[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=776263#post776263][b]Dana Straw Berry - 2019.09.30. 22:27[/b][/url]
Épp a Nagyteremben agyaltam rajta, mivel is lehetne feldobni a napomat, mikor baglyom érkezett. Izgatottan olvastam az üzenetet, amely végül arról szólt, hogy Várffy tanár úr vár a tanáriban. Nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Beadtam a tanársegédi pályázatomat, mert a tárgy, amit tanított, mindig is érdekelt, de nem voltam biztos benne, hogy emiatt hívat. Talán rájött, hogy valami rossz fát tettem a tűzre? Pedig mióta prefektus vagyok, könnyebben mászkálhatok mindenfelé, este se kell úgy izgulnom a lebukás miatt. Vagy valaki beköpött volna minket Bencével, hogy elpostáztuk Las Vegas-ba a bibircsókos banyát? Az pedig mindenkinek áldás, csupán a jó szándék vezérelt minket, legalább nem kell elviselnie többé senkinek azt a vén pletykafészket. De biztos voltam benne, hogy egy lélek se volt a folyosón az akciónk alatt, bár sosem lehetett tudni. Mondjuk nem ez volt az egyetlen kihágásom, így esélytelen lett volna eldönteni, hogy mi miatt bűnhődhetnék. Mondjuk, mikor elkaptak, kiszabták rám a "jól megérdemelt" büntetőmunkát, amelyet mindig elvégeztem. Pedig dehogy volt hozzá kedvem... ráadásul annyira se voltak topon a prefik, hogy valami kreatív büntit szabjanak ki rám, mert például a takarítás részemről egyáltalán nem számított annak. Egyedül Masa volt az, aki ötletes feladatot adott, miután elkötöttem egyik este a seprűt és repkedtem a kviddicspályán kicsit. Azt a büntetést még élveztem is, ugyanis verset kellett írnom az egyik tantárgyról, amit legjobban gyűlöltem. Gyorsan el is végeztem a feladatot, persze nem kötöttem az orrára, hogy egész jó móka volt. Visszatérve jelen helyzetembe, tudtam, hogy indulnom kell, nem ajánlatos megváratnom a tanárt, mert ha rossz passzba kerül, akkor jaj nekem. Érdekes, hogy pont az ő tárgyára jelentkeztem, bár tudtam, mivel jár, de bevállaltam a dolgot, mindig is szerettem veszélyesen élni. Azonban azt is tudtam, hogy nem emberevő, az előző tanársegédje is él és virul, ez pedig valamennyire megnyugtatott. Másrészt nagy tekintélynek örvendett, sajátos tanítási módszerei voltak, és azokat becsülte, akik egyediek és szorgalmasak voltak. Na meg kreatívak. Egyre közeledtem a tanárihoz, majd illedelmesen bekopogtam az ajtón, persze jó hangosan, hogy azért hallja az illető, hogy jött valaki. Kicsit éreztem, hogy gombóc van a torkomban, magamhoz képest jobban izgultam a kelleténél, hogy mi fog történni. Miután úgy hallottam, hogy bemehetek, óvatos léptekkel mentem be a helyiségbe, majd becsuktam magam mögött halkan az ajtót.
- Jó napot, tanár úr. Hívatott, hát itt vagyok - mondtam neki nagy szemeket meresztve rá, majd kíváncsian vártam a fejleményeket.