Gwen | Kora esti órák


Öltözék

Találkozót beszéltem meg ma kora estére Gwennel, a Parfümvarázs alkalmazottjával, vagyis régi alkalmazottjával. Furcsa, hogy nincs többé a kicsi rózsaszín boltocska, hiába telt el már jó néhány hét azóta, még mindig nem tudom felfogni, hogy csődbe ment. Pedig az elején annyira flottul ment minden, és én naiv kislány módjára azt hittem, ez mindig így lesz. Lám, minden nap tanul az ember valamit… Igaz, azóta nem tétlenkedtem, elkezdtem varázspszichológusként dolgozni Pesten az ispotályban, és a legnagyobb meglepetés az egészben, hogy tetszik is, amit csinálok, pedig anno csak azért szereztem meg ezt a képesítést, hogy a sárkány-nagyi, és a szüleim leszálljanak rólam, elvégre ez egy diploma, így én sem lógok ki a sorból.
Talán ennek a meglepő szimpátiának köszönhető, hogy egészen idáig nem volt alkalmam rá, hogy felkeressem a szőke lányt, és a neki járó végkielégítést átadjam. Nem tudom, eszében volt-e az egyáltalán, hogy én ilyesmivel tartozom neki, mindenesetre én borzasztóan kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire elhúzódott ez az egész. Nem mertem nyilvános helyre hívni, hogy átadjam neki a borítékot, tekintettel a jelenlegi helyzetre, ami most a kastélyban és a faluban egyaránt van. A minisztériumnál ugyanis betelt a pohár, és ideküldték a kopóikat szaglászni, ergo most mindenki gyanús, most mindenkit megfigyelnek. Nem igazán venné ki jól magát, ha mondjuk a teaházban bonyolítanánk le ezt a teljesen tisztességes üzletet. Még a végén azt hinnék, kenőpénzt adok Gwennek, hogy hallgasson ügyes-bajos dolgaimról, pedig erről aztán szó sincsen. Aztán szépen lecsuknának bennünket, elkoboznák a pálcánkat, és hűvösre tennének mindkettőnket, aztán lenne miről írnia az iskolai pletykalapnak. Jut eszembe, azért a paparazzi fotóért, ami a különszámban megjelent, még el kell kapnom a felelőst…
De ez most mindegy is. Sietős léptekkel igyekszem a kis tavacskához, ez viszonylag csendes környék, talán itt nem kerülünk bajba.

Gwen | Kora esti órák


Öltözék

Találkozót beszéltem meg ma kora estére Gwennel, a Parfümvarázs alkalmazottjával, vagyis régi alkalmazottjával. Furcsa, hogy nincs többé a kicsi rózsaszín boltocska, hiába telt el már jó néhány hét azóta, még mindig nem tudom felfogni, hogy csődbe ment. Pedig az elején annyira flottul ment minden, és én naiv kislány módjára azt hittem, ez mindig így lesz. Lám, minden nap tanul az ember valamit… Igaz, azóta nem tétlenkedtem, elkezdtem varázspszichológusként dolgozni Pesten az ispotályban, és a legnagyobb meglepetés az egészben, hogy tetszik is, amit csinálok, pedig anno csak azért szereztem meg ezt a képesítést, hogy a sárkány-nagyi, és a szüleim leszálljanak rólam, elvégre ez egy diploma, így én sem lógok ki a sorból.
Talán ennek a meglepő szimpátiának köszönhető, hogy egészen idáig nem volt alkalmam rá, hogy felkeressem a szőke lányt, és a neki járó végkielégítést átadjam. Nem tudom, eszében volt-e az egyáltalán, hogy én ilyesmivel tartozom neki, mindenesetre én borzasztóan kellemetlenül érzem magam, hogy ennyire elhúzódott ez az egész. Nem mertem nyilvános helyre hívni, hogy átadjam neki a borítékot, tekintettel a jelenlegi helyzetre, ami most a kastélyban és a faluban egyaránt van. A minisztériumnál ugyanis betelt a pohár, és ideküldték a kopóikat szaglászni, ergo most mindenki gyanús, most mindenkit megfigyelnek. Nem igazán venné ki jól magát, ha mondjuk a teaházban bonyolítanánk le ezt a teljesen tisztességes üzletet. Még a végén azt hinnék, kenőpénzt adok Gwennek, hogy hallgasson ügyes-bajos dolgaimról, pedig erről aztán szó sincsen. Aztán szépen lecsuknának bennünket, elkoboznák a pálcánkat, és hűvösre tennének mindkettőnket, aztán lenne miről írnia az iskolai pletykalapnak. Jut eszembe, azért a paparazzi fotóért, ami a különszámban megjelent, még el kell kapnom a felelőst…
De ez most mindegy is. Sietős léptekkel igyekszem a kis tavacskához, ez viszonylag csendes környék, talán itt nem kerülünk bajba.

Lenke
Ruha

Gwen | Kora esti órák


Öltözék


Teljesen belefeledkezem a felügyelőkről szövődő gondolataimba. Nem igazán tudom hova tenni az ittlétüket, szerintem inkább csak megzavarják az eddig viszonylagosan jól működő rendszert, de a minisztérium biztosan jobban ért a dolgához, mint én. Egy a lényeg, nem kerülhetek összetűzésbe velük, mert a családom, különösen édesapám szorosan kötődik az MMM-hez, már csak az hiányozna, hogy valami szabálytalanságot kövessek el, bezsuppoljanak, és anyáéknak kelljen óvadékot fizetni értem. Azt hiszem, az életben soha többé nem szabadulnék meg tőlük, visszaköltöztetnének Pestre, és már csak szép emlék maradna a szabad, önálló élet. Brr! Még a hideg is kiráz, ha csak erre gondolok!
Saját eszmefuttatásomtól libabőrösen, és elkomorult arccal érkezem a kis tavacskához, ahol már Gwen vár rám türelmesen. Remélem, nem várakoztattam nagyon meg, nem szokásom késni, neki azonban annál inkább, habár a munkába általában mindig pontosan érkezett. Meg is lepődöm egy kicsit, s ez meg is látszik rajtam, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja sértésnek venni.
-Szia!--fogadom a köszönését, majd helyet foglalok mellette, és köntörfalazás nélkül vágok bele a mondókámba.
-Ne haragudj, hogy eltűntem az utóbbi időben, és az üzlet csődbe menése óta nem is írtam neked, csak tudod lefoglalt az álláskeresés, illetve az önsajnálat. Remélem, minden rendben van veled. Most viszont azért hívtalak ide, hogy lerójam a tartozásomat.
A táskámból előhúzom a fehér borítékot, és a lány felé nyújtom. Egész csinos kis összeg van benne, milliárdos persze nem lesz belőle, de el lehet belőle éldegélni egy kis ideig.
-Ne haragudj, hogy ezt ilyen titokzatosan intézem, de tekintve, hogy a falu és a kastély is hemzseg a felügyelőktől, nem akartam nyilvános helyen odaadni a végkielégítésed. Még a végén illegális ügylettel gyanúsítottak volna meg bennünket, és gondolom neked sem hiányzik egy kihallgatás az őrszobán, meg a többi hercehurca.
Sejtelmesen elvigyorodom, hallottam azért ezt-azt a lány dolgairól, persze nem sokat, de azért Bogolyfalván teljesen titokban nem marad semmi sem.
-És mik a terveid a jövőre nézve? Maradsz a faluban, esetleg új vizekre evezel?

Lenke