A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Sokat voltam egyedül. Nem volt erőm a mindennapokhoz, és sokkal többet aludtam, mint normális esetben, mégis állandóan fáradt voltam. Az egyetlen dolog, ami miatt úgy éreztem megéri felkelnem, az a balett volt. Azonban úgy tűnt minél többet foglalkoztam vele, csak annál rosszabb táncossá válok. A porcikáim fájtak a megerőltetéstől, és már a tükörben is kezdtem észrevenni magamon a különbséget. Még nem nagyon, de bizony egy ekkora lánynak a pár kiló is furcsán feltűnő tud lenni.
Bő pulcsit vettem fel, és az egyik régebbi nadrágomat. Féltem, hogy ha Misha rám néz, azonnal feltűnik neki a változás, pláne, hogy mostanában alig kerestem. Épp amikor úgy tűnt, hogy kezd valahogy alakulni a kapcsolatunk, én begubóztam mint egy kis csiga, félve, hogy újra csalódást fogok neki okozni és elhagy. Ő is. Megint.
Azonban úgy éreztem még mindig rá számíthatok a legjobban most. Megvártam, míg mindenki elmegy órára, és egyedül lesz a tanáriban. Semmiképpen nem akartam mások füle hallatára megbeszélni a témát, és ha az kellett, akkor igenis kihagytam pár órát. Mostanában amúgy is rutinosan megy a hazudozás a tanároknak, ők meg elhiszik, mert az elmúlt két és fél évben nem volt nálam jobb diákjuk.
Remegő kezekkel kaparintottam meg a kilincset, és éppen csak annyira nyitottam a reteszt, hogy beférjek rajta. Zavartam körbenéztem, habár pontosan tudtam hol találom meg az asztalát. Keserű bá' ügyelő tekintete mellett nem egyszer látogattam már meg a termet, ilyenkor pedig kínosan ügyeltem mindig, hogy megnézzem mik vannak édesapám asztalán. Sűrű, kis lépteket követően álltam meg az asztala előtt.
- Misha, szia - mosolyogtam halványan. - Én... szóval hogy szeretnék valamit megbeszélni veled - kezdtem, és igyekeztem tartani magam a már ismert énemhez. Gyerünk Darya, menni fog. Csak mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=825700#post825700][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.02.02. 17:30[/b][/url]

Sokat voltam egyedül. Nem volt erőm a mindennapokhoz, és sokkal többet aludtam, mint normális esetben, mégis állandóan fáradt voltam. Az egyetlen dolog, ami miatt úgy éreztem megéri felkelnem, az a balett volt. Azonban úgy tűnt minél többet foglalkoztam vele, csak annál rosszabb táncossá válok. A porcikáim fájtak a megerőltetéstől, és már a tükörben is kezdtem észrevenni magamon a különbséget. Még nem nagyon, de bizony egy ekkora lánynak a pár kiló is furcsán feltűnő tud lenni.
Bő pulcsit vettem fel, és az egyik régebbi nadrágomat. Féltem, hogy ha Misha rám néz, azonnal feltűnik neki a változás, pláne, hogy mostanában alig kerestem. Épp amikor úgy tűnt, hogy kezd valahogy alakulni a kapcsolatunk, én begubóztam mint egy kis csiga, félve, hogy újra csalódást fogok neki okozni és elhagy. Ő is. Megint.
Azonban úgy éreztem még mindig rá számíthatok a legjobban most. Megvártam, míg mindenki elmegy órára, és egyedül lesz a tanáriban. Semmiképpen nem akartam mások füle hallatára megbeszélni a témát, és ha az kellett, akkor igenis kihagytam pár órát. Mostanában amúgy is rutinosan megy a hazudozás a tanároknak, ők meg elhiszik, mert az elmúlt két és fél évben nem volt nálam jobb diákjuk.
Remegő kezekkel kaparintottam meg a kilincset, és éppen csak annyira nyitottam a reteszt, hogy beférjek rajta. Zavartam körbenéztem, habár pontosan tudtam hol találom meg az asztalát. Keserű bá' ügyelő tekintete mellett nem egyszer látogattam már meg a termet, ilyenkor pedig kínosan ügyeltem mindig, hogy megnézzem mik vannak édesapám asztalán. Sűrű, kis lépteket követően álltam meg az asztala előtt.
- Misha, szia - mosolyogtam halványan. - Én... szóval hogy szeretnék valamit megbeszélni veled - kezdtem, és igyekeztem tartani magam a már ismert énemhez. Gyerünk Darya, menni fog. Csak mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=826939#post826939][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.02.27. 23:54[/b][/url]

Nem volt túl jó napom. A házvezetés ritkán jár stresszel, a sárga ház gyerekei általában jók, a papírmunkát Tánya szokta intézni, a lelki támogatásokkal járó beszélgetések pedig nem fáradságnak tekinthető dolgok. Ez a hétfő a kivétel. A ritka pillanat, amikor a gyufa kikerül a skatulyából. Egyik diák átkot kapott egy másiktól, ami miatt nem képes kilépni a wc fülkéből. Elvileg egész éjjel ott volt, kihűlt a mezítelen lábai miatt és feltehetőleg egy ideig nem fog merni bemenni a női mosdóba egyedül. Tányával azon pörgünk, hogy kiderítsük ki tette. De harminc vagy negyven diák közül kikaparni épp azt az egyet nem könnyű.
Legalább a magány, amiben ülök kedvez. Kávét ugyan nem sikerült még szereznem, a csend mégis lecsillapít kicsit, megnyugtat, hogy ne akarjam megfojtani a tettest. Épp csak pár pillanatig élvezhetem magányomat, az ajtó nyílik, rajta ídes lányom fordul be. Ugyan egy diákokkal teli aktát olvasok épp, szemem sarkából jól látom, ahogy ráérősen masírozik az asztalok között rutinosan, míg el nem jut a könyvekkel megpakolt helyemig, amin egyetlen kis képkeretecske díszelgett, rajta Katya és én az esküvőnk napján, még mielőtt felöltöztünk volna. Nézegetni nem igazán szoktam, általában inkább le is takarom, ha nincsenek benn mások, most is épp úgy hever. Lefektetve, képpel az asztallap felé. Inkább azért tartom itt, mert így közel érzem magamhoz a nőt. Vannak időszakok amikor jobban hiányzik, ilyenkor segít picit.
- Szervusz Dashenka. Ki vele, mi az, ami annyira fontos, hogy az órádat is kihagyhatónak találod. Újfent. - Igen hallottam róla, hogy mostanában nincs a toppon a lány. Az az átkozott kölyök lehet az oka. Elcsavarta a fejét aztán bűnözőnek, rossz diáknak állt ez a bolond fruska. Apai szigor az egyetlen gyógymód rá, mert ha abbahagyja a tanulást, teherbe esik és örökösen pincérnő lesz valamelyik zs kategóriás kávézóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=826981#post826981][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.02.28. 18:03[/b][/url]

A feszültségem csak még inkább megnövekedett, ahogy megláttam apámat. Pontosan úgy ült a székében, ahogyan a könyvtárban is mindig szokott mikor találkozunk. Ilyenkor mindig olyan, mintha az élet minden súlya az ő vállát nyomná. Nem látszódott rajta semmi külső sérülés, mégis a fájdalom opálos nyoma tükröződött vissza szeméből. Életemben először kezdtem megérteni, hogy mitől van ott.
Hangja jeges volt, ahogy megszólalt. A nevem ezen formája most a szokásostól jobban is kirázott. De ja vu érzésem volt tőle. Egy pár pillanatig eltartott, mire rájöttem, pontosan mikorra is utal vissza. Anya halálának éjjelére. Vígasztalhatatlanul sírtam utána, ő pedig csak ezzel a kettőssel volt képes elhallgattatni. Aztán kocsiba ültünk, és nem láttam tizenöt évig. Vajon most is ez következik?
- Biztos vagyok benne, hogy beszéltél Ardai professzorasszonnyal. És biztosan tudom, hogy hallottad már Somogyi Viktor és az én nevemet is egy mondaton belül használni.  Szóval…. gondoltam öntsünk tiszta vizet a pohárba - vezettem fel a mondandóm. Igazából ez csak az első része volt. Tisztázni akartam mindent, amit az utóbbi pár hétben kínosan kerültem. Mert ha nyílt lapokkal játszottam, akkor talán könnyebben megértette azt is, hogy miért hozzá fordulok most. Még akkor is, ha már jó ideje nem éreztem úgy, hogy számíthatok tőle bármilyen atyai jótanácsra.
- Szóval igen, eljöttem legilimenciáról, hogy válaszoljak minden kérdésedre – ismertem el, aztán vártam, hogy lesújtson az elsővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827158#post827158][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.05. 22:09[/b][/url]

A lány azonnal levágja, hogy tudok mindenről, bár ez várható is volt. Egy dolgozó vagyok abban az iskolában, ahol ő diák. Nyilván mindenki akinek gondja van az elkanászodott fruskával az az orosz apához jön panaszkodni, hiszen senki se tudja, mennyire törékeny a mi kapcsolatunk. Senki sem realizálta, hogy lényegében két idegen vagyunk megegyező génekkel.
- Tánya a jobb kezem. Naponta több órát vagyok mellette vagy a közvetlen közelébe, ezért várható volt, hogy ha az ő óráján rendetlenkedtek arról én is szinte azonnal tudni fogok - Sült is a képem rendesen. Tányához állok a legközelebb az iskolában, hiszen együtt vezetünk egy egész házat, s azzal, hogy a gyerek pont az ő óráját rombolja le még égőbb.
- Szegény az ilyesmit mindig a szívére veszi. Érzékeny nő. Bocsánatot kell kérned tőle, és összeszedned magad. A jövődet el akarod rontani holmi románc miatt? Az a fiú még gyerek ahogy te is. Mind a kettőtök fenekén ott van a tojáshéj. Az ilyen tinirománcok a könyvek lapjaira valók és nem a való életbe. És mi lesz ha majd meg akar csókolni? Nem is, te tisztában vagy vele, hogy az ilyen idős kölykökben mennyi tesztoszteron gyűlik fel? A hormonok csak úgy rohangálnak fel és alá benne, azt fogja akarni. Nem engedem, hogy azt csináljátok, az apád vagyok és megtiltom, hogy bárki is esküvő előtt hozzád érjen!  - Kicsit bele lendültem, olyannyira, hogy már fel is álltam a székemből valamikor út közbe. Talán a hangomat is feljebb emeltem. Nem akartam de úgy tűnik ez sokkal jobban felzaklat, mint elsőre gondoltam. Amit magamban tartottam és ami miatt fortyogtam napok óta elég durván látott most napvilágot.
- A jegyeid is rohamosan romlottak. És most még óráról is lógsz. Levitás vagy az ég szerelmére. Óriásit csalódtam benned!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827177#post827177][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.03.06. 00:22[/b][/url]

Számítottam rá, hogy Misha nem repesett épp az örömtől, amikor a legújabb híreket hallotta rólam. És meg tudtam érteni. A pár héttel azelőtti énem valószínűleg ugyanezeket a mondatokat vágta volna a fejemhez, csakhogy az a lány nem ismerte a szerelmet. És annak az elvesztését sem. Ezzel szemben az előttem magasodó férfi a legjobban az gyász érzését ismerte.
Már épp megjegyeztem volna, hogy a mai nap megtörtént a bocsánatkérés, amikor szemöldököm egy vonallá húzódott össze. Holmi románc? Tojáshéj? Tinirománc?Minél többet hallott, annál inkább ment fel benne a pumpa. Már nem is érezte magát olyan gyengének, mint mikor belépett az ajtón, és az eredeti célja se jutott volna eszébe, még ha elgondolkodik is rajta.
- Azt ne mond, hogy hirtelen felébredtek benned az apai ösztönök. És mond csak az utóbbi tizenöt évben hol voltak, hm? Azt hiszed Somogyi az első férfi, aki hozzám ért? Huszonkét éves vagyok, és bármennyire is azt hiszed, nem készülök apácának - emeltem fel én is azonnal a hangomat, ahogy ő. Ha másban nem is, a temperamentumunkban biztosan hasonlítottunk. Meg az orrunk. Az ugyanolyan volt.
- Amúgy pedig nem a te felelősséged megítélni, hogy mi folyik köztem és Viktor között. Igen, tudom, hogy átléptem egy határt Tányával. Nem kellett volna. De ennek semmi köze ahhoz, hogy szexeltünk-e Somogyival. Ahogy annak se, hogy romlanak a jegyeim. Ha rendes apa lennél, tudhatnád, hogy a művészetibe is járok, és amiatt jut kevesebb időm a tanulásra - jegyzetem meg, és karba fontam a karjaimat a mellkasom előtt. Szerencsére még nem fogytam annyit, hogy könnyen látható legyen az ilyen ruhákban. Az már csak egy plusz lett volna, amit ezek szerint a mínuszos számlámra írhatott volna Misha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827210#post827210][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.06. 19:44[/b][/url]

Nem ma jöttem a falvédőről és tudom, hogy mit szoktak csinálni a huszonévesek egy párkapcsolatba. Nem csak most, húsz éve is így volt. Katya és én is talán már tizenöt-tizenhat évesen kipróbáltuk a dolgot. Mégis az, hogy a lányomnak is van szexuális élete valahogy felkorbácsolt. Számomra még mindig kölyök. Az a négy éves csupa vigyor gyerkőc aki ott ugrál a fél méter magas gerendán és azt játssza ő is egy cirkuszi fellépő. Legszívesebben elkapnám Somogyi nyakát és ráüvöltenék, hogy még csak egy kislány.
Az első amit megkapok az, hogy eddig nem voltam apa. Összeszorítom ajkamat. Erre nem szólok vissza. Ezt életem végéig megfogom kapni bizonyos időközönként, ez már realizálódott bennem. Le kell nyelni, de most sem bántam meg, hogy akkor elmentem. Nekem kellett az az idő.
- Igenis az én felelősségem. A lányom vagy és most nekem kell vigyáznom rád így, hogy a nagyanyádék 5000 kilométerre vannak innen. Én megértem, hogy úgy érzed szereted, de pasit fogni magadnak bőven lesz még időd. És mi van ha becsúszik egy gyerek? Kettétöri a karriered, elveszi a fiatalságodat, aztán csak nézhetsz, ha karriert akarsz, táncolni vagy a cirkuszba beállni akkor szedd össze magad és hagyd a tinirománcokat és tanulj rendesen. Ne hanyagolt a bagolykövet se attól még, hogy művészetibe is jársz. Te vállaltad mind a kettőt hát akkor csináld is végig becsülettel, azután harmincéves korod után majd keresel magadnak egy derék legényt! Egy nem félőset. - szögezem le. Különben is felesleges túl korán kezdeni a szerelmet neki, legyen még szingli, a maga és az én egészségem végett is. Ne akarja, hogy itt gyilkossággal bevarjanak. Amerikába házon belül ölni még önvédelemnek betudható dolog, de itt nincs önösigazságszolgáltatás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827212#post827212][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.03.06. 20:17[/b][/url]

Éreztem, ahogy a feszültségem csak még jobban növekedett minden egyes szava után. Én voltam, aki otthagyta a babushkát Oroszországban, mert szülői kapcsolatra vágytam. Meg kell vallani, akkor mindenre gondoltam, csak erre nem. Mintha a szívem újra meg újra meghasadna.
- Lehet, hogy ti nem akartatok engem, és még anya terhessége alatt rájöttetek, hogy el fogom szúrni az életeteket, de attól még ne hidd, hogy én is el fogom követni ezt az ostoba baklövést - üvöltöttem vissza, egyszerűen nem bírtam magamban tartani az indulatokat, bármennyire is próbálkoztam. Mintha Misha egyetlen hangjával képes lenne tornádót szítani a bensőmben. - Tudom, hogy mekkora teher vagyok neked. Mert bármennyire is próbálok a tökéletes gyerek lenni, neked soha nem volt elég. Látni se akartál. Hallani se. Gyűlölsz, és legszívesebben visszaküldenél oroszhonba az első repülővel. Csak azt árulnád már végre el, hogy mi a fenét ártottam én neked - borultam ki olyan erővel, mint egy hurrikán. Jeges kékjeim az övébe fúrtam.
Bármennyire is hajtogatta az apám, hogy ez a mostani helyzet miatt van, egyértelmű volt, hogy valami sokkal mélyebb van itt. Egy dolog, ami miatt fél évig tartott, hogy képesek legyünk egy teremben tartózkodni, újabb fél, hogy ha csak értelmetlen kérdésekre, de tudjunk egymásnak válaszolni szitokszó nélkül. És most tessék. Kitártam a kártyáimat. Az összeset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827213#post827213][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.06. 20:36[/b][/url]

Az a pont amikor már az ember nem tudja leállítani magát. Amikor átlép egy határt és képtelen befogni a száját. Minden előtör, az is, amit mélyen eltemetett magában és az is, amiről talán még ő maga sem tudott. Daryanak pedig van érzéke ahhoz, hogy ilyen helyzetbe hozza az embert. Talán mert túlságosan is hasonlítunk egymásra. Nem számít, hogy mennyire az anyja vonásait örökölte külsőleg, belül teljesen olyan mint én. Akár ha egy tükörrel kiabálnék. Valószínűleg ezért is tudok annyira kifordulni magamból.
- Persze mert abortuszra mennél? Tudod milyen veszettül nehéz valami olyasmi? Egy olyan bájitalt meginni ami elhajtja a gyereket? - tárom szét a karom, elfeledkezve róla, hogy lényegében róla beszélek. Annyira elszállt az eszem, hogy nem fogtam fel, milyen ütések lehetnek ez az egy szem lányomra nézve, hogy olyasmit tiltok neki, amiből az ő élete létre jöhetett.
- Nekem nem kell egy tökéletes gyerek, nekem soha nem arra volt szükségem, hogy tökéletes legyél, nekem az anyád kell. Életem szerelme, akit elvettél tőlem mikor azért a hülye babáért bőgtél és a halálba küldted őt. Megölted a saját anyád! Amikor rád néztem ez jutott eszembe. Ha ott maradok valamelyikünknek bántódása esett volna hát nem érted? - olyan hangos voltam, hogy lehet az egész folyosó hallotta volna, ha nem tanórák lennének, aztán hirtelen néma csend, ahogy végre eljutott elmémig az, amit kimondtam a számon. Elkerekedett a tekintetem a dühöm pedig zavartsággá változott.
- Dashenka én...nem úgy értettem - makogtam. Egy dolog, hogy ezt éreztem, de rá zúdítani soha nem terveztem. Meg akartam tartani a kellő távolságot és ennyi. De ahogyan Katya úgy Darya is ért a tervek felrúgásához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827215#post827215][b]Darya Mikhaila Kazanova - 2021.03.06. 21:19[/b][/url]

Kissé összeszűkült a szemem, ahogy hallgattam. Túlságosan is úgy beszélt, mint aki tapasztalatból mondja. Babushka sokszor említette, hogy mekkora csoda, hogy létezem, de sose gondoltam, hogy valami olyan dolgok is szerepet játszott ebben, mint bármiféle szer. Talán a szavaim mögött több az igazság, mint ahogy eleinte sejtettem. És mégis. Bármilyen feltételezés ellenére nem bírtam abbahagyni, és a szavak csak úgy pattogtak ajkaimról, mintha egyenesen a pokol tüzéből származnának.
Aztán mély csend. Szemeim elkerekedtek, és egy pillanat alatt elfehéredett bőröm is. Gyerünk Darya, te akartad az igazságot. Akkor most itt az idő, hogy el is fogadd. És valahogy mégse ment. Mert a szavak ott égtek a száraz levegőben kettőnk között, és visszhangzottak az agyamban, mégsem tudtam felfogni őket.
- De. Pontosan úgy értetted - hagyták el haloványan cserepes ajkaimat a mondatok. Így már sokkal több minden nyert értelmet. Az elmúlt tizenhét év súlya telepedett a vállamra. - Majd... igyekszem, hogy ne legyen egy gyerekem aki elrontsa majd az életem - bólintottam, és fordultam is ki. Még nem szakadhat fel. A könnyeim már gyűltek, de nem voltam hajlandó ezek után megadni neki azt a prioritást, hogy lássa is őket legördülni. Erős vagyok. Vele, nélküle, mindenhogyan.
Mint egy szellem, úgy sétálgattam egy ideig a folyosókon. Egyre jobban taszított a hely. Az, amiről azt hittem, hogy a második otthonom. Erre kiderült, hogy ez is csak egy álomvilág. Egy felépített csapta. A Truman Show. Remélem a nézők azért jól szórakoznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827217#post827217][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.06. 23:43[/b][/url]

Tudom, hogy túl messzire mentem. Abban a pillanatban tudtam, amint elhagyták a szavak a számat. Én voltam a felnőtt, aki vádaskodott mint egy ötéves óvodás ezzel más embereket sebezve meg csak azért mert igazságtalannak érzi a veszteségeit. Azonban a világ összes illúziómágiája sem tudná visszaforgatni az időt, hogy megakadályozzam ezt. Csak álltam ott, bambán és némán. Akartam valamit mondani, akartam valamit szólni, de annyira nehéz volt akármerre is elindulni. Néhány nem így értettem csúszik csak ki. Gyenge próbálkozás majdnem annyira mint lángoló házat megkísérelni fújogatással eloltani. Láttam ahogy arca szép lassan megváltozik. Ahogy lerombolódik benne minden.
- Darya...én.... - előbb volt képes mozdulni. Az utolsó mondataira elhúztam a számat. Ez lett volna a monológom lényege végül is, de nem ilyen módon akartam a tudtára adni.
- Darya, kérlek beszéljük meg... - próbálkoztam, de utána nem tudtam menni. Nem vittek a lábaim. Kiabálni se voltam képes. Szavaim alig ütötték meg a normál szintet. Aztán kilépett az ajtón. Vége. Nem láttam már, mégis valahogy továbbforgott bennem a kép. Elképzeltem ahogy sír, ahogy zokog azon az idióta kölyök vállán. Lerogytam a székembe. Életem egyik legszarabb napja volt, az is teljesen biztos. Fogalmam sem volt, hogyan tehetném jóvá. Egyáltalán jóvá tehetném-e vagy jóvá kell-e tennem. Annyi de annyi gyereket pátyolgatok nap mint nap. Beszélgetek velük, hogy lássam a fejlődésüket, elmondhassák a gondjukat, apjuk helyett apjuk lehessek. Az egy szem valódi lányomnak pedig képtelen vagyok megadni csak egyetlen őszinte apai pillanatot is. Ő az egyetlen ebben a nyüves iskolában, aki nem tud rám támaszkodni.