A vitrinek üvegétől csillogó teremben olyan védelmi bűbájsorozat van, amilyet elképzelni se lehet, hiszen az iskola egész történelme ezen a helyen lett eltárolva. Itt van a legkedveltebb tanároké és házvezetők neve, minden eddigi iskolaelsőé, az összes díjazott kviddicsjátékosé, és másoké, akik kiemelkedtek az iskolatársaik közül valamivel.
A nagy rendetlenség csak először zavaró, ha az ember már kétszer végig ment rajta (érdeklődés vagy büntetőmunka), könnyen felismerheti az átlósan felépített, és évekre, díjakra lebontott rendszert. A falak mentén aranyoszlopok díszítik a termet, melyek mindegyikébe bölcs mondások vannak vésve, és összesen tizenkét darab található belőlük. A padló világos színű, de mintha csillámot szórtak volna végig rajta, úgy csillog, ezzel is kiemelve, hogy ez a terem a történetünk feltárásában kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ha az erre járó felpillant, a mennyezeten láthatja az alapítás évének dátumát római számokkal felróva egy alapítási kép alján, melyet a készítői nagy gonddal és pontossággal festettek fel, hogy mindenki jól láthassa, mennyire fontos volt ez a momentum az iskola életében.

Futtasd végig szemeid a kupákon és más díjakon, de vigyázz, maszatos manccsal ne tapogasd a vitrin üvegeit! A szemfülesek észreveszik, hogy néhány helyen hiányzik egy-egy kitüntetés. Vajon hol lehetnek?
Többek között az ő neveikkel találkozhatsz, ahogy a serlegeket nézegeted:

szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyok
Nincs csodálatos hangom. Olyan csodálattalan sem, de nem mennék énekesnek, és nagy sikerem se lenne - maximum ha óvodásoknak áriáznám rappelve a boci boci tarkát, de őket egyébként is szinte minden lenyűgözi. Ennek ellenére egy jó karaoke sose rossz, a házak szerinti klikkesedés ellenben igen, úgyhogy amikor kitaláltuk, tudtuk, hogy valamilyen semleges területre kell vonulnunk. A szöveggel és a dallal nincs gond, mikrofonként is ott a pálcánk, a hangulatnak viszont meg kell adni a módját - nem ám csak úgy a folyosó közepén akartunk nekiállni, hanem akkor már dicsőségünkhöz illő környezetben. Díjak között. Érmek között. Levegőben vibráló szinte hallható szellemtapsok között. Trófeák között. A trófeateremben. Még nincs itt a takarodó ideje, szóval nem tessékelhetnek ki innen, de van egy olyan érzésem, hogy tíz óra előtt öt perccel a fél tanári kar ott fog állni az ajtóban, keselyűként várva a pillanatra, amikor jó kis büntimunkára küldhetnek bennünket.
- Legyen hó, legyen hó, benne játszani oly' jó! Legyen hó, legyen már hóó, várja minden varázslóóó - engedem szabadjára a fantáziámat, elvégre ne már, hogy csak a muglik érezhessék magukéinak a meséket. Pillanatokon belül véget is ér az első - de biztosan nem utolsó - szám, amit magamra vállaltam, így már passzolom is tovább a kitűzőszerű mágikus eszközt, amely segítségével szinte bármilyen alapot el lehet indítani.
- Kori? Neked mihez lenne kedved? - vonogatom a szemöldököm az eridonos felé, kíváncsian várva, mit fogunk hallani tőle. - Gyors? Lassú? Magyar? Angol? Jalapenói? - olyan nincs is, realizálom, de nem javítom ki magam, hátha elsikkad felette a figyelem. Nem vagyunk sokan, de azért van kinek továbbpasszolni is, ha még nem szedte össze a gondolatát vagy a bátorságát... Bár ahogy a vigyorát elnézem, nem lesz ilyen probléma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=837691#post837691][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.10.04. 13:26[/b][/url]

szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyok
Nincs csodálatos hangom. Olyan csodálattalan sem, de nem mennék énekesnek, és nagy sikerem se lenne - maximum ha óvodásoknak áriáznám rappelve a boci boci tarkát, de őket egyébként is szinte minden lenyűgözi. Ennek ellenére egy jó karaoke sose rossz, a házak szerinti klikkesedés ellenben igen, úgyhogy amikor kitaláltuk, tudtuk, hogy valamilyen semleges területre kell vonulnunk. A szöveggel és a dallal nincs gond, mikrofonként is ott a pálcánk, a hangulatnak viszont meg kell adni a módját - nem ám csak úgy a folyosó közepén akartunk nekiállni, hanem akkor már dicsőségünkhöz illő környezetben. Díjak között. Érmek között. Levegőben vibráló szinte hallható szellemtapsok között. Trófeák között. A trófeateremben. Még nincs itt a takarodó ideje, szóval nem tessékelhetnek ki innen, de van egy olyan érzésem, hogy tíz óra előtt öt perccel a fél tanári kar ott fog állni az ajtóban, keselyűként várva a pillanatra, amikor jó kis büntimunkára küldhetnek bennünket.
- Legyen hó, legyen hó, benne játszani oly' jó! Legyen hó, legyen már hóó, várja minden varázslóóó - engedem szabadjára a fantáziámat, elvégre ne már, hogy csak a muglik érezhessék magukéinak a meséket. Pillanatokon belül véget is ér az első - de biztosan nem utolsó - szám, amit magamra vállaltam, így már passzolom is tovább a kitűzőszerű mágikus eszközt, amely segítségével szinte bármilyen alapot el lehet indítani.
- Kori? Neked mihez lenne kedved? - vonogatom a szemöldököm az eridonos felé, kíváncsian várva, mit fogunk hallani tőle. - Gyors? Lassú? Magyar? Angol? Jalapenói? - olyan nincs is, realizálom, de nem javítom ki magam, hátha elsikkad felette a figyelem. Nem vagyunk sokan, de azért van kinek továbbpasszolni is, ha még nem szedte össze a gondolatát vagy a bátorságát... Bár ahogy a vigyorát elnézem, nem lesz ilyen probléma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=837728#post837728][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.05. 01:10[/b][/url]

Egy évvel ezelőtt nem merte volna kijelenteni, hogy ő valaha úgy fog bulizni a többi diákkal, ahogyan azt épp teszi a Trófeateremben. Mármint ő csak bekeveredett, de több ismerős láttán megnyugodott. Nos igen, talán Masa volt az egyik legmaradandóbb főkolompos, akire egyébként felnézett a kis főnix. Azért valljuk be, a kis lelkét magabiztossággal töltötte meg, hogy a felsősökkel rophatta mindenféle mulatósra. Talán ez is volt a legjobb helyszín, pláne, ha az iskolát dicsőítő dalokat fogják most egymás után elénekelni.
Hangosan, füttyögve tapsolta meg a levitást, ahogy előadta azt a bizonyos havas nótát, melytől már a pálcájával szurkálta volna halálra a torkát régebben. Tudniillik az unokahúga annnnnnnyira rá volt pörögve Elsa és Anna kalandjaira, hogy még be is kellett öltözni és Jégvarázsosat játszottak egész nap. Na tippeld meg, ki volt Kornélia? Pontosan, Sven, a szarvas. Ha jobb kedve volt a húginak, lehetett Korni akár Olaf is. De azt mindig az undok chihuahua kiskutya kapta, mert ő volt a pici "Anna" legjobb barátja. Micsoda könnyfakasztó emlékek, ugye?
Megkapva a mágikus eszközt be is állította egyik kedvenc nyári slágerét, mellyel imádott az otthoni mugli barátai idegein táncolni. A dal nem másé, mint az ország új feltörekvő énekesnőjének első videóklippes, saját dala.
Amint meghallotta a dallamot, egy kaján mosoly ült ki arcán, míg Masára bámult. Fel sem fogta a Jalapenói nyelv furcsaságát igazából. Bár, ha jobban figyelne néha, tényleg nem tudta volna hová tenni ezt a furcsa nyelvet. Talán a saját tudásában is kételkedne. Ez biztos valami Mexikói testvérnyelv lehetett.
- Egy különleges dalhoz - nem tudta, hogy Masa vagy a többiek mennyire voltak tisztában a Fahéj királynő dalával, de úgy volt vele, ideje megismertetni a mágusokkal is ezt a hadat üzenő nóta sajátos csodát.
- Kisapám-kisapám! Gyere, mondd mi a baj, kisapám! A bulám, a bulám - ekkor finoman ringatni kezdte hátsóját, hogy éreztesse, bizony a buláját kellett nézni - látom nézed a bulám! - aztán csak folytatta kettő jobbra, egy balra tánclépéssel, ahogy szólt a szöveg, megpördült és úgy dalolta tovább - Kettőt jobbra, egyet balra: így jön ki a kör. Lá-lá-lá-lá-lá-lá,  ez a nő soha meg nem tör!
A refrén után odaszambázott egy-két diákhoz, akiket talán nem ismert, de hű eridonosként hozta bohókás formáját, majd vissza a helyére s Masa felé vette az irányt, a refrénkor pedig felé tartotta a pálcát, hogy együtt énekeljék a bularázást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=837810#post837810][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.10.06. 23:22[/b][/url]

szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyok
Hangos huhúzás kíséri a lányt szavai után - bizony, én vagyok a leghangosabb, ki más lenne, no meg ki hitte volna másképp? A különleges egy olyan varázsszó nálam, mint a csel, vagy a véletlen, esetleg a szerencse, ezek bármelyikére alapozva csodálatos estének nézek elébe mindig. Jó, majdnem mindig, de azok a bizonyos esetek a kivételek, amelyek erősítik a szabályt, és biztosítják, hogy ha módosan is, de néha azért próbáljak meg gondolkodni. Állítólag egy agy nevű szervvel kell, ami a fej nevű fura kitüremkedésben kap helyet a váll felett, ha az átlagos humánanatómiát nézzük - de hát én nem vagyok átlagos, szóval nálam hol ott, hol a szívem körül, hol pedig (főleg reggel, délben és este) a gyomornál található.
- Űűű - hangzik a csodálkozás, ahogy belekezd az arcpirító számba, amit legnagyobb sajnálatomra, nem ismerek. MÉG. Mert hogy ezek után meg kell hallgatnom, és minden egyes alkalommal el is kell táncoltatnom a lánnyal, amikor találkozunk, az olyan biztos, mint hogy a tündérek csillámport tüsszögnek, ha megfáznak. Tapsolok, a körben állókkal együtt, és ha nem is olyan gyakorlottan, de igyekezzük is másolni Kori mozdulatait - nincs egyedül, igazán hálás közönségként fogadjuk a műsort. Akkor azonban, amikor felém vette az irányt, csak nevetve vontam meg a vállam, és a dalszöveg helyett nanázni kezdtem, próbálva legalább a dallamot eltalálni itt-ott. Nem jövök én zavarba ettől sem, különösebb szívbaj nélkül állok bele olyan dalokba is, amiket még életemben nem hallottam előtte, hát nekem mi rossz van abban, maximum a társaság süketül meg kicsit, és kér meg, hogy JÓL VAN, most már elég lesz Masa. Még arra is kapható vagyok, hogy előre lépve tényleg beszálljak a táncba, bár azért  visszafogottabb az én rázásom, mint az eridonosé - kínos, nem kínos. - Magasra teszed a lécet kislány! - harsogom túl az utolsó taktusokat, kihívóan nézve körbe a többieken, ezek után ki mer színpadra állni majd, ha véget ér. És legfőképp mit tart érdemesnek arra, hogy felvegye ezzel a remekművel a versenyt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=837906#post837906][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.09. 20:01[/b][/url]

Bularázás itt, bularázás ott és már a party hangulata hamar az egekben volt. Magából kifordulva jobban élvezte ezt, mint eddig bármely hasonló random kis összeröffenést, ahol általában csak a sarokban gubbasztott maga előtt összefont karokkal és macskaként fújtatva bárkire, aki szocializálódni próbált volna vele.
Tiszta gáz voltam.
Masa ahhoz képest, hogy úgy tűnt nem ismerte a Kisapámat nagyon jól lereagálta. Kori látta rajta igen jól mulatott. Nem táncolt sajnos annyira vadul, mint ő ezért kicsit zavarba is jött, viszont remekül telt a nóta hátralevő része. Még kornyikált egy keveset és tovább passzolta a mikrofont egy számára ismeretlen álldogáló akárkinek. Eléggé magányosnak tűnt, kicsit emlékeztette a tavalyi önmagára. Muszáj volt bevonni a dalolászásba.
-Én csak szeretnék a Te szinteden lenni - vigyorogta vissza Masának, hisz ő nem tette sehova se a lécet, de hihetetlenül csodálta a lányt. Plusz meg szerette volna mutatni, hogy mennyire jó kis mugli nóták vannak még. Igaz, az eredeti előadóján a fél ország röhög, a másik pedig megveti, de Kornéliát ez nem érdekelte. Neki tetszett a dal. Szívesen előadta volna még a Bikicsunájt vagy a Sárkány Éva nyári dalát, azonban benne volt a pakliban az eltanácsolás fennálló esélye is, a végén megsüketül valaki!
- Ú... Masa! Mit szólnál, ha Várffy-Zoller Úrnak énekelnénk valamit? Nagyon sok trófeán ott a neve, biztos örülne neki. Valami olyat kéne, amiért akár házpontokat is kaphatunk! Na? - vonogatta szemöldökét, a háttérben pedig repedezett a plafon, mivel az épp éneklő delikvens sem rendelkezett Beyoncé hangi adottságaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=838102#post838102][b]Zippzhar Mária Stella - 2021.10.14. 16:47[/b][/url]

szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyok
Dehogy voltál gáz, csak másképp menő! Ha valamihez nincs kedved, vagy éppen csak bezárkóznál macskamód egy befőttesüvegbe duzzogni, hát ki ítélhetne el emiatt? Szíved joga, uccu neki, még kucorgok is veled egy szomszédos üvegben. Lehet hogy majd be fogom verni a homlokom amikor megpróbálok kikászálódni, és a cucc elkezd gurulni alattam, én meg rákapnék a szőnyeg rojtjára, de még mindig bent vagyok nem kint, és üveg minden, de akkor majd homlokon tapasztom magam egy spongyabobos ragtapasszal, és ebcsont beforr. Antiszockodj hát nyugodtan - nem gáz, dehogy gáz, hisz' ha egyszer jól esik?
Bár félig mágus félig mugli családba születtem, az utóbbi években inkább húzódott a figyelmem a varázsvilág ügyes-bajos dolgai felé a mugli sztárok helyett, így sajnos ezen a téren nem mutathatok fel olyan műveltséget, mint például Kori teszi. Nem ismerem akitől idéz, és nem ismerném valószínűleg azokat sem, akiken még töpreng, de ezen könnyedén lépek túl, és tudatlanságomat felvállalva érzem magam pontosan ugyan olyan jól. - Minden kívánságod így teljesüljön! - csettintek nevetne, hiszen nincsenek itt szintek, vagy ha van, akkor is csak egy, amin mi állunk.
- Úristen! - fagyok le, de szememben már rögtön látszik az izgatottság, és Kori karjára ragadok. - Gyere, ezt meg kell beszélnünk - kezdem el húzni magam után - addig folytassátok csak - kiáltok a társaságnak, s biccentek, hogy az eridonos adja csak át a csudaeszközt. Nem húzom azért messzire, nem kell aggódni, egy vitrinnel arrébb már meg is állok, suttogásra húzódva közelebb. - Kell egy alapszám, kell egy alapszám, meg kellenek a becenevei, meg a hőstettei! A hőstettei! Írhatnánk a hőstetteiről, egy sor, egy csoda amit véghezvitt! Várffy-Zoller, Várffy-Zoller... neki nem kell lopott roller- NEM TUDOM, de érted, érted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=838357#post838357][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2021.10.19. 02:36[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy egy rögtönzött előadás volt, kifejezetten jól sikerült és még bókolni is tudott egyik bálványának, aki nem volt más, mint Masa. Egyszerűen csodálta az energikussága, kedvessége és cserfessége miatt. Nagyon szeretett volna már elsősként is barátkozni vele, de túl félénk volt, hogy egyáltalán odamenjen bárkihez is. Szerencsére ez múlóban volt már és nagyobb magabiztossággal megy oda bárkihez is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy berobban mások köztudatába, mint egy meteor, csak finoman odaslattyog szívesen boldog-boldogtalanhoz.
- Úúú! – pupillái hatalmasra tágultak, ahogy hallotta Masát és az ő jókívánságát. Mosolyogva, ugrálva tapsolt, örömét ezzel akarta kimutatni és már jött is az ötlet, mivel fűszerezhetnék meg az estet. Hát Várffy-Zoller urat kell dicsőíteni egy himnusz keretein belül! Hátha csurran-csöppen egy-két házpont is, ha jól sikerül.
- Nyajj – nyekkenve vonszolódott Masa után és épp, hogy csak le tudta passzolni a mikrofonbigyót valakinek, ahogy éppen odébb vonultak. Telifogas vigyorral bólogatott, tudta ám a levitás, mire gondolt egészen pontosan a kis Kori.
- A szám… hmm... azon még gondolkodom, de sajna nem ismerem a beceneveit. Gondolom, nem sokan hívják Zorrynak vagy Vállernek. Elég hülye nevek – kezdte dörzsölni állát miközben az égbe tekintett. Ha Várffy helyében lett volna, ő sem örülne ilyen s más hasonló buta neveknek.
- Mi lenne, ha a fekete listásai lennének a gonoszak, akiket a himnusz alatt legyőz. Vagy… Ú várj! Alakítsuk át a magyar himnuszt. Akkor a dallal nem kell foglalkozni, csak a szöveggel! – jött egy meg vadabb ötlet, amellyel már kevesebb gondjuk volt. Azonban elénekelni nekik kell, ezért vicces lesz a végkifejlett. Bár duóban jobb volt, magabiztosabbá vált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=413&post=853381#post853381][b]Zippzhar Mária Stella - 2022.09.26. 21:46[/b][/url]

szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyok
Az én dalrepertoárom inkább az egyszerűen megjegyezhető, könnyed nyári slágerek körül szokott forogni, kiegészítve a - tudom, tudom, most fogsz felhördülni - régről megmaradt és untig ismételgetett gyerekdalokkal. Azaz dehogy untig! De ha te unod is, én biztosan nem!
- Pedig egy jó kis Zeller bácsi, vagy Várffy vár-fi, ú, tudod vannak azok a dalok amiket elkezdesz, és énekelsz, és azt hiszi mindenki, hogy csúnya kifejezés jön, de akkor folytatod, és valójában nem is, és csak az emberek fejében van meg, de azért nevetnek! - csillogó szemekkel magyarázok, érzem, ahogy az agycsipéim próbálják összekaparni legalább az egyik ilyen szóban forgó dalt, de... Eltérülök fordulok, és az ötlet hopp, volt, nincs, szekrény.
- Imádom ezt a megközelítést! - lelkesedem azonnal Korival. - A himnnusz is tök jó időspórolás, csináljuk! De várj, nem is kell itt feketelistásokon gondolkodni, ne írjunk bele mindenki mindenkit?
Azzal egy ív papírt magamhoz hívva már firkantom is fel a lap tetejére, cikornáys betűkkel: Himnusz, Várffy Zoller Róbert bagolyköves évjárataiból. Szerintem a művünk, ha elkészül, akár múzeumokig is vihetik! Rögtön a paradicsomos panna cotta mellett állítják majd ki, szinte érzem a számban az íz- nem, látom magam előtt a nemes, fényárban úszó termet, a napszemcsis biztonságiőröket, a kutyát behozni tilos táblákat... Ah, az lenne csak az igazi elismerés!