[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=436981#post436981][b]Matthew G. Kinsey - 2014.12.14. 23:34[/b][/url]
A második bekezdés témája ellent mond a szabályzatnak – körmölte fel a pergamen hátlapjára, és egy ingerült mozdulattal áthúzta az említett szövegrészletet. A pletykarovatbeli cikket átdobta Kens íróasztalára, innentől a publikálás az ő gondja volt.
Kinsey-nek valójában fogalma sem volt róla, mit írt az újság szabályzata, ha egyáltalán rendelkezett ilyesmivel. Abban viszont biztos volt, hogy egy ilyen jellegű kapcsolatra még csak utalgatni sem kellene az Edictumban.
Pláne akkor, ha Viktorról és arról a jegesgyerekről van szó. Bosszankodva megrázta a fejét, és arrébb tolta a maradék, lektorálásra váró cikkeket. Gyűlölte, ha az emberek ostobán viselkedtek, és most végre nyugodt szívvel gyűlölhette saját magát. Hiszen tudhatta volna, hogy a vörös egy szót sem gondolt komolyan a Boglyas téren mondottakból. Egy csúnya cserbenhagyás és négy év után továbbra is „jelenidő”,
istenem, milyen átlátszó, és ő mégsem látta... Hirtelen dühösen belerúgott az asztal alsó fiókjába. A közelében dolgozó diákok felnéztek a munkájukból, ő pedig jobbnak látta akkor befejezni a lektorálást, amikor egyedül maradhatott a szerkesztőségben. Ki tudja, a következő cikk talán a Szárnyaló Csillagok rovatból lesz, és majd egy interjút tartalmaz az iskola legújabb sztárpárosáról: a vörös kviddicssztár és a grönlandi jégvarázsló. Utóbbiról köztudott volt, hogy igazi nőcsábász, előbbiről pedig Matthew most már tudta, ő is képes volt hamis reményeket ébreszteni másokban.
Soha többé.Kinsey felvette a kabátját a széktámláról, közben pedig rendezte arcvonásait. Közönyös arckifejezéssel indult a szerkesztőség ajtaja felé, és még egy búcsúzást is elmormogott, amit csak a közvetlenül mellette munkálkodók hallhattak. Kilépett a folyosóra, és gondolatban továbbra is ostromolta magát az együgyűségéért. Lassan két hete mérlegelte a vörös szavait, és már el is döntötte, hogy a legközelebbi kastélylátogatásakor újból fel fogja keresni a fiút. Ha részéről tényleg hiányzott a gyűlölet a viselkedéselemző iránt, akkor talán még Matthew is megengedhetné magának azt, amihez évekkel ezelőtt még túlságosan gyáva volt. Azt hitte, hogy ha valaki még egy olyan húzás után is tudott ragaszkodni hozzá, mint ami Szegeden történt, akkor talán... De végül is teljesen mindegy volt, mit hitt. Igen. Irreleváns. Most már tudta, hogy Viktor csupán bosszút akart állni rajta, saját fegyverét fordítva ellene. A srác engedte, hogy Kinsey hiú ábrándokba merüljön két hétig, aki aztán csak az Edictumból tudta meg, hogy valójában nem is számított igazán a társának. Négy év alatt tanult valamit ez a Viktor, az biztos.
A viselkedéselemzőnek most már esze ágában sem volt meglátogatni a fiút, hiszen felesleges lett volna további kínos helyzetekbe hoznia magát. Suttogó falak ide vagy oda, minden pletykának megvan a valós alapja, és ezzel Kinsey is tisztában volt. Gyors léptekkel és a kabátzsebébe rejtett kezekkel indult meg a folyosón. Aztán kis híján hangosan elkáromkodta magát, amikor négy méternyire tőle kilépett egy ajtón az a sokat emlegetett vörös. Miért van neki mindig akkora peche, hogy az ellenkezője történik annak, amit éppen szeretne?
A fiú vett egy nagy levegőt. Nem tervezett beszélni a sráccal Diomédről, de most már nem akart sem elmenekülni, sem játszani a tudatlant. Meghosszabbította a lépteit és hamar utolérte a vöröst, aki most hagyta el a... pszichológusi rendelőt? Matthew épp csak egy pillantást vetett az ajtóra, amely mögül az előbb Viktor kilépett, de egyelőre nem tulajdonított különösebb jelentőséget az információnak. Mentális jegyzet elmentve későbbre.
- Szép munka – próbálta palástolni keserűségét maró gúnnyal. -
Le a kalappal, igazából én sem csinálhattam volna jobban.Közvetlenül társa mögött állt meg, reménykedve, hogy az méltatja majd annyira, hogy feléje forduljon. Ha nem, akkor egy gonddal kevesebb. Talán idővel sikerül megszabadulnia majd attól a kellemetlen érzéstől is, amely most összeszorította a torkát, és amely révén a kezei ökölbe szorultak zsebeinek mélyén.