31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2020. november 18. 21:27 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Ősrégi walkmanje éppen valamelyik nagyon dán számot üvöltötte a fülébe, ahogy végighaladt a folyosón. Csípőjét ide-oda riszálta, néhol hol megállva, néha drámai arcokat bevágva, mintha ő maga lenne a szám énekese. Karjait össze vissza csapkodta maga körül, és néhol fel is énekelt, de igyekezett inkább magában tartani gyönyörűen hamis szólamait. Szóval lényeg a lényeg, mélyen átérezte a zene mondanivalóját, még ha csak a szépen sütő napról is szólt.
Ahogy befordult a sarkon egy ismerős alakkal találta szembe magát. Megtorpant, egy kicsit talán hátra is ugrott, hogy ne ütközzenek össze, majd szép lassan tetőtől talpig végigmérte a szerzetet. Hirtelen nem is tudta hova rakni a szőkét, csak annyiban volt biztos, hogy ismeri. Hümmögő hangot hallatott, aztán kezével kitakarta a lány arcának egy részét, behunyta egyik szemét, és mint úgy nézte. Aztán mintha csak felgyúlt volna az isteni szikra eldobta kezeit, és arcára hatalmas vigyor költözött.
- Kiscsibe, te vagy az? - kérdezte üvöltve, és igazán büszke volt az eredményére. Egy gyors mozdulattal hátratolta fején a fejhallgatót, hogy már ne tompítva hallgassa a külvilágot. No meg hogy a magyar nyelv közé ne keveredjen egy kicsi az anyanyelvéből.
- Tudod Loki nélkül az oldaladon egészen nehezen vagy azonosítható. Viszont most mintha még inkább kevésbé megnőtt lennél - mélázott el. Azon már nem is zavartatta magát, hogy kicsit nehezen váltott vissza a másik nyelvre.
- Mi ez? - mutatott rá fintorogva a lány arcára. Angolul, dánul sőt még talán norvégul is el tudta volna mondani, hogy pontosan mit akar, de pont ezen az egy nyelven képtelen volt. De hát Kiscsibe csak érteni fogja....
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. november 18. 22:10 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]


Három apró csillag. Lizával megbeszéltük az órára a feladatot, a könyvet visszavittem a könyvtárba, dehát akkor mégis mi lehet az a másik, igencsak tolakodó csillag a kézfejemen? A biológiai folyamatok életbelépnek és blokkolják A-tól Z-ig minden gondolatomat. Nem fog eszembe jutni! Nem hiszem el! Talán, ha elég sok ideig szugerálom azt a csillagot felsejlik majd, mi járt a fejembe, amikor odafirkantottam a reggeli órákban. Elvégre ebből a célból van ott. Mégis csak jobb az, ha egy kis csillag néz vissza rám, minthogy "Küldj levelet apádnak!". Ők segítenek nekem emlékezni, csak pont ma úgyfest elhasalunk. Megyek előre, nem nézek az orrom elé, így esett meg a hirtelen megtorpanás. Hátrahőkölve tettem két bizonytalan lépést hátra. - Bocsi. - mondom gyorsan és mennék is tovább, de a látóterem egy részét betakarja a tenyere. Kérdőn pislogok rá mögülle világoskék, szinte szükre szemeimmel. Komolyan nekem minden héten bele kell futnom valami kerge szerzetbe? Meglep, hiszen mindössze - jóindulatú leszek: rákérdez kilétemre. Felvont szemöldökkel pislogok egy nagyot megnévezésére, akcentusára, és - nem utolsó sorban - üvöltésére. - Nem. - válaszom egyszerű, de lényegretörő, még a fejem is oldalra mozdul kissé nyomatékosítás céljából. Igazán nem szeretném, ha az egész kastély átnevezne. A lány folytatja a beszédet, és a hónapban harmadszor fordul elő, hogy valakinek szavát sem értem. Sóhajom jelzi, értem már kiről beszél, valamint rájövök, hogy ő a tömegben eltűnt rózsaszín felhő a bálról, aki miatt nem láttam a fiút távolodni. Lokit talán? Loki? Mint a csínytevések... istenem, Ő lesz az. - Találó név - közbeszúrom megjegyzésem, és nem rejtem el szórakozott mosolyomat, még akkor sem, ha fel kellett néznem a lányra. Magas volt, és szép hosszú haja miatt még inkább nyúlánknak tűnt az alakja. Olyan lánnyak, mint akivel szívesen "lógnak" a srácok.
 A "haverlány" keze megint az arcomhoz közelített, így tettem egy lépést oldalra. Talán a croissanról maradt némi csokoládé a számon? - Ott van még? - nyúlok inkább én a saját arcomhoz, hiszen kérdésem feltettem, de valami fatális tévedés miatt nem bízom a Loki barátnőjében.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. november 18. 22:11
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2020. november 18. 22:31 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Ahogy erősödik meg benne a felfedezés, úgy lesz egyre csak nagyobb a mosolya. A lány hangjára pedig már száz százalékosan biztos abban, hogy megállapítása helyes, és aki előtte áll nem más, mint az a lány, aki egy könyvért képes volt fél órán keresztül lógni a könyvtárban.
- De de - bólogatott hevesen. Igen, ott álltak egymással szemben, és egyik erre a másik arra mozgatta a fejét, mint valami rossz bábshowban. Aztán Marina kvázi gyorsan megunta ezt a monotonitást, szóval azt tette, amiben a legjobb: elkezdett beszélni.
- Tudom, én aggattam rá - villantotta meg fogsorát, és kezével legyintett egyet a levegőben. Vannak, akik egoistának tartják, de igazából csak tökéletesen tisztában van vele, mennyire tökéletes. Ez nem jelenti, hogy el is van szállva. Loki. Na ő annál inkább.
Elnevette magát, ahogy a lány a száját kezdte el maszatolni. Nem akart ő gonosz lenni, meg mást becsapni sem. Legalábbis először nem, de ha már itt volt a lehetőség, akkor rendesen ki is nevette magából. - Nem arra értettem - ingatta közben a fejét is hozzá. - Úgy értem, hogy az arcodról olyan könnyen lehet olvasni - magyarázta. - A rajta lévő "valami gyötör" arckifejezés a Holdról is látszik - osztotta meg tapasztalatát a lánnyal, aztán karba fonta kezeit mellkasa előtt, és csípőjét kibillentette egyik oldalra.
- Itt az ideje csibe, bökd ki mi bánt - biccentett fejével. Természetesen mivel ő Marina Darik, ezért otthagyni se lehet a folyosón, így ha a lány például azzal próbálkozna, hogy egyszerűen kikerüli, akkor azonnal elé lép, és újra elállja az útját. Nincs menekvés.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2020. november 18. 22:34
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. november 18. 23:06 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]


Akkora ez a kastély, hogy első évben többször is eltévedtem, mire be tudtam azonosítani mi, merre, hány méter. De muszáj volt pont most, pont itt befordulnunk mindkettőnknek. Amint a lányban tudatosulnak a dolgok, a fülem mögé simítom tincsemet. Érzem, ez hosszabb lesz, mint szeretném, de nem húzom a nyúlcipőt. Nincs az az isten. Felfelé ívelő hümmögő hang hagyja el a torkomat összecsukott ajkaim mögül, ahogy büszkén beszél becenév barkácsolásáról. Ő is el van telve magától. És... egy pillanat, annyira a névre koncentráltam, de azt mondta, hogy nehezen vagyok nélküle azonosítható? Attól mentsen meg engem ég és föld, hogy bármilyen kontextusban együtt szerepeljünk a fiúval! A maszat azonban tovább tereli gondolataimat. Szemöldököm összeszökik nevetésére, és leengedem a karomat. Hát, mire értette? Fel nem tett kérdésemre érkezik is a válasz, amihez hasonlót szerintem még nem is mondtak nekem. - Ennyire látszik? - kérdezem oldalra billentett fejjel. Érdekes, hogy szerinte a Holdról látszik, magát mégsem veszi észre, hiszen nem enged tovább. De igyekszem nem ellenségesen kezelni, elvégre ő nem a barátja  - csak túlságosan hasonlónak tűnik - Csalódott is vagyok. Nem adtak csak egy töltött kiflit a konyhán. - sóhajtok pocsékul játszott drámai hangomon. Nem hiszem, hogy bármi más bántana, vagy ha így is van, az nem itt és nem miatta fog felszakadni belőlem. Sokkal inkább merengek el azon vajon két ekkora arc, hogyan fér össze amikor csókolóznak azzal az arcos harcos barátjával?
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2020. november 18. 23:32 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe




Nem sokszor van Marina életében, hogy mások életével foglalkozik, általában túlságosan is leköti őt a sajátja. Mármint persze ez két emberre nem vonatkozik, Madam Lykke-re, mert szinte ő nevelte fel, illetve Lokira. Értük azonban tűzbe is ugrana, ha arról van szó. Éppen ezért igazán nem értette a szőke lány kiborulását. Mármint oké, furcsa volt tőle a kedvesség, vagy valami ahhoz hasonló érzelemkinyilvánítás, de azért ennyire nem lehetett megdöbbentő...
- Nem tudom mi bajod, lány. Én csak próbáltam kedves lenni - vont vállat, ha nem kérnek belőle, akkor aztán PLÁNE nem fog erőlködni azon, hogy valakinek szebbé tegye a napját. - De tudod ha ilyen lógó orral akarsz végigszánkázni ezen a folyosón, jobb lesz ha előre felkészülsz, hogy lesznek mások, akik segíteni akarnak rajtad. Ne add isten rád talál egy navinés és még meg is ölel - fintorgott, és még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy egy sárga a közelébe kerüljön. Éppen elegek voltak azok a tanórákon is.
- Szóval a következőket tanácsolom ennek elkerülésére. Vagy mosolyt varázsolsz az arcod... várj mégsem. Még sose láttalak vigyorogni, az esetleg zavart ébresztene az emberekben - gondolkodott el a Mae, ahogy igyekezett sorra venni a lány esélyeit. Még mutató és hüvelyk ujját is elkezdte huzogatni állán, mintha minimum egy méteres bajsza lenne ott. Végigsimított képzeletbeli arcszőrzetén, és a végét még fel is kunkorította ujjaira.
- Tudod mit, nem jövök rá. Inkább mond el, és könnyebb lesz a lelked - jelentette ki mosolyogva, aztán. - Uuuu, csak nem szerelmi bánat? - Marina inkább tűnt úgy, mint aki pletykát szimatol, és alig várja, hogy tovább adja a falusi kofáknak, mintsem egy kedves barátnőnek, de ez már részlet kérdés volt.
- Nah mesélj. Sok mindent tudok a szerelemről - bólintott. - Vagyis nem, de az lényegtelen - vigyorgott, és talán egy kicsit közelebb is húzódott a lányhoz.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. november 19. 00:04 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

A szarkazmusbatyuba végül túlságosan belenyúltam. De egyszerűen minden idegvégződésem próbált visszautasító lenni mindenkivel, aki bármilyen formában a csipogó állatnak nevez. De így visszagondolva, a maga furcsa, kissé szeleburdi, esze veszett módján mégis csak kedves akart volna lenni? - Bocsi – nehezemre esik kipréselni magamból a szót még akkor is, ha komolyan gondolom – kissé harapós lettem a „csibétől” – mutatom neki a levegőben a macskakörmöket, aztán mindkét kezemmel legyintve hátra húzom őket, hogy hüvelykujjam a farzsebem szélébe akasztva ácsorogjak tovább. – Hogy hívnak? – kérdésem kíváncsian csenghet, de már a hátam is borsózott ettől az anonim helyzettől.
 A lány tud ám beszélni! Csak úgy dőlnek belőle a szavak! Nem cáfolom meg. Tényleg nem olyan gyakori a mosolyom, főleg nem a vigyorom. – Szoktam mosolyogni – miközben mondom kissé feljebb is görbül a szám széle – csak nem érezném különlegesnek, ha mindig úgy mászkálnék, mint a macska az Alice Csodaországból. – vonok vállat. Ilyen egyszerű.  – Szeretem, ha oka van. – fogalmam sincs miért kezdek magyarázkodásba a lánynál, de bizonyos határon belül mozgok miközben megosztom vele a dolgokat. Azért csak nem lepődik meg, ha nem ő lesz az első számú bizalmasom. Még egy pillanat szünetet is tartok, de tényleg nem érzem mégis mit vár. Az arcom úgy nyúlik el, mint a rétestészta, amikor a semmiből előtör belőle a nagybetűs szerelem szó. Ahogy közelebb húzódik a tekintetem az arcán ragad. Most ő azt hiszi, hogy én szerelmi bánatban szenvedek? Hát, látni akarta, a mosolyom: jóízűen elnevetem magamat. Érzem, ahogy még a mellkasom is beleremeg – Ó, én nem… én nem vagyok szerelmes. – mondom a kezeimet keresztbe rázva előtte. Csak, hogy biztos átmenjen az üzenet – Megfeledkeztem valamiről, azon gondolkodtam. Ennyi az egész igazából. – bólintok egyet határozottan, azzal a reménnyel, hogy a témát itt lezártuk.
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2020. november 19. 18:08 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Tudta. Előre érezte, hogy a kommentet magában kéne tartania, de mégse volt rá képes.
- Hát a csibék amúgy is tudnak harapni - jött fel egy nevetés a torkában, amit szájára tapasztott kezével próbálkozott visszaküldeni helyére. - Hú, hát engem rengeteg névvel illettek már. Például rellon szépsége, legbátrabb nőszemély, lebilincselő jelenség, hercegnő, sőt egyszer azt is mondták rám, hogy aberráns vagyok. Mondjuk ezt nem tudom mit jelent, de az lényegtelen - válaszolta meg a kérdést a szokásos Mae válasszal. Mármint most komolyan, ha nem tudja a szőke nevét, akkor minek kéne neki tudnia az övét? Ő pedig tökéletesen jól érezte magát a kiscsibe név ismeretével és alkalmazásával.
- Egy mosolynak nem kell különlegesnek lennie - vonta össze a szemöldökét, és nagyokat pislogott a másikra, mintha annak minimum meghibásodott volna valami az agyában. Ami lássuk be nem lenne meglepő, ha már ennyi időt töltött a két foggyos környezetében (értendő: Mae és Loki). - Hidd el nekem, sokkal több ember fog pozitívabb véleménnyel lenni rólad - tanácsolta, de a fejébe még mindig nem fért bele hogyan lehet valaki ennyire mufurc, mint ez a lány. Arról nem is beszélve, hogy hogyan tudott Loki pont egy ilyen ünneprontót összeszedni a könyvtárban. Várjunk. Könyvtár. Már minden világos.
- Oké, mindent visszaszívtam, inkább ne nevess - hőkölt hátra Mae. Oldalra húzta száját, és ingatni kezdte fejét. - De tudod, hallottam már ezt a hisztérikus nevetést már máskor is. Felőlem hazudhatsz magadnak ameddig akarsz - emelte fel védekezően a karjait a lány, rá sem hederítve a további magyarázatokra. - Hány éves is vagy? Tizen...négy? - tippelt. Valahogy annak a környékén van a korhatár, abban legalábbis biztos volt.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. november 19. 22:53 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

Amikor nem érkezik válasz az egyszerű kérdésemre, pillantásom a plafonra szalad. Ennyit a próbálkozásról. Pedig már majdnem elhittem, hogy lehet vele némileg értelmes beszélgetést folytatni, de ezek után talán még zárkózottabban nézek vissza rá. Azonban megtudok más, szinte haszontalan információt: rellonos. Kitaláltam magamtól is. Szinte az összes sztereotipikus jelzőt megtaláltam benne ez alatt a néhány perc alatt - ahogy gondolom ő is bennem. Ennyél jobban nem is különbözhetnénk. Nagy pislogására visszapislogok. Izgalmas egy találkozás, állni szemben a másikkal és értetlenül pislogni. Nem is egyezett a gondolatunk a mosolyt illetően (sem) - Nem érdekel az emberek véleménye. Amiatt nem fogok megváltozni. - mondom lassú, nyugodt hangomon és közben oldalra döntött fejjel nézek rá. Akié érdekel, azt megkérdezem, máskülönben pedig gondoljon mindenki, amit akar. - Te megváltoznál azért mert más azt kéri tőled? - A teóriája, amúgy is hülyeség: ő is mosolyog, meg nevetgél mégsem érzem túl pozitív jelenségnek. Szeretném elkerülni őt és a fiút is, amennyire csak tudom. De nem megyek hiszen bármilyen halucinogén alatt is áll, a szerelmi életemről akar velem beszélgetni. Hiába kér, továbbra is rázkódik a vállam. Miután kinevettem magam, a hajamat a fülem mögé simítva veszek egy nagy levegőt és hosszasan ki is fújom. Homlokráncolva hallgatom mondandóját. Mert természetesen még mindig van neki. - Nekem úgy hangzik te jobban tudod miért bánkódom, mint én. - mosolygok még mindig jókedvűen. Egyszerűen nem tudom megállni. Sok eszement dolog történt velem mostanság, de ez talán a legszórakoztatóbb. - Komolyan kíváncsivá tettél - mellkasom előtt fonom össze karjaimat. Gyerekes kérdését szinte meg sem hallom, úgy nézek fel szemeibe - Ámbár nagylelkűségre vall, hogy igyekszel másokon segíteni. Az ember azt gondolná a saját kapcsolatod épp elég kimerítő. - a helyében meg is bolondulnék attól a sráctól. Végülis, ahogy így elnézem.
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2020. november 19. 23:29 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Érdekes dolog volt ez a véletlen. Karma. Sors. Ki hogy mondja. Szóval hogy pont ők ketten, akik annyira vagyok különböztek, mint a jégcsap és a logó tűz - szerintem segíteni se kell, hogy a beszélgetésben melyik tag mit képviselt az elemek közül - összetalálkoznak azon a legrandomabb folyosón, amire Mae azt se tudta megmondani hogy fordult be. Igazából nem haladt sehova sem, csak szimplán ment ahogy a zene diktálta.
- Tőlem senki nem kéri, hogy változzak meg, úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok - mosolygott a lány, és kézfejét álla alá illesztette, mintha csak meg kéne mutatni mennyire nagyon gyönyörű és senkivel össze nem hasonlítható. Amit persze ő is nagyon jól tudott, hogy nem igaz, ahogy az sem, hogy sose kérték tőle, hogy változzon meg. Csak kettejük között az volt a különbség, hogy a barna nem volt egy hangulatromboló könyvmoly.
Hátradobta egyenes haját a válla felett. - Na, akkor hadd mondjam el neked mire utal a hisztérikus nevetés- kezdett bele az újabb litániába. Csibe maga kérte, már nincs visszaút. - Ha valaki olyan álnevetésbe fog, amilyenbe te is tetted az előbb, akkor valószínűleg vannak érzelmei egy bizonyos ember iránt. Ezt úgy hívjuk crush. Még szót váltanotok se kell hozzá, hogy kialakuljon. De minél közelebb kerültök, annál inkább belebolondulsz. A tiéd pedig már egy kettes szintű nevetés volt, kérlek szépen - foglalta össze. Igazából a felét maga találta ki. Elmehetne egy olyan házról házra járó eladócsapatba. Addig beszélne, míg mindenki meg nem veszi a kínált terméket. - Vagy ellenkező esetben történhet, amikor már valaki annyira kétségbeesett, hogy sírva nevet a helyzetén. De ahhoz még túl fiatal vagy - vont vállat nemes egyszerűséggel, még ha nem is kapott választ a korra tartozó kérdésére.
- A mimmel? - ráncolta össze a szemöldökét Marina. Azt hitte jól tudja követni a magyar emberek beszédét, de most egy pillanatra elcsúszott az információ. - Nekem nincs kapcsolatom. Legalábbis nem tudok róla...
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. november 20. 00:29 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

Az én anyám két dolgot akar ebben az életben: az N'Sync álljon össze egy utolsó koncertre, és a lánya legyen újra "normális". Akárhogy is számítjuk, mostantól keserűek lesznek a napjai. Szóval, jó a lánynak, még ha nem is hiszek neki. Szép, hosszú haja sűrűn hullik alá, ahogy hátradobja azt. Amíg készülődik, én helyezkedem és súllyomat a jobb lábamra helyezem. Fő a kényelem, ha egyhamar nem megyek innen tovább. Már pedig efelé hajlunk. Csodálkozik a lány, hogy nem mosolygok vagy nevetek csak úgy, ha az őszinte szórakozottságomat is hamisnak állítja be. Tetszik azonban a felvezetése és aprókat bólintok minden mondata végén, amíg újra rám nem terelődik a szó. És mégis kibe lenne "crushom"? Természetesen volt már, hogy tetszett valaki (egyszer), de kettes szint! Na, persze! - Szuperül definiáltad a jelenséget - ismerem el - de én senkihez nem kerültem olyan közel, hogy bármiféle kettes szintig szambázzunk. - mindkét vállam megemelkedik, majd vissza is ereszkedik. - Tizenöt vagyok, de ennyire kétségbeesett később sem leszek - ingatom a fejem. Az ki van zárva. Mégis látom magam előtt, ahogy egész nyáron otthon zabáltam a kekszet és ki sem jöttem a lakásból. - Remélem.
 Ó, na hát erről beszélek! Nem ítélem el. A helyében én sem akarnék tudomást szerezni az érzelmeimről. Érdekes különben, mintha korábban is azt mondta volna nem sokat tud a szerelemről. Nyilván nyitott a dolog, amilyen szabadszelleműek. De tulajdonképpen mit érdekel ez engem? - Öhm, a Tökfejjel, hogy mondtad... Lokival, ti nem....? - a kíváncsiság felülkerekedik rajtam. Elvégre, mit láttam én egész pontosan? Vagy milyen elmélet van a háttérben amire tudok hagyatkozni? - Lehet félreértettem. - mosolyodok el és szavaim szinte kérdésként csendülnek fel. Miért ne lehetnének barátok? Elvégre, nekem is vannak fiú barátaim. Ott van mindjárt Hunor, és... és Hunor tökre jófej. És ha jobban belegondolok, ez a lány sem annyira vészes, mint ahogy eddig éreztem.
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2020. november 20. 16:10 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe



Igazából minimum negyed órája – ha nem fél – ott ácsorogtak a folyosó közepén egymással szemben, mint két idióta. De a sokadig nagy bészédét letudva Marina kezdte úgy érezni, hogy tényleg sikerült valamit elérnie a lánynál. Bár ez volt a legkevesebb, ha már egyszer ennyi energiát belefektetett a dologba. És még azt mondják a levitásoknak gyorsan fog az agyuk, na persze.
- Hát attól függ hogy nézzük a dolgot – ment bele jobban a dologba Mae is. Ha már egyszer kivesézik kiscsibe nem létező szociális életét, akkor azt tegyék jól. – Biztos van olyan fiú ismerősöd, akivel beszélgettél már pár szót. Hiszen Lokival is sikerült már nem egyszer összekerülnöd. És beszéltetek is. Nem hiszem, hogy ő lenne az egyetlen. Lehet valamelyik órádról valaki – folytatta megállás nélkül a barna. Fel se merült benne, hogy esetleg Móric lenne az „ideális” partnerjelölt… nos.. bárki számára. No offens, boy.
- Lehet volt valaki, aki aranyosan kölcsönadott neked egy könyvet, vagy jegyzetet, te meg bumm belezúgtál, de fejestül – jelentette ki, és csak hogy még jobban szemléltesse a jelenséget, még a kezével is mutogatott hozzá. – De az is lehet, hogy egymás agyára mentek. Valaki azt mondta, hogy a gyűlölet és a szeretet a két leghasonlóbb érzelem – mélázott el, oda sem figyelve, hogy milyen érzelmek uralkodnak el a lányon. Már ha tényleg megteszik.
- Loki? Jaj nem – ingatta azonnal a fejét a lány. Még neki is feltűnt, hogy túl sokszor jön fel a szőkének a neve ebben a beszélgetésben. Értette ő, hogy ez az egyetlen ismeretség, ami összeköti őket, de még a végén az egész Móric egójára megy, ha visszajut hozzá. – Mi csak legjobb barátok vagyunk. Minden marhaságot együtt csinálunk, de ennyi. Semmi romantika – szögezte le gyorsan.
- Szóval? Eszedbe jutott valaki? – terelte vissza a beszélgetést az eredeti medrébe.

Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 285
Írta: 2020. november 20. 23:34 | Link

Francia Felvilágosodás Dánul
[cries in danish]

Lássuk csak. Sosem néztem meg úgy a fiúkat, (meg sehogy) vagy keltették fel érdeklődésemet. Eltekintve egy sráctól, még a szünet előtt, de az amolyan fellángolás lehetett a lexikális tudásom alapján. Ami pedig bármennyire sokkoló lehet: van a fiúknál jobb dolgom is. Állj, hogy is jön ide a zavargó haverja?
- És azok is milyen jól sikerültek! - mutatok rá a lényegre szarkazmussal fűszerezve. A fiú gunyoros mosolyát, meg a sántikálós tekintetét szinte látom magam előtt. Na meg azok az elképesztően pupák visszavágásai, amikre visszagondolva egyszerre kell nevetnem és akarok kifutni a világból. Jó lehet nem foglalkozni semmivel és valóban azt tenni amit akar. Elengedni az elvárásokat, a megfelelési kényszert és az élénk képzeletével kitölteni a napot. Az már egyszer biztos, hogy fordulatos dolgok vannak azok mögött a kék szemek mögött.
 Heves fejrázása egy kínos nevetést vált ki belőlem. Ez a lány elvégre elég szép, nem lepne meg, ha a srác érdeklődését felkeltette. Azt is nehezemre esik elképzelni, hogy a fiú tud romantikus lenni. Szóóval, legjobb barátok. A legjobb barátjával csevegek a szerelemről, ez pompás! Igazán. A lánnyal, aki szerint van olyan, hogy "aranyosan" ad kölcsön jegyzetet a másik! Hát járjon be órára! Bármi jut eszembe, az... az... khm. A torkom összeszorul és elnyílt ajkakkal mélyen beszívom a levegőt, de mintha a cikesz röppenne be, alig bírom kifújni. Istenem! Bármilyen bűntetést elbírok, csak ezt ne! Mert, nekem az a tökfej tényleg az agyamra megy! Ez nem történik meg. Nem itt, nem most, soha. Főleg, nem miss szerelmi orákulummal. Én... nem. Egy porcikám sincs, ami bármit is kedvelne abban a nárcisztikus tébolyban!
- Szokatlan érzés, de üres a fejem, pedig a tanácsaid meglepően elgondolkodtatóak - ügyetlenül és feszengve, de valami ismeretlen indíttatásból megveregetem a vállát, majd a kézfejemen éktelenkedő csillagra bökök - Azt sem tudom miről feledkeztem meg, de nekem azt hiszem mennem kell.
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Negyedikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 294
Írta: 2020. november 25. 14:55 | Link


#mostmindenkiderül
#Lokikinyírjahakiderül
#valaholafolyosón
#Kiscsibe




A barna gondolatai annyira elvitték a saját irányába, hogy észre sem vette, hogy Kiscsibe esetlegesen valamilyen pánik szerű helyzetbe került idő közben. Sőt. Valószínűleg ha az arcába mászna a szőke, akkor se venné észre, hogy mi történik, hiszen túlságosan elborult az agya Loki felé. Azon gondolkodott, hogy lehet, hogy már nem először kérdezik meg tőlük, hogy járnak-e, miközben sose smároltak még, pláne nem mások előtt. Mégis honnan veszik akkor ezt a sületlenséget? Mert igen, igaz, hogy elég közvetlenek egymással, de hahó. Marina mindenkivel ilyen. Jó nem teljesen, mert azért más, ha valaki a legjobb barátod, de akkor is elég easy-going.
Összeráncolt szemöldökkel nézett a vállára, ahova odakerült Kiscsibe keze. Féloldalasan ránézett a lányra, nem azért, mert számára furcsa lenne az érintés - bár egy ennyire ismeretlentől esetleg picit tényleg az -, hanem mert az egészen érződik hogy a szőkének mennyire nem szokványos. De szerencsére Marina nem az az ember, aki sokáig lovagol ilyen dolgokon, szóval egy pillanat múlva visszatért a mosoly az arcára, és izgatottan fordult a másik felé.
- Esetleg egy másik töltött kiflit akartál valahonnan szerválni? Legalábbis azt mondtad, hogy egy egyet kaptál - bólogatott, miközben ismertette a lánynak, amit valószínűleg alapjáraton is tudott. Mert hát honnan is tudná mit felejtett el a másik, alig ismerik egymást.
- Na mindegy. Ha esetleg rájössz a dologra keress fel. Kíváncsi vagyok ki volt képes felkelteni az érdeklődésed. Mármint a való világból, mert hát a könyvek alapjáraton előnyben vannak a te számodra...gondolom - vont vállat, és jobbra ellépve még egy utolsót mosolygott a lányra. - Toddles - köszönt el, és feltette ócska fejhallgatóját a fülére, hogy tovább nyomassa a magánkoncertjét, amelyet elkezdett.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium