34 | Link

Satyi

Melankolikus hangulatban sétálgat az iskola folyosóin, ujjai között egy érmét pörget oda-vissza. Arról mereng, hogy vajon van-e Bogolyfalván bármiféle kaszinó, ahol bátyjától lenyúlt pénzét eljátszhatná. Igaz, zsenge kora miatt nemigen engednék be ilyen helyekre, de ez legyen csak akkor probléma, ha már eljutott oda. Viszont Noel valószínűleg őrjöngeni fog, ha rájön, hogy egy knút sincs az erszényében. Az ő baja. Miért nem őrizte eléggé?
Nagyot sóhajt, s ráérősen befordul a következő sarkon. Hihetetlen, milyen unalmas itt mindenki. Bátyjával való zűrös találkozása óta senkihez nem szólt, még akkor sem, ha szobatársai kérdezgették; egyszerűen nem volt kedve hozzájuk. Pedig egyikük még el is kezdett mutogatni és feltűnően artikulálni, hátha Nelli siketnéma. Szerencsétlen. A kisdiák is, de leányunk szintén, amiért el kell viselnie az őt körülvevőket.
Mindenféle inzultus nélkül éri el az erkélyajtót, s ott megáll egy pillanatra. Markába rejti Noel egyik pénzérméjét, amivel eddig szórakozott, majd jobban szemügyre veszi a kint ücsörgő alakot. Nehéz volna összetévesztenie bárkivel is a rajzoló lányt. Kedves nővére, mint mindig, most is szenvedélyének hódol, s ebben esze ágában sincs megzavarni. Vajon hallotta már a hírt, hogy húga is az iskolába érkezett? Nem. Nem valószínű, hiszen akkor felkereste volna. Túl bájos teremetés ő ahhoz, hogy kihagyjon egy üdvözlést. Talán egy darabig még hagynia kéne, addig is nyugta volna tőle, ráadásul már egészen megszokta a némaságot. Nővére mellett ezt természetesen nem játszhatná tovább.
Újabb nagy sóhaj, s halkan lenyitja a kilincset, hogy kislisszanjon az erkélyre. Sára mindig olyan elnéző vele, nem lehet akkora bunkó, hogy oda se köszön neki. Szépen halkan közelíti meg a szőkeséget, s lerak mellé egy széket, amin kényelmesen elhelyezi csontos testét. Lábaival közelebb rúg egy másik ülöalkalmatosságot, és fekete, tíz centis talppal megáldott cipőit felteszi rá. Csak ezután pislant ismét nővérére, miközben szajhavörös ajkait halovány mosolyra húzza.
-Nem gondolod, hogy normális hobbi után kéne végre nézned? - természetesen mi hagyja el először száját? Bírálat. Kedveli nővére munkáit, de ezt sosem kötné az orrára. És úgy egyébként tényleg teljesen feleslegesnek, és annál is unalmasabbnak tartja a művészet ezen ágát.
-Noel meghívott minket egy-egy vajsörre. Lemegyünk a faluba? - hüvelykujjával felpöccinti az érmét a levegőbe, majd el is kapja, mikor aláhullik. Az mellékes téma, hogy bátyja még nem tud róla, milyen bőkezű volt testvéreivel.
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 12. 21:34 | Link

Nejji <3

Ő nyugodtan alkot, csendben ül, már kevéssé kell a levelet nézegetnie, inkább a rajzára és a fantáziájára hagyatkozik. Kicsit elkalandozik, szép, dzsungelszerű lenti világot rajzol a kis megszeppent tündér köré, majd jöhetnek az esőcseppek, amelyektől úgy fél. Mosolyogva nézi a művét, persze, érzékeli, hogy valaki itt volt, mégsem néz fel egy ideig. A művészet fontosabb egy másik diáktól és éppen azon gondolkozik, milyen színeket fog használni. Biztos benne, hogy sötét haja lesz, kicsit be is satírozza ceruzával, majd el fog az tűnni. Az ajkát is besötétíti. Kicsit megrázza a fejét, már akaratlanul is úgy rajzolja a vonásokat, hogy egy bizonyos személyre hasonlítsanak.
Aztán meghallja a hangot, ahogy hozzászólnak, egy pillanatra megdermed, megáll a kezében a ceruza a papír felé félúton. A megjegyzés kit érdekel? Egyszerűen el sem jut hozzá, csak a hang, majd ahogy oda fordítja a fejét, a jelenség is letaglózza. A bent maradt levegőt nagy adagban fújja ki, hiszen az agya máris újabb levegőt szeretne. Ezzel együtt széles mosolyra húzódik az ajka.
- Nelli! - Állapítja meg végül vigyorogva és pillanatok alatt dob el mindent, hogy felállhasson a székéből. Azonnal oda is megy a lányhoz, megöleli, majd bele is huppan az ölébe, bár a csontos lábai nyomják őt, nem érdekli. Kicsit megölelgeti a madártestű drágáját. Ki kell élveznie, hogy végre kicsit a hosszú, hullámos, sötét tincsek közé fúrhatja arcocskáját, boldogságában kuncog is. Hiába, annyira hiányzott neki ő is. - Miért nem szóltál, hogy jössz? Elmentem volna érted a vonatállomásra, megmutattam volna a kastélyt, ilyesmik.
Vigyorog, mert szinte biztos benne, hogy Nelli nem fog örülni a szeretetrohamának. Noel mindig jobban viselte az ilyeneket, de sajnos jelenleg a húgocskája sem tud semmit tenni ellene. A testvére és szereti, ha tetszik neki, ha nem. Ha nem...? Maximum beletörődni tud. Még egy puszit is ad a lány halántékára, mielőtt kimászna az öléből, hogy ne fojtsa meg és a lábát se törje el. Aztán amikor a lányka előszedi a pénzt, egyik szemöldökét felemeli és sóhajt egyet.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem kölcsön kértél tőle... - Kuncogott kicsit, ismerte már annyira húgát. És abban is biztos volt, hogy amint egyedül lesz, bemegy Noel szobájába és visszarakja a pénzt, amit Nelli elvett. Nem hiányzik neki egy újabb ok, amiért nyúzhatják egymást, neki meg most amúgy sem kell semmire.
Összeszedi a ceruzáját-radírját és persze a rajzát a földről, ahova került elsőre. Megvolt a sorrend, Nelli sokkal fontosabb, mint a hobbija... munkája. Lelkesen vigyorog rá, hamar megfogja a teáját és iszik belőle kicsit, mielőtt még teljesen elhűlne.
- Nem vagy éhes? Van nálam, nem is tudom, valami sós keksz, meg azt hiszem egy kis süti is, csak a táskám alján... vagy nápolyi volt? Na mindegy, kérsz? - Kérdezte, miközben felkapta a táskáját és kezdett benne kutatni. Lelkes volt, hogy Nelli megjött és jó szokásához híven etetni akarta. Igazából ha rajta és az anyján múlna, tömnék szegény lányt, mint egy kacsát, de ő nem erőszakoskodik, csak megkérdi, hátha. A kedvéért. Bár nem tudja, Nellit ez mennyire hatja meg.


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:27
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 21. 01:02 | Link

Sanya 3>

Olyan a szíve ilyenkor, mint fagyasztott ponty a karácsony előtti napon. Olvad a mosogatóban. Sára irányába mindig kénytelen megenyhülni, főleg mikor nővére ilyen látható örömmel fogadja. Sosem fogja megérteni, a lány mit lát benne, amiért mindig elnéző vele. Végül is nővére képes lenne egy útszélen kóválygó háromlábú, göthös katicát is megsajnálni és befogadni magához, úgyhogy annyira talán mégsem meglepő a viselkedése.
-Sára! – biccent neki mosolyogva, miután a leány belevágódott az ölébe. Sosem szokta becézgetni testvéreit, csak különlegesen meghitt pillanatokban. Például közös véráldozat bemutatásoknál.
-Nem vagyok már csecsemő, Sára. Nem veszek el egy vasútállomáson – vonja össze rosszallóan a szemöldökét. Ő igenis felnőtt nő már, aki képes gondoskodni magáról, akinek semmi és senki nem állhat az útjába. Ezt jobb, ha nővére is felfogja, különben kénytelen lesz beleverni a fejébe. Nem számít, hogy Nelli valójában csak egy kis csitri, elég sokat képzel magáról.
-De a kastélyt még megmutathatod – teszi hozzá békülékenyen, miközben csontos karjaival gyorsan magához szorítja a szőkeséget, majd azzal a lendülettel el is tolja magától. Ennyi bőven elegendő volt a szeretet rohamból, már kezdi magát kínosan érezni a nagy kirohanás közepette. Gyorsan rásegít Sára távozására, és jószerével kilöki az öléből.
-Például megmutathatnád, hol találok itt valami csendes helyet, ahol nem kell kétpercenként levakarni magamról lelkes kisdiákokat. Vagy itt csak a klotyóra járnak egyedül az emberek? Netán oda se? – nagyot sóhajt, s megpörgeti a levegőben Noel pénztartalékainak egy kis darabkáját. Majd egy percig figyeli némán az ujjai között forgatott érmét, csak aztán néz újra Sanyára, hogy innentől kezdve őt bámulja meredten.
-Honnan gondolod, hogy nem kölcsön kaptam? – bosszúsan ráncolja homlokát, mintha tényleg felháborító rágalom lenne a feltételezés, miszerint kizsebelte a srácot. Aztán csak megvonja vállát, és rúzsos ajkait nemtörődöm mosolyra húzza.
-Noel túl sok felesleges szemétre költ. Egy vagyont érnek a cipői. Hmm… talán azokat kéne eladni. Biztos vagyok benne, hogy egész szép kis összeget tudnánk belőle jótékony célokra fordítani. Már régóta tervezem a muglik és sárvérűek kiirtásának 101 módját könyvben kiadni. A bátyám bizonyára nem állna egy ilyen nemes cél útjába – nehéz úgy elbeszélgetni vele, hogy legalább egyszer ne hozná fel kedvenc témáját közben. Kissé mániákus a hölgy a varázstalanokhoz fűződő negatív érzelmeit tekintve.
-Nem kérek – rázza meg fekete fürtjeit. Immár második napját tölti evés nélkül, de egészen meg is feledkezett róla, hogy ilyen alapdolgok léteznek a világon. Most, hogy nővére szóba hozta, talán lefekvés előtt magába töm pár kiló mazsolát, hogy gyomra ne lázadjon túlzottan a benne tátongó fekete lyuk miatt.
-Neked sem kéne annyit nassolnod – mutat rá csupa jóindulatból Sára hasára. – Hacsak nem kettő helyett eszel mostanában, úgy látom, rád férne némi önmegtartóztatás a bőséges vacsorák közben  - persze a szőkeségnek semmi probléma nincs az alakjával, de Nelli girhes macska létére előszeretettel szól le mindenkit - Sára pedig úgysem haragszik meg rá emiatt.
-Ilyen kis szánalmas teremtménynek gondolsz engem? – kajatéma sztornó, tekintetét a rajzlapra vezeti. Nem nehéz kiszúrni, kire hajaz a kicsi tündér.
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 31. 17:05 | Link

Nellike és a 100. hsz

- Ilyesmit nem is mondtam, csak szerettelek volna üdvözölni. - Vigyorgott a lánykára szélesen, hiszen nem feltételezte ő, hogy elveszne. Csak törődni szeretett volna vele, de ha nem akarta, hát nem. Végül is, ő is meglepetésként pottyant Noel ölébe, most pedig ő van Nelliében, hajj, de még milyen jól érzi magát itt! Még azt is fontolgatja, hogy nem száll ki innen.
- Jó, majd mindenképpen, pár tök érdekes helyet is találtam már. Van egy könyvtár, ahol be lehet lépni egy-egy történetbe és átírni azt. Nagyon jó hely! - Nem olyan lelkes, mint amilyennek tűnik, illetve nem a könyvtár, hanem húga miatt. És persze az is ajándék neki, hogy Nelli kicsit magához szorítja, jól esik neki, aztán a lány hű magához és segíti a távozását. Kicsit instabilan lépked párat, de aztán nevetgélve áll meg a lábán. A húgára jellemző, hogy egyik kezével simogat, másikkal üt, de van amikor csak üt, már megszokta és abszolút nem veszi magára. Visszahelyezkedik a székecskéjébe, onnan pillant a lányra, a kérdésre pedig elvigyorodik.
- Nem, itt sajnos nincs túl sok magánélet, de van egy-két eldugott zug, ahova el lehet vonulni. De járok veled vécére, ha szeretnéd.
Pillogott rá bájosan, bár ez nem túl meglepő, az iskolákban általában mindig párosan járnak az emberek a mosdóba. Talán csak azért, mert félnek, hogy ha egyedül mennek, egy troll támadja meg őket. Na nem mintha két embert nem támadhatna meg egy troll, de legalább van kinek a nyakába ugrani. Na nem mintha Sára nem Nellit védené elsőként, de azért nem lenne boldog egy ilyen látogatástól.
- Nos, tudom, hogy nem kölcsön kaptad. - Jegyezte meg mosolyogva, miközben ivott kicsit a teájával és figyelte húga okfejtését Noel cipőiről. Amikor meghallotta, kissé félrenyelte a teát, gyorsan lerakta a bögrét és mellkasát ütögetve, krákogva rázta helyre magát. - Erre apától is nyugodtan kérhetsz kölcsön, szerintem abszolút támogatni fog...
Ugyan a hangja még mindig rekedt volt a tea miatt, ivott még pár kortyot, hátha attól jobban lesz. Aztán persze egyből ajánlgatni kezdte a nassolnivalóját a lánynak. Olyan rosszul esett neki nézni, hogy ilyen vékonyka. Bár úgy tűnt, egyelőre jól elvan és ereje is van, nem fog végleg elgyengülni a kajahiány miatt, nem tetszett neki. Előjött belőle a jövendőbeli nagymama énje és legszívesebben egy tölcséren keresztül tömködte volna, addig, amíg a durranás szélére nem ér.
- Hát jó. - Mondta, amikor a húga elutasította az ajánlatát. Amikor pedig próbálkozott megsérteni, csak vigyorgott. - Tudom én, hogy csak a díjnyertes popsimra vagy féltékeny, de ne aggódj, egyszer talán lehet neked is ilyen.
Rákacsintott a lányra, majd elnevette magát. Mikor fogja ő komolyan venni Nelli piszkálódását? Soha. Ha komolyan meg akarná bántani Sárát, nagyon jól tudná, mivel kell próbálkoznia. De amíg ilyesmivel nem hozakodik elő, biztos benne, hogy a hármas számú Ombozi gyerkőc csak megszokásból piszkálgatja.
Amikor Nelli a rajzára tesz megjegyzést, felpillant rá, egy kicsit zavartan néz rá. Hogy jött rá ennyiből? Csak pár pillantást vetett rá. Aztán csak elmosolyodott, óvatosan végigsimított a papír szélén.
- Nem volt tudatos. De ne aggódj, nem mutogatom majd, a személyes gyűjteménybe megy, ha kész. - Biztosította róla a lányt, és ha már felhozta a témát, megmutatta neki. - Miért, nem tetszik? - Kérdezte végül ártatlanul rápillantva. Volt egy tippje, Nelli mit fog válaszolni.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint