A Fő utcza frekventált részén, megújult belsővel nyitott ki újra Bogolyfalva egyetlen varázslény kiskereskedése. Be se lehet látni a kirakatán a különböző méretű és formájú ketrecektől, amiknek lakói szinte minden járókelőt megállásra kényszerítenek, amikor elhaladnak az utca ezen szakaszán. A figyelmetlen vásárlók belépéskor azonnal lefejelhetik az ajtócsengőként funkcionáló tündérmanókat, akik visítva lendülnének támadásba, ha az őket őrző kalitka nyitva lenne. Az üzlet egész területén kiváló szagmérséklő bűbájok működnek, emiatt orrfacsaró bűztől nem kell tartani, legfeljebb a különböző lények még különbözőbb rikoltozásaitól.

A plafonról ketrecek lógnak le, melyekben mindenféle lény él, főleg madárfélék, de néha denevéreket is felfedezni. A kirakatban gyönyörű baglyok ülnek, kuvik, macskabagoly, hóbagoly, uhu, kinek mi kell. A boltban szűkös folyosókon haladva kalandozhatnak az érdeklődők a leggyakoribb, közkedvelt varázslényektől egészen a ritkaságnak számító példányokig. Az iskola házirendje értelmében a diákoknak joguk van két kisebb termetű, veszélytelen háziállatot tartani, amit rengetegen ki is használnak. Az egyik oldalsó fal mentén hordókat helyeztek el, melyekben futóféreg vagy egyéb más bogarak vannak, esetleg egy-egy nagyobb bestia, de azok hordóinak teteje ráccsal van lefedve. A másik fal végig van polcozva, a polcokon ketrecekben állatok pihennek. Macskák, murmáncok, bólintérek, patkányok, zanzárdok, és egy-egy goromkát is lehet találni, de a teljesség igénye nélkül akad itt tüzesrák, krup, ramóra és nosztallang is. A ketrecek mellett akváriumok vannak a vízi lényeknek, úgymint kákalag, fenékjáró fuvacs és szikecs. Nagy terráriumokban pedig gyíkfélék és rovaroknak kaphatók.

A pult a bolt végén található, ahová már csak az antik, de még mindig hibátlanul működő pénztárgép megcsodálása miatt is érdemes elsétálni. Mögötte könyvespolc, tele megvásárolható szakkönyvekkel és folyóiratokkal. A pult mellett tápok és állatos kiegészítők kaptak helyet, illetve itt van ajtó a raktárhoz és a személyzeti helyiségekhez. Ugyanakkor a különféle színű golymók is itt várják új gazdáikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=365399#post365399][b]Tanja Gitta Polter - 2014.08.22. 15:31[/b][/url]

Brandon Norrey

Egy hete gondolkozott már azon, hogy beszerzhetne valami aranyos kis házikedvencet. Talán annak a számlájára volt írható a vágy, hogy elkezdett felnőni így a közelgő tizenhatodik születésnapja árnyékában és igenis vágyott valami felelősségteljesebbre, mint a plüssmackó. Nem volt baj Gwennel, továbbra is szerette az ajándékba kapott mackót, de attól még az nem igényelt túl sok törődést, és nem is purrogott vissza például simogatásért cserébe. Természetesen azért hosszasan mérlegelte, mi és hogyan is lenne jó, de végül arra a döntésre jutott, hogy kezdetnek szétnéz, majd megtárgyalja a részleteket az anyukájával levélben. Cicát tartani nem lett volna rossz dolog, csak azokról az volt a tapasztalata, hogy mindent megtöltöttek szőrrel, és nem igazán ragaszkodtak, már amennyiben nem arról volt szó, hogy étel kellett vagy simogatás. A kutyák hűségesebbeknek tűntek, de őket mintha nehezebb lett volna házirendre szoktatni, és nagyobbak is voltak, na meg szintén sok szőrrel áldotta meg őket az ég. Baglyok? Tollaskája sem volt, ami azt illette, de azokat meg nem pontosan tudta, hogyan is kell gondozni, és különben is az iskolai baglyok tökéletesek voltak levélküldésre. Döntésképtelennek érezte magát, de aztán mosolyogva legyintett egyet, és mégis elindult be a faluba, egyenesen a bestiakereskedésbe azzal a szándékkal, hogy majd jól kifaggatja a tulajdonos, szerinte mit érdemes tartani, ha már azt tudta, mit nem szeretne. Még mielőtt benyitott volna, ügyesen megigazította azért a kirakat üvegének tükröző felületére pillantva oldalt befont szőke haját, kisimította ujjatlan virágos felsője ráncait, aztán lenyomta a kilincset és belépett. Mosolya azonnal le is hervadt, ahogy megcsapta a sok-sok állatka szaga, de egy fél percnyi ácsorgás után csak legyőzte minden ellenérzését és visszavarázsolta a bájos mosolyát, mielőtt tovább indult volna a tárolók, ketrecek, terráriumok és akváriumok meg mifélék sokasága között egyenesen a pulthoz, azzal a szándékkal, hogy az elárusítóval beszéljen, még mielőtt egyáltalán alaposabban is szétnézett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=365692#post365692][b]Tanja Gitta Polter - 2014.08.22. 20:45[/b][/url]

Brandon

Az állatkereskedést hamar megtalálta, és ha már ott állt az ajtóban, nem hezitált azt illetően, hogy belépjen-e vagy sem. Benyitott, és kissé meglepte a kint nem érezhető, de bent nagyon is töményen jelenlévő szag, ami minden hasonló profilú vállalkozásnak is sajátja volt, de ez sem állította meg. Egyenesen a pultot vette célba azzal a szándékkal, hogy majd szépen megkérdezgeti az elárúsítót, tulajt, gondozót, bárkit, aki válaszolni hajlandó, hogy mit lenne érdemes tartania. Elszántan lépkedett a kiszemelt cél irányába, amikor hirtelen az eddigi morgások, nyivákolás és csiripelés zűrzavarában valami annál is zavarosabb hang ütötte fel a fejét, valami csúnyán mordult fel, miután egy ketrec nagyon hangosan megzörrent, mintha nekiütköztek volna, így még ő is megfordult a hangra remélve, hogy nem kell menekülőre fognia dolgavégezetlenül még. Elszabadult állat helyett azonban egy nagyon kékbe öltözött fiút pillantott meg, így szinte azon nyomban meg is nyugodott, és barátságosan mosolyogva lépett közelebb, de még a kezét is nyújtotta, ha már a másik bemutatkozott.
- Szia, én Tanja vagyok. Örvendek - köszönt még mindig mosolyogva előre nyújtva a kezét, és illedelmesen be is mutatkozott, aztán ha kezet ráztak, akkor gyorsan rápillantott azért a körülöttük lévő ketrecekre, hogy minden rendben volt-e körülöttük, mégsem akart volna semmiféle galibába belecsöppenni. A gyors ellenőrzés után visszafordult azonban Bran felé és érdeklődő pillantások közepette szólalt meg újra.
- Te itt dolgozol netán? Vagy értesz az állatokhoz? Szükségem lenne egy kis segítségre - reménykedve nézett az előtte álló fiúra, mert hát úgy érezte, hogy olyan döntés előtt áll, amihez alapos dokumentálódás kell, mégsem gondolhatta meg magát két nap után, mert olyan szimpatikusnak tűnt a denevér például, de fogalma sem volt róla, mit jelentett pontosan a gondozása. Egy állat nagy felelősségnek tűnt, körültekintően akart eljárni az ügyben, és mivel most éppen Branbe botlott bele, hát számított is kicsit a segítségére, talán ő is tudott mesélni macskákról, kutyákról vagy akár puffskeinekről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=370409#post370409][b]Tanja Gitta Polter - 2014.08.27. 15:56[/b][/url]

Brandon

Ha már belebotlott a fiúba, csaknem szó szerint is, bemutatkozott hát illedelmesen, aztán égszínkék szemei csodálkozással telve szegeződtek a fiúra. Még senki nem kezdte el részletezni a keresztneve eredetét bemutatkozást követően, mi több, az információ is teljesen új. Hálás mosoly jelent meg az arcán a magyarázatot követően, és combközépig érő virágos felsője alját megfogva kecsesen pukedlizett egyet, ha már a neve bálkirálynőt jelentett. Úgy illett, nem igaz? Tanult ő mindenféle táncot, és nagyon is szerette, így igazán szépen kivitelezett mozdulatsort mutatott be, majd kihúzta magát, ruháját elengedve, és végre meg is szólalt.
- Osztrák vagyok, de... nos, ez így mind érdekes volt. Minden névről ennyit tudsz, vagy pusztán a sors hozta úgy, hogy a Tanja eredetét ismered. A te neveddel mi a helyzet. Vagyis... szabad megkérdeznem? - érdeklődött kíváncsi tekintettel pillantva a fiú felé, hiszen az érdeklődését máris sikerült felkelteni az iménti kiselőadással. A folyatásra azért már ő is szabadkozni kezdett hirtelen, hiszen kiderült, hogy a kék ruhának köze nem volt az üzlethez.
- Ne haragudj, én nem akartalak megbántani, igazából nem is amiatt gondoltam, hogy itt dolgoznál, csupán nem hallottam, amikor bejöttél. Igaz, itt lehettél korábban is, meg talán csak nem figyeltem eléggé. Ez a taktika viszont egészen érdekes. Ha jól értem, akkor levitás vagy. Én meg a Naviné-be járok, bár még csak szokom igazából. Új vagy még itt te is, vagy már régebb óta az iskolában tanulsz? - hirtelen nagyon belejött a beszélgetésbe, ha már olyan témák kerültek terítékre. Észre sem vette igazából, mennyire sokat beszélt egy szempillantás alatt, de aztán mégis elhallgatott anélkül, hogy le kellett volna csapni. Hagyott ő időt aranyosan a másiknak is szóhoz jutni, meg aztán levegőt is kellett vennie néha, még nem is akarózott különösebben itt ebben a légkörben az ilyesmi. Amint kiderült, hogy ő is hasonló kérdést kapott volna, mint amit már kimondott, halkan felnevetett, és megrázta a fejét.
- Ez igazán szórakoztató, de ha már így alakult, akkor nézzünk szét együtt. Mit szólsz hozzá? - érdeklődött javaslatot is téve az együttműködésre. A tengerimalacok említésére a szeme felcsillant kissé, de nem vitte túlzásba a lelkesedést még a témát illetően.
- Cicát nem akarok. Ne vedd zokon... ó de aranyos... - már majdnem sikerült belekezdenie egy kisebb összefoglalóba azt illetően, hogy a macskák mennyire nem a hűségről voltak nevezetesek, meg egyébként is minden tele lett tőlük szőrrel, ha az ember nem szfinxet vagy milyen macskát akart tartani, tetszik tudni, azt az egyiptomi csupasz fajtát, ami csak ráncból áll és rém ronda, de olyat meg ki akart. Még szerencse, hogy az orra alá tartották a képet, így idejében be tudta fogni a szájacskáját. Egy cicagazdi állt előtte teljes életnagyságban, nem lett volna jó húzás elmagyarázni, mit nem szeret a macsekokban. Nyelt inkább egy nagyot és mosolygott szépen, a képen ugyanis nagyon aranyos bolyhos kis ciccmicc volt látható, csak mi lesz, ha ez felnő? Nem volt biztos benne, hogy pontosan akarta tudni, a sejtéseivel is beérte.
- Nagyon kis édes, komolyan - jegyezte meg még, majd gyorsan körülnézett, és felpillantva a denevéreken akadt meg a szeme, amitől a hideg is kirázta hirtelen.
- Brrr, bőregerek. Te tartanál ilyet? Vagy a macska a nyerő? - tette fel a kérdést, mielőtt odébb lépett volna, és elkezdte szép lassan felmérni, kik is laknak a ketrecekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=403&post=511874#post511874][b]Tanja Gitta Polter - 2015.08.31. 23:07[/b][/url]

Vizsgaidőszak, vasárnap délután
Kinézet

Az előkészítőben volt egész délután és játszott a kicsikkel. Bújócskáztak, kergetőztek, rajzoltak, mesét is mondott nekik nemrég, most meg hazafele tart a biciklijén, és csak úgy eszébe jut Mia, akivel még pár éve biciklizni tanult. Emlékszik még, mennyire hiányolta akkoriban Miát. Most is hiányzik neki legjobbnak kikiáltott barátosnéja, de csak megszokta, hogy levélben tartják a kapcsolatot és ritkábban találkoznak, mint Roxfortban. Meg aztán nincs is már olyan sok ideje, hiszen Lénije van, meg Marcipánja és rengeteg dolgot csinál egyébként is. Marcipánka mostanság kicsit haragszik rá, legalább is ő egyértelműen a harag jelének veszi, hogy a tengerimalaca megrágta a bájitaltan könyvét, miután egy este nem kapott salátát. Lehet az is, hogy csak nagyon éhes volt, de ennyire egyszerűnek Tányus mégsem gondolná azért Marcipánt. Mi van, ha okosabb, mint gondolnánk? Vagy mi van, ha az a problémája, hogy egyedül van? Ez a gondolat máris megvilágosodással ér fel szöszke angyalkánk fejében, így biciklijével elkanyarodik ahelyett, hogy egyenesen tartana tovább a kastély felé. A bestiakereskedés előtt áll meg, ahol nagyon, de nagyon régen járt, még amikor nagyon hiányzott neki valami kedvenc nem sokkal ideérkezését követően. Akkor végül nem vásárolt semmit, napokra rá pedig megmentette Bonbonkát. A kis katica két üveg közé szorult, majd pedig hetekig élt a Tányus ágya mellett fellelhető ablakpárkányon tartott cserepes virág levéltetveinek pusztításából. Kár, hogy végül egy kellemesen meleg napon nyomtalanul elrepült hátrahagyva őt magányosan. Nem sokkal ezután kapta Lénitől a tengerimalacot Valentin napi ajándékként. Annyira kis aranyos volt, imádni való cukorfalat. Marcipánnak keresztelték, és azóta is cukor, kivéve, amikor nem, mostanra pedig bizonyára magányos. Leszáll a biciklijéről, nekitámasztja a lámpaoszlopnak, és már lenyomja a kilincset, amikor meglátja, hogy vasárnap délután lévén a kereskedés már nincs nyitva. Sóhajt egy aprót, aztán orrát a kirakat üvegének nyomva próbál bekukucskálni, hátha lát tengerimalacot, de nincs sok szerencséje. Innen belátni gyakorlatilag képtelenség. Kissé csalódottan ül vissza a kerékpárja nyergébe, jó kedve azonban hamar visszatér, amint elindul, elvégre nem történt tragédia, majd visszajön olyankor, amikor nyitva is tartanak.