Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=858463#post858463][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.15. 22:39[/b][/url]

Azt hittem ez is egyszerű nap lesz, aminek a végén a könyvesboltból hozott legújabb szerzeményemet olvashatom a kocsmában. Hétvégén úgy se szokott olyan sok ember jönni, hogy képtelenség lenne leülni egy pillanatra. Viszont ahogy bekanyarodtam a tanári szobához vezető folyosóra, egy ismerős szempárra lettem figyelmes. A gyomrom szinte azonnal apróra zsugorodott, és amíg odaértem hozzájuk, folyamatosan emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ennek az embernek bizony van valakije. Ámbár minél jobban vizslattam a kis párost, annál kevésbé voltam ebben magabiztos.
Tisztes távolságba megálltam, és nekidőltem a falnak, hogy ne halljam, amiről beszélgetnek, de Albi mégis tudja, hogy rá várok. Tiszteletben tartom a magánügyét, még akkor is, ha nagyon nem tudom hova tenni, amit látok. Táskámat inkább magam elé húztam, és kikerestem belőle a kölcsön kapott kötetet. Minden nap beraktam, mióta elolvastam, hátha valamikor meglátom. Nem volt merszem írni.
Ránéztem kopott üvegű karórám számlapjára. Volt még egy kis időm a munkáig. Bár nem annyi, hogy sokáig nézegessem még a párost enyelegni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=858477#post858477][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.16. 19:45[/b][/url]

Idegesen babráltam az egyik nyakláncommal, amíg oda nem ért. Rápillantottam, és hanyag mozdulattal nyújtottam felé a könyvet. Meglepően közel volt, számomra kicsit túlságosan is. Nem voltam híve mások személyes szférájának megsértésének. Elemelkedtem a faltól, és oldalvást fordulva, kissé távolabb dőltem neki újra, hogy jobban rálássak a férfira. És nem mellesleg növeljem a köztünk lévő távolságot.
- Nem mondtam, hogy küldök baglyot - jelentettem ki egyszerűen, még a szemöldököm is összefutott egy pillanatra a feltételezés hallatán. Agyamat túlságosan lefoglalta, hogy az előbbi szituációt próbáljam megfejteni ahhoz, hogy felleljem a mondatai mögött húzódó második üzenetet.
- Tetszett az író stílusa. Egyedi, és nagyon szépen kidolgozta a könyv történéseit, hogy legyen egy íve a narratívának. A karakternek tetszett a fejlődése, bár kicsit irritáló volt a makacssága. Az egyetlen, amit hiányoltam, az egy kicsivel több kreativitás a halálok terén. Ha én annyiszor halnék meg, ahányszor akarok, akkor biztosan minden módot kipróbáltam volna. Az alapokon kívül. Valószínűleg feljegyzéseket is vezettem volna róla, rangsorolva fájdalom, gyorsaság és hatékonyság szerint. De persze értem, hogy itt a lélekpszichológia fontosabb volt - fejtettem ki kvázi ledarálva a véleményemet, egyetlen érzelem nélkül az arcomon. Aztán hirtelen szűkült összébb a pillám, ahogy tekintetem újra oda révedt, ahol előbb a csinos lánnyal ácsorgott. Ha éppen mondat közepén is volt, kezdtem neki újra.
- Hey, te neked amúgy nincs valakid jelenleg? Mármint egy percig ne gondold, hogy Miksa érzelmei szemernyit is érdekelnek, de ez? - vágtam ki a kezem oldalra, mutatva a két alak hűlt helyére, miközben bíráskodó pillantást küldtem Albi felé. - És a lánnyal szemben sem fair. Tudja, hogy mással vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=858490#post858490][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.16. 23:43[/b][/url]

Albert szavai nyomán azonnal drága egyetlen anyánk jutott eszembe, szinte azonnal. Makacs dühvel telt meg a mellkasom egy pillanat alatt. - Meghalni mindenki tud. Életben maradni, vagy kitartani a szerette mellett kevesen - szóltam kicsit kimértebben, mint amit a szituáció megkövetelt. Az ellenérzéseim ezúttal nem Albi ellen szóltak, mégis talán úgy tűnhetett. Pláne annak a fényében, amit az előbb láttam. És nem is bírtam ki szó nélkül.
- Komolyan, ti csak a szexre tudtok gondolni? - hitetlenkedtem, és pupilláim íves kört jártak szemüregemben. Már nyílt is a szám, hogy kifejtsem azt a rengeteg dolgot, amiért ellenérzéseket táplálok szíve választottja iránt, amikor csak úgy rám zúdította a fél életét. Egy lépést hátráltam, és kitártam magam elé a kezem.
- Oké, elég lesz, ezt én mind nem akartam tudni - ráztam hozzá a fejem. Hirtelen minden idealizált kép, amit eddig láttam megdőlt. Aki előttem állt nem volt más, mint Miksa legjobb haverja. Egy férfi, aki biztosan kihasználja az összes nőt, akin megesik a pillantása. Mégis hogy lehettem ekkora hülye?
Aztán a nagy magyarázkodását hallva már majdnem megenyhülök újra, ha nem lett volna ott az a kicsi kis utalás a végén.
- Kiskorúakkal nem mi? Csak mindenki mással? - vontam fel a szemöldökömet. Éreztem, hogy számomra ennek itt vége kell, hogy legyen. Egyszerűen nem akartam többet tudni. Többet érezni, vagy csak egyszerűen látni. - Tudod mit, felejtsd el. Amúgy is mennem kell. Nagy Sándor prof már várja a beadandóm - csaptam rá az órámra, majd intettem a tanári szoba felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=858510#post858510][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.18. 23:15[/b][/url]

Egy pillanatig mind a ketten csöndbe burkolódzunk. Lassan a folyosó is kihalni látszik. Agyam a szavait forgatja, keveredik a saját keserűségemmel, és habár valahol sejtem, hogy a bölcsesség szintén tapasztalaton alapszik, mégis úgy reagálok, mintha csak teóriákról beszélgetnénk.
- Ez hülyeség. Félni a haláltól a legirreálisabb érzelem. Egyszer mindenki meghal, ez tény. Vannak, akik öreg korukban, vannak, akik balesetben, de az is lehet, hogy holnap félresikerül egy varázslatom, és holnap után már itt sem vagyok. Attól még nem fogok magamtól megvonni minden érzelmet, és nem fogok zárdába vonulni, hogy biztos ne hiányozzak senkinek - magyarázok hevesen, pedig éppen nekem nem volt jogom erről magyarázni. Én vagyok az, aki három éve nem mer kialakítani rendes emberi kapcsolatokat. Én, aki még a testvéreit is ellökte magától.
Az érintésre megfagy az ereimben a vér, és teljesen megdermedek. Habár indultam volna, mégis megvárom a magyarázatát. Nem értem a mögöttük rejlő utalásokat, félmondatokat, és ez csak bizalmatlanságot kelt bennem. Ám mielőtt megszólalhattam volna, a perifériában feltűnt egy újabb alak. Karjaimat összevontam a mellkasom előtt, ahogy felpillantottam a tanárra.
- Professzor úr - biccentettem, és pillantásom a környezeten zizegett a "fiam" szóig. Értetlenül vontam össze a szemöldököm, és járattam íriszeimet a két férfi vonásain. Hogy nem tűnt eddig fel?
Csöndben hallgattam őket, és még egy ideig nem szólaltam meg, amikor már az idősebbik Holló ellépett a párosunktól. Aztán kifejezéstelen arccal Albi szemeiben kutattam az igazság után. - Nyílt lapokkal játszol mi? - tettem fel az egyetlen kérdést, immár igazi dühvel a hangomban. Utáltam, ha megvezetnek. Utáltam, hogy elhittem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=858521#post858521][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.19. 23:35[/b][/url]

Úgy tűnt tényleg nem értem Albertet. Nem tudom megfejteni a gondolatait, a szándékát. Nem volt olyan, mint Winter, vagy Zack, és véletlenül se volt olyan, mint Paul. Összefontam a karjaimat a mellkasom előtt, nem dacosan, inkább csak védelmet követelve. Mogyoró tekintetem a vonásait vizslatta, próbálva eldönteni, hogy csak játszik-e velem. Mint Zack. Lehet csak Miksa vette rá. Ők is fogadtak. Aztán mégis én maradok hoppon, mikor már elhiszem, hogy van olyan férfi, aki nem csak azért közelít, hogy megfektessen.
- Bevallom, az évnyitón nem figyeltem. Olvastam, és már csak azt láttam, hogy Miksa valakivel halad ki, pár elsős pedig megsemmisülve ül az asztalnál - jelentettem ki, még mindig azon morfondírozva, hogy vajon hogyan álljak Albihoz. Most őszintének tűnt. Túlságosan, amihez szintén nem vagyok hozzászokva. Az a sok titok, ami mindig övez, a kérdések, amik a levegőben lógnak, de nem lehet őket feltenni. Mégis annyira ismerős, hogy szinte már barátságos. És talán épp ez történik jelenleg is. Mert tudom, hogy valami mégis van, mégsem tudom lehámozni a hagyma rétegeit, hogy eljussak a válaszig.
- Miért magyarázkodsz? Hagyhattad volna, hogy csak elsétáljak - léptem meg mégis a kérdést. Olyan más volt. Az arcomról is le tudta olvasni az értetlenkedést. - És most mi lesz? Hogy tudom, hogy tanár vagy? - tettem hozzá halkabban. Valamiért nem szerettem volna, ha vége szakad a barátságunknak. Könyvek és okoskodás, de mégis olyan megnyugtató.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=859012#post859012][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.29. 18:19[/b][/url]

Nagyon nem tetszett, ahogy az akkori szituációról beszélt. Lehet, hogy a lányok túllőttek a helyzeten, de attól még a nyilvános megalázás nem megoldás. - Miksa akkor is neki ment volna a lányoknak, ha őt bántják. A nagy egója nem bírta volna el, hogy egy kislány a szájára veszi - feleltem reflexből, kicsit indulatosabban, mint kellett volna, és ezért nem is fűztem semmi mást a témához. Ha beleforgunk a Miksa spirálba, akkor nem lesz belőle kiút, ám így is pont elég időt pazaroltunk el rá.
Nem hittem neki. Nem hihettem el, hogy "csak úgy, nem szerette volna, ha elsétálok". Ez olyan mondat volt, amit begyakorolnak a tükör előtt, hogy igaznak tűnjön. Biztosan.
- Igen, ez igaz. Nem leszel más ember, de a kettőnk viszonyának változnia kell. - A tanárok nem próbálják felszedni a diákokat. Legalábbis nem normális körülmények között. És bármennyire tudtam, hogy vannak kivételek, Albertet nem számoltam közéjük, és akkor dől az elmélet. Nem hazudna? Talán mindent rosszul látok?
- Például... például akkor mostantól magázódnom kell veled? Vagy... átgondolnom, hogy mit mondok! Mármint nem kéne, hogy így számon kérjek egy tanárt, mint ahogy most is teszem - túrtam bele a hajamba, ahogy rájöttem, hogy ugyanúgy folytatom az információk tudatában is. Az agyam egyszerűen képtelen feldolgozni. Az előbb még csak a kedvességével nem tudtam mit kezdeni, most meg már hirtelen Holló professzornak kéne szólítanom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=859065#post859065][b]Autumn Rue Danvers - 2023.01.30. 22:23[/b][/url]

Védekezőn felemeltem a kezem magam előtt, amolyan "jól van értem" arckifejezéssel. Ám egy fél pillanatig látni lehet egy apró mosolyfélét is a szám sarkában, amit az a gondolat okoz, hogy ugyanígy reagáltam volna, ha valaki bármi rossz szót mert volna mondani Winterről. Vagy Summerről, csak ő a kevésbé balhés a társaságból. A szeretet az már csak ilyen, elfogadjuk egymást minden hülyeséggel együtt, és habár mi is tudjuk, hogy botorságot csináltak, attól még más nem mondhat semmi olyat. Kész. Pont.
- Hát... tudod... - akadtam meg a visszakérdezésre. Nem is hittem, hogy ez ilyen kétértelmű. Talán ha a fejemben nem kapcsoltam volna össze Miksával, most bele is pirulok. - Eddig barátok voltunk, és most meg... tanár vagy. Én meg diák - ismertetem a szituációt, mintha nem lenne vele tisztában az első pillanattól.
Esetlenül és kétségbeesetten pillantottam fel Albertre, miközben magyarázott. Értettem az érveit, de közben mégis zavart a tudat. Nagyot sóhajtottam. - Jó, rendben, de akkor legközelebb valami kevésbé Bagolyköves helyen találkozzunk. Nem akarok újra összefutni az apáddal, és hallani, ahogy "Danvers kisasszonynak" szólít. Olyan öregnek érzem magam tőle - fintorogtam, de csak hogy jobban elüssem a téma súlyát. Az igazság inkább az volt, hogy féltem tőle, hogy megírják a pletykalapok. Szinte láttam magam előtt a főcímet "Újabb embert hálózott be a szektavezér". Végre elültek kicsit körülöttem a dolgok, nem kellett újra szítani a tüzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=859124#post859124][b]Autumn Rue Danvers - 2023.02.03. 23:29[/b][/url]

Nem is tudtam eldönteni, hogy Albert viselkedése, vagy szavai hoznak jobban zavarba. Az előbb még nekiestem, aztán nekem esett, most meg itt suttog a folyosó közelében, mintha... Még a gondolatot sem akartam folytatni. Hátrébb hajolva a fejemmel, egyenesen a szemeibe néztem. Azokba a kiskutyásakba, amelyek pimaszul csillogtak vissza rám.
- Csak nem szeretném, hogy a környezet hatással legyen a barátságunkra. Ettől még nem kell titkosnak lennie - jelentettem ki magabiztosan, és feletébb diplomatikusan. Nem hiába jártam hát politikai szakirányra.
Elnevettem magam a példán. Annyival másabb lehet a családja. Másabb, mint az enyém az eltűnés előtt, és után. Valahogy ezt a kettőt mindig szétszedem, mert hiába jött hozzánk vissza két év után, számunkra talán örökre meghalt. Talán önző volt a felfogás, de az is, ahogy hazatért. A vér nem válik vízzé.
- Önre bízom Professzor úr. De ha a kreativitása elapadna, vagy híján lenne a repülő szárnyas állatoknak, a könyvesboltban mindig megtalál - kacsintottam rá, és ezzel a végszóval be is nyitottam a tanári ajtaján, hogy teljesítsem eredeti küldetésem.